Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-04-15 / 15. szám

Virágvasárnapi hozsánna Jel 1, 4—6 A virágvasárnapi hozsánna nem volt tévedés! A Messiásnak jár a dicsőítés. S ha szamárháton is vonult be a városba, jo­gosan énekelték Jézusnak. Azóta is hangzik, mert akik a tör­ténelem folyamán a Názáretiben felismerték a Messiást, azok éneklik ezt tovább. Ezért folytatja a himnuszt János, a Páth- mosz szigeti látnok, s az anyaszentegyház népe ma is ezt a di­csőítést zengi. Magasztalod-e Te Jézust a gyülekezet közösségé­ben? Magasztalhatod Ö magáért, mert Jézus hű tanú! Pilátus előtt áll és bátor szóval vallást \tesz Istenről, az ö Atyjáról. Igaz szaváért lesz ö tanú, aki halálával pecsételi meg tanúskodását. Szava és élete így egybecsengő bizonyságtétel a kegyelmes Is­tenről. Kényelmetlen dolog a tanúskodás, mert színt kell vallani, valaki mellé a vitában oda kell állni. Még egy kis közlekedési balesetnek is milyen nehezen akad tanúja. Mégis mennyi em­ber vállalta Jézus útját, az apostoloktól kezdve hány és hány tanúja akadt áldozatának, feltámadásának. Ma is a határozott bizonyságtétel viszi előbbre az emberiséget — Schweitzer Al- berteké és azoké a névtelen tanúké, akik közöttünk járva hir­detik szavukkal és cselekedetükkel isten végtelen szeretetét. Magasztalhatod ö magáért, mert Ö az elsőszülött a halottak közül. Rést ütött a halál áthatolhatatlannak vélt falán. Győzel­mesen feltámadott. Megszégyenült a nagy ellenség, a rabtartó halál. Méltán magasztalja Jézust az egyház. Ö az új emberség elkezdője. Követői csodálatosan úrrá lesznek a halál felett, s nem az elmúlás, hanem a színről-színre látás bizonyosságában élnek. S mi mégis mindig ott tartunk, hogy az embersors utolsó lép­csőfokai közül csak kettőt ismerünk: a betegséget és a halált. Itt vége a sornak. Szívinfarktus, vagy rák, aztán koporsó, vagy urna a temetőben. Mintha Jézus halott lenne! De Ö feltáma­dott és él! Magasztalhatod Ö magáért, mert ö mindenek Ura, fejedel­me. Botrányos félreértés az. ahogyan Pilátus titulálta király­nak Jézust. Jézus nem akarja maga alá gyűrni, s eszközként használni az embervilágot, hanem meg akarja ajándékozni minden gazdagságával. Isten népe annak a boldog tudatában, hogy Jézus az úr fe­lette, serényen szolgál minden képességével, erejével minde­nütt, ahol szükség van reá. Magasztalhatjuk Jézust művéért is! Mert az életét odaáldozó Krisztus szereti az embert változatlan szeretettel. Megváltott a vére által. Luther egyik prédikációjában említi: „Jézus nem azt mondta: íme én Isten vagyok, te pedig egy gazfickó, ezért azt kívánom, hogy imádj és szolgálj engem. Hanem igenis így szólt: habár én Isten vagyok, mindazzal, amim van. s ami va­gyok, én neked akarok szolgálni!” A világ legértékesebb valu­tájával, drága vérével váltott meg bűneinktől, s szabadított meg új, tiszta életre. Így tett papok népévé minket. Mert az alázatos Krisztus­király diadalában, s uralmában részesíti övéit. Nemcsak alatt­valói vagyunk, hanem az ő királyságának hordozói is. Dániel ezt a végidőkre jövendölte. De aki Krisztus megváltó ajándé­kaiban részesült, az minden nyomorúsága, egyszerűsége és gyengesége ellenére nagyszerű méltóságot kap: testvérévé lesz. Erőket és hatalmat nyer Tőle. Nemcsak gyámoltalan követői lehetünk, hanem papságának részestársai: odaléphetünk mi is Isten színe elé. szolgálhatjuk Öt és másokért is közbenjárha­tunk imádságunkkal.' Magasztalhatjuk az Urat most és örökké! Bencze Imre IMÁDKOZZUNK Ür Jézus Krisztus! Te szegény voltál, mégis gazdaggá tettél minket a szeretetben. Segíts, hogy ezt ne tartsuk meg magunk­nak, hanem tovább adhassuk embertársainknak. Te szelíd és alázatos voltál, mégis bátorrá és merésszé tettél minket a hit­ben. Segíts, hogy ezt mindig mások javára gyümölcsöztessiik. Odaadjunk az elnyomottak mellé, kenyerünkből az éhezőnek is jusson és az igazságról hűségesen tudjunk tanúskodni. Ür Jézus, te halálba mentél, hogy mi élhessünk örökké. Segíts, hogy életünk fénysugár legyen e világban, szolgálat családunk­ban, környezetünkben. Kérünk, dicsőségedbe is fogadj be. hadd magasztalhassunk Téged az Atyával és a Szentlélekkel. Ámen. Mi újság a norvég egyházban ? A norvég evangélikus egyház tájékoztatásügyi irodájának vezetője Gumiár Rödahl a múlt év végén összefoglaló ké­pet adott a dán lelkészeknek hazája egyházi problémáiról. Ebből a tájékoztatásból vesszük az alábbi helyzetrajzot. A különösebben kiemelkedő kérdések nélkül élő norvég egyház egyik jelentős esemé­nye volt az utóbbi években a gyülekezetek által fenntartott oslói Lelkészképző Intézet új központjának megépítése. Ez az intézet az állami egyetem teológiai fakultásától függetle­nül képez ki lelkészeket „a Szentírásokhoz a Hitvallás! iratokhoz ragaszkodó hűségre'', és teljesen önállóan, a gyüle­kezetek ■ adományaiból tartja fenn magát. Ebben az intézet­ben képezik a mai norvég lel­késznemzedéknek mintegy 80 százalékát. Jelenleg kereken 500 hallgatója van. Az intézet új központjának megépítése 22 millió norvég koronába ke­rült (mintegy 80 millió forint). Ennek az összegnek közéi a fe­lét a gyülekezetek adták össze szabad adakozás keretében. Jelentős kérdés a norvég egyházban az állam és egyház viszonya. Bizottság alakult e kérdés vizsgálatára, amelynek feladata. ..az államegyházi rendszer értékelése... és vál­tozatok kidolgozása az egyház és állam közötti szervezeti együttműködésre.” A metódus nagyon hasonló a svéd hely­zethez és valószínű, hogy az eredmény is azzal összhangban levő lesz. A norvég egyház je­lenleg oly mértékben állam­egyház, hogy egyáltalán nincs külön egyházi adó s az egyhá­zat az állam tartja fenn, a lel­készeket az állam fizeti. A gyülekezeteknek tehát nincs oly mértékű sáját anyagi ügy­kezelésük, mint másutt, akár a környező északi államokban. Ennek gyümölcse az a norvég gyülekezetekre oly jellemző belmissziói aktivizálódás, amely kitermelte az „egyháza­kat az egyházban”, amelyek a hivatalos egyház mellett saját erőből építettek sok száz ima­házat az ország legkülönbö­zőbb részein. Ez a templomok és imaházak egymásmellettisége az utóbbi évtizedekben bizonyos versen­gést és rivalizálást termelt ki. amelynek során megfrissült a hivatalos egyház is, presbitéri­umok létrehozásával, — ame­lyek addig a nálunk ismert formában nem voltak — püs­pöki értekezletek irányító sze­repével s ma a két irány között bizon}'os közeledés tapasztal­ható. Ma — Rödahl szerint — három irányzat hatása érvé­nyedül: a papság, a tőlük füg­getlen belmissziói megmozdu­lások, s a presbitériumok (kü­lönböző fokozatokkal a püs­pökgyűlésig) irányító szerepe. A papság s a presbitériumok közeledését a belmissziósok némi aggódással figyelik. Az államegyházi rendszer felül­vizsgálatát kétfelöl szorgal­mazzák: a belmissziói szervek s a politikai pártok oldaláról. istentiszteleti rend Budapesten, 1973. április 15-én Deák tér de. 9. (úrv.) .dr. Kékén András, de. 11. (úrv.) dr. Hafen- scher Károly, du. 6. Bach: János passió, dr. Kékén András. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 5. Szeretetvendégség: Virágh Gyu­la. Dózsa György út 7. de. fél 9. Gabányi Géza. Üllői űt 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Solymár János, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. ■Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Sülé Károly, du. 5. Szeretetvendégség: Turmezei Erzsébet. Utász u. de. 9. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Sülé Károly. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly: Fóti út 22. de. 11. Kertész Géza. Váci út de. 8. Benczúr László. Frange- pán u. de. fél 10. Benczúr László. Újpest de. 10. Blózy Lajos. Pest­erzsébet de. 10. Virágh Gyula. So­roksár—Újtelep de. tél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest— Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV-telep de. 8. Kökény Elek. — Böjt 6. vasárnapján az ol­tárterítő színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltári géje: Mt 21, 1—9; az igehirdetés alapigéje: Jel 1, 4—6. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Április 15-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rá­dió és az URH adó. Igét hirdet KOVÁCS GÉZA győr-nádorvá- rosi lelkész. — PUSZTA VÁM. Böjti ige­hirdetői szolgálatot végzett a gyülekezetben, a • múlt évben megkezdett „Ismerjük meg egyházmegyénket” sorozat foly­tatásaként Lábossá Lajos tata­bányai, Pálffy Mihály sárszent- miklósi, Zászkaliczky Péter csabdi-bicskei, Molnár Gyula esztergomi és Szakáts László lajoskomáromi lelkész. — CEGLÉD. A gyülekezet böjti szeretetvendégségén Det- re János aszódi lelkész, egy­házmegyei sajtó előadó „Petőfi evangélikus szemmel” címen tartott előadást, valamint böjti írásmagyarázattal szolgált. Ma­daras! Lilla Petófi-verseket olvasott fel. — BELED. Március 18-án böjti zenés áhítat volt a gyüle­kezetben, amelyen Valtinyi Gá­bor soproni segédlelkész Bach, Pachelbel, Walther, Gárdonyi és Kapi-Králik orgonaművei­ből adott elő „Böjti úton hús­vét felé” címmel. Az egyes szá­mokat Bárány Gyuláné ismer­tette. Igehirdetéssel Bárány Gyula lelkész szolgált. Az es­ten nemcsak a, gyülekezet hí­vei vettek részt, hanem Vásá­rosfalu filiából is sokat jöttek ez alkalommal az anyagyüle­kezet templomába. — ÖRIMAGYARÓSD. A gyülekezetben és fiUáiban Jó- zsa Márton celldömölki lelkész és Berzsenyi J. Miklós egyház- megyei felügyelő végzett szol­gálatokat. — NAGYTARCSA. Március 7-én böjti esti istentiszteleten Medvey Mátyás galgagyörki lelkész „Böjti magunkba szál­lás” témával igehirdetéssel szolgált. Rákospalota—Kistemplom de. 10. Kökény Elek, du. 3. Kökény Elek. Rákosszentmihály de. fél 11. Kar­ner Ágoston. Sashalom de. 9. Kar­ner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Bé­kés József. Rákoshegy de. 9. Rá­kosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Ma- docsai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) D. Koren Emil. du. fi. Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. D. Koren Emil. Óbuda de. 9. Turchányi Sándor, de. 10. Turchányi Sándor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács József, de. 11. Takács József, du. fél 7. Csengődy László. Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér. Modori u. f*. de. 10 dr. Lehel László. Kelen­föld de. 3. (úrv.) Reuss András, de. 11. (úrv.) Reuss András, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út de. 9. Bencze Imre. Albertfalva de. 7. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. — PILIS. A gyülekezet böjti esti istentiszteletén Medvey Mátyás galgagyörki lelkész szép számú gyülekezet előtt igehirdetéssel szolgált, mely­nek témája „Jézusnál vigasz­talás vár” volt. — CSENGŐD. Február 20— 22-ig igehirdetés sorozatot tar­tottak a gyülekezetben, mely­nek szolgálatait Brebovszky Gyula csorvási lelkész végezte. — KASKANTYÜ. A gyüle­kezeti tagok bibliaóráján ige­hirdetéssel, a presbitereknek és munkatársaknak előadással szolgált március 1-én Karner Ágoston országos főtitkár. — VASAS-MARÄZA. A szo­kásos böjti csendesnapokon, melyet idén március t4—16 között tartottak a gyülekezet­ben, Magyar László szendi lel­kész szolgált igehirdetésekkel. — CELLDÖMÖLK. A gyüle­kezetben március 8—11 között böjti csendesnapokat tartottak, melynek szolgálatait Pintér János zalaegerszegi lelkész vé­gezte. A sorozat címe: „Böjti nyitány” volt. Ugyancsak jő szolgálta a március 11-i gyüle­kezeti istentisztelet keretében is. — RÁD. A gyülekezet böjti esti istentiszteletén Maróti Já­nos acsai lelkész igehirdetéssel szolgált. «— ÁCS A. Böjti esti isten­tiszteleten március 14-én Ger- hát Sándor galgagulai lelkész igehirdetéssel szolgált. LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG Dr. Theodore E. Bachmann 61 éves amerikai professzor lett a Lutheránus Világszö­vetség kiadói főosztálya ve­zetője, az információs, fordí­tói és dokumentációs munka irányítója, aki az Egyházak Világtanácsa és a Világszö­vetség alapításától kezdve kü­lönböző helyeken végzett öku­menikus feladatokon keresz­tül igen gazdag tapasztalatok­kal rendelkezik mindkét vi­lágszervezet munkáját illető­en (lwi). „Mert lelke szenvedése foly­tán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám soka­kat megigazít, és vétkeiket ő viseli. Azért részt osztok néki a nagyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra adta, és a bűnö­sök közé számiáltatott; pedig ö sokak bűnét hordozá és a bű­nösökért imádkozott!” (Ézs 53, 11—12) VASÁRNAP — „Jézus meg­szabadítja azokat, akik a ha­láltól való félelem miatt teljes életükben rabok voltak. (Zsid 2, 15 — Zsolt 90. 5—6 — Jn 12, 12—24 — Zsolt 22) „Hová me­gyünk, ó hová hajtatunk? Las­súbb iram kell, tán közel a cél is. Ha a végállomásra gondo­lok, kezemben sír a toll, a zord acél is.” így fejezi ki a fiata­lon elhunyt költő, Drida Jenő azt a félelmet, mely a közeli halállal szemben szorongatja. De nem bénít-e minket is sok­szor'ez a félelem? Jézus azért halt meg, hogy minket ettől a bénító, szorongató félelemtől megszabadítson. HÉTFŐ. — „Jézus mondja: Az Ürnak lelke van énrajtam, mivelhogy elküldött engem, hogy a szegényeknek az evan­géliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam.” (LK 4,18 — Zsolt 14,7 — Jn 12. 1—9 — Lk 22, 63—71) Milyen csalódást váltottak ki Jézus szavai Ná- záretben! A nép felkelést várt tőle, Keresztelő az ítélet vég­rehajtását. Jézus azonban „csak” a kegyelem idejét hir­deti népének. Segítő, szolgáló szeretettel hajol minden rászo­rulóhoz. Mindenki számíthat szeretetére! Nincs ennél ma sem nagyobb kincse Jézus egy­házának. Ebből élhetünk, ezt hirdethetjük. KEDD. — „Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek: a töredelmes és bűnbánó szí­vet ó Isten nem veted te meg!” (Zsolt 51, 19 — Zsid 5.7 — Jn 12, 25—33 — Lk 2,3 1—12) A zsoltárírónak ez az imádsága nem szűklátókörű kegyességből fakad. Ellenkezőleg. Tudja: Is­ten nemcsak külső cselekedete­ket és adományokat vár, ha­nem az egész emberre igényt tart. Alii tudja, hogy magától nincs semmire ereje, annak Isten kegyelmesen segítségére siet. Sok kétségbeesett, problé­máival zsákutcába jutott mai hívőnek lenne szüksége rá, hogy tudja, amit a zsoltáros: Istennel lehet mindig újra kez­deni. SZERDA. — „Mert pillanatig tart haragja, de élethossziglan jóakarata; este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm.” (Zsolt 30, 6 — Lk 10. 20 — Jn 12, 34—48 — Lk 23, 13—25) Hányszor mondják a gyerekek egymásnak: örök harag. Hány­szor gyakorolják a felnőttek egymással szemben: örök ha­rag. Mert nálunk embereknél a harag tart soká. vagy élet­hossziglan, s csak pillanatokra vagyunk jóakarattal egymás­hoz. Éppen fordítva, mint a zsoltáríró tapasztalta Istennél. Nem kellene nálunk is fordít­va lenni? NAGYCSÜTÖRTÖK. — „Ke­ressétek a jót és ne a gonoszt, hogy éljetek és altkor veletek lesz az Ür, a Seregek Istene, amint mondjátok.” (Ám 5, 14 — Lk 9, 23 — Jn 13, 1—15 — Lk 23, 26—31) Milyen moder­nül cseng a próféta prédikáci­ója! Az emueri együttélés ma is mennyi problémát hordoz magában. Mennyire nem a jót keressük sokszor. Isten azon­ban ma is az elnyomottak és gyengék mellé áll. Elítéii, ha nevével visszaélve, gonoszul élünk. De ad lehetőséget a megtérésre. Vigyázzunk el ne mulasszuk ezt a lehetőséget! NAGYPÉNTEK. — „Bizony- nyál«, tudja meg azért Izraelnek egész háza, hogy Ürrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszí­tettetek.” (Csel 2, 36 — 2 Móz 15,1 — Jn 19. 16—30 — Ézs 52, 13—53, 12) A keresztyénség el­ső prédikációjának summája ez a mondat. Nagypéntek ese­ményéről beszél, de húsvéton és pünkösdön keresztül tekint erre vissza. A hit bizonyossá­gával szólal meg Péter ajkán először a keresztyénség hit­vallása: Jézus a Szabadító, Jé­zus az Űr! Minket is erre a hitre akar Isten segíteni: Jézus értünk szenvedett, minket sza­badított meg a bűn és a halál hatalmából. SZOMBAT. — „Arimathiai József levévén a keresztről be- göngyölé gyolcsba és helyezte- té egy sziklába vágott sírbolt­ba. melyben még senki nem fe­küdt. És aznap péntek volt és szombat virradt rá.” (Lk 23, 53—54 — Zsolt 89. 49 — 1 Pt 3, 18—22 — Lk 23, 50—56) Arimathiai József elkéri Pilá­tustól Jézus holttestét, hogy el­temesse. Kétségtelenül a szere­tet cselekedete ez. Ez az em­ber szereti Jézust. Szereti, de nem hisz Ígéreteiben. Nem szá­mol Jézus feltámadásával. Sok keresztyénnek ma is csak ha­lott Jézusa van, akit tisztel, akihez ragaszkodik, de nem számol az élő, feltámadott Jé­zus jelenlétével. Mintha nem virradt volna szombatra va­sárnap is!? Sárkány Tiborné EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért Jelel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség es kiadóhivatal: 1038. Budapest VIII.. Puskin u. 12. Teleton: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20.412—VIII Előfizetési ár: egy évre 60,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 73.0803 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla, vezérigazgató Találkoztam vele Mintha mindenki összebe­szélt volna, aki pénzt akar feladni. Szinte szorongunk a kis posídfiók „közönség”-nek szánt részében. Igaz, azért akad, aki totószelvényt vesz, vagy levelet ad fel. De a java mégis pénzesutalványt szo­rongat a kezében és nyújto­gatja a nyakát, méregeti, mennyit kell még várni. Ügy­intéző ablak csak egy van. Mindent ott igazítanak el. És hát a pénzfeladással több do­log van, mint ha valaki csak egy bélyeget kér. így hát las­san jutunk közelebb. Közben pneg egyre újabbak is jönnek. Többen, mint ahá- nyan mennek. A zsúfolódás még nő. Ügy látszik, a kívül levők már be se mernek jön­ni. Legalábbis az ajtó előtt hangok, tárgyalás. Magam is nyújtózkodom, hogy kilássak az üvegezett ajtón. Mankos fiatalember. A pos­tára hozott valamit. De a két lépcső. És a fokok még jó magasak is. Valakit megkért, igazítsa el a dolgát. Arról magyaráznak, tárgyalnak. A fiatalember kezében papírla­pok. — No. ezt se viszik el már katonának! — mondja ide­bent fölényeskedő hangsúly­lyal valaki. Tréfának szánta, de senki nem nevet. — Azt hiszem szívesen el­menne, csak mehetne. — mondja kis idő múlva egy asszonyhang. Szavában együtt­érző részvét rezeg. — Azt mondják, platinával pótolták a hiányzó csontda­rabot — tudja valaki. — Az sem segít. Ebből már nem lesz ép ember. Kár érte. Milyen fess fiatalember. Életerős. Még előtte volna a jövp. De milyen jövő ez? — filozofál egy férfi. Elgondolkozva nézem én is. Több, mint egy éve történt, mikor a kanyar után nagy sebességgel nekisodródott a szembe jövő autóbusznak. Nem tudta eléggé bevenni a kanyart. Túl nagy volt az iram. Akkor az első hírek úgy tudták, hogy a lökhárító le­szakította a lábát. Aztán ki­tűnt, hogy mégsem. De csú­nyán összeroncsolódott. Soká­ig volt a kórházban. Nagyon sokáig. A mankót aligha te­heti le valamikor. — Csak nézem... * Vasárnap ebéd után volt. Előtte való héten vette az új MZ-t. Milyen feszitő érzés is lehet egy 18—20 éves fiatal­embernek. ha egy ilyen mo­tort mondhat a magáénak. Felülhet rá, aztán „söpörhet” vele. De hova siethetett any- nyira? Talán a meccsre akart menni? És már szoros volt az idő? Nem akarta elmulaszta­ni a kezdés perceit sem. Nem mindegy az, ha a kedvenc csapat játszik. A drukkerség nagy hajtóerő. Vagy a barátai várták már valahol? Közös programot beszéltek meg. Talán azok is motorral vannak és az óráju­kat nézik. Gúnyos megjegy­zések érik, ha későn érkezik. Nem! Azt nem!'Gyerünk! Van erő és sebesség ebben a gép­ben! Vagy valami kislánnyal volt találkája? Az most egy park­ban egy pádon, vagy egy ut­casarkon vár. Náluk elhúzó­dott az ebéd. Csak késve in­dulhatott. Talán be akart hozni egy-két percet a ké­sésből? Vagy ...... vagy csak éppen úg y a száguldás láza és má­moros öröme kapta el a prí­ma úton? Megszédítette a bő­gő motor, amit most kedvére „megzavarhat”? Nem mertem megkérdezni. — Vagy talán csak a helye­met féltettem, hogy elfoglal­ják, ha kilépek hozzá? így hat csak néztem az ajtó üvegén át. Akit megkért a postai ügyek elintézésére, közben átvette tőle a holmikat. In­dult befelé. A fiatalember meg a mankóján bicegett el­felé. Aztán megállt és vissza­nézett. A két lépcsőt méreget­te. Tekintetében valami te­hetetlen lemondás volt. — Olyan fess fiatalember ... * Nem tudom, honnan, régi imádság jutott az eszembe. Valami krónika, vagy csak a monda tartotta fenn abból az időből, amikor a portyázó ma­gyarokat rettegték európa- szerte: A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket. Ma más az a veszedelem, amely úton, útfélen fenyegeti az életünket — fűzöm to­vább a felötlött gondolatot. Ma valahogy így kellene mondanunk: A száguldás ör­dögétől ments meg, Uram, minket! Foltin Brúnó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom