Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-12-16 / 50. szám

XXXVIII. ÉVFOLYAM, 50. SZÁM 1973. december 16. 0 RS Z ÁG 0 S E V A N G É LIKUS HETILAP Ara! 2,— Forinl Jer, tárjunk ajtót még ma mind! A legnagyobb király van itt, Kit Úrnak vall a föld s az ég, De mint Megváltó jő közénk, Hogy hozzon békét, életet. Jer, mondjunk néki éneket: Ó, áldlak boldogan, Én alkotó Uram, 720. sz. ének 1. verse Hozzon békét, életet E kedves ádventi énekünknek ezen a héten először erre a sorara figyeljünk fel: Mint Megváltó jő közénk. SOK EMBER SZÁMÁRA VAN ÁDVENTNEK bizonyos hangulata. Egy kis gyermekkori emlék, egy kis elmerengés az elsuhanó életen, hiszen újra itt van ádvent. Van akinek karácsonyi ízelítő, egy kis fenyőillat, gyertyácskák szelíd fé­nye. Jézus mint Megváltó jő közénk. Többről van szó mint hangulatról. Jő hozzánk, mert szükségünk van reá, mint bű­neinkből való szabadítóra. Mert a bűn az életünkben élet­rontó hatalom. Bele ivódik egész életünkbe, áthatja a közös­ségi élet minden szintjét is. Egyéni életünket nyugtalanná, feszültséggel teljessé teheti. Megmérgezheti családi életünket. Megronthatja az emberi együttélést. Jelentkezik a nemzet­közi életben is, az imperialista hatalmaskodás, az erőszak, más népek elnyomása, kizsákmányolása, faji és nemzetiségi ellentétek szítása formájában. Ebben a bűn által összekuszált életben szólal meg Jézus. Szava tisztán és félreérthetetlenül mondotta el Isten szerete- tének üzenetét. Ezeken a szavakon átizzott valóságos szere- tete. amely természetes' egyszerűséggel hajolt le az élet szen­vedőihez, a bűn áldozataihoz, kárvallottjaihoz, az árvaság magányában levőkhöz, és a bűnösökhöz is, olyan emberség­gel, amely hidat épített ázok szívéhez. Hirdette, hogy azért jött, mert meg akarja keresni, aki elveszett. De nemcsak mondotta, hanem ennek a csodálatos szeretetnek a bizony­sága átszegezett két keze, kereszten vállalt halála, ahol kész volt érettünk a bűnösök közé számláltatni, hogy megtörje a bűn erejet. A Megváltó KRISZTUS SZERETETE felemeli az elbu- kottat, irgalmat gyakorol azon, akit mindenki eldobott, letörli a könnyét annak, aki a legelhagyatottabbnak érzi magát. Be­ül a bűnösök mellé, hogy szívük szeretetének megtisztító ereje és szabadító hatalmának erőterébe kerüljön. Ez a Meg­váltó jött közénk. Ez a szeretet képes legyőzni a bűn rontó hatalmát. Mi a célja? Erre figyeljünk énekünk következő szavai nyo­mán. így hangzik: mint Megváltó jő közénk, hogy hozzon bekét, életet. A mi gazdag kifejezőképességű magyar nyelvünkben, a „hogy” itt célhatározó kötőszó. Megérteti velünk, hogy Jézus nem egy önmagát dédelgető, önmagával foglalkozó, befelé forduló, a „belső kör” keresztyénségét élő nép Megváltója, hanem Ö népét szolgálatra, követségre küldi e világba. Az a küldetése, hogy hozzon békét, életet. Ö maga a békesség. Arad belőle a békesség, és akik vele vannak részesülnek belőle. Ö az élet. Mert ahol békesség van ott kivirul az élet. Jézus körül ezért van boldog gyermekkacagás. Ezért van szavának olyan hatalma, amely Lázárt előhívja a sírból. Akiknek ö Megváltója lett, azok az Ö nevében küzdenek a bún hatalmával szemben a békéért és életért. A Tőle kapott szeretettel állnak e világban is a béke oldalára, az élet olda­lára. Szembe szállnak az életet fenyegető erőkkel, legyen az háború, éhség, elnyomás, megaláztatás. Erőkkel, amelyek a gyűlölködés jegyében sportlétesítményből koncentrációs tá­bort alakítanak, népeket űznek el otthonukból és tesznek földönfutóvá, és új és új feszültségekkel terhelik a békét áhitó emberiség életét. ' JÉZUS HOZZÁNK JÖVÖ SZERETETE, nemcsak az ember lelki életére érvényes, hanem arra az életsíkra is, amit tönk­re tesz a bűn hatalma és ami szembefordítja az embert az emberrel. Ezért mondja Jézus az Ot faggató farizeusnak, amikor a felebaráti szeretet köre felől kérdezi: Eredj el és te is akként cselekedjél. Azaz légy irgalmas, sebeket kötöző samaritánusa mindenkinek, akit az élet országútján találsz. Aki ezt a megváltói szeretetet a maga életében igazán átélte, olyan mértékben töltődik fel szeretettel, hogy túllát földrajzi tá­volságokon, nemzetiségi határokon, sok más különbségen, ami elválasztja az embereket. Testvéreket lát, szenvedőket lát, félelemben élőket lát és szívesen áll azok mellé. Együtt tud munkálkodni másokkal, hogy szűnjön meg a vérontás, oldód­jon fel a félelem, legyen kenyér azok kezében, akik most éheznek, legyen békés otthonuk azoknak, akik most mene­külnek, azaz legyen béke és szép élet e földön. AZ ADVENTI MEGVÁLTÓ SZERETETE tegyen bennünket hűséges eszközévé az emberek békéje muhkálására, az életük szebbé tételére. így lehetünk követei annak, aki úgy jött Megváltóként, hogy hozzon békét, életet. Sólyom Károly Az együttműködés alapokmánya HUSZONÖT ESZTENDEJE annak, hogy egyházunk, és az akkori Magyar Köztársaság megkötötte azt az Egyez­ményt, amely hivatva volt az állam és egyház közötti vi­szony mindkét részről óhajtott békességes és helyes rendezé­sét megvalósítani. Huszonöt esztendő elegendő idő ahhoz, hogy egy szerződés próbája le­gyen. A mi Egyezményünk ki­állta ezt a történelmi próbát. Keretet hiztosított és biztosít egyházunk életének a szocia­lizmust építő társadalomban. Ezzel világra szóló példát mu­tatott. ÜJ FEJEZETET NYITOTT az állam és az egyház között 1948-ban megkötött Egyez­mény az állam és az egyház viszonyában. Az Egyezmény előtt az állam és az egyház vi­szonya rendezetlen volt: Az Egyezmény megkötésével az állam és az egyház között egészséges, jó viszony, kialaku­lása indult meg. Olyan helyzet alakult ki, amelyben a felme­rült vitás kérdéseket tárgya­lások útján lehetett rendezni. KÉT ALAPGONDOLATON nyugszik lényegében az Egyez­mény : Az állam az Egyezményben kinyilvánította az egyház részé­re a vallásszabadságot. Isme­retes az egyháznak nyújtott anyagi támogatás is. Mindeb­ből az tűnik ki, hogy az állam a szocializmusban együttmű­ködésre nyújt kezet az egyház­nak. Bár az állam nem vallja magát keresztyén államnak, de békét akar az egyházzal. A Szentírásban gyökerező tanítás alapján az államot megilleti az iránta való tisz­telet. A Szentírás szerint az ál­lami felsőbbséget Isten rendel­te, hogy az ország békéjét, rendjét, az állampolgárok nyu­godt munkáját biztosítsa, és a kezében levő hatalommal meg­torolja a gonoszt. Az államnak az a tiszte, ami az apának a családban. Ha az állam ezt az emberekről gondoskodó „atyai tisztét” betölti, Isten akaratát töltötte be. Az egyház azért imádkozik, hogy a világi fel- sőbbség betöltse ezt a rendel­tetését. Ez a teológiai gondol­kodás tükröződik az Egyez­mény szövegében akkor, ami­kor az egyház kötelezettséget vállal az államért mondandó könyörgésekre. Ez magában foglalja az állam támogatását, az egyház és állam közötti jó viszony feríntartási készségét. AZ ÁLLAM TÁMOGATÁST AD az egyháznak, hogy mű­ködni tudjon, és az egyház is támogatást ad azokhoz a poli­tikai célokhoz, amelyek né­pünk érdekében valók, né­pünk felemelkedését szolgál­ják. Ezek a célok nem igény­lik az egyház részéről elvi, vi­lágnézeti álláspontja feladását. HAZASZERETETÜNK ÉS EGYHÁZSZERETETÜNK egy­aránt azt kívánja, hogy a jö­vőben is tegyünk meg min­dent az államunk és egyhá­zunk közötti jó viszony fenn­maradásáért és építéséért. Így kell járnunk keresztyén hi­tünk útját és így teszünk eleget állampolgári hűségünknek is. ISTEN AZT A FELADATOT- szánta egyházunknak, hogy megtalálja helyét a szocializ­must építő magyar hazában. Aki keresztyénnek vallja ma­gát, annak életében nincs és nem is lehet lelkiismereti ösz- szeütközés egyházunkhoz tar­tozása és a szocialista hazához tartozása között. A hivő em­ber hálából és teljes készség­gel végzi a felebaráti szeretet cselekedeteit a munkahelyen, a társadalomban, az állam­ban. Ez azt jelenti, hogy mi nemcsak a „békés egymásmel­leit élés” passzív viszonyában akarunk állni a szocialista 41- lammal. Mi az együttmunkál- kodás aktív viszonyával akar­juk segíteni azt a társadalmi fejlődést és haladást, amely a népet tette az ország gazdájá­vá, amely a béke megvédésé­ért küzd, amely a népek barát­ságát tekinti céljának. EGÉSZ FEJLŐDÉSÜNK­NEK. az szocializmusban való egyházi életünknek kiemelke­dő eseménye az Egyezmény. Egyrészt meg kellett érnie a tudatíormálódásnak odáig, hogy az egyház megkösse, alá­írja az Egyezményt. Mikor ez megtörtént: élni kellett a hét­köznapok világában a maga­tartásunkkal is azt, hogy a szo­cializmus társadalmi rendsze­rével hogyan tudunk mi együtt- haladni, népi-nemzeti egység keretében. Konkréten: hogyan tud állam és egyház kezet nyújtani egymásnak együtt­működésre, korrekt kapcsola­tok folytatására. Itt hozzá is tehetjük, hogy ez nem valami­féle távolság viszonyából tör­ténik. Ennek a benső közele­désnek. sőt meghitt baráti együttműködésnek az alapja az, hogy a szocialista állaim közel van a keresztyén ember­hez. Ez az állam a népnek az állama, ebben a nép gazdája az egész országnak. Éppen er­ről a bázisról, tehát az össze­tartozásnak, a népi-nemzeti egységnek a báziséról, alakul ki nem vallásos emberek és hivők között olyan benső együttműködés, amely nem az ideológiai különbözőségre teszi a hangsúlyt, hanem arra, ami összefűz, ez pedig a közös szo­cialista haza segítésének a szolgálata. A MAGYARORSZÁGI EVAN­GÉLIKUS EGYHÁZ haza­fias magatartása négyszáz éves múltra tekint vissza. Mindannyian ismerjük azok­nak a papoknak a neveit, akik előttünk jártak a hazaszeretet­ben és a nép szeretetében. Amikor most hazánk jogos örö­köse mindazoknak a nagy esz­méknek, amelyek annak ide­jén prédikátor eleinket is lel­kesítették, s amikor új hazafi­as célkitűzések során fogja egységbe népünket nagy fel­adatok teljesítésére, akkor ter­mészetes, hogy mi, magyar evangélikusok, nemcsak az ál­lampolgári hűség jogi kategó­riái között, hanem ennél sok­kal melegebben, a meggyőző­dés elszántságával veszünk részt hazánk javának munká- lásából. EZEKKEL A GONDOLA­TOKKAL köszönjük meg álla­munknak eddigi és a jövőben is megmutatkozó segítő kész­ségét és ajánljuk fel további szolgálatainkat mindazoknak az erkölcsi céloknak támoga­tásában. amelyek népünk ja­vát, az emberiség békéjét és a társadalmi haladás célját szol­gálják! D, dr. Oítlyk Ernő Meghalt Darvas József Megint szegényebbek lettünk valakivel. Eltávozott körünk­ből Darvas József, az író, poli­tikus, közéleti személyiség és a Déli Egyházkerület közel húsz éven keresztül volt felügyelő­je. A magyar közéletből soká­ig hiányozni fog az a jellegze­tes színfolt, amelyet Darvas József képviselt. Tudom, hogy eltávozása sokunknak fáj, ezért a vesztesek nevében ro­vom e sorokat. Mert hűséges barát volt. Okos, megfontolt hallgatagsága mögött kerestük eligazítását, s arra kellett rá­jönnünk, hogy ha szűkén mér­te is mondanivalóját, röviden, szaggatottan osztotta szavait, azok mégis beláthatatlan, messze jövő felé íveltek. Mindig éreztem, hogy adósa vagyok, pedig a\ szeretet és ba­rátság kapcsolt össze bennün­ket. Adósa maradtam abban, hogy megmondjam, a gyötrel- mes idők vívódásai közben igaz volt szava, messzebbre lá­tott, és írói sejtéseiben megé­rezte, hogyan köszöntenek ránk a holnapok. Adósa maradtam abban is, hogy újra, meg újra megszorít­sam kezét az állhatatosságért, a kudarcokban is elveihez hű emberségéért. Tartozom azzal, hogy amikor bennem is inogni látszott a meggyőződés, vál- lamra tette kezét és azt mond­ta: „egyenest előre”. És eb­ben megéreztem, hogy csak akkor lesz becsületünk, csak akkor lesz hitelünk, csak ak­kor tartanak embernek ben­nünket, ha „egyenest megyünk előre”. Hogyan köszönjem most már mindezt meg neki? Éjszakák és nappalok vil- lódznak előttem. Miniszteri szobák, mátrai séták, s az ott­honok meghitt csendjei. Az órák, mint percek, mindig gyorsan peregtek ilyenkor. Együtt voltunk, amikor úgy „rabolta” számomra az időt, de akkor is, amikor látszólag tétlenségre . volt kárhoztatva. Barátjának tartott, amikor nem lehetett „megközelíteni”, de akkor is, amikor mások le­tagadták, hogy ismerik őt. Egy emberi élet áll előttem, amely keserves konfliktusokon ke­resztül jutott el a pihenésig. Mondom, sok az adósságom. Tudtam, ő is tudta, hogy más világnézeti síkon munkál­kodunk. Az ő frontja széles, fantasztikusan bonyolult volt. 1945-től egy megálmodott jö­vőt kellett valóságba öltöztet­ni. A népnek, amelyből maga is jött, kenyeret, otthont, kul­túrát kellett adni. Országot kellett építeni a romokon, szinte a semmiből. Kórházi ágyán, amikor meglátogattam, az volt a kérdése mindig: „mi újság”. Ez nem volt banális kérdés sohasem Darvas József­nél. Tudtam, a zárt ajtók mö­gött, az éterszagú szobában s az összeszorított ajkak mögött az a kérdés izzik, hogy amire az életét tette, alakul-e, men­nek-e a dolgok, A szemével tudta felvetni a kérdést, s be­lőlem kérdés nélkül is ömlött a szó. Evangélikus lelkész voltam vele szemben. Ügy éreztem, hivatásomat mindig megbe­csülte. És jól esett, amikor azt mondta, „neked ott a helyed”. S helyemen voltam, és vallot­tam neki, a más világnézetű­nek: én hiszek. Hiszek abban, amit csinálok, hiszek Jézus Krisztusban, hiszek egyházam küldetésében, itt és most. Egy­szer azt mondta: „igazad van, higyj”. Drámai vitáink voltak nem egyszer, de soha hitembe nem szólt bele. És így tudtunk barátok maradni a „sírig”. És ebben a barátságban az volt a nagyszerű, hogy sohasem kel­lett többet tennünk, adnunk, elveink ellenére cselekednünk, mint csakis az önzetlen barát­ságot táplálnunk. De bocsássa meg az olvasó, ha veszteségemet, fájdalmamat átruházni látja másokra is. Darvas Józsefről nem tudok, csak érzelmeim ködfátyolán keresztül szólni. A magyar nép érzi, sejti, kit vesztett benne. Ha csak ezt a sort állítom fel: Veres Péter, Szabó Pál. Kodo- lányi János, Erdei Ferenc, Ta­mási Áron, Darvas József, a színektől eltérően is érezzük \ veszteségünk súlyát és azt, hogy egy korszak lezárulóban van. A magyar parasztság könnyeit kellene idehoznunk. Veszteségünk Darvas József­ben annál is nagyobb, mert evangélikus egyházunkban 1948-tól igen jelentős tevé­kenységet vállalt. Emlékét né­pünkkel együtt megőrizzük és csak az vígasztal némiképpen bennünket, hogy írásai és szel­leme itt maradtak közöttünk. Dr. Rédey Pál EGYHAZAK VILAGTANACSA Az Egyházak Világtanácsa rikai Episzkopális Egyház New Yorkban, az Egyesült glensidei (Pennsylvania) St Nemzetek Szervezete székhelye „ , mellett tevékenykedő irodája Peter egyhazkozseg rektora, új vezetője az 50 éves Charles aki 1974. január 1-én veszi át H. Long. Jr. lelkész, az Ame- új hivatalát, (öpd) NYUGAT-INDIAI EGYHÁZI KONFERENCIA November 13-án alakult meg ban (Jamaica). Az alakuló ülés protestáns, római katolikus és istentiszteletén részt vett és pré- ortodox egyházak közreműkö- dikált Dr. Philip Potter, az désével a Karib-tenger vidéki Egyházak Világtanácsa főtit- egyházak Nyugat-indiai Egy- kára. aki maga is erről a vi- házi Konferenciája Kingston- dékről származik, (öpd) GOSSNER-JUBILEUM A német demokratikus ünnepségsorozatot rendeztek köztársaságbeli Gossner-misz- Johannes Evangelista Gossner szió és a Keresztyén Békekon- lelkész 200 évvel ezelőtti szü- ferencia rendezésében decem- letésére emlékezve, aki a ne- ber 11—15. között Berlinben véről elnevezett missziós mun- nemzetközi szemináriumot és ka elindítója volt. (ena) NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG Az ökumenikus felhívásra millió márka értékben jutat- elindított antirasszizmus-akció tak anyagi segítséget az afrikai kereteben a Német Demokra- fajüldöző kormányok ellen taUsrs ä «“> ~"**»**»— esztendőben félmillió márkát gyarmati uralom alól gyűjtöttek. Az első alkalom- már fölszabadított területek mai, 1971-ben kereken egy- lakóinak, (ena) J i 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom