Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-11-11 / 45. szám

XXXVIII. ÉVFOLYAM 45. SZÁM 1973. november 1L Ara: 2,— Forint Európai reménység AZ EURÓPAI EGYHÁZAK KONFERENCIÁJA elnökségi és tanácsadó bizottsági ülését az NSZK-beli Bad-Soden városkában tartotta október 15—19. között. Tizenhat kelet- és nyugat-euró­pai országból mintegy ötven alkotótag és tanácsadó gyűlt össze. Az Európai Egyházak Konferenciájának ez a testületé évente egyszer ülésezik, amely megfelel a nemzetközi szervezetek köz­ponti bizottságának. Az elnökség ez évi ülését Siófokon tartotta májusban, a mi vendéglátásunkban. BONYOLULT NEMZETKÖZI HELYZETBEN ülésezett az el­nökség és tanácsadó bizottság. A jelenlévők átérezték, hogy azokban a napokban, amikor a chilei fasiszta terror áldozatai­ról nap mint nap jelentések érkeztek, s amikor teljes erővel tombolt a közel-keleti háború, az Európai Egyházak Konferen­ciája nem lehet néma az égető nemzetközi kérdéseket illetően. De hogyan fejezzük ki közös állásfogalásunkat? A probléma ott jelentkezik, hogy az európai egyházak természetesen két különböző társadalmi rendszerbe tartoznak, s ezért különbözik egymástól állásfoglalásuk a nemzetközi kérdésekben. Erre is érvényes, hogy küzdőterületen vagyunk, amelyen különböző álláspontok feszülnek egymásnak. Természetesen szoros az együttműködés az orosz ortodox egyház és a magyar egyházi képviselet között, de ugyanez mondható a szocialista országokból jött egyházi képviselőkről is. Azt a közös nevezőt kellett megta­lálni, ami a békés egymás mellett élés koncepciójában közös állásfogalásra készteti az európai egyházi szemléletet. AZ EURÓPAI REMÉNYSÉG volt a döntő kiindulópont. Nagy biztatás rejlik 1973 békeeredményeiben. Abban az Európában, amelyen két világháború katasztrófája futott végig, most a nemzetközi helyzet feszültsége enyhülésének vagyunk tanúi. Nemzetközi tárgyalások és az azt követő megállapodások egész sora jelzi a békés egymás mellett élés koncepciójának elfoga­dását A két Németország immár az ENSZ tagja. A béke euró­pai eredményei azt a reménységet ébresztik, hogy a világ más táján jelentkező, békét veszélyeztető gócokat is ugyanilyen eredménnyel lehet megszüntetni. A BÉKESZERETÖ ERŐK MOSZKVAI KONGRESSZUSA ekkor még előttünk volt. Annak jelentőségéről és méreteiről még csak előzetes értesülések voltak. De szilárd volt a remény­ség, hogy a népek „világparlamentje” nagy szolgálatot fog vé­gezni a béke egyetemes ügyének. Természetes volt, hogy az Európai Egyházak Konferenciája is kiküldte a maga képvise­lőjét Moszkvába, a svájci Hans Ruh professzor személyében. Hasonlóan küldték ki a többi egyházi nemzetközi szervezetek is :í maguk képviselőjét Moszkvába. \ KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA irányába is közele­dő lépés történt. Seppánen finn lelkész volt az európai egyhá­zak képviselője a májusban Zagorszkban tartott KBK ülésén. Most jelentésben számolt be ott szerzett tapasztalatairól. 1974. elején a KBK és EEK között egyesített munkabizottság fogja megtárgyalni a közös békefeladatokat. Mindezek az eredmények azt jelentik, hogy fokozatosan történik közeledés a Európai Egyházak Konferenciája részéről mind a béke-világmozgalom, mind a keresztyén békemozgalom irányában. AZ EDDIGI BÉKEEREDMÉNYEK erősítették azt a meggyő­ződést, hogy Európán kívüli területen is győzni fog előbb-utóbb a népek békeakarata, a fejlődés és a haladás ügye. Ez Chilével kapcsolatban azt jelentette, hogy az Európai Egyházak Konfe­renciája tagegyeházaihoz fordult, hogy a maguk lehetősége szerint mindent tegyenek meg az embertelenség enyhítésére, a chilei junta áldozatai megsegítésére. A közel-keleti kérdésben a közös nevezőt az ENSZ határozatainak végrehajtásában lehe­tett megtalálni. Az izraeli agresszióval szemben az ENSZ ha­tározatok és á Biztonsági Tanács lépései álltak középpontban. TÁVLATI TERVEK is foglalkoztatták az Európai Egyházak Konferenciáját. A legközelebbi nagygyűlés 1974. szeptemberében lesz, Svájc területén. Engelberg nevű üdülőhelyen. Ezzel a nagy­gyűléssel megindul az a sor, amelyben egymás után következ­nek az egyházi világszervezetek nagygyűlései. 1975-ben az in­donéziai Djakartában tartja nagygyűlését az Egyházak Világ­tanácsa, 1976-ban pedig Tanzániában a Lutheránus Világszö­vetség hasonló gyűlése következik. Az Európai Egyházak Kon­ferenciája nagygyűlésének előkészületei elsősorban tartalmi vo­natkozásban folynak. „AZ IGÉNEK CSELEKVŐI LEGYETEK” — ez a címe az Európai Egyházak Konferenciája jövő évi nagygyűlése fő té­májának. A főtémát három irányban ógaztatják el. Először: bibliatanulmányok sorozata ad szentírási alapvetést ehhez a kérdéshez: másodszor: szó lesz az egyházak együttműködésének problémájáról; harmadszor pedig a konkrét tennivalók vonalán az európai békének és biztonságnak a kérdései szerepelnek. AZ ÖKUMENIKUS TANÁCS tagegyházainak képviselőiből tanulmányi bizottság alakult, hogy magyar hozzászólást készít­sen az Európai Egyházak Konferenciája nagygyűlése főtémá­jának kidolgozására. így már hagyománnyá vált, hogy a kiemel­kedő egyházi nemzetközi konferenciákra a magyar egyházak progresszív teológiájuk szellemében tanulmánnyal lépnek a külföldi egyházak közvéleménye elé. AZ EURÓPAI REMÉNYSÉG, a béke és biztonság ügyében való előrehaladás, a béke kontinense kialakításának perspek­tívája jelentősen megkönnyíti az egyházi nemzetközi érintke­zés kilátásait és lehetőségeit. O. E. D. DR. OTTLYK ERNŐ PÜSPÖK TORINÓBAN Nem magunkat prédikáljuk! Reformációi emlékünnep a Kálvin téren A Keresztyének Nemzetközi Indokínai Szolidaritási Tájé­koztatási és Koordinációs Központja meghívására D. dr. Ottlyk Ernő az Északi Egy­házkerület püspöke november 1. és 4. között részt vett a har­madik nemzetközi közgyűlé­sen. A közgyűlés felmérte a párizsi egyezmények aláírása óta eltelt időben elért eredmé­nyeket és vizsgálat tárgyává tette azokat a zavaró ténye­zőket, amelyek akadályozzák az indokínai béke létrejöttét, s határozatokat hozott, mi módon adhatnak további se­gítséget a világ keresztyénéi Indokína népeinek. A MAGYARORSZÁGI EGYHÁZAK ÖKUMENIKUS TANÁCSÁHOZ tartozó egy­házak ebben az évben a Kál­vin téri református templom­ban tartották meg közös re­formációi emlékünnepélyüket október 28-án. A templomot megtöltő ün­neplő gyülekezet előtt a közös hálaadás jegyében végezték a szolgálatokat az egyes tagegy­házak képviselőd. Szakács Jó­zsef, az ádventista egyház el­nökének igeolvasása és imád­sága és Nagy József baptista teológiai tanár imádsága ke­retezte a szolgálat rendjét, amelynek kezdetén és végén, mint mindig, most is felhang­zott a 90. Zsoltár vallástétele: Te benned bíztunk eleitől fogva... és a hit bizonyossá­ga Luther soraival: Erős vár a mi Istenünk. Nem maradtak el az ünnepi ajándékkal ezidén sem az énekkarok. A Lutheránia W eitler Jenő vezényletével Nagy Olivér: Tisztítsd meg szíved Jeruzsálem népe! és A. Gumpelzhaimer: Jubilate! kó­rusait mutatta be, míg a Köl­nin Kórus Händel 42. Zsoltá­rát adta elő Máthé Jánosné vezetésével, Máthé János or­gonakíséretével. AZ IGEHIRDETÉS SZOL­GÁLATÁT dr. Kenéz Ferenc református lelkipásztor vé­gezte Ézs 1, 16 alapján: Mo­sódjatok, tisztuljatok meg. Az igének a maga korában aktuá­lis mondanivalójától kezdve vezette végig az igehirdető a gyülekezetei az ige mai sürge­téséig, amely a reformáció szellemében követeli a na­ponkénti megújulást, megtisz­tulást, hogy Isten népe alkal­massá váljék a szolgálatra a mai élet feladatai között Isten dicsőségére és az emberek javára. AZ ÜNNEPI EGYÜTTLÉ- TEN KÖZPONTI HELYET FOGLALT EL az az előadás, amelyet D. dr. Ottlyk Ernő, az Északi Evangélikus Egyházke­rület püspöke tartott. A törté­neti értékelés vezérfonalául Pál apostolnak a Korintusiok- hoz írott 2. levele 4, 5—7 ver­seit választotta: „Nem magunkat prédikál­juk, hanem az Űr Jézus Krisz­tust’’. Ez a mai igének a köz­ponti üzenete, de egyúttal ez az ige a hitvallása az evangé­liumi egyházaknak, igehirde­tőknek és gyülekezeteiknek — kezdte az ünnepi előadó. Kétségtelen, hogy drámai harc és feszült küzdelem folyt az egyházban. Isten népe kö­zött, minden időiben az ige és igehirdetés tisztaságáért. Min­den nemzedéknek meg kell vívnia a hit harcát. Minden igehirdetőnek, gyülekezetnek és hívőnek el kell jutnia oda, hogy tisztáznia kell a maga számára: mi is az igehirdetés, mit jelent az néki, milyen szerepet játszik az életében ? A hitnek ezt a harcát mi sem kerülhetjük el. A Keresztyén Békekonfe­rencia szervezésében október 13—31. között afrikai egyházi delegáció tett körutat Európá­ban. A küldöttség, amely két ethiopiai, három tanzániai, két zambiai és két kenyai tagból áll, október 13—17-ig tartózko­dott hazánkban. Látogatásuk során, 15-én délelőtt a Refor­mátus Zsinati Székházban ta­lálkoztak az ökumenikus Ta­nács Elnökségének tagjaival, a A püspök ezután vázolta mit jelentett az ige üzenetének megszólaltatása és elfogadása az apostoli korban a reformá­ció idején és napjainkban. A reformációval kapcsolatban a következőket mondta: MA, A REFORMÁCIÓ ÜN­NEPÉN, ennek az igének a fé­nyében látjuk ezt az egész /ha­talmas munkát, amélyet Lut­her véghez vitt. A reformáci­óban sem másról volt szó, mint Isten igéje tisztaságáért vívott harcról. Luther korában Isten igéje nagy veszélynek volt kitéve. Az egyik veszély az volt, hogy a pápaságban az egyház kerül az Ige elé. Luther szenvedé­lyes tűzzel harcolt az ellen, hogy a Szentírást egyedül a pápa magyarázhassa hitelesen, és érvényesen s ezzel uralkod­jék az ige felett. Luther kérlelhetetlen ha­raggal szállt szembe Isten igé­jének minden emberi elho- mályosításával. „Egyedül Krisztus által, egyedül kegye­lemből, ingyen, hit által” nyerjük az üdvösséget, egye­dül Krisztust prédikáljuk, nem magunkat, nem emberi bölcsességet, nem valami igé­től független egyházi tanítást, hanem a megfeszítettet, az érettünk halálrament Krisz­tust, az ő váltságát és feltá­madását, az ő dicsőségét és uralkodását. Az Isten igéje elhomályosí- tásának a másik oldala a ra­jongók magatartása volt. Míg az előbbinél az emberi tanítás az egyház szabályain keresz­tül takarta el az igét, addig az utóbbinál az emberi önkény áldozatául esett a Szentínás. A rajongók azt hirdették, hogy a Szentlélek a Szentírástól függetlenül is munkálkodik, s igy bármiféle igétől elszakadt emberi tanítást is a Szentlélek munkájaként lehetett beállí­tani. Az ige szétesésének és szét- magyarázásának ezzel az em­beri önkényt szabaddá tevő álláspontjával szemben Lut­her erőteljesen emelte ki, hogy nem magyarázhatjuk az Írást önkényesen, hanem csakis tagegyházak sajtóképviselőd- vel és a Magyarországon ta­nuló afrikai ösztöndíjasokkal, délután pedig egyházuk éle­téről tartottak tájékoztató elő­adásokat a református, evan­gélikus és baptista teológiai akadémiák, valamint a Sza­badegyházak Tanácsa lelkész- képző intézetének tanárai és hallgatói előtt a budapesti re­formátus teológiai akadémián. úgy, ahogy a Biblia önmagát magyarázza. A teljes írás ösz- szefüggő tanításának a fényé­be kell beleállítanunk min­dent. A máról szólva az előadó így folytatta: MA IS VALLANUNK KELL IGÉNKKEL, hogy nem magunkat prédikáljuk, sem valami emberi bölcsességet, sem valami leszűkített igét, hanem az Űr Jézus Krisztust úgy, amint a Szentírás elénk tárja. Az ő érettünk hozott megrendítő áldozatát, benne megtalált bűrubocsánatunkat, általa ajándékozott új életben való járásunkat kell szüntelen hirdetnünk. Ha magunkról is kell szólni, mindig csak mint szolgálatot teljesítőkről lehet szólni. Aki Krisztusban megtapasztalta Is­ten szeretetét, az nem tehet mást, mint hogy emberekben hálálja meg a kapott szere­teted ENNEK AZ ISTEN IRÁNTI HÁLÁS EMBERSZERETET­NEK kell megvalósulnia min­den cselekedetünkben, hazánk szolgálatában, hétköznapi munkánkban. A hálás szeretet aktuális feladatairól szólva az előadó hangsúlyozta: Amikor világszerte szó van az ökumenikus magatartásról, ez nem azt jelenti, hogy a kü­lönböző egyházak tanításaik­ból addig tennének engedmé­nyeket egymás irányában, míg végül is elhagynák speciális örökségüket, és feloldódnának egymásban, valamiféle új ökumenikus teológiában, vagy egység-egyházban. Arra meg éppen nem lehet számítani, hogy a többi egyház betérne egyetlen egyházba, s feloszlat­ná magát ennek az egynek a javára. A szeretet az a kulcsszó, amely az egymáshoz való kö­zeledést megnyitja. A Jézus szeretetével szolgáló egyház az emberért van, azt szolgálja diakóniai lelkülettel, mint Jé­zusnak, a nagy diakónusénak a tanítványa és követője. AZ EMBERISÉG JÖVŐJÉ­ÉRT ÉRZETT FELELŐSSÉG közös feladatot jelent az egy­házak számára. A Magyaror­szági Egyházak ökumenikus Tanácsában tömörült egyhá­zak 1949. virágvasárnapján hallottak először közös körle­velet, amit a templomokban olvastak fel, s ami kifejezte az egyházak hozzájárulását a bé­kemozgalomhoz. Azóta is egy­ségbe fon és együttműködésre késztet a béke fenntartásában közös fáradozás. Nem vélet­len, hogy ezekben a napokban Moszkvában a Békeszerető Erőik Világ Kongresszusán, a Vili. Magyar Békekongresszus által kiküldött delegációban ott vannak a magyar katoli­kus, református, evangélikus egyház vezetői. A nemzetközi élet égető kérdéseinek megol­dási törekvéseiben ott vannak egyházaink is, amelyek Jézus szeretete jegyében nem is áll­hatnak máshol, mint a béke és a nemzetközi feszültségek enyhítése oldalán — mondotta többek között D. dr. Ottlyk Ernő püspök. JÓ DOLOG EGYÜTT LEN­NI, jó együtt ünnepelni és jó együtt szolgálni egyházban, hazában, világunkban. Ezzel az érzéssel távozhattak az ün­nepi eseményről a jelenlévők, akiknek egyházait hivatalosan is képviselték a tagegyházak vezetői dr. Pröhle Károlynak, az ökumenikus Tanács főtit­kárának meghívására. Népünk érdekében végzett közös szol­gálataink megbecsülését je­lezte Madai Andrásnak, az Állami Egyházügyi Hivatal főosztályvezető-helyettesének megjelenése az ünnepségen. Gyermekáldás MAGYAR NYELVÜNKNEK EGYIK LEGÍZESEBB SZAVA EZ: GYERMEKÁLDÁS. EZ AZ ŐSI NÉPI KIFEJEZÉS arról tanúskodik, hogy a szü­lők a gyermekeiket mindig örömmel várták és fogadták. Tagadhatatlan tény az, hogy a gyermek rengeteg örömöt je­lent a szülőknek. A gyermek mosolya bearanyozza a család gondokkal terhelt napjait, s ez­által szorosabbra fűzi egymás­hoz a szülők szívét. Ha igaz mindez egy gyermek esetére, hatványozottabban igaz több gyermeknél, amikor a család­ban egy egész gyermeksereg mosolya űzi el a komor felhő­ket a család égboltjáról. Nem véletlenül hasonlítja a szent­írás a több gyermekes csalá­dot olyan gyümölcsfához, ame­lyen az őszi napfényben érett gyümölcsök mosolyognak. Azonban mindez az éremnek csak az egyik oldala. Mert a gyermek nemcsak örömöt, ha­nem gondot is jelent. S több gyermekes családokban nem­csak az öröm több, hanem a gond is nagyobb. Ennek a gondnak egy részét igyekszik magára vállalni társadalmunk a legutóbbi kormányhatározat értelmében. MIBEN ALL TÁRSADAL­MUNKNAK EZ A TÖBB GYERMEKES CSALÁDOKAT SEGÍTŐ TÁMOGATÁSA? Tudjuk, mennyi gonddal jár a családban már a gyermek megérkezése is. Ezt a gondot is igyekszik enyhíteni álla­munk. Hogy egyetlen újszülött gyermeknél se legyen problé­ma a babakelengye beszerzése, államunk az anyasági segélyt 400, illetve 1100 forintról 2500 forintra emelte. Ezt a segélyt munkaviszonytól függetlenül minden édesanya megkapja. Hogy a dolgozó édesanyák na­gyobb gond nélkül otthon ma­radhassanak gyermekeik neve­lésére, a gyermekgondozási se­gélyt is jelentősen felemelte államunk. Az első gyermek után 800, a második után 900. a harmadik után pedig 1000 forint lesz a gondozási segély havi összege. Ez azt jelenti, hogy ezután még többen ve­szik igénybe a gyermekgondo­zási segélyt, s így több édes­anya marad otthon gyermeké­vel. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy a családi pótlék is jelen­tősen emelkedik, elmondhat­juk, hogy a gyermeknevelés terheiből jelentős részt vállal magára államunk, s ezzel is hozzájárul ahhoz, hogy a gyermekáldás valóban áldás lehessen. GONDOLTAK A RENDE­LETEK ALKOTÓI ARRA IS, hogy milyen sok problémát je­lent a beteg gyermekek ápolá­sa. A rendelet biztosítja, hogy az édesanyák, vagy a gyerme­küket egyedül nevelő édes­apák, a gyermek egyéves ko­ráig korlátlanul vehessék igénybe a gyermek betegsége esetén az ápolási táppénzt. A gyermek 1—3 éves koráig évi 60, 4—6 éves koráig 30 nap le­het évenként ápolási táppén­zes nap. Emellett az anya, vagy egyedül álló apa, akinek egy 14 éven aluli gyermeke van, évi 2, két gyermek esetén évi 5, három vagy több gyer­mek esetén évi 9 nap fizetett szabadságot vehet igénybe. Mindez biztosítja, hogy a beteg gyermekek gondozását minél kisebb problémával oldhassák meg a szülők. Társadalmunk­nak ezek a gondoskodó intéz­kedései elősegítik azt, hogy a gyermekek nevelésénél a szü­lők életében több legyen az öröm, mint a gond. s hogy min- nél több szülő Isten kezéből valóban áldásként várhassa, fogadhassa és nevelhesse fel gyermekét. AFRIKAI EGYHÁZI DELEGÁCIÓ MAGYARORSZÁGON

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom