Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-06-17 / 24. szám

Isten kijelentett titka 5 Móz 29, 29 Nem három Istenünk van, hanem egy, de ezt az egy igaz Is­tent mi három személyben imádjuk. Nem emberi találmány, vagy gondolatként, hanem azért, mert az egy Isten az idők fo­lyamán kinyilatkoztatta, megmutatta magát úgy is mint terem­tő és gondviselő Atya, mint megváltó Fiú és mint megszentelő Szentlélek. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE tehát nem jelent új isteni ki­nyilatkoztatást, hanem egy csokorba foglalja mindazt, amit Is­tenről az egyházi esztendőben eddig hallottunk. Mivel pedig ed­dig csak jót, evangéliumot hirdetett nékünk, a mai nap Isten szeretetének egy csokorba foglalása. Azzal, hogy megteremtett, hogy életet adott, azzal, hogy gondunkat viseli, hogy egyetlen Fiát értünk adta, odaáldozta, azt nyilatkoztatta ki az egész vi­lágnak, hogy szeret bennünket az Isten. Isten ebből nem csinál titkot és nem is csinált sohasem. Sőt pontosan azért nyilatkoztatta ki és hirdetteti széles e világon, hogy mindenkihez eljusson az örömhír: Isten szeret. Jézusért megbocsát a hozzá férőnek, Jézusért örök életet ad a benne hívőnek. Ennek a nemtitoknak közhírré tételét reábízta az övéire, egyházára. Tartozunk vele mi is a világnak, hogy hir­dessük és bizonyságot tegyünk róla mindenkinek, aki még nem hallotta; bizonyságot tegyünk a mi fiainknak mindörökké, te­hát az utánunk jövő nemzedékeknek. MILYEN AZ ISTEN SZERETETE? Ezt kiábrázolva látjuk az Űr életében. Ez a szeretet tiszta és szent, nem fér hozzá önzés, vagy akármi bűn sem. Nem beszéd, hanem tett. Nem érzelgősség, de a teljes ember értelmének, érzelmi és akarati világának megmozdulása; odaadó szolgálat másokért, másoknak. Az, ami legmagasabb fokon a golgotái kereszten történt! A keresztyén szeretet eb­ből táplálkozik, ebből a jézusi gyökérből. Nem keresi az emberi érdemet, nem nézi azt, hogy a másik rászolgált-e a szeretetére, hanem önzetlen, tiszta szívből, érdek nélkül hozza az áldoza­tát. Az igazi szeretet minden emberben és e világban is egyet­len, óriási nagy respektust lát: az Atya és Fiú szeretetét. Ez az isteni szeretet nemcsak példaadás, de figyelemre méltó „tő­ke" is a világban, amelyet Isten helyezett bele. Istenért, Jézusért tiszta szívvel, igazán szeressünk minden­kit, az egész világot. A törvény minden igéjét csak igy tölthet­jük be! Ehhez azonban Szentlélekre van szükségünk, aki tanít, megszentel és vezérel. Nála nélkül semmit sem cselekedhet­nénk. ő vezérel a kegyelmes Istenhez s Ő láttatja meg velem a felebarátot is, aki iránt nékem is végeznem kell az irgalmas­ság szolgálatát. MILYEN JÓ, HOGY MINDEZ NEM MARADT TITOKBAN! Isten kinyilatkoztatta s közölte velünk, hogy a mieink legyenek és a mi fiainkéi mindörökké! De az Ő szent lénye mégis kimeríthetetlen titok marad ne­künk. Vezetése, az életút, a jövendő idők mind az ő kezében vannak. Úgy szoktuk mondani, hogy fátyol takarja el ezeket az emberi szemek elől. De Nála tudva vannak! Csak a mai napot adta nekünk, a holnapot magának tartotta még meg. Jó is ez így! Ki bírná el a jövendők terhét is, amikor a mai napéhoz is az Ő kegyelme és segítsége kell!? Áldjuk azért, ami titok maradt, ami csak Nála tudott, de százszorosán is áldjuk a kinyilatkoztatott dolgokért, melyeket nékünk adott és a mi utódainknak! Áldjuk azért, hogy nyilvá­nosságra hozta: Isten szeret! Síkos Lajos IMÁDKOZZUNK Istenünk, Atyánk! Köszönjük Néked életünket, amelyet oly szépnek teremtettél. Adtál családot, egyházat, hazát; erdőt, me­zőt, virágos tavaszt és gyümölcstermő őszt. Köszönjük néked Űr Jézusunk, hogy mindezeket megtetézted azzal, hogy örök életre hívtál el minket. Köszönjük, hogy Szentlelkeddel segítesz és vezetsz is minket az örök élet boldogsága felé. Szenthárom­ság egy igaz Istenünk, segíts minket kijelentett akaratod iránti, engedelmességre és nekünk fel nem tárt titkaidban is az irán­tad való hivő bizodalomban megmaradásra! Ámen. — Szentháromság vasárnap­ján az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn 3, 1—8 (9—15); az igehirdetés alapigéje: 5 Móz 29, 29. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Június 24-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egy­ház félóráját közvetíti a Pető­fi Rádió és az URH adó. Igét hirdet KEVEHÁZ1 LÁSZLÓ pilisi lelkész. — DEBRECEN. A gyüleke­zet közgyűlése felügyelővé vá­lasztotta Scherfell László eddi­gi másodfelügyelőt, és másod­felügyelővé Karádi Pál eddigi főjegyzőt. A közgyűlés megvá­lasztotta a gyülekezet új pres­bitériumát, amelyben több fiatal gyülekezeti tag kapott helyet. — Az új tisztségviselők beiktatása március 25-én volt. kísérettel régi magyar énekek hangzottak el. A konfirmandu­sok mozgatható flanellképek segítségével az „irgalmas sa- maritánus” történetét mutat­ták be. — TAKÁCSI. Jubilate va­sárnapján a délelőtti istentisz­teleten Síkos Lajos pápai lel­kész, a Veszprémi Egyházme­gye esperese szolgált, s beik­tatta a gyülekezet újonnan megválasztott felügyelőjét, Horváth pénest. — HIBAIGAZÍTÁS. Május 27-i számunkban „A büki gyü­lekezet őrzi Gyurátz Ferenc emlékét” című cikkünkben saj­tóhiba folytán tévesen közöl­tük azt az összeget, amellyel a büki gyülekezet az új Teo­lógiai Akadémia építéséhez kí­ván hozzájárulni. Az össze­gyűjtött összeg helyesen: 8000 forint. Ugyanezen a napon szeretet- vendégséget tartottak, amelyen közreműködött a gyülekezet ének- és zenekara. „A zene Is­ten ajándéka” címmel Szabó Dénes tartott előadást. Az új tisztségviselőket és a szeretet- vendégség résztvevőit Benkó- ■ czy Dániel esperes köszöntötte. — ANGYALFÖLD. Szere- tetvendégség keretében kö­szöntötték Major Jánost és fe­leségét abból az alkalomból, hogy tíz éve szolgálnak egy­házfiként a gyülekezetben. A szeretetvendégségen dr. Ha­fenscher Károly Deák téri lel­kész tartott előadást „Testvé­rek” címen. A testvériség kér­déseivel foglalkozó előadás Illyés Gyula színművének is­mertetéséből indult ki. Gitár — HALÁLOZÁS. Tassy Mi­hályné, sz. Rácz Jusztina, a ti- szaföldvári gyülekezet buzgó presbitere lányánál látogató­ban május 7-én Dunaharasztin váratlanul elhunyt. Temetése május 9-én volt Dunaharasz­tin, Bártfay Kelló Gusztáv ti- szaföldvári lelkész szolgálatá­val. „A szeretet soha el nem fogy”. — A bakonycsernyei gyüle­kezet presbiterei, lapunk hűsé­ges olvasói egy hét leforgása alatt hunytak el: td. Nemeshá­zi István 85 éves, Skrabák Sán­dor 50 éves és Csendes Mihály volt gondnok és felügyelő 71 éves korában. „Az Úr előtt drága az ő kegyeseinek halá­la.” Istentiszteleti rend Budapesten, 1973, június 17-én Deák tér de. 9 (úrv.) dr. Kékén András, de. 11 (úrv.) dr. Hafen- scher Károy, du. G dr. Kékén András. Fasor de. 11 du. 6. Dózsa György út 7. de. fél 9. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák), de. 12 (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11 dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10 Bogya Géza. Vajda Péter u. de. fél 12 Bogya Géza. Zugló de. 11 (úrv.). Kákosfalfa de. 8. Gyar­mat u. 14. de. fél 10. Fóti út 22. de. 11 Kertész Géza. Váci út 129. Ben­czúr László. Frangepán u. de. fél 10 Benczúr László. Üjpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Virágh Gyula. Soroksár Üjtelep de. fél 9 Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11 Matúz László. Kispest Wekerle- telep de. 8. Pestújhely de. 10 Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 8 Kökény Elek. Rá­kospalota Nagytemplom de. 10 Kö­kény Elek. Rákospalota Kistem- plom du. 3 Kökény Elek. Rákos­szentmihály de. fél 11 Karner Ágoston. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba’ de. 9 Bé­kés József. Rákoshegy de. ’S. Rá­kosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapú tér de. 9 (úrv.), de. fél 11 (német), de. 11 (úrv.), du. 6. Torockó tér de. fél 9. Óbuda de. 9 Görög Tibor, de. 10 Görög Tibor. XII. Tarsay Vilmos u, 11. de. 9 Ta­kács József, du. fél 7 Csengődy László. Pesthidegkút de. fél 11 Csengődy László. Modori u. tí. de. 10 Munc Frigyes. Kelenföld de. 8 Bencze Imre, de. 11 (úrv.) Bencze Imre, du. 6 Reuss András. Német­völgyi út 138. de. 9 Reuss András. Albertfalva de. 7 Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. Haza akarok menni — Kérem szépen, ne tessék engem hazaküldeni. Tessék ne­kem itt munkát adni. Lehet az bármi. Mindent vállalok, csak ne kelljen hazamenni. Gyűlölöm az otthonomat, in­kább nekimegyek a Dunának vagy kifutok a világból! így könyörgött egy negyven év körüli asszony a főorvos­nak. Éppen vizsgálaton voltam, amikor berohant a rendelőbe és mit sem törődve azzal, hogy a vizsgálatot zavarja, letérde­pelt az orvos elé. Az orvos lehajolt és felsegí­tette a síró, korán őszült asz- szonyt. — Miért nem akar haza­menni? — kérdezte. — Hiszen van otthona, férje, gyermekei. — Nincsen énnekem ottho­nom, kérem. A férjem iszik, már nem is tudom, hányszor volt elvonókúrán. A gyerme­keim szétszéledtek, mert üt, ver bennünket. Elmarta őket hazulról. Félnek tőle. Engem is azzal fenyeget, hogy megöl. Ha részeg, nem lehet vele beszél­ni, nem ismer se Istent, se embert. Az orvos vigasztalta, bátorí­totta, nyugtatót adott, a nő­vér kivezette és a szobájába kísérte. Szomorú látvány volt ez az asszony. Gyűrött, szürke ruhá­ja úgy lógott rajta, mintha vállfán lenne. Kiáltó nyomo­rúság volt ez az asszony, aki nem akart hazamenni, hanem inkább „kimenni ebből a vi­lágból". * Üj szobatársnőt kaptam az­nap este. 30 év körüli szép, fiatal asszonyt, két kisfiú anyját. Este fáradtan ült az ágy szélén és nhgyot sóhajtott. — Bárcsak sose kellene in­nen hazamenni! -— és lassan, fáradtan mesélni kezdett. A férje föagronómus. Gyen­ge akaratú ember. Iszik. Már többször kést fogott rá és a gyermekeire. A szomszédok fogták le. Elváltak. Anyjához költözött, öten laktak egy szo­bában. A szülei, a két gyerek és ő maga. Azután a férje visz- szakönyörögte. — Próbaidőre visszament. Ennek most két éve. Azóta semmi sem válto­zott, a férj tovább iszik, együtt vannak, mint elváltak. — Mit tegyek? — kérdezte tőlem. — Pokol az életem, gyűlölöm az otthonomat, bete­gebb leszek a gondolatra, hogy megint vissza kell mennem. *■ Az asztaltársam 23 éves fia­talember. Tekintete kapkodó, a keze remeg, alig tudja a ka­nalat a szájához emelni. Piros­csíkos trikója vézna mellkast takar, a haja hosszú, kócosán lóg a nyakába, a szemébe. Két gyermek apja. — A két gyerek, meg a fatte- rék készítettek ki — mondja. — Sokkos leszek, ha a haza­menésre gondolok. Az ember nem szórakozhat, csak mindig az asszonyt hallgatja, hogy Te így meg úgy. Nem élet ez. A fattert most leszázalékolták, az is a nyakamon, tessék elhinni, nem kívánok hazamenni. * Érdekes beszámolót olvas­tam a napokban arról, hogy milyen hatással volt az űrpi­lótákra Földünk megpillantá­sa, a holdralépés, az áthaladás a Hold mögötti pályarészen. Az élmények legnagyobbika a vi­lágűr végtelen nagyságának megsejtése, rendje, ami csak erősítette bennük Isten létezé­sének hitét. Megdöbbentette őket az ember kicsinysé­gének megtapasztalása, az emberi problémák jelen­téktelenné válása. Amikor pedig látták, hogy otthont adó Földünket az űrpiló­ta szeme elé kerülő porszem eltakarhatja, elfogta őket a vágy az otthont adó Föld után, amelynek egy kifejezhetetlen picinyke része az a hely, ahol ebben a nagy végtelenségben gondolatban megkapaszkod­hatnak; az ő otthonuk. Ezer és ezer szem, agy, végtelen precíz műszerek óvta biztonságból, a mai idők legnagyobb, legmeré­szebb útjáról visszavágytak a földi picinyke otthonba, az övéikhez. * ősz hajú, külhonba szakadt öreg ember állt egyszer előt­tem. Amikor megkérdeztem tőle: mi az, ami hazahozza, ezt felelte: — Nem is tudom pontosan. A levegő, a föld, a virágok, az anyám sírja, vagy talán csak az a kis ház, amelyben szület­tem, a kert, amelyben játszot­tam, az a kicsinyke pad a ház előtt, amelyen megpihentem, nem tudom, talán minden, ta­lán csak röviden az otthonom. * Jól ismerem ezt az érzést. Az embert viszi a vágya, az érdeklődés: új világot látni, többet tanulni, bejárni idegen országokat, kezet fogni idegen emberekkel, hogy azután bol­dogan lehessen megtérni a megszokott tűzhely mellé, a biztonságot adó kicsi otthonba, ahol minden engem vár, értem van, elhozni ide a nagyvilágot csodáival és borzalmaival, de megszűrve és csak annyit tar­tani meg belőle, ami belül gaz­dagít, összefűz, megbékít. Ki ne ismerné azt az érzést, amely a legszínesebb társaság­ban, a legszebb táj kellős kö­zepén, a leggazdagabb kiraka­tok előtt, a legszebb palotában elfogja az embert: haza akarok menni! De jó lenne, ha mai vilá­gunkban, amelyben annyi szép családi otthon épül sok költ­séggel, fáradsággal, az ember megbecsülné magát és olyan lenne otthonának légköre, hogy széles e világ minden pontján őszinte szívvel mondhassa el: haza akarok menni! Gyarmathy Irén J. S. BACH műveiből orgonaest lesz jú­nius 22-én, pénteken és jú­nius 25-én hétfőn este fél 7 órakor a Bécsikapu téri templomban. „A FUGA MŰVÉSZETE” (I. rész) Orgonái: PESKÓ GYÖRGY Előadók: Földes Imre és Meixner Mihály. Jegyek ára: 12 Ft. NYUGAT-NÉMETÓRSZÁG Dr. Erhard Eppler, a nyu­gat-német kormány tagja, egyik cikkében kifejtette, hogy vége annak az időnek, amikor az egyházak vezetői minden meggondolás nélkül a ríyugat- németországi Keresztény De­mokrata Pártot (CDU—CSU) támogatták. Az egyik folyóirat körkérdése alapján 64 százalék támogatja a szociáldemokrata pártot, 13 százalék a Szabad Demokrata Pártot (FDP) és 15 százalék a kereszténydemok­ratákat a protestánsok közül, (epd) t w/m/WWfi „Szent, szent, szent a sere­geknek Ura, teljes mind a szé­les föld az ő dicsőségével!” (Ézs 6, 3) VASÁRNAP. — „Mint férfit, akit anyja vigasztal, akként vi­gasztallak én titeket.” (Ézs 66, 13 — Ef 2, 7 — Jn 3, 1—15 — Zsolt 145) Ritkán szorul rá a meglett férfi arra, hogy az anyja vigasztalja. Nagyon el­esett állapotban kell ahhoz lennie, hogy ezt elfogadja. Az igazi édesanyai vigasztalás an­nak juthat osztályrészül, aki a családban van, vagy visszata­lált a családhoz. Így az Ür is a Sionban, a gyülekezetben kínálja a vigasztalást. HÉTFŐ. — „Megváltotta tel­kemet a sírba szállástól és egész valóm a világosságot nézi.” (Jób 33, 28 — Csel 26, 23 — Ef 3, 14—21 — Csel 7, 1—16) Lehetnek életünkben olyan sú­lyos terhek, amelyek alatt úgy érezzük, hogy összeroppanunk. Ilyenkor a hivő ember — bár ezernyi fájdalom kínozza is — nem süllyed el a reménytelen­ségben. Aki hisz a Megváltó­ban, az annak ígéreteiben is bizonyos és látja egész valójá­val azt a világosságot, amely épp Krisztus győzelme által ragyog a hit számára. KEDD. — „Isten tegyen készségessé titeket minden jó­ra, hogy cselekedjétek az ő akaratát, azt munkálván ti- bennetek, ami kedves őelőtte a Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökke. Ámen.” (Zsid 13, 21 — Zsolt 14, 3 — 1 Kir 8, 6—14. 22—23. 26—30 — Csel 7, 17—29) Mi az Űr akarata és mi kedves őelőt­te? Az, hogy kövessük az ő példáját. Róla mondja Péter: „széjjeljárt jót tévén és meg­gyógyítván mindeneket.” Tu­dott segíteni, mert meglátta, hol kell segíteni. Meglátni a bajt és segíteni nem olyan egyszerű dolog. A magunk problémáit kisebbeknek látni a másénál és a magunk kényel­mét más érdekénél hátrább szorítani csak úgy tudjuk, ha Isten tesz rá készségessé. És ezt tehet kérni! SZERDA. — „Adjátok meg azért ami a császáré, a csá­szárnak és ami az Istené, az Istennek.” (Lk 20, 25 — Ézs 26, 15 — Ef 4, 1—6 — Csel 7, 30—53) Ez nem azt jelenti, hogy mindenki felé a mosoly­gós arcunkat mutató jó gyere­kek tegyünk. Istenben gyöke­rező hitünkből és elkötelezett­ségünkből adódóan támogat­juk a világi felsőbbséget is szolgálatában. Felelősségünk arra kötelez, hogy együtt ke­ressük a jó megoldások útját. CSÜTÖRTÖK. — „És kiment Ábrahám, amint az Úr mon­dotta néki.” (1 Móz 12, 4 — Zsid 11, 9t—10 — 1 Tim 3, 14— 16 — Csel 7, 54—8, 4) Gyakran hallottuk már mindnyájan az Ür szavát. Van-e hitben való engedelmesség az életünkben? Ábrahám hitt az Űr szavának és engedelmeskedett. A hit ott erősödik, ahol az engedelmes­ség útján van előrehaladás. Ha nem az engedelmesség út­jára lépünk, hanem közönyö­sen fogadjuk Isten szavát, el- korcsosodik a hitünk, beleful­lad az élettelen mozdulatlan­ságba. Lépésről lépésre és ta­pasztalatról tapasztalatra megy előre a hitben járó ember. Így ér be a célba, az alapokkal bí­ró városba. PÉNTEK. — „Most annak ókáért mit késlekedsz? Kelj fel, segítségül híván az Úrnak nevét!” (Csel 22, 16 — Zsolt 86, 5 — 1 Kor 12, 1—6 — Csel 8, 5—25) Ugye van egy sereg megoldatlan problémád? Ta­lán nem találod meg az utat embertársadhoz, férjedhez, fe­leségedhez, szülődhöz, gyer­mekedhez? Félsz a fogadtatás­tól? Kelj fel, hívd segítségül az Űr nevét! A második lépés már könnyebb tesz és a segít­ség bizonyos! Ne késlekedj, holnap még nehezebb és le­het, hogy már későn lesz! SZOMBAT. — „Járuljunk azért bizalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgal­masságot nyerjünk és kegyel­met találjunk, alkalmas idő­ben való segítségül.” (Zsid 4, 16 — Ruth 2, 12 — Ez 1, 4—6. 22—28 — Csel 8, 26—40) Ki­hez szoktunk folyamodni, ami­kor segítségre van szüksé­günk? Ahhoz, akiben van bi­zalmunk. Az ige biztat: Bízzál! Az alkalmas idő most van. Is­ten a Jézusért irgalommal és kegyelemmel vár. Lackner Aladár — ÖSSZEKÖLTÖZÖK! Lágymá­nyosi lakótelepen kettő szoba össz­komfortos (távfűtéses) lakásomat elcserélném egy garzonért és egy szoba-konyháért megegyezéssel. Telefon: 637—003. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: / Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest, VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20.412—VIU. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25211 73.1535 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató BAPTISTA VILÁGSZÖVETSÉG A Világszövetség adatai sze- lió az Amerikai Egyesült Álla- rint 32,8 millió baptistát tar- mokban éL (epd) tanak számon és ebből 24 mil­Istentiszteletek a Balaton mellett Badacsonytomaj protestáns ima­ház június 3., 11.. július 1., augusz­tus 5-én de. 9. Balatonakali evan­gélikus templom: a hónap utolsó vasárnapján de. 3/4l2. Balatonalmá­di evangélikus templom (Bajcsy- Zsilinszky u. 25.): minden vasár­nap du. 4. Balatonboglár reformá­tus imaház: a hónap első vasár­napján du. fél 3, a hónap harma­dik vasárnapján de. 9. Balaton- fenyves protestáns templomkert: a hónap első vasárnapján de. 11, a hónap harmadik vasárnapján du. 3. Balatonföldvár Felszabadulás u. 15.: a hónap negyedik vasárnapján du. 4. Balatonfüred református templom: a hónap utolsó vasár­napján de. 8. Balatonfűzfő refor­mátus templom (József Attila u.): minden hónap második és negye­dik vasárnap du. 6. Balatonkenese református templom: a hónap utolsó vasárnapján du. 3. Balaton- lelle református imaház: a hónap első vasárnapján du. 5, a hónap harmadik vasárnapján de. fél 11. Balatonszárszó evangélikus üdülő (Jókai u. 41.): minden vasárnap de. 10 és református templom: a hó­nap második és negyedik vasár­napján de. 10. Balatonszemes evan­gélikus imaház (Fő u. 32.): a hó­nap második és negyedik vasár­napján de. fél 9. Balatonszepezd június 10., 17., július 15., augusztus 19. du. 3. Balatonvilágos Dre- nyovszky-villa (Zrínyi u. 36.): jú­liusban és augusztusban minden vasárnap du. 5. Fonyód protestáns templom: a hónap első vasárnap­ján de. fél 10, a hónap harmadik vasárnapján du. fél 5. Gyenesdiás evangélikus szeretetotthon: minden vasárnap de. 10. Keszthely evan­gélikus templom (Deák F. u. 18.): minden vasárnap de. 10. Kővágóörs minden vasárnap de. 11. Révfülöp június 10., 24., június 8., 22., 29., augusztus 12., 26. de. 9. Siófok (Fő u. 93.): minden vasárnap de. 11. Sümeg Széchenyi u.: a hónap ne­gyedik vasárnapján du. fél 4. Ta­polca Darányi u. 1—3.: a hónap második vasárnapján du. 4, a ne­gyedik vasárnapján de. 10. Zamár- di evangélikus imaház (Aradi u. IV. köz sarok): a hónap második vasárnapján de. fél 12, a hónap ne­gyedik vasárnapján du. 5. Zánka evangélikus imaház: a hónap első és harmadik vasárnapján de. 11. AZ OROSZLÁNYI ének és zenekar június 17-én, vasárnap délután 3 órakor az oroszlányi templomban előadja J. S. BACH JÁNOS PASSIÓJÁT Közreműködik: Kovács Erzsébet (szoprán), dr. Nagy Ervinné (alt), Fülöp Attila (tenor), dr. Meláth Ottó (basszus — Jézus), Mezőfi Tibor (basszus — Pilátus), Trajtler Gábor (orgona). Vezényel: Nagy Dániel Mindenkit szeretettel várunk! i f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom