Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-02-11 / 6. szám

Hűség Istenhez és emberekhez 2 Móz 3, 11—13 Mózes történeti személye, küldetése népe megszabadítására, gyakran megihlette a világirodalom nagyjait, ezért a bibliai Mózes alakja sokak számára ismerős. Napjainkban is a Ma­dách évfordulóval kapcsolatban gyakran olvashatunk „Mózes" eimü drámájának méltatásáról. Művének főhőse és mondani­valója bibliai eredetű. A mai vasárnap igéje Mózes elhívásá­nak és küldetésének történetéből kiragadott, döntően hangsú­lyos részlet. Isten Mózest a választott nép Egyiptomból való ki­szabadítására elhívja, hogy ezzel hűségét és az atyáknak adott Ígéretét megbizonyítsa. Mai igénk egységbe állítja az Istenhez, elhívásához való hű­séget a népért vállalt szeretetszolgálat hűségével. Istenhez hűnek lenni elválaszthatatlan az ember és az őt körülvevő vi- lá}j készséges és nyílt szívű szolgálatától. ISTEN ELHÍVÁSA ÉS BIZTATÁSA ALKALMASSÁ TESZ az iránta és az emberiség iránti hűségünk megmutatására. Ami­kor Mózes magát a legalkalmatlanabbnak érezte, akkor kapta a küldetést és biztatást: „Eredj, elküldelek téged” és „Én ve­led leszek”. EZ A TÉNY ARRA TANÍT MINKET, hogy Isten akkor használ fel terveinek végrehajtására, amikor teljesen Öreá fi­gyelünk és neki engedelmeskedünk. Isten Jézus Krisztus által megjelentett parancsa az egyház népe számára így hangzik: El-edj! Én alkalmassá teszlek az áldozatos szeretet cselekvésé­tére az egyház életében, népünk körében és az emberiség megoldandó gondjai közepette, mert én veled vagyok. Az em­bertársakért végzett szeretetszolgálatunk a bizonysága Isten­hez való hűségünknek. SZOLGÁLATUNKBAN ERŐFORRÁSUNK a változatlanul hűséges Isten. Mózes is hús-vér ember volt. Voltak szorongá­sai, belső bizonytalankodásai. Azért kérdezte mi Isten neve. A név a belső lényeget fejezte ki az ókor embere számára. Isten így jelentette ki magát neki: „Vagyok, aki Vagyok!" Ez a név az eleven, élő, személyes, szabad akaratú, az emberhez válto­zatlanul hűséges létezőt jelent, aki ígéreteit feltétlenül telje­síti. Minket Isten neve Jézus Krisztus önmegjelölő kijelentésé­re emlékeztet: „Én vagyok!” Ű mutatta meg nekünk Isten hű­séges atyai szívét és az irántunk való szerelteiét. Istentiszteleti rend Budapesten, 1973. február 11-én Deák tér de. 9. (úrv.) Trajtler Gábor de. 11. (úrv.) dr. Hafep- scher Károly, du. 5. dr. Hafen- scher Károly, du. 6. Szeretetven- dégség: dr. Kékén András. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Szir­mai Zoltán. Dózsa György út de. fél 9. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlo­vák) Solymár János, de. 12. (ma­gyar. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Sülé Károly. Utász u. de. 9. Veö- reös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Sülé Károly. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly, du. 4 szere- tetvendégség. Rákosfalva de. 8. Bizik László. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Boros Károly. Fóti út de. 11. Benczúr László. Váci út de. 8. Kertész Géza. Frangepán u. de. fél 10. Kertész Géza. Üjpest de. 10. Foltin Brúnó teol. (szuppl). Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest-We- kcrletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV-telep de. 8. Rákospalota kis­templom de. 10... du. 3. Rákos­szentmihály de. fél 11. Kerner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11.. du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Bé­kés József. Rákoshegy de. 9. Rá­kosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) D. Koren Emil, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) D. Korén Emil. du. 6. E>. Koren Emil. Torockó tér de. fél 9. Szita Istvánná. Öbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. Görög Tibor. XII., Tarlsay Vilmos u. 11. de. 9. D. Dr. Ottlyk Ernő, de. 11. D. Dr. Ottlyk Ernő, du. 5. Szeretetven- dégség. Budakeszi de. fél 9. Ta­kács József. Pesthidegkút de. fél 11. Takács József. Modori u. 6. de. 10. Muncz Frigyes. Kelenföld |de. 8. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, de. 11. (úrv.) Gáncs Péter teol., du. 6. Reuss András. Németvölgyi út de. 9. Gáncs Péter teol. Nagytétény de. fél 9. Visontai Róbert. Kelen- völgy de. 9. Budafok de. 11. Vi­sontai Róbert. Budaörs du. 3. Vi­sontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. 4 * — Vízkereszt után az utol­só vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti isten- tisztelet oltári igéje: Mt 17,1— 9; az igehirdetés alapigéje: 2 Móz 3, 11—15. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Február 25-én, vasárnap reg­gel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Pe­tőfi Rádió és az URH adó. — KŐSZEG. Gyülekezeti est keretében finnországi útiélmé­nyeiből tartott előadást Lehel Ferenc szombathelyi lelkész. Finn vonatkozású énekeket és verseket adtak elő a gyüleke­zet konfimandusai. — A TEOLÓGIA című ró­mai katolikus folyóirat 1972. decemberi számában megjelent Bodrog Miklós gyulai lelkész cikke „Egyházi önismeret és konkrét szolgálat” címmel. — HIBAIGAZÍTÁS. Lapunk február 28-i számában „Ma­dách — nemzetközi” című cikk­hez pótlásként közöljük, hogy Az ember tragédiájának szlo­vák fordítása is van, három. — SZÉKESFEHÉRVÁR. A református gyülekezettel közö­sen tartott egyetemes imahé­ten dr. Nagy István tatai lel­kész, a Fejér-Komáromi Egy­házmegye esperese szolgált igehirdetéssel. CSALÁDI HÍREK AZ ÉLŰ ÉS FELTÁMADT JÉZUS KRISZTUS erőt ad ma is szolgálatunk hűséges betöltésére. Erőt ad határozott állásfog­lalásokra, döntésekre a mai élet áltál felvetett égető kérdések­ben. Arra tanít, hogy elnyomottak, jogfosztották és az emberi gonoszság és igazságtalanság áldozatai mellé álljunk egyértel­műen. Amikor az európai biztonság és béke megvalósításáért, a vietnami népért, az emberhez méltó élet megteremtéséért fáradozunk, akkor is a világot szerető hűséges Isten szolgála­tában áüunk, mert Ó nem elveszíteni akarja világunkat, ha­nem megtartani. — HALÁLOZÁS. Sepsi-Be- senyői Babos Károly ny. arany- diplomás erdőmémök életének 86. évében, • január 19-én el­hunyt. Temetése január 25-én volt Debrecenben. — Dr. Pass László ny. deb­receni lelkész 80 esztendős ko­rában január 17-én Ajkán el­hunyt. Temetése jan. 20-án volt Ajkán. NAGYON ELGONDOLKODTATÓ, hogy az Ötestamentum eredeti nyelvén a hit szilárdságot, állhatatosságot és hűséget is jelent. Hivő keresztyén ember, amikor kimondja „hiszek”, akkor ezzel azt mondotta: hűséges vagyok Istenhez és hűséges vagyok embertársaimhoz az élet minden területén. Garami Lajos IMÁDKOZZUNK Szerető mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy Te hűséges Isten vagy, és minket is elhívtál, hogy munkálkodjunk ember­társaink között a Jézus Krisztustól kapott szeretettel. Erősíts meg Szentlelked erejével; hogy hűek maradhassunk Hozzád, egyházunkhoz, népünkhöz és segítségre szoruló valamennyi embertársunkhoz és valósággal cselekcdhessük a Te akarato­dat, a szeretet nagy parancsolatát. Ámen. — özv. Oravecz Mihályné, sz. Korim Mária 90 éves korában Tótkomlóson elhunyt. Leányá­1 val. Máriával, a bethániai Má­ria hűségével szolgálta Urát. Szíve és háza mindig nyitott volt Isten igéje előtt. Szegény­ségéből mindig került a nálá­nál szegényebbeknek. Öröm­mel hallgatta és olvasta Isten üzenetét. Az Evangélikus Élet hűséges olvasója volt haláláig. Istennel megbékélve és magát az ífr szent vacsorájával meg­erősítve hunyt el. — Obetkó Kálmán, a buda­vári gyülekezet presbitere 85 éves korában csendesen el­hunyt. Hűséges presbiteri szol­gálata során megírta a buda­vári gyülekezet háború utáni évtizedének történetét. Hu­szonöt éven keresztül — 1928 —1953-ig — a sashalmi gyüle­kezetnek volt felügyelője. Buz­gó látogatója volt a szlovák­ajkú gyülekezet istentisztele­teinek is. Összeforrott tanítvá­nyai és baráti közösségétől sem szakadt el soha. Hűséges szolgálatára emlékezve az a reménységünk, hogy Isten sze- retetétől még a halál sem vá­laszthat el. — KÖZÉPKORÚ, főzni tudó, nyolc­órás munkaerőt keres lehetőleg bentlakással a Nyíregyházi Evan­gélikus Szeretetotthon. Érdeklő­dés 4400 Nyíregyháza, Eötvös u. 2. — TEMPLOMTATAROZÁST, bel­ső és külső renoválás szakszerű elvégzését vállalja Máj János kő­műves mester. 7457, Ecseny. — HARMONIUMOT vennék vi­dékről is ármegjelöléssel. Szelpné. 1082. Budapest VIII., Nagytem­plom u. 12/b. n. 24. „Mert az Isten, aki szólt: sötétségből világosság ragyog­jon íel! ö gyújtott világossá­got a mi szívünkben, hogy a Jézus Krisztus arcán felis­merjük Isten dicsőségének ra­gyogását.” (2 Kor 4, 6) VASÁRNAP. — „Kicsoda szakaszt el minket a .Krisztus szerelmétől? nyomorúság vagy szorong,abbatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelen­ség, vagy veszedelem, vagy fegyver-e?” (Rm 8, 35 — Hózs 2, 18 — Mt 17, 1—9 — Zsolt 97) Ki nem kötött volna „életreszóló” barátságot gyer­mekkorában? Közben teltek az évek, a régi jóbarátok mind­egyike mást tanult, máshol dolgozik. Néha még összejön­nek, de az utak már elválnak, elszakadnak egymástól, más barátokat választanak. Krisz­tus nem szakad el tőlünk, ba­rátsága, szeretete erősebb min­dennél, Ezért maradhatunk ve­le közösségben. ( HÉTFŐ. — „Ha a fenyítést elszenveditek, aikkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiai­val; mert melyik fiú az, akit meg nem fényit az apa?” (Zsid 12, 7 — Jer 30, 11 — 2 Móz 34, 29—35 — Lk 9, 46— 56) Régi, nem is olyan kelle­mes emlékek bukkannak fel a múlt ködéből, ha az apai verésekre, pofonokra emléke­zünk. Csínyjednk, lustaságunk és hány más oka volt ezek­nek! Felnőtt fejjel esetleg azt mondjuk: köszönöm, apám! Mert segített bennünket, ne­velt. És ha apánktól elfogad­tuk ezt, akkor mennyivei in­kább el kell fogadnunk Isten­től. Mint Atyánk, mellettünk áll, segít bennünket. Nem ha­ragudhatunk rá, ha büntet bennünket, mert javunkat akarja. KEDD. — „Akkor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez és kényszeríts bejönni minden­kit, hogy megteljen az én há­zam.” (Lk 14, 23 — Ézs 65, 1 — 2 Kor 4, 3—12 — Lk 9, 57— 62) Még sok faluban szokás lakodalomkor behívni az arra elhaladókat és megvendégelni őket, hogy ők is részesülje­nek a háziak örömében. Isten annyira irgalmas, hogy kere­sésünkre küldte Szolgáját, mert azt szeretné, ha min­denki részesülne az ő örömé­ben és helyet foglalna aszta­lánál. SZERDA. — „És az Isten­nek békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre eL is hi­vattatok egy testben; és há- ládatosak legyetek. A Krisz­tusnak beszéde lakozzék tá bennetek gazdagon.” (Kol 3, 15—16 — Zsolt 119, 165, — 2 Kor 4, 13—18 — Lk 10, 1—16) Bekapcsoljuk a rádiót: hábo­rúkról hadiunk híreket. Mi ebben a légkörben az értelme ennek az igének? Elkötelez bennünket a béke mellé. Ha Isten békessége uralkodik a szívünkben, tevékenykednünk kell a világ békéjéért is. CSÜTÖRTÖK. — „Istentől segítséget véve mind a mai napig állok.” (Csel 26, 22 — Zsolt 139, 5 — Csel 26, 1—3. 12—23 — Lk 10, 17—24) Erő­sek vagyunk? Bízunk ma­gunkban? Ki nem botlott még meg? Pál hálát ad azért, hogy nem esett el. Egyetlen titka van ennek: Istentől kapta a segítséget. Kérjük mi is az Atyát, hogy Ö tartson meg bennünket és adjon erőt, se­gítséget, mindennapi életünk­höz, hogy el ne essünk? PÉNTEK. — „Hit által or­szágokat győztek le, igazságot cselekedtek, az ígéreteket el­nyerték, az oroszlánok száját betömték.” (Zsid 11, 33 — — Ézs 31, 1 — Mt 16, 24—28 — Lk 10, 25—37) Csodáljuk azokat az embereket, kik a hit küzdelmében győzelmet arat­nak. Ahol győzelem született. Isten segített ehhez. Ad­junk hálát az Unnak, hogy Ve­le győztesek, az ígéretek el­nyerőd lehetünk. SZOMBAT. — „A vámszedő pedig távol állva, még a sze­meit sem akarja az égre emel­ni, hanem veri a mellét, mond­ván: Isten, légy irgalmas ne­kem bűnösnek! Mondom nek­tek, ez megigazulva ment alá az ő házához.” (Lk 18, 13—14 — Zsolt 34, 19 — Jel 1, 9—18 — Lk 10, 38—42) A keresztyén ember magatartásának kiasz- szifcus igehelye. Ehhez kell mérnie mindenkinek az életét — így állni Isten előtt. Térj meg farizeusi hitedből! Vám­szedőként állj Isten elé: csak az Ö megbocsátó szeretettben bízhatsz! » Jankovits Béla EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság Felelős kiadó: Harkányi László tördelő-szerkesztő Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088. Budapest VHI.,' Puskin, u. HL Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20.412—VH2 Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 73.0392 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Táj és emberség A DERŰ ÉS NYUGTATŐ KEDÉLY, mely Glatz Oszkár festményeiről árad, abban a bé­kességben jött létre, mely hazánk völgyeiben rejtőzött s éppen olyan erőt jelentett, mint az Alföld gerincegyenesítő végtelensége és sza­bad lélegzetvétele, vagy a Dunántúl tündén szépsége s Erdély balladás színei. Glatz Oszkár száz évvel ezelőtt született s most az emléke­zés nemcsak képeit hozza közel, hanem a szí­nek és vonalak bölcsőhelyét és tanulságát is. Mindkettőben, a képekben s a tájban, ked­vünk szerint gyönyörködhetünk. A Képzőmű­vészeti Alap színes reprodukciókkal kísért kis asztali naptára az idén Glatz Oszkárt mutatja be. A naptár itt áll az íróasztalomon, egy évig Glatz-képek fognak körülvenni munka köz­ben. A képek megszólalnak és közvetítenek valamit, amit környezetünkben senki más nem képes elmondani. AMIKOR GLATZ OSZKÁR KÜLFÖLDI IF­JÚKORI TANULMÁNYAIRÓL hazatért, a magyar festőművészetet talpra állító Nagybá­nyán tudatosította, merre kell fordulnia. Ma­gyarország tájai és lakói felé fordult. Nógrád és a Dunántúl szépségét örökítette meg. Mű­vészete rendületlen derűt és emberséget kép­visel. Sehol semmi ború, semmi zord árnyék, semmi tragikus vonás. Olyan, mint Petőfi köl­tészete, vagyis a magyar táj szépsége, ember­séges arányai és tiszta színei fogják meg a lel­keket. Közvetlenségének köszönhető ez. mely Glatz képeinek legfőbb jellemzője. Nem avult el, akárcsak Petőfi dalai, intim lírája, tájszép­séget festő versei. Örömmel veszem tudomá­sul, hogy egy kis kalendárium révén együtt leszek: régi nógrádi falukkal, valósághű tá­jakkal és emberekkel, gyermekek mosolyával és tisztaságával, szegények ereiével és ember­ségével, bölcs, öreg, nagybajuszú parasztok­kal, boldog, csattanó egészségű bujáki fiatal anyával és édes kicsinyével, zöld-kék-barna faluszínekkel, ragyogó napfénnyel, tündöklő fehér házfalakkal, pázsitszőnyegen játszadozó libapásztorlánykákkal, birkózó kisfiúkkal, gyümölcsszedő gyerekekkel, s a havassal a le­menő napfényben. GLATZ OSZKÁR EZT VETTE TUDOMÁ­SUL MAGYARORSZÁGBÓL, s ezt hagyta ránk, ízlelgethetjük jószerével ma is, s elme­renghetünk azon az emberségen, melyet Petőfi déli napfényű lírája, s némiképpen az evangéli­kus családi kör mélyített el a művészben, aki­ről azt írják, hogy puritán volt, közvetlen és nagym űveitségű. * MARADJUNK MEG NOGRÁDNÁL, Glatz Oszkár forrásvidékénél, csak lépjünk egy kissé északabbra, ott vár egy másik emlékeztető azonos tartalommal és képekkel. Sztregova ez, ahol százötven évvel ezelőtt született Madách Imre. Petőfi százötven éve után a legfonto­sabb másik másfélszázados magyar emlékezte­tő. Szabó József, a Madách-tudós, most írt ró­la ezeken a hasábokon. Örömmel olvastam, amit Madách magyarságáról írt. Jól válogatta ki Az ember tragédiájából mindazt, ami a köl­tő magyarságát jelképezi, kötődését a magyar társadalmi és politikai erőfeszítésekhez, a sza­badságharc sztregovai visszhangját. Kár, hogy nem idézett a Civilizátorból is. De eleget mond a nagy mű. Az ember tragédiája éppen úgy diktál korszerű nemzeti összefogó szellemet, mint Petőfi költészete. A világszabadság alap­ja ugyanaz, mint Ádám ocsúdásáé: egy nemzet s egy ország szabadsága és függetlensége. PETŐFI ÉS MADÁCH magyar hazafiságra és sajátosságra gondoltak, mi másra? Aki ezt nem érti, semmit nem ért a magyar történe­lemből, főként nem érti a magyar szellem -ki­alakulását és igényét, azt az emberséget, amely magyar tájakon alakult ki, s egészen más tő­lünk északra, nyugatra, keletre és délre. Ami ebben a társadalomban életérzésben, ízlésben, felfogásban megvalósult, a türelmes, az embe­rekkel szemben felettébb méltányos Magyar- ország története. A szlovák lakosságú Sztrego- ván élt Madách Imrének olyan őse. aki cseh bibliai nyelven költött egyházi éneket, hadd értsék a protestantizmus szabadságjogát a tót jobbágyok is, akik szerették a néppel együtt­élő és együttérző földesúri famíliát. A magyar földesúr népszeretetből írt szlovákjainak iste­nes éneket, iskola híján így segítette őket, las­sú, sűrű emelkedésüket a közös hazában. Ez valóban haza volt, nem nacionalista cirkusz, erőmutatványok helyett csöndes, nyugodt, ma­gabiztos emberség. ILYEN VOLT MADÁCH IMRE. Elmondhat­ta Berzsenyivel: „Ha szívem nemesebben vert, Önmagában méltó bért nyert”. Sztregován az ember nem a Madáchok osztályhelyzetét érzé­keli, hanem a magyar emberséget. \ Távol a világtól, távol Pesttől, távol a tápláló magyar nyelvi és népi közösségtől mégis Sztregova is magyar emberséggel alakította ki Madách Im­rét. Az ember tragédiája ezt éppúgy hirdetni fogja a világ végéig, mint Petőfi költészete. Most még csak százötven év, de nekünk ez is elegendő emlékeztető. NEMZETI TUDATUNKNAK örök magyar tájról és emberségről most a Himnusz lélekrá­zó dallama és strófáinak komorsága is zeng. Most van ugyanis másfél százada, hogy Kölcsey Ferenc megírta nevezetes költemé­nyét, amelynek ezt a -elmét adtai A magyar nép zivataros századaiból.” Kölcsey verse egy nagy jellem, egy önmagához és nemzetéhez szigorú és minden próbát kibíró férfiú s nemzetnevelő vallomása. Nem király­nak hódoló óda, nem a nemzeti pöffeszkedés indulata, nem a fölény fitogtatása, nem más nemzetek semmibevevése, mint megannyi nemzeti himnusz hangja és szava a világon. Kölcsey komor szemlélete a nemzet múltján és földrajzán: valósághű szemlélet. Ennek summájaképpen kérheti az Istent, hogy most már áldja meg a magyart, hisz megbűnhődte már a múltat s a jövendőt. Ezért érdemelne isteni igazságosztást: jó kedvet s bőséget, va­gyis századok és nemzedékek munkájáért, helytállásáért jólétet, amelyben szabadon s könnyű szívvel lélegzik az ember. A MAGYAR REFORMKOR, a XIX. század első -fele, Kölcsey sóhajával. Istenhez szóló igéjével kezdődik. Petőfi ezt a komor hangot fénnyel átszőtt bizakodássá, az Alföld zöld­arany csillogásává váltja, a kínzó bűntudatot végtelen szabadság-élménnyé varázsolja. A Himnuszba belenőtt Petőfi strófája, A Him­nusz születésekor a kiskőrösi fiúcska csupán pámapos csecsemő. De a Himnusz magyar bűntudatát, drámai feszültségét Petőfi oldja fel s vele együtt Vörösmarty Szózatát is, tehát a két nagy nemzeti lelkiismeretfúrdalást. Nemzeti jellemismeretimk története ez. A SZATMÁRMEGYEI CSEKE, ahol Kölcsey megírta a Himnuszt, ugyanolyan falucska volt, mint Alsósztregova, vagy a nógrádi fal­vak, ahol Glatz festett elbújva a világtól. Sza­bad szegénységben fakadt fel a nemzetnevelés legkomolyabb elkötelező hangja. Nem megin­dulva gondolunk rá, hanem azonosulni szeret­nénk vele. Csak azonosulással válhatik értel­messé az emlékezés. Holnapra szóló elkötele­zettséggé. Szalatnai Rezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom