Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-12-16 / 50. szám

Bizonyságtevő cselekedetek Jn 5,31—37 Jézus egyéniségében és személyében ellenállhatatlan vonzó erő lakozik. Mint a mágnes magához rántja a vasreszeléket, úgy ragadja meg Urunk az emberszíveket. Miben rejlik Jézus vonzó erejének a titka? Jézus szavára, erejére a hitelesség pecsétjét mindig cselekedetei ütik rá. Nála egységben van a kimondott ige és a könyörülő szeretet cselekvése. Amerre Jézus jár, tettei beszélnek róla. Sánták lábrakelnek, vakok látnak, betegek meggyógyulnak és a halottak feltámadnak. Jézus cselekedetei mindennél ékesebben tesznek bizonyságot arái, hogy Benne Isten szeretetének hatalma tört be az em­berek közé. SOKAN ÚGY ÉRTELMEZIK a bizonyságtevés bibliai fogal­mát, hogy az csupán szóbeli közlés. Jézus egész élete arra tanít, hogy a szónak akkor van értelme, ha a cselekedet aranyfedezete húzódik meg mögötte. hiteles tanúvallomás­ként. Ha ez hiányzik életünkből, akkor hamis a tanúskodá­sunk Isten embertmentő szeretetéről. Jézus bizonyságtevő cselekedeteit ma nekünk kell végeznünk, azoknak, akik Krisz­tus útján kívánunk járni. A szónak hitelt ma is a cselekede­tek adnak. Ahol ez hiányzik „üres szöveg” csupán minden beszéd. ÉLŐ URUNK MA ÁLTALUNK KÍVÁNJA VÉGEZNI bizonyságtevő cselekedeteit világunkban. A kívülállók pedig mindig úgy ítélik meg Jézust, ahogyan mi keresztyének Róla cselekedeteinkben tanúskodunk. Nem lehet színlelni a hitet és csupán „szájjal szeretni” az embereket. Ez nagyon veszé­lyes, hiszen lépten-nyomon lelepleződik. A ma élő keresz­tyének akkor nem hoznak szégyent Krisztus ügyére, ha éle­tükkel, magatartásukkal, személyes életpéldájukkal vagyis bizonyságtevő cselekedeteikkel mutatják meg, hogy Krisztus utján járnak. ANNAK AZ EMBERNEK AZ ÉLETE VONZÓ, akinek ren­dezettek a családi viszonyai. Meleg bensőséges kapcsolata van hitvestársával. A szülők szakítanak időt arra, hogy gyer­mekeikkel törődjenek. Szeretettel igyekeznek megoldani a ge­nerációk problémáját. Nem ideges, túlfeszített a családi lég­kör. Van megértés. Ez önmagában beszél. A munkája is beszél annak az embernek, aki munkahelyén hűséggel, megbízhatósággal és tisztességgel végzi mindennapi feladatát. Annak az embernek cselekedetei tesznek bizony­ságot, aki magára tudja vállalni az elesettek, öregek, magá­nosok, betegek ügyét és értük jó szívvel fáradozni tud. Jézus embertmentő szeretetéről tesz bizonyságot az a keresztyén ember, aki önzetlen lélekkel tud munkálkodni az egész em­beriség életének a megőrzéséért, egy igazságosabb emberi élet kialakításáért és minden embernek az élethez és emberi mél­tósághoz való jogáért. Mindezek blzonyságtevő cselekedetek. AZ ILYEN KERESZTYÉN ÉLETFOLYTATÁST lehet iga­zán krisztusi életformának nevezni. Mert ez az életfolytatás önző énünk és kényelemszeretetünkről való lemondás és a másokért való élés krisztusi útja. Az ilyen értelemben vett bitonysagtevő cselekedeteket az Atya is megáldja. Nemcsak egyéni életünk lesz gazdagabb, értelmesebb, hanem bizony­ságtevő cselekedeteink nyomán öröm és békesség fakad má­sok szívében is és életében. A KRISZTUSHITBÖL FAKADÓ cselekvő keresztyén élet tud mások előtt hitelesen bizonyságot tenni Jézus Krisztus embert szerető hatalmáról és csak az ilyen bizonyságtevő cselekedeteknek van magával ragadó, sodró ereje. Garami Lajos Fiatalokról — fiataloknak Isten az embert férfivá és asszonnyá teremtette, hogy egymásnak segítőtársai legye­nek, egymás természetét, gon­dolkodásmódját, munkáját ki­egészítsék. De a Szentírás még valamit hozzátész az ősi hit­valláshoz: „és Isten megáldot­ta őket”. (1 Móz 1, 28) Ebben már benne rejtőzik az, hogy a segítőtársi viszonynál többről van itt szó, ez az emberi kö­zösség, egy férfinak és egy nő­nek közössége akkor lesz iga­zán gyümölcsöző és áldásos, ha Isten áldása nyomán szeretet­ve, szerelemre nyílik meg a szí­vük egymás iránt. A mi ma­gyar nyelvünkben ez a két szó használatos az ilyen érzel­mek kifejezésére, de élete so­rán az ember számtalan ár­nyalatát s további gazdagságát találhatja e szavaknak. MINDEN KOR FIATAL NEMZEDÉKE felfedezi a ma­ga számára a „szerelmet” és általában úgy érzi, hogy az előtte járt nemzedékekhez ké­pest ő találta meg annak leg­több titkát. Az is gyakran meg­történt, hogy a közvetlen elődök viszont úgy találják, hogy a fiatalok között „eltorzul a sze­relem” s ők már nem szeret­nek úgy, mint a szülők-nagy- szülők nemzedéke ... A mi korunkban különösen élesnek látszanak a felfogásbe­li különbségek e téren és a fiatalok egymás közötti visel­kedését s egymás iránti érzel­meik hitelességét sok bírálat éri az idősebbek részéről. A fiatalok ellenpéldaként nagyon sok esetben felhozhatják a fel­nőttek egymás közötti viselke­désének és egymás iránti ér­zelmeik kihűlésének szomorú tényeit. Mi azonban most a fiatalok életére próbálunk ref­lektorfényt vetíteni cikksoro­zatunkban. Mi a helyzet a mai fiatalok szerelemről alkotott felfogása és életgyakorlata kö­rül? Milyen próbákkal mér­hetjük meg ma a szerelem „hi­telességét”? AZ ELSŐ PRŐBA A FELE­LŐSSÉG KÉRDÉSÉNEK FEL­VETÉSE. — Fiatalkorban könnyebben lelkesedik az em­ber és az érzelmei is gyorsab­ban ébrednek és áradnak szét testében-lelkében. Amíg azon­ban ezek az érzelmek nem pá­rosulnak a másikat komolyan­vevő és kapcsolatuk felelőssé­gét észrevevő gondolatokkal, addig valóban felszínes és ön­célú „szerelemről” beszélhe­tünk. — Ezzel szemben talál­Sámson AZ „ELHIVATOTTSÁG” DRÁMÁJA — maga a szerző, Szokolay Sándor sűrítette eb­be az egyetlen szóba új operá­jának központi gondolatát. Előző két operája, a „Vér­nász”, amely meghozta szá­mára a Kossuth-díjat és a vi­lághírt, valamint a „Hamlet” is jellemezhető egy-egy tömör kifejezéssel: „Szenvedély”, il­letve „Tgazságkeresés”. Ez a legfrissebb alkotása az eddigi­ek nagyszerű összegezése, har­monikus szintézise. Sodró lendületű, izzóan drá­mai feszültségű mű, amely fel­tartóztathatatlan erővel zúdul előre a tetőpont felé. Az opera szövegének gerincét Németh László drámája adja, de fel­használ a szerző eredeti, ótes- íamentumi részeket is. így például közvetlenül előkészít­ve a lenyűgözően monumen­tálisán megkomponált tető­pontot. felcsendül Sámson imája: „Uram, Isten, emlékez­zél meg. kérlek, énrólam, és erősíts meg engemet csak még az egyszer....” KÜLÖN ERÉNYE A MŰ­NEK, hogy Szokolay nem he- rpizálja, idealizálja a főhőst, s így Sámson alakja hitelessé válik, életközeibe kerül a mai nézőhöz. A magányosan vívó­dó, meg-megingó, kigúnyolt, vak óriásból fokozatosan for­málódik ki a népért bosszút álló, saját életét is feláldozó, félelmetes hős. Maga a szerző így vall minderről az operá­hoz írt utószavában: „Nem a főhősök feltétlen elpusztulása Vonz a tragédiákban, hanem az az önfeláldozó hősiesség, mely az elpusztulástól sem rettenti vissza őket. Ég és Po­kol. Tűz és Víz, Hit és Hitet­lenség, Remény és Reményte­lenség parázslanak e mű­ben ... és az a hitem, hogy Sámson a Rosszat pusztítja el.” KILENC ÉVEN BELÜL NÉGY OPERAHÁZI BEMU­TATÓ! Ez a példa nélkül álló sorozat sokat sejtet Szokolay Sándorról. Mindössze negy­venkét éves. tele fiatalos len­dülettel, dinamikus, mindig újat teremtő energiával. így joggal remélhetjük, hogy a „Sámson” után még újabb és újabb élményekkel ajándékoz meg minket. Gáncs Péter Prágai levél Nyolc hónap a Keresztyén Békekonferencia központjában 1958. nyarán tartották az el­ső Keresztyén Békekonferenci­át Prágában. Az alapítótagok között ott voltak a mi egyhá­zunk képviselői is. Azóta egy­házunk rendszeresen képvisel­teti magát a KBK rendezvé­nyein és hozzájárult ahhoz, hogy a KBK munkája az el­múlt 15 esztendő során meg­erősödött és nemzetközileg el­ismertté vált. EGYHÁZUNK EDDIGI MUNKÁJÁNAK ELISMERÉ­SÉT jelenti az a tény, hogy a KBK elnöksége a múlt év vé­gén felkérte egyházunkat, küldjön egy állandó munka­társat a KBK prágai központ­jába. Egyházunk vezetősége 1973. március 1-től engem je­lölt erre a megtisztelő feladat­ra. Nyolc hónapja dolgozom Prágában a KBK koordinációs osztályának munkatársaként. Feladatom többek között a kapcsolatok ápolása a Luthe­ránus Világszövetséggel, az Eu­rópai Egyházak Konferenciá­jával és a Református Világ- szövetséggel. Felelőse vagyok a KBK tanulmányi bizottságai közül az ifjúsági és a nemzet­közi bizottságnak (ez utóbbi­nak 5 albizottsága van). Részt veszek a KBK rendezvényei­nek és akcióinak tartalmi és technikai előkészítésében, be­számolókat készítek a Munka­bizottságnak a KBK egyes ülé­seiről ill. más világszervezetek gyűléseiről, amelyeken a KBK képviseltette magát. RÖVID VISSZATEKINTÉ­SEMBEN csak a legfontosabb KBK üléseket szeretném ki­emelni az elmúlt nyolc hónap alatt, amelyek maguk is mu­tatják a KBK nagyfokú akti­vitását. Prágába kerülésem után rö­viddel a KBK ifjúsági bizott­sága tartotta ülését Szófiában, amelyen közel 40 fiatal ke­resztyén vett részt 4 konti­nensről és vitatta meg az ifjú­ság békeszolgálatra való neve­lésének egyedi és közös prob­lémáit a világ különböző ré­szein. A KBK-nak igen jelentős kapcsolatai yannak a „Harma­dik Világ” keresztyénéivel, mi­vel a különböző fórumokon kezdettől fogva fellépett a fej­lődő országok érdekében és szót emelt a faji megkülönböz­tetés ellen. Ezért kisérte foko­zott figyelem a KBK „anti- rasszizmus” bizottságának nyugat-berlini ülését, amelyen magas szinten képviseltették magukat az afrikai, ázsiai és észak-amerikai színesbőrű ke­resztyének. Ezen az ülésén ha­tározta el a KBK, hogy május utolsó vasárnapját Afrika-va- sárnappá nyilvánítja az afrikai népekkel való szolidaritás je­gyében. Április végén újabb jelen­tős ülésre került sor. A KBK ENSZ albizottsága New York­ban tartotta ülését, amelynek keretében Dr. Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár fogadta a Ke­resztyén Békekonferencia kép­viselőit. A KBK mozgalmának kiemelkedő eredménye, hogy az ENSZ egyik legbefolyáso­sabb szervezetében, a Gazda­sági és Szociális Tanácsban, a nem kormányszintű szerveze­tek között tagságot kapott. Ez lehetővé teszi, hogy a KBK irodát állítson fel New-York- ban az ENSZ központjában és állandó munkatárssal képvi­seltesse magát. Ezen az ülésen született az ENSZ-vasárnap terve (október 21.), amely a keresztyének támogatását fe­jezi ki az ENSZ. béketörekvé­sei iránt. A KERESZTYÉN BÉKE- KONFERENCIA IDEI LEG­FONTOSABB ÜLÉSE a Foly­tatólagos Bizottság május vé­gi zagorszki ülése volt, ame­lyen 33 országból 174 személy vett részt. A Folytatólagos Bi­zottság a két világgyűlés kö­zött — általában másfél éven­ként ülésezik és megvizs­gálja a KBK tevékenységét az eltelt időszakban és terveket készít a további munkára vo­natkozólag. A visszatekintés örömteli volt, hiszen az elmúlt másfél év alatt a KBK sokat lépett előre, helyzete megszi­lárdult, munkája hatékonyabb lett és komoly rangot vívott ki magának a nemzetközi béke­mozgalomban és az egyházi vi­lágszervezetek között. Augusztus elején a KBK „Indokína” albizottsága tartot­ta ülését Japánban, amelyen a bizottság megvizsgálta a jelen­legi indokínai helyzetet és kör­vonalazta a KBK további ak­cióit a béke teljes helyreállí­tása érdekében. Szeptember végén a Keresz­tyén Békekonferencia Munka- bizottsága Kanadában ülése­zett. Az ülés központi gondo­latát híven tükrözi a fő téma: „Az ENSZ és a keresztyének hozzájárulása a világ békéjé­hez”. A Munkabizottság ülésén megjelent és előadást tartott Sipilä asszony, az ENSZ főtit­kárának helyettese is. Nagy hatást tett mindannyiunkra Gajardo professzor megérke­zése Chiléből, aki a szemtanú hitelességével számolt be a ha­zájában zajló tragikus ese­ményekről. A KERESZTYÉN BÉKE- KONFERENCIA LEGUTÓBBI TERVEI között szerepelt a moszkvai Békeerők Világ­kongresszusán való részvétel. A KBK aktívan részt vett az előkészítő munkában és hatást gyakorolt más nemzetközi egyházi szervezetekre is, hogy csatlakozzanak ehhez a jelen­tős munkához. A KBK „Közel-Kelet” albi­zottsága az idén novemberben Kairóban tartotta volna ülé­sét, amelyet azonban a kiújult harcok miatt a jövő évre kel­lett halasztani.­EZEKBEN A HETEKBEN KÉSZÍTJÜK ELŐ a Keresz­tyén Békekonferencia 5 tanul­mányi bizottságának és 5 al­bizottságának jövő évi üléseit. Ezek között szerepel a 60 tagú Nemzetközi Bizottság januári budapesti ülése is, amely jó alkalom lesz arra, hogy a ma­gyar egyházak béketörekvéseit és világért érzett felelősség- vállalását megismerjék a vi­lág minden részéből összegyű­lő küldöttek. If j. Görög Tibor Szerelem, házasság hatunk ma is egymást emberi­leg is sokra értékelő, egymá­sért felelősséget vállaló, sze­relmükben boldog és elégedett fiatalokat. Ruházatuk talán modern, a közös iskolai osz­tályokba járás alapján feszte­lenül viselkednek, talán fiata­los és idősebbekétől eltérő vé­leményüknek is hangot adnak, de egymásra számítanak, áldo­zatokat is hozlak, terveik van­nak. Forduljunk az ilyen fia­talok felé több bizalommal és kevesebb előítélettel! Egy másik, a felelősség kér­dését is érintő típus az, amely a házasság intézményét bírál­ja hevesen és magát elhatá­rolja az ilyen tervektől. Né­mely esetben talán a fossz ott­honi tapasztalatok indokolják véleményüket, de többnyire csupán a felelősség elhárítása. Ezzel szemben azonban el kell mondanunk, hogy a lelkész évente sokszor találkozik az esküvői bejelentkezés során olyan csillogó szemű fiatalok­kal (nem ritkán tizenévesek­kel), akik a beszélgetés során boldogan vallanak készülődé­sükről, szép terveikről, a „ha­gyományos családi élet” szép­ségeiről. Az pedig csak fokoz­za a lelkész Örömét, amikor később visszatérnek és gyer­mekük keresztelésekor is csil­log valami a szemükben. Az elvállalt és hordozott felelős­ség jelei ezek. NEM KÉTSÉGES, HOGY A FIATALOK HÁZASSÁGÁ­VAL KAPCSOLATBAN sok új probléma is jelentkezik. Nagy a lakásigény, társadalmunk nem tud minden fiatal házas­párnak azonnal önálló lakást biztosítani: A szülőkkel való együttlakásnak vannak előnyei is, de elkerülhetetlen hátrá­nyai és veszélyei is. Sokak há­zasságával kapcsolatban anya­gi gondok, egyikük hivatásban való megtorpanása is követ­kezmény lehet. Az igazi társ megtalálása, a gyermek érke­zésével a „család” kiteljesedé­se, a városban és falun egy­aránt növekvő kulturális igény és életszínvonal-emelkedés — amit a legújabb családvédelmi törvények is előmozdítanak — és mindenekelőtt egy nem se- kélyesedő, hanem elmélyülő szeretetközösség áldozatokért is kárpótlást adhat. Sok példa alapján azt is mondhatjuk, hogy a mai fiata­lok házasságának nagyobb ré­sze kiegyensúlyozottabb életet ígér, mint az az előző nemze­dékek életében volt. Ma már nincs szülői kényszerből lét­rejövő, osztálykülönbségek, miatt lehetetlenülő, nincste- lenség miatt megromló házas­ság. A saját életüket és jövő­jüket komolyan vevő fiatalok túlnyomó többsége egy érzel­mileg megalapozott házasság­ban látja boldogságának felté­telét és célját. Ezért kell az ilyen házasulandóknak min­den segítséget megadni, hogy a külső feltételek is biztosí­tottak legyenek és ők, a béké­ben, jó légkörben és körülmé­nyek között élő mai fiatalok ha lehet, még jobban éljék csa­ládi életüket, mint az előttük járók. A MÁSODIK PRÓBA A LEHETŐSÉGEK FELMÉRÉ­SÉNEK KÉRDÉSE. — Amikor már az egymás iránti felelős­ség kérdése élővé vált, akkor a szerelmesek, házasságra lépők hozzáláthatnak a közös utak, lehetőségek és célok felméré­séhez. Az egymástól és az élet­től keveset vagy semmit sem várók szerelmi kapcsolata vagy házassága megromlik, akik azonban tudnak sokat tervezni, egymásnak, családjuknak, de a társadalom nagy közösségének Is sokat adni — azok megta­pasztalják, hogy minél többet adtak, annál többet kapnak vissza, a másik boldogságából, az őket körülvevő emberek szeretetéből, a társadalom gondoskodásából. Mert a sze­retet soha nem lehet Önző, csak magára gondoló, még ak­kor sem, ha „szerelem” a ne­ve. Bárcsak az életnek ezen a rendkívül fontos területén ke­vesebb lenne a megbotránko­zás és csalódás és több a befe­lé és kifelé egyaránt .terjedő öröm. Hogy a férfi és asszony kapcsolatához szorosan kap­csolódó mondatnak érezzék mind többen: „és Isten meg­áldotta őket.” Szirmai Zoltán Testvéri közösségben Amikor Isten megteremtet­te az első emberpárt, azt a pa­rancsot adta nékik, hogy sza­porodjanak és töltsék be a föl­det. Isten tehát a emberiséget egy vérből teremtette és azt akarja, hogy az emberek egy­más testvéreként éljenek a föl­dön. Isten akaratából vannak szüléink, testvéreink, baráta­ink és embertársaink és mi is az ő akaratából vagyunk csa­ládunk, népünk és az egész föl­det betöltő emberiség tagjai. Egyedül nem is tudnánk élni ezen a földön. Az emberiség nagy családjában kell megta­lálni helyünket és feladatun­kat. Isten a kilencedik és tizedik parancsolatban megmutatja, hogyan találjuk meg az együtt­élés módját. Ne kívánjuk, ami a másé. Adjuk meg mindenki­nek a magáét és mi is eléged­jünk meg a magunkéval. Ez az emberi együttélés alaptörvé­nye. Az az Isten akarata, hogy a földi javak elosztásában igaz­ságos rend érvényesüljön. Ne dúskálhasson az egyik a földi javakban, míg a másik nyo­morogva szenved. Ezért min­denkinek arra kell törekedni, hogy minden ember megkapja azt amire szüksége van: la­kást, ruházatot, mindennapi kenyeret. Mindenkinek legyen otthona, családja, tisztességes megélhetése. Ezt kívánjuk ma­gunknak is. De ne csak'arra törekedjünk, hogy mindez ne­künk meglegyen, hanem arra is. hogy másokat is erre segít­sünk. Ha magunknak többet kívánunk, akkor törekedjünk arra, hogy másoknak is legyen legalább annyi, amennyi ne­künk van. Hogyan lehetséges mindez? Ügy, hogy mindenki a maga adottságainak és képességei­nek megfelelő munkakört tölt be teljes hűséggel és így illesz­kedik be az emberi közösség munkájába. Isten igéje alap­ján az egyes munkaköröket hivatásnak szoktuk nevezni. Hitünk szerint Istentől kap­juk munkakörünket, hivatá­sunkat. Ezzel Isten egy kis részt ad nekünk abból a fel­adatból, amit az ember terem­tésekor az egész emberiség­nek adott. Ezért fontos, hogy megkeressük és megtaláljuk azt a hivatást, amit Isten ne­künk szán. Boldogtalanná le­het az ember, ha nem találja meg a neki való pályát. A pá­lyaválasztást mindig Isten akaratának keresésével kell végeznünk. Tekintettel kell lenni a képességeinkre, a haj­lamainkra, vagyis, hogy mi­hez van igazán kedvünk, de azokra a lehetőségekre is, ami­ket Isten elibénk ad. A meg­talált hivatásban azután úgy kell szolgálnunk, mint akik nem embereknek szolgálnak, hanem Istennek. Aki hisz Is­tenben, az hűségesen végzi munkáját, mert tudja, hogy az­zal Istennek szolgál. Persze ez nem jelenti azt, hogy a magunk munkáján kí­vül nem törődünk semmj más­sal és senki mással. Isten azt akarja, hogy testvéri közösség­ben éljünk más emberekkel. Ennek a testvéri közösségnek elsősorban az egyházban kell megvalósulnia. Azok, akik megtapasztalták Isten szerete- ■ tét, leginkább tudhatják, hogy egymásnak testvérei. Persze ez a testvéri szeretet nincs az egy­ház és gyülekezet határai 'kö­zé zárva, hanem kiterjed min­den emberre. Aki a hit által Isten gyermeke, az minden emberben meglátja és szereti Isten gyermekét. Testvéreim javáért Fáradnom, küzdenem: Erre segélj, ó Isten, Én édes Istenem! Én tövises pályámon Ragyogjon szeretet, Mert aki boldogít mást, Boldog csak az lehet. / t » NORVÉGIA lágszövetség Rádiós Szolgálata eddigi igazgatója, aki 1974 áp­rilisában veszi át hivatalát, (lwi) A Norvég Evangélikus Egy­ház Segélyszervezete (Kirkens Nodhjelp) új vezetője dr. Si­gurd Aske, a Lutheránus Vi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom