Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-03-11 / 10. szám

XXXVIII. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 1973. március 11. \ diakónia teológiája: a kereszt teológiája A diakónia teológia azonos a kereszt teológiájával. Amikor az egyes keresztyének 'és a gyülekezetek, valamint az egyház a maga egészében diakónlai szolgálatot végez, a kereszt teológiá­ját éli és cselekszi. A diakóniai szolgálat alapja ugyanis az uralkodásról, a külön státuszról, a saját érdekről, a saját elő­nyökről való lemondás a másik ember, vagy egy egész közös­ség javára. Ennek legszembetűnőbb példáját éppen a nagy Diakonosz: Jézus adta a golgotái kereszten. A kereszt körül csúfolodók ezt kiáltották Neki: ..Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!” Ebben az igényben az a váradalom szólalt meg, hogy az Isten Fia. a Messiás uralkodni jön. Jézus valóban le­szállhatott volna a keresztről és így beválthatta volna az ak­kori idők messiási reményeit. Ehelyett a kereszten maradt és ebben a státusban végezte el messiási szolgálatát. „Engedel­mes volt halálig, éspedig a keresztfának haláláig.” Ez volt az a diakóniai szolgálat, amely „sokakért”, vagyis az emberekért történt. Jézusnak ez a diakóniai szolgálata -u amely nem a ke­reszt megkerülése, hanem éppen annak vállalása volt — lett forrásává, éltetőjévé és meghatározójává az egyes kerésztyé- nek es az egész egyház diakóniai szolgálatának. JÉZUS ÉLETFORMÁJA, MELYET A TANÍTVÁNYOKNAK ÁT KELL VENNIÖK: az önmegtagadás, mely jelenti a saját vélt érdekektől való eltekintést, lemondást az önérvényesülés­ről és önérvényesítésről. Ezen a ponton szeretném nagyon világosan megmondani, hogy az „önmegtagadás” a szó igazi értelmében még nem dia­kónia. összefüggésben van ugyan vele, de a diakóniának csak a negatívja, a fonákja és visszája, Megismétlem, az önmegta­gadás a diakóniának csak negativ képe. Lényegében elfordu­lás a saját érdektől, önző életcéltól. Ez a negatív diakónia ak­kor jelenik meg előttünk, amikor az egyes keresztyének, vagy maga az egyház lemond a külön státusról, megtagadja az ural­kodási vágyat és nem kívánja érvényesíteni vélt érdekeit. Lehet olyan formája is, hogy a keresztyének egyebeikben és a gyüle­kezet, illetőleg az egyház a maga összességében „elszenvedi” a világot, vagy a társadalmat, amelyben él, „elszenvedi” azokat, akik uralkodnak, és azt a világi rendet, amelyet a maga részé­ről űgv ítél meg, hogy nem előnyös, illetőleg hátrányos az egy­ház számára. Sajnálatosan, magyarországi evangélikus egyházunkban az elmúlt két évtizedben számos lelkész és gyülekezeti tag — akik nem találták meg helyüket az új történelmi körülmények között, a szocialista társadalomban — az „elszenvedés” maga­tartását vették fél abban a hiedelemben, hogy ezzel Jézustól megkívánt „kereszt-hordozás” útján járnak. Úgv gondolták, hogy ha magukat megalázzák, vállalják, hogy ..kicsik” legyenek, ha visszalépnek az „utolsó helyre”, akkor ők helyes úton halad­nak. Ez a magatartás azonban még a legjobb értelemben is csak ,.lemondás”-t tükröz: lemondást önmagunkról. Még ha nem is becsüljük le mindenestül ezt a magatartást nemcsak egyesek, de gyülekezetek részéről is az mégis csak egy passzí­vum. És ha valaki azt mégis valamtlven értelemben diakóniai jelltegűnek tekinti, meg kell ismételnünk a korábban mondotta­kat: ez a diakónia negatív képe! Jézus azonban nem erre hívta el tanítványait és egyházát. AZ ..ÖNMEGTAG ADÁSTÓL”. AZ „ELSZENVEDÉSTŐL” TOVÁBB KELL LÉPNI, ha valaki, vagy az egyház egésze Jé­zus követésében akar maradni. A továbblépést Jézus így hatá­rozza meg: „Fia valaki első akar lenni, légyen mindenki között az utolsó és mindenkinek a szolgája." (Mk 9. 35) Amíg a tanít­vány csak azért fáradozik, hogy magától eltekintsen, magát visszaléptesse, magát megalázza, magát kicsivé tegye, addig még mindig csak maga körül forog. Így bármennyire azt gondol­ja. hogy a kereszt útján jár. lényegében még mindig a régi világ­hoz tartozik és nem az ..elközelített Isten országáéhoz. A régi világ sajátossága ugyanis az önmaga körül forgás. Éppen ez el­len küzd Luther, amikor a szerzetesi kegyességet támadja. A „mindenkinek a szolgája” azt jelenti, hogy nemcsak a saját személyére nézve viszalép valaki, elfordul önmagától, hanem odafordul és odalép a másik emberhez és szolgál neki. Az ön­megtagadástól el kell jutni a másokért való aktív szolgálathoz. Az elfordulás önmagunktól csak a feltétele annak, hogy odafor­duljunk a másikhoz és szolgáljunk neki. Személyen túlmenően az egyház elfordulása önmagától csak a feltétele annak, hogy az­tán odaforduljon másokhoz, az emberekhez, a világhoz és úgy szolgáljon azoknak. A „mindenki” kifejezés egyértelműen oda­vezet a másik emberhez, de a „diakonos” kifejezés is, mert ez magától értetődően juttatja kifejezésre, hogy valakihez kap­csolódik a szolgálat. Ha azt kérdezzük, hogy a felebaráthoz való odalépés mi cél­ból, milyen tartalommal történik, utalnunk kell a szeretet pa­rancsára. önmagunkat megtagadva azért lépünk oda a feleba­ráthoz, hogy betöltve a szeretet parancsolatát, szolgáljunk neki, segítsük őt éspedig nemcsak lelki síkon, hanem élete valameny- nyi aspektusában. AZ EGYES KERESZTYÉNEKNEK ÉS AZ EGYHÁZ EGÉ­SZÉNEK tehát úgy kell járnia a kereszt útján, hogy egyfelől' megtagadja önmagát, lemond a dicsőség útjáról, elfordul önma­gától, de a másik ütemben azonnal odafordul az emberhez, a felebaráthoz és életének odaszánásával, odaáldozásával és is­tentől kapott szeretet tényleges és konkrét cselekedeteivel szol­gál neki. Közelebbről: ha hazánkban többek részéről felvető­dik az az igény: hogy egyházunk járjon a „kereszt útján”, ak­kor ez azt jelenti, hogy fokozott mértékben forduljon oda egy­házunk az emberhez, társadalmunkhoz, népünkhöz, szolgáljon neki, segítse azt. A fentiekből világos, hogy a diakónia útja nem a kereszt megkerülését jelenti, hanem a diakónia útja egyértelműen a kereszt útja. D. Káldy Zoltán (Nyári Gyenesdiási Konferencián elhangzott előadás részlete.) A Deák téri gyülekezet lelkészi jelentése az 1972. évről A Budapest Deák téri gyü­lekezet február 18-án tartott közgyűlésén dr. Kékén And­rás igazgató-lelkész az alábbi jelentést terjesztette elő: Az újtestamentumi kor ke- resztyénsége a feltámadott Krisztus fénylő arcára nézett, a középkori Krisztus-imádat egyszerre irányult a karácso­nyi Gyermekre és az ítélet Urára, a reformáció népe a megfeszítettben bizakodott, az újkori egyház az emberek kö­zött élő Jézus követését tar­totta a keresztyénség lényegé­nek. S mi van ma? Ahogy Káldy püspökünk mondta a gyenesdiási lelkészkonferen­ciákon tartott előadásában, ni.a „totus Christus”, az „egész Krisztus” a mi teológiánk alapja, s az ő életében, halálá­ban és feltámadásában reve- lálódó szolgálat a mi diakóni- ánk egyetlen modellje. Ezt a teológiát meggyőző­déssel vállalva, a múlt évben is arra törekedtünk, hogy a Diakóniai Bizottság megalakí­tásával is. munkaterveink ké­szítésével is. s ezek realizálá­sával is egy rá. inkább kiépít­sük gyülekezetünkben a ..dia­kóniai struktúrát”, azt a szer­kezetet tehát, mely az ember, egyház és társadalom „egé­szét" tartja szem előtt. Az egész ember szolgálata Múlt évi szolgálatunk az egész ember szolgálata akart lenni. Azért tartottunk 184 is­tentiszteletet és 189 bibliaórát, hogy testvéreink az ige fénvé- nél találják meg életük értel­mét; azért osztottunk 149 al­kalommal úrvacsorát, hogy terhektől szabadult testvére­ink új erőt nyerjenek munká­ra és életre; azért tartottunk 51 előadást és felolvasást, hogy testvéreink tájékozottab­bak lehessenek történelmünk és leien életünk sok problé­májában : azért kereszteltünk meg 82 gyerekét, hogy életük kezdetén átadjuk nekik Isten személyes szeretetét; azért konfirmáltunk 24 .gyereket. hogy személyes meggyőződés­sel fogadják és viszonozzák is­ten szeretetét; azért indítot­tunk 46 fiatal párt Isten áldá­sával a házasélet útjára, hogy boldog legyen az életük, s azért szolgáltunk 91 testvérünk ravatalánál, hogy a gyászolók vigasztalást nyerjenek, s azért százados szent intézménynek. Az természetes, hogy közegy­házi járulékainkat, évi 19 ezer forintot pontosan befizettük. A közegyházi célokra tartott offertóriumok összege 21 ezer Ft volt. Rászoruló gyülekeze­teknek közel nyolcezer forin­tot adtunk. Sajtóosztályunk folytattunk háromszáznál több lelkipásztori beszélgetést hí­veink otthonában, vagy a mi otthohunkban. kórházi ágy mellett vagy a lelkészi hiva­talban. hogy együttérző és se­gítő testvérként keressünk megoldásokat. Kínáltuk és ad­tuk a földi kenyeret is. Negy­ven rászoruló testvérünk ré­szesedett rendszeres havi jut­tatásban. Nem számítva a ter­mészetbeni adományokat, a múlt évben 50 ezer forintot fordítottunk diakóniai célok- ra. Az egész egyház szolgálata Törekedtünk arra is. hogy a szolgálatunk az egész; egyház szolgálata legyen. S mivel az egyház „egésze” számunkra elsősorban a mi magyarorszá­gi evangélikus egyházunkban realizálódik, ezért most csak azokra a konkrét adatokra hi­vatkozom. melyek igazolják, hogyan akartunk szolgálni en­nek a nekünk oly drága év­D. Káldy Zoltán püspök Kairóban A Béke-világtanács elnökségi csoportja február 13—14-én ülést tartott Kairóban. A Magyar Béketanácsot Sebestyén Nán- dorné főtitkár és D. Káldy Zoltán püspök, a Béke-világtanács tagja képviselték. Az ülésről D. Káldy Zoltán püspök az aláb­bi nyilatkozatot adta: — A Béke-világtanács elnökségi csoportja kairói ülésén két témára központosította figyelmét: Az egyik a közel-keleti prob­léma megoldásának segítésére és a békeszerető emberek nagy világkongresszusának előkészítésére, amely az ősz folyamán lesz Moszkvában. Mindenkinek látnia kell, hogy a Közeí-Kelet ma olyan tűzfészek, amely veszélyezteti az egész világ békéjét. Az izraeli agresszió következtében változatlanul igen nagy a fe­szültség ezen a területen, elsősorban azért, mert Izrael kormá­nya a mai napig nem hajtotta végre a Biztonsági Tanács 1967 júniusában hozott határozatát, mely felszólította Izraelt, az el­foglalt területek kiürítésére. Izrael nemcsak szembehelyezkedik ezzel a határozattal, hanem újabb és újabb akciókkal tartja feszültségben Közel-Keletet. Hadd utaljak itt Libanon elleni agressziójára, amely a napokban zajlott le, vagy a líbiai repü­lőgép lelövésére. Ugyanakkor, amikor a békét állandó veszély fenyegeti Közel-Keleten, a vietnami béke-megállapodás óta az arab népek azt várják, hogy a jóakaratú kormányok és a vi­lág békeszerető erői most Közel-Keletre központosítják figyel­müket és erőiket. Ezen a területen kell most a tűzfészket kiol­tani éspedig úgy, hogy Izrael kormánya végrehajtja a Bizton­sági Tanács határozatát és ugyanakkor a rendezés során biz­tosítják a Palesztinái nép jogait. A Béke-világtanács elnökségi csoportja arról tanácskozott, hogy milyen módon és eszközökkel tudja segíteni a rendezést. — Rendkívül nagy jelentőségű lesz a Moszkvában tartandó béke-világkongresszus. Valóban itt az ideje annak, hogy a világ különböző részein működő békeszerető erők összefogjanak a világ békéjének biztosítására és az elintézetlen problémák meg­oldására. Ä jelzések azt mutatják, hogy a készülő moszkvai vi­lágkongresszus minden eddiginél szélesebb alapokon jön össze és valóban a békét munkáló emberek legnagyobb Összefogása lesz. — A kairói ülésen mind Sebestyén Nándorné, mind én ma­gam a Magyar Béketanács nevében támogatásunkról biztosí­tottuk egyfelől az igazságukért küzdő arab népeket, másfelől a moszkvai világkongresszus megszervezéséért fáradozó Béke­világtanácsot. kiadványaiból közel 30 ezer forint értékű, újságot és köny­vet adtunk el, s erre az esz­tendőre vállaltuk, hogy — bár a. parók'ii tatarozása miatt nagy terheink vannak, igyek­szünk 44 ezer forint adományt adni az új Teológiai Akadé­mia és Teológus Otthon fel­építésére. S itt emlékezem meg Lutherániánkról -is. Hogy minden vasárnap éne­kelnek. az a mi külön örö­münk. ám de hogy 8 hangver­senyt tartottak a múlt évben — előadva a h-moll misét is —. hogy az ő hangjukat hall­juk a rádió evangélikus fél­óráin. s hogy ott vannak min­den jelentősebb egyházi ünne­pélyen, ez már kozegyházi szolgálat. Társadalmi feladataink Nem lehet kétséges, hogy. nekünk társadalmi feladata­ink is vannak, s mivel szá­munkra a társadalom nagy egészét közvetlenül főváro­sunk lakossága reprezentálja s mivel a múlt esztendőben fő­városunk fennállásának száz­éves jubileumát ünnepelte, két ügy különösen fontossá vált számunkra. Az egyik az, hogy híveink megismerkedje­nek a százéves Budapest tör­ténelmi és társadalmi erőteré­ben , formálódó gyülekezet múltjával és jelenével, s a másik az, hogy „fővárosi la­kos" voltunkból eredő érthető lokálpatriotizmussal és evan­gélikus hitünkből táplálkozó felelősséggel törekedjenek emelni a város szépségét, rendjét, jólétét, kultúráját, morális szintjét, egyszóval: szocialista fejlődését. Hogy az első „ügy” érdekében mit tet­tünk. azt könnyen el tudom mondani: 7 ilyen tárgyú fel­olvasást, illetve előadást tar­tottunk. Hogy a második „ügy” érdekében mit tettek híveink, otthon és munkahe­lyen. Hazafias Népfrontban és baráti körben, azt emberi te­kintet fel. nem mérheti. Egy azonban bizonyos, hogy fővá­rosunknak van előmenetele jólétben, rendben, szépségben, kultúrában, morálban, ebben híveink szíve és munkája is benne van. Az egész gyülekezet szolgálata Az egész ember, egész egy­ház és egész társadalom szol­gálata után szólnom kell még arról, hogy a mj szolgálatunk az egész gyülekezet szolgálata. S ebben a mondatban a gyü­lekezet alany is. tárgy is. Alanya is a szolgálatnak, te­hát végzője. Hogyan válik ha­tékonnyá az ige ereje hívemre életén keresztül egyre na­gyobb sugarú közösségekben, azt nem tudom. De azt tudom, név szerint is tudom, hogy a legszűkebb körű munkatársa­kon kívül legalább 100 gyüle- vkezeti tag végez szolgálatot (énekkar, presbiter). Azt is tudom s név szerint is kimu­tathatom. hogy kétezer felnőtt, kereső gyülekezeti tagunkból — három évi átlagot tekintve — 1800 testvérünk járul hozzá anyagi áldozattal a gyülekezet életéhez és munkájához. De hadd legyek még konkrétabb. A keddi bibliaórának kb. 140 tagja. van. Á tagok fele, két­harmada van jelen egy-egy kedden. Hogy ez a 140 igazán templomos testvérünk meny­nyit dob a templomi perseiv- be. azt nem tudom. De őzt összeszámoltam, hogy egyházi járulék, bibliaórai offertori­um. adomány és szeretetven- dégségi adomány címen éhen­ként több. mint 40 ezer forint­tal járulnak hozzá a gyüleke­zet szolgálatihoz. S e 140 test­vérünk közül 130 nő — s majdnem 100 már nyugdíjas, kis nyugdíjas! Ismeretlen tettesek három benzin-bombát dobtak a kerí­tésen át az anglikán érsek. Dr. Michael Ramsey székhelyére, a londoni Lambeth-palotára. Az egyik bomba fölrobbant és az egyik melléképületben károkat okozott, (epd) / FINNORSZÁG Dr. Martti Simojoki. a Finn Egyház érseke egyházkerülete lelkészi konferenciáján febru­ár elején méltatta az Egyházak Világtanácsa an ti-rasszizmus programja jelentőségét, hogy az egyházak anyagilag és er­kölcsileg támogatják a faji megkülönböztetés ellen harcoló szervezeteket. Kifejtette, hogy „a keresztyén egyházak mun­kájukban és teológiájukban ma sokkal inkább kötelesek szoci- áletikai kérdésekkel foglalkoz-. ni mint azelőtt.” (epd) LENGYELORSZÁG A Varsói Keresztyén Teoló­giai Akadémián jelenleg 124 hallgató tanul. Közülük 75 pro­testáns, 26 ókatolikus és 23 or­i- todox felekezetű. Az előző tan­4 évhez képest hússzal emelke- •- dett a hallgatók száma, (epd) BASEL A város híres műemlék­büszkesége, a Münster belső renoválása folyamatban van és 4,37 millió svájci frankba ke­rül. A munkálatok kapcsán a templom belsejében archeoló­giái ásatásokat végeznek, új fűtést építenek és a padlózatot 'eredeti mélységére süllyesztik, s így az oszlopok eredeti nagy­ságukban lesznek láthatóvá, (epd—eh) LONDON

Next

/
Oldalképek
Tartalom