Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1973-11-25 / 47. szám
ÖRS Z ÁG OS E VAN G É L I K U S HETILAP XXXVIII. ÉVFOLYAM 47. SZÁM 1973. november 25. Ara: 2,— Forint Örök élet vasárnapján Az egyházi esztendő utolsó vasárnapja tanításunk rendje szerint a „halál, feltámadás, örök élet” kérdéseire mutat. Sokan úgy gondolják, hogy ezzel el akarjuk vonni híveinket a november első napjaiban szokásos temetőlátogatástól, s ide akarnánk „protestáns tartalommal” gócosítani az elhunyt szeretteinkre emlékezés kegyeletes érzéseit. Am a „halottak napi” temető-kultusz már régen túlnőtt nemcsak a felekezeti, de az egyházi kereteken is. Egész társadalmunkat mozgató kegyeletes napok azok, s aligha lehetne felmérni, hogy az akkor teme- tőt-járt emberek közül hánynak volt a szivében feltámadáshit. s hánynak kizárólag visszafelé tekintő, elhunyt szeretteikre kegyelettel, megbecsüléssel és hálával emlékező mélységes emberi érzés. Temetőnként a sokezernyi ragyogó kicsi fények erre a szív-titokra aligha világítottak rá. AZ EGYHÁZI ESZTENDŐ UTOLSÓ VASÁRNAPJA sem áthelyezni, sem kiiktatni nem akarja a november eleji érzéseket és hangulatot. Ez a vasárnap, ha mégannyira benne van is az emlékezés, sokkal nagyobb távlatokat fog át. Az örök életről tanít. Nem a halálról szól elsősorban, és nem akar a „túlvilág” idevetített fénye sem lenni. Nekünk nem ,távoli fény, vagy csalóka illúzió az örök élet. Évekkel ezelőtt a finn Saima tó egyik szigetéről, vasárnap délutáni bibliaóráról igyekeztem ki a partra, egyedül. Kemény tél volt. Sível siklottam a tó havas jegén, s a korai este hamar beborított. Eltűntek a látóhatár szélén a partok, s csak egy kicsiny fény. mint csillag vibrált messze. Oda igyekeztem. Volt időm elgondolkozni. Talán ilyen az örök élet fénye. Messzi fel-feltűnő, iránymutató. Vajon elérem-e valaha? Hitünkben az örök élet fénye bizonynyal ilyen világító, hazaváró fény. De nem távoli. Ennek a fénynek rezgése bennem vibrál. Ez teszi, hogy mozgok, törekszem, irányt tartok, enyém az út. s ha leszállt is az este, nem tévedek el. Ez mozgatja izmaimat, ad meleget, serkent előre, s ez teszi, hogy ura vagyok önmagámnak s a világomnak. Az- örök élet fénye itteni fény, itteni erő. Tartalmasabb és szebb lesz tőle a világom. PERSZE AZ ÉLETALKONYON IS ÁTSEGÍT. Hazaérkezik a vándor. Legyen az gyermek, aki a végigjátszott és barghgolt nap után sárosán és tépett ruhában ér a küszöbre, — vagy tékozló ffú, akiben a fogadkozások tetté, a tapasztalatok döntéssé értek, — munkában megfáradt életerős valaki, —vagy rogy- gyant léptű aggastyán. A küszöbre ért fáradt vándornak már nincs ereje benyitni, ott alszik el kimerültén a küszöb lépcsőjén. Reggel arra ébred, hogy tiszta ágyában fekszik, megmosot- tan és tiszta köntösben. „Gyermekem, ennyi a halál" — tanítja a történet elmondója, Juhani Rekola neves igehirdető. Ezen a plasztikus kis történeten az örök élet hitének fénye villózik. A negyedik dimenzió, az idő, a tudományban is bomlóban van, mint biztos kategória. Minél mélyebbre hatolunk az űr világába, annál inkább így van. De kicsiben is így van. Nemcsak gondolatok játéka az, hogy múlt vad, jövő is, de jelen nincs. Anatole France írja, hogy „minden, ami van: múlt.*Babits pedig: „nézz hát a múltba és a jót / a múltból éld a jövőbe: / hányd-vesd a lelked, mint hajót / hányja takács a szövőbe." Hol van hát a határ? Az ember a múlt és a jövő találkozási pontján él. Élhet úgy is, hogy a határ előtte van. Tartozhat tehát a múlthoz: emlékekhez, beidegzettségekhez, megszokottságokhoz, kihűlt dogmákhoz. De élhetünk úgy, hogy a határ már mögöttünk van. Már az eljövendöhöz tartozunk. Ez az örök élet jelene. Örök életben járni föltétlenül ezt is tartalmazza: úton lenni. „Ami mögöttem van elfeledvén, célegyenest...!” Ami mögöttem van, azok az élettelenné lett sóbálványok, a megszakadt ó-tömlők, a kihűlt és megüresedett holtjáratok. Előttem a biztos út. Tudom hová vezet, s tudom, kivel járom. „Kinek választóvize Jézus vére l a kárhozatra, vagy az üdvösségre” — írja a költő. LEHET MÁR ITT HAZAÉRKEZNI. Ha úgy tetszik: a múlt és a jövő találkozási pontjában otthon lenni. Ez gz örök élet bizonyossága. Ez késztette Luthert a válaszra, amikor megkérdezték tőle: mit tenne, ha biztosan tudná, hogy holnap vége lesz a világnak. így válaszolt: akkor ma még elültetnék egy almafát. De mit is beszélek? A lényeg ez: a halál nagypénteké, — a feltámadás húsvété, — ezért szólhatunk örök életről. D. Korén Emil Finn vendégprofesszor előadása Teológiai Akadémiánkon Dr. KAUKO PIRINEN, a Helsinki Egyetem Teológiai Fakultásának egyháztörténeti professzora, egyben dékánja, feleségével együtt november 4. és 11. között hazánkban tartózkodott. Pirinen professzor a hivatalos finn—magyar egyházi kapcsolatok keretében csereprofesszorként előadásokat tartott a Teológiai Akadémián. Előadásainak témája „A skandináv reformáció”, s „Az egyház és az állam viszonya Skandináviában” volt. A professzort november 6- án hivatalában fogadta D. Kál- dy Zoltán, egyházunk , püspökelnöke és november 8-án pedig D. dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyházkerület ' püspöke. Ülést tartott a Sajtótanács A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtótanácsa október 23-án ülést tartott. Meghallgatta és megtárgyalta a Sajtóosztály működéséről szóló jelentést, a pénzügyi helyzetről szóló vbeszámolót. Tárgyalt az Evangélikus Élet előfizetéséről és terjesztéséről, s megállapította a Sajtóosztály 1974. évi kiadói tervét. Családun k ünnepe Csak a közvetlen munkatársak szűk köre volt jelen a szép alkalmon az 'ünnepelt tiltakozó szerénysége miatt. De rajtuk keresztül lényegében és lélekben az egész nagy család, magyarországi evangélikus egyházunk lelkészei és gyülekezetei. D. KALDY ZOLTÁN, ORSZÁGOS PÜSPÖK-ELNÖK PÜSPÖKKÉ VÁLASZTÁSÁNAK 15. ÉVFORDULÓJÁN a Déli Egyházkerület tanácstermében november 6-ón tartott szerény keretű megemlékezés nagy eredmények összefoglalása volt. Két egyházi ember: dr. Fekete Zoltán, országos egyházi felügyelő és D. dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspöke, valamint Ballá István, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese köszöntése jelezte ezeknek az eredményeknek a nagyságrendjét. Az elnökhelyettest elkísérte Kenderesi János főosztályvezető is. A KÖSZÖNTÉSEKBE FOGLALT ÖSSZEGEZÉS sok köszönetre, örömre és elkötele- zésre indít. Erre utalt mindjárt elsőként dr. Fekete Zoltán köszöntő szavaiban, amikor arról szólt, hogy ez az ünnepség egy nagy ünnepély sorozat kellős közepén történik. Nemrég zárult a békeszerető erők világkongresszusa. a reformációra emlékeztünk néhány napja, majd a világ munkásosztályával és haladó erőivel mértük fel a népek útját a Nagy Októberi Szocialista Forradalomtól napjainkig. S előttünk áll az ádla- munk és egyházunk között kötött Egyezmény 25 éves jubileuma. S mindezek között és nem véletlenül ezekkel összefüggésben a nagy gyöngyszemek között a mi kis gyöngyszemünk, ez az ünneplés. Számunkra azonban nagyon drága. mert azt az embert köszöntjük, aki legtöbbet tett diakóniái teológiánk kibontakoztatásáért, az államunk és egyházunk közötti jó kapcsolatokért, az egyház kormányzás rendjének megszilárdulásáért, akit a béke nagy harcosaként tisztelhetünk egyházon belül és kívül. D. DR. OTTLYK ERNŐ KÖSZÖNTŐ SZAVAIBAN rámutatott, hogy D. Káldy Zoltán püspökké szentelése 1958. november 4-én egyházunknak a felszabadulás utáni történetének azt az új szakaszát indította el, amelyet a kibontakozás kora címmel jelölhetünk. Mint teológus már püspöki székfoglalójában felvázolta a diakóniai teológia alapvonásait, majd továbbfejlesztette doktori értekezésében, de teljes koncepciójában az 1970-ben megjelent Üj úton című kötetében és az 1972-es gyenesdiási lelkészkonferenciákon bontakozott ki előttünk. Mint igehirdető már 1958- ban felhívta a lelkészek figyelmét arra, hogy a' jó igehirdetéseknek mindig kell szólniuk az időszerű etikai kérdésekről is. Ennek nyomán fog kitűnni ennek az időszaknak a magyar evangélikus igehirdetése, az igehirdetés történetében azzal, hogy tervszerűen törekedett az egész embernek szóló kiszélesített értelemben vett diakóniai szolgálatokra. Mint népünk hű fia mindent megtett az állam és egyház viszonya korrekt építésében. Tizenöt éves püspöki szolgálata során szinte jelképes, vagy éppen szükségszerű az az összeTizenöt éve püspök függés, ami az Egyezmény különböző évfordulói és püspöki szolgálata jubileumai között van. Ez a püspöki szolgálat egyértelműen és következetesen állt a Magyar Népköztársaság, szocializmust épitő népünk mellett. Életét tette rá a szocialista perspektívára. Azt szívvel-lélekkel támogatja, mint igehirdető, egyházkör- mányzó, országgyűlési képviselő, a Hazafias Népfront elnökségének és a Magyarok Világszövetsége vezetőségének tagja. Mint a béke harcosa azt élte, amit tanított, hogy az egyház szolgálatához szorosan hozzátartozik az egész emberiség érdekében végzett dia- kónia. Szolgálatai elismeréséül választották be a Béke Világtanácsba és a Magyar Békemozgalom elnökségébe. Bé- keszolgálataibói különösen is kiemelkednek a legutóbbi Magyar Békekongres.szuson és a békeerők moszkvai kongresz- szusán elmondott felszólalásai, amelyeket a televízión és a napilapok hasábjain nyomon követhettünk. Mint az ökumenikus szolgálatok embere az egyházi nemzetközi életben szólaltatta meg. a tizenöt év alatt egyházunk prófétai hangját. A Lutheránus Világszövetség Egyházi Együttműködési Bizottságának alelnökeként, az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsága és a Keresztyén Békekonferencia Folytatólagos Bizottsága tagjaként bátran és sokszor elsőként mondotta ki az előremutató szót, amelynek igazsága azóta sokszor bebizonyosodott. Mint a munka embere jár közöttünk az élen. Ez az életeleme, amelybe szívét, szorgalmát, tudását és hűségét adja. Ezért veszi őt körül természetszerűleg a tisztelet és szeretet. Ezért veszi körül most a munkatársi gárdának, de szélesebb körben egyházunk gyülekezeteinek, lelkészeinek tisztelete és szeretete a püspöki szolgálat tizenöt éves jubileuma alkalmából. BALLÓ ISTVÁN ELNÖK- HELYETTES, ~ az Állami EGYHÁZÜGYI HIVATAL elnökének, Miklós Imre államtitkárnak és a hivatal dolgozóinak köszöntését hozva kívánt újabb gazdag eredményeket a jubiláló püspöknek. Hangsúlyozta, hogy D. Káldy Zoltán püspöki szolgálatában egybeforrt hazája, népe és egyháza szolgálata. 1958-ban nyilvánvaló lett. hogy megszilárdult a szocializmus és a Hazafias Népfront összefogásra hívott és hív mindenkit a szocialista társadalom programjának megvalósítására. Sokan felismerték, hogy ez az együttmunkálkodás lehetséges és segítették ezt. Az evangélikus egyház is erre rendezkedett be. Ez nagymértékben D. Káldy Zoltán püspök érdeme. Segítsége aktív segítség. Benne ötvöződik az egyházi vezető és a közéleti ember. Így lett egyik „nagykövete” is népünknek a béke ügyében. Köszöntjük a jubiláló püspököt, mint akinek szolgálata ösztönző hatást jelent lelkészek és gyülekezeti tagok számára a szocializmus építésére. * D. KÁLDY ZOLTÁN PÜSPÖK VÁLASZÁBAN megköszönve a köszöntéseket, arról szólt, hogy először akkor élte D. Káldy Zoltán át egzisztenciálisan a diakónia gondolatát, amikor a hívó szónak engedve elvállalta a püspöki szolgálatot, ami nem volt könnyű számára. Vállalta, hogy segítse az egyház önmagára találását, vele együtt az állam és egyház viszonyának rendezését. Ez a jelentős fordulat számára azt jelentette, hogy mindig ott kell segíteni, ahol arra éppen szükség van. A magyar evangélikus egyház megtalálta helyét a társadalomban és szolgálatát tudatosan, dinamikusan végzi. A diakóniai teológia ma már hitvallásszerű teológia lett, amely mögött ott áll egységesen egyházunk. Ez a teológia egyszerre szolgálja egyházunkat és népünket. Személyes vallomásként mondotta a püspök, hogy amikor népét szolgálja, vagy a békemunkában vesz részt, ezt szívből teszi, nem tud mást tenni, ha lelkiismeretét tiszSok minden fenyegeti a születendő gyermekek, a jövő nemzedék egészségét. E tényezők között legfontosabbak azok a hatások, amelyeknek a terhes nők, a jövendő édesanyák vannak kitéve. Társadalmunk mindent megtesz azért, hogy ezeket a káros hatásokat kiküszöbölje, vagy minimálisra csökkentse, és ezáltal a születendő gyermekek egészségét védelmezze. Ezért biztosít a Munka Törvény- könyve a leendő édesanyáknak olyan jogokat — gondoljunk csak a terhes nők különleges jogvédelmére. a könnyebb munka biztosítására és a munkahelyi ártalmaktól való védelemre — amelyek biztosítják, hogy egészséges gyermekeknek adhassanak életet. A születendő gyermekek egészségét fenyegető ártalmak között jelentős helyet foglalnak el azok a káros hatások, amelyek a művi úton történő terhességmegszakítás mértéktelen alkalmazásából származnak. Statisztikai tények igazolják, hogy a terhességmegszakítások számával egyenes arányban nő nemcsak a leendő édesanyák egészségének veszélyeztetettsége, hanem az az eshetőség is, hogy soha többé nem lehetnek édesanyák, s nem részesülhetnek az édesanyai örömök áldásában. De a statisztika arról is beszél, hogy a terhességmegszakítások számával nő az az eshetőség is, hogy a születendő gyermekek rendellenességgel jönnek világra, Illetve nem lesznek egészségesek. Az édesanyák és a jövő nemzedék egészségének védelmében születtek meg a legutóbbi kormányhatározatnak azok a rendelkezései, amelyek szabályozzák és bizonyos mértékig megszigorítják a művi úton történő terhességmegszakítások lehetőségét. A rendelet intézkedik a terhességmegszakításokat engedélyező bizottságok újjászervezéséről és Tésztán akarja tartani és szolgálatát jól akarja betölteni. Szólt arról, hogy bár konszolidáció van, az új és új események között teológiai és politikai elveinkhez következetesen kell ismételten az új válaszokért megküzdeni és előrelépni, mert még többre vagyunk elkötelezve népünk és a világ iránt. A népünkkel és államunkkal való összetartozás tudata tettre, aktivitásra késztet. Ezért örülünk, hogy ünnepelhetjük az Egyezmény jubileumát és újabb feladatokra készülhetünk. VÉGÜL E LAP MUNKATÁRSAI NEVÉBEN hadd mondjunk köszönetét mi is a sajtó szolgálatáért felelősséget hordozó püspöknek, aki hétről hétre útmutatásával, tanácsaival/őszinte kritikájával és az elöl járó testvér szeretetével támogatja szolgálatunkat. M. Gy. letesen felsorolja azokat az eseteket, mikor engedélyezhető a művi beavatkozás és mikor nem. Sokan úgy értelmezik ezeket a rendelkezéseket, hogv korlátozzák az állampolgárok egyéni szabadságát. Ezzel kapcsolatban fel kell tenni a kérdést, hogy lehet-e valakinek szabadsága arra, hogy önmaga, vagy mások egészségét veszélyeztesse. Nem vitás, hogy erre a kérdésre csakis úgy felelhetünk, hogy a társadalom és a jövő nemzedék érdeke az első. A rendelkezés persze nem merev, hanem nagyon körültekintően és humánusan figyelembe veszi az egészség- ügyi és szociális körülményeket egyaránt. Van a rendelkezésnek olyan pontja, amely a felvilágosítást, az emberek tudatformálásának fontosságát hangsúlyozza. A cél az, hogy az emberek megismerjék a terhességmegszakítással együtt járó veszedelmeket és ezek figyelembevételével úgy irányítsák az életüket, hogy a művi beavatkozásra ne is legyen szükség. Az emberek tudatformálására abban a vonatkozásban is szükség van, hogy megismerjék a gyermekáldás örömeit és hogy ezért az örömért még áldozatok árán is vállalják a gyermekeket. Soha nem rejtettük véka alá azt a meggyőződésünket, hogy a terhességmegszakítás — egyes rendkívüli esetektől eltekintve — ellentétben van evangéliumi hitből fakadó keresztyén etikai felfogásunkkal. Ezért Is üdvözöljük örömmel kormányunknak legutóbbi rendelkezéseit és veszünk részt szívünk szerint híveink tudat- formálásában, hogy országunkban minél több család legyen, amely önként, örömmel vállalja a gyermekáldást és mindent megtesz a születendő gyermekek, a jövő nemzedék | védelmére. Emberiesség Urunk Istenünk, Atyánk! Fiadat úgy űdtad nekünk, mint ismeretlent, a legkisebb lett az emberek között. Taníts arra. hogy felismerjük öt minden emberben, akivel csak találkozunk, de mindenekelőtt a gyöngékben és megvetettekben! H. Oosterhuis \ lövő nemzedék védelmében L i
