Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-06-03 / 22. szám

Ö RS Z ÁG O S E VAN G É LIKUS HETILAP Ara: 2,— Forint Petőfi ünnepély Kiskőrösön: a hallgatóság egy része Köszöntő a Petőfi emlékünnepen Elmondta Kiskőrösön D. káldy Zoltán püspök Az elmúlt hónapokban Budapesten és vidéken iskolákban, kulturális intézményekben, társadalmi szervek ülésein százak és ezrek mondták ki Petőfi Sándor nevét. Születésének 150. évfordulója igazi népünnepéllyé növekedett hazánkban. De igen nagy azoknak a külföldi országoknak a száma is, ame­lyekben megemlékeztek a jubileumról, hiszen ő az első magyar költő, akit a világirodalom befogadott és művei csaknem vala­mennyi ismert nyelven megjelentek. A napokban tértem haza Dél-Amerikából, Chiléből, ahol elmondották, hogy megérkezé­sem előtt néhány nappal tartott Petőfi—ünnepélyen Santiagó- ban, a fővárosban sokszázan voltak. De miért rendez külön Petőfi-ünnepélyt a Magyarországi Evangélikus Egyház? Többszörösen volna jogunk hozzá. Petőfi Sándor evangélikus volt. Ebben a templomban keresztelte meg Martiny Mihály evangélikus lelkész. Több evangélikus iskolá­nak tanulója volt Kecskeméten, Sárszetntlőrincen, Pesten, Aszódon és Selmecen. Több evangélikus lelkész tartozott bará­ti körébe. Ünnepelhetnénk őt, mint. aki egyházunk talajából nőtt ki és noha az egyházhoz fűződő kapcsolatai nem voltak szorosak, mégis egész gondolkodásában, szellemiségében és szabadságszeretetében evangélikus volt. Mégsem ennek ki- nyilvánítására és aláhúzására rendezzük ezt az ünnepélyt, hanem annak kinyilvánítására, hogy a Magyarországi Evangé­likus Egyház „igen”-t mond arra a haladó gondolkodásra és cselekvésre, arra a forradalmi hazaszeretetre és világforra- dalmiságra, amit Petőfi Sándor képviselt, és amely ma sem évült el. Lehet nagyon komoly és mélyreható vitát foly­tatni arról a kérdésről, hogy melyikből eredt a másik: a haza- íiságból származott-e világforradalmisága, vagy világfor- radalmiságának gyümölcse volt hazafisága. Számunkra az a döntő, hogy azonosuljunk hazafiságával és kövessük őt az egész emberiség szabadságát szem előtt tartó gondolkodásban és cselekvésben. ,Ö mindig hazájáért és az egész emberiségért élt és halt. Amikor 1848-ban és 1849-ben a magyar nemzet a pusz­ta létéért és szabadságáért harcolt sokakkal együtt, abban a harcban benne látta a világszabadságért folyó harcot is. A ha­zai tennivalókat a nagy világcélok részeiként fogta fel. így mondta ezt: „Meghalni az emberiség javáért. Mily boldog, mi­lyen szép halál.’” Ebben a bizonyosságban halt meg Segesvár mellett a héjjasfalvi országút mentén. Mi volt a forrása ennek a gondolkodásnak és cselekvésnek? Nem más, mint az emberszeretet. Nagyon szerette az embert. Ez megnyilvánult a szűkebb körben: az édesanyja és édesapja iránti fiúi szeretetben, a sírig tartó hitvesi szeretetben, a test­vére iránti ragaszkodó szeretetben és abban az önzetlen és hű­séges barátságban, amelyet gyakorolt Arany János, Jókai Mór és mások iránt. De ez a szeretet áttörte a család és barátok szűk körét és elérte egész népét és az egész emberiséget. És mivel ennyire szerette az embert, a boldogság után vágyó népet és emberiséget, harcolt is annak szabadságáért, az emberi élet lehetőségeinek boldog és teljes kibontakozásáért. Ezért harcolt a magyar szabadságért és a világszabadságért. Amikor egyházunk Petőfi-emlékünnepélyt rendez, erre a Petőfi által megélt emberszeretetre mondunk igent és azt nyil­vánítjuk ki, hogy népünk és az egész emberiség iránti szere- tetbén egyek kívánunk lenni Petőfi Sándorral. Istentől kapjuk ezt a szeretetet, de megbecsüljük azokat, akikben ez a szeretet megvalósult. Petőfi azt mondotta: „Haza csak ott van, hol jog is van.” Mi azt is tudjuk, hogy a haza még ennél is több és gazdagabb valóság. Hazánk új társadalmi rendjében a népé a hatalom és ez a nép magának építi ezt a hazát sok fáradsággal és áldozat­tal, de jó reménységgel. Evangélikus egyházunk tagjai Petőfi forradalmi hazaszere­tetével vesznek részt ebben az építő munkában mint népünk tagjai. Petőfi katonakönyvébe annak idején feljebbvalói bele­írták ezt a mondatot: „Hűséggel és becsülettel szolgált.” Ezt a hűséget és becsületességet várja népünk az evangélikusoktól is. akiknek gyönyörű hajtása Petőfi Sándor. Petőfi Sándor halálát a héjjasfalvi országúton senki sem látta. Holttestét és sírját a mai napig nem találták meg. Halá­lát sokáig nem is hitték el. Legendák terjedtek róla. Sokan véltek találkozni vele. Mások fejfán látták nevét Szibériában, Törökországban, sőt még Amerikában is. Egy bizonyos, mi csak egyféleképpen találkozunk vele: ha olvassuk és hallgat­juk költészetét. így lesz ma találkozásunk vele. HŰSÉGGEL ÉS BECSÜLETTEL SZOLGÁLT Országos Egyházunk Petőfi emlékünnepe Kiskőrösön MINDEN EGYÜTT VOLT KISKÖRÖSÖN május 20-án, Magyarországi Evangélikus Egyházunk Petőfi emlékünne­pén, ami ezt a napot széppé, emlékeztetővé és emlékezetessé tette. A templom, amelyben a keresztvíz érintette a kicsiny gyermek Petőfi homlokát és amely ezen a napon szerény számítások szerint is több mint kétezer embert ölelt magába. Az elnökségi asztal mögött — amelynél D. Káldy Zoltán püs­pök- elnök, Szent-lvány Ödön, a Déli Egyházkerület felügye­lője, D. dr. Ottlyk Ernő, az. Északi Egyházkerület püspöke, Karner Ágoston országos főtit­kár, Mekis Ádám esperes, az Országos Közgyűlés főjegyzője foglaltak helyet — emelvényre helyezve a keresztelő kancsó, amelyből Martiny Mihály lel­kész a gyermek fejére csorgat­ta a keresztvizet. Az anya­könyvi bejegyzés, amely tanús­kodik többek között arról, hogy egy eredetileg szlovák lakta község evangélikus gyü­lekezete ölelte először tagjai közé a magyarság legnagyobb, ma már hatvan nyelven ta­núskodó költőjét. ITT A SZÜLŐHÁZ, amely­ben a vajúdó anya feljajdult, míg odakint talán a későbbi „jó öreg kocsmáros” aggódva rótta lépteit és ahol a „nótás Zsuzsi” a gyorsan elfutó 26 év­re Petőfi szívébe zsongta a „Cserebogár, sárga cserebo­gárt”. S ott voltak a templomban és a szülőháznál a meghívott vendégekkel — államunkat és egész társadalmunkat képvise­lő Madarász László megyei ta­nácselnökhelyettessel, Oláh Pál, Kiskőrös város tanácsel­nökével, Fekete Jánossal, az Állami Egyházügyi Hivatal me­gyei tanácsosával, dr. Pröhle Károllyal, az Ökumenikus Ta­nács főtitkárával, az Országos Közgyűlés tagjaival, az Orszá­gos Egyház dolgozóival és osz­tályvezetőivel, a Teológiai Akadémia tanáraival és hall­gatóival, az egyházmegyék képviselőivel, az ország min­den részéből idesereglett evan­gélikusokkal — a kiskőrösi gyülekezet tagjai, a mai Pet- rovics Istvánok és Hrúz Má­riák. — Úgy kérlelik a magát a költővel teljesen azonosuló Bánffy György érdemes mű­vészt, a szülőház emléktáblája előtt, mint egykor talán sokfe­lé magát az élő költőt: „Ara­nyoskám, mondjon még egyet!” MÉLTÓ VOLT EZ AZ ÜN­NEP az egyházunk talajából 150 évvel ezelőtt kisarjadt vi­rág emlékezetéhez, méltó ah­hoz az egész társadalmunkat megmozgató jubiláláshoz, amelyben örvendezéssel, sza­badon mondtunk köszönetét Petőfi Sándornak népünkért végzett szolgálatáért. HŰSÉGGEL ÉS BECSÜLET­TEL SZOLGÁLT — idézte D. Káldy Zoltán püspök a tem­plomi ünnepélyt megnyitó be­szédében Petőfi egykori kato­nakönyvében található bejegy­zést. És. akik ezen a mai na­pon templomban és szülőház­nál szolgáltak — mind ezzel a tőle is tanult hűséggel és be­csülettel kívántak szolgálni az ünnepre egybegyűlteknek, egy­házunknak, népünknek — sőt a haladás és béke útjára lépett emberiségnek. A KÖLTÖ SZOLGÁLATÁT ÉRTÉKELŐ ÜNNEPI ELŐA­DÁST, amelyet alább közlünk, Szalatnai Rezső író tartotta. Nagy átéléssel énekelte a Kis­kőrösi evangélikus énekkar J. W. Franck: Jövel Szentlélek égi láng ... kezdetű énekét Kiss Sándor vezényletével, fe­lejthetetlen a Lutheránia szol­gálata Gárdonyi Zoltán: Meg­szentelem e házat... és Har- math Artur: 150. zsoltára elő­adásával, Weltler Jenő ve­zényletével, Turmezei Erzsé­bet: Szonettkoszorúját a fiatal­ság lelkes lángolásával helyez­te a költő emléke fölé Németh Judit Kazinczy-díjas. Bánffy György érdemes művész elő­adásában úgy szólaltak meg Petőii versei a templomban: „István öcsémhez”, „Szülőföl­demen”, „Az Alföld”, „A Ti­sza”, „Európa csendes”, a „Nemzeti dal” s a szülőháznál elmondottak, hogy az ünneplő közösség.szívében visszhang­zott a család iránti szeretet, a haza jaja és öröme és a világ elnyomottaíért érzett felelős­ség. Minden együtt volt ezen az ünnepen. S ezért köszönet ille­ti a túláradó szeretettel ajtót nyitó kiskőrösi gyülekezetét lelkészeivel együtt és dr. Fa- biny Tibor teológiai tanárt, aki munkatársaival vállalta a rendezést. A köszönetét Szent- lvány Ödön felügyelő juttatta kifejezésre. A HŰSÉGGEL ÉS BECSÜ­LETTEL VÉGZETT SZOL­GÁLAT ALAPHANGJÁT ÉS ELKÖTELEZÉSÉT foglalta magában D. Káldy Zoltán püspök megnyitója, amelyet lapunk vezércikkében aján­lunk olvasóink és minden ma­gyar evangélikus figyelmébe. „Itt születtem én..." Egy emlékező nemzeti kö­zösség, az evangélikus magyar­ság nevében idézzük itt Pető­fi Sándort, születésének száz­ötvenedik évfordulója alkal­mából. Most láttam a szobát, ahol a költő született. Itt lá­tom a régi kancsót, amelynek vízébe belemártotta ujjait a pap, hogy az újszülöttet meg­jelölje a kereszt jelével, vagy­is beiktassa Magyarország evangélikusainak összetartozá­sába. Megnéztem az anyaköny­vi bejegyzést, amely ezt az ese­ményt megörökítette az utó­doknak. Mi nem hiszünk a hie­delmekben, mégis most meg- illetődve körültekintünk ebben a templomban, megérintjük az ő tárgyait, magunkba szívjuk a levegőt, mely elsőnek táplál­ta az ő szívét. Az ifjú pályáján tűnődöm, aki huszonhat éves korában befejezte életét: hét éve volt mindössze ahhoz, hogy megírja életművét. Más költők akkor kezdik, amikor ő bevé­gezte. S ez az életmű nem hat csonkán. A világ irodalmai hatvan nyelven hirdetik Pető­fi Sándor költészetét, az apos­tolok pünkösdi ereje jut eszünkbe. A nemzetek közötti érvényesülés olyan arányai ezek. aminőkben csak a nagy ze­neköltők részesülnek, akiknek szavát -mindenki megérti, bár­hol zendül fel a világon. Ter­mészetes, hogy hálával és büszkeséggel állunk Kiskőrö­sön. ahol ez a nagy költő és nagy ember megjelent mint testet öltött gondolat. Az ér­zelmek átjárnak mindnyájun­kat, tulajdonképpen nem is kellene őket értelmeznünk, áll­hatnánk és ühetnénk itt akár némán, lehajtott fejjel, szaba­don ringatva szívünket vala­mely költeményének ritmusán. Válasszunk magunknak hirte­len ilyen Petőfi-verset. Ez vol­na a legszebb áhítat a magyar nyelv országaiban. De éppen Petőfi érvelt az­zal, hogy az érzelem gondolat­tal kristályosodik s áll össze tudattá. S az egyéni tudat ak­kor .jelez boldogságot, amikor találkozik miíüŐk“ tudatával és azonosul vele. Illik tehát ér­Szalatnai Rezső író előadást tart telmeznünk Petőfi Sándort ezen a helyen, ahol ez erő és akarat, melyet leggyakrabban Istennek neveznek az embe­rek. elrendezte térben és idő­ben világrajöttét és felserdülé­sének rendjét. Csodalatos a történelem játéka és igazság­tevése. Itt, ahol a török-kiir­totta vagy rabláncra lűzve el­hurcolta az eredeti magyar la­kosságot, pótlásként befogadta a Magyar Alföld, a Felvidék fiait, akik nem kisebb hűség­gel szerették és szeretik ezt a földet, mint elődeik. A görbe török kardok gyilkos erejét le­győzte az emberi hűség, vagy­is lelkierő, amely lelkierő Pe­tőfi Sándorban jelképre talált. Ez az elporladt halott élőbb mindenkinél, aki itt élt és mozgott, s aki itt él és mozog velünk együtt. Petőfi Sándor bölcsőhelye Kiskőrös, amely után Kiskúnfélegvháza rin­gatja meg ezt a bölcsőt és megannyi helység a Duna és Tisza közelében. A fiúcska még csak gyermek, s már ván­dorol ezen a vidéken, kime- resztétt szemmel, táguló tüdő­vel. Goethe írta. hogy aki köl­tőt akar megismerni, el kell mennie szülőföldjére. Senkire sem érvényes ez a tétel any- nyira^ miht Petőfire. Szülő­földje nélkül, a Kiskunság nél­kül elképzelhetetlen mind em­beri, mind költői kialakulása. Egy nemzet megannyi forrás egybefolyásából alakul ki, erek. patakok, folyók torkolati képét vetíti tűnődésünknek. Petőfi a magyar reformkor tor­kolata. Szabadságra és függetlenségre nevelt Költő azzal hat, amit közöl. Az értékeléshez elegendő a mű, mint jelenség. Petőfi nemcsak azzal hatott, amit közölit, ha­nem személyes magatartásával is, mely úgy fedte költészetét, mint egyik tégla a másikat. A világirodalomban ritka az olyan költő, akinek lírai hite­le egyezik személyes erkölcsi hitelével. Petőfi e ritka har­monikus jelenségek közé tar­tozik. Költői nagyságát embe­ri nagysága táplálja. Műveinek meggyőző erejével együtt hat jellemének erkölcsi ereje. Köl­tői képei leplezetlen életérzésé­ből erednek. Tájékoztató vilá­gossága, forradalmi határozott­sága az alföldi napfény. A fény fia volt, nem a homályé. Ár­nyék és köd nélkül nőtt fel, ezt nem lehet eléggé hangoz­tatni. Az izzó fény tette fény­vivővé, hajthatatlanná, tisztá­vá, egyenessé. Azonosult szü­lőföldje elemeivel. Ismeretes, hogy ő, a fiatalabb, magával ragadta az óvatos, kétkedő Arany Jánost. Barátságuk is olyan szép legenda, mint Pe­tőfi egész tanulságos élete. Arany László említi, hogy ap­ja pesti éveiben gyakran álmo­dott Petőfivel. Repülve száll­tunk ketten együtt az ég felé, mondta „a tamburás öreg úr”, aki nem szerette a szárnyas szókat. Petőfi egyenként, sze­mély szerint győzte meg a ma­gyarokat. S akit meggyőzött, híven kitartott mellette. Eötvös József, első, teljesen elismerő kritikusa, művelődésügyi mi­niszter korában bevezeti Pető­fit az iskolákba. Petőfivel in­dul meg a honismereti neve­lésünk érzelmi része. Ezen alapszik hazaszemléletünk mindmáig, s ez a jövő útja is. Ennek a ma is elevenen ható lángésznek titka és magyará­zata tehát itt keresendő, szü­lőföldjén. ebben az éghajlat­ban, az Alföldön. melyről azt írta. hogy neki olyan, mint ,.a nyílt, a fölbontott levél’', vagy.- is mindent elolvashatott ben­ne. amire szüksége volt. Már első verseiben erről a vidékről ír, soha nem kalandozik el va­lamely képzelt tipustájra, mint a romantikusok. Minden verse alá odajegyzi, hol írta. Követhetjük minden szavát. Földrajzi hitele van minden jelzőjének. Ha valóban lélek­tani állapot, hogy a táj megha­tározza a szellemet — ez Pető­fi esete. Tiszta forrásnak rém­lik alföldi nyelye is. hangalak­jában mintha ő teremtené a puszta színe előtt. Gyermeki hűséggel borult az Alföldre, akárha szüleire, akiket annvi- ra szeretett. Ez a föld-szülő ér­zése összetéveszthetetlen min­den más hasonló érzéssel. A szabad puszta fiának érezte magát. Megtanította a magya­rokat a szabad lélegzetvételre, s nem a szó testi értelmében. Petőfi szabadságra és függet­lenségre nevelt, s nevel .na is. Átszeli emit ette a magyar ró­nát. magyar tájjá emelte, nem­zeti tájeszményt adott nekünk. Berzsenyi és Kisfaludy Sán­dor már régen Petőfi előtt fel­fedezte a Dunántúl édes. kék­zöld szépségét, mégis, a magyar hazafias eszmélés tengelye or­szágosan az Alföld lett. Ez Pe­tőfi verseinek sugallata volt. A síkság felfedezésével ellensze­gült a romantika, vagyis az előtte járt költészeti felfogás általános hegyimádatának. Pe­tőfi az első európai költő, aki (Folytatás a 3. oldalon) Az elnökség D. Káldy Zoltán püspök köszöntője

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom