Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-03-04 / 9. szám

Jézus útján Márk 10, 32—45 Keresztyénnek lenni azt jelenti: Krisztus követőjének lenni. Nevünkben hordozzuk az ő követését. Ez pedig azt jelenti: utá­na menni. Az ő útján járni. Arra tartani, amerre ő ment. Nem a Jeruzsálembe vezető útra gondolok, bár ez is beletartozik, ha­nem az ő egész életének irányára, céljára, és folytatására, ame­lyet így foglal össze maga: azért jött, hogy szolgáljon. Szolgált életével, minden cselekedetével és szolgált halálával. Ebbe a szolgálatba tartozik bele az is, hogy útban van Jeruzsálem felé, ahol gyalázatot, kínt és halált szenved és tűr. A szolgálat útja az egyetlen út az övéi számára is. Ez pedig két dolgot jelent. MINDENEKELŐTT FELADÁSÁT ANNAK, HOGY A MA­GUNK DICSŐSÉGÉT KERESSÜK. Még a felületes olvasásra, vagy arra is, aki igazán nem igenli Jézusnak ezt az útját, na­gyon disszonánsán, hatott a Jeruzsálembe vezető úton a Zebe- deus-fiak kérése. Mikor ő azt akarja tudatosítani a tanítványok­ban, hogy a szenvedés és halál útján megy, akkor azok saját dicsőségük keresésével, annak bebiztosításával foglalkoznak. De lássuk meg, nem csupán tapintatlanság az, ami itt történik és nem a két tanítvány viselkedésének az alkalomhoz nem illő, disszonáns voltáról van szó, hanem arról, hogy ők Jézus köve­tését hamisan értelmezték. Az ő útján való járás lényegét nem értették. Saját dicsőségüket próbálták keresni és megalapozni az ő követésével is. Hiába voltak a legszűkebb tanítványi kör­höz tartozók, hiába jártak mindig, mindenütt Jézussal, még ak­kor is, ott is, ahol többi társaik közül csak Péter, Jézus útját mégsem értették meg igazán. Uralkodásra vágytak a hatalmas Krisztus mellett és nem látták, hogy az ő hatalma a szeretet, uralkodása a szolgálat és trónusa a kereszt, ahol életét adta váltságul az emberért. A keresztyének előtt mindig ez a két lehetőség nyílott: vagy saját dicsőségük keresése, az uralkodás, vagy Krisztus igazi kö­vetése, a szeretetből való szolgálat útján. Olyan alternatíva ez, ahol választani kell; vagy uralkodni, vagy szolgálni. így adta fel a kérdést a történelem folyamán Isten egyháza számára is, és csak szégyenkezve gondolhatunk arra, hogy hányszor válasz­totta az egyház az uralkodást, hányszor hajszolta saját dicsősé­gét, ahelyett, hogy szolgált volna. Vagy ez talán csak a közép­kori pápák bűne volt? Szó sincs róla! A tanítvány Jakabtól és Jánostól kezdve kísérti ez az egyházat mostanáig. Micsoda szé­les skálája is van az uralom és dicsőségvágynak kezdve attól, hogy a legfőbb világi hatalomként próbált tündökölni egészen addig, mit így nevezhetünk tekintéllyel való uralkodás a lelke­ken. Pedig a szolgálathoz szolgáló életforma illik. A SZOLGÁLAT ÚTJÁN JÁRNI AZONBAN A MASOKÉRT VALÓ ÉLETET IS JELENTI. Krisztus követése nemcsak ura­lom és dicsőségvágyunk feladása, hanem egyidejűleg a máso­kéit való élet is. Igen sajnálatra méltó és üres életfelfogás és magatartás az, ami csak negatívumokban merül ki, nincs szá­nalmasabb jelenség, mint a magába zárt, csak lemondásokban élő keresztyén, Isten a világba a világért való szolgálatra he­lyezett bennünket ez pedig a másokért való életet jelenti. És kell-e ennél pozitívabb dolog? Felszabadultságot jelent ez a szolgálatra, a cselekvésre. Urunk sem negatívumokban élt. Ö cselekedett, szolgált. Akkor is mikor elindult, hogy a halálával szolgáljon, hogy váltságul adja életét. Nem az a kérdés hát hói, vagy hogyan. Mindenütt és minden­képpen. Egészen a magunk feláldozásáig. Nem azért, mintha ezzel megszerezhetnénk a jogot az ő dicsőségében való részese­désre, hanem azért, mert ez az az út, amelyben ő járt, s amely­re hív maga után minket is: Kövess engem! Bánfi Béla IMÁDKOZZUNK Hálát adunk Neked, Urunk Jézus, hogy szüntelenül követé­sedre hívsz a szolgálat útján. Köszönjük Neked, hogy felszaba­dultan szolgálhatunk a világban. Kérünk, bocsásd meg, ba a szolgálatot sokszor felcseréltük az uralkodással s az alázatos­ság helyett a magunk dicsőségét kerestük. Tekints egyházad egészére is és engedd, hogy magára nem tekintve tudjon fára­dozni és munkálkodni azon, ami a világ békéjére és üdvére tar­tozik. Engedd, hogy napi munkánkban és minden cselekvésünk­ben felismerjük a szolgálat alkalmát és lehetőségét, és így kö­vethessünk Téged a szolgálat útján. Ámen. Istentiszteleti rend Budapesten, 1973. március 4-én Deák tér de. 9 (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11. (úrv.) dr. Hafen- scher Károly, du. 6. Felügyelők Iktatása: dr. Kékén András. Fa­sor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, de. 6. Lehoczky Endre teol. Dó­zsa György út de. fél 9. (úrv.) Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Solymár János, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. (úrv.) D. Káldy Zoltán (presbiteriktatás). Kőbánya de. 10. (úrv.) Veöreös Imre. Utász u. de. 9. (úrv.) Sülé Károly. Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) . Győri János Sámuel teol. Rákosfalva de. 8. Győri János Sá­muel teol. Gyarmat u. de. fél 10. Győri János Sámuel teol. Fóti út de. 11. Kertész Géza. Váci út de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Új­pest de. 10. Blázy Lajos. Pest­erzsébet de. 10. Virágú Gyula. Soroksár-Cjtelep de. fél 9. Virágú Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matúz László. Kispest de. 10. Kispest- Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. — Rákospalo­ta MAV-telep de. 8. Rákospalota- Kistemplom de. 10, du. 3. Rákos­szentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kistarcsa de. fél 9. Rákos­csaba de. 9. Békés József. Rá­koshegy de. 9. Rákosliget de 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Ma- docsai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) D. Koren Emil, du. 0. D. Korén Emil. Torockó tér de. fél 9. (úrv.) D. Koren Emil. Óbu­da de. 9. Görög Tibor, de. 10. (úrv.) Görög Tibor, xn., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csengődy László, du. fél 7. Ruttkay Elemér. Pest- hidegkút de. fél 11. Ruttkay Ele­mér. Modori u. í. de. 10. Muncz Fri­gyes. Kelenföld de. 8. Bencze Im­re, de. fél 10. Reuss András, de; 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán. Albertfalva de. 7. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Vison­tai Róbert. Budafok de. 11. Vison­tai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. — Ötvened vasárnap az ol­tárterítő színe: zöld. A délelőt­ti istentisztelet oltár! igéje: 1 Kor 13, 1—13; az igehirdetés alapigéje: Mk 10, 32—15. — KELENFÖLD. Március 3- án, szombaton délután fél 6 órakor szeretetvendégségen emlékezik a gyülekezet Petőfi Sándorra. Előadást tart dr. Ko- rompay Bertalan. — OROSZLÁNY. A január 28-án tartott szeretetvendégsé­gen dr. Hafenscher Károly Deák téri lekész tartott elő­adást az imádságról. A gyüle­kezet énekkara több számmal szolgált. — DEÁK TÉR. Március 4- én, vasárnap este 6 órakor is­tentisztelet keretében iktatja be tisztségébe dr. Kékén And­rás igazgató-lelkész a gyüleke­zet újonnan választott felügye­lőit: a gyülekezeti felügyelői tisztségbe Szent-Ivány Ödön egyházkerületi felügyelőt, a másodfelügyelői tisztségbe Szirmai Tibort. — DUNAEGYHÁZA. Febru­ár I8-án gyülekezeti szeretet­vendégségen Sárkány Tibor hartai lelkész, egyházmegyei sajtó-előadó ismertette hetila­punkat és a Sajtóosztály kiad­ványait. A gyülekezet tagjai 745 Ft értékben meg is vá­sárolták a bemutatott könyve­ket — ADOMÁNY. özv. Adám Antalné, a kiskőrösi gyüleke­zet tagja az egyházi sajtó cél­jaira 1000,— Ft-ot adomá­nyozott Az adományért ez­úton is hálásan köszönetét mondunk. — ZUGLÓ. A február 10-i presbiteri ülésen Szent-lvány Ödön, a Déli Egyházkerület felügyelője tartott előadást „A diakóniailag strukturált gyülekezet” címmel. — OROSHÁZA. A gyüle­kezet február 11-i szeretetten- dégségén Bodrog Miklós gyulai lelkész tartott előadást. Elő­adásában először Svájc leg­szebb tájairól és templomairól szólt, majd mint sajtó-előadó Sajtóosztályunk kiadványait és egyházi lapjainkat ismertet­te. — HALÁLOZÁS. Dr. Fákla István gépészmérnök, a mér­nöki tudományok doktora, éle­tének 81. évében rövid beteg­ség után Budapesten csende­sen elhunyt. „Ama nemes har­cot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartot­tam ...” EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088. Budapest VIIL, Puskin u. 12. Telefon: 142—074 ' Csekkszámlaszám: Sí«—20.412—VH1 Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 73.0407 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „íme, felmegyünk Jeruzsá­lembe és beteljesedik minden, amit a próféták megírtak az Ember Fiáról” (Lk 18, 31). VASÁRNAP. — „Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, ó fel­séges! Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet és éjjelente a te hűséges voltodat” (Zsolt 92, 2— 3 — Lk 19, 37 — Lk 18, 31—43 — Zsolt 31) Isten gondoskodá­sa és szeretete tartja fenn az életet. Örömmé azonban ott válik az élet, ahol nemcsak Is­ten gondoskodását, hanem sze­retetét is fontosnak tudják. Azzal a jó érzéssel kezdhetjük a napot: Isten szeret. Este az­zal pihenhetünk le: Isten hű­séges. Dicséret és hála mind­ezért Istennek! HÉTFŐ. — „Az Úr az ő né­pének oltalma és az Izrael fiai­nak erőssége” (Joel 3, 16 — Zsid 6, 18 — 1 Móz 13, 7—18 — Ék 13, 22—30) Isten közelsége nemcsak menedékhely. Isten oltalma és erőssége, mint bi­zonyosság — legyen elkötelező. Szeressünk még forróbban, munkáljuk a békességet még odaadóbban, fáradozzunk a másik ember javáért még hű­ségesebben! így Isten oltal­mán az ő szeretetét ismerjük fel, az ő erősségén pedig azt, hogy Jézust követve a szolgá­latunk nem lesz hiábavaló fá­radozás. KEDD. — „Jézus mondja Pé­ternek: De én imádkoztam ér­ted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited” (Lk 22, 32 — Zak 10, 12 — Lk 9, 18—23 — Lk 13, 31—35) A hit próbája az élet. S az élet sokszor állíthat ellen­érvet, akadályt, lehetetlen helyzetet a hivő elé, ami ap­ránként fel is morzsolhatja a hitét. De Jézus nemcsak meg­érti nehézségeinket — hiszen ő is átélte azokat — hanem imád­kozik értünk. Az imádság ilyen szolgálata őrzi meg a hitet. SZERDA. — „Jézus mondja: 'De én tiközöttetek olyan va­gyok, mint aki szolgál” (Lk 22, 27 — Péld 16, 19 — Mt 6, 16— 21 — Lk 14. 1—14) Jézus, az Is­ten Fia szolgál! Milyen fordí­tott rend ez! De ez: a szeretet rendje! Jézus példája arra hív bennünket: egyre jobban kö­zelítsük meg Jézust a szolgála­tunkban. Azzal az érzülettel álljunk az embertársunk mel­lé, mintha Jézus állna mellé. Így Isten bennünk is gyönyör­ködik. CSÜTÖRTÖK. — „Mikor eszel és jól lakói és szép házat építesz és lakozol azokban; fel ne fuvalkodjék akkor a te szí­ved és el ne feledkezzél az Or­ról, a te Istenedről” (5 Móz 8, 12—14 — Lk 12, 19—20 — I Móz 15, 1—6 — Lk 14, 15—24) A Jézust követő úton nagy akadály: a büszkeség, az öndi­csőség. Kihűti a szívet, semmi­vé teszi a szeretetet és ellen­szenvessé alakítja a szolgála­tot. A kenyered jóízű, a szép házad otthon, a jóléted áldott akkor lesz, ha Jézus szereteté- vel — munkád és hivatásod végezve — tevékenykedsz azo­kért is, akiknek mindez még csak álom! PÉNTEK. — „Az Orra néz­tem szüntelenül, mert jobbke­zem felől van, meg nem ren­dülök” (Zsolt 16, 8 — 1 Pt 5, 8—9 — Ézs 58, 5—12 — Lk 14, 25—36) Aki a jobbkéz felől áll, azé a hatalom! Isten Jézus Krisztusban így áll ma mellet­tünk. S Jézus hatalma: a szere­tet, dicsősége: a szolgálat. Sze- lid szeme jól látja életünket, jól látja hibáinkat, de biztatás van az arcán: Ő a szeretet út­ján velünk jár! S amikor mi nézünk Jézus életére és szolgá­latára, ez irányt ad mai éle­tünknek. Ezért nemcsak lehet, de szükséges is Jézusra nézni, magatartásunkat Jézus szolgá­latával összevetni, nehogy megrendüljünk a szolgálatban és elbizonytalanodjunk a sze­retet cselekedeteiben. SZOMBAT. — „Péter mond­ja: most tudom igazán, hogy az Űr elbocsátotta az ő angyalát és megszabadított engem Heró- des kezéből" (Csel 12, 11 —• Zak 9, 8 — Mk 9, 14—29 — Lk 15, 1—10) Péter életveszede­lemből menekülve élte át Is­ten megmentő szeretetét és gondoskodását. Aki segített a szabadulásban, nem mutatko­zott be, nem magyarázkodott, hanem célszerűen látta el fel­adatát. Péter mégis felismerte benne Isten küldöttét. Életün­ket, szolgálatunkat Isten ilyen tevékenységnek rendelte az emberek között: a Küldőre is­merjenek: Detre János — ROZSAK legszebb fajtáiról küld díjtalan árjegyzéket PALKÓ kertész. 1155 Budapest, XV., Csil­lagfürt u. 8. » — HARANGÖNTÉST, harangko­ronók és állványok készítését vál­lalja Gombos Lajos harangöntő mester örbottyánban (volt Or- szentmiklós). Dózsa György út 79. — REGI vallásos és egyéb köny­vek eladók. Juhász István, 2364 Ócsa, Némedi út 38. — OLTÁRKÉPÉT vennénk tem­plomunkba. Ajánlatokat leírással és ármegjelöléssel Evangélikus Lelkész! Hivatal 8514 Mezőlak címre kérünk. — HARANGOK, orgonák villa­mosítását jótállással, korszerű megoldással vállalom. Kraszkó Je­nő villanyszerelő mester. 5600 Bé­késcsaba Gyulai út 72. Türingiai képeslapok Útban a nagyobb közösség felé Az elmúlt év őszén az NDK területén élő lutheri evangélikus egyházak Weimárban tar­tott zsinatának fő témája volt a fenti cím. A téma jelzi a készséget, hogy az egyház a maga szolgálatát a nagyobb közösségek összefüggé­sébe helyezze el. Aki valamennyire is ismeri a fenti egyházaknak, de az NDK-ban lévő töb­bi 5 evangélikus (nem teljes pontossággal; pro­testáns) egyháznak a történeti hátterét, a hitvallásokhoz, területi adottságokhoz való kö­töttségét, a hagyományok örökségét — tudja, hogy „a nagyobb közösségre” való törekvés nem kis feladatok elé állította szóvivőit. A lutheri egyházak egymásra találását jel­zi, hogy a fenti „Generalsynode” (zsinat) im­már negyedszer ült össze a közös feladatok megbeszélésére. De közelebb kerültek egymáshoz mind a re­formáció talaján felnőtt egyházak abban az egyházi szövetségben, amely legyőzve a hosz- szú időn át nyugatról inspirált egyetemes né­met egyház koncepcióját, a valóság ferületén látott hozzá, hogy meghatározza és kibonta­koztassa az NDK-ban élő egyházak szolgálatát az új, szocializmust építő társadalmi rendben. A tagegyházak érdekeinek átfogása, éppen úgy mint a társadalom iránti felelősség kérdései­ben való közös állásfoglalás helyet kapnak az evangélikus egyházak szövetsége mai felada­tai között. A történeti háttér tette elevenné a leuen- bergi evangélikus—református párbeszéd ál­tal felvetett kérdésekkel való foglalkozást is. A hitvallásilag sokszor szinte meghatározha­tatlan uniós egyházaktól a már ortodox me­revségbe hajló hitvallásos egyházakig széles skálán kellett felmérni a választ. Míg egyik helyen a két reformációs ág teljes fúzióját sem tekintik elérhetetlennek, más helyen még egész merev elzárkózás is jelentkezik. A közel­múltban megjelent közös állásfoglalás azt mu­tatja, hogy ottlétem óta is tovább forrott ez a kérdés és az akkoriakat újabb lépések követ­ték egymás megértése irányába. A vázolt hely­zet ad alapot arra, hogy Leuenberget egyesek tipikus német egyházi ügynek tekintsék. Min­denesetre mások az adottságok, mint hazai földön és az ember örömmel gondol arra a testvéri és uniformizálásra mégsem törekvő együttmunkálkodásra, ami hazai protestáns egyházaink között különösen is a felszabadu­lás óta kialakult. Több jel arra mutat, hogy az J4DK terüle­tén is tért hódít a római katolikusokkal való egység gondolata, bár közel sem olyan nagy igyekezettel hajszoltan, mint erről az NSZK területéről vannak híreink. Az összetevők kü­lönbözőek. Az egyik ezek közül az a tény, hogy római katolikus teológusok és lelkészek meg­lepő módon közelítik meg sokszor teológiai ál­lásfoglalásukkal, vagy igehirdetéseikkel a re­formátor! egyházak alapállását. Néha oly mér­tékig, hogy az emberben feltámad a kérdés, miért vannak még Róma kötelékében. Koránt­sem szabad azonban elfelejteni, hogy ez nem a római katolikus egyház egységes és hivata­los megnyilatkozása, méginkább pedig egy tel­jesen fordított helyzet van, mint például ha­zánkban, mivel ott a római egyház van ki­sebbségben — így felmerül a sokszor tapasz­talt taktikai fogás iránti gyanú. Mindenesetre erre enged következtetni az, hogy az összefo­gásra való buzdítás elsősorban a világiak, di­ákok, értelmiségiek körében hangzik el, néha szinte kampányszerűen. Más a jellege és a távlata annak az együtt- munkálkodásnak, amely evangélikus és kato­likus lelkészek között a társadalom egészéért érzett felelősség alapján jött létre. Magam is hallottam olyan római katolikus megnyilatko­zást, amely komoly útbaigazítással szolgált a hitnek a mindennapi élet területéin való meg­élése irányában. Felelősség a társadalomért A terhes politikai örökség az NDK terüle­tén is nehezebben engedte kibontakozni az egyházban azokat a törekvéseket, amelyek szí­vesen támogatják az új német állam, a mun­káshatalmon felépülő Demokratikus Németor­szág békére, társadalmi haladásra, a többi szocialista állammal való együttműködésre, az európai rendezésre irányuló törekvéseit. A lel­készeknek egy kisebb csoportja a Pfarrerbund- ban (lelkészi szövetség) igyekezett irányt mu­tatni ebben a szolgálatban, felhasználva a Glaube und Gewissen és a Pfarrerblatt lapok által adott lehetőségeket. Törekvéseik hosszú időn át lassan érték el az egyházi közvéleményt az akkor még a korábbi egyházkormányzati struktúrához kötött vezetőszervek elzárkózása miatt. Ma a negyedszázad tapasztalatain meg­gazdagodva a két lap egyesüléséből éppen ez év elején megjelent Standpunkt-ban szólnak hozzá az egyházpolitikai, társadalmi és politi­kai kérdésekhez. Kiemelkedően jelentős volt ezen a területen az a szolgálat, amit az azóta nyugalomba vo­nult, de ma is nagyon megbecsült D. Mitzen- heim türingiai tartományi püspök végzett a politikai diakónia koncepciójának jegyében. Utóda, korábban legközvetlenebb munkatársa, D. Braecklein püspök még szélesebb távlat­ban fejleszti tovább elődje szolgálatát. Ezt igyekszik visszatükrözni a türingiai evangéli­kus egyház hetilapja, a dr. Herbert von Hin- zenstem egyháztanácsos által szerkesztett, Weimárban megjelenő Glaube und Heimat cí­mű hetilap, amelynek szerkesztőségében foly­tathattam tanulmányutam második szakaszát. — A szerkesztőség fogja össze a tartományi egyház egész sajtószolgálatát. A dr. Gottfried Müller irányítása alatt megjelenő áhítatos iro­dalom mellett a szerkesztőség arra is igyek­szik, hogy az egyház talaján felnőtt egyetemes kultúrális és művészeti értékek megismerte­tésével gazdagítsa az NDK mai kultúrtörekvé- seit Erre a német kultúrörökségben gazdag Weimár (Goethe, Schiller, Herder. Wieland, Liszt, Cranach működési területe) mint háttér és Hinzenstern szerkesztőnek országos vi­szonylatban elismert műértése adja meg az alapot. Itt Weimárban vehettem részt a Hazafias Népfront erfurti körzetéhez tartozó, az NDK társadalmi és politikai törekvéseit segíteni kész lelkészek és egyházi alkalmazottak tanácsko­zásán. A Hinzenstern szerkesztő elnöklete mel­lett folyó ülésen az erfurti körzet állami egy­házügyi tanácsosa adott széles tájékoztatást az aktuális eseményekről. Az ülés felmérte az el­ért eredményeket, amelyeket a jubileumát ün­neplő Szovjetunió élenjárásával a szocialista országok az európai biztonság és együttműkö­dés területén elértek, foglalkozott azokkal a kérdésekkel, amelyek a két német állam ál­tal aláírt Grundvertrag (alapszerződés) által létrejött új helyzetből következnek. Számba- vette az egyházak és hivő emberek számára jelentkező új feladatokat és komolyan szem­benézett azokkal a hamis illúziókkal'és kísér­tésekkel is, amelyek ezzel kapcsolatban a tár­sadalomban, de magának az egyháznak a te­rületén is jelentkezhetnek. A tárgyalás leve­gőjét áthatotta az a felelősség, amit lelkészek az NDK eddig elért gazdasági, kulturális, poli­tikai, társadalmi eredményeinek megtartásá­ért, továbbfejlesztésért, az NDK helyéért az európai összefüggésekben, nemzetközi jogai­nak elismertetéséért, dolgozó népük további felemelkedéséért éreznek. Az az öntudat és az elkötelezettség tettrekészsége nyilvánult meg a jelenlévők felszólalásaiban, amit egy fiatal lel­készkolléga még Eisenachban így fejezett ki: a régi, sok bajt okozó német öntudatot mind­inkább felváltja egy új NDK-öntudat, amely megbecsülve a szocialista társadalom eredmé­nyeit érez felelősséget az egész társadalomért. zem be szorosra fogott beszámolómat türingiai tanulmányutam tapasztalatairól, örülök an­nak, hogy többször is kifejezésre jutott NDK- beli barátaink részéről a két szocialista állam közötti kapcsolat hasznossága, s benne a ma­gyar egyházi vezetőink, lelkészeink, jó néhány ösztöndíjasunk testvéri segítőkészségének el- ismerése. Reméljük, hogy ezek a kapcsolatok a jövőben még határozottabban, céltudatosab­ban fogják segíteni egyházainknak és népeink­nek a még nagyobb közösségekért végzett jó “°leálatit CM,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom