Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-06-03 / 22. szám

HŰSÉGGEL ÉS BECSÜLETTEL SZOLGÁLT Országos Egyházunk Petőfi emlékünnepe Kiskörösön (Folytatás az 1. oldalról) a síkságot dicsőíti emberneve­lő, szabad tájként. Úgy szem­léli az Alföldet, mint egy más­földi ritka vidéket. „Szép vagy. Alföld, legalább nekem szép’ — ez az ujjongó bang érzékel­teti a Petőfi-táj kibomló gyö­nyörűségét, mint egy rózsake- helyt. Ezt a képet túlzásnak érezték borúlátó magyar utó­dai. „Az Alföld sem oly szép, mint Petőfi festé” — hangoz­tatja Arany László a Délibá­bok hősében. Hiába hangoztat- ta, cl nemzet Petőfi Alföldke- pit magyar földrajzi és nem­zetpolitikai valóságnak fogad­ta el. Az erkölcsi erőt ajánlja De Petőfi Sándor Alföld-ké­pébe és fogalmába beolvasz­totta társadalmi élményeit es magyar nemzeti igényét. Ez a rendkívüli és nagyszerű ebben a lírában. Őszinteséggel és bá­torsággal mutatta be a világ­nak apját és édesanyját, borzu­kat, udvarukat, a kutyát is s az ’egy szál tyúkot, a szegény család életkorét. A magyar költészetben apárol - anyá­ról nem készült költészeti al­kotás Petőfiig. A Füstbe ment terv édesanyja lényét nagyít­ja fel, mint az alföldi versek a síkság ói»ás kupoláját, a fü­vek muzsikáját. A vers egyet­len hasonlata, „csúggtem aj­kán szótlanul, mint gyümölcs a fán”: a teljes azonosulás, a gyermeké a szülővel. Hangsú­lyozni kell, hogy ezt az azono­sulást a szeretet teremti, nem egy elképzelt, hanem egy át­élt az egész emberen elarado szeretet. Hasonlataiban össze­fonódik az apa fogalma a ter­mészeti képpel: „S mint edes fia fejére Aldo keze az atyá­nak, így hajolnak ram az ágak.” Ez a hűség es ragaszko dás megannyi versében s pró­zájában szüntelen lángol. Min­táim volt, mintakepe a da­rálnak, testvérnek, férjnek es apának is. Állandó yagykepe a meleg szoba. Az otthont ei t ezen. ahogyan később részlete­sen is elmondja. De nemcsak azért vágyott , a meleg, Otthon mán, mert annyiszor otthonta­lan volt rövid életében, hanem azért, mert az otthon a csalá­di létforma tárgyszerű megje lenítése. a fészek képe. Szerel­mi érzései is e fészek szere­lemben futnak össze. Az al­földi táj levegője s az alföldi család melege nevelte, serken­tette, ösztökélte. Egy sürgősen forradalmi változtatásra erett országrendnek a családi kor erkölcsi ereje« a janija Pe«°U- Ez döntő jelentőségű gondola­ta. Petőfi nem úgy forradal­mi íróegyéniség, hogy rombol­ni altar, hanem úgy. hogy csak a rosszat akarja eltüntetni s helyére tüstént fel akarja epi­teni a jót. Minden gondolata ehhez a gondolathoz társul, a békés családi képhez. Erre ösztönöz egész költészete, minden elbe­szélő költeménye, lóként a János vitéz és a Bolond Istók. Csupán Az apostol mondani­valója kivétel, de hisz tudjuk, ennek lehangoló, szomorú ke: peit szabadszállási képviselői elbuktatása váltotta ki, vagyis a fájdalom, megalázás es kiáb­rándulás. A Bolond Istók sze- retetben és emberségben osz- szeálló családi képe alighanem a legszebb, itt találkozik az al­földi tájkép, a puha, havas te­li est, a tűzhely körül pergő rokka, az éneklő aszony. a nagypapa mesejet hallgató gyerekek, s a tűnődő fiatal térj raizával. Erre kívánta felszaba­dítani a népet, Magyarorszag minden népét. Nem volt lei- legjáró, realista volt. A sorsa vitte végig egész Magyarorszá­gon, fellépett a hegyek koze,; leszállt a mély völgyekbe, folyókon, patakokon ringott, Pozsonyban országgyűlést hall­gatott végig, Nagykárolyban megyei választást tekintett meg Sopronban katonaruha- ban’állt őrségen, .Erdélyben a szabadságharc honvédéivel harcolt. Mindez a kézzelfogha­tó valóság felismeréséért tor­tent, nem véletlenül. Petőfi Európa egyik legnagyobb köl­tői életművével azt fejezte ki, hogy valóban szabaddá és bol­doggá csak személyes erkölcsi meggyőződéssel válik a ma­gyar nemzet. Oda kell adnunk magunkat Petőfinek! Gyökerek ereje Magyarország földrajzi és társadalmi valóságához har­madik elemként hozzátársitot- ta a magyarság történetét. Té- vedhetetlenül osztályozta hőse­it és eseményeit, felismerései megóvták az általánosítástól s a szabványos képektől. E te­kintetben folyton fejlődött, a szabadságharc alatt idézte múltunkat a legélesebb voná­sokban. Így alakult ki, éppen halála előtt, teljes magyar él­ménye. Erre az élményre és igényre, melyet legszebben egy lírai képe fejez ki, hogy ugyanis szép Magyarország bokréta Isten kalapján, építet­te rá a világszabadság eszmé­jét. Ez az eszme Magyarország szabadságán és függetlenségén, a magyar társadalom, nemzeti fejlődésén mint szilárd alapon helyeződik el. Nem hagyta el ennek az országnak határát. Neki a verseiben emlegetett „nagyvilág” ez a föld volt, a változatos és teljes. E föld va­lósága nélkül szétfoszlik a vi­lágszabadság, akár egy szólam. Oda kell adnunk magunkat Petőfinek! D. Káldy Zoltán püspök meg­koszorúzza a templomban levő emléktáblát Megmutatta, hogy a vers nem szemfényvesztés, nem színes szóáradat, á vers gyö­nyörködte^, felráz és tudatosít. Ez a költészet nem egy század­ra szólt, eleven ma is, eleven lesz, míg élni fog a magyar szó. Miért? Mert érthető és őszinte. Petőfi költészete nem­csak az ifjúság érzelmi vihar- zását rejti magában, hanem az emberi életkor egész hangso­rát, az öregekét is. Ehhez kel­lett a gyors és teljes tapaszta­lat pár év alatt, minden dol­gok ismerete, minden titkok megsejtése. Nincs egy valószí­nűtlen jelzője, kiagyalt szava, irtózott a hitel nélküli szóktól. Versei közmondásszerüen he­lyet foglalnak a magyar nyelv­ben, ahogyan dalai népdalhi- telüekké váltak, s nem is csak magyar nyelven, a Duname- dence népeinek nyelvén is. Ez az évforduló is mutatja, meny­nyire érvényes és igazi ez a költészet szerte a világon. Oda kell adnunk magunkat Petőfi­nek! Mindez, amit elmondtam, hajszálgyökerek erejével ösz- szefügg Petőfi Sándor evangé- likusságával. Nyilvánvaló, hogy evangélikus mivolta nem csupán matrikuláris állapot, hanem szellemi, társadalmi és erkölcsi igény, mely nem gyöngítette, hanem táplálta a költőt. Költészete rejtélyes ma­rad annak, aki nem ismeri a Károli Biblia történeteit és képeit, a magyar realizmus stilisztikai forrását. Petőfi nem volt képmutató. Istent idézte nagy vallomásai tetőfokán, ■ s nemzeti érzéseivel egyszerre élte át a magyar protestántiz- mus szabadságharcait, íróit és mártírjait. A családi kör leve­gőjéből ez az áramlat csapta meg. Tábori levelében, melyet. a vízaknai csatából datált, s mely a Közlönyben jelent meg, ezt közli: „Megyünk bérei fo­lyamok gyanánt, mint hajdan a Bethlenek, Rákócziak, Thö- kölyek s hullámainkon visszük a szabadság bárkáját.” Evan­gélikus és református fejedel­meinkkel a vallásszabadság hőseit idézi m|nt örökhagyó­kat. Ez a magatartás lángolt tudatában a nemzeti szabad­ságharcban. A vallás szabad­sága: a szellem szabadsága, vagyis lényegében azonos harc, mert a lét erkölcsi előfeltétele­it hozza. így csak az gondolko­dik, akinek lelkiismeretében a nemzet nevelése és jövője ég az emberi élet legnagyobb lángjával. Petőfi Sándor való­ban nemcsak a legnagyobb magyar költő, hanem legna­gyobb nemzetnevelőnk is. Oda kell adnunk' magunkat Petőfi­nek! Koszorúzás a szülőháznál MAGYARORSZÁGI EVAN­GÉLIKUS EGYHÁZUNKNAK a kiskőrösi evangélikus tem­plomban, Petőfi Sándor szü­letésének 150. évfordulója tisz­teletére rendezett ünnepélyét követően, Országos Egyházunk elnöksége megkoszorúzta a templomban és a költő szülő­házánál levő emléktáblát. A koszorúkat az elnökség nevé­ben D. Káidy Zoltán és D. dr. Ottlyk Ernő püspök helyezte el. Az ünnepségen résztvevők ezután megtekintették a szülő­házban összegyűjtött emléktár­gyakat. A ragyogó májusi tavaszban tartott ünnepség felejthetetlen záróakkordja volt az a kifogy­hatatlan bőségű vendéglátás is, amellyel a kiskőrösi gyüleke­zet tagjai a gyülekzeti házban és a családi otthonokban ven­dégül látták az ország minden részéből összegyűlt ünneplő se­reget. Mezősi György Túrmezei Erzsébet: SZONETTKOSZORŰ Petőfi Sándor születése 150. évfordulójára Hol mondjuk el? Hol mondjuk el az „áldó imádság”-ot, ha nem borul porodra sír halom? Hova vigyünk koszorút és virágot? Hol sirasson keserű fájdalom? Álljunk meg a kis zsuppfödelű háznál, ahol valaha bölcső ringatott, sugaras kék eget először láttál, először szívtál virágillatot? Közel a templom. Harang szava szólal. Szálljon áldó imánk a harangszóval, szálljon Istenhez hálaénekünk! Hisz gyújtó lángnak, vigasztaló dalnak, vereségek mélyén is diadalnak, Petőfi — téged ű adott nekünk! Hol találunk porodból nőtt virágot? Hol találunk porodból nőtt virágot, hogy leszakítsuk és vigyük magunkkal, és megkeressük szép Tündérországot, élet vízének tavát virágunkkal?! Ha elénk lépnél újra! Meddő álom! Hisz porodból nőtt piros rózsánk sincsen! — De szívedből nőtt száz meg száz virágon ...: , usztozhatunk, mint mesebeli kincsen! , S. ha. verseid, szívedből nőtt virága .. magyar szívek titokzatos tavába hullik... te mindig új életre kelsz, és fiatalon, lángolóan, frissen, hogy dalod gyújtson, tettre lelkesítsen — magyar szívekben tovább énekelsz! Te fiatal maradsz! Te szívedben a lángsugarú, nyárral, benne virító egész kikelettel hagytál itt minket, mint a vihar szárnyal — Illés-szekéren!... Maga Isten vett el. Fehér fejjel soha senkise látott. Nem írtál Epilógust, öszikéket. Mint szent tüzeket gyújtó, tiszta lángot, mi fiatalnak őrizhetünk téged. Huszonévesnek. Örök ifjúságnak! Mi megöregszünk. Évek telnek, szállnak ... Te fiatal maradsz, amilyen voltál. Nem írtál „Kapcsos könyv”-be Öszikéket. Mégsincs miért siratnunk veszteséget: te fiatalon — mindent eldaloltál! Legyőshetetlenül és láthatatlan Belém döbben: mi is várt volna rád? Bitófa, börtön? Bujdosás talán? Hulló véred így lett bíborvirág magyar szabadság bús ravatalán. S műveden pecsét. Beteljesedés. Meglett, ahogy kívánta éneked. Mi várt volna? Gyalázat? Tespedés? így tűzben-vérben — „elvégeztetett”, S amíg csörögtek kínzó rabbilincsek, s keresett néped, mint elvesztett kincset, te'szabadon és új meg új alakban tovább énekelted a szabadságot, jártad a hazát, szítottad a lángot legyőzhetetlenül és láthatatlan. Ikercsillag Eljöttem Petőfi szülőhelyére, s Madách városának búcsút intettem. Ünnepév ez! Hiszen százötven éve egy évben születtek ők mind a ketten. 150 év! Mi az, 150 év?! János vitéz elér Tündérországba ... Ádám a régiből új korba lép ... új küzdelem és új csalódás várja. t ­Küzd és bízik. Ma is, ahogyan régen! ... Ragyogj tovább, ragyogj a magyar égen, szép tisztafényű ikercsillagunk! Segíts eligazodni, irányt venni... csillagfényes utunkon bízva menni... és talpraállni, hogyha roskadunk! Elhangzott Kiskörösön a Petőfi ünnepélyen A Keresztyén Békekonferencia küldöttsége Waldheim ENSZ főtitkárnál A KERESZTÉNY BÉKE- KONFERENCIA ENSZ ALBI­ZOTTSÁGA az amerikai regi­onális bizottságának meghívá­sára április 23—28-ig New Yorkban, az ENSZ melletti Egyházi Központban tartotta első ülését. Dr. Tóth Károly, a Keresz­tyén Békekonferencia főtitká­ra körvonalazta az albizott­ság célkitűzését. Az ülésezés idején érkezett a hír, hogy az ENSZ Gazdasá­gi és Szociális Tanácsa, amely ugyanakkor tartotta ülését New Yorkban, a Keresztyén Békekonferenciának mint nem kormányszervezetnek konzul­tatív státust biztosított tagjai sorában. A KERESZTYÉN BÉKE- KONFERENCIA KÉPVISE­LŐIT FOGADTA DR. KURT WALDHEIM ENSZ-totitkár, dr. Bartha Tibor püspök, a Ke­resztyén Békekonferencia al- elnöke ismerhette Békekonfe­rencia munkáját. Dr. Waldhe­im válaszában hangsúlyozta a közvélemény és a nem kor­mányszervezetek fontosságát az ENSZ akcióinak hatéko­nyabbá tételében, különösen a leszerelési világkonferencia támogatásában. Az albizottság tagjai ezután részt vettek az ENSZ Gazdasági Szociális Ta­nácsa ülésén. A Keresztyén Békekonfe­rencia amerikai regionális bi­zottsága és más szervezetek meghívására az Egyházi Köz­pont templomában tartott nyil­vános ülésen dr. Bartha Ti­bor püspök, Makarij orosz orthodox püspök, az indiai Paul Verghese atya, R. D. Günther lelkész az NDK-ból, T. S. Bangura lelkész Sierra Leonéból és H. Waris pro­fesszor Finnországból szóltak „A KBK-Wn végzett béke­munkák” címmel. AZ ENSZ MUNKÁJÁNAK KÜLÖNFÉLE VONATKOZÁ­SAI kerültek szóba egy elő­adássorozatban és a különböző szervezetek előádóival folyta­tott eszmecserében. Az albizottság dr. Carl Soule (USA) és dr. Heikki Waris (Finnország) elnöklésével vé­gezte munkáját és ajánlásokat készített a KBK Munkabizott­ságának a mozgalom jövendő munkájával kapcsolatban, s valamint állandó ENSZ kép­viselete lehetőségeiről és az Egyesült Nemzetek Napján (október 24) tartandó imavi­lágnap tervéről. Dr. Bartha Tibor püspök áp­rilis 27-én fogadást adott, ame­lyen részt vettek az ENSZ-hez kiküldött különböző missziók és az egyházak képviselői is. Bánffy György érdemes művész Petőfi verseket szaval Németh Judit szaval D. dr. Ottlyk Ernő püspök megkoszorúzza a Petőfi ház errtléktábláját Bánffy György érdemes művész a Petőfi háznál szaval Az Evangélikus Teológiai Akadémia június 5-én, kedden, délután 4 órakor az Országos Egyház székházának imatermében akadémiai ülést tart, amelynek tár­gya: Cserháti Sándor szegedi lelkész „A Krisztusban szeretett világ'’ című újtestámentumi teológiai doktori értekezésének nyilvános vitája. Az értekezés sikeres megvédése esetén pedig sor kerül a jelölt teológiai doktorrá avatására. NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG A Bibliatársaságok Világ- jában rendezte meg konferen- szövetsége Európai Csoportja ciáját. Európa 21 országából 40 március 26-április 6. között résztvevő vitatta meg a Biblia Bad Saarow (Frankfurt/oder) fordításának, kiadásának és egyházi konferenciai központ- terjesztésének kérdéseit, (ena)

Next

/
Oldalképek
Tartalom