Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-02-18 / 7. szám

Éljetek Benne Az új kondorosi lelkész beiktatása Mint arról már a múlt év végén hírt adtunk lapunkban, 1972. december 10-én iktatták be az új kondorosi lelkészt, Deme Károlyt hivatalába. Sze­retnénk most visszatérni erre az ünnepélyre. Előzmények Több mint tíz évet szolgait a gyülekezetben — 1959 má­jusától — Táborszky László, akinek a szolgálati ideje alatt fejlődésnek indult a kondorosi gyülekezet. A korábbi nehéz jdők után egységesen végezte a gyülekezet szolgálatát, ösz- szeforrt a lelkész és gyülekezet A múlt év őszén a nyugdí­jazás folytán megürült egyik békéscsabai lelkészi állásra hívták el Táborszky Lászlót, aki ha nem is könnyű szívvel, de engedett a hívásnak. így ürült meg a kondorosi lelkészi állás. A gyülekezet a püspök iránti bizalomból lemondott lelkész­választói jogáról és azt kérte az egyházkerület püspökétől, hogy olyan lelkészt küldjön Kondorosra, aki hűséggel és szeretettel vezeti tovább a gyü­lekezetei. A püspök Deme Ká­roly volt Békéscsaba-Erzsé- bethelyi, lelkészt küldte ki a kondorosi gyülekezet új lelké­széül. Ilyen előzmények után ke­rült sor december 10-én a be­iktatásra. Az iktatás A zsúfolásig megtelt tem­plomban igehirdetéssel szolgált D. Káldy Zoltán püspök, az ik­Öregeink Panaszkodó öregek öregek ajkán mindig sok volt a panasz — mondják, akik könnyen beletörődnek min­denbe. öregek ajkán még ma is sok a panasz — mondják az érzékenyebb fülűek, akik soha nem tartják természetesnek a rosszat vagy a szomorút, öre­gek ajkán legyen mind keve­sebb a panasz — mondjuk, ha szerető szívű keresztyének va­gyunk, ha nemcsak felfigye­lünk egyes jelenségekre, ha­nem jobbá és szebbé akarjuk tenni az életet. Öregek örök panasza Fellapozom a Szentírásban a Prédikátor Salamon könyvét (12,4-től) és ott az öregséggel kapcsolatban ma is hallható panaszokat olvashatok: „Ne­hezen megy a rágás, mert ki­hullanak a fogak. Homályossá válik a látás, romlik a hallás, rqyidebb alvás is elegendő, ne­hezen megy „dombra, emelke­dőre, lépcsőre az Öreg láb, bi­zonytalanná válik a járás, sok mindentől félni kell, s az öreg embernek többször jut eszébe, mint a fiataloknak, hogy el kell mennie innen — a por új­ra porrá lesz, s a lélek vissza­tér Teremtő Istenéhez.” Mint­ha csak ma mondaná valame­lyik, gyöngesége miatt panasz­kodó öregünk ezeket a szava­kat. Lám, több ezer éve azo­nos tünetek, azonos okok a pa­naszra az öregség idején! Min­den öreg még folytatni is tud­ná: „feledékenyebb lettem, nem jutnak eszembe nevek és évszámok, gyermekkoromra mintha jobban emlékeznék, mint arra, ami tavalyelőtt tör­tént”. Ügy van, ahogy Mon­taigne írta: „az öregség job­ban összeráncolja elménket, mint-az arcunkat”. Meszesedik nemcsak az érrendszer (szí­vünk és agyunk), hanem a lelki tulajdonságok is, az öreg em­ber már nem rugalmas, nehe­zen illeszkedik, nehezen for­málható. A panaszok égy másik része a veszteségekre vonatko­zik öreg korban. A „veszte­séglistán” első helyen a fiatal­ság áll, ami hihetetlenül gyor­san illatat el. Világosan látják az öregek, amit Oscar Wilde művészien így fejezett ki: „az öregség tragédiája nem az, hogy az ember öreg, hanem az, hogy már nem fiatal”. A fiatal­sággal együtt a szépség, erő, kacagás is eltűnt. Régi búto­rok, régi munkahely, régi hír­név, régi sikeres eredmények mind a múltéi mär. E szomo­rú veszteséglistán a legszomo­rúbb tételek az elvesztett éle­tek: úti társak, akik már elma­radtak. Van, aki így panasz­kodik: „több a rokonom és is­merősöm a temetőben, mintáz élétben”. Más meg így: „már csak fényképeim vannak, élő rokonaim sehol”. Megértjük a Prédikátort, aki az öregkort „nem szeretem” időnek nevez­te (12,4). Öregek mai panasza Sok öregtől hallani ilyesfajta mondatokat: „Bezzeg az én időmben ... nem volt ekkora hajsza, nem volt ilyen roha­nás, kisebb volt a zaj, több volt a szabad idő (öregekkel való beszélgetésre is), nem volt eny- nyi ideges ember,.többször volt együtt a család, jobban tisztel­ték az öregeket, kikérték taná­csukat, nem mondták: ehhez nagymama, nagypapa nem ér­tesz..., bezzeg az én időm­ben ..A fokozott érzékeny­ségű öregkorban az öregek vaksi szemmel is észreveszik'a modern élet árnyoldalait, ter­heit, megoldatlan problémáit, s nemcsak könnyebben sértőd­nek, mint az élet harcát vívó, edzett fiatalok, hanem hajla­mosak a keserűségre, a sötét megállapításra „ma minden rossz”. Fiatalok jól teszik, ha odafigyelnek az öregek jogos panaszaira, anélkül, hogy a sö- tétenlátást átvennék. Nem kell mindjárt zsörtölődőnek, há- zsártosnak mondani a panasz­kodó öreget. Panaszukban az élet értékelését kell felfedezni. Bántja őket, ha nem szép, ha nem jó, ha nem emberséges az élet. Illyés Gyula kegyeletsér­tésnek tartja, ha valaki öreg arcokról fotót készít, de művé­szek öregeket mutató portréit érdekesnek és értékesnek mondja (Kharon ladikján). Ti­zian, Tintoretto vagy Remb­randt több tanulmányt készí­tett öregekről. A gondrótta ba­rázdában, az életküzdelemben kapott sebekben, a nehéz har­cok nyomaiban meglátták a mondanivalót. Valahogy így kell öregek mai panaszát hall­gatni, hogy szavukban az éle­tet féltő, életet ismerő embert tiszteljük. ...hogy kevesebb legyen a panasz Kettőn áll a vásár. Öregeken is, fiatalokon is. Itt segíthet a keresztyén hit is, a keresztyén szeretet is. A hivő öreg úgy biztatja magát, mint a zsoltá- ros: „Áldjad én lelkem az Urat és el ne feledkezzél semmi jó­téteményéről,” Hivő szívű em­ber szeme is észreveszi: van oka hálaadásra is. Amije volt, mindent ajándékba kapott, s talán nem csak Burns öreg­asszonya tudja elmondani: „volt víg napunk elég John, szép emlék két öregnek”, ha­nem még sokan mások is. Azt is észre kell venni, hogy az öregek kincsek birtokában vannak: több az idejük (tv, rá­dió, könyv, kézimunka, mind tartalmas időtöltés lehet), na­gyobb a bölcsességük is, job­ban értik az életet, gyakran jobban tudják beosztani ki­csinyke kis pénzüket is. Sőt, ta­lán szolgálat is akad; nagyma­máknak is, nagypapáknak is (mi lett volna velünk az utolsó 20 évben nagymamák nélkül?). S az öregek talán tudják azt is mán amit fiatalok alig hisznek el: jobb adni, mint kapni. A megöregedés illemtana nem­csak abból állhat, amit Illyés Gyula ajánl: „behúzni csend­ben az ajtót magunk mögött”, hanem hasznossá is lehet ten­ni magunkat még öreg korban is. A fiatalok pedig vállaljanak mind nagyobb részt abban, hogy öregjeink ajkán kevesebb legyen a panaszszó! A meg­hallgatás, a jó szó, a fizikai és lelki segítségnyújtás mind hoz­zájárulhat ahhoz, hogy öreg­jeink ne keserűséggel készülje­nek az elköltözésre, mint akik mindenben és mindenkiben csalódtak, hanem derűsebben megelégedetten és hálaadás­sal. — Vegyük komolyan az öregek panaszát és tegyünk meg mindent, hogy kevesebb legyen a panaszkodó öreg gyü­lekezetünkben és társadal­munkban. Dr. Hafenscher Károly tatás szolgálatát Mekis Ádám, a Kelet-Békési Egyházmegye esperese végezte, a szolgálat­ban segédkezett a gyülekezet volt lelkésze, Táborszky László is. A püspök igehirdetésének textusát a Kolossébeliekhez írt levél egyik verséből választot­ta. Az igehirdetés bevezető ré­szében arról szólt, hogy az 1972-es esztendő egyházunkban a „mozgás” éve volt. Tizenegy lelkész került új szolgálati helyre úgy, hogy elődeik nyug­díjba mentek magas korukra, vagy egészségi állapotukra való tekintettel. Isten iránti hálával mondotta el a püspök, hogy olyan helyzetben van ma a Magyarországi Evangélikus Egyházunk, hogy minden meg­ürült lelkészi állást be tudott tölteni. A lelkészi állások be­töltése minden esetben úgy tör­tént, hogy szem előtt, kellett tartani az egész egyház, a gyü­lekezet és a lelkészek érdekeit is. A lényeg minden esetben az volt, hogy mi az egész egyház érdeke. Nem volt ez minden esetben könnyű. „Egyéni és gyülekezeti érdeken felül az egyház, a közegyház, a Ma­gyarországi Evangélikus Egy­háznak az érdeke és szolgálata a fontos, mert mi egy test va­gyunk és az egy testnek a tag­jai kell, hogy dolgozzanak az egész testért.” Ebben a szituá­cióban szólal meg az igei „Amiképpen vettétek a Krisz­tust, ózonképpen járjatok is benne.” A továbbiakban azt a kérdést tárgyalta a püspök, hogy „mit jelent az, hogy él-. jünk a Krisztusban? Kern je­lenthet kevesebbet, mint ö. Ügy segíteni az embereken, ■mint Öl... Mindig oda ment, ahol szükség volt rá. Mindig azt adta, amire szüksége volt az embereknek.” Ilyen szolgá­latra hívta a püspök igehir­detésének befejezéseképpen a kondorosi gyülekezetei és a kondorosi gyülekezet új lelké­szét. Az igehirdetés után Mekis Ádám esperes iktatta be hiva­talába az új lelkészt, majd a jelenlevő lelkészek egy-egy igével áldották meg szolgatár­sukat. Az iktatás után A beiktatott lelkész az előírt textus alapján hirdette Isten igéjét, melyben körvonalazta szolgálatának céljait és terüle­teit új gyülekezetében. Elkö­telezettséget vállalt Jézus igaz követésére és szolgálatára. Az istentisztelethez közgyű­lés csatlakozott, melyen több köszöntő hangzott el. Szent- leány Ödön egyházkerületi fel­ügyelő a Déli Egyházkerület köszöntését tolmácsolta, dr. Pé- terffy Gábor, a Kelet-Békési Egyházmegye felügyelője az egyházmegye üdvözletét és jó­kívánságait adta át. Melegen köszöntötte az új lelkészt az előd és több szomszédos gyüle­kezet lelkésze. A Békéscsaba- Erzsébethelyiek ragaszkodó szeretetéről tett tanúságot az a presbiter, aki elbúcsúzott volt lelkészüktől. Végül az . egész Magyarországi Evangélikus Egyház nevében D. Káldy Zol­tán püspök szólt az új lelkész­hez és gyülekezethez. A fehér asztalnál, ■ melyhez leültette a kondorosi gyüleke­zet a vendégeket, folytatódott a köszöntések sora. Itt üdvö­zölte az új lelkészt és értékel­te eddigi szolgálatait is Gregor György egyházügyi tanácsos, és’ köszöntötte a püspököt és az egész gyülekezetét dr. Csong­rádi János szarvasi felügyelő, egyházkerületi presbiter. A Községi Tanács nevében is hangzott el köszöntő, melyben kérték az új lelkészt, hogy olyan szellemben munkálkod­jék az egész falu fejlődésén, előremenetelén, mint elődje is tette. A köszöntőkre Deme Károly lelkész válaszolt,, megköszönve az eddig is tapasztalt szerete- tet, és ígéretet tett, hogy az előlegezett bizalomra szeretne rá is szolgálni. Nagy volt a mozgás az el­múlt évben a lelkészek között. Sokan kaptak új, és nagyobb megbízatást. Istennek legyen hála, hogy egyházunk tudott és ■ tud gondoskodni a gyülekeze­tekről, és az evangélium és a szeretet cselekedeteinek szol­gálatáról és éléséről gyüleke­zeteinkben. Isten áldja meg a kondorosi gyülekezetei és új lelkészét, hogy jól és eredményesen tud­ják ellátni együttes szolgála­tukat. K. Gy. Pilinszky János: BÁR SZÍNEM FEKETE Végül mindig Isten útját követtem, bár színem fekete. Ezért, ha egyszer elfogadtatom, úgy leszek az üdvözültek sorában, v mint leeresztett sötét zászló, becsavart lobogó, szótlanul és jelentés nélkül, és mindenkinél boldogabban. A költő „Szálkák” című, 1972-ben megjelent kötetéből. Imádság öregkorban istenem, Te engedted meg, hogy megöregedjem. Te azt is tudod, hogy öregségem gyakran teher, és hogy milyen nehéz, amikor fogytán érzem erőmet. Testem mind több gondot okoz nekem, látásom rosszabodott, hamarosan igédet sem olvashatom. Mind nehezebben hallom barátaim szavát is és egyre inkább másokra szorulok. Ne engedd, hogy csak teher legyek masoknak. Hadd nyerjem el világosságodat, hogy eboen lássam magamat és másokat, s így barátságos lehessek mindenkihez. Ne engedd, hogy valaha is túlságosan fáradt legyek ahhoz, hogy köszönetét mondjak Néked és Téged dicsérjelek, mennyei Atyám! („Ma így imádkozzatok” című imádságos könyvből.) SVÁJC A Svájci Református Egyház mindegyik kantonális egyházá­ban megengedett ez év január­jától a nők lelkészi szolgálata. Utolsóként Vaud kanton egy­háza határozta ezt el, az első pedig Genf egyháza, volt 1928­ban. (epd) A munka bizonyítványa Nem tudom, ki hogy van vele; én mindig érdeklődéssel vé­rom a Központi Statisztikai Hivatal jelentését, amely számot ad arról, hogyan dolgoztunk, hogyan éltünk az elmúlt észtén• dobén. Természetesen egyénileg mindenki tudja önmagáról, ho­gyan dolgozott és azt is, miként alakult saját magának és csa­ládjának élete. Mondanom sem kell azonban, hogy ennél á szubjektív megállapításnál valóban sok egyéni ok és okozat játszhat közre: szorgalmasan dolgoztam s jól kerestem; nem erőlködtem s kevésbé jól kerestem; munkahelyi körülményeim jók vagy szervezetlenek; éreztem a megbecsülést vagy ellenke­zőleg. Mind megannyi tényező, ami befolyásolja az egyén Iá* tását, helyes vagy helytelen ítéletét. Valahogy úgy vagyunk ezzel, mint az iskolával. A tanuló örömök és gondok, sikerek és kudarcok között dolgozik, míg el nem érkezik a bizonyítványosztás, mikor minden kiderül: jó is rossz is. Az is, hogy miben vannak megérdemelt sikerek, miben hiánnyosságok s nem utolsó sorban, hogy mit kell tenni, legyen jó, még jobb az átlagos eredmény. AZ ÉVES STATISZTIKAI JELENTÉS IS ILYEN TÜKÖR. Jól dolgoztunk-e vagy sem s „melyik tárgyban” kell javítanunk, hogy eredményünk még jobb legyen. Ez az a „bizonyítvány”, amely mentes a szubjektivitástól, a számok — úgy mondják — könyörtelenek és feltárnak jót, rosszat, kendőzetlenül. Nem kell megijedni a kedves Olvasónak, nem kezdem el most elemezni a jelentés tükrében hazánk gazdasági helyzetét. Ugyan tehetném, mert csábítanak a számok a nemzeti jövede­lem alakulásáról, a kedvező külkereskedelmi mérlegről. AZT SZOKTAK MONDANI, HOGY „KÖZGAZDÁSZ NEM­ZET” VAGYUNK. Jó közgazdászaink vannak, és — sajnálatos kivételektől eltekintve — jól gazdálkodik az ország lakossága is. Ezt mutatja a város és falu képe egyaránt. Vessük össze köz­ségeink képét a 10—15 év előttivel, városainkat a mából helyez­zük képletesen a múlt panorámájába. És Budapest? A fejlő­dés olyan rohamos, hogy azt szinte csak a szem nyugtázza, a statisztika túlságosan rideg. Hogij vannak gondjaink? Persze hogy vannak. Mégis micsoda minőségi különbség van ezekben a gondokban a letűnt Horthy-re::ászer gondjaival szemben. Ak­kor a betevő falatért nyögtek milliók, ma a gyors fejlődés okoz­ta problémák vagy átmeneti ellentmondások megszüntetésén fáradozunk. Akadnak ma is nehézségek egyéni sorsokban, ma­gukra maradt, egyedülálló öregek életében, de a társadalom nem érzéketlen sorsukkal szemben, keresi a segítség útját. MIT TÜKRÖZ EZ A JELENTÉS és minden más hasonló számadás? Egyensúlyt és az erre való törekvést. Az életszín­vonal állandó és fokozódó növekedését. A reálbér emelkedését, a pénzbeni és természetbeni társadalmi juttatás — mint pl. egészségügyi és szociális ellátás — emelkedését. Emlékezetes Fock Jenő miniszterelnöknek egy mintegy másfél év előtti be­széde, melyben rámutatott a beruházási piac ellentmondásaira és intézkedéseket jelentett be. A Központi Statisztikai Hivatal jelentésében már tükröződik ezek hatása kedvező irányban. A központi nagy beruházásokra emelkedett a ráfordítás, az elap­rózott, túlságosan sok anyagi erőt lekötő vállalati és szövetke­zeti beruházások értéke csökkent. Érezhetővé vált, hogy az in­tézkedések a gazdasági egyensúlyt szolgálják. Mindez pedig nem egy elhatárolt gazdasági terület problémája, hanem mindany- nyiunk életkörülményeit szolgálja. Gyülekezeteinket járva az egyházi ügyek megbeszélésén kí­vül előkerülnek a haza, a tsz, a vállalat vagy szövetkezet helyi dolgai, sikerei és kudarcai. Egyházunk népe nem áll kívül az életen. Benne él a dolgos mindennapban. Gyülekezeti tagok, presbiterek a tanácsokban is dolgoznak. Egyikünk az iparoan, másikunk a mezőgazdaságban dolgozik, irányít, kit hova állított az élet, egyéni sorsa és szakértelme. Ezért érdekes a Központi Statisztikai Hivatal jelentése az egyház emberének is. Mert egyek vagyunk: egyház és haza. Ez következik a politikai dia- kóniából is, mely egyik mélyre nyúló tanítása egyházunknak. Ez a szemlélet azonban csak egyik oldala az igazságnak. As eredmények nem közömbösek egyházunk részére sem, hiszen a népgazdaság eredményeinek kedvező alakulása kihat a la­kosság életszínvonalára. Gyülekezeteinknek vannak kötelezett­ségeik, amelyek nemcsak a lelkész eltartására korlátozódnak, hanem a templomok és épületek fenntartására is vonatkoznak, nem is szólva a diakónia feladatainak betöltéséről. Mindezek kapcsolatban állnak híveink életkörülményeivel is. Az a jó politikai légkör, melyben mindannyian élünk, azok a kiegyensúlyozott gazdasági eredmények, amelyeket népgaz­daságunk kimutatja gyülekezetek tagjait arra kell hogy indít­sák: hittel és bizakodással dolgozzanak munkahelyükön és egy­házban egyaránt. MUNKA ÉS SZOLGÁLAT, EZ A KETTŐ EGY. Ez indíthat­ja az egyház minden tagját: vezetőt és egyszerű gyülekezeti ta­got arra a bizalomra, hogy a „bizonyítványok” egyre jobbak lesznek. Szent-Ivány Ödön Barátság és együttműködés Huszonöt esztendő a történelemben és egy nép életében nem nagy idő. Magyar népünk életében az elmúlt huszonöt év még­is történelmi jelentőségű, mert ez alatt az idő alatt rakta le né­pünk a szocializmus alapjait. Persze nem segítség nélkül. Segít­ségünkre volt ebben a szocialista országok nagy családjának, elsősorban a Szovjetuniónak baráti támogatása. ÉPPEN HUSZONÖT ÉVVEL EZELŐTT, 1948. február 18-án írták alá Moszkvában a Szovjetunió és Magyarország közötti barátsági, együttműködési és kölcsönös segítség nyújuisi szer­ződést. A szerződés a Szovjetunió rézéről mindenekelőtt óriási baráti gesztus volt magyar népünk felé. Köztudomású, hogy Magyarország részt vett Hitler oldalán a Szovjetunió elleni háborúban. A Szovjetunió jól tudta, hogy ez a magyar nép aka­rata ellenére, a horthysta vezetők hibájából történt. A népek kö­zött nincs ellenséges érzés, azt csak vezetőik szíthatják. Így a szerződésben mindkét nép barátsági vágya jutott kifjezésre. A SZERZŐDÉS NEM MARADT ÍROTT PAPIROS CSUPÁN. Huszonöt év távlatából jól lemérhetjük, mennyire elmélyültek ez idő alatt kulturális és tudományos kapcsolataink, s ez mind­két nép kultúrájának fejlődésére termékenyítőleg hatott. Gaz­daságilag is óriási segítséget és támogatást kapunk a Szovjet­uniótól. Elegendő itt csupán a Dunaújváros kohóit tápláló vas­ércre és a Barátság olajvezetéken érkező energiahordozókra, vagy Százhalombattára gondolnunk. S amikor az 1956-os ellen- forradalom idején a reakció éket akart verni a szovjet és a ma­gyar nép közé, nemcsak-az ellenforradalom leveréséhez, hanem a gazdasági talpraálláshoz is óriási segítséget kaptunk. A KÉT NÉP BARÁTSÁGÁNAK KERETÉBEN EGY­HÁZUNK IS testvéri kapcsolatot épített ki az Orosz Ortodox Egyházzal, valamint az észt és lett evangélikus testvéreinkkel. S ezek a testvéri kapcsolatok nemcsak a „szentek közösségénekf kifejezői, hanem eszközei annak, hogy a magyar és szovjet nép barátsága még jobban elmélyüljön, s ezáltal mindkét ország­ban növekedjék a jólét, s az egész világon erősödjék a béke. nr. Selmeczi János ÜJ-GUINEA Űj-Guinea Evangélikus Egy­háza január 24-én Laeban a 42 éves Zurewe Zureno főtit­kárt választotta meg püspöké­vé. A 390 ezer tagot számláló egyház 90 éves történetében ő az első új-guineai bennszülött püspök, (epdl

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom