Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-01-20 / 3. szám

Tüzeslelkű diakónia Km 12, 6—16 Vízkereszt ünnepe utáni vasárnap igéjének a folytatása ez a mai, az első olvasásra nagyon összetettnek, nagyon sokat- markolónak tűnő ige. P/ófétálásról, könyőrületről, tüzeslelkű szeretetszolgálatról, reménységről, szolidaritásról szól, hogy a legfontosabbakat emeljük csak ki. A sort végiggondolva óha­tatlanul eszünkbe jut Jézus hegyibeszéde. Igen, a hegyibe­széd és Pál apostol felsorolása között nemcsak tartalmi, ha­nem szószerinti egyezés is van. Nagyon sokat beszéltünk és vitatkoztunk arról, hogy a hegyibeszéd erkölcsi követelmé­nyei teljesíthetők-e. A viták közben sokszor elsikkadt egy döntő vonása Jézus igehirdetésének, az, hogy végig többesszá­mot használ A HEGYIBESZED KÖZÖSSÉGI ETIKA! Boldogok... ti vagytok a föld sója ..., ti vagytok a világ világossága ..: Jé­zus azzal a feladattal küldte ki övéinek közösségét, hogy az ő diakóniájának bázisa legyen. Erről az alapról beszél az apos­tol ebben az igében, így ezek a versek Jézus hegyibeszédének megvalósításáról szólnak egy adott helyzetben: a római gyüle­kezet életében. Mai életünk egyik új és egyre elterjedtebb kifejezése az in­frastruktúra. Jelent egy egész lakótelepet, ahol azonban az emberek nem csak laknak, hanem szükség van infrastruktu­rális beruházásokra: iskolákra és óvodákra, ugyanúgy mint be­vásárlóközpontra és szórakozóhelyre, pihenőparkra, játszótérre és sportpályákra. Így, együtt „lakóbázis” a lakótelep. A diakóniának is ilyen összetett —, és mégsem lelkes össsze- visszaságban élő-bázisáról beszél itt az apostol. Nem épít állan­dó és kötelező modellt, az ókor társadalmi világáról beszél, de olyan gyülekezeti képet fest meg, amilyet Jézus akart és kül­dött a világba. A DIAKÖNIAI GYÜLEKEZET NEM ÖNMAGA EREJÉBŐL EL, felülről kapja az „energiaszolgáltatást”. Ez az energia a Szentlélek ereje, s a keresztyén ember számára a kegyelmi ajándék. Már ez is színesen sokféle. Pál hétféle változatáról ír a római gyülekezetnek. A hét az ókorban a teljesség száma volt. Hét példával, az igehirdetéstől a könyörületesség szol­gálatának példájáig,' beszél arról, hogy milyen szerteágazó szolgálatra hívja és küldi a Lélek a gyülekezetét. A példák arról beszélnek, hogy az élet valamennyi szektorába megkap­ja a keresztyén ember az erőt, a küldetést. Ma, mikor egyhá­zunk egyre inkább ilyen Krisztus által rendelt diakóniai gyü­lekezetként él a világban, boldogan teszünk bizonyságot ar­ról, hogy az élet sokkal több szeletébe kaptunk indítást a Lé- lektől, s kaptunk erőt. ^ Pál apostol, amikor a kegyelmi ajándékokról beszél, Isten Szentleikének különös titkára inti a gyülekezetét. A kegyelmi ajándék „felülről van”, és mégsem emberségünkből kimozdító erő, hanem a bennünk már meglevő teremtési adottságokat mozgósítja. Ha úgy tetszik a nekünk adott, már meglevő ta- lentumoklcal való „kereskedésre” indít. A kettő eggyé válik, így lesz igehirdető az igehirdető, tanító a tanító, vezető a ve­zető. Hogy ezek a szolgálatmozaikok egységgé, képpé álljanak össze, erre Krisztus küldése a garancia, s a „veletek vagyok a világ végezetéig”. A Krisztus diakóniáját élő gyülekezet nem önellátó-bázis. Nem önmagáért épült város, nem rítusokkal körülbástyázott városállam a világban. A kegyelmi ajándé­koknak nemcsak „belső rendeltetése” van. hanem küldetése. Küldetésünk tartalma három összetevőből áll. A SZERÉTET DIAKÖNIAJA, A REMÉNYSÉG ÉS A KÖ­ZÖSSÉGVÁLLALÁS SZOLGÁLATA. Csak néhány vonatko­zását villantjuk fel Pál igehirdetéséből, azzal a reménnyel, hogy a kedves olvasó, ha elolvassa ezt az igét, sokkal, de sok­kal több ilyen drága „összefüggést” talál. A szeretet küldetéséről azt mondja az apostol: „tüzes lé­lekkel” szolgáljatok. Mozgassa meg a hideg, ernyedt, kiábrán­dult színűeket a diakónia bázisán a Szentlélek tüze. Amikor a reménységről beszél Pál, az imádkozás, az adako­zás és a háború élethelyzeteit sorolja. Mozgassa meg azokat, akik nem reménységgel imádkozzék a „jöjjön el a Te orszá­god”-at, akik „megvágás”-nak veszik az adakozást, akik nem tudják a békét Jézust tartalommal remélni. A diakónia bázi­sán élő keresztyén még a „bocsásd meg a mi vétkeinket” is reménységgel tudja imádkozni, azzal a reménnyel tud adni perselypénzt is, hogy sokkal többet kapott, és mérhetetlenül több „jutalom” várja őt Krisztusnál, érdemtelenül, s tudja, ho­gyan remélje a békét, dolgozva érte. Végül a közösségvállalásról szól Pál apostol, „örülni az örü- lŐkkel, sírni a sírókkal.” Mozgassa meg azokat, akik biggyedt ajakkal szemlélik népünk örömeit, s a biztonság, és az „úgy is messze van” vigyorával nézik a távolból vetített képet, a zokogó anyát, aki bombaszilánktól szétzúzott arcú gyermekét szorítja. A diakónia bázisán élő keresztyén együtt örül és együtt sír, együtt érez. Szolidáris az emberrel, hisz Ura azért jött. hogy diakónus legyen, hogy életét adja. És diakónus lett, és életét is adta a Világért. Rottkay Levente IMÁDKOZZUNK Űr Jézus Krisztus! Örömmel adunk hálát Neked, boglya Te tanítványi sereged tagjai lehetünk. Hálát adunk Neked, hogy szolgálhatunk egymásnak és a világnak. Mégis. Te tudod, hogy milyen sokszor kimerültünk, nem tudtunk szeretni, nem tud­tunk remélni, nem tudtunk közösséget vállalni embertársa­inkkal. Bocsásd meg nekünk, és adj erőt, most és minden napon. Amen. CSALÁDI HÍREK — SZÜLETÉS. Blatniczky János kertai lelkésznek és fe­leségének, Győri Máriának 1973. november 14-én harma­dik gyermekük született. Neve: ÉVA. — házassági évfor­duló. Szénánszki Mihályt a szentesi gyülekezet legidősebb, 93 éves presbiterét és felesé­gét 65 éves házassági évfordu­lójukon a gyülekezet lelké­szé, Halasy Endre köszöntötte és életükre Isten gazdag áldá­sát kérte. — IIALÄLOZÄS. Kakas Jó­zsef volt dabronyi lelkész 89 éves korában a gyenesdiási szeretetotthonban elhunyt. Te­metése december 6-án volt Gyenesdiáson Hemád Tibor otthonvezető lelkész szolgála­tával. „Megőrzi Ö az ö ke­gyeltjeinek lelkét...” — Özv. Göttche Károlyné, sz. Ritter Anna életének 100. évében december 29-én el­hunyt. Január 8-án temették el az Óbudai temetőben férje mellé. — özv. Kiss Sándorné az Evangélius Élet hűséges olva­sója életének 91. esztendejé­ben Nemesládonyban elhunyt. Temetése 1973. december 17- én volt. „Azoknak, akik az Istent szeretik, minden javukra van...” — özv. Varga Gergely né 85 éves korában 1973. decem­ber 20-án Felpécen elhunyt. Temetésén Dombi László fel- péci lelkész hirdette a vigasz­talás igéjét Az elhunytban né­hai dr. Győrffy Béla volt fel- péci lelkész özvegye édesany­ját gyászolja. Istentiszteleti rend Budapesten, 1974. január 20-án Deák tér de. S.^(űrv.) dr. Kékén András, de. 11. (urv.). D. Káldy Zoltán, du. 6, dr. Hafenscher Ká­roly. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, 3u. 5. Szeretetvendégség. Dózsa György út de. fél 9. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. lél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de 10. (szlovák) Solymár Já­nos, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. t4. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út 22. de. 11. Váci út 129. de. 8. Frangepán u. de. fél 10. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pester­zsébet de. 10. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Matuz Lász­ló. Kispest de. 10. Kispest-Wekerle- telep de. 8. Pestújhely de. 10. Schrei­ner Vilmos. Rákospalota MÁV te­lep de. 8. Rákospalota kistemplom de. 10. du. 3. Rákosszentmihály de. íél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. íél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kístarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. lo. Rákoskeresztúr ele. fél ll. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.). Ma- docsay Miklós, de. fél 11. (német) de. 11. (úrv.). D. Koren Emil, du. G. Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. D. Koren Emil. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. D. Dr. Ottlyk Ernő, de. 11. D. Dr. Ottlyk Ernő, du. fél 7. Takács Jó­zsef. Pesthidegkút de. fél 11. Takács József. Modori u. 6. de. 10. Muncz Frigyes. Kelenföld de. 8. Bencze Imre, de. 11. (úrv.). Bencze Imre, du. 6. dr. Rezessy Zoltán. Német­völgyi út 138 de. 9. dr. Rezessy Zol­tán. Albertfalva de. 7. Visonlai Ró­bert. Nagytétény de. fél 9. Kelen- völgy de. 9. Visontai Róbert. Buda­fok de. 11. Visontai Róbert. Csillag­hegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. Ünnep előtt — iinnep után Már hónapokkal előbb jelez­ték érkezését. A kirakatok, a hirdetések lépten-nyomon fi­gyelmeztettek bennünket: örö­met akar szerezni kedveseinek karácsonyra? Vegyen... és annyi mindent kínáltak meg­vételre! Ekkora kínálat mellett per­sze az is megállt, akinek más­kor eszébe nem jutna az öröm­szerzés. Sőt, azt mondják, hogy idén fokozottabb volt a kará­csonyi vásárlás. Már-már a másik végletbe csapott. Nem annyira a szeretettel megfi­gyelt titkos vágy megvalósítá­sának gondolata dominált, in­kább az ajándék mennyisége. A kapott ajándékok ünnepek után kivonultak az utcára is. Nem is kellett hozzá különö­sebb logika, hogy rájöjjünk, a ragyogó lakkcsizma, amelyre titokban le-lepillantott, amely­ben olyan magabiztosan lépe­getett egy szép kislány, vala­hogy összefügg az ünneppel, hogy az a háromnegyedes bőr­kabát, amelyben egy ifjú feszí­tett hajadonfővel, hogy az a meleg kötött kesztyű, amely­ben imakönyvet szorongatva a templomba sietett egy asz- szony, karácsonyi ajándék le­hetett. Óvodások jöttek velem szemben az úton. Apró ember­kék. Ök is megmutatták az ajándékokat. Volt aki babát szorongatott, volt aki gumi ál­latot. A fiúk többségénél fegy­ver volt. Játékból? Taláü. Az egyik a nála levő puskát mind­járt rám is fogta: — Néni piff, puff, lelőttelek! — mondta diadalmasan és én tudtam, hogy nekem szabály­szerűen össze kellett volna es­nem a gyilkos golyótól és rög­vest meghalnom, hogy az örö­me teljes legyen és a kis fegy­ver betöltse hivatását. Aki agyon akart lőni, még maga sem tudta mi a halál, de a fegyver rendeltetését már is­merte. Sajnos, kiábrándulást okoztam, mert a másik fiúcska rászólt: — Nem halt meg! Adj ennek egy sorozatot! — és egy férfi­ra mutatott. Vonult a kis csapat. Embe­rek jöttek szembe. A fegyve­rek előkerültek és csövüket ráirányították a járókelőkre. Vonult a csapat, mögötte a másvilágra küldöttek sokasága. Ünnepek előtt magam is já­ték után kutattam. Megálltam egy kirakat előtt, ahol nagy választék volt harcászati esz­közökben. De tankot, puskát adjak ajándékba, amikor es­küdt ellensége vagyok a hábo­rúnak? Nem, nem vettem, még akkor sem, ha csak já­tékra való. Az ünnepi fényben pompázó utcán láttam egy embert, aki ájultan feküdt egyik fényes üz­let kirakata előtt egy huszon­négyezer forintos bunda „ár­nyékában”. Az emberek közül sokan döbbenten álltak meg a vásárlási lázban, arcukra ré­mület ült ki, volt aki messze ívben elkerülte, volt aki hirte­len megállt mintha méltatlan­kodna; hogy de ilyet, éppen itt, a csillogó kirakat előtt kel­lett összeesnie. De volt aki le­hajtotta a fejét és talán arra gondolt, hogy Istenem, talán holnap én, talán már később van. mintsem gondolnám. Szülő—gyerek beszélgetést hallottam aznap hazafelé me­net. — Azt mondta a Pista bá­csi, apu, hogy a karácsonyi ajándékokat a szülők veszik —, állapította meg a nagyobbik fiúcska. — Igen, a szülők — vála­szolt az apa. De a másik oldalon lépegető kisebbik helyreigazítja: — De csak a felnőtteknek veszik a szülők, a gyermekek­nek a Jézuska hozza. A választ nem hallottam. Szívemben régi karácsorfyok emléke járt vissza. A legked­vesebb játékomat láttam, a spárgára fűzött gyufaskatulya vonatomat. A vagonokban ka­vicsot, homokot szállítottam. Néha a macskát is szerettem volna a vagonba gyömöszölni, de nem tetszett neki. A vonat­hoz magam szolgáltattam a füttyöt és a pof ékelést. És so­ha senkit sem akartam agyon­lőni, mert még játékból serp kaptam puskát. Egyik karácsonykor minden ajándékom egyetlen mese­könyv volt. Apám ölébe ülve egész este mesét hallgattam. Ügy aludtam el. Miért volt ilyen szegény az a karácsony? Nem is tudom már. De arra tisztán emlékszem, hogy ak­kor este nagyon boldog voltam. És ha ma megkérdeznék tő­lem, mit kívánok: nem kérnék csak egyetlenegy mesekönyvet, amelyből egész este apám ol­vashatna fel. Gyarmathy Irén — Vízkereszt után a 2. va­sárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn 2, 1—11; az igehirdetés alapigéje: Km 12, 6—16. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Február 3-án, vasárnap reg­gel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió. — BARLAHIDA. Zalaeger­szeg társgyülekezetében a de­cember 25-i ünnepi istentisz­telet keretében adta át a hí­vek használatára Pintér Já­nos, a gyülekezet lelkésze Hor­váth György gyülekezeti pénz­táros és Horváth János, a gyü­lekezetnek üzemi baleset kö­vetkeztében megrokkant kán­tora által adományozott oltár­rácsot, oltár előtti szőnyeget és térdeplőket. A két testvér adományának összege: 2650,— Ft. — MAGYAR nyelvű Luther-mű- veket megvételre keresek. Csák Imre. 2626 Nagymaros. — TEMPLOMI orgona eladó. Bussányi Dániel. Telefon: i84—499. — DEBRECEN. 1973. de­cember 16-án a délelőtti isten­tiszteleten és a délutáni szere- tetvendégségen Bárdossy Ti­bor kisvárdai lelkész, egyház- megyei sajtó-előadó szolgált a gyülekezetben. Előadás hang­zott el a magyar reformáció és a magyar sajtó összefonó­dott indulásáról. A gyülekezet tagjai 500 forint fölötti érték­ben vásároltak a Sajtóosztály kiadványaiból. — OROSZLÁNY. Karácso­nyi zenés áhítatot tartottak december 26-án a templom­ban. A műsorban szerepeltek J. S. Bach, Bárdos Lajos kó­rusművei, J. Pachelbel Mag- nificat-ja, D. Buxtehude ka­rácsonyi kantátája, Lisznyai Gábor zenekari feldolgozásai, „Csendes éj”, „Hadd zengjen énekszó” és Gárdonyi Zoltán karácsonyi orgonamuzsikája. Közreműködött a gyülekezet ének és zenekara Nagy Dániel vezényletével. „Mert a törvény Mózes által adatott; a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett.” (Jn. I, 17) VASÁRNAP — „'Nagy irgal­masságod szerint meg nem emészted őket, sem el nem ha­gyod őket, mert te könyörülő és irgalmas Isten vagy.” (Neh. 9, 31 — 1 Pt. 1, 5 — Hm. 12, 6 —16/b — Zsolt 118, 1—9.) A növény- és állatvilágban min­dennapos a pusztítás, meg­emésztés, a másik elhagyása. Tudjuk viszont azt is — az új tudomány, az etológia sok szép példával igazolja — hogy az állatok ismerik a könyörületet és irgalmat is. Csak éppen az ember ne ismerné? Csak ép­pen a napról napra Bibiliát ol­vasó ember ne ismerné? „ ... te könyörülő és irgalmas Isten vagy”. Aki így imádko­zik, viselkedhet-e másképp embertársaival ? HÉTFŐ — „Keressétek az Urat a ti Isteneteket teljes szí­vetek és lelketek szerint.” (1 Krón. 22, 19 — Fii. 3, 9 — Mk. 2, 18—22 — Jn. 5, 24—30) Dol­gozni, tanulni, de még spor­tolni is csak teljes erőbedobás­sal, szíwel-lélekkel érdemes. Istent keresni is csak úgy le­het, ha mindennél fontosabb­nak tartjuk, és komolyan vesz- szük! KEDD — „Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéi­met, és engem is ismernek az enyéim.” (Jn. 10, 14 — Mik. 7, 14 — 2 Móz. 20, 1—17 — Jn. 5, 31—40) Pásztor és nyája. Ősi kép a történelem mélységei­ből, a patriarchális-nomád tár­sadalomból. Őskép ez lelkünk mélyén is. Egyszerre emlékez­tet méltóságunkra és sorsunk­ra. „Az ember a lét pásztora” — mondja a gondolkodó. Ez igaz. De még inkább igaz, ahogy Jézus lát minket: olya­noknak, akik maguk is pász­torolásra szorulnak. Ezért ta­lálkozunk ezzel a képpel — a legősibb oltárképpel — a kata­kombák mélyén is: Jézus a jó pásztor. Egy II. sz.-l sírkőfel­irat így idézi fel: „Egy Pásztor tanítványa voltam . .. akinek nagy, mindent látó szemei van­nak.” Belénk lát, ismeri az övéit... szerencsére mi is is­merjük őt, ezért merjük éne­kelni: „Szelíd szemed, Űr Jé­zus, Jól látja minden vétke­met; Személyemet ne vesse meg Szelíd szemed, Ür Jézus!” (772. ének, 1. vs.) SZERDA — „Ragaszkod iá­tok szilárdan az élet beszédé­hez.” (Fii. 2, 16 — 2 Sám. 7, 28 — Mik. 6, 6—8 — Jn. 5, 41— 47) Az élet beszéde az evangé­lium. A levél első fejezetéből világosan kitűnik, hogy ennek a kifejezésnek Pál apostol szó- használatában kettős értelme van. Jelenti azt, hogy az evan­gélium életpárti. De jelenti azt is, hogy az evangélium „örök élet beszéde”, több mint az élet, a puszta lét: „Mert ne­kem az élet Krisztus és a meg- halás nyereség.” CSÜTÖRTÖK — „Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert 6k megelé- gíttetnek.” (Mt. 5, 6 — Zsolt 135, 14 — Mt. 5, 17—20 — Jn. 6, 1—15) A szellem és a lélek éhsége és szomjúsága erősebb, mint a testé. Ha nem így len­ne, nem nyomorgott volna a Curie házaspár két évig egy csűrben a tudományos igaz­ságért. Nem sanyargatta volna magát Luther kolostori cellá­jában Isten igazságáért. S ez csak két kiragadott példa a számtalan közül, ami mind Jézus Urunk szavát igazolja. PÉNTEK — „Emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Űr, a te Is­tened.” (5 Móz. 8, 2 — Ef. 4, 1 —2 — 5 Móz. 33, 1—4 — Jn. 6, 16—21) Az elmúlt év végén mindnyájan emlékeztünk; visszatekintettünk a magunk mögött hagyott óesztendőra. Emlékezett egyházunk is, nem­csak a múlt évre, hanem arra az egész, immár negyedszáza­dos útra, amit az Egyezmény irányjelző táblájától napjain­kig megtett. Hálát adott azért, hogy mind ez ideig hordozta őt az Űristen és rávezette a kül­detéséhez méltó útra: a szolgá­lat útjára. SZOMBAT — „Áldott az Is­ten és a mi Urunk Jézus Krisz­tusnak Atyja, az irgalomnak Atyja és minden vigasztalás­nak Istene.” (2 Kor. 1, 3 — Zsolt 73. 1 — Zsid. 12, 18—24 — Jn. 6, 22—29) Soha nem érezzük annyira lehetőségeink határát. Istenre utaltságunkat, mint akkor, amikor a csaló­dottnak, betegnek, haldokló­nak, gyászolónak kell monda­nunk valamit. Amikor már azt hisszük, hogy számunkra nincs vigasztalás, minket nem ért meg senki, akkor megtörtén­het a hihetetlen, amire Ady így emlékezik „Áz Űr érkezé­se” c. versében: „Mikor el­hagytak, Mikor a lelkem ros­kadozva vittem, Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten.” if j. Weltler Rezső Jubileum Nyíregyházán Aki régen járt a nyíregyházi Kistemplomban bizonyára ne­hezen találná meg, mert az új, modern városrész toronyházai közt szerényen húzódik meg a kis épület. Templom mivoltát a homlokzatán levő kereszt hirdeti. Ezt az épületet 1953 decemberében szentelte temp­lommá dr. Vető Lajos püspök. Azóta virágzó, élő kis gyüle­kezetté lett. Vasárnap és ün- nepnao kétszer van istentisz­telet, hétközben bibliaóra. Kis családként élik vallásos életü­ket itt a környék evangéliku­sai. December 16-án ünnepelte a Kistemplom 20 éves „születés­napját”. Este 6 órakor az ün­nepi istentiszteleten zsúfolásig megtelt a templom. A hálaadó istentisztelet keretében Ben- kóczy Dániel esperes a kis­templom története kapcsán megemlékezett Nyíregyháza város történetéről is. Tarján Zoltán a kistemplom hűséges gondnoka a 20 év alatt elhunyt lelkészek, kántor, és buzgó egyháztagokra emlékezett Az igét Megy er Lajos a kistemplo- mi körzeti-lelkész hirdette. Povazsanyecz Irénke a gyüle­kezet gyermekei nevében sza­valt. Megy er Lajosné szóló énekkel, a nagytemplomi gyü­lekezet vegyeskara Gáncs Ala­dár vezényletével énekkari számokkal szolgált. Az ünnepi istentisztelet offertoriumából a kistemplom számára szőnyeget vásárolt a gyülekezet amelyet karácsonykor vettek használat­ba. „Boldogok akik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek Té­ged szüntelen” (Zsoltár 84: 5) G. A. KANADA A kanadai evangélikusok, akik eddig az egyesült Álla­mokbeli különböző evangéli­kus egyházakhoz tartoztak, most egy egyesült kanadai evangélikus egyház létesítésén fáradoznak. A december ele­jén Winnipegben tartott kon­ferencián az egyházi vezetők elhatározták, hogy bár nem szabnak határidőt az egyesü­lésre, az egyházi munkát úgy irányítják a jövőben, hogy 1978-ig befejezzék az előkészí­tést. Az új Egyesült Kanadai Evangélikus Egyháznak 10C0 gyülekezetben 300 ezer tagja lesz és 850 lelkész tartozik hozzá. (Iwi) EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkeszt« bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelés kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088. Budapest VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20.412— VIH Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 74.0040 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató J 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom