Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-06-03 / 22. szám

FAKWÄEENYH A Balaton partján Európáért Jézus közöttünk (Egy keresztyén beszélget önmagával) Mt 25, 31—46 URAM, áldalak Téged, hogy mennybemeneteledkor azt az ígéretet adtad nekünk: Tiveletek vagyok minden napon... Köszönjük, hogy velünk vagy ma is igédben, szentségeidben. Köszönjük, hogy kinyitod előttünk az üdvösség kapuját, mert mi hiszünk Benned, hiszünk és tisztelünk Téged. Ez az üdvö­zítő hit a legfontosabb. Te hitben vagy velünk a világ végeze­téig. Láthatatlanul. MIÉRT MONDJA HÁT MAI IGÉD. hogy Te láthatóan is közöttünk vagy minden napon? Miért mondod, hogy azon a napon Te nem hitünk belső igazságait nézed, hanem a Neked tett látható szolgálatokat? Mó,rminthogy adtunk-e enni az éhezőnek, felruháztuk-e a rongyosakat, meglátogattuk-e a be­tegeket, segítettünk-e a kerék alá kerülteken? Az ember igyekszik néha jót tenni egyesekkel, különösen ha keresztyén, de munka is van, időhiány is, és ma már nincs szükség az ál­landó jótékonykodásra. SZOLGÁLTÁL-E NEKEM? — KÉRDEZED. Természetesén, Uram. A gyülekezet a megmondhatója, mennyit fáradoztam a Te ügyedért. Áldoztam templomunkra, az egyház fenntartásá­ra, meglátogattam betegágyuknál a hozzám közelebb álló lelki testvéreket. Tudtam a kötelességemet, ezzel tartozom üdvös­ségemnek. Kevés? Hát Te helyeztél Uram, ebbe a körbe, a gyülekezet­be. Nekem itt van feladatom, gyülekezeti munkás vagyok. A Te ügyedet szolgáltam, nem? Az nem lehet, Uram, és nem csonkítottam meg a Te szeretetprogramodat. Tettem én jót másokkal is, abban a reményben, hogy megtérítem őket. Hozzám jöttél sokszor, és én nem törődtem Veled? Ez kép­telenség Uram. Sok alkalmat adtál a szolgálatra? Például ki­ben? De hiszen az Istennek egy ellensége volt, ezt biztosan tu­dom. És még? Ezekben mind Te jöttél?! Ezt én nlem tudtam, Uram. A nem hívők magukat zárják ki jótéteményeidből. Feléjük csak missziói kötelességeim vannak. Lehetetlen, hogy Neked ezek ugyanolyan kedvesek legyenek, min: c hívők. Ne, ne menj el, Uram! Ne tolj el magadtól. ÉN NEM TUDTAM, URAM, HOGY ÉPPEN HOZZÁM JÖT­TÉL minden szenvedő emberben. Igen, tudom. A nagy szere- tettervbe mindenki belefér. De nem mindenki édestestvérünk, legfeljebb embertársunk. Jó, ott is vannak jó emberek, de ezek hogyan teljesíthetnék akaratodat, ha nem hisznek Ben­ned? Szóval, minden emberséges tett Téged szolgál, még ha nem keresztyén alapon valósul is meg. Igaz, a kis és nagy em­beri közösségek jótevői jórészben nem a keresztyének közül kerülnek ki. De itt áldottnak nevez az Atya mindenkit, akik testvért látnak a másikban. Lehet, hogy ezt úgy fogalmazzák, hogy nincs abban se Isten, se Jézus neve, de Isten akarata sze­rint segítik a felebarátot. Megértem a tanítást, Uram. SZÉGYENKEZVE VÁLLALOM MÁR MIND A KÉT VAL­LOMÁST: Én nem tudtam Uram, hogy Te voltál az! Ha jót tettem, inkább a jó érzés hajtott, nem az Irántad való szemé­lyes hála. Pedig mennyivel többet adhattam volna, ha a Te ar­codat felismerem az övéken. Még nagyobb szégyen, hogy már most azt kell mondanom az ellmúlt idők kihagyott szolgálati alkalmaira: Én nem tud­tam, Uram, hogy akkor éppen Temelletted mentem el, ' amikor azokat nem tekintettem testvéreimnek. Nem voltam közösség­ben Veled, ezért nem volt közöm hozzájuk. Köszönöm, hogy még idejében elém jöttél igédben. Add nekem a szeretet melegét, hogy minden jószolgálatot becsüljek, ami az emberekért történik. Add nekem szereteted szemüvegét, hogy a hátralevő időben felismerjelek Téged min­den emberben, akinek csak szolgálhatok. H. Németh István ANGLIA A londoni St. Martin-in-fche- Fields-templom értékes ezüst­kincseket árverezett el, hogy az ellenértékből a templom re­noválását fedezze. Az ékszere­ket csak múzeumi kiállítások céljára használták eddig. Az Anglikán Egyház legfőbb tör­vényszéke hozzájárult az ezüstkincsek eladásához (epd) AZ EURÓPAI EGYHAZAK KONFERENCIÁJA elnöksége a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa meghí­vására hazánkban. Siófokon ülésezett. A résztvevők jelké­pesnek tekintették azt, hogy a gyűlés a Balaton partján, az Európa Szállóban folyt le. Ezen azt értették, hogy miközben hazánkban, Kelet-Európábán vannak, ott, ahol annyi fára­dozást fejtettek ki az európai béke és biztonság érdekében, Európának, kontinensünk jö­vőjének a biztonságát kell szol­gálnia *az európai keresztyén lelkiismeretnek is. FEJLŐDÉS JELENTKE­ZETT az Európai Egyházak Konferenciája eddigi működé­séhez képest a siófoki gyűlé­sen. Ennek jele az európai külügyminiszterekhez intézett levél az európai béke és biz­tonság törekvéseinek támoga­tása tárgyában. AZ EURÓPAI KÜLÜGY­MINISZTEREKHEZ intézett levélben az elnökség utal arra, hogy az Európai Egyházak Konferenciája kezdettől fog­va nagy érdeklődéssel kísérte az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia ügyének fejlődését, mint most is, a jelenlegi, Helsinkiben történő megbeszélések aktív előkészületi időszakában. Arra törekedett, hogy tanulmányi munkacsoportokon, európai nagygyűléseken és más értekez­letein folytatott megbeszélése­ken és a tagegyházakhoz inté­zett felhívásokon keresztül nö­velje az érdeklődést a konfe­rencia iránt és segítse a meg­felelő előkészítést. A nyilatkozat kifejezésre juttatja az Európai Egyházak Konferenciája felelős testüle­tének érdekét abban, hogy a Helsinkiben megkezdett elő­készítő munkát fáradhatatla­nul folytassák, továbbá, hogy a konferencia maga minden szükségtelen késedelem nélkül kezdje meg munkáját, végül, hogy késedelem nélkül mozgó­sítsanak minden erőt, amely hozzájárulhat a döntések ered­ményes megvalósításához BÉKESZEMINÁRIUMO V szervez az EEK május 28—jú­nius 1. között a svájci Engel- bergben, kb 40 résztvevővel. Két hivatásos politikust kér­nek előadás tartására. Ezután a kerekasztal-beszélgetés lesz a műsoron, a következő szer­vezéssel: román, svájci, norvég nemzetközi jogászokat kérdez Homemann dán és Günther Wirt NDK-újságíró. A béke­szemináriumban előadást tart az a svájci nagykövet, aki Hel­sinkiben részt vesz a tárgyalá­sokon. Eddig az a cél, hogy világi szakértők informálják az EEK-t az európai biztonság problémáiról. Ezután jönnek az egyházi emberek, hogy ki­alakítsák az egyházi állásfog­lalást az európai biztonságról. AZ ELNÖKSÉG testvéri köszöntéssel fordul a szemi­EGYHAZTÖRTEAETI MPTAR Június 7. Négyszázötven éve, 1523. június 7-én választották Svéd­ország királyává Wasa Gusztá­vot, akinek nevéhez fűződik többek között a svéd reformá­ció bevezetése is 1527-ben. 12. Kétszázötven éve. 1723. június 12-én kelt III. Károly „oltalomlevele’' a magyaror­szági két protestáns egyház számára. Egyik példányát Evangélikus Országos Levéltá­runk őrzi. 12. Húsz éve, 1953. június 12-én halt meg Budapesten Sándy Gyula építészmérnök, műegyetemi tanár, aki Eper­jesen született 1868-ban. Ter­vezői munkáját Sleindl Imre és Pécs Samu mellett kezdte. Számos alkotása közül kiemel­kedik a budapesti-Krisztina körúti és az újpesti postapalo­ta, valamint az a több, mint 50 evangélikus templom, amelyet egyháza számára tervezett. 15. Négyszáz éve, 1573. június 15-én halt meg Eperje­sen a dalmáciai származású Verancsics Antal bíboros, esz­tergomi érsek és királyi hely­tartó, a Szapolyai-ház diplo­matája és történetírója (sz. 1504). 15. Két száztíz évvel ezelőtt, 1763. június 15-én született Nagylomnicon Berzeviczy Ger­gely, a haladó szellemű köz- gazdasági író, a Tiszai Evangé­likus Egyházkerület felügyelő­je (t1822). 17. Ötven éve, 1923. június 17-én avatták lelkésszé a bu­dapesti Deák téri templomban négy, ma is élő nyugdíjas lel­készünket: Dendely Károlyt, Gyurán Györgyöt, Keveházl Ottmárt és Szlovák Pált. 22. Kilencven éve, 1883. jú­nius 22-én született Makón Ke­mény Lajos budapest-íasori esperes, sok éven át püspökhe­lyettes, Bauhofer György és Czékus István leszármazottja (11953). 29. Száznyolcvan éve, 1793. június 29-én született Tárnok­rétin Edvi Illés Pál kemenesal- jai esperes, három évtizeden át nemesdömölki lelkész, író és költő, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, 254 hosszabb- rövidebb munka szerzője (fl871). Kéziratban maradt je­lentős műve a szabadságharc és az abszolutizmus éveiről irt négykötetes Dömölki Króni­kája. Dr. Fabiny Tibor (Folytatás) Három tény erősíti még, hogy Győrött a magyar nyelvű reformáció nemcsak folyt, ha­nem meg is erősödött: 1. Az 1567. telekkönyvi bejegyzés, mély szerint a három prédiká­tor között, akinek Győrött há­za van, szerepel egy Deáky Kálmán nevű magyar prédiká­tor, aki a préposttal egy ház­ban lakik, 2. 1582—89-ben a szét nem vált evangélikus és református gyülekezetnek oly nagynevű lelkésze van, mint Sibolti Demeter. Siboltinak, va­lószínű, a Nádasdy családon keresztül, meg volt már a kap­csolata Győrrel, mielőtt Szenczről idekerült. Siboltit Bornemissza Péter halála után püspökké választják, úgy, hogy az említett Kálmán, magyar prédikátor mellett az első lel- készi minőségben itt szolgáló győri lelkész egyúttal püspök, 3. A győri iskola. Az iskolát a várőrség, még hozzá a magyar tartotta fenn. „Seregiskolának” emlegetik. Egy 1617-ból való telekkönyvben mint „magyar iskola” van bejegyezve. Mint naplójában leírja, itt tanult Szenczi Molnár Albert! Tanító- mesterével, Szabó Farkassal jött ide. De idevonzotta Sibol­ti személye is, aki neki ke­resztapja volt és sokat támo­gatta. Feljegyzi Siboltiról, hogy írásait (Vigasztaló köny­vecske és Lelki harc) szívesen oivasta és örömmel hallgatta Sibolti prédikációit. A győri reformáció második nyomvonala a német nyelvű reformáció. A várőrság na­gyobb része és- a vezetés né­A hazai reformáció nyomában Győr reformációja II. met volt. Bizonyára sokan vol­tak már a reformáció hívei, akikkel talán lelkészük vagy tanítójuk is jött. Valószínűbb, hogy időnként meglátogatták őket. Tudomásunk van arról, hogy 1542-ben a német hadak­kal Luther és Melanchton két lelkészt küldött azzal a külön­leges feladattal, hogy igyekez­zenek Pannóniában az evangé­liumot hirdetni és a reformá­ciót ismertetni. Agricola, az egyik lelkész éppen Győrből ír Melanchtonnak örvendetes hí­reket. 1564-ben hozta Győrbe az akkori várparancsnok Rue- ber ezredes Magdeburgi Joa- chimot. Magdeburgi egyik mű­ve előszavában elmondja éle­te történetét és győri szolgála­tairól jegyzett fel érdekes ada­tokat. Hangsúlyozza, hogy nem zugprédikátor, hanem nyíltan végzi szolgálatait. Magdeburgi sem tartózkodik állandó jel­leggel Győrött, hanem felvált­va ura birtokán Grafenwerth- ben és Győrött. Körülbelül 1570-ig marad Győrött, illetve Rueber szolgálatában. Magdeburgi mellett azonban az 1567. telekkönyv megemlíti még két német lelkész jelenlé­tét, akiknek házuk van Győ­rött. Az egyik a lovasok prédi­kátora, a másik Ábrahám úr, a landsknechtek (lándzsások) prédikátora. Győrnek a török által történt elfoglalásáig még négy német lelkész nevét is­merjük, akik rövidebb-hosz- szabb ideig tartózkodtak itt. Egyetlen templomról történik említés. 1592-ben a belvárosi István vértanúról elnevezett templom, melletti plébániát, mely elhagyottan állt, német katonák foglalták el, a tem­plomot pedig a várparancsnok a németeknek adta. Ezt a tem­plomot csak mint német tem­plomot emlegetik. A vár visz- szafoglalása után a ferencesek kapták meg. A visszafoglalás után kezdődő ellenreformáció az evangélikus gyülekezetét a városból kiszorítja, német lel­készről pedig egészen a XVIII. századi újjászerveződő gyüle­kezetig nem történik említés. Magyar lelkészei vannak a gyülekezetnek, akik azonban németül is mind tudnak, hiszen maradt a gyülekezetnek német része is. Még egy jellemző adatot em­lítünk. Kutassy püspök beik­tatásáról írja a pápai követ jelentésében (1592) Rómába, hogy Győrött 600 tűzhely van, melyeknek lakói csaknem mind protestánsok. A győri reformáció tehát patrónusok védelme alatt és támogatásával vert gyökeret és erősödött meg. A patrónu­sok között első helyen állnak a buzgó várparancsnokok, akik már a reformáció hívei, és a magyar végvári katonaság. Az evangélium erőteljes hirdetése visszhangra talált a város né­pének szívében. A püspök sem egyházi tekintélyével, sem földesúri hatalmával nem tud­ta megakadályozni. Igaz, hogy távol lévén nem is sokat törő­dött vele. De a helyben levő kanonoki kar tekintélye és szellemi, lelki befolyása sem volt elegendő ahhoz, hogy a reformációnak útjába álljon. Mint a következő század törté­nelme is bizonyítja, társadal­mi okai is voltak. A katona­ság független volt a földesúri és a püspöki joghatóságtól, a város népének pedig a földes­úri és egyházi uralommal szemben való ellenállása tük­röződik abban, hogy szíveseb­ben fogadta el a reformáció Isten igéjéből fakadó tisztult hitét és életét és a súlyos tör­ténelmi időkben számára ben­ne rejlő erőt. Kovács Géza nárium minden résztvevőiéhez, minden jót kíván munkájuk­hoz és Isten áldását kéri erő­feszítéseikhez. Hangsúlyozza az Európa biztonságával és az európai együttműködéssel kapcsolatos problémák meg­oldásának fontosságát és sür­gősségét. Emlékeztet a nemzet­közi megértés fontos lehetősé­geire, amelyeket az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia jelent, most a Helsinkiben folyó előkészítő munka sorén is. Emlékeztet arra, mennyire kívánatos, hogy ez a Konferencia oly gyorsan megtartassák, ahogy ez csak lehetséges a megfelelő előkészítés mellett. WILLIAMS FŐTITKÁR JE­LENTÉSE az utóbbi idők nagy teológiai eseményének nevez­te a Leuenbergi Konkordia egyházközi megállapodását, amely összesen nyolcvan euró­pai lutheránus és református egyházat érint. Kiemelte az európai béke és biztonság hel­sinki tárgyalásainak jelentősé­gét, miközben hangoztatta, hogy a nehézségeket nem lehet lebecsülni. Közölte, hogy az EEK legközelebbi nagygyűlését már nem Nyborgban fogják tartani, mert az a szálló kicsi­nek bizonyúl az egyre nagyobb tömegű nagygyűlések résztve­vőinek befogadására, hanem Svájcban, Engelberg nevű üdü­lőhelyen. Az előkészítő mun­kák már folynak, Nyborg VII. programját már körvonalaiban összeállították. A nagygyűlésig az EEK fő munkaterülete a két munkabizottságban végzett te­vékenység, amelyek közül az első a béketémával foglalkozik, ez a bizottság rendezi meg a békeszemináriumot, amelyről később még részletesen lesz szó, a második munkabizottság az európai egyházak teológiai és egyházközi kérdéseivel fog­lalkozik. A KERESZTYÉN BÉKE- KONFERENCIA május végi moszkvai Folytatólagos Bizott­sági ülésén képviselteti magát az Európai Egyházak Konfe­renciája is. A két szervezet főtitkára kész folytatni a meg­kezdett tárgyalásokat a továb­bi kapcsolatokról és közös fel­adatokról. A Keresztyén Béke- konferencia egyre növekvő nemzetközi tekintélyét jelzi, hogy munkája iránt szélesedik az érdeklődés az Európai Egy­házak Konferenciája köreiben is. A NAGYGYŰLÉSNEK, Ny- borg VII-nek, az előkészítése már folyik. „Az Igének cselek­vői legyetek” című fő témát három irányban ágaztatják el. Először bibliai alapvetést kell adni az európai keresztyén fe­lelősség számára. Másodszor az európai ökumenikus közösség és a világbéke közös feladatá­nak szolgálata áll a középpont­ban. Ennek a hármas célkitű­zésnek megfelelően 1974. szep­tember 17—22-ig mindennap bibliatanulmónnyal kezdődik, amelyet a teljes ülésen terjesz­tenek elő, majd azt minden­nap kisebb bizottságokban is feldolgozzák. Ezután foglalkoz­nak a másik két témával, ame­lyek közül az egyik ökume­nikus, a másik pedig bétetéma. KÜZDŐ TERÜLET az Euró­pai Egyházak Konferenciája is, mint minden egyházi nemzet­közi szervezet. Különböző vé­lemények és állásfoglalások feszülnek egymásnak. Ez ab­ból a különbözőségből adódik, ami akár az egyházi, akár a politikai európai helyzetre jel­lemző. Ezeknek a kohójában születnek döntések, amelyek egészben véve azt mutatják, hogy előbbre jutottunk az európai egyházak felelősség- vállalásában a kontinensünk békéjét és biztonságát illető kérdésekben. D. dr. Ottlyk Ernő Meleg szívvel, hideg fejjel így élt Illés: meleg szívvel, hideg fejjel. Szívét az Isten ügye iránti engedelmesség he­vítette. Feje azonban nem for­rósodott be soha. Élesen és jó­zanul gondolkodott. Ady End­re egy híres versében ezt írja azokról, akiknek az élete, sok­sok küzdelme Illés prófétához hasonló: „Szívük izzik, agyuk jégcsapos.” Kissé önmagára is gondolt. De miért adta versé­nek ezt a különös címet: „Az Illés szekerén”? — Ehhez meg kell ismerned Illés próféta éle­tének végét, különös eltűné­sét. Illés egy alkalommal, amikor Jezábel elől menekült, elkese­redésében így kiáltott az Úr­hoz: Elég! Most, ó, Uram vedd el az én lelkemet! Isten nem hallgatta meg prófétája kéré­sét. Nem vette el életét. Újabb megbízatásokat adott neki. De eljött az idő, amikor Illésnek abba kellett hagynia munká­ját. A Biblia azt írja: az Ür Illést fel akarta vinni szélvész által a mennyekbe. Az öreg Illést akkor már Elizeus, az ő tanítványa, min­denüvé elkísérte. Már tudta, hogy Isten haza várja. Magá­ban szeretett volna lenni. De Elizeus ezt mondta neki: él az Ür. hogy el nem hagylak té­ged. A fiatalabb próféták ak­kor odamentek Elizeushoz és figyelmeztették: nem tudod-e, hogy az Űr a mai napon magá­hoz ragadja a te uradat? De tudom — felelte Elizeus. Hal- gassatok! Amikor Illés és Elizeus a Jordán folyóhoz ért, Illés újra kérlelni kezdte tanítványát: maradj itt, kérlek! Elizeus azonban nem tágított mellőle. Illés a folyóparton levette pa­lástját. Összehajtogatta és megütötte vele a vizet. A víz kétfelé vált, úgy, hogy mind­ketten száraz lábbal mentek át a túlsó partra. Ez Jerikó kö­zelében történt, ott, ahol év­századokkal azelőtt Józsué ve­zetésével Izrael népe kelt át a folyón. A túlsó parton így szólt Illés Elizeushoz: kérj tőlem valamit s megadom, mielőtt az Ür el­ragadna tőled. Elizeus azt kér­te, hogy Isten Lelke, amely Il­lést vezette, kétszeres mérték­ben legyen őrajta. Illés tudta, hogy Isten Lelke milyen külö­nös és nehéz utakon vezeti az embert, ezért így válaszolt: nehéz dolgot kértél, de amikor tőled elragad az Ür, teljesülni fog kérésed. Amint csendesen, szótlanul egymás mellett mentek az úton, különös dolog történt. A Bib­lia így írja le: íme, egy tüzes székéi', tüzes lovakkal elvá­lasztotta őket. És felment Illés szélvészben az égbe. Elizeus, amint látta, hogy a szélvihar elsodorja mellőle Illést, csak kiáltani tudott: édes atyám! Édes atyám! Izrael szekerei és lovagjai. De már nem látta őt többé, csak a palástját, amely ott feküdt előtte a földön. A maga ruháját, szomorúsága és gyásza jeléül, megtépte. Azután felvette Illés palástját a föld­ről. Lement a Jordán folyó partjához. Ö is megütötte a palásttal a vizet és száraz láb­bal ment vissza a folyón túl­ra. A fiatal próféták, Elizeus ta­nítványai, már várakoztak rá Jerikónál. Elébe mentek. Meg­hajtották magukat Elizeus előtt, mert tudták, hogy a lé- lek*, amely eddig Illést vezette, Elizeusra szállt. Illést azonban hiába keresték, nem találták sehol. Ügy történt, amint Eli­zeus megmondta nékik: Isten szélvihar és tűz által elragadta tőlük. Furcsa és különös történet. Aligha lehetett volna lefilmez­ni. Hiszen akkor még nem is tudtak a filmről. Sokkal fon­tosabb, hogy a Biblia ilyen költőien és szépen írta le ne­künk. Adyt éppen ez a költői leírás ragadta meg. De ennél is fontosabb, amit Jézus mon­dott Illésről, amikor sokan azt vélték, hogy benne — Jézus­ban — Illés próféta tért vissza Izrael népéhez. Jézus ezt mondta: Illés immár eljött, de nem ismerték meg őt, hanem megölték. A tanítványok meg­értették Jézus szavát, hogy Keresztelő Jánosról szólott. Keresztelő Jánosról, akinek az élete annyira hasonlított Illé­séhez. Aki Jézus előfutára volt, aki hatalmas erővel beszélt, akárcsak Illés, akinek a pré­dikációját ma is meg kell szív­lelnünk, mert így szólt: térje­tek meg, mert elközelített az Isten országa! Ha szavát meg­szívleled, te is meleg szívvel és hideg fejjel tudsz élni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom