Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-11-18 / 46. szám

Mk 4, 21—25

Amikor este vagy reggel felkattintod a villanyt, vajon mire gondolsz? Fény önti el a szobát, üzemet. A tárgyak, eszközök helyükre kívánkoznak. Neki fogunk rendet tenni — s közben talán gondolataink támadnak Jézus eme kijelentései értelméről is. Talán úgy, mint a Tizenkettő bármelyikében, amikor meggyújtották a sárga fényű faggyúgyertyákat. Keresztyénsé- günknek is hasonló szerepe van. Ürrá kell lennie a sötétség fölött.

. KERESEM A JÉZVSI SZAVAK LEGKÖZVETLENEBB JELENTESET. Egyszerű kép. mégis nézőpontok szerint változó jelentésű. Az ige megvilágosító jelenléte az otthonainkban. Tudjuk, milyen sokféle sötétséget kell legyőznie bennünk, hogy otthonunk otthon, és hogy keresztyén otthon lehessen. „Ti pedig ... megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket’’ (1 Pt 2,9). Az alapigénkkel párhuzamos íráshely (Mt 5, 15) meg éppenséggel arról beszél: Isten azért gyújtotta meg bennünk a hit csodálatos világosságát, hogy világítson azoknak, akik a házban vannak. Nálunk a ránkbízot- takért való felelősséget nem takarhatják el sem a megélhetéssel kapcsolatos dolgok (véka), sem fáradtság, kényelem vagy szenvedély (ágy). Hisz gyermekeink ma már végképp nem a Kiskáté tanításán tájékozódnak, hanem elsősorban a szülők és felnőttek életén. Ugyan milyen jelzéseket adunk, amin ők tájékozódnak?! Hallottam karambolról, ahol pillanatnyi elektromos kihagyás miatt nem volt jelzés. „Zárlatos” életünk kihagyásaira családunk nyugalma, hitvestársunk sőt gyermekeink sorsa, élete, üdvössége mehet rá.

IGESZAKASZUNK TOVÁBBI ÜZENETÉT így fogalmazom mára: Annak vesszük jutalmát vagy büntetését általában, ahogyan másokra hat a mi életünk. Mert az óemberi indulat Lá- mek módján bánik (1 Móz 4, 23—24). Az „új ember’’ képét viszont a prófécia úgy jellemzi: megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki (Ézs 42, 3). Ez sem, az sem marad titokban, erre is arra is választ adnak az emberek. Amilyen mértékkel mérünk, mi is úgy kapjuk vissza, sőt gyakran még tetézve.

AZ PEDIG KÜLÖN KEGYELEM, hogy nincs olyan elrontott viszony, csődös út, elhibázott élet, aminek újrakezdéséhez Urunk ne segítene. Egyes rádióállomások rendszeresen közlik a „nemzetközi A” hangot, hogy a lehangolódott hangszereket helyesen lehessen újra hangolni. Jézus adja a hiteles mértéket, hogy milyen az Istenből való szeretet, türelem, megbocsátás, békesség. De nemcsak igényel, hanem nyújt is: a Tőle kapott energia rezonanciára indíthat. „Lám, milyen szeretetet adott nékünk az Atya!”

AKKOR SEM ESÜNK TÁVOL A HELYES ÉRTELEMTŐL, ha napi „lámpagyújtáskor” ilyen gondolataink támadnak: Isten szeretetének világossága rajtunk keresztül is hat, fénybe vonhatja az életet, környezetet alakít. Napjaink arra szoktatnak, hogy eszmélődésünkben jussunk el a társadalmi és strukturális adottságokig. Ez azt jelenti, hogy a szervezett formában megjelenő gonosz (pl. kizsákmányoló gazdasági rend), emberi különbözőségekre épülő elfogultsági rendszerek (pl. fajelmélet, színkorlát, sovinizmus), vagy a béke nemzetközi felbolygatása naponta követeli hitenergiánkat, hogy az elközönyösödés, elidegenedés felé ne sodródjunk. „Világosságunk” abban is öltsön alakot, hogy a Földünkön levő emberi együttélés rendjét veszélyeztető „karambolokat” el lehessen kerülni, hogy az otthonok meleg fényei világítsanak és ne a fegyverek rőt torko- lattüzei!

Virágh Gyula

IMÁDKOZZUNK

Istenünk! Áldunk téged szeretetedért, amellyel elfedezted megszámlálhatatlan vétkünket. Nem érdemeljük ezt a nagy kegyelmet, mert gonosz szolgáid vagyunk, nem tudjuk egymás vétkét sem elhordani, sem megbocsátani. Újítsd meg szívünket Szentlelkeddel, hogy tudjunk bűnbocsánatodból élni, és egymásnak megbocsátani, az Úr Jézus Krisztus által. Ámen.

— HALÁLOZÁS. özv. dr. a rákoskeresztúri temetőben. Trajtler Istvánné sz. Ritter Jo- Az elhunytban Trajtler Gálán 78 éves korában október bor, Deák téri lelkész édes- 21-én-elhunyt;. Hamvainak el- anyját gyászolja. „A szeretet helyezése november 8-án volt soha el nem fogy.”

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1973. november 18-án

Deák tér de. 9 (úrv.) Trajtler Gábor, de 11 (úrv.) dr. Kékén András^ du. 6 Trajtler Gábor. Fasor de. 11 Szirmai Zoltán, du. 6 Gabányi Géza. Dózsa György út 7. de. fél 9 Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b de. 10 (szlovák) Solymár János, de. 10 (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11 dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. du. 5. Szeretetvendégség: H. Németh István. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11 (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8 Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út 22. de. 11. Kertész Géza. Váci út 129. de. 8. ^enczúr László. Frangepán u. de. fél 10 Benczúr László. Üjpest de. 10 D. Káldy Zoltán (százéves jubileum). Pesterzsébet de. 10 Virágh Gyula. Soroksár újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10 Schreiner Vilmos. Rákospalota MAV-telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du.

з.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Ma- docsai Miklós, de. fél 11 (német), de. 11 (úrv.) Madocsai Miklós, du.

6 Madocsai Miklós.Torockó tér de. fél 9 Szita Istvánné. Óbuda de. 9 Bálint László teol. de. 10 Bálint László teol. (szuppl.) XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9 Csengődy László, de. 11 Csengődy László, du. fél

7 Ruttkay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11 Ruttkay Elemér. Modori

и. 6. de. 10 dr. Lehel László. Kelenföld de. 8 Bencze Imre, de. 11 (úrv.) Bencze Imre. du. 6 dr. Re- zessy Zoltán. Németvölgyi út 138. de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Albertfalva de. 7 Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11.

— Szentháromság után a 22. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Fii 1, 3—11; az igehirdetés alapigéje: Mk 4, 21—25.

— ÚJPEST., November 18- ón ünnepli friegalakulásának 100 éves jubileumát a gyülekezet. Az ünnepi alkalmon D. Káldy Zoltán püspök, a Déli Egyházkerület püspöke szolgái a délelőtt 10 órakor kezdődő istentiszteleten, majd utána ünnepi közgyűlést tartanak. A jubileumi alkalmat megelőző héten minden este 6 órakor istentiszteletet tartanak a gyülekezeti teremben, amelyen a gyülekezetben szolgált lelkészek szolgálnak: Bonnyai Sándor kispesti, Kása László rákoskeresztúri, Kévé Lajos ikladi, Matúz László pestlőrinci, Tóth Károly pilisi, Solti Károly diakóniai lelkész, valamint Blázy Lajos, a gyülekezet lelkésze.

— NAGYBÖRZSÖNY. A

gyülekezet ez évi templomszentelési emlékünnepén Karner Ágoston országos főtitkár látogatta meg a gyülekezetei és igehirdetöi szolgálatot végzett.

— TÉNYŐ. A százhúsz lelkes kis gyülekezet — Felpéc íiliája — saját erejéből temetői ravatalozót épített 60 ezer forintos összköltséggel. Az ösz- szes munkát a gyülekezet tagjai végezték. A ravatalozót Weltler Rezső, a Győr-Soproni Egyházmegye esperese adta át rendeltetésének. Ugyanakkor gyülekezeti istentisztelet keretében iktatta be hivatalába a gyülekezet újonnan megválasztott gondnokát, Németh Pált, és három presbiterét: Bóka Zoltánt, Németh Jenőt és Varga Bélát.

— CSIKÓSTÖTTÖS. Szeptember 30-án a gyülekezetben Missura Tibor vasasi lelkész végzett vendégszolgálatot, melynek kapcsán beszámolt külföldi tanulmányútján szerzett tapasztalatairól, élményeiről.

— HOMOKBÖDÖGE. A

gyülekezet presbitériuma és közgyűlésé a megüresedett lel- készi állásra Görög Zoltán pápai segédlelkészt választotta meg. Beiktatása november 4- én volt.

— SZARVAS-ÓTEMPLOM.

A gyülekezet október 28-án műsoros est keretében emlékezett meg a reformációról és egyházunk 450 éves jubileumáról, amelyen Kovács Pál igazgató-lelkész tartott előadást. Bach- és Frank-orgona- számokat adott elő Regös Imre, templomi áriákat énekelt Kovács Erzsébet és Mátai Györgyi, szavalt Szrnka Já- nosné és Liska Anna.

— NEMESCSÓ. A gyülekezet új felügyelőjét, Leibers- beck Edét, másodfelügyelőjét, Herczegh Istvánt és új gondnokát, Szabó Istvánt szeptember 23-án iktatta be hivatalába Szabó Lajos, a Vasi Egyházmegye esperese. A béikta- tott tisztségviselőket köszöntötte Baráth Pál lelkész, Szabó Lajos esperes Kajtár István kőszegi gyülekezeti jegyző, Bánó Ádám ny. igazgató-tanító, Pongrácz Zsófia. Haramia Lenke és Kónya Judit.

EVANGÉLIKUS ELET

A Masvarorszáei Evangélikus Egyház Saitóosztál vának la Dia Szerkeszti: a szerkesztő bizottság

A szerkesztésért felel:

Mezősi György Felelős kiadó:

Harkányi László

Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest. Vili.. Puskin u. 12 Telefon: 142—074

Csekkszámlaszám: 516—20.412—VIIJ Előfizetési ár: eey évre 90.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25211

CD

73.3656

Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető:

Soproni Béla vezérigazgató

„Mert mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki elvegye a jutalmát aszerint, amiket a testben cselekedett vagy jót vagy rosszat.” (2 Kor 5,10

VASÁRNAP. — „Ha azt

mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt és az ő igéje nincsen mibennünk.” (1 Jn 1,10 — Zsolt 119,75 — Mt 25, 31—46 — Zsolt 143) KI mondhatná el magáról, hogy nem követ el szinte naponként hibákat? önmagunk ámítása lenne nem meglátni, hogy milyen sokszor szeretetlenek vagyunk, torzsolkodunk, s ha nem is „égbekiáltó” bűnöket követünk el, de apró gonoszkodásainkkal megkeserítjük egymás életét. Az a keresztyén, akiben nincs bűntudat, nemcsak önmagát csapja be, hanem igen messze kerül Istentől, s az örök élettől. A bűntudat ,és bűnvallás nélkül élni akaró keresztyén ember Istent tagadja meg, s hiányzik életéből az Atyának Jézus Krisztusban adott szava.

HÉTFŐ. — „Mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek, atyámfiaí. ti érettetek, amiképpen méltó is, mivelhogy felettébb megnövekedett a ti hitetek és mindnyájatokban bővölködik az egymáshoz való szeretet.” (2 Ts 1,3 — Ézs 35,3 — Dán 5,1—30 — 1 Ts 3.6 —13) Milyen megható lenne, ha rólunk is, vagy valamelyik magvar evangélikus gyülekezetről el lehetne mondani ezeket a jellemző szavakat: „megnövekedett a ti hitetek”, „bővölködik az egymáshoz való szeretet”. Ahol' a hitnek és szeretetnek csak a „szikrája” található, azért is Istennek legyen hála. De törekedjünk is a hitben és szeretetben való meggazdagodásra, hogy

„Krisztus ítélőszéke előtt” ne kelljen pirulnunk.

KEDD. — „Mondom pedig néktek: Valaki vallást tesz én rólam az emberek előtt, az embernek Fia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt.” (Lk 12.8 — Zsolt 109,30 — 1 Móz 19,15—29, — 1 Ts 4,1—12) A keresztyénség, a keresztyén ember azonnal hitelét veszti, ha nem tud naponta életével bizonyságot tenni. Lehetnek jelentős pillanatok, élethelyzetek, amikor „perdöntőén” fontos, hogy tudunk-e bizonyságot tenni. Erre utal Lukács evangélista is. Vállaljuk Jézust döntő élethelyzetekben is, s a szolgálat minden területén!

SZERDA. — „Ne legyetek restek, hanem követői azoknak, akik hit és békességes tűrés által, öröklik az ígéreteket.” (Zsid 6,12 — Ézs 30,27 — Lk 13,1 — 9 Rm’2,1—11.) A távfutó, ha elmélázik, rosszul rajtol, akkor a célig tartó küzdelemben nagyobb erőbedobással kell futnia. A Jézus fényében „sütkérező”, lustálkodó keresztyén ember is lemarad a célért való munkálkodásban. A szeretetben, a szolgálatban, a jó cselekvésében ne legyünk restek, cammogó keresztyének! Minden erőnkkel igyekezzünk hittel és békességgel örökölni az ígéreteket!

CSÜTÖRTÖK. — „Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől és a ti egész valótokat, mind lelketek, mind testetek feddhetetleriül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.” (1 Ts 5,23 — Jób 17,9 — Ez 14,12—23 — 1 Ts 4,13 —18) A fehér ruha az erény, a tisztaság jelképe. Szükségünk van a „fehér ruhára”, a megszentelt életre, mert „a Bíró előtt” csak így lehet megjelenni. Egész valónkat, teljes életünket formálja át, újítsa meg az apostol áldást kívánó szavain keresztül „maga a békességnek Istene”. Naponkénti Istenhez fordulással készüljünk — hűségesen betöltve földi hivatásunkat — Jézus Krisztus második eljövetelére!

PÉNTEK. — „Velünk együtt munkálkodván ti is az érettünk való könyörgésben, hogy a sokak által nekünk adott kegyelmi ajándék sokak által háláltassék meg mi érettünk.” (2 Kor 1,11 — Zsolt 18,4 — Jel

2,1—7 — 1 Ts 5,1—11) A jó közösségben sok erő rejlik az egyén számára. Ahol emberek jól tudnak együtt dolgozni nemes célok érdekében, abból sok áldás származhat népek, nemzetek és az egész emberiség javára. Életünkből akkor fakad igazi áldás másoknak, ha tudunk imádkozni egymásért, kilépve önző énünkből. „Szeretetben összeforva, egy közös test tagjai. Tudjunk egymásért mosolyogva, ha kell vérünk ontani!”

SZOMBAT. — „Mikor a Krisztus, a mi életünk, megjelenik, akkor majd ti is ö vele együtt megjelentek dicsőségben.” (Kol 3,4 — 2 Móz 15,19 — 1 Pt 4,1—7 1 Ts 5,12—18) Isten ígéretgi mérhetetlen erőt, hatalmas biztatást jelentenek a hívő embernek. Várjuk öt felkészülve!' A „jutalmat” azért tárja elénk — „ö vele együtt megjelentek v dicsőségben” —, hogy halálosan komolyan vegyük Öt. s Krisztus valóban „a mi életünk” legyen.

Zátonyi János

— KERTA - VESZPRÉM- GALSA. Az október 14-én tartott gyülekezeti közgyűléseken a kertai és a veszprémgalsai gyülekezetek kimondták társulásukat. A veszprémgalsai gyülekezet Blatniczky János kertai lelkészt választotta meg lelkészéül, beiktatása október 28-án volt. Blatniczky János lelkész lakhelye továbbra is Kerta lesz.

— ALBÉRLETET keres Budapest belterületén egyházi tisztviselő leánya. Cím a kiadóhivatalban.

Megszólal Csokonai is

Az idei év Petőfié és Madáchi, most az év vége felé megszólal Csokonai is, a harmadik ünnepelt. Csokonai Vitéz Mihály ugyanis kétszáz évvel ezelőtt született, 1773. november 17- én, Debrecenben. A költői halhatatlanságot a világ szobrokkal jelzi. Debrecen is szoborral jelzi Csokonai emlékét, ugyanolyan finom vonalú szoborral, mint aminők a költő versei. Debrecen csak rövid életet adott Csokonainak, Csokonai, mint általában a költők, dicsfényt szőtt ezért szülővárosa s halálának helye fölé, s ez a glória már kétszáz éves. Debrecen Csokonaival lett a magyar irodalom egyik anyavárosa, vagyis halhatatlan székhelye. A köl- tők pazar ajándékozók és vlszonzók.

Egy irodalmi központ nélküli országban s a nyelvújítás előtti kábult magyar gyöngeségé- ben tűnt fel a debreceni diákok közt a debreceni sebész-borbélyok céhmesterének fia, vagyis egy szegény polgárfi, aki hivatásszerűen készült az írói pályára. Lehetett volna tudós tanár a kollégiumban, ha beilleszkedik a híres intézet hagyományaiba. De a merengő szemű, finom mosolyú ifjú, aki harmincegy éves korában már elrejtőzik szülővárosa földjébe, úgy el volt telve a költészet erejével és emberformáló szépségével, hogy csak költő akart lenni, semmi más. Félelmetes erő az író ereje, legyőz minden történelmi és társadalmi akadályt. Csokonai az első magyar költő, akinek nincs birtoka, nincs vagyona, rangja, polgári állása, csak szóeenéje van, mellyel elbűvöli az országot, mint Mozart a muzsikájával, mely akkor kezdett hódítani. Minden „tettetés nélkül” írt, mint ahogyan önmaga jellemezte író- művészetét. Alig húszéves s a magyar szókat olyan érettségben és zenei teljességgel szólaltatja meg, mintha egy nagy és teljes ország

nevében beszélne egy bőkezű, nagy műveltségű, építő polgári társadalom előtt. Holott tudjuk, milyen szegénységben gyötrődött, s bár körüludvarolta verseivel mecénásnak vélt grófjainkat, nem tydta elérni, hogy költeményeit kiadják. Csak a diákok vették körül, az ifjúság, amelyhez maga is tartozott. S ez, úgy tetszik, elegendő volt neki, hogy fellobogjon hite és életigénye az alkotó munkához.

Ez a hite önnön tehetségében, sőt lángeszében jellemző Csokonaira. Ö lett a költő pontosan olyan szabad életstílusú, mélyen öntudatos, a nép nyelvét és felszabadítását vállaló költő, mint néhány évtizeddel később Petőfi. Dalait ugyanúgy ajkára vette a nép, saját dalainak ismerve el, mint Petőfi dalait. Csodálatos ellentmondása a költő a sorsának, szembeszáll vele s legyőzi, ha teste el is múlik közben. Az ember a poézis első tárgya című versében elmondja Csokonai, hogyan „hevítette lelkét” a görög és római irodalom, s hogy az olasz, a francia, a német és az angol költészetben „örömét találta”, vagyis ezt mind ismerte és olvasta, mert ennyi nyelven tudott ez a nagy tudású ifjú. De nem ez a fontos e versvallomásban, a tudás fájának ismertetése, hanem az, amit saját erejéről közöl:

Ollykor hevítvén telkemet is belől Üj képzelések s büszke vetélkedés, Lantot ragadtam, s a lapályos Dácia térmezején danolván,

A földnek aljáról felemelkedem,

A felleg elnyelt, mennyei képzetim,

Mint a habok, felfogtak, s úsztam Gondolatim csuda tengerében.

Igen, ez a lényeges vallomás: pályájára saját ereje irányította, megnövesztette fogékonyságát minden iránt, ami szép és jelentős, s ami Magyarországot előre fogja vinni. Lírája ezer szállal táplálkozik a magyar társadalomból, igen, az ember a poézis első tárgya, az ember és a nyelve, az édes anyanyelv, amely neki egész zenekart jelent. Nagy költő Csokonai Vitéz Mihály, összetett szellem. Víg és természetes, sőt pajzán és szabados, és rokokó poéta, kecsesen hajlong, mint a nád, de nem törik meg soha. Nagy belső élet, nagy tudás, hatalmas ritmikai készség, s könnyű benyomások kedvelése, s ez mind egyszerre, mint egy mozaikkép száz színes köve. Ugyanolyan nagymüveltségű költő, mint Arany, Babits, nagy műveltségű költő, mint Arany, Babits, egyik legnagyobb kifejezője volt, s ugyanakkor játszi jambusokkal űzte el kortársai keserűségét. Látta a jakobinusok kivégzését, de fátumát Lilla hószín keblén érezte. Olyan hangot üt meg, mely nem a koráé, hanem az örök és kortól független emberi vallomásé:

A hatalmas szerelemnek Megemésztő tüze bánt,

Te lehetsz írja sebemnek Gyönyörű kis tulipánt.

Ez a Csokonai hangja, félreismerhetetlen száz költői hang között. Most, erre az évfordulóra, kiadták kitűnő formában és rendezésben (Vargha Balázs munkája) Csokonai minden versét. Megtalálja-e az ifjúság, a mai magyar diákság, hogy Csokonai az ő költője? Nem szabad ellankadni a királyokhoz, fö- urakhoz és főúri asszonyokhoz írt terjedelmes versei láttán, a mecénásokhoz intézett verses udvarláson tovább kell siklani a szemnek, s akkor egyszerre rábukkan az ember olyan üdítő versekre, mint az erdei forrás. Csokonai remek író volt, versei kétszáz év távlatából is mai nyelven szólnak emberi sorsunkról, az érzelmi lét minden változatáról s a maga lelki, vagyis ugyancsak emberi biztonságát kereső ember támasztékairól. Ez a költő szabadon lélegzik, a természet szeretetére és szabadságra, lelkiismereti magatartásra, magyar emberségre nevel. Prózája érzékletes, mint Kosztolányié, szemlélete magabiztos és pillangó- könnyedségű ugyanakkor, s vidám és szeretetve méltó. Dalaitól zengett a reformkor Magyarországa, lányok és ifjak énekelték Csokonait, égre kiáltották a reményt.

„Tisztaízű poétának” tudta magát. Berze- viczy Gergelyhez írt levelében olvassuk ezt a részt: ’’Hadd légyen az én széjjelszórott szerencsémnek az az egy és egyedül való támasz- tékja, hogy néhány nagyobb telkeknek szeretetekkel dicsekedhessem, akik a hazánkban az ö idejüket megelőzték, és ha csak őreájuk tekintünk, bennük a magyar világ boldogabb 20-ik századját szemléljük előre.” Jól látta saját útját s Berzeviczy Gergelyét is, az evangélikus és református meghatározottságú haladó értelmiségi erőt, egy ország jellemző erkölcsi erejét a feudalizmus idején. Csokonai egész életművével erre a történeti nemzeti erőre utalt.

Szalatnai Rezső

i

i

Világosság mindenütt