Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-02-18 / 7. szám

Mk 7, 5—16

A mai vasárnap igéje olyan, mint a röntgensugár. Áthatol a külsőn és a belső lényeget, a beteg gócot mutatja meg az ember hitében. A farizeusok azzal vádolták Jézus tanítványait, hogy mosdatlan kézzel esznek és ezáltal megszegik az atyák rendeléseit. Jézus határozottan szembefordul a farizeusok külsöséges, látszatkegyességével, embertelen önző istenességükkel. Kérlelhetetlenül leleplezi álszent magatartásukat, mely mögött megromlott szívük rejtezett. Hiszen Isten parancsolatának teljesítése helyett, mely irgalmas szívet kíván, ők megmerevedett formákban, hagyományokban bizakodtak. Méltán látja Jézva az ézsaiási prófécia beteljesedését az ilyen magatartáson: „Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívok pedig távol van tőlem.”

JÉZUS MA IS LELEPLEZI A HAMIS HITET. A templomba járó híveinket sokszor megkísérti ez a farizeusi, elbizakodott magatartás. Gyakran lehet hallani ilyen vélekedéseket: megtartjuk atyáink régi szokását, eljárunk templomba, hallgatjuk az igét, élünk az úrvacsorával és együtt vagyunk a gyülekezettel. Íme, mi jó keresztyének vagyunk, eleget teszünk a külső formáknak. Az egyházat még anyagiakkal is támogatjuk! Mi kifogása lehet Istennek ellenünk? Meg vagyunk elégedve kegyességünkkel. Pedig mindez még csak külső látszat.

JÉZUS TOVÁBB VEZET EGY LÉPÉSSEL, amikor arra tanít, hogy Isten igazi tisztelete elválaszthatatlan embertársaink áldozatos szolgálatától. Élő Urunk nem formális vallásosságot vár tőlünk, hanem igaz hitet és embertársainkért tevékenykedő szeretetet. Mai igénkben Jézus csupán egy példát ragad ki: a szülök iránti szeretet elmulasztását. Mennyi szomorú példa van erre napjainkban is. Hány keresztyén ember van, aki vele együtt élő édesapjával és édesanyjával nem is beszél, vagy ha szól is hozzájuk, abban nincs köszönet! Hányán magukra hagyják beteg, öreg szüleiket, rájuk se nyitják az ajtót. Hány szülő van, aki mindenét gyermekeire áldozta és keserűen kell tapasztalnia, hogy gyermekei lerázzák az öregeket nyakukról, mint fölösleges kölöncöt.

MA SZAVAKKAL SENKI SEM LEHET KERESZTYÉN.

Krisztus útján járni csak tevékeny, áldozatos szeretettel lehet. A társadalom legkisebb sejtjében, a családi életben kell ezt kezdeni. A szülők és gyermekek közötti viszony csak a kölcsönös egymásért élésen alapulhat. Ez önzetlenséget, lemondást és áldozatvállalást jelent. E nélkül nem lehet boldog a családi élet. „Lelki édesanyánk”, egyházunk iránt is a tiszta szívből jövő szolgáló lelkülettel mutathatjuk meg, hogy értjük Jézus útját és követjük azt. Jézus arra is megtanít, hogy a keresztyén szeretet messze túl tekint saját kerítésén. Tevékenykedő hatósugarába beletartozik népünk, hazánk és lakott Földünk minden embere és egész világunk békességes életéért való fáradozás. A krisztusi szeretet ilyen tágölelésű szeretet.

ERRE A SZOLGÁLATRA önző, csak magával törődő ember szíve nem alkalmas. Jézus szívünket, magatartásunkat, szemléletünket akarja megváltoztatni, hogy Isten szeretetének alkalmas eszközei lehessünk. Neki van hatalma és ereje arra, hogy megtisztítsa és alkalmassá tegye szívünket az igaz hitre és az ebből fakadó szeretet cselekvésére. Szent lelke erejével ma is meg tud szabadítani minden formális, önző kegyességtől és bűnbocsátó szeretetével elindít embertársaink felé. Ezzel a megtisztított szívvel önként tudunk áldozatot hozni embertársaink javára és Isten dicsőségére.

Garami Lajos

IMÁDKOZZUNK

Urunk! Köszönjük, hogy igéd reflektorfényével bevilágítottál szívünk rejtekébe és megmutattad, hogy elbizakodott, önző szívvel, hamis hittel nem lehet igazán szolgálni sem Téged, sem embertársainkat. Taníts meg minket az önzetlen másokért élő élet titkára. Tisztítsd meg szívünket, hogy alkalmas eszközeid lehessünk. Ámen.

istentiszteleti rend

Budapesten, 1973. február 18-án

Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Kékén András, de. 11 (úrv.) D. Károly Zoltán, du. 6. dr. Kékén András. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 5. Szeretetvendégség: Ifj. Harmati Béla. Dózsa György út de. fél 9. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Solymár János, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre, du. 5. Szeretetvendégség. Utász u. de. 9. Sülé Károly. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Bízik László. Rákosfalva. de. 8. (úrv.) Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Bízik László. Fóti út de. 11. Kertész Géza. Váci út de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár- Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest-Wekerlete- lep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner * Vilmos. Rákosfalva MÁV-telep de. 8. Rákospalota— Hetvened vasárnap az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje 1 Kor 9, 24—27; az igehirdetés alapigéje: Mk 7, 5—16.

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Február 25-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi-rádió és az URH-adó. Igét hirdet BARANYAI TAMÁS domonyi lelkész.

— FASOR. A gyülekezet január 21-i szeretetvendégségén Bolla Árpád dunakeszi lelkész tartott előadást Közel-Keleten szerzett tapasztalatairól, élményeiről.

— CSORVÁS. A gyülekezet január 14-i szeretetvendégségén Mekis Ádám békéscsabai esperes tartott előadást: „A békéscsabai evangélikus gyülekezeti élet áldása családjainkra és híveinkre” címen. A szeretetvendégségen szlovák nyelvű énekekkel szolgált Bo- tyánszky Zsófia békéscsabai kántomő is, valamint a gyülekezet gyermekei versek elmondásával tették még emlékezetesebbé a szeretetvendégséget.

— BÉKÉSCSABA. A gyülekezet januári szeretetvendégségén Kun-Kaiser József Me- zőberény I. kerületi lelkész „Evangélikus kegyesség” címen tartott előadást.

Kistemplom de. 10., du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kis- tarcsa $e. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) D. Dr. Ottlyk Ernő, de. fél 11. (német). de. 11. (úrv.) D. Dr. Ottlyk Ernő, du. 6. Madocsai Miklós. To- rockó tér de. fél 9. D. Koren Emil. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács József, de. 11. Takács József, du. fél 7. Csengődy László. Pesthidegkút de. fél 11. Takács József, du. fél 7. Csengődy László. Modori u. 6. de. 10. dr. Lehel László. Kelenföld de. 8. Bencze Imre, de. 11. (.úrv.) Bencze Imre, du. 6. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán. Albertfalva de. 7. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Ke- lenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11, du. 4. Szeretetvendégség.

— HALÁLOZÁS. Serfőző Gyuláné, lapunk hűséges olvasója január 2-án az Egyesült Államokban elhunyt. „Nékem az élet Krisztus és a meg- halás nyereség.”

— özv. Czinköczky Jánosné, sz. Tyehlár Mária lelkészözvegy, a kistarcsai Papnék Otthonának gondozottja 83 éves korában elhunyt. Hamvait a Farkasréti temetőben helyezték el. „Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg.”

— VENNÉNK 60—70 kg-os harangot. Ajánlatokat ármegjelöléssel Evengélikus Lelkészi Hivatal 8511 Takácsi címre kérünk.

— GONDOZÖNÖT keresek jólelkű, idős néni mellé egész napra, bejárással. Telefon: egyszázhatvan —nyolcszázötvennyole.

EVANGÉLIKUS ELET

A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság Felelős kiadó: Harkányi László A szerkesztésért felel: Mezősi György

Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088. Budapest VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142—074

Csekkszámlaszám: 516—20.412—Vili Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft

Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 1

73.0399

Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető:

Soproni Béla vezérigazgató

„Hajtsd hozzám, én Istenem, a te füledét és hallgass meg; nyisd még szemeidet és lásd meg a mi pusztulásunkat és a várost, amelyet a te nevedről neveznek; mert néma mi igazságunkban, hanem a te nagy irgalmasságodban bízva terjesztjük eléd esedezé- seinket.” (Dán 9, 18)

VASÁRNAP. — „Monda pedig az Űr éjszaka látás által Pálnak: Ne félj, hanem szólj és ne hallgass! mértén veled vagyok és senki sem támad reád, hogy néked ártson.” (Csel 18, 9—10 — Ézs

54, 17 — Mt 20, 1—16 — Zsolt 18, 2—7) Néhány évvel ezelőtt leütöttek az utcán egy embert. Emberek vették körül a verekedőket: szó nélkül nézték őket, majd azt is, mikor a tettes elmenekült. Hányszor hallgatunk akkor is, mikor meg kellene sizólalnunk. Inkább választjuk a megalkuvást. Nem hallgathatunk! Erősítsen bennünket az a tudat, hogy Isten vjelünk van és senki sem árthat nekünk.

HÉTFŐ. — „Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad.” (Ézs 40, 8 — Zsdd 12, 27 — 1 Kor 1, 26—31 — Lk 11, 1—13) Évről évre tanúi vagyunk a természet halálának: leveti lombruháját. Az elmúlás megdöbbent bennünket, fájó érzést okoz, ha egy barát, ismerős vagy rokon eltávozik körünkből. Az elmúlástól nem szabadulhatunk meg: minden földi lét ennek van alávetve. De van, valami, ami felülemelkedik ezen a renden: ez Isten beszéde. Ezt kell nekünk is hirdetnünk!

KEDD. — „Kicsoda hasonló az Űrhöz, a mi Istenünkhöz, aki a magasságban lakozik? Aki magát megalázva tekint szét mennyen és földön.” (Zsolt 113, 5—6 — Zsdd 2, 1— 10 — Fii 1, 27—30 Dk 11, 14—28) Isten, ki hatalmasabb mindennél és mindenkinél, eljött közénk, megalázta magáit, elszenvedte a kereszt gyalázatát — és mindezt értünk,

■ bűnösökért.

I SZERDA, — „Eredj el és az Űr legyen veled!” (1 Sám 17, 37 — Lk 10, 3 — Mt 19, 27— 30 — Lk 11, 29—36) Ha valaki

eluitazáik tőlünk, a búcsúzáskor jó utat kívánunk neki, hogy épen és egészségesen láthassuk vdszont Ismert számunkra az igeszakasz kérése. Az ember megmaradása és visszatérése úgy biztos, ha az Űr vele van, mellette áll és megvédi minden rossztól, kísértéstől. Kérjük azért, hogy az Űr legyein vélünk!

CSÜTÖRTÖK, — „Jó nékem, hogy megaláztál azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet.” (Zsolt 119, 71

— Zsád 5, 8 — 1 Kor 3, 5—10

— Lk 11, 37—54) Sok embert fertőz meg a nagyképűség, a dolyf: ez vagyok én! Pedig az igazi. Istentől követelt magatartás az alázat. Csak így ismerhetjük meg önmagunkat, és így ismerhetjük meg, követhetjük Istent, tanulhatjuk rendeléséit!

PÉNTEK. — „Kiálts teljes torokkal, ne .kíméld; mint trombita emeld fel hangodat és hirdesd népemnek bűneiket.” (Ézs 58, 1 — Csel 10, 42

— 1 Móz 7, 17—8, 4 — Lk 12, 1—12) Néha megjelenik közöttünk egy-egy prófétai hangú ember. Hatására feleszmélünk a mindennapok meg- szokottsáigából, a görcsbői, amibe a monotonitás köwesí- tett bennünket. Fejünket felemeljük, figyelünk, de egy idő után visszaesünk a közönybe. Pedig teljes torokból kellene, kiáltani, amikor népünk vagy emberiség elleni bűnökkel találkozunk.

SZOMBAT. — „Jaj azok- naik, akik az Űrtől mélységesen elrejtik tanácsukat és aldk a sötétségben szoktak cselekedni, mondván: Ki lát minket és ki ismer minket?” (Ézs 29, 15 — Csel 5, 3 — 1 Móz 8, 15—22 — Lk 12, 13—21)

Egyesiek példaképe az ügyeskedő, minden körülményt meglovagoló és saját has®, nára fordító ember; aki nem riad vissza a zavarosban halászástál, a kétes tisztaságú üzletektől. Cselekvésük rugója nagyon sokszor: nem tudják meg, nem veszi észre senki! Biztosra mehetnek? Minden rossz, hamisság és bűn napvilágra kerül egyszer és felelni kell érte a Bíró előtt. Készüljünk erre a találkozásra!

Jankovits Béla

Türingiai képeslapok

Képeslapot küldünk szeretteinknek, ismerőseinknek, ha kirándulunk vagy külföldön járunk. Szeretnénk őket utunk tapasztalatainak, élményeinek részeseivé tenni. Így adok most én is néhány „képeslapot” kedves olvasóink kezébe a közelmúltban a Német Demokratikus Köztársaságban, közelebbről a Türingiai Evangélikus Egyház területén tett tanulmányutamróL

Az „erős vár”

Braecklein püspök úr, a türingiai lutheránus tartományi egyház püspöke, aligha gondolta, amikor a vendég iránti figyelmességből a Hainsteinen — Eisenach egyik legmagasabb pontján kijelölte szálláshelyemet, milyen érzéseket kelt egy szórványegyházban élő lelkészben a Wartburg alatt lakni. Amikor reggelente félrevontam szobám ablakának függönyét, ott sötétlett előttem hatalmas tömbjével vagy csillogott hóval befedetten az „erős vár.” Gondolom a világ bármelyik részéből érkezett evangélikus lelkész úgy állt volna lenyűgözve ez előtt a látvány előtt, ahogy én, valahányszor az ablak elé álltam.

Lehetetlen Lutherra nem gondolni. — Ez tehát a vár, amely oltalmával magába ölelte őt, amikor a wormsi birodalmi gyűlés után „üldözött vaddá” vált és pártfogóinak iránta és az ügy iránti szeretete egy időre „rabbá” tették őt. Ez az egykori biztos menedék körülövezve Türingia végtelen erdőségeitől, rejti magába art a nagyon szerény igényekről tanúskodó szobát, amelyben a rövid időre György lovaggá változott reformátor hallatlan szellemi összpontosítással német nyelvre fordította az Újszövetséget.

A wartburgi vár ekkor végképpen a német szellemi élet bástyájává nőtt, hiszen Luther bibliafordítása vetette meg a német irodalmi nyelv alapjait. Ez a bástya talán akkor kezdett épülni, amikor néhány évszázaddal korábban Wolfram von Eschenbach, Heinrich von Veldeke és Walther von der Vogelweide és más költők, a „minnesängerek” énekeikben megcsillogtatták koruk német nyelvének értékeit. S a kultúra bástyájává restaurálta újra Goethe, aki 1814 júliusának egyik estéjén szinte zsoltáros h »igon énekli meg a természet világának előtte itt újra feltáruló csodáját.

De a kultúra, a művészet más ágai számára is fellegvárrá vált többször is a Wartburg. Ezt igazán akkor tudnám érzékeltetni, ha most újabb képeslapok sorát helyezném a kedves olvasó elé a várban ma is megtalálható képzőművészeti alkotásokból. Hadd emeljem ki mint hozzánk közel állókat e sorból az idősebb Lucas Cranachndk, Luther jó barátjának, a reformáció neves festőjének ma a wartburgi Luther-szobában látható három alkotását. Itt, magányában festhette meg a refromátort, titokban György lovagot. És itt van a fiatal férj Lutherről és féleségéről, Bóra Katalinról készített két kép is. — Liszt és Wagner többször is itt mutatták be új műveiket.

A haladó politikai törekvések is nem egyszer e vár falai között találtak helyet eszméjük kibontakoztatására a századok folyamán. Különösen is jelentőssé vált a reformáció 300. évfordulója idején a polgári patriotizmus eszméjének zászlaját magasra emelő diákok és professzorok itt tartott gyűlése.

Nem véletlen, hogy az első, munkáshatalomra, békére, szocialista alapokra építő Németországért felelősséget hordozó állami és egyházi vezetők (Walter Ulbricht államelnökkel és D. dr. Moritz Mitzenheim püspökkel az élen) 1964-ben itt a Wartburgban adtak egymásnak találkozót, hogy felmérjék a közös feladatokat a német nép békés, demokratikus életének továbbfejlődése érdekében.

A „lutheránus Róma"

Német lelkészbarátaink Türingiában kissé tréfásan is, de meleg kedvességgel gyakran így emlegették a Pflugensbergen, a Wartburghoz közel eső dombtetőn épült tartományi püspöki hivatalt: a Vatikán.

Ez az NDK területén élő lutheranizmus életében vezető szerepre is utaló, nem kévés öntudatot takaró szó, ugyanakkor azt a gazdag reformációi történelmi örökséget is jelzi, amit a Wartburgot gyűrűző Eisenach és a szász Svájcot magába ölelő Türingia rejt magában.

1498 elején lépegetett be a kis Luther Márton a Nicolaitoron (Miklós-városkapu) át

Eisenachba, hogy a nemrég lendületnek indult könyvnyomtatás útján szaporodó tankönyvek segítségével mélyen merítsen kora tudományának kútjából és 1540-ig több ízben is hosszabb-rövidebb ideig tartózkodott a városban.

Gyermekkorunkban együttérzően hallgattuk az egyszerű családból származó kisdiák Luther anyagi nehézségeiről szóló történeteket és hálásan gondoltunk arra a kedves „nénire”, aki ebben az időben gondoskodó szeretetébe fogadta a mindennapi kenyerét sok társáhqz hasonlóan énekes diákként megkereső Luthert. Az 1511-ben elhunyt Ursula Cotta háza, amely egy későbbi tűzvész következtében ma már változott formában áll előttünk a város szívében, közel a György templomhoz, — ma Luther-ház. Lutherhez és a reformációhoz fűződő emléktárgyakat gyűjtve azt a környezetet igyekszik érzékeltetni, amelyben Luther fiaital életét töltötte.

Az élőbb említett Szent György templomban prédikált Luther 1521 májusában. A gyerekkorában sokszor látott, sárkánnyal viaskodó Szent Györgynek, a város védőszentjének a S2»bra adhatta talán Luthernek a gondolatot, hogy wartburgi tartózkodása alatt a György lovag álnevet vegye fel. A háború alatt megsérült templom, Luther-ház, a Bach emlékét őrző, kora zenei instrumentumait ösz- szegyűjtő épület és a középkori tanácsház, ma jelezve a Német Demokratikus Köztársaság és a Türingiai Evangélikus Egyház között is kialakult jó kapcsolatokat, újjáépítve fogadja az évenként Eisenachba látogató sok százezer turistát.

A Lutherrel és a reformációval kapcsolatos sok emlék természetes módon tette Eisena- chot a világ evangélikusságának jó értelemben vett zarándokhelyévé. Jelentős nemzetközi egyházi találkozások színtere is volt Eisenach. A Hainsteinen levő egyházi intézményeket körülvevő udvaron álló Söderblom-szobor arra is emlékeztet, hogy Eisenach milyen jelentős szerepet játszott a világ lutheranizimu- sának egymást keresésében. — Engedjenek meg itt a kedves olvasók egy kis sztoriit hainsteini tartózkodásom idejéből.

November közepe bőséges hózuhataggal borította be Eisenachot. Söderblom Náthán egykori svéd érsek szobra ennek következtében hó-kucsmát tett a fejére. — Néhány nap múlva a megenyhült légkör a kucsma alatt bő erezetben csordogáltatta a mindnyájunk által tisztelt, kiemelkedő egyházi vezető arcán a megolvadt hólevet. — Haszontalan utódok, lelkészek és a katechetikai szeminárium résztvevői azon élcelődtünk, hogy az ökumanicitás gondolatáért oly sokat fáradozó Náthán érsek most nem a mai ökumenét foglalkoztató nehéz kérdésékre gondol-e.

A Luther személyéhez és a reformációhoz fűződő emlékek azonban alig lehettek volna elegendők ahhoz, hogy Türingia a lutheri evan- gélikusság jelentős góca maradjon ha az itt élő nép, Türingia sok vihart megélt népe, meg nem hallja a reformátor evangéliumot hirdető szavát; ha nem öleli Hűséggel szívére a Luther és munkatársai által a Szentírás tanítását a maguk korában nagy gonddal és az élet egészére tekintően megfogalmazott hitvallási iratokat: ha nem hozza meg az áldozatot annak érdekében, hogy a reformáció örökségét az utódoknak is átadja és ha nem vállalja azt az elkötelezést, ami a reformáció helyes megértéséből az egész társadalom felemelkedéséért reá hárult. Hogy az elmúlt évszázadokban a Türingiában élő evangélikusok jelentős tömegei az evangélium, a hitvallási iratok iránti szeretetben, egész népük iránti elkötelezettségben éltek, azt bizonyítja az a számtalan sok szép templom, lelkészlakás, egyházi intézmény, amely az NDK-nak ezen a részén ma is fennáll és Eisenachot, ha nem is Vatikánná, de a ma élő evangélikus egyház fontos bázisává teszi. — Nyilván ez a tény indította a Lutheránus Világszövetség vezetőit arra az elhatározásra, hogy elődje, a Lutheránus Világkonvent eisenachi megalakulásának 50. évfordulóján, a világszövetség központi bizottsága ez év folyamán itt tartsa meg legközelebbi ülését.

Hogy miképpen épít a mai türingiai egyház a múlt örökségére, hogyan találja meg szolgálatának mai lehetőségeit és formáit, az egész társadalomért érzett felelőssége hogyan jut kifejezésre, erre a legközelebbi képeslapon szeretnék visszatérni.

Mezősi György