Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-06-23 / 25. szám

I Isten hívása Lk 14, 15—24 isiéit országa nem evés és nem írás, mondja a Szentirás egyik igéje. Jézus itt elhangzó példázatát nem lehet szó sze­rint értelmezni, mintha valóságos lakmározás lenne Isten or­szága. Azt kell itt érteni, hogy Isten nagy szeretettel hívja az embert, megajándékozza a vele való legszorosabb közösséggel. A vele összekapcsoló szeretetkötelék, az iránta való engedel­messég áldásai hasonlóak a nagy szeretettel, dúsan terített t ünnepi asztal szívesen kínált javaihoz. Isten áldást kínál azok­nak, akik hívását elfogadják és élnek a felkínált közösséggel. írott, nyomtatott igén keresztül, az istentisztelet igehirdeté­se által Isten hívása hangzik. Már itt a földön elkezdi, előre viszi, eljövendő örök országában pedig tökéletessé teszi a vele való szeretetközösséget. A hívás egyformán hangzik, mindenki számára adott lehetőség ez a közösség, de nem él vele minden­ki. A PÉLDÁZAT SZERINT nagyon elfogadható indokkal uta­sítják vissza az asztalhoz hívást a hivatalosak. A megélhetés, a munka, a családi élet kötelezettségeit minden tisztességes em­ber komolyan veszi. Ezek elhanyagolása súlyos felelőtlenség, jellembe, becsületbe vágó bűn. Jézus mégis elítéli azokat a hivatalosakat, akik ezekre az emberi kötelezettségükre hivat­kozva nem tesznek eleget a hívásnak. Vajon a munka, a há­zasság elhanyagolható Jézus szerinti Feleslegesnek tartja? Szó sincs ilyesmiről az igében. A hívás nem azzal a feltétellel hangzott, hogy aki elfogadja, annak mindenről le kell monda­nia, ott kell hagynia a megélhetését biztosító tisztességes munká­ját, el kell hagynia a feleségét. A munkavégzés Isten kifejezett parancsa, a házasság pedig Isten adta életrend. Semmiképpen sem ezek ellen szól Jézus. HAMIS SZEMBEÁLLÍTÁS AZT GONDOLNI, hogy vagy Isten ügyével foglalkozom, azzal törődöm, vagy a földi, emberi feladataimmal. Nem egymást kizáró dolgok, nincsenek ellen­tétben egymással. Sőt, a hivő ember előtt világos kell, hogy le­gyen. hogy Isten hívása, akaratának elfogadása, parancsainak teljesítése éppen a tisztességes munka, tiszta családi élet, az anyagiakhoz való józan helyes viszony területén a legkézzel­foghatóbb módon valósul meg. Isten akarata arra ad útmuta­tást, hogy az ember helyesen éljen mindezekben és megóv attól, hogy visszaéljen velük. Ha a munka, és az általa meg­szerezhető anyagiak, a család, vagy bármi más öncéllá, bál­vánnyá. mammonná válik, visszaélés történik Isten akaratá­val szemben. A visszaélés károsultja nem Isten, hanem a má­sik ember lesz, valaki, akit munkánkkal, szeretetünkkel szol­gálnunk kellett volna. Munka, pénz, család, házasság mind csak eszközök, keretek a szolgálatra. Leghathatósabban ezek által érvényesülhet a szolgáló szeretet. a AZ ISTEN ORSZÁGÁBA ELHÍVOTTSÁG. benne élés itt a földön a szolgálat által valósul meg. Az eszével, kezével, szí­vével Isten akarata szerint szolgáló ember Isten országának vendége. Ebből látható tehát, hogy az Isten országában való részvétel nem terülj asztalkám előtt ücsörgés — ha az lenne, biztosan nem utasítaná vissza senki sem. Ellenkezőleg, nagy­szerű áldott elkötelezés önzetlen, igaz felebaráti szolgálatra — nyilván ezért utasítják sokan vissza. A más elfoglaltságra hivatkozó hivatalosak helyére Isten újakat hív. Az ige hívó szavát ugyan meghalló, esetleg sűrűn hallgató, de az ige megélésére, teljesítésére nem vállalkozó uram-utamozók helyébe újak jönnek. Az evangélium „kény­szeríti” őket, az újakat arra, hogy felvegyék, vállalják a szol­gálatot. Nem erőszakos kényszerről van szó. hanem arról, hogy az evangélium által meggyőződtek Isten szeretetéről és nem tudnak másként cselekedni, mint hogy vállalják a szeretet szolgálatát az emberek között. Baranyai Tamás Istentiszteleti rend Budapesten, 1974- június 23-án — TARSASHAZÉPITÉSHEZ ko­moly, rendes társat keresek.. „Ró­zsavölgyben” jeligére a kiadóhiva­talba. — BUDAPESTI szoba-konyhás komfortos lakás, egyházfi mun­kakörrel összekötve. Pest-környé­ki cserelakás ellenében (lelkészi ajánlólevéllel elfoglalható. Jelent­kezés : Evangélikus Lelkészi Hi­vatal. 1102 Budapest, X. Kápolna utca 14. címen. Telefon: 472-954. Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Ha- fénscher Káiroly, de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Trajtler Gá­bor. Fasor de. 11. Gabányi Géza, du. 5. Szeretetvendégség. Dózsa György út 7. ' de. fél 9. Gabányi Géza. Üllői út 24. de. fél 11. Ka­rácsonyi Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. d-e. 10. (szlovák) Solymár János. de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Ben- cze Imre. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boro« Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út 22. de 11. Benczúr László. Vá­ci út 129. de. 8. Benczúr László. Frangepán n. de. fél 10. Benczúr László. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár-Üj- telep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Matúz László. Kispest de. 10. Kis- pest-Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákos­palota MÁV-telep de. 8. dr. Bod­rog Miklós. Rákospalota-Nagy- templom de. 10. dr. Bodrog Mik­lós. Rákospalota-Kistemplom du. 3. dr. Bodrog Miklós. Rákosszent­mihály de. fél 11. Karner Ágos­— Szentháromság után a 2. vasárnapon az oltárterítő szí- ne: zöld. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: 1 Jn 3, 14— 18; az igehirdetés alapigéje: Lk 14, 15—24. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Június 30-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egy­ház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió. Igét hirdet POV AZSAY MIHÁLY békéscsabai lelkész. — BUDAVÁR. Pünkösd va­sárnapján istentisztelet kere­tében iktatta tisztébe a 46 ta­gú, most választott presbitériu­mot D. Koren Emil esperes, a gyülekezet lelkésze. Az ünnepi Istentiszteleten D. dr. Ottlyk Ernő püspök hirdette az igét. — FASOR. Pünkösd vasár­nap délutánján egyházzenei áhítat keretében a budavári Schütz kórus Bach korátokat énekelt, s Kodály Zoltán Ma­gyar miséjét Vezényelt: Csor­ba István. Igét hirdetett D. Korén Emil esperes. — PILIS. Május 26-án a dél­előtti istentisztelet keretében a nagytarcsai gyülekezet ének­kara szolgált. Igét hirdetett Győri János nagytarcsai lel­kész. ton. Sashalom de. 9. Karner Ágos­tom. Mátyásföld de. fél 11. Cinko- ta de. fél 11, du. 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. II). Rákoskeresztúr de. fél 11. Bécsikapu tér de. 9. {úrv.) D. Dr Otllyk Ernő. de. fél 11. (né­met), de. 11. (úrv.) D. Dr. Ottlyk Ernő (lelkészavatás), du. 6. D. Koren Emil. Torockő tér de. fél 9. .Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. dr. Fabtny Tibor. de. 10. dr. Fabíny Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. lü­de. 9. Csengődy László, de. 11. Csengödy László, du. fél 7. dr. Benes Miklós. Budakeszi de. 8. Takács József. Pesthidegkút de. fél 11. Takács József. Modori u. S. de. 10. dr. Lehel László. Kelenföld de. 8. Bencze Imre, de. 11. (úrv.) dr. Rédey Pál, du. 6. dr. Rezessv Zoltán. Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Rezessy Zoltán. Nagytétény de. fél 9. Visonrtai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Vieontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Törökbálint du. féi 5. Vi- sontai Róbert- Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. — GERENDAS. Május 12- én szeretetvendégségen Tá- borszky László békéscsabai igazgató-lelkész, egyházmegyei sajtóelőadó tartott előadást egyházunk sajtómunkájáról. Közreműködtek a gyermek­bibliakör tagjai versekkel, va­lamint Táborszky Lászlóné verssel és énekkel. evangélikus Elet A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest. VII!.. Puskin u. 12 Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20.412—Vtll Előfizetési ár : egy évre 90.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 74.1508 Rotációs magasnyomás Felelős vezető; Soproni Béla vezérigazgató ______________: ________ „J öjjetek énhozzám mind­nyájan. akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én meg- nyugosztlak titeket.’* (Mt II, 28) VASÁRNAP. — „Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Is­tent szeretik, minden javukra van.” (Rm 8, 28 — 5 Móz 23, 14 — 1 Jn 3, 13—18 — Zsolt 26.) Nagyon drága ez az ige mindazoknak, akik nemcsak hiszik, hanem tudják is, mert saját életükben tapasztalták meg. hogy Isten gyermekeinek minden, tehát még a „rossz” is javukra van! Tudjuk, hogy még a betegség, a szenvedés, a megpróbáltatás, a gyász is áldást jelent, ha Isten kezé­ből tudjuk elfogadni. HÉTFŐ. — „Eljött egy Is­tentől küldött ember, akinek neve János volt Ez tanúbi­zonyságul jött, hogy bizony­ságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen álta­la.” (Jn 1, 6—7 — Zsolt 86, 9 — Ézs 40. 1—8 — Bír 1, 1—3. 17—21. 27—29.) Ma van Ke­resztelő ’János születésnapja, ezért emlékezünk őreá. Isten küldte el őt, hogy Jézus Krisz­tus útkészítője legyen. Ádventi követ volt, őrálló az éjszaká­ban, hogy hirdesse a hajnal­hasadás közeledtét, bizonysá­got tegyen a világ Világossá­gáról. Nekünk is ez a szolgá­latunk: Krisztus követei va­gyunk! KEXJ9. — „Én és az Atya egy vagyunk.” (Jn 10, 30 —5 Móz 32, 39 — Mt 11, 7—15 — Bir 2, 6—23.) Jézus szava azok­nak a zsidóknak szólt, akik komoly istenhivőknek tartot­ták magukat, de Jézust ugyan­akkor nem akarták elfogadni, mert „más Messiást” vár­tak. Ezért hangsúlyozza Jézus: ..Én és az Atya egy vagyunk!” Ma sincs más út Isten szívé­hez! Nem lehet Istenben hin­ni úgy, hogy Jézust nem ' fo­gadjuk el életünk Urának, Megváltónknak és Üdvözí­tőnknek. SZERDA. — „Hitt az ember a szónak, amit Jézus mondott neki, és elment.” (Jn 4, 50 — 1 Móz 28, 15 — Fii 2. 19—30 — Bir 6, 1—10.) Igen komoly kérdést vet fel az ige: rá mer­jük-e bízni egészen és minde­nestől életünket és szerettein­ket Istenre, Jézus szavára, ígéretére? A királyi ember rá merte bízni magát és súlyos beteg, haldokló gyermekét Jé­zus szavára! Pedig semmi más „biztosítékot” nem kapott Tőle, „csak” ígéretet! Tanul­junk meg mi is merészen, de hittel kérni, és egészen rábízni magunkat és szeretteinket, életünket öreá. Nem elég, ha csak halljuk az Ö szavát, ha­nem abban a bizonyosságban induljunk a hétköznapok út­jára, hogy szava megtart az életúton! CSÜTÖRTÖK. — „Én azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek.” (Jn 10, 10 — Ám 5, 6 — Csel 19, 1—7 — Bir 6, 11—24.) Ha a nyájat farkasok támadják meg, a rossz pásztor, a béres elme­nekül, mert félti a saját éle­tét, menteni akarja az irhá­ját, és nem törődik a bárá­nyaival. Ezzel szemben a jó Pásztor a saját életét áldozza fel a nyájért, hogy bárányai­nak élete legyen. De nemcsak azzal törődik, hogy életben maradjanak, éljenek a bárá­nyai, hanem azzal is, hogy bő­velkedjenek. Ezért viszi őket füves legelőkre és terelgeti őket csendes vizekhez. PÉNTEK. — „Írtam nektek, gyermekek, mert megismer­tétek az Atyát. írtam nektek, atyák, mert megismertétek azt, aki kezdettől fogva van. Ír­tam nektek, ifjak, mert erősek vagytok, és az ~ Isten igéje megmaradt bennetek, és le­győztétek a gonoszt.” (1 Jn 2, 14 — Zsolt 119, 9 — Lk 12, 49 —53 — Bir 6, 25—32.) Ma arra emlékeztet minket az ige, hogy bűnbocsánat által let­tünk mindnyájan Isten gyer­mekeivé, mégpedig kivétel nélkül a gyülekezet minden tagja. Ügy ismertük meg Is­tent, mint szerető mennyei Atyánkat a Krisztusban, Aki bűneinket megbocsátja Fia vére árán, és mi mindennap az Ö bocsánatából élünk. A gyülekezet időseb tagjai ke­reszténnyé lételük óta gazdag Krisztus-ismeretre tettek szert. Krisztus megismerése nem ér­telmi funkció, hanem a Vele való személyes kapcsolat. A gyülekezet ifjait is Isten igéje teszi erőssé és képessé arra, hogy legyőzzék a gonoszt, és el ne bukjanak a kísértések­ben. SZOMBAT. — „Mi nem va­gyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hi­téi, hogy életet nyerjünk.” (Zsid 10, 39 — Zsolt 85, 10 — Fii 3. 4—11 — Bir 6, 33— 40.) Péter és Pál apostolra emlékezünk ma. Azelőtt mind­egyik a „meghátrálás embe­re” volt (Péter is nagycsütör­tök éjszakáján!) és csak ak­kor lettek a „hit embereivé”, amikor találkoztak az élő, fel­támadott Krisztussal. A Vele való találkozás tesz minket is a Szentlélek által a hit embe­reivé, hogy életet nyerjünk! Szerdahelyi Pál IMÁDKOZZUNK Köszönjük, mennyel Atyánk, hogy országodba hívsz, közössé­gedre méltatsz és fontos feladatot adsz nekünk. Fiadért kérünk, add nekünk Szentlelkedet, hogy ne csak halljuk a hívást, ha­nem el is fogadjuk. Ne csak elfogadjuk, hanem teljesítsük is. Áldj meg kegyelmeddel, hogy áldássá lehessünk az emberi kö­zösségnek. amelyet úgy szerettél, hogy egyszülött Fiadat adtad érte. Amen. A jóság: boldogság JMé/j egy tanári emlék Nincs vele semmi bajt Jóindulatú gyerek. A magatartása kitűnő. Hallgatom társaimat a tanári konferencián. Január hópuha havában kerültem ebbe a hegyi iskolába; még figyelgettem együttesét. A fehérbundás fenyők napfürdös csillanása, a kis hegyilakók szokatlan csendje fényes sze­mük igaz melegével; úgy érzem, „Meseor­szágba” tévedtem künn is, bent is. Az Istenkuti iskola két tantermes, inkább szobák, és az összevont felsőtagozat két osz­tálya sem éri el a húszas létszámot, fiúk, lá­nyokkal együtt. Családi közelségben ülünk, a rezzenésüket is megérzem. Valótlanul jó magatartásukkal a „meseórák” hímes mezején járunk ... Már megint a mesék! Meg vagyok babonázva . .. Vigyáznom kell, hogy a valóság talajáról le ne lépjek! Szokott szigorommal a reális igazát hirdessem a szónak, eredményes cél­jaimat biztosítsam. János vitéz és Toldi Miklós, az ötödik és a hatodik osztályban. Az „Óriás” tanárok itt a társak — így velük együtt napról napra: óriási... Csengő szavuk örök szép világa, emberi ideát teremtő erejük; segítő győzelem. Sok­szor megrázkódtunk a „barbár" csengő pa­rancsára ... Toldi Miklós sorsát beszélem éppen, elő­ször prózában, a verselemzés előjárójaként, amikor eljutunk a nagy malomkőig. Az álnok báttya, amint orvul édes testvéröccse életé­re tör. Már-már kioltja életét az édesanya szeretett fiának. Felkiált az egyik gyerek — nézze, tanár néni, Pityunak könny pottyant a keze fejére! Nézem... Éppen akkor morzsolja a többit és lehajtja fejét szégyenlősen. Pillanat csend. A cserfes Anna hangosan derül — hiszen ez csak mese. Egy másik — ezek nem is élnek! Egy a tizenhathoz — ez lenne a könny ará­nya ... Aki megérzi, hogy a nemes és szép — mindig valóság. A mesék ringó bölcsője... Ezután többször elnézem a hatodikos Pi­tyut, lopva kiválasztott alanyom lesz. Kerekre tágult, vagy keskenyre húzott szemhéjakkal árulója bensejét és én a lélek „ABC”-jét betű­zöm — o mindig tanulással... A szeptemberi viszontlátás újra örömével ezzel az osztállyal őszi kiránduláson keressük az erdőt. Legtöbbje erre lakik, biztos nyom­vezetők és mi most nagy vadra vadászunk ... A színes rengetegben, a számtalan féleségek között a legkülönösebbet, a vérvörös vadcse­resznyét, a legpompásabb lombokat a fa te­tejéről. Festők palettáján emberi álmokkal ilyen nem születhet! A korallpirostól a karmin alvadt vércsepp- jéig: a színek orgiája felveri az erdőt... Hall­ja is, kinek a fülében muzsika fészkel... öt fiú kíséretében, ők már a fán, én alatta, várom a hulló ágakat és mint a körvadászato­kon, szép sorjában egymás mellé fektetem az ejtett csodákat. Nem várt izgalom, egy rossz külsejű férfi toppan elém. Azonnal érzem támadó szándé­kát, annyira meglepődve, hogy még segítsé­gért sem tudok kiáltani. Ne jöjjön közelebb! — Hozzám ne nyúljon! Es abban a pillanatban, mint mókussurra- nás, a kis vékony Pityu a nagydarab idegen elé áll. Harsány hangon kiáltja — hozzá ne nyúljon az én tanár nénimhez! — Gyerekek, gyertek gyorsan! Máris kúsznak lefelé, kezükben a nyitott bicskával körülveszik a nem várt idegent. A helyzet győz. Kullogva odébb áll, mi hosszan utána nézünk. Gyanús szándékát viszi magá­val — mi csak találgatjuk, én érzem is, az ijedség még vibrál bennem. Nem lett múló emlék. Makacsul megállt — Pityut a helyére akarom helyezni! Mélyebbre! Mélyebbre! Családlátogatás az őszi napfényben, amikor az október az egyik kezével simogat, a má­sikkal csíp is egyet — a búcsú varázsa ... Egy kis szöszt hatodikos lány a kalauzom, ő itt minden rög barátja és kéz a kézben vígan járjuk a nyugati Mecsek nyugtalan tá­jait. Az idegenből itt maradt keresztnevével a szőlőskertek hazája: a Daindolok szinte lé­pésről lépésre hullámzó útjait. Szakadékos völgyek, a dombok rajzos vilá­ga, az erjedő must megült szagával, a rotha­dásban még fellobbant élet fojtó levegője — aki nem ismeri; heveskedem hozzá: szegé­nyebb kicsit... A kislány szája be nem áll. Gyerekes ügyet­lenséggel próbálja leplezni kíváncsiságát. Ki­fúrja az oldalát, hogy én éppen miért a Pi- tyuékhoz készülődöm. Fondorlatos kérdések­kel vesz vallatom. Pityu mindig jó, a tanárok nem szoktak pa­naszkodni. Pityu tudja a leckéjét, a szülei erre vigyáz­nak, szigorúak is. Pityu még sohasem csinált bajt, most sem hallottam ilyesmiről. Búbos barackot nyomok a fejére — te kis kíváncsi, most sincs semmi baj. A tanár néni csak úgy — eljön hozzájuk. Látni akarja — igen közelről! Belülről — a szívéig.., Megérkezünk. A kislány illedelmesen elkö­szön. Belépek az idegen házba. A szülők sző­lőmunkások, amolyan présházféleségben lak­nak, igen hangulatos az ősz futó színeiben. Kicsi hajlék, de a szeretet, ahogyan fogad­nak — palotába léptem ... Azonnal hivatalos leszek vacsorára. Amo­lyan estebéd, éppen a soros, a család szereti. Krumplinudli zsemlyemorzsában, habos por­cukorral a tetejére. Az édesanya már főzi is a tésztát, a konyhaszoba egyik sarkában ví­gan sistereg a tűzhelyen, a nudlik illatoznak — a maguk módján szédítik a világot... Mi Pityuval a szoba közepén álló nagy asztal mellé telepszünk. Apróka petróleum­lámpa is sárgállik, elkel már itt a homály­ban. Most ránkveti fényét, s mi nézzük egy­mást — kezdeném ... ^ Emlékszel, ott az erdőben? Mondd meg nekem, de őszintén, már nagy fiú vagy és megérted — mi az a sok jó, amiről ismernek. A bátorság is és az őszinteség. Lehajtja a fejét, ismerős mozdulat — kivá­rom. Azután felemeli a fejét, felfénylik az arca — amit keresek, amit nem értek és végtelen kedvesen belefog a vallomásba. Ha azt látom, hogy valakit bántanak, ha egy állatot is kínoznak, úgy elszorul itt bent — segítenem kell! Az meg olyan jó! Egyszerre forró is meg édes is... Ez bennem van ta­nár néni kérem, ez bennem van. És gondolkodtál már azon, hogy mi benned ez a jóság? A keresztanyám már megmondta. Ez a Jó­isten ajándéka. Nemcsak a templomokban él, az emberek szívében is. így van. Minden ember szívébe beköltözik, aki elfogadja Ót! Tanár néni, aki elfogadja, az már nem tud többet rosszat tenni? Gondolkodjál, Pityukám! Ha Istent a szí­vedbe zártad, benned él és ö a legnagyobb erő. Az erejével a jóság győz a rossz fölött. Ha te nem hagyod el, ö nem hagy el többé... és a jóság; boldogság. Ezért ^ennyire jó, ami­kor megteszed. Igen. Megértettem. A jóság: boldogság! Nagykockás terítővei lép mellénk az édes­anya. De hiszen mi már mindent megbeszél­tünk — lehetne-e többet még? Négyen a tányérok elé ülünk. Nagy komo­lyan, tempósan az apa is lezökken. Mi Pityu­val szembekerülünk. Az anya hozza is már a nagy piros lábast. Egy magas védőlábra helyezi a párolgó nud­lik tömkelegét, közvetlen a középen világító kis lámpácska mellé, mire a felcsapó gőzben szinte elsötétül a szoba. A gomolyfelhő elbo­rítja a lámpaüveget és magas szökkenéssel az üveg tetején kilövell a láng. Pityu egyazon pillanatban felugrik és utá­nozhatatlan csengéssel kiáltja f- repülnek a lángok! A jóság: boldogság! A jóság: boldog­ság! De Pityu — milyen viselkedés ez? Egyél, fiam — mi volt ez? Mi volt-ez? Az estbarna szobában, az édes nudlik csik­landós ízében, Pityu felfénylett arcával a megállt csendben.., Mi volt ez ... Pillanat a „Mennyek” felől... Váncsa Júlia

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom