Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-02-04 / 5. szám

I Örömteli ádvent Püspöklátogatás a csomádi gyülekezetben Két százalék, ötven forint és a többiek.*« Alig van olyan gyülekezet a Déli Egyházkerületben, mely­ben ne ,iárt volna még D. Káldy Zoltán püspök. E kevesek kö­zé tartozott 1972. december 3- ig a csomádi gyülekezet A csomádi gyülekezet A 18. században idetelepült szlovák telepesek alkották a gyülekezet magját. Letelepü­lésük után nem sokkal tem­plom építésre is vállalkoznak. 189 éve van temploma a gyü­lekezetnek. Ma hétszáz evangélikus van Csornádon. A gyülekezet éle­tére — mint sok Budapest környékiére is — jellemző, hogy ingázó gyülekezet. A családok egyrésze Budapestre jár dolgozni gyárakba, üze­mekbe, a családok másik ré­sze a helybeli termélőszövet- kezetben találja meg munka­helyét. Emellett a nem egy­szerű élet mellett az jellemzi a csomádi gyülekezetei, hogy szereti egyházát, a gyülekezetét és rendszeres hallgatója Isten igéjének. Negyvenévi szolgálat után az elmúlt évben ment nyug­díjba a gyülekezet volt lelké­sze, Lucsán Márton, aki hű­séggel és szeretettel végezte szolgálatát. A gyülekezet új lelkésze Eszlényi László, aki fiatalon került erre a szolgá­lati helyre és fiatalos lendü­lettel kezdte el szolgálatát a gyülekezetben.. Az alkalom Az kínált alkalmat a meg­hívásra, hogy a gyüleke­zet ötvenezer forintért villa­mosította orgonáját és a ha­rangokat. Ezek szolgálatba ál­lítására kérte a gyülekezet el­nöksége D. Káldy Zoltán püs­pököt. A nagy precizitást igénylő munkát Budai András, Szentesi László és Eizenstok László mérnökök, akik már több ilyen munkát végeztek, készítették el. A pontos beál­lítás és ellenőrzés érdekében sokszor csak késő éjjel hagy­ták abba a munkát, hogy a vállalt határidőt betarthassák és december 3-i ünnepen a gyülekezet átvehesse a villa­mosított harangokat és orgo­nát. Erre az ünnepségre hívta meg a gyülekezet D. Káldy Zoltán püspököt, akit elkísért felesége és Szent-Ivány Ödön egyházkerületi felügyelő fele­ségével együtt. Az ünnepély Az ünnepi istentisztelet szol­gálatát D. Káldy Zoltán püs­pök végezte. Igehirdetésében a 98. Zsoltár néhány verse alapján először arról szólt, hogy maga az ádventi időszak is elég az örvendezésre és há­laadásra, de a jól végzett mun­ka még csak fokozza a gyüle­kezet örömét. Majd a ha­rangok szolgálatáról szólt: „A torony nem a levegőég felé útcd, a torony Isten felé utal. És ha húzzák a harangokat, akkor azért húzzák, hogy az embereknek eszébe jusson az az Isten, aki mindannyiunknak atyja.” „De ugyancsak a fia- rangnak szolgálata, hogy hús­úéikor azt mondja a síróknak, a temetőkertet járóknak, hogy emberek, ott ahol ti megálltok a sír partján, ott egyszer a fel­támadott. Krisztus is megáll, néven szólítja azt, akit elte­mettek. A húsvéti harangszó erről prédikál.” „Aki meghallja a harangszót és idejön a csomádi templom­ba — folytatta igehirdetését a püspök — az fogja hallani az orgonaszót is, mert az orgona már a gyülekezet közösségét, az igehallgató gyülekezetei je­Négyszázötven éves vándorúton Evangélikus Naptár 1973 Öröm kezbevenni az 1973. évi Evangélikus Naptárt. Már a címlapja is, Budavár egykori képével (Dénes Pál munkája) felidézi magyarországi evan­gélikus egyházunk négyszázöt­ven éves múltját. I.ö23-at te­kintjük az első kiindulópont­nak, mivel már az 1523. évi budai országgyűlés törvényt EVANGÉLIKUS NAPTÁR 1973 alkotott az evangélikusok el­len. Erre a négyszázötven éves múltra, örökségre hívja fel a figyelmet D. dr. Ottlyk Ernő püspök bevezető cikke. „Félreértett igék” összefog­laló címet viseli az első sza­kasz, amelynek cikkeit az az­óta elhunyt D. dr. Pálfy Mik­lós, dr. Prőhle Károly, Weö- reös Imre és Cserháti Sándor írta. Ezek a cikkek azokra az igékre hívják fel a figyelmet, amelyeket az elmúlt negyed­században egyesek félrema­gyaráztak, s ezzel nehezítették egyházunknak a helyes útra való rátalálását. „Vándorúton” címet viseli a naptár gerince. A „Fej- és jó­szágvesztésre ítélve” cikk (dr. Fabiny Tibor) a budai ország- gyűlést idézi, majd a reformá­ció nagy pártfogójáról, Ná- dasdy Tamásról (Sümeghy Jó­zsef), Bornemisza Péter pré- dikációs kötetéről (Bottá Ist­ván), az Egyezségi Irat magyar nyelvű megjelenéséről (dr. Só­lyom Jenő), a Keresztúri Agen- dáról és az 1963-ban megjelent országos Agendáról olvasha­tunk (Szabó József). A gyász­évtized terrorpereiről (dr. Sel- meczí János), Nyíregyháza új­já telepítéséről (Endreffy Zol­tán), Tessedik Sámuel kiáltvá­nyáról (Kovács Pál), Rázga Pálról (Barcza Béla), Haubner Mátéról (D, dr. Ottlyk Ernő), Altdörfer Keresztélyről (Valti- nyi Gábor), a soproni Teoló­giai Fakultás ötven évvel ez­előtti megszületéséről (D. dr, Pálfy Miklós), Kapi Gyuláról (Trajtler Gábor), az Evangéli­kus Élet negyven évvel ezelőt­ti megjelenéséről (Mezősi György) írt cikket egyházunk régmúltjának egyes kiemelke­dő eseményeit rögzítik, hogy azután ezeket kövessék egyhá­zunk közelmúltjának jelentős eseményei. A fordulat éve (dr. Rédey Pál) című cikket a „Nyüt le­vél” (Benczúr László) felidé­zése követi. Az állam és az egyház közötti Egyezmény ne­gyedszázados évfordulójáról Mekis Ádám írt. D. dr. Prőhle Károly: A hit világa című könyvének megjelenéséről kö­zölt cikket (Keveházi László) a Gyülekezeti Segély húszéves munkájáról írt cikk követi (Karner Ágoston). D. Káldy Zoltán püspök püspöki szék­foglalójának hatalmas hord­erejű, s ma már egyháztörté­neti jelentőségű mondatait egyházunk mai élete és a dia- kóniai teológia útján való já­rás igazolja. A „Krónika” (dr. Vámos Jó­zsef) egyházunk elmúlt évé­nek híreit rögzíti néhány sor­ban, míg a „Gyülekezeteink élete” fejezet (Mezősi György) felidézi gyülekezeteink életé­nek egy-egy kiemelkedő ese­ményét, az „Élet és halál” (Pásztor Pál) címet viselő rész­ben halottatokról emlékezünk meg. Az „Elbeszélések, versek” fe­jezet szép, olvasmányos anya­got tartalmaz. D. Koren Emil, Ruttkay-Miklian Géza, Gyar- mathy Irén, Németh Géza, Sághy Jenő, Bödecs Barnabás elbeszéléseit Bodrog Miklós, Gyarmathy Irén és Esti Gyula versei teszik még színesebbé. A rajzokat Mezősiné Tóth Ágota készítette. Sajtóosztályunknak ez a D. Káldy Zoltán püspök által szerkesztett szép kiadványa még az előjegyzések folyamán teljesen elfogyott, s december közepén haszonnal és örömmel olvashatták híveink, H. L. lenti.” Mind a harangozás, mind az orgonaszó Jézus Krisztusért szól, akit a zsol­táríró királynak nevez. Jézus olyan Király, aki nem uralko­dik, hanem szolgál. Ennek 'a Királynak a követésére és pél­dájának élésére hívta fel a gyülekezet figyelmét igehirde­tésének további részében a püspök. A prédikáció befejező részé­ben köszönte meg a püspök a mérnökök hűséges és pontos munkáját, végül pedig meleg szavakkal méltatta a gyüleke­zet nyugdíjba vonult lelkészé­nek szolgálatát és hűségét Az istentisztelet után fehér asztalnál látta vendégül a gyülekezet a vendégeket. Itt különösen is jó tartalommal töltődött meg az együttlét Nem egyszerűen baráti beszél­getés alakult ki, hanem itt mondott köszönetét a gyüleke­zet az építő mérnököknek, a harangozónak, Sinkó Mihály­nak, és a gyülekezet kántorá­nak, Koreny Mihálynak, aki több mint huszonöt éve látja el szolgálatát. Először Szent-Ivány Ödön egyházkerületi felügyelő kö­szöntötte a gyülekezetét és kí­vánt további jó munkát, Isten áldását. Meleg szavakkal és megha­tottsággal köszönte meg D. Káldy Zoltán püspöknek és feleségének a látogatást és a szolgálatot dr. Eszlényi Gyula egyházmegyei felügyelő, a gyülekezet fiatal lelkészének édesapja. Végül a vendéglátást és sze- retetet, melyet a vendégek át­élhettek Csornádon D. Káldy Zoltán püspök köszönte meg. Nem könnyű a Pest környéki ingázó gyülekezetek szolgá­lata. A fáradságos munka után azonban mindig szívesen kere­sik fel templomukat a csomá- diak. Adja Isten, hogy az ott hal­lottakból naponként élet tá­madjon és olyan szolgálat, mely hasznos a gyülekezet, az egész egyház és népünk szá­mára is. If j. Kendeh György Búcsú dr. Mesterházy Lászlótól Január 15-ón a Farkasréti temetőben három gyülekezet búcsúzott dr. Mesterházy Lász­ló főorvostól, a Deák téri evangélikus egyház felügyelő­jétől. Az egyik a család: feleség, gyermekek, rokonok. Közel négy évtizeden keresztül ő hordozta boldogan a család terhét. 1968 nyarán szervezete összeomlott, s négy és fél évig őt kellett hordoznia a feleség­nek és a gyermekeknek is S hogy ezt milyen szeretettel tették, arra mi sem jellemzőbb, mint a feleség vallomása ja­nuár 8-án, a halál napjának estéjén: „Üres lett az éle­tünk.” A másik a gyülekezet: be­tegeinek közössége. Mesterházy László papi családból szárma­zott, de orvossá lett s orvosi családot teremtett maga körül. Orvos a felesége, mindkét gyermeke, a ve je is. Megszám­lálhatatlan azoknak a száma, akiket meggyógyított vagy akiknek az életéért küzdött tu­dásának és hűségének fegyve­reivel. „Ilyen orvos volt” — suttogták a ravatal mellett a meggyógyított betegek. „Ilyen orvos volt” — mondta a pré­dikáló lelkész, aki maga is pá­ciensei közé tartozott. A harmadik búcsúzó közös­ség a Deák téri gyülekezet. Dr. Mesterházy László ennek a gyülekezetnek hosszú időn ke­resztül presbitere, majd egy­házfelügyelője volt. Nehéz időkben megmutatkozó hűsége, egyházpolitikai bölcsessége s az a mindig hangoztatott szán­déka, hogy az egyház szolgáló intézmény legyen a szocialista társadalomban nagyon sokat jelentett a gyülekezetnek. „A Deák téri gyülekezet legyen mindig nyitott az emberi kér­dések iránt s legyen kész a se­gítésre” — mondta utolsó fel­ügyelői beszédében 1968 tava­szán. De neki is sokat jelentett a gyülekezet. Egyre szürkülő és szűkülő életében fény és ka­pu volt az a tudat, hogy a presbiterek szeretettel gondol­nak rá és, a gyülekezet imád­kozik érte. Orvos volt. Hama­rosan rájött arra, hogy számá­ra aligha van gyógyulás. Egy rövid időszaktól eltekintve mégis nagy békességgel hor­dozta betegsége keresztjét. Ja­nuár 7-én csendesen suttogta: meghalok... s másnap meg­halt csendben és hitben! S most hol van? A ravatala mellett igét hirdető Deák téri lelkész, dr. Kékén András ar­ról tett bizonyságot Jel 7 alap­ján, hogy nemcsak mindnyá­junk- emlékező szeretetében, hanem a „negyedik gyülekezet­ben” a mennyeiben, ahol nincs többé gyötrődés, csak béke és szeretet. A sírnál dr. Hafen- scher Károly végezte a lelkészi szolgálatot, s imádkozott azért is, hegy dr. Mesterházy László csendes hite és hűséges egy- házsaeretete maradjon meg számunkra drága örökségül. K. A. \ Garai Gábor: Madách a ház előtt Estefelé kiült a ház elébe némán; a nagy fa halk árnyat vetett; a domb alatt nyikorgó szekerek siratták el a nappalt, hazatérve. Zsúpfedél, kátyú, köd — amerre látott; s palóc parasztok, hegyi emberek görnyedtek pislogó tüzek felett, — s ő nézett, nézett, míg a fény világolt. De egyszer elsötétült, — és szemében változott a szín: fölsejlett az Éden, s Egyiptom, Párizs, és az űr-világ; s kudarc, bukás, elizzott lehetőség: minden, miből csak az újat-szülő löt, semmi más nem teremt harmóniát. Csészévé, 1969. február (A Kossuth-díjas költő „Ablakban a nap” című 1972-ben meg­jelent kötetéből.) ROMAI KATOLIKUS ELUTASÍTÁS A nyugat-németországi Hil­desheim római katolikus egy­házkerületének hivatalos lapja elutasítja D. Hans-Otto Wölber püspöknek, a Nyugat-Német­országi Egyesült Evangélikus Egyház vezetőjének meghívá­sát. aki római katolikus hívők számára is bizonyos esetekben lehetségesnek tartja, hogy részt vegyenek az evangélikus úrva­csorán. Az állásfoglalás szemé­re veti a protestánsoknak, hogy „a papságról vallott római ka­tolikus tanítást nem veszik ko­molyan” és megjegyzi, hogy protestánsok számára megen­gedett, hogy résztvegyenek a római katolikus úrvacsorán, ha „az eucharisztiában hisznek”. Véleményük szerint ugyanak­kor római katolikusok részvé­telénél az evangélikus úrva­csorán csak úgy lehet szó. hogy ők azt nem ismerik el „az egyház” úrvacsorájának. Az állásfoglalás mögött az a régi római katolikus igény hú­zódik meg, amelyik egyedüli igazi egyháznak csak a sajátját ismerj eh ftwi) Könnyű feladatot, szívemnek szóló megbízatást kaptam to­punk szerkesztő-bizottságától. Államunk legutóbbi szociálpoli­tikai intézkedéseiről kértek tőlem cikket. Szívemnek szóló kérés. Mert ki ne ragadna tollat és vallana arról, ami közel négymil­lió honfitársunk életét teszi örömtelibbé és boldoggá. LASSAN TERMÉSZETES VELEJÁRÓJA LESZ mindennapi életünknek az, hogy kényelmesen élünk, hogy üzleteinkben árubőség van. Természetesen ez velejárója társadalmunk fejlő­désének, szocialista rendünk továbbépítésének. Viszont amikor hazánk lakosságának nagyobb része gondtalanul él s mind me­részebben tervezi anyagi életének holnapját — sokszor annyira merészen, hogy beleszédül terveibe —, nem szabad figyelmen kívül hagyni azokat sem, akik mint nyugdíjasok, sokgyermekes szülők, anyasági segélyben részesülök élnek közöttünk — mert ilyenek is vannak, s nem is kis számban. A forradalmi munkás-paraszt kormány 1973. január 1-én —■ az előző évekhez hasonlóan — tovább emelte a nyugdíjakat 2%- kal, valamint ezen felül — a január elején életbe lépett tej és tejtermékek árának egyensúlyozására — havi 50 forint rend­kívüli emelést rendelt el. Ezenkívül felemelésre kerültek a csa­ládi pótlékok, valamint az anyasági segélyben részesülők gyer­mekenként 50 forint emelést kaptak. Itt kell még megemlíte­nünk az ösztöndíjak hasonló összegű felemelését is. ÜGY ÉRZEM, NEM TELJES A KÉP, amit társadalmunk szo­ciálpolitikai „arcáról” kívánok megrajzolni, ha nem teszek em­lítést arról a nagyarányú és sokakat érintő béremelésről, ame­lyet az Országgyűlés decemberi ülésszaka határozott el, s ame­lyet az elmúlt napokban tettek közzé. Március 1-től a gyárak, ipari vállalatok, a több műszakban dolgozó üzemek fizikai dol­gozói és a termelést közvetlenül irányító műszaki gárda több százezres munkásainak a jövedelme fog komoly összeggel emel­kedni. Külön örömmel vettük a tudósításból azt a hírt, hogy ide sorolták azokat az üzemeket is, ahol 20%-nál magasabb a női munkavállalók száma. Így a több műszakos üzemek női dolgo­zóinak a keresete megközelíti a férfiak jövedelmét. A MI FELADATUNK, HOGY EGYÜTT ÖRÜLJÜNK AZ ÖRVENDEZŐKKEL, akikhez a postás magasabb nyugdíjjal ko­pogtat be, akik vastagabb borítékot tudnak otthon a család asz­talára helyezni, örömünk pedig abból a régi felismerésből fa­kad, hogy társadalmunk „szíve” egyforma gondoskodással do­bog a dolgozókért és nyugdíjasokért, gyerekekért és ösztöndí­jasokért. És mi is — egyháztagok és lelkészek — ebben és ebből a szívből élünk! Amikor a fenti országos intézkedésről beszámolunk, arról is hírt kell adnunk, hogy állumunk szociálpolitikai intézkedései­nek nemcsak élvezői, hanem annak felelősei is vagyunk. Egy­házunk eddig is nyomon kísérte az állami rendelkezéseket, ame­lyek a nyugdíjak emelésére vonatkoznak. Ezt tettük most is. 1973. január 1-töl kezdődően a nyugdíjas lelkészek, lelkészöz­vegyek saját jogú és özvegyi nyugdíjait nemcsak az évi 2%-feaI emelte egyházunk, hanem a havi 50,— forint rendkívüli emelést is végrehajtotta. örömmel hozunk áldozatot nyugdíjasainkért, mert ezzel is ki akarjuk fejezni — ilyen formában is — köszönetünket azok­nak a pásztoroknak, akik a szolgálatban előttünk járiak, s most a megérdemelt pihenésüket élik, hiszen ők is itt élnek velünk együtt a mi társadalmunkban, amely 1973 elején intézkedéseivel közel négymillió ember mindennapi gondján segített. Kamer Ágoston Személyi változások egyházunkban Dr. Pálfy Miklós professzor elhunytéval megüresedett a Teo­lógiai Akadémia dékáni tisztsége és az ótestámentomi tanszék. Időközben a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának közgyűlése dr. Prőhle Károly professzort főtitkárrá és a Teoló­giai Szemle felelős szerkesztőjévé választotta. Prőhle professzor főtitkárrá választása után az Országos Egyház elnökségének illetőleg a Sajtótanácsnak felajánlotta a Lelkipásztor felelős szerkesztői tisztét, s ennek következtében megürült a Lelkipász­tor felelős szerkesztői állása. Ezek a változások tették szüksé­gessé a megürült tisztségek betöltését DR. VÁMOS JÓZSEF a Teológiai Akadémia dékánja A Teológiai Akadémia tanári kara dr. Pálfy Miklós étotiny- tával megüresedett dékáni tisztségre az 1972/73. tanév második félévére dr. Vámos Józsefet az egyház- és társadalomtudományi tanszék professzorát választotta meg dékánná. Az Országos Egy­házi elnökség a választást az Országos Presbitérium jóváhagyá­sának reményében megerősítette. BODROG MIKLÓS lelkész helyettesit as ótestámentomi tansséken Dr. Pálfy Miklós professzor elhunytával megüresedett ótestá- mentomi tanszéken a Teológiai Akadémia tanári kara meghívá­sa alapján Bodrog Miklós gyulai lelkész helyettesít A helyet­tesítési megbízást az Országos Egyház Elnöksége az Országos Presbitérium jóváhagyásának reményében megerősítette. Bod­rog Miklós lelkész változatlanul folytatja szolgálatát a gyulai gyülekezetben, de előadások tartására hetenként Budapestre utazik. A megbízatás egy évre szól. DR. NAGY ISTVÁN esperes a Lelkipásztor felelős szerkesztője Dr. Prőhle Károly a Lelkipásztor felelős szerkesztőjének le­mondása után a Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtótaná­csa a felelős szerkesztői tiszt betöltésével dr. Nagy István lel­készt, a Fejér-Komáromi Egyházmegye esperesét bízta meg. Dr. Nagy István változatlanul betölti a tatai lelkészi és a Fe­jér-Komáromi Egyházmegye esperesi szolgálatát is. A Sajtó­tanács tíztagú szerkesztő bizottságot is választott, melynek fele budapesti, másik fele pedig vidéki lelkész, illetve professzor. Névsorukat lapunk legközelebbi számában közöljük. AZ EVANGÉLIKUS ÉLET szerkesztése Köztudomású, hogy az EVANGÉLIKUS ÉLET című heti­lapunkat D. Koren Emil felelős szerkesztő lemondása után a rovatvezetők munkaközössége szerkeszti. Mezősi György csepeli lelkész adminisztrálásával és D. Káldy Zoltán püspök irányítá­séval. A sajtótörvények szerint a lapra rá kell kerülnie a szer­kesztő bizottság egyik tagja nevének, aki felelős a szerkesz­tésért A Sajtótanács úgy határozott, hogy a lap impresszumába kerüljön bele a következő mondat: „A szerkesztésért felél Me­zősi György”. A lap szerkesztése egyébként az eddigi módon foüyik tovább.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom