Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1973-04-22 / 16. szám
I XXVIII. ÉVFOLYAM, 16. SZÁM 1973. április 32. Ára: 3,— Forint NEM HIÁBAVALÓ Krisztus halála Krisztus feltámadása KRISZTUS HALÁLÁBÓL HOGYAN LESZ ÉLET? Másképpen: mi a gyümölcse, eredménye Krisztus halálának? Minden időben probléma volt Krisztus halála hirdetése az alatt a szempont alatt, mit értenek meg belőle az emberek. Pál apostolnak is meg kellett küzdenie ezzel a problémával, amikor azon töprengett: hogyan vigye közel Korinthus lakóihoz Krisztus kereszthaláláról szóló bizonyságtevését? A mai ember számára is probléma, hogyan értse Krisztus halálát. Csak úgy érvényes a kereszthalálról szóló beszéd, ha abból új élet támad. Jézus Krisztus azért halt meg, hogy halálából fakadjon millió és millió ember megújított élete. Ez a halál új élet kezdete, mert belőle megújító és megerősítő élet származik. Krisztus halála nem kudarca, veresége, bukása néki, mert noha ő meghalt, de ezt azért tette, hogy nekünk legyen életünk, átmenjünk vele a halálból az életbe. HAMIS VALLÁSOSSÁGBÓL HOGYAN LESZ KRISZTUS-HIT? Krisztus halála arra tanít, hogy az öncélú vallásosságból, az öncélú egyházi életből szolgáló szeretet legyen, amiképpen 0 is szolgált és életét adta váltságul sokakért. A Mester halála odaszánás volt érettünk. Ezért a tanítvány nem keresheti a maga vallásos önelégültségét, másokat lenéző, kegyes gőgjét. Az egyház. Krisztus teste, nem lehet önző, nem tekinthet magára, nem keresheti a maga hasznát. Az önmagának élő ember helyett Krisztus halála minket is az emberek segítésére és szolgálatára hív. EGYÉNI ÖNZÉSBŐL HOGYAN LESZ SZOLGÁLÓ ÉLETFORMA? Krisztus halála maga a tiszta és tökéletes önfeláldozás. A tanítványok felé hangzik Pál apostol intése arról, hogy az az indulat, lelkűiét legyen bennetek, amely volt a Krisztus Jézusban is. Az önmagát érettünk odaáldozó Krisztus arra az útra hív minket, amelyen 0 jár elöl tökéletes áldozatvállalásával, és végtelen isteni szeretetével, hogy akik Benne hisznek, utána járjanak, lába nyomába lépjenek és kövessék Öt a szolgáló életformában, amely az ember javát, boldogulását és üdvösségét keresi. Tanítványának élete tele van a hit gyümölcseivel, a szeretet cselekedeteivel. ÖNTELTSÉGBŐL HOGYAN LESZ BÜNBÁNAT? Krisztus halála bűnbánatra hívja az embert. Igaza volt a mellette kivégzett latornak: mi méltán szenvedünk, mert cselekedeteinknek méltó büntetését kapjuk, ez azonban — mutatott a kereszten lévő Krisztusra — semmi méltatlan dolgot nem cselekedett. Ez az ember világosan érezte, hogy ártatlan és helyettesítő halálról volt szó. A bűnbánatra hívás azt jelenti, hogy ezután az, akiért Krisztus meghalt, ne magának éljen, hanem annak, aki odaadta magát érette. Mi általa kapunk bűnbocsánatot, mert ő maga eleget tett helyettünk. Meghalt értünk, hogy örök életünk legyen. Ebben a bűnbánatban a megváltozás és élet- újulás nyitottsága van bent. A keresztyén életben éppen az a nagyszerű, hogy Krisztus által újat lehet kezdeni, ismét talpra lehet állni, új szivet és új lelket lehet nyerni, a bűnöket ott lehet hagyni, a vétkektől meg lehet szabadulni, az ismételt megtérés lehetősége nyitva áll. KÖZÖNYBŐL HOGYAN LESZ SZERETET? Krisztus halála szeretetben fűzi egybe az embereket. A kereszt körül ott állt Mária, Jézus anyja, és János, a Jézus által szeretett tanítvány. Mária csak fiát látja, áll a kereszt, és a sötét vihar-homályban ott fehérlik Jézus kifeszített és átszögezett teste. János az egyetlen tanítvány, aki ott maradt a kereszt tövében, hisz Isten cselekvésének tervszerűségében és cél- tudatosságában. Jézus új viszonyt teremt közéjük: „Imhol a te fiad” — „Imhol a te anyád” —. Nem vérségi összetartozás alapján, hanem Krisztus által találnak egymásra. Krisztus akarata hozza őket össze. Aki hittel tekint a magát érettünk odaszánt Krisztusra, megtalálja testvérét, a másikat, akinek gondját kell viselnie. Jézus halála szerete- tet gyújt bennünk. Arra indít, hogy megkeressük, ki az, aki felé éppen nekünk kell jó szót mondanunk, akin éppen nekünk kell segítenünk, aki éppen ránk van utalva. Krisztusban nem tudunk átnézni az emberek feje felett, nem lehetünk közönyösek, nem vehetjük semmibe őket, mert a Mester a mi szavunkon, a mi kezünkön keresztül akar cselekedni. ERŐTLENSÉGBŐL HOGYAN LESZ ERŐ? Krisztus halála nem erőtlenség, elbukás, tragédia, hanem Istennek ereje az, amiből táplálkozik életünk. Az erőtlen tanítványokat Isten a római századossal szégyenítette meg, akiből kitört a bizonyságtétel, amit a tanítványoknak kellett volna örvendezve kimondaniuk: „Bizony, Isten fia volt ez!” Bizony, ártatlan bárány ez, Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit. Isten sokszor gyermekkel szégyeníti meg az öreget, műveletlennel a műveltet, hitetlennel a hívőt, hogy kimondjuk: Jézus halálában tündöklik fel erőnk, mert ő szabadít meg bűneinktől és az örök haláltól. Az erőtlen ember így válik erőssé. Így lesz „mindenre erőnk a Krisztusban, aki minket megerősít”. SZŰK LÁTÓKÖRBŐL HOGYAN LESZ VILÁGTÁVLAT? A tanítványok nem topoghatnak a Krisztus-kereszt körül kezet tördelve, kishitű- en. Kifeszített karja a világ minden tája felé mutat, s a tanítványok eszébe juttatja kiküldő parancsát, hogy osztozzanak a lakott föld gondjában, bajában és örömében, szolidaritást vállaljanak az emberrel, segítsék azt világméretben is békéje és boldogulása irányában. Jézus világot átölelő sze- retete arra indítja a benne hívőket, hogy maguk is kinyíljanak világuk problémái felé, s elinduljanak segítő szolgálatra. Számunkra hatalmas biztatás Krisztus halála, hogy ajándékaival felvértezetten, vált- sághalálától megerősítve tartsuk meg mindazt, amit mondott nékünk. Halála legyen új élet számunkra: törülje el bűneinket és halálfélelmünket, és adjon cselekvő emberszerete- tet. Így könyörögjünk hozzá egyik énekünk szavával: „Kérlek, halálod ára rajtam ne vesszen kárba!” Amint nem hiábavaló Krisztus halála, ugyanúgy nem hiábavaló az Ő feltámadása sem. Feltámadása olyan esemény, amelynek nagyszerű következményei, csodálatos gyümölcsei vannak. Feltámadása nem maradt a „levegőben”, hanem az eseményeknek olyan sorozatát indította el, amelyekben részben már most benne élünk, részben pedig a jövőben fogjuk annak áldásait megtapasztalni. NEM HIÁBAVALÓ KRISZTUS FELTÁMADÁSA, mert új idő kezdetét jelenti: Isten országának betörését a földre. Feltámadásával áttörte a régi idők korlátáit és elhozta az újat. Azt az újat, amelyben az Ö uralma valósul és az Ö ereje érvényesül. Ez az új nem mindenestől vette hatalmába a világot, de már benne van, még akkor is, ha vele párhuzamosan még érvényesül a régi világ hatása. Mindazok beletartoznak ebbe az új világba, akik igent mondanak Jézus Krisztus hívó szavára, Öt Uruknak ismerik el és engedelmeskednek Néki. Ebben az új világban élők a feltámadott Krisztussal vannak közösségben, Tőle veszik erejüket és szeretetüket. Egyre inkább az ö arca rajzolódik ki arcukon és egyre inkább az Ö útján járnak. Nem könnyű számukra az új világban való megmaradás, mert mindig kísértés számukra, hogy visszahulljanak a régi világba, de az élő Krisztus vonzó ereje segíti őket az újban való állhatatosságra. Ebből az új világból gyógyító és segítő erők sugároznak ki az egész világra. Akik ebben az új világban élnek, nem maguknak, hanem másoknak élnek. Mások öröme, boldogulása, kenyere lett szívügyükké. NEM HIÁBAVALÓ KRISZTUS FELTÁMADÁSA, mert most már evangéliumot lehet hirdetni. Az evangélium az új időnek a meghirdetése. Arról szóló üzenet, hogy elérkezett Jézus Krisztusban az Isten országa. Krisztus feltámadása nélkül nincs új idő és nem is lehet evangéliumot hirdetni. Az evangéliumhirdetés a legszorosabban függ össze Jézus feltámadásával. Üres és semmit jelentő volna minden prédikáció a feltámadás valósága nélkül. Azért célravezető és eredményes az evangélium hirdetése, mert a feltámadott Krisztus ereje működik abban, keresi meg és találja meg az emberi szíveket. Ez az erő elegendő ahhoz, hogy a régi világból kihozza az embereket és beleplántálja az új világba. Mindenki, aki az evangélium hirdetésére nyitja ki száját, abban a bizonyosságban teheti, hogy együtt munkálkodik vele a feltámadott Űr. Aki hatékonnyá teszi az ő evangéliumát. Enélkül fecsegéssé válna minden „evangélium” hirdetés. NEM HIÁBAVALÓ KRISZTUS FELTÁMADÁSA, mert annak nyomán valóságos a bűnbocsánat. Hiába hangzana el emberi ajkakról „megbo- csátattak a te bűneid”, ha a szó mögött nem állna ott az élő Krisztus, Aki végsősorban maga bocsátja meg a bűnöket, szabadít ki azokból és ajándékoz új életet. Az ember nemcsak Isten előtt képtelen arra, hogy saját „érdemei” alapján bűnbocsánatot szerezzen, de megszabadulni sem tud saját erejéből bűnei kötelékeiből. A feltámadott Krisztus az oldo- zó és szabadító. Jól mondja Pál apostol: „Ha pedig Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a ti hitetek: még mindig bűneitekben vagytok.” (1 Kor 15, 17) Krisztus feltámadása bátorít fel bennünket arra, hogy magunk is küzdjünk bűneink ellen és egy pillanatra se gondoljuk, hogy meg kell maradnunk a régi életben. Mind az egyházban, mind a társadalomban és az emberiség nagy családjában olyan keresztyén emberek tudják segíteni a jobbat és a fejlődést, akik maguk is más emberré lettek és a bűnbocsánat által erejük felszabadult mások javára és segítésére. NEM HIÁBAVALÓ KRISZTUS FELTÁMADÁSA, mert ezáltal nyert szilárd fundá- mentumot az Anyaszentegy- ház. Isten az Anyaszentegyhá- zat a feltámadott Krisztusra építette. A halott Krisztusra legfeljebb sírboltot, vagy mauzóleumot lehetett volna építeni, de semmiképpen nem egyházat. A halott Krisztusra való emlékezés és a „nagy halott” tisztelete nem tudta volna létrehozni és fenntartani az egyházat. Csak a feltámadott Krisztus valóságos ereje teremthetett egyházat, sőt éppen így lehetett az egyház „Krisztus teste”. Olyan organizmus, melyet az ö élete és ereje jár át, éltet, gazdagít és indít cselekvésre. Az egyház jelenéről és jövendőjéről való gondolkodás közben soha nem szabad kihagyni a számításból azt az örvendetes tényt, hogy az az élő Krisztusra épül. Ez a tény azonban nem kényelmes párnára helyezi a keresztyéneket, hanem arra szólítja fel, hogy úgy éljenek a világban az emberek között, hogy rajtuk keresztül Krisztus szeretete érkezhessék meg az emberekhez. NEM HIÁBAVALÓ KRISZTUS FELTÁMADÁSA, mert ebből következik a halottak feltámadása is. A halottak feltámadása egyenes következménye Krisztus feltámadásának. Nem lehet Krisztus feltámadására úgy nézni, mint egy egyedülálló csodára, hanem abban az összefüggésben kell látnunk, hogy Ö csak „zsengéje” lett azoknak, akik követni fogják Öt a halálból való feltámadás útján. Ez az örömhír ragyogja be a jövendőt is. A jövendőben nem „lelkek” fognak „lebegni” Isten közelében, hanem azok lesznek együtt, akik Krisztus feltámadásából eredően maguk is feltámadtak és megdi- csőült új testben adnak hálát Istennek az örök élet öröméért. D. Káldy Zoltán D. Dr. Ottlyk Ernő Húsvéti ének Krisztus halálra adatott A mi sok bűneinkért, De harmadnap feltámadott Megigazulásunkért. Örvendjünk mi mind ezen, Istennek hála legyen; Mondjunk neki dicséretet, Zengedezzünk víg éneket! Emberek közül a halált Le nem győzhette senki. Mert a törvény csak bűnt kiált, Vele el keile veszni. Így a bűn és kárhozat Igája rajtunk maradt; Bármerre térjünk, a halál Hatalmával reánk talál. De Jézus, Istennek Fia, Ki eljött c világra, Midőn érettünk meghala, Bűneinktől megválta. A Halált ő győzte meg, Bűnösök, ne féljetek! Halál fullánkja elveszett, Nincs hatalma, örvendjetek! Ez amaz húsvéti bárány, Kit nekünk ada Isten, Ki a keresztnek oltárán Meghala szeretetben. Érettünk elvérezett, S amely ajtót megjegyzett, Az angyal, amaz öldöklő Elkerüli, oda nem jő. Üljünk húsvéti ünnepet Nem a régi kovászban. Kezdjünk mi is új életet Szentségben, tisztaságban. Isten szerzé e napot, Szívből hálát adjatok! Áldott legyen az ég Ura, Zengjünk néki: halleluja! Keresztyén énekeskönyv 207. ének
