Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-04-15 / 15. szám

Beszélgetés egy tanácstagjelölt lelkésszel Hazánk belpolitikai életének homlokterében most a tanács­tagi választások kérdése áll. Ilyenkor többet gondolunk a tanácstagok felelősségére és munkájára is. Evangélikus lel­készeink és gyülekezeti tag­jaink között is vannak tanács­tagok. Ä pilisi lelkészlakásban Keveházi László lelkésszel be­szélgetünk. Mikor és hogyan lett ta­nácstag? 15 éve szolgálok Pilláén. Elő-' szőr 8 évvel ezelőtt kérdezett meg az akkori tanácselnök: vállalnék-e tanácstag jelöltsé­Tájékoztató közlemény A Vatikáni Egység Titkár­ság és a Lutheránus Világ­szövetség által összehívott Közös Bizottság Hans Mar- tensen dán püspök és George Lindbeck egyesült államok­beli professzor elnökletével 1973. március 21—23-ig Genf- ben ülésezett. A Közös Bizottság feladata az volt, hogy kiértékelje az evangélikus egyház és 3 ró­mai katolikus egyház közötti helyzetet, különös tekintettel a korábbi Tanulmányi Bizott­ság jelentésére, amely „Az evangélium és az egyház” cí­met viseli (Máltai Riport) és amely négy esztendőn át tartó nemzetközi szinten folytatott munka után készült el 1971- ben. A jelenlegi Bizottság elsőd­leges feladata az volt, hogy kezdeményezze -a Máltai Ri­port elfogadásának folyama­tát mind az evangélikus egy-! házaknál, mind a katolikus püspöki konferenciáknál, va­lamint más érdekelt ténye­zőknél, továbbá, hogy tervet készítsen a beérkező válaszok kiértékelésének módjára vo­natkozóan. Javaslatok hang­zottak el, amelyek szerint még számos pontra választ kell keresni, mint például: Milyen együttmunkálkodás lehetséges katolikusok és evangélikusok között jelenleg helyi szinten; A már eddig elért eredményeknek mik a konzekvenciái az egyházak közös életére vonatkozóan; Milyen ügyek (témák) szorul­nak további tanulmányozás­ra; Milyen módon érhető el még haladás a Máltai Ripor­ton túl; Milyen mértékben hatnak jelenlegi világunk fejlő;dé§i folyamatai kapcsola­tainkra és lövőnkre. — "Mi­után a válaszokat a követke­ző évben megkapjuk, azok kiértékelésére majd 1975-ben kerül sor. A Bizottság az egyházi kapcsolatok jövőjére nézve ihletést nyert azok ál­tal a riportok által is, ame­lyeket a Bizottság négy tagja hozott az evangélikus—római katolikus kapcsolatok alaku­lásáról ,az Egyesült Államok­ban (Hotohkin), Németország­ban (Dietzfelbinger), Skandi­náviában (Martensen) és Bra­zíliában (Weber), valamint a Lutheránus Világszövetség központi képviselőjének (Hő­jén) és a Vatikáni Egység Titkárságnak (Hamer-Moel- ler) beszámolója által. Eze­ket a beszámolókat kiegészí­tették azok a szóbeli közlések, amelyeket más bizottsági ta­gok adtak Kelet-Európából (Hafenscher, Nagy) és Ázsiá­ból (Nasution). Megbeszélései során a Bi­zottság érdeklődést tanúsí­tott azok iránt a kérdések iránt is, amelyek még nyitva maradtak a Máltai Riport­ban és érdemesek további ta­nulmányozásra. Ennek érde­kében a Bizottság fokozottan figyel a jövőben a világ je­lentőségére az egyház önér­telmezésében. Ezzel a témával való jö­vőbeni foglalkozása során a Bizottság meri remélni, hogy kutatni tudja majd az egy­ház küldetését és struktúráit is a jelenlegi világ irány­zatainak és szükségleteinek fényében. Ez a közelítés egyébként már a Máltai Ri­portban is ajánlott volt. A következő, 1974-es, ülés na­pirendjét is ez a kutatómun­ka alkotja majd. A Bizottság harmadik ülé­sét 1975-re tervezi, ekkor foglalkozik majd a Máltai Riportra beérkezett válaszok­kal. Mindezek megvilágításá­ban annak a reményének ad kifejezést, hogy abban a hely­zetben van, amelyben új le­hetőségeket találhat az együtt- munikálkodásra csakúgy, mint a közös lelki élet kifejezésére evangélikusok és római kato­likusok között. get községünkben ? Elmondta, hogy egyrészt képviselnem kel­lene a falu véleményét a Ta­nács felé, másrészt Kormá­nyunk, és helyben a Tanács politikáját a lakosság felé. Hoz­zátette, hogy falunk szépítésé mindnyájunk közös ügye. Fel­kérésére örömmel’ mondtam igent, mert úgy éreztem, hogy ezt a megtisztelő feladatot tel­jes és jó szívvel vállalni tu­dom. Nyolc év, két és fél cik­lus van mögöttem, és a mosta­ni jelölőlistán is rajta vagyok. Milyen munkát jelent a tanácstagság? Sokan úgy képzelik, hogy elég a tanácsüléseken megje­lenni, vagy évenként a válasz­tópolgároknak beszámolót tar­tani. Ez azonban a munka el­enyésző része. Meg kell ismer­ni a tanácstagi körzetet, min­den család, utca örömét, gond­jait. Bizonyos kérdésekben el is kell járni, segítségükre kell lenni a rámbízottaknak. El­mondom, hogy eleinte szokat­lan volt, amikor a Lelkészi Hi­vatalban vagy lakásomban nem egyházi ügyben kerestek a vá­lasztópolgárok, akiknek szin­tén furcsa volt ez a találkozás. De ma már ismerjük egymást, társadalmi és családi kérdé­seinket nagy bizalommal és őszinteséggel tudjuk megbe­szélni, sok esetben segíteni is tudok az illetékes szervek megkeresésével. Volt-e tanácstagi tisztsé­gében valamilyen speciális munkája is? Kettőt is említhetek. Négy évig — amíg volt ilyen — a községfejlesztési állandó bi­zottság elnöke voltam. Különö­sen az építkezéseken kellett rajta tartanom a szemem, azok tervezésén és kivitelezésén. Ez idő alatt építettünk egy új óvo­dát, bővítettünk iskolát és sok más munkánk is volt. Sokszor kellett a falut bejárnom, ta­nulnom is kellett, hogy alapos lehessen munkám, hiszen eb­ben a kérdésben nem vagyok szakértő. A legutóbbi ciklusban — s ez a feladatom az új választá­sokig tart — a gyermek- és if­júságvédelmi állandó bizottság tagja voltam. Ennek a' bizott­ságnak az a feladata, hogy if­Pákolits István: jóságunkat a tanulásban és a szocialista társadalomba való beilleszkedésben segítse. Szer­teágazó és szép munka. Nehéz része az ún. „veszélyeztetett”, rossz környezetben, vagy álla­mi gondozásban élő gyerme­keink látogatása, szemmel tar­tása, segítése. Ha ilyen sokrétű munkát kellett végeznie, érzi-e a Tanács és állami szerveink megbecsülését ? Erre a kérdésre elmondha­tom, hogy négy évvel ezelőtt egy május 1-i ünnepségen ki­tüntettek a községfejlesztési arany jelvénnyel. Jólesett ez a kitüntetés. De ezen túlmenően is érzem a megbecsülést és bi­zalmat. Hozzá kell tennem, hogy tanácsi szerveink lelkészi munkámra is más szemmel néznek, mióta munkatársuk vagyok. Még egy kérdést: tanács­tagi munkáját ellentétben, vagy összefüggésben látja lelkészi munkájával? Aki- a kettőt ellentétben lát­ja, nem helyesen gondolkodik, sem a lelkészi, sem a tanács­tagi munkát nem ismeri iga­zán. Igaz: olykor időben nehéz egyeztetni a két elfoglaltságot, mint például a mostani jelölő­gyűlések levezetése alkalmá­val. De lelkésztársam és fele­ségem ilyenkor jóindulattal se­gítenek. Végső fokon úgy ér­zem, hogy a kettő összefügg egymással. Lelkészi munkám­ból és hivatásomból egyenesen következik ennek a szép fel­adatnak vállalása: az embere­ken való segítés. Hozzáteszem, hogy egyházunk diakóniai teo­lógiáját itt, falumban tudom aprópénzre váltani, élni, tenni, nemcsak prédikálni. Örömöm, hogy erre lehetőségem nyílott. Ilyen szellemben szeretném munkámat a jövőben is foly­tatni, ha újra elnyerem a Ha­zafias Népfront és választópol­gárok bizalmát. A szép munkához kívánunk lapunk nevében minden leen­dő tanácstag-lelkésznek és hit­testvéreinknek sok erőt, egész­séget, hogy a beléjük helyezett bizalomnak megfelelően vé­gezzék szolgálatukat. Teológus híradó TEOLÓGUS FALIÚJSÁ­GUNK CIKKEIT lapozgatva próbálom visszapergetni az elmúlt negyedév emlékkoc­káit. A csendes, békés mun­ka hónapjai állnak mögöttünk. A vizsgák „viharai” utáni szokásos „szélcsendet” zárt­helyi dolgozatok írásával „törték meg” a professzorok. Ennek, a más felsőoktatási intézményekben már jól be­vált gyakorlatnak a beveze­tése végső „hadüzenet” a fe­lületes „kampánymunka” hí- veinek, hiszen állandó, rend­szeres, intenzív tanulásra ne­vel. szetjáró szakosztályunktól, hi­szen a közös kirándulásoknak sport és egészségügyi áldásain túlmenően, szinte felmérhe­tetlen a kpzösségformáló ere­je is. OTTHONÓRÁINK eddigi alkalmai elsősorban a dia- kónia teológia elmélyítésére, alaposabb és differenciáltabb megértésére irányultak. En­nek során beszélgettünk a diakóniailag strukturált gyü­lekezetekről és a diakónia teológia különböző vetületei- ről: a gyülekezeti, társadalmi, politikai diakóniáról. Magdolna Lön pedig, hogy kifárasztá a beszéd, és Simon farizeus kérte, jönne házába, szívesen látja hétköznapi, egyszerű ebédre. S midőn asztalhoz telepedék, hogy némi ételt elfogyasztana, váratlanul jőve egy asszony, aki a városban nagy bűnös vala. Leborulván az ács fia előtt, sírástól reszket gyönge válla, a Mester lábát csókkal illeti, s öntözi szemének harmatával. Haja bronz-ékességét lebontván törölgeti, semmitse restell, s vevén a kis alabástrom szilkét, megkeni jóillatú kenettel. No persze emellett azért még jutott időnk más jellegű elfoglaltságokra is. így pél­dául, a kezdeti útkeresés ne­hézségei után, ifjúsági ön­képzőkörünk egyre inkább kezdi betölteni hivatását, ki­alakítva sajátos munkastílu­sát. Gondolom, sokak számá­ra emlékezetes az az eleven ülésünk, melyen az egzisz­tencializmus filozófiáját és irodalmát helyeztük a keresz­tyén és marxista kritika éles nagyítója alá. Igen tanulsá­gos és hasznos volt a Fried­rich Dürrenmatt munkássá­gát értékelő együttlétünk is. Még ebben a félévben szó esik majd a magyar irodalom né­hány olyan kiemelkedő egyé­niségéről is, mint Illyés Gyu­la vagy Németh László. Együtt tekintettük meg Ma­róit »La j os: „Az utolsó, utáni éjszaka” című elgondolkoztató színművét a Nemzeti Szín­házban. Ez a kis munkaközös­ség csaknem az ifjúság felét fogja össze, és szoktatja rá a rendszeres önművelésre, ol­vasásra, irodalmi munkára. DE AZ „ÉP LÉLEK" MEL­LETT AZ „ÉP TESTRŐL” sem feledkezünk meg. Ennek jegyében folytak és zajlanak jelenleg is a különböző házi bajnokságok: sakk, asztalite­nisz. futbaltkupa. Különösen is sokat várunk a most ala­kuló, hivatalos, önálló termé­KÜLÖNÖSEN IS ÖRÖM VOLT SZÁMUNKRA, és igen hálásak vagyunk, hogy mind­két püspökünket több ízben is üdvözölhettük köreinkben. D. Káldy Zoltán püspök hoz­zászólásaival gazdagította az ötödévéseink búcsú-igehirde­téseit követő megbeszéléseket. D. dr. Ottlyk Ernő püspök pedig egy-egy baráti légkörű fórum, illetve otthonóra kere­tében látogatott el hozzánk. Az évfordulók sorában megemlékeztünk március 15- ről, 21-ről és április 4-ről. Március 15-ét összekötöttük a Petőfi-jubileum megünneplé- lésével is, és így csaknem egész napos program kereté­ben voltunk együtt. Délelőtt „Az elkötelezett Petőfi” cím­mel vallottunk arról, hogy mit jelent számunkra ma Pe­tőfi Sándor. A délutáni ott­honórán pedig dr. Vámos Jó­zsef dékán beszélgetett el velünk a mai hétköznapok forradalmiságáról, ami talán nem olyan „látványos”, mint Petőfi koréban volt, de leg­alább olyan komoly, szép és nemes feladat mindannyiunk számára. S mi ezekben a hétközna­pokban szeretnénk megállni a helyünket! Gáncs Péter Látván ezt Simon farizeus, fölötte bosszankodik magában: ha próféta volna, tudná bizonnyal, miféle asszony ez, s milyen parázna! Ránéze pedig Jézus és Szóla: — Simon, mondanék neked valamit. Amaz feleié és mondá neki: — Szólj, Mester, hallgatom a te szavaid. — Egy hitelezőnek két adósa vala, ötszáz dénárral tartozott az egyik, a másik ötvennel; de mindkettőét elengedé, mert nem tudtak fizetni. Mit gondolsz, Simon, kettejük közül melyik lesz hozzá nagyobb szeretettel? Felelvén, Simon, mondá: — Gondolom, az, akinek többet engedett el. — Helyesen ítélsz. Nézd ezt az asszonyt: bejövék, s nem mostad meg a lábam; x ő pedig könnyeivel füröszti s megtörölgeti selyem hajával. Ngpi szűnik csókkal illetni lábam, te az üdvözlő csókot is feledted; nem kenéd be fejem olajjal, ő lábamat keni drága kenettel; ^ Mondom neked, az ő sok nagy bűne megbocsáttatik, mert nagyon szeretett; kinek pedig kevés bocsáttatik meg, annak a szeretete is kevesebb. S intvén, szóla az asszonynak: — íme, megbocsátom minden vétked; menj békével és többé ne vétkezzél a te hited megszabadított téged. (A József Attila-díjas költő „Jel” című kötetéből. Megjelent 1971-ben) Választások küszöbén... Hazánk társadalma ezekben a hetekben Különös figyelemmel fordul a közelgő tanácsi választások felé. Falvaink és városaink népe április 15-én új vezetőket választ, akik négy évig formál­ják, alakítják maid életünk arculatát, irányítják lakóhelyünk további fejlődésének menetét. Ez a négy esztendő nagy lehető­ségeket kínál arra, hogy hazánk s községünk újabb jelentős lé­péseket tegyen a gazdasági, társadalmi és kulturális előrehala­dás útján. Ezért lesz nagyon fontos és felelősségteljes alkalom április 15. HÁLÁS SZÍVVEL SZAVAZZUNK! Köszönjük meg Istennek, hogy békében élhetünk és népünk a szocializmus emberhez mél­tó rendjében olyan társadalmi és gazdasági lehetőségek meg­valósításán fáradozhat, amelyektől hosszú évszázadokon át el volt zárva! Egy-egy helyi sikertelenség vagy fennakadás nem feledtetheti velünk a nagy összefüggést és azokat a kétségtelen eredményeket, amelyeknek mindnyájan élvezői vagyunk. Nem hamis szólam, de valóságos tény az, hogy népünk az elmúlt év­tizedekben nagyot lépett előre a fejlődés útján. Ennek kézzel­fogható bizonyságai között élünk -naponta. Különös felelőssége az idősebb nemzedéknek, hogy bölcs türelemmel tanítsa a néha elégedetlenkedő fiatalokat a múlt igaz látására és jelenünk hálás szemléletére. Megszámlálhatatlanok mai életünknek azok a vo­násai', melyek egykor milliók számára az elérhetetlen vágyál­mok körébe tartoztak! ' Hálával, megbecsüléssel gondoljunk azokra a tanácselnökök­re, titkárokra, tanácstagokra is, akik az elmúlt időben nemegy­szer magánéletük nyugalmának feláldozásával is szolgálták a köz javát, a rájuk bízott lakosság kényelmesebb, kulturáltabb életét! REMÉNYSÉGGEL ÉS BIZALOMMAL VEGYÜNK RÉSZT a választásokon! Bízunk abban, hogy az új vezetők, akik most él­re állnak, tiszta, jó szándékokkal telve lendülnek munkába s népünk, községünk javát akarják. Éreztessük is velük bizal­munkat! Álljunk melléjük, ha kell, tanácsainkkal, ha kell, két kezünk munkájával is! Nincs szomorúbb látvány egy közösség­ben, mint a magára hagyott vezető, akitől mindenki csak vár, de akinek senki sem ad! Ne érezzük magunkat „nézőtéren”, ahon­nan kíváncsian vagy éppen bírálgatva figyeljük, mire mennek a vezetők! A legjobb vezető sem képes ma a reá váró feladato­kat jól megoldani, a vezetésére bízottak tevékeny, jóindulatú se­gítsége nélkül. A sikertelenség pedig nem csak az ő, de a mi ku­darcunk is! Minket, keresztyéneket a Krisztusban nyert örök élet végső, nagy reménysége különösképpen is arra kötelez, hogy minden igaz földi célért is egész szívvel, megújuló reménységgel vessük latba erőnket. Nem lehetünk a közöny, a romlás, a csüggedés és csüggesztés katonái! Az élet szolgálatára küldettünk! A legjobb vezető is csalt ember. Véges erejű és szemhatárú. S magunkról tudhatjuk, hogy legszebb szándékainknak is mennyi belső és külső akadály, váratlan nehézség állhatja útját. Egy közösség vezetőjének százszor inkább kell megtapasztalnia ezt! S ugye, mennyi megértést, elnézést és türelmet igényelünk mi magunknak családi gs hivatásbeli feladataink közepette? A bizalom és segítőkészség mellett józan, megértő lelkülettel fo­gadjuk jövendő szolgálatukat! Mert nekünk magunkkal együtt hazánkat, népünket, községünket és vezetőinket is ott kell tud­nunk Isten szeretetének hatalmában, aki „áldást hint hegyen és völgyön .,.” Azért hát a szavazás külső cselekedete mögött legyen ott kérő imádságunk: Isten tegye áldássá mindnyájunk számára az új községi vezetők munkáját! Áldja meg szándékai­kat, terveiket, amelyekkel népünk életét akarják gazdagítani! Adjon erőt nekik s nekünk a véghezvitelhez! KERESZTYÉN HITÜNK ELMARADHATATLAN GYÜMÖL­CSE a népünk iránt hordozott, tevékeny felelősségtudat. Ezért biztatunk e sorokon keresztül is minden testvérünket: az ügy fontosságához illő komolysággal, példaadó módon vegyünk részt községünk választási munkájában és ezt követően a munkában! Legyen ez a választás számunkra alkalom, hogy társadalmunk közösségében jó bizonyságát adjuk népünkhöz való hűségünk­nek és szeretetünknek! Dóka Zoltán — ÖSAGÁRD. Böjt 1. vasár­napján iS. Harmati Béla, a gyülekezet volt lelkipásztora egész napos szplgálatot végzett. Számos családot meglátogatott, különösen is a betegeket. — KITÜNTETÉS, dr. Westsik Vilmos ny. osztályvezetőt, a Magyar Tudományos Akadé­mia tagját 90. születésnapja alkalmából magas állami ki­tüntetésben részesítették. Szü­letésnapja és kitüntetése alkal­mából köszöntötte őt a nyír­egyházi gyülekezet is. Dr. Westsik Vilmos az árpádkori Modor városban született, Isko­lái elvégzése után Kecskemé­ten, majd Nyíregyházán dolgo­zott a homoki kísérleti intéze­tekben. A nyíregyházi gyüle­kezet hűséges templomjáró tagja. Munkája eredményeit megyeszerte elismerik és hasz­nosítják. / — HALÁLOZÁS. Harmann András, a nyíregyháza-kál- mánházai gyülekezet huszon­hat éven át volt gondnoka éle­tének 78. évében hosszú szen­vedés után elhunyt. Temetése március 13-án volt. „A te há­A BUDAVÁRI SCHÜTZ KÓRUS ÉS ZENEKAR április 15-én, vasárnap a 11 órés istentisztelet keretében előadja HEINRICH SCHÜTZ: KRISZTUS HÉT SZAVA A KERESZTEN című művét. Közreműködik: Pálfy Klára (evangélista), Prevoz János (evangélista), Vághelyi Gábor (Jézus), Peskó György (orgona). Vezényel: CSORBA ISTVÁN karnagy Igét hirdet: ' D. KORÉN EMIL esperes zad iránti féltő szeretet emészt engem”. Péter Illés, a bábonymegyeri gyülekezet gondnoka, lapunk hűséges olvasója 62 éves korá­bban február 15-én rövid szen­vedés után elhunyt. Halála nagy szomorúság családjának, s nagy veszteség gyülekezeté­nek is. Temetése február 19-én volt kiterjedt rokonsága, gyü­lekezete és az egész község mély részvéte mellett Schád Ottó és Vértessy Rudolf lelkész szolgálatával. „Elöl és hátul körülzártál engem és fölöttem tartod kezedet”. — Balogh Árpád János már­cius 17-én 79 éves korában csendesen elhunyt. Hamvasz- tás előtti búcsúztatása március 26-án volt a Farkasréti teme­tőben. Az elhunytban dr. Ha­fenscher Károly Deák téri lel­kész felesége édesapját gyá­szolja. A LUTHERÁNIA április 15-én, virágvasárnap és április 21-én, nagyszombaton délután 6 órakor istentisztelet keretében a Deák téri templomban előadja J. S. BACH JÄNOS PASSIÓJÁT Közreműködik: László Margit (szoprán), Sándor Judit (alt), Fülöp Attila (tenor), Berczelly István (basszus — Jézus), Mezőfi Tibor (basszus — Pilátus) és Trajtler Gábor (orgona). Vezényel: Weltler Jenő * Igét hirdet virágvasárnapi DR. KÉKEN ANDRÄS igazgató-lelkész, nagyszombaton D. KÄLDY ZOLTÁN püspök.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom