Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1973-01-07 / 1. szám
„Dicsőség néked\ Istenünk /” Ézsaiás 48,9—11 Sok szép, Istent dicsérő éneket ismerünk. Címünk is egyik ismert, Istent magasztaló énekünk kezdő sora. Amikor a gyülekezet ajkán megszólal, szinte átéljük azt a fenséges pillanatot, amikor eljut a dicséretünk Istenhez. Most az új esztendő elején is Isten dicséretéről szól az ige, de nem csupán arra biztat, hogy énekeljünk, hanem arra, hogy egész életünk áldja az Urat. Van-e rá okunk, hogy dicsérjük Istent? Sokszor úgy érezzük, hogy túl sok a panaszkodni valónk, nem érzünk indítást Isten dicsőítésére. Pedig most is, ha visszanézünk a múltra, minden okunk megvan a hálaadásra. ISTEN ELHALASZTOTTA NÉPÉRŐL HARAGJÁT, — hirdette a próféta. Ez az első oka a hálaadásunknak. Valóban egyéni, családi és közösségi életünk sokszor ott állt azon a ponton, hogy összeomlik, s aztán megoldódott minden, elmúlt a veszély. Népünk életében, a világ nagy kérdéseiben ugyancsak örömmel tapasztalhattuk, hogy születtek megoldások, nem sodródtunk a háború veszedelmébe stb. Minek köszönhető mindez? Megtettünk minden tőlünk telhetőt, összefogtunk a veszedelmek leküzdésére? Lehet. Mi keresztyének tudjuk, hogy Isten volt az, aki megvédett, megóvott bennünket, elhalasztotta haragját. Nem azért, mert tni sokat tettünk, hanem egyedül az ő nevéért, saját magáért. Mi, az Űjtestamentum népe tudjuk, hogy Jézus érdeméért szabadultunk meg Isten ideig és örökké tartó haragjától. Méltó hát, hogy egész életünk dicsőséget adjon Istennek. ISTEN MEGTISZTÍTOTTA NÉPÉT BŰNEITŐL, ez a második, amit hirdet a próféta, s amiért ugyancsak Istent illeti a dicséret és a dicsőség. Volt bűn bőven az életünkben, ha nem látványosak, akkor titkon valók. Ézsaiás népe keménynyakú- ságát, engedetlenségét emlegeti népe legnagyobb bűnének az előző versekben. Vajon mi engedelmeskedtünk Isten akaratának? Hányszor megparancsolta, hogy szolgáljuk szeretettel, önzetlenül. Láttunk a világban sok szenvedést, tudjuk, hogy egész népek éheznek, megoldatlan gondokkal küzdenek. Megtettünk elhárításukra minden tőlünk telhetőt? Segítettük teljes erőnkből a jó ügyet szolgálók erőfeszítéseit? Bizony csak a bűnbánat lehet egyedüli, őszinte magatartásunk. Hogyan tisztulhatunk meg bűneinktől? Isten tisztít meg: igéje örömüzenetével, gyónásban, úrvacsorában. A megpróbáltatások tüzében is. Ezért a próbatétel ne zúgolódáshoz, csüggedéshez vezessen bennünket. Már az Ötestamentum prófétája azt hirdette, hogy azokat nem elvesztésünkre adta az Isten, hanem tisztításunkra. Ha megtisztíthatott, valóban méltó, hogy dicsérjük érte őt. ISTEN GONDOSKODIK NÉPE JÖVENDŐJÉRŐL. Nemcsak a múlt cselekedeteit hirdeti Ézsaiás, amiért dicséret illeti Istent, hanem a jövendőre adott ígérete is eleve hálára kötelez. Mert ez az ígéret biztatás, biztonság, szilárd alap új évre, új életre, örök jövendőre. Isten „cselekszik” továbbra is. Nem lesz tétlen, s ez Krisztus tanítványának mindennél többet ér. Megnyugtató, hogy Isten „önmagáért” cselekszik. Biztos alap, amelyben bízni lehet. Sokkal biztosabb, mitha azt ígérné, hogy a mi hitünkért, vagy hűségünkért hajlandó továbbra is cselekedni vélünk. Szentségét megőrzi, dicsőségét másnak nem adja, ígéri végül a próféta által Isten. És ez is a mi érdekünkben történik. Hiszen ez az ígéret azt jelenti, hogy Isten hatalmas, dicsőséges Istenünk marad továbbra is. Tehát, ha a jövőbe néz Isten népe, nem szabad félnie, örvendezve, reménykedve kezdhet új esztendőt. És mivel ilyen ígéretei vannak, az engedelmesség sem tehertétel, amit Vra vár tőle, hanem boldogan engedelmeskedik Isten akaratának. Űj évben is, új életben is, előre nézve is mindig méltó, hogy dicsőséget adjunk Istennek. Múlt és jövendő között, jelen életünket töltse be Isten tudatos dicsérete. Nagy az öröm, ha buzgó énekkel tudjuk elmondani dicséretünket, de erőt adó öröm csak az, ha egész életünk vallja: „Dicsőség néked Istenünk!” Bárány Gyula IMÁDKOZZUNK tTrunlc, Istenünk! Köszönjük, hogy elhalasztottad rólunk haragodat, megtisztítasz bűneinktől, és gondoskodói jövendőnkről. Bocsásd meg, hogy mégis többet panaszkodunk, mint dicsérünk Téged megtapasztalt és megígért szeretetedért. Kö- nyörgünk. késztess hálaadásra, hogy szívvel, szájjal, lélekkel egész életünkkel hirdessük dicsőségedet. Ámen. EGYETEMES IMAHÉT 1973. janu ár 13—21. ÖSSZEFOGLALÓ TÉMA: CRAM, TANÍTS MINKET IMÁDKOZNI! Lk 11,1 Az egyetemes imahét alkalmával ebben az esztendőben a világkereszténység imádságának központjában az imádság mintája, az Űrtől tanult imádság áll. A keresztyén élet ütőere az imádság. Imádságunk intenzitásán le lehet mérni, milyen a hitünk, a Jézussal való kapcsolatunk, milyen a keresktyén életünk és szolgálatunk. Sokszor azért olyan fakó és kudarcokkal teli a keresztyén életünk, azért nem tudunk Urunk nyomdokain, járni a szolgálat útján, mert nem tudunk imádkozni, vagy ha imádkozunk is, nem tudunk helyesen imádkozni. A tanítványok azzal a kéréssel jönnek Jézushoz, hogy tanítsa meg őket imádkozni. Jézus enged a kérésnek, s megtanítja tanítványait a keresztyén imádság mintájára. Az imádkozást lehet és kell is tanulnunk! Az egyetemes imahét minden esztendőben jó alkalom erre. Mert nem mindegy, hogy hogyan és mit imádkozunk. Imádságunkban bele kell kapcsolódnunk abba, amit Isten akar és mond nékünk. Keresztelő János is tanította tanítványait imádkozni, de Jézus új imádságot ad tanítványainak. Ezzel az imádsággal Jézus közösséggé, egyházzá fogja össze követőit. A keresztyén imádság nem egyéni fohász, hanem közösségi imádság. Jézus többes szám első személyében tanítja követőit imádkozni. A keresztyén hívő imádsága bekapcsolódik az egész világ keresztyénéinek imádságába, még akkor is, ha ez az imádság a „belső szobában”, vagy kicsiny közösségben hangzik el. Az egyetemes imahét jó alkalom ennek meglátására és gyakorlására. A keresztyén imádságnak ez a közösségi jellege azonban nem formalitás csupán. Nem elég csak emlegetni a közösséget! A világ keresztyénségének közösségébe való bekapcsolódás azt jelenti, hogy szolidaritást vállalunk egymásai. Bekapcsolódunk egymás örömeibe, gondjaiba, boldogságába és szomorúságába. S hogy ez valóság lehessen, ismernünk kell egymást. Az egyetemes imahét éppen azért egymás megismerésének, s az egymással való közösség elmélyítésének az áldott alkalma. A közösség keresésében azonban nem maradhatunk meg az egyház keretein belül. Isten más közösségbe is beleállított bennünket: társadalmunk és népünk közösségébe, az emberiség nagy családjába. Imádságunkban közösséget kell vállalnunk társadalmunk, népünk örömeivel, gondjaival és az egész emberiség nagy problémáival. Hálát kell adnunk mind azért a jóért, amit Isten adott népünk és az emberiség életébe, s könyörögnünk kell azért, hogy ezekben a közösségekben is szűnjék meg a könny, a szenvedés, a háború és kizsákmányolás, s az egész világon megvalósuljon az igazi testvériség. Imahetünk csak úgy lesz igazán „egytemes”, ha Jézus tanítása szerint megtanulunk ilyen „ökumenikus” lélekkel imádkozni. A MAGYARORSZÁGI EGYHÁZAK ÖKUMENIKUS TANÁCSA Első nap Január 15. hétfő MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN, SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED! y Lk 11,2a A zsidóság szemében vakmerő újftás volt Jézus részér®, hogy ilyen családias hangon merte megszólítani és megszólít- tatni Istent. Ebben a megszólításban benne van az evangélium örömüzenete. Isten nem szigorú Úr, hanem szerető Edesatya. Jézus arra bátorít, hogy merjünk Istenre úgy tekinteni, merjék őt úgy megszólítani, mint a gyerek atyjára tekint és hozzá fordul.' Merjük hinni, hogy a mindensóg Ura egészen közel van hozzánk! Mindjárt az első kérdés hangsúlyozza ennék a megszólításnak a komolyságát: Szenteltessék meg a te neved! Nem általában van szó Isten nevéről és annak megszenteléséről, hanem az Isten Atya-nevéről. Isten Atya-nevét egyrészt Isten maga teszi szentté, megbecsültté, dicsőségessé azáltal, hogy mint Atya — Vízkereszt finnepén az oltárteritő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 2, 1—12; az igehirdetés alapigéje; 1 Móz 1, 1—4a. — Vízkereszt után az 1. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 2, 41—52; az igehirdetés alapigéje: Ess 48, 9—11. — KELENFÖLD. Január fián, vízkereszt ünnepén délután fél 6 órakor szeretetvén - dégséget tartanak a gyülekezetben, amelyen Bodrog Miklós gyulai lelkész tart előadást érezteti gondoskodó, bűnbocsátó és űj életet adó szeretőiét Ráfi az Atya-nevet, másrészt Jézus tanítványai — az egyház — szentelik meg azáltal, hogy tanúskodnak Isten atyai szereteté- ről, szóval és tettel. Ebben a kérésben tehát azt kérjük Istentől, hogy ajándékozzon meg bennünket közösségével, hogy ebből a közösségből erőt merítve a szolgáló szeretet útját járjuk a világban, s tegyünk meg mindent azért, hogy ezen a világon minél több legyen a megelégedett, boldog ember, s ezáltal szeiv* teltessék meg közöttünk Isten neve. ADJUNK HÁLÁT hogy Jézus Krisztusban Isten úgy mutatta meg magát nekünk, mint szerető Édesatyánk, aki nem távoli messzeségben trónol, hanem közel van hozzánk; hogy Istenhez minden kérésünkkel úgy fordulhatunk, mint a gyermek édesatyjához; hogy Isten bűnbocsátó és megszentelő erejével hajol le hozzánk, s szenteli meg közöttünk nevét; hogy ezzel a szeretettel bennünket is szolgáló szeretetre indít, hogy ezáltal hozzunk dicsőséget az 6 nevére. VALLJUK MEG BŰNBÁNATTTAL hogy nem vesszük észre Istenben szerető Édesatyánkat; hopp Isten hozzánk lehajoló szeretetével sokszor visszaélünk; hogy nem járjuk a szeretet és szolgálat útját, s ezáltal nem dicsőséget, hanem gyalázatot hozunk Isten nevére. KÖNYÖRÖGJÜNK Isten Szentjeikéért, hogy adjon bizodalmas hitet szfvúnkbe; hogy tanítson meg bennünket bizodalmas szívvel imádkozni; hogy Isten nevének szentsége nyilvánvaló legyen közöttünk; hogy Krisztus útján Járva szolgáló szeretettel hajoljunk le embertársainkhoz; hogy segítsük társadalmunkat, népünket és az egész emberiséget megtalálni a testvériség és a szeretetközösség útját, hogy ezáltal is megszenteltessék közöttünk Isten neve. Második nap Január 16. kedd JÖJJÖN EL A TE OltSZÁGOD! Lk 11,2b Isten országának eljöveteléhez fűződtek a zsidóság különböző vallásos és politikai reménységei. Régi imádságok szerint ettől várták felszabadulásukat a római iga alól és Isten dicsőségének megjelenését. Jézus imádságában ez a kérdés is új tartalommal telik meg. Az Atya országa közel jött Jézus Krisztusban és terjed mindenütt, ahol beszédét hirdetik és őt követik, míg majd eljön dicsőségben, hogy befejezze munkáját Ez az imádság mind a kettőre néz: arra, hogy terjedjen Isten szeretete a világban és arra, hogy beteljesedjék üdvözítő akarata. Az újtestámentumi híradásnak alfája és ómegája, hogy m ember Jézusban a Krisztus jelent meg, Krisztusban pedig az Isten országa. Az ígért eljövendő Isten országa Krisztusban és Krisztussal jelen levő valóság. Krisztus pedig ott van jelen, ahol a szeretet és diakónia cselekedeteit végzik követőt A* egyház és a hivő emberek tehát úgy teszik jelenvalóvá Isten országát, hogy Jézus nyomában járva végzik e világban a szeretetszolgálatot. Amikor Isten országa eljöveteléért könyör»» günk, azt kértjük, hogy Isten tegyen bennünket alkalmassá erre a szolgálatra, hogy szolgálatunk nyomán épüljön és való-j süljön e földön Isten országa: épüljön a gyülekezet és valósuljon az emberek között az öröm, a béke és & boldogság, ADJUNK HÁLÁT hogy Krisztusban elközelített hozzánk az Isten országa; hcgs* az ige hirdetése és a szeretet cselekedetei által közöttünk isi valósul Isten országa; hogy Isten országának megvalósítására bennünket, gyarló embereket is felhasznál; hogy Isten szerete» tének közvetítői és ezáltal Isten országának építőd lehetünk^ hogy Isten eljövendő országából már e földön is kóstolót »dl azoknak, akik elfogadják szeretedét és engedelmesen köve*? tik öt VALLJUK MEG BŰNBANATTTAL hogy Isten országát sokszor felcseréljük hamis embert váraátúh mainkkal; hogy a szeretet cselekedeteiben nem vesszük észrm Isten országának valósulását; hogy nem akarjuk odaadni éle* tünket Istennek eszközül országa eljövetelének valósításárag hogy ezzel az engedetlenségünkkel nemcsak embertársainknak okozunk szenvedést, hanem akadályozzuk Isten országa eljö* vételét. , KÖNYÖRÖGJÜNK hogy Isten világosítson meg bennünket SzentletkéveS, hogy i ige Mid etetésében és a szeretet cselekedeteiben meglássuk Istennek hozzánk et> közelített országát; hogy e világban való szolgálatunkat abban a tudatban végezzük, hogy ezáltal Isten eszközei vagyunk országa megvalósításában; hogy Jézus Krisztus eljövendő dicsőségéből erőt merítsünk a béke szolgálatára, az emberek jólétének munkálására, hogy eaáStaB már itt a földön valósítsuk Isten országát. „Es az Ige testté lett és lakozott mi közöttünk — és láttok az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, — aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal”. (Ja, L, 14) VASÁRNAP. — „Mert Istentől és ő reá nézve vannak mindenek, övé a dicsőség mindörökké! Ámen.” (Rm 11, 36 — Jer 10, 23 — Lk 2, 41—52 •— Zsolt 100) Vak végzet, sors, szerencse, véletlen áll életünk mögött? Boldogan valljuk: a világteremtő Isten hatalmában van sorsunk, életünk, ö tartja kezét a világ ütőerén. Jézus Krisztuson keresztül ő árasztja szeretetét, irgalmát az egész teremtettség vérkeringésébe. Ebből él hitünk, ez „tüzel még több szeretetre”, ez tart a végső cél irányában. Szeretedére, jóakaratára legyen válasz szívünk, életünk hálaadása. Övé a dicsőség! HÉTFŐ. — „Mert megbán- hatatlanok az Isten ajándékai és az ő elhívása.” (Rm 11, 29 — Zsolt 105, 8 — Mk 1, 1—11 — Lk 4, 1—13) Hát ezért dolgoztam, törtem magamat? És most ez a hála. Kesergünk olykor, mért befektetésünket nem kaptuk vissza kamatos-kamattal. Mennyi térül meg Istennek abból, amit ő értünk és belénk fektetett? De jó, hogy Istent nem üzleti szellem vezérli, hanem szeretete. És az igazi szeretet sohasem bánja meg ajándékait. Az rövidül meg, aki visszaél vele! KEDD. — „Jézus pedig kezdeti hozzájuk szólam'. Ma teljesedett be ez az Írás a ti hal. lástokra.” (Lk 4, 21 — Ézs 55, 3 — Mk 1, 12—15 — Lk 4, 14— 21) Kormányfők hivataluk megkezdésekor ismertetik programjukat Jézus fellépésekor bejelentette, azért jött, hogy hirdesse „az Ür kedves esztendejét”. S azóta tart ez a kedves esztendő. Tartalma nem ítélet, hanem örömhír közlése: Isten szeret, testi-lelki ínségből szabadít. Jézus kedves programja tovább valósul, teljesedik-e rajtunk keresztül a családban, emberek, nép és nép között?! SZERDA. — „Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék értünk.” (Zsid 9, 24 — 2 Móz 33, 20 — Jn 1, 35—41 — Lk 4, 22— 30) Tudod, oda nehéz bejutni — mondta valaki. De van nekem ott egy jó emberem. Nem árt egy kis összeköttetés. Van nékünk jó öszekötőnk, szószólónk Isten színe előtt: Jézus Krisztus. Örömmel és ingyen jár közbe értünk az Atyánál. Felveszi ügyünket. Csak kérjük őt hittel, forduljunk hozzá bizalommal. CSÜTÖRTÖK. — „Ti vagytok azok, akik megmaradtatok én velem az én kísértéseimben; ■— mondja Jézus — Én azért adok néktek, miképpen az én Atyám adott nékem, országot.” (Lk 22, 28—29 — Péld 10, 28 — Mt 4, 12—25 — Lk 4, 31—37). Bajban, nehézségek idején, megpróbáltatások között mutatkozik meg igazán, hogy ki az igazi barát. „Amíg pénze volt, sok barát vette őt körül. Most bajban van s a barátok sehol”. Jézust ellenfelei részéről sok megpróbáltatás, támadás érte. A tanítványok megmaradtak vele a nehézségek idején is. De meddig? — És mi?! PÉNTEK. — „Mikor pedig látták Péternek és Jánosnak a szólásban való bátorságukat és megértették, hogy írástudatlan és közönséges emberek, csodálkoztak: meg is ismerték őket, hogy Jézussal voltak.” (Csel 4, 13 — Péld 2, 6 — Jn 10, 31—38 — Lk 4, 38—44.) „Madarat tolláról, embert barátjáról lehet megismerni”. Beszédünk, magatartásunk tanúskodik-e arról, hogy Jézus követői vagyunk? Ismertető jelünk: mindenki felé kitáruló szeretet, amelynek nincs kikötése és feltétele. Leolvasható-e rólunk? Hordozzuk-e ezt az ismerte tő jelet? SZOMBAT. — „Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmaiba helyezett”. (Csel 1, 7 — Zaik 14, 9 —Jn 5, 19—24 — Lk 5, 1—11). Nem a mi dolgunk tudni, hogy mikor jön el az Isten országa. A mi dolgunk bölcsen sáfárkodni az idővel, az Űr tanúinak, vagyis az ige hirdetőinek és megélőinek lenni és áron is megvenni az alkalmakat, hogy jót tegyünk mindenekkel. Éljük bele Isten országa jó ízét a mindennapi életbe! Povázsay Mihály — FONÁST vállalok gyapjú- és műszálból. Cím: Martincsek fonoda. Gyula. — Kiadó ágybérlet, külön bejáratú szobában, fürdőszobahasználattal, nem dohányzó férfi egyetemi hallgató részére. Válaszokat „Buda” jeligére a kiadóhivatalba kérek. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályénak lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság Felelős kiadó: Harkányi László tördelő-szerkesztő Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest 1088. Vn., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20.412—vm Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 72.4512 Áthenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Harmadik nap Jnrair fi swnte LEGYEN MEG A TE AKARATOD MIKÉPPEN A MENNYBEN, AZONKÉPPEN E FÖLDÖN H9 Lk 11,2c Pál apostol Isten akaratát így fogalmazza meg: Isten „azl akarja, hogy minden ember üdvözöljön és az igazság ismereté« re eljusson”. (1 Tim 2,4) Ez elsősorban azt jelenti, hogy bűnbocsánatot, új életet és lelki békességet kapjon mindenki, mert Isten az ilyen bűnbocsánatot nyert, kiegyensúlyozott emberekben gyönyörködik. De jelenti azt is, hogy az emberek testi, külső élete is megelégedett és boldog legyen. Más szóval, hogy minél kevesebb legyen a szenvedés, a könny, ne legyen háború, kizsákmányolás és faji gyűlölet, hanem megvalósuljon a béke. Isten akaratát nemcsak lelkiekben, a mennyei szférában akarja megvalósítani, hanem a földön is, tehát az emberek mindennapi életében. Erre a harmadik kérdésre azért van szükségünk, mert mi keresztyének nehezen tesszük magunkévá Istennek ezt a jó akaratát. Isten üdvösséges akaratát önző módon szeretnénk a magunk számára kisajátítani. Ebben a kérésben azt kérjük Istentől, hogy ajándékozzon meg bennünket olyan tág, szerető szívvel, mint az övé, amellyel át tudjuk ölelni az egész világot, más szóval, hogy adjon erőt legyőzni emberi önzésünket, s töltse meg egész szívünket az ő üdvösséget munkáló szent akaratával. ADJUNK HALAT hogy Isten üdvakarata átfogja az egész világot és minden embert üdvözíteni akar: hogy Isten nem tekinti e földet siralom völgyének, hanem itt is meg akarja valósítani akaratát; hogy Isten akaratának megvalósításáért a legnagyobb áldozatra is hajlandó volt: odaáldozta egyszülött Fiát. VALLJUK MEG BŰNBÁNATTTAL, hogy önző módra sokszor nem értünk egyet Istennek az egész világ üdvözítésére irányuló szent akaratával; hogy sokszor ki akarunk zárni másokat Isten üdvözítő kegyelméből; hogy nem vagyunk hajlandók áldozatot hozni azért, hogy Isten akarata megvalósuljon a földön. KÖNYÖRÖGJÜNK azért, hogy Isten üdvösséget munkáló akarata valósuljon kőzSttüifk lel- klekben és testiekben egyaránt; hogy minél többen fogadják el Isten bűnbocsátó kegyelmét, s ezáltal új életet nyerjenek; hogy a hívők a jóakarattá emberekkel karöltve mindent elkövessenek, hogy a világ társadalmi, gazdasági rendjében, a béke fennmaradásában is megvalósuljon Isten üdvösséges akarata*.
