Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-11-04 / 44. szám

IÍ^m^ipiIÜbiiiiI mt tf m „Ti azért í£v imádkozzatok ” Máté 6, 9 Pesten, a Deák téri gyülekezetünk kistermében van egy festett kép Jézus all középen, és, egy emelkedésről tanítja a körbe telepedett gyülekezetei. Talán épp azt a pillanatot akarta a kép alkotója szemünk elé vetíteni, amikor Jézus a Miatyánk tanításába fogott. Azzal viszont, hogy a mára ren­delt igeszakasz a legszentebb imádságnak csupán az indulá­sát tartalmazza, kérdés elé állít. Mit akar ez így jelenteni? Jézus felhívása „Ti azért így imádkozzatok” nem olyan pont­ra mutat-e rá, amiről az imaszöveg közlése mindig elvonta a figyelmünket? Így világosodik meg a rövidre fogott szakasz­nak rendeltetése, hogy rámutasson: Jézus nemcsak imádság­ra, hanem imádkozna tanít! Még a kötött szövegnél is lénye­gesebbre, arra az állapotra, amiből a pontos szöveg hiteles mondanivalónkká válhat. BIZONY, SOKSZOR MONDTUK MÁR AZ ÚRI IMÁT fá­radtan is, meg őszinte átéléssel is. De miért éreztünk olyat, mint amikor süket a telefonunk? Változtassunk pozíciónkon, közeledjünk hozzá mint igeüzenethez. így bizonyos az odatúli kapcsolat, és a saját életünkből szabadon társuló gondolatok közül felismerhetem, amire Isten akar rámutatni, Először Ő szól, de válaszadás közben én találok vissza a helyes útra. El- bitangolt jószág kereső gazdája szavára boldogan felel. Imád­ságunk is ilyen válaszadás, bajt és feszültséget feloldó vallo­más: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben! VALAKI NEKEM AZ IMÁDKOZÓ EMBERT a mezőről hazatérő szolga képével azonosította, aki fáradtan is köteles először urát kiszolgálni. Elismertem: szolgának bíz ez teher. De mindjárt visszakérdeztem: a munkából hazatérve saját apját, anyját vagy beteg testvérét, feleségét vagy gyermekét kell kiszolgálnia, szívesen teszi-e. igen, válaszolta, ez a köz­tünk levő kapcsolatból más tartalmat nyer. Boldogan teszi mindegyikünk, mert tudja: fájóbb lesz. ha már nem tehet­jük ... A diakónia is ebből a lelki mély talajból táplálkozik. A ránkszorultak terhe, szellemileg, testileg súlyosan sérült gyermek, magános öregek elhordozása azoknak sikerül, akik a mennyei Atyától veszik a megbízást, és fogadják el a rá­szorult testvért. Akiknek imádsága a szeretet gyakorlásában folytatódik és nyer igazolást. „SZENTELTESSEK MEG A TE NEVED”. A szöveg melyik értelmét vegyük, mely kötelezését vegyük magunkra? Helye­sen értették az ősök, hogy Isten a világtól elforduló rendek életszes.tséget igényli? Ez a félreértés onnan származott, hogy nem a Fiútól vették a mintát. Ö nem elvonult az Isten neve megszentelésére, hanem alászállt a földre, közösséget vállalt kora kiszolgáltatottjaival, rabszolgákkal, betegekkel, bűnösök­kel. Bibliai kifejezéssel: aki bűnt nem ismert, bűnné lett érettünk. Modern kifejezéssel: szekularizálta magát azokért és azok számára, akiknek csak így lehetett segítőjük, reményt adójuk és békességük. Az ö cselekedetét kell megjeleníte­nünk ebben a mi korunkban, amelynek tartalmát az a küz­delem adja, ami a kizsákmányolok és a kizsákmányoltak kö­zött folyik. Zsolt. 119, 31: „Jobb keze felől áll a szegénynek, Itóé/y megszabadítsa azoktól, akik elítélik annak lelkét.” A védő helyéi kell tehát elfoglalnunk a nagy perben, azokért szót emelni, akiket olybá tekintenek, mint vágójuhokat. Ezért futnak most együttérző gondolataink Chilébe, Közel-Keletre Indokinába és Afrikába. Ahol szenvedő testvéreink előtt szentségtelenitik Isten nevét, akik állítólag imádkozzak Urunk imádságát, miközben fizikailag is megsemmisítik, akik Isten képét viselik. A Miatyánk első kérése arra kötelez, hogy min­den lehetőt megtegyünk e szentségtörés megállítására. Part­nerként .hív, vagyis öntevékeny szolgálatra szólít, hogy türel­mes és küzdelmes ténykedéssel segítsük az Ö bennünk és köz­tünk lakozásai, neve korszerű megszentelését. Így válhatik életünk is imádsággá! Virágh Gyula IMÁDKOZZUNK Mindenható jóságos Atyánk, aki mindenkor körülöttünk és velünk vagy, teremtesz, táplálsz, fenntartasz és oltalmazol: ismer­tesd meg igazán a Te nevedet igaz tanítás és hit által, hogy így dicsértessék és magasztaltassék a Te neved. Ámen. (Luther imádsága) Istentiszteleti rend Budapesten, 1973. november 4-én — A GYENESDIASI KAPER­NAUM üdülőjében hét szoba fűt­hető. Télen js szívesen fogadunk vendégeket. Cím: Evengélikus Szeretetotthon. Gyenesdiás. — IIARANGÜNTÉST, harangko- ronak és állványok készítését vál­lalja Gombos Lajos harangöntő mester örbottyánban (volt örszent- miklós). Dózsa György út 79. — ELADÓ jutányos áron egy ki­tűnő állapotban levő ebédlóbútor. Evangélikus Lelkészi Hivatal 1147 Budapest XIV.. Lőcsei utca 32. Te­lefon: 833—984. Deák tér de. 9 (úrv.) dr. Kékén András, de. 11. (úrv.) dr. Hafen- scher Károly, du. 6. dr. Kékén András. Fasor de. 13 (úrv.) Szir­mai Zoltán, du. tí. Gabányi Géza. Dózsa György út de. fél 9. (úrv.) Gabányi Géza. üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57 b. de. 30. (szlovák) Solymár János. de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. ll. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.) Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv.) Zugló de 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út 22. de. 10. (Templomjubileum) D. Káldy Zol­tán. Váci út 129. de. 8. Kertész Géza. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Cjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV Telep de. 8. Rákospalota — Szentháromság után a 20. vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: Ef 5, 15—21; az igehirdetés alapigéje: Mt 6,9. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. November 4-én, vasárnap reg­gel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió. Igét hirdet MUN- TAG LÁSZLÓ monori lelkész. — SÁMSONHAZA. A gyü­lekezet október 14-én emléke­zett meg lelkészének, Sztehló Mátyásnak húsz éves sámson- házai szolgálatáról. Ebből az alkalomból Gartai István kis- terenyei lelkész, a Nógrádi Egyházmegye esperese végzett igehirdetői szolgálatot a gyü­lekezetben és köszöntötte az egyházmegye nevében a jubi­láló lelkészt. Spisák Pál gond­nok a presbitérium nevében köszöntötte a lelkészt és adta át a gyülekezet ajándékát, Ju­hász Ilona, Petró Tünde és Szikora Ilona verses köszönté­sekkel fejezték ki a hívek és az ifjúság köszöntését és ál­dáskívánságait. — VESZPRÉMGALSA. A lelkészi szolgálatok ellátásával D. dr. Ottlyk Ernő püspök ok­tóber hó 15-i hatállyal Blat- niczky János kertai lelkészt bízta meg. — DEBRECEN. Rácz László, a gyülekezet példamutató gondnoka, 70 éves korában, szeptember 28-án elhunyt. — Ugyancsak szeptember 28-án hunyt el özv. Szénási Sándor- né gyülekezeti presbiter és a diakónia hűséges munkása is 75 éves korában. Mindketten lapunk rendszeres olvasói vol­tak. Temetésük október 5-én, illetve 6-án volt a gyülekezet nagy részvéte mellett, Szabó Gyula lelkész szolgálatával. „Tudom, kinek hittem, és ő az én nala letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra.” Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmi­hály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld óe. fél 11. Cinkota de. léi 11, du. fél 3. Kístarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. ' Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Mado- csai Miklós, du. 6. Madocsai Mik­lós. Torockó tér de. fél 9. Mado­csai Miklós. Óbuda de. 9, de. 1, (úrv.) XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. de. 11. du. fél 7. Pesthideg- kút de. fél 11. Modori u. 6. de. 19. Turcsányi Károly. Kelenföld de. 8, de. fél 10. de. 11. (úrv.) du. 6. Németvölgyi út 138. de. 9. Albert­falva de. 7. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillag­hegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. (úrv.). — KELENFÖLD. November 3-án, szombaton délután fél 6 órakor szeretetvendégség lesz a gyülekezetben, amelyen ifj. Harmati Béla lelkész tart elő­adást „Dialógus a felekezetek között” címmel. (XI., Bocskai út 10.). Minden érdeklődőt sze­retettel látnak. — HOMOKBÖDÖGE. A lel­készi szolgálatok ellátásával D. dr. Ottlyk Ernő püspök novem­ber 1-i hatállyal helyettes lel­készként Görög Zoltán pápai segédlelkészt bízta meg. — SZÜLETÉS. Solymár Gá­bor celldömölki segédlelké- széknek augusztus 24-én har­madik gyermekük született. Neve: PÉTER, TAMÁS. — HALÁLOZÁS, özv. Mezősi Györgyné, sz. Müller Má­ria életének 74. évében októ­ber 15-én elhunyt. Temetése október 22-én volt a pestlő­rinci temetőben. Az elhunyt­ban Mezősi György csepeli lel­kész, lapunk olvasó-szerkesz­tője édesanyját gyászolja. „Boldogok akiknek szívük tiszta, mert ők az Istent meg­látják”. J. S. BACH műveiből orgonaest lesz november 9-én, pénteken és november 12-én, hétfőn este fél 7 órakor a Bécsikapu téri templomban: a-moll hegedűverseny E-dúr hegedűverseny d-moll kettősverseny Orgonái: PESKÖ GYÖRGY Közreműködik: Gyarmati Vera és Kóté László (hegedű) Előadók: Földes Imre és Meixner Mihály Jegyek ára: 12,— Ft. „Aki győz, az fehér ruhába öltözik és annak nevét nem törlőm ki az élet könyvéből, és vallást teszek az ő nevéről az én Atyám előtt és az ő an­gyalai előtt.” (Jel 3,5) VASÁRNAP — „Ugyanab­ból a szájból jön ki áldás és átok. Atyámfiái, nem kellene ezeknek így lenniök.” (Jk 3,10 — Zsolt 134,2 — Mt 22,1—14 — Zsolt 34) Az emberi beszéd, a szó lehet lágy, simogató, mely örömöt, boldogságot je­lent. De válhat szörnyű, gyil­kos fegyverré. Életeket lehet szavakkal kioltani. Legyünk beszédünkben is megfontoltak. Legyen szavunk áldás, a kö­zösség, az emberség, a békes­ség munkálásának eszköze. HÉTFŐ. — „Rólam is, noha én szegény és nyomorult va­gyok, az én Uram visel gon­dot.” (Zsolt 40,18 — Zsid 13,5 —2 Móz 16,2—7, 13—15 — Zsid 11,32—40) Mily csodálatos és megkapó, önfeledt szolgálatra felszabadító Ígéret! Tegyük félre az aggodalmaskodás éle­tet mérgező, keserű szájízét! „Az Ür gondot visel. Kire dol­gom hittel...” Érezzük ennek hallatlan erejét? Ezzel az erő­vel induljunk teljes szívvel a hétköznapok magától értődő szolgálatának sodrába. KEDD. — „Mindent meg­teszünk, amit az Úr parancsolt és engedelmeskedünk.” (2 Móz 24,7 — Lk 17,10 — Jn 6,24— 35 Zsid 12,1—11) Valóban? Bár el lehetne rólunk is moda- ni! Ha így lenne, nem támad­na harag, nem fakadna gyű­lölet, nem dúlnának véres há­borúk, nem ropognának öldök­lő fegyverek. De föladni a re­ményt? Nem, soha! A Neki való engedelmesség állandó életfeladat. S az élet oly rövid, siessünk hát adósságunkat le­róni Isten, embertársaink és az egész emberiség iránt! SZERDA. — „Ne dobjátok el hát bizodalmátokat, mely­nek nagy jutalma van.” (Zsid 10,35—1 Sám 14,6 — Jn 15,1— 8 — Zsid 12,12—17) Talán ép­pen azért nincs „hegyeket mozgató” hitünk, mert meg­rendült bizodalmunk az életet munkáló, teremtő Urban. A fuldoklónak a mentőöv meg- menekedést, életet jelent, s azt ellöknie magától szinte biztos halált eredményez. Bizodalom nélkül a keresztyén ember is „halottá” válik. Ma is égető szükség a bizalom Isten és embertársaink iránt. CSÜTÖRTÖK. — „Mert nincs olyan titok, mely nyil­vánvalóvá ne lenne; és nincs olyan elrejtett dolog, mely ki ne tudódnék és világosságra ne jőne.” (Lk 8,17 — Jer 32,19-1 Kor 10,14—22 — Zsid 12,18— 24) Isten országa Jézus Krisz­tusban megjelent közöttünk. A titok nyilvánvalóvá lett, s az ö nyomdokán járók ennek hordozói. Ez a titok Jézus Krisztus követőinek, tanítvá­nyainak szeretetén, türelmén, a másikat megértő magatartá­sán, életén lesz láthatóvá. Az­zal világítunk másoknak, ha megtesszük mindazt a jót, s teljesítjük azokat a kötelessé­geinket, melyeket Jézus pa­rancsolt. Az öltözik „fehér ru­hába”, aki hirdeti az evangé­liumot és meg is cselekszi, éli azt. PÉNTEK. — „Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.” (Lk 11,9 —1 Sám 1,27—1 Pt 2,5—10 — Zsid 12,25—29) „Imádságod le­gyen munka, és munkád le­gyen mindenkor imádság” — mondja Luther Márton. Óriási lehetőség az imádság, a lélek lélegzetvétele. Mintha imádko­zó életünk napjainkban ha­nyatlást mutatna. Ébredjünk fel újra . .. ! Merjünk Istenre építeni. Merjünk kérni az Atyától, amint erre Jézus ta­nított minket. Keressük Isten akaratát, hisz csak jót akar nekünk. Imádkozzunk kitar­tással, fáradhatatlanul egymá­sért, drága és szép világun­kért. SZOMBAT. — „Az egek hir­detik az ő igazságát és minden nép látja az ő dicsőségét.” (Zsolt 97,6 — Zsid 1—3 — Jel 19,6—10 — Zsid 13,1—6) A ter­mészet megható rendezettsége, érző szívet megdobogtató va­rázsa az Alkotót dicséri. A ter­mészet Isten dicsőségének szolgálatában áll. A teremt­mény hivatása az, hogy terem­tőjét magasztalja. Magasztal­juk mi is engedelmes élettel, s zengjünk dicsérő éneket! Zátonyi János — Ll; THICK-KABÁTOT szaksze­rűen készít. Dóczi Zoltán szabó­mester. Bp. VI. Majakovszkij u. 6. — TEMPLOMI orgona, orgona­alkatrészek eladók. Telefon: 484— 499. Budapest. XIX. Zalaegerszeg u. 44. Bussányi. evangélikus elet a Maeyarorszáet Evanaélikus Egyház Sattóosztálvának laola Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest. VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszam: 516—20 412—vm. Előfizetési ár: egy évre 90.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25211 73.3129 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Wichem-jubileum „WITTENBERG 1848—1973, DIAKÖNIAI GYŰLÉS SZEP­TEMBER 21—23”. Ez volt a meghívó címe. amellyel a Né­met Demokratikus Köztársa­ság Evangélikus Egyházainak Belmissziója és Segélyszerve az otthoni és a külföldi test­véregyházak képviselőit egy­behívta. 1848-ban pontosan ugyanezeken a napokon, ugyanebben a városban ült össze a német evangélikus egyházak - 500 főnyi delegáció­ja, hogy „testvéri módon meg­tanácskozza az egyház jelen­legi viszonvait.” JOHANN HEINRICH WU­CHERN hamburgi lelkész kö­vetkezetes és kitartó közremű­ködése révén került annak idején a „belmisszió” ügye a tárgysorozatba annak utolsó pontjaként. Öt azóta is a bel­misszió atyjának nevezik. A tanácskozások alakulása ak­kor a belmisszió ügyét a kö­zéppontba sodorta. A helyzet Wiehern számára is meglepő volt. mert felszólalását, idő híján, improvizálnia kellett, azaz ..kapásból” kellett beszél­nie. Wiehern már 1833 óta megalapítója és vezetője a kallódó gyermekek nevelésére és megmentésére létrehozott intézménynek. A téma elmé­leti és gyakorlati ismerője. A wittenbergi pillanat különle­ges erőközponttá lett, amely­ből hatások sugároztak ki tá­voli időkbe, távoli helyekre. Wiehern beszéde után — írja a korabeli sajtó — „egy-em- berként emelkedett fel a gyű­lés és égre emelt kezekkel is­merte el, hogy a belmisszió az evangélikus egyház jellegzetes bélyege”. A MOSTANI ÜNNEPSÉG SZÜLETÉSNAPI JUBILEUM volt. 125 esztendő múltán pon­tosan azokon a napokon, a történtekkel azonos helyen, is­mét körülbelül 500 résztvevő­vel zajlott le. Mégsem volt egyszerű felelevenítése a múlt eseményének, nem volt a ré­gire naivan rácsodálkozó ün­neplés. sem a múlt megszépí­tő átfogalmazása. A jubileum mélyreható elemzést jelentett elsősorban, amelyet dr. Heinz Wagner, a lipcsei Marx Ká­roly Egyetem teológiai fakul­tásának professzora végzett el másfél órás előadásban. Töb­bek között megállapította: hogy Wiehern életével és művével kapcsolatban kérdések állnak nyitva, amelyek vitára szólíta­nak bennünket. Fel kell figyelnünk azonban arra, hogy ö volt az egyetlen az egyházban, akinek koncepciója volt az emberek megsegítésé­nek módszerére és céljára. Ott érzi Isten ügyét a gazdasági és szociális elemzések mögött. Szeme előtt mindig az egész ember áll külső és belső szüksé­gével, materiális és szellemi igényeivel és mindig a szere­tet látóterében. Nála a leereszkedő és még oly szívből fakadó könyörület helyére, a rászoruló ember­társsal kapcsolatban a testvéri szolidaritás kerül. Wiehern józanul látja a helyzetet. Megállapítja: „Sem­miképpen nem gondolunk ar­ra. hogy az egyház mint olyan a szociális kérdések politiká­ját, vagy megoldását átvegye”. Világosan látja kora nagy szociális problémáit: a gyer­mekek nyomorát, a prostitú­ciót, a hajléktalanságot és a munkanélküliséget. Wichernnek nemcsak wit­tenbergi improvizált beszéde, hanem egész szereplése az egyházhoz szóló felhívás az igazi diakóniára. Az egyház — állapítja meg előadásában Wagner profesz- szor — Wiehern diakóniájá- nak forradalmi indítékait le­tompította és kiegyenlítette. Csak a mi korunkban ismer­jük fel ismét a „gyökérkeze­lés” szükségességét. Wagner professzor előadása hűséges maradt címéhez: „Wittenberg 1848 — meg nem valósult program.” Felfedte és hozzáférhetővé tette az erő­forrásokat, amelyek Wiehern művéből fakadtak, de azokat is, amelyekből Wiehern maga is merített. Feladatokról is szólt, amelyek az egyházra várnak, a világban elvégzendő szolgálatokról. Szolgálatokról, amelyeket régebben nem is­mertünk, vagy nem értettünk eléggé. Ma már azonban vilá­gosabban látunk, és ebben Wiehern nem akadályoz, ha­nem segít, nekünk. Ma már többet tudunk a társadalom szerkezetéről, belső erőiről, történelmet formáló energiái­ról. Ezt elsősorban a szociális tudományoknak köszönhetjük. Az egyház jól teszi, ha Wu­chern értékeit is szem előtt tartva pótolja a mulasztotta­kat. A WITTENBERGI JUBILE­UM az elmélyedő előadások, a csoportos témafeldolgozások mellett az ünnepi órák, a test­véri együttlétek ideje is volt. Az NDK evangéliumi egyhá­zainak vezetői közül jelen volt D. Schönherr püspök-el­nök, Dr. Krusche a szászor­szági püspök, Dr. Bosinski az NDK Belmissziója és Segély­szerve igazgatója, aki az egész jubileum szervezője és házi­gazdája is volt. Delegációk képviselték a cseh. magyar, svájci protestáns egyházakat. Jelen volt a Nemzetközi Dia- kóniai Szövetség, az Egyházak Világtanácsa és az Európai Egyházak Tanácsának képvi­selője is. A Magyar országi ökumenikus Tanácsot Dr. Szabó László Ambrus debre­ceni református teológiai ta­nár és Virágh Gyula evangéli­kus esperes képviselte. Virágh Gyula a Luther-csar- nokban szólalt fel és többek között ezeket mondotta: Nyílt szívvel és nyílt lélek­kel tanultunk meg mindent, ami szolgálatunkhoz tartozik. Szeretnék azonban egyet hansúlyozni: Sokáig azt gon­doltuk, elég ha Jézusnak az irgalmas samaritánusról szóló példázata szerint cselekszünk, vagy Jakab levele szerint cse­lekszünk, vagy Jézusnak az utolsó ítéletről szóló szavai szerint cselekszünk. Most azonban tisztán látjuk, az em­beriség bűne nem csupán in­dividuálisan okoz fájdalmakat és könnyeket, hanem társadal­milag és államilag is. Fontos és hasznos lenne, ha itt és más alkalmakon is a gyakor­lati segítés módszereit lehetne megbeszélni. Egyházi színjátszók előadá­sa. énekkarok és fúvóskarok szolgálata tette bensőségessé az ünnepi napokat. Wiehern szavaiból, amelye­ket az egyházzal mondat: „Enyém a szeretet, miként a hit” — szép kánont komponált a wittenbergi városi templom karnagya. Szívesen énekelték a különböző gyülekezetekben. MAGYARORSZÁGI EVAN­GÉLIKUS EGYHÁZUNK „hitvallása” a diakóniai teoló­gia. Örömünk volt hallani és továbbadni az NDK evangéli­kus egyházainak ezzel harmo­nizáló hangjait. Megnyugtató a tapasztalat: együtt haladha­tunk a diakónia útján, s közös segítségünk az, ami Wiehern művéből maradandó, ma is időszerű. Muncz Frigyes A BUDAVÁRI SCHÜTZ KÓRUS ÉS ZENEKAR november 11-én, vasárnap délután a 6 órai istentisztelet keretében zenés Áhítatot tart reneszánsz és barokk szerzők műveiből a Bécsikapu téri templomban. Közreműködik: PESKÓ GYÖRGY orgonaművész Vezényel: CSORBA ISTVÁN karnagy Igét hirdet: MADOCSAI MIKLÓS Műsoron: Hassler, Palestrina, Schröter, Croce. Gumpelzhaimer, Schütz és Händel énekkari és Bach orgonaművei. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom