Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1973-06-17 / 24. szám
„II a z á ii A NYELV változásának élő folyamatában a jelen számos vonása tükröződik. így vagyunk a hazánkfiai szóval is. Honfitársainkat jelenti, eredeti értelmében tehát azokat, akikkel egy honban, egy hazában élünk. A szó hangulati töltése ma' mégis úgy alakult, hogy hallatára a külföldön élő magyarokra, nem is a szomszédnépek magyar kisebbségére, hanem a nagyvilágban szétszóródott honfitársainkra gondolunk. A „külföldre szakadt hazánkfiai” divatos megjelölés nyomán lassan már a „hazánkfiai” szó magában is a magyar emigráció képzetét ébreszti bennünk. Ez a nyelvi jelenség mély valóságtartalmat hordoz magában, amelyet egyszerre több tényező is meghatároz. Elsősorban az, hogy államvezetésünk a magyar emigránsokra, ha nincsenek ellenséges indulattal, ártó cselekvéssel a Magyar Népköztársaság Iránt, és nincs ellenük büntetőjogi ítélet, úgy tekint, mint a haza idegenbe szakadt fiaira és leányaira. Ennek súlyát akkor értjük meg, ha tudatosítjuk, hogy az emigrálás mindig főleg politikai okokból történő kivándorlás, s a Nyugaton élő magyarok jelentős csoportja a félszabadulás utáni másfél évtizedben távozott, már az új Magyarországot hagyva el. Jóleső érzése lehet azoknak a hazai családoknak, amelyeknek egyes tagjai valahol idegenben élnek, hogy a természetes rokoni összetartozási érzésük nincs ellentétben államunkkal. Sőt jóleső érzése lehet a hazánk határai között élő egész népnek, hogy a külföldi magyarságot is valamiig Spp, ha nem is egyértelműen és egyöntetűen, a nemzet testéhez számíthatja. Ennek a kapocsnak hivatalos társadalmi szerve is van, a Magyarok Világszövetsége, amelynek feladata, hogy ápolja az összekötő szálakat a Nyugatra szakadt magyarok és az óhaza között. A második tényező, amely a „hazánkfiai” új jelentésváltozatában benne rejlik, a szülőföld vonzásának a valósága. Lelkésziktatás Mezőtúron Kedves ünnepe volt május 20-án a mezőtúri gyülekezetnek. Ugyanis ezen a napon iktatta be Fodor Ottmár, a Csongrád-Szolnoki Egyházmegye esperese — a Bártfai Lajos lelkész, esperes elhunyta miatt megüresedett lelkészi állásba — Riesz György eddigi bőnyrétalapi lelkészt. A gyülekezet D. Káldy Zoltán püspök iránti bizalomból lemondott lelkészválasztási jogáról és kérte, hogy küldjön a gyülekezetbe lelkészt, aki összegyűjti a szétszóródott nyájat. A vasárnapi és a nagy ünnepi istentiszteleteket ugyan szeretettel és hűséggel ellátták a szarvasi lelkészek, de a kis lélekszámú gyülekezet továbbra is kérte a rendszeres lelki- pásztori szolgálatot. A püspök a szolgálat ellátására Riesz Györgyöt küldte ki. Fodor Ottmár esperes Jakab levele 1, 17 verse alapján végezte a beiktató igehirdetést. Hangsúlyozta, hogy a gyülekezet és a lelkész akkor találgatnak igazán egymásra, ha közös útjukon velük van a feltámadott Jézus Krisztus, aki az emmausi vándorokkal együtt ment az úton és tanította őket mindarra, amik felőle az Írásban megírattak. Jézus Krisztus ma is odaszegődik a pásztor és a gyüleke___________1 Ha rangszentelés Szerecsenyben Teológusaink életéből Május 13-án délután tüzesen sütött le a nap a szerecsenyi tornyokra, köztük a szépművű evangélikus templomra is. Isten szeretetének túláradása nemcsak a gyönyörű határt, a mezőt aranyozta be, hanem szerecsenyi híveinek szívét is, a takácsi-gecsei társgyülekezet és e filiája, fiatal lelkészével, Ittzés Jánossal, és az ugyancsak fiatal szerecsenyi gondnokkal együtt. Az egész gyülekezet, talán az utolsó szál emberig benn volt a templomban, hogy hálát adjon Istennek az Ö dicsőségére és mégis emberek szolgálatára beszerzett harangért. Sikos Lajos esperes igehirKülönböző lelki alkatú emberek távoztak körünkből idegenbe a második világháború óta. Voltak közöttük, akiknek a honvágy fájdalmas, égető, évekig nem gyógyuld sebet okozott, függetlenül attól, mennyire találták meg számításaikat az új körülmények között. Mások kevésbé érzékenynek bizonyultak a magyar tájtól, a régi környezetüktől, a magyar nyelvközösségtől és kultúrközösségtől való elszakadásra. Ez a különbség életfelfogás dolga is. De a honvágy esetleges jelentkezésénél több, nagyobb a szülőföld vonzása, amelytől bensőnkben függetleníteni magunkat majdnem olyan nehéz lenne, mint anyánktól — ha piár meghalt: anyánk emlékétől — lélekben elszakadnunk. A föld, ahol születtünk, éltünk, a történelem, amely itt saját múltunkká és vérünkké lett, a nép, amely anyanyelvűnket beszéli és tulajdonságaiban annyira rokon velünk, költőink és íróink, folyóink és hegyeink, még az egyhangú, de jellegzetes tájaink is — mindez any- nyira behatolt szinte pórusainkba, hogy tudva vagy a lélek rejtett mélyén hat mindannyiunkra, a messze távolba kerültekre is, életünk végéig. A „hazánkfiai” megjelölés belső kötelezettséget is hordoz magában. Ez a harmadik tényező, amely a szó mai jelentésárnyalatába belejátszik. A külföldre szakadt magyarok számára a haza — akár akarják, akár nem — a mi mai államunk valóságában létezik. A hazára való. gondolásukba beletartozik az a realitás, hogy itt nálunk a szocializmus építése folyik, s országunk a nyugatival ellentétes világrend- szerben él. Bármi legyen politikai felfogásuk a mi viszonyainkról, a korunk fényeivel való számolás is kívánja tőlük, hogy tudomásul vegyék a Magyar Népköztársaság létét és fejlődésének irányát. Ennél azonban többről van szó éppen az ő esetükben: mint magyarok, tehát mint akik test és lélek szerint e hazából valók, nem távoli, értetlen zet mellé és tanítja mindkettőt a szeretet és a diakóniai szolgálat útjára. Ezután a beiktatott lelkész prédikált Máté 15, 29-i-31 versé alapján. A lelkésznek és a gyülekezetnek együtt e gyógyító Jézushoz kell menniük, hogy a szolgálatuk által is a gyülekezetben, a városban, a hazában és az egész világon diadalmaskodjék az emberszeretet. A gyülekezet és a lelkész szolgálata váljék társadalmunk és az egész világ javára. Istentisztelet után ünnepi közgyűlés volt a templomban, amelyen a gyülekezetét és a lelkészt köszöntötte Fodor Ottmár esperes, Nobik Erzsébet lelkészi munkatárs a Szarvas- Ojterr.plomi, Kovács Pál igazgató-lelkész a Szarvas-Ötemp- lomi, Szabó László felügyelő a szolnoki gyülekezet nevében. Köszöntötték még a gyülekezetét és a lelkészt Perjéssi Sándor a református gyülekezet, Feranecz József esperesplébános a római katolikus, Silber er Mihály az izraelita hitközség nevében. Köszöntötte a gyülekezetét és a lelkészt Botyánszky János ny. lelkész, aki több mint húsz éven keresztül volt1 a gyülekezet lelkésze. detésének alapja: Lk 14, 17 volt. Szólt arról, hogy a harangot is értékessé a szolgálata teszi. Éppúgy, mint az emberi „értéket” is az adja. A harang a menyegzőt szerző Király hívó szavát zengi: Jertek el, mert immár minden kész! Szólt arról a szeretetről, amellyel mindenkit részeltetni akar lakomájában. — Sohase jelezzen harangotok veszedelmet, háborút, vagy bármi vészt! — mondotta. — Zengje a harang mindig az örömöt. A nap tüzes melege annak alkonyulásával eltűnt. A kis szerecsenyi gyülekezet érezze változatlan hévvel Isten szeretetének túláradását s e sze- retetre emlékeztesse most már őket a harangjuk is. k f i a i” szemlélőként, hanem jobban megértve bennünket, társadalmi változásainkat, nézhetik — és kell nézniük — mindazt, ami nálunk történik. Eredményeinket és gondjainkat, törekvéseinket és céljainkat ők világosabban láthatják, ha akarják, mint számos más nyugati ember —, annál is inkább, mert egy részük még idehaza, közvetlenül vett részt abban a történelmi folyamatban, ami hazánkban a második világháború óta megkezdődött és végbemegy. Belső hozzáállásuk legyen olyan, hogy tudjunk egymással szót érteni az 6 mostani országuk és a mi államunk között levő áthidalhatatlan politikai, társadalmi és gazdasági különbség ellenére. Erre azért is szükség van, hogy mi, akik benne élünk a szocialista hazában és vállaljuk életsorsunkkal annak társadalmi rendjét, találkozni tudjunk velük legalább a történelmi helyzet reális megítélésében, korunk realitásainak szemléletében. Viszont alig van kapcsolópont azokhoz, akik ellenségesen nézik társadalmi rendünket. Azokkal mi is szem- benállunk. AZ ÓHAZÁTÓL távól élő magyarok között külön szál kapcsol össze bennünket az evangélikusokkal, elsősorban azokkal, akik hitüket, egyhá- ziasságukat megőrizték az idegenben is. Közülük többen magyar ajkú gyülekezetekbe szerveződtek, magyar nyelvű igehirdetést hallgatnak. A közös örökség nyilvánvaló lelki kapocs közöttük és közöttünk: a magyarországi protestáns egyháEvangélikus egyházunk lelkészeinek kiképzése a budapesti Teológiai Akadémián történik. Akik a Teológiai Akadémiára felvételüket óhajtják, felvételi kérvényüket — az Akadémia Felvételi Bizottságához legkésőbb június 30-ig küldjék meg az Akadémia dékáni hivatalának. (Budapest, VIII., Üllői út 24. II.) Az akadémiai felvételi kérvényhez a következő okmányokat kell mellékelni: 1. születési bizonyítvány, 2. a legmagasabb iskolai végzettség bizonyítványa, 3. helyhatósági vagy más bizonyítvány, amely a kérelmező lakását, szociális helyzetét, szüleinek foglalkozását és keresetét, illetve szociális viszonyait feltünteti. 4. orvosi bizonyítvány (részleges), 5. keresztelési bizonyítvány, 6. konfirmációs bizonyítvány, 7. részletes önéletrajz, mely feltárja a kérvényező családi és társadalmi körülményeit, valamint, a lelkészi szolgálatra jelentkezés okait, 8 esetleg egyházi működésről szóló bizonyítvány. A felvételhez szükséges továbbá az illetékes lelkésznek és esetleg még a zak több évszázados küzdelmes története, itthoni templomaink, ahová egykor ők is jártak, az anyanyelvű igehirdetés. Az elválasztó különbségek sem jelentéktelenek: egészen más egyházi környezetben élnek, melyet a mienktől különböző társadalmi, politikai és gazdasági valóság határoz meg. Jórészt mások a gyülekezeti problémáik, éá mások a mindennapi élettel kapcsolatos kérdéseik, mint nekünk. Ezzel egyidejűleg azonban testvéri módon tekinthetnek a mi hazai egyházunk szolgálatára, teológiai munkája és lelkészi gyakorlata terén egyaránt, megérteni akarással közeledve egyházunk életnyilvánulásai és törekvései felé. Egyházunkról alkotott képük legyen reális, a valóságnak megfelelő. Találnak benne olyan vonásokat, amelyeknek örülni tudnak. Bizonyára látnak olyanokat is, amelyek a problémáinkra mutatnak. De ha szolidaritással, a közös haza és a közös hit összetartozási érzésével nézik egyházunk jobban megismert képét, ez jószándékkal és megértéssel fogja eltölteni őket, az óhazában szolgáló egyházuk iránt. Idén nyáron is sok külföldi magyar látogat haza. és tőlünk is sokan mennek rokonlátogatásra, turistaútra Nyugatra. A találkozásokon, beszélgetéseken keresztül épülhet olyan kapcsolat a külföldi magyarok és az óhaza, az anyaegyház között, amely a bennünket elválasztó különbségek elfogadása mellett is munkálja az összetartozást. vallástanító lelkésznek részletes bizonyítványa, mindenesetre annak a lelkésznek a jelentkezőt részletesen jellemző bizonyítványa a lelkészi pályára való alkalmasságáról, aki a folyamodónak a legutóbbi években lelkipásztora volt. Ezt a lelkészi bizonyítványt a lelkészi hivatal a kérvénnyel egyidejűleg küldje meg külön levélben, közvetlenül az Akadémia dékánjának címezve. Az okmányokat eredetiben kell beküldeni, de indokolt esetben hiteles másolatban is lehet mellékelni. A másolatot „egyházi használatra” megjelöléssel egyházközségi lelkész is hitelesítheti. Az akadémiai tanulmányi idő öt esztendő. Az Akadémia leányhallgatókat Is felvesz, akiket azonban elsősorban a diakóniai szolgálatban kíván foglalkoztatni az evangélikus egyház. Tanulmányaikat az Akadémia ennek megfelelően irányítja. Az Akadémia hallgatói kötelezően lakói a Teológus Otthonnak, ahol lakást és teljes ellátást kapnak. A jó tanulmányi eredményt elért és rászoruló hallgatók ösztöndíjban is részesülhetnek. A jövő lelkészei a gyülekezetekben TEOLÓGIAI AKADÉMIÁNK a jövő. lelkészeinek képzése közben állandóan szoros kapcsolatot tart a gyülekezetekkel. Ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy a proíesz- szorok sok gyülekezeti szolgálatot vállalnak és végeznek, hanem abban is, hogy a hallgatók szinte állandó vendégei a gyülekezeteknek. Évenként mintegy kétszáz gyülekezetben van szupplikációs szolgálat, amikor egy-egy hallgató hirdeti Isten igéjét, s beszámol a teológusok felkészüléséről, életéről. Emellett legalább húsz gyülekezetben van évenként teológusnap, amikor az otthonigazgató, vagy egy professzor vezetésével négy-öt hallgató egésznapos programmal szolgál, s mutatja be lelkészképzésünk problémáit, szépségeit és örömeit. MINDEBBŐL ELSŐSORBAN a jövő lelkészei nyernek felmérhetetlen hasznot: erősödnek hitükben, gyakorolják magukat az ige szolgálatában, s megismerik a gyülekezeteket, ahol majd szolgálni fognak. De nem elhanyagolható az az áldás sem, ami ezeken az alkalmakon a gyülekezetekre árad: a hitbeli gazdagodás mellett bepillanthatnak lelkészképzésünk műhelytitkaiba, növekedik felelősségérzetük a lelkészképzés ügyéért, s megtanulják, hogy Krisztus Urunk intése szerint állandóan könyörögni kell azért, hogy az aratás Ura küldjön munkásokat az ö aratásába. A következőkben beszámolunk olvasóinknak a legutóbbi teológusnapok eseményeiről. Győrújbarát A falu és a város találkozása ez a gyülekezet. Az anyagyülekezet, Nagybarát és az egyik filia, Kisbarát még önálló község, bár egyre városiasodó jelleggel. A másik filia, Ménfőcsanak méhány éve már Győr külvárösa. Mindhárom gyülekezetben testvéri szívvel és igazi vendégszeretettel fogadták Jubilate vasárnapján a kis teológus csapatot. Az anyagyülekezet ősi, a Türelmi Rendelet után épült templomában az otthonigazgató, dr. Selme- czi János Kisbaráton egy iskolai tanteremben, igazi családias légkörben Kormos Anna, a ménfőcsanaki filia alig több, mint tízéves modern új templomában pedig Raszik Miklós hallgató hirdette Isten igéjét. A teológusoknak mindenekelőtt az tűnt fel, hogy milyen ütemesen és friss tempóban vezetik a kántorok az éneket az istentiszteleteken. Laborczi Zoltán lelkész elmondta, hogy gyülekezetében nincs kántorhiány, hiszen a gyülekezet fiataljai mindig nagy szeretettel és nagy számban látogatják a fóti Kántorképző Intézet tanfolyamait. A teológusnapok alkalmával immár hagyományos gyülekezeti délutánra a ménfőcsanaki templomban gyülekeztek össze a hívek, az anyagyülekezetből és a kisbaráti filiából is. A teológusok bizonyságtevő és a lelkészképzésről beszámoló sorozatukat a vasárnap bevezető zsoltár-igéjére építették fel: Örvendezz Istennek egész föld, mert a mi mennyei édesatyánk, Jézus Krisztusban új élettel ajándékozott meg minket, az egyházban szüntelenül árasztja ránk áldását és az ő szolgálatára hívott el minket. A szolgálatba Balogh András és Gaugecz István hallgatók is bekapcsolódtak. Szavalatok mellett Roszik Miklós a pompás modern orgonán Bach muzsikáját is megszólaltatta, s a hallgatók együttese modern spirituálékat adott elő. Az egyik így kezdődött: Jer vigyük a hírt szerte a jó hírt minden embernek! Igen, erre készülnek a hallgatók a Teológiai Akadémián, s ennek a felhívásnak szerettek volna eleget tenni Győrújbaráton is. Győr-Nád orváros Cantate vasárnapjának reggelén ismét kigördült Wartburgunk az Otthon udvaráról, hogy hamarosan az előző vasárnapról már ismert úton vigyen minket Győr felé. Ám úticélunk nem volt teljesen azonos, ezúttal a Győr— Nádorvárosi gyülekezet várta a teológusokat. Reggeli napsütésben álltunk meg a parókia előtt, ahol Kovács Géza igazgató-lelkész jött üdvözlésünkre. Bármilyen jólesett is a meleg fogadtatás, sok időnk nem volt. Hívott a szolgálat, hiszen ezért mentünk. Fél kilenckor a gyermekek jöttek el, hogy mint egykor Jézus körül, most is leüljenek és Isten hozzájuk szóló szavát meghallgassák. Ezen az isten- tiszteletén Gáncs Péter szolgált, majd utána teológus életünkről beszélgettünk. S ha kissé félénken indultak is a kérdéseikkel, végül mégis örömmel búcsúztunk egymástól. Hiszen nekünk is nagy öröm, mikor Istenünk enged egy pillantást vetni a jövő gyülekezetére, amelynek pásztorai mi leszünk. Az istentiszteleten igazgatónk, dr. Selmeczi János hirdette az igét. Mi ezalatt szórványban voltunk. A Győrtől 14 krn-re levő Öttevényben Balicza Iván tartott igehirdetést. Kora délután pedig Balogh Andrással Bőrösre mentünk. Öröm volt érezni a gyülekezetek szeretetét, érdeklődését. öt órakor szeretetvendég- ségre jött együvé a gyülekezet szép templomának — amely a Sándy építette templomok közül az utolsó — alagsorában levő gyülekezeti teremben. S. „Mindenütt otthon” — Teológusok a Mecsekben Nem könnyű vállalkozás néhány sorban összetömöríteni Teológiai Akadémiánk tanulmányi kirándulásának rövid krónikáját. Ismerkedés a Dél- Dunántúl történelmi nevezetességeivel, természeti szépségeivel, egyházi életével — ezekkel a célokkal indultunk, no és azzal a nem is titkolt szándékkal, illetve reménységgel, hogy ezalatt a három nap alatt még jobban összeková- csolódik teológus közösségünk. Első nap délelőtt a bonyhádi gyülekezet vendégszeretetét élvezhettük, a délutánt viszont már valóban a Mecsekben, illetve Abaligeten töltöttük. A nyárias kánikula elöl örömmel menekültünk a cseppkőbarlang hűvös sziklái közé, rfiajd pedig a tó frissítő hullámaiba. A nap méltó záróakkordja volt a közös szalonnasütés, a tábortűz melletti éneklés. A camping hangulatos kis faházaiban gyorsan elröpüit az éjszaka, s másnap hétkor már újra buszon ültünk a Mecsek fővárosa, Pécs felé. Első utunk az evangélikus templomhoz vezetett. A gyülekezeti teremben finom reggeli közben ismerkedhettünk a gyülekezet múltjával és jelenével. A délelőtt hátralevő részét városnézéssel töltöttük. Különösen is nagy élményt jelentett a székesegyház, amelyből — hála«a kitűnő idegen- vezetésnek — az átlagturistánál többet ismerhettünk meg. A déli nap tüze már a harkányi fürdő kellemes gyógyvizében talált minket. Az éjszakát ezúttal, a pécsi túrista- szállóban töltöttük, de előtte még megtekintéttük a híres máriagyüdi templomot. Kirándulásunk utolsó napjára is dús program jutott. Délelőtt a siklósi várat látogattuk meg. A gótikus várkápolnában felcsendülő orgonahang és gregorián dallam régmúlt évszázadok ódon hangulatába röpített vissza minket. A déli órák perzselő hőségét ismét vízben „vészeltük át”, a Pécsvárad melletti, festői fekvésű Dombay-tónál. Ezután lényegében már Budapest felé vettük az irányt, de útközben még megálltunk Szekszárdon, ahol megismerkedhettünk a vendégszerető szekszárdi gyülekezet templomával és életével, valamint egy kis ízelítőt kaptunk a Ba- bits-ház jellegzetes atmoszférájából. Utolsó megállóként még Pakson szakítottuk meg utunkat, hogy rövid kis bepillantást nyerhessünk ennek a Du- na-parti gyülekezetnek az életébe is. Még kilenc óra sem volt, mikor sajnos végleg búcsút kellett mondani kényelmes panorámabuszunknak: újra az Üllői úton, itthon voltunk. De úgy érzem ez alatt a három felejthetetlenül szép nap alatt sehol sem éreztük, hogy idegenek lennénk. Végigkísért minket a gyülekezetek vendég- szerető gondoskodása, s így joggal élhetünk Váci Mihály szavaival: „Mindenütt otthon” voltunk! Gáncs Pctcr Vcöreös Imre Garai Gábor: Magyarul Miféle beszéd ez? Idegen meg nem érti. S aki csak ezt beszéli — mindenütt idegen. Vízözön örvényében elárvult égi fészek, hogy tudtál megmaradni, keselyük őrületében, lomb-szőtte gerle-szállás, testvértelen magányban? Ki hoz neked naponként olajágat? Ki nógat a partra: megtérhetsz szárazon?! Hisz vérhabos sziklák közt értél partot te mindig, s örök forgásban kerülget a téboly, mint pontot a pörgő tér, a bezárult kör közepében ... Nap. Ég. Hal. Kő. Szél. Víz.. . Szeretsz? Szeretlek! Viszlek magammal, anyám sütötte kenyérkét. Megáztatlak idegen tengerekben, s tisztán kiemellek a hullám-törte hínárból. Mint testté lett csoda — létem a rendjeled: százszor kiirtott néped — ki tudja, hogy? — élve maradt! No lám, a boldogabbak bámulva körülállnak — s egy árva szót sem értenek az egészből. De mint élő vizet ízlellek én: hitvallásom vagy, s álorcám, ha kell; lég-gyökerem, megtartóm messzi-földön, s haza-vezérlő pásztor-csillagom. (A költő „Ablakban a nap” című kötetéből, mely 1972-ben jelent meg) Felvétel a Teológiai Akadémiára
