Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-02-04 / 5. szám

Ezekiel 33, 1—7

Ezékiel próféta a babiloni fogságban együtt élt népével a legteljesebb szolidaritásban és e nyomorúságos körülmények között Icapta Istentől a feladatát: „Embernek fia, örállóul adlak téged Izrael házának, hogyha szót hallasz az én számból, megintsed őket az én nevemben”. Nehéz szolgálatában a reménység és a szabadulás igéit hirdeti. Népe javára végzett szolgálatát a katonai őrszem felelősségteljes kötelességéhez és feladatához hasonlítja.

A mi korunk, amelyben élünk, nem azonos a próféta áltál vázolt történelmi helyzettel, de a keresztyén ember és a gyülekezet Istentől kapott feladata és felelőssége embertársainkért és a ránk bízottakért, a lutheri egyetemes papság elvének érvényesítésével, napjainkban is a mi Urunktól rendelt szolgálat. A mai vasárnap igéje arra a kérdésre válaszol: hogyan végezheti az egyes keresztyén ember és a gyülekezet Jézus megbízatásából kapott szolgálatát a mi modem, felgyorsult és ellentmondásokkal teli korunkban Isten akaratának megfelelően?

ÉBER ÉS NYITOTT SZEMŰ EMBEREKNEK KELL LENNÜNK. Az őrszemnek az a feladata, hogy éberen figyelje az eseményeket és az embereket. Minden megmozdulásra, történésre, cselekvésre reagálnia kell. A gyülekezet és az egyes hivő ember nem élhet a mi világunk zajló eseményei között behunyt szemmel. Látnia kell a mi megváltozott, megújult új életünket és a megváltozott életviszonyaikat az egyházunkban és a társadalmunkban. Észlelnie kell a társadalomban kialakult új életritmust és a megváltozó életstílusunkat. Észre kell venni mindazt a sok pozitívumot, amely az anyagi jólét emelkedésében és gazdasági, társadalmi és kulturális életünkben jelentkezik. De nyitott szem kell ahhoz is, hogy az emberek tudatában jelentkező változásokat is észrevegyük és ellene mondjunk az önzés, harácsolás, áldozatot vállalni nem akarás közösségellenes szemléletének. Meg kell láttatnunk azt, hogy a másik ember nem rivális, ellenfél, vagy ellenség, hanem testvér. Nyitott szem kell ahhoz is, hogy a mai világunk sok nyomorúságát is meglássuk. Éhező milliók, faji megkülönböztetés, felperzselt Vietnam, mind az emberi hatalomvány, a másikat kizsákmányolás embertelenségéből fakad.

ENGEDELMES FÜLRE ÉS SZÁJRA VAN SZÜKSÉGÜNK. A gyülekezetnek meg keU hallania Isten eligazító parancsát a mában. Arra rendelt, hogy igéjét hirdessük kortársainknak. Ez azt jelenti, hogy kollektíván felelősek vagyunk egymásért, a ránk bízottakért, népünkért és az emberiség nagy családjáért. Isten igéje mindig az ember megmentésének az ügyét szolgálja. Igéjét azok érdekében kell megszólaltatnunk, akiket Isten meg akar menteni. Hirdetnünk kell az alkoholistáknak, házasságtöröknek, rágalmazóknak, öreg szüleiket magukra hagyóknak, hogy vétkeznek Isten, embertársaik és önmaguk ellen! Akik a becsületes építőmunkára és a világ békéjére irányuló erőfeszítéseket lebecsülik, azoknak megálljt kell mondanunk.

A TETTRE KÉSZ KEZEKRŐL SEM FELEJTKEZÜNK EL. Jézus magatartása határozza meg a keresztyén gyülekezet szolgálatát. ő nemcsak igét hirdetett, hanem ettől elválaszthatatlanul gyakorolta a szeretet cselekedeteit. A Jézus útján járó gyülekezetnek meg kell találnia a gyülekezet keretében, a családban és a társadalomban adódó szolgálati alkalmakat és cselekvőén támogatnia kell az egész világ életét megmentő és szebbé tevő célkitűzéseket. Enélkül csonka és egyoldalú lenne szolgálatunk.

Szolgálatunk szép. Felelősségünk nagy. Kortársaink „vérét” Isten tőlünk kéri számon. Ezért, ami rajtunk áll, tegyük meg!

__________________ Garami Lajos

IM

ÁDKOZZUNK

Urunk! Köszönjük, hogy szolgálatra rendeltél, kötelességet és felelősséget bíztál ránk. Adj éber és nyitott szemet, hogy egyházunk, népünk és a világ életét figyelemmel kísérhessük. Nyisd meg fülünket igéd meghallására és ajkunk annak továbbadására, és ajándékozz meg tettrekész kezekkel, hogy hűségesen szolgálhassuk a Te ügyedet kortársaink között, az Cr Jézus Krisztusért. Ámen.

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1973. február 4-én

Deák tér de. 9. (úrv,) dr. Hafenscher Károly, de. 11. (úrv.) dr. Kékén András, du. 6. Trajtler Gábor. Fasor. de. 11. (úrv.) Ifj. Görög Tibor, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 9. Ifj. Görög Tibor, üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Solymár János, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.) Veöreös Imre. Utász u. de. 9. (úrv.) Sülé Károly. Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. fél 10. Bizik László. Ráksofalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. Bizik László. Fóti'út de. 11. Kertész Géza. Váci út de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Üj- telep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerle- telep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos, du. 5. Szeretet- vendégség: Ifj. Harmati Béla. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Kistemplom de. 10, du.

3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9, Karner ÁgQston. Mátyásföld de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Ma- docsai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Gáncs Péter teol., du. 6. Szita Istvánná. Torockó tér de. fél 9. (úrv.) Gáncs Péter teol. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10 (úrv.) Görög Tibor. XD., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csengődy László, du. fél 7. Ruttkay Elemér. Pesthideg- kút de. fél ll. Ruttkay Elemér. Modori u. 6. de. 10. Turcsányi Károly. Kelenföld de. 8. Beúcze Imre, de. fél 10. Reuss András, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. dr. Re- zessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán. Albertfalva de. 7. Visontai Róbert- Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. D. Dr. Ottlyk Ernő. Budafok de. 11. D. Dr. Ottlyk Ernő. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. (úrv.)

— Vízkereszt után az 5. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 13, 24—30; az igehirdetés alapigéje: Ezék 33, 1—7.

— MISKOLC. A gyülekezet megalakulásának 190 éves évfordulója alkalmából dr. Ács Sándor, Belicza András, Poli- csek Klára, dr. Urbán János, dr. Várhegyi Miklós és Várnai Ernő presbiterek ismertették a gyülekezet történetét A lelkészek igehirdetés-sorozatot tartottak. — A decemberi szeretet- vendégségen Csizmazia Sándor nyíregyházi lelkész szolgált előadással. A délelőtti istentiszteleten igét hirdetett. — A januári szeretetvendégségen Szabó Gyula debreceni lelkész tartott előadást A konfirmandusok szavalattal, az ifjúság tagjai ének és zeneszámmal szolgáltak. — Az egyetemes imahéten Szilágyi László, Ab- lonczy László, Novotny Gyula, Irlanda Sándorné református lelkészek, Padkás Gábor baptista lelkipásztor és Bikó Mózes ortodox parókus tortották az igehirdetéseket. — Szebik Imre, a gyülekezet lelkésze vetített képes előadásiban számolt be svájci tanulmány út járói.

— NYUGDÍJAZÁS AZ ÉSZAKI EGYHÁZKERÜLETBEN. Matúz Pál ipolyvecei lelkész január 1-től, Hódi Pálzsé- denyi lelkész január 1-től nyugalomba vonult. Bányai Sándor érdi lelkész március 1-én vonul nyugalomba.

— A ZSÉDENY-HEGYFALUI gyülekezet gondozását január 1-től Baráth József urai- újfalui lelkész látja el.

— GYÖRSZEMERE. A gyülekezet lelkészi szolgálatának ellátását ifj. Weltler Rezső segédlelkész végzi.

— LELKÉSZEK A SZAKSAJTÓBAN. A Magyar Néprajzi Társaság tájékoztató kiadványában olvashatjuk, hogy az Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázat eredményeképpen jutalomdíjat kapott a nemzetiségi témákban írt dolgozatáért id. Qedinszky Gyula ny. lelkész. — A Néprajzi Hírek című kiadványból értesülünk arról, hogy a Magyar Néprajzi Társaság felvette tagjai sorába Koppány János tótkomlósi és Huley Alfréd páhi lelkészt. — A Petőfi Népe című Bács-Kiskun megyei lap hírt ad arról, hogy a megyei történeti pályázaton III. díjat nyert Huley Alfréd páhi lelkész.

— IPOLYVECE. D. Dr. Ottlyk Ernő püspök, az Északi Egyházkerület püspöke a szolgálat ellátására január 1-től Rezessy Miklós segédlelkészt külde ki.

EVANGÉLIKUS ÉLET

A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság felelős kiadó: Harkányi László tördelő-szerkesztő Szerkesztőség'és kiadóhivatal: 1088. Budapest Vin., Puskin u. IS. Telefon: 142—074

Csekkszámlaszám: 516—20.412—Vili Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211

78.0242

Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető:

Soproni Béla vezérigazgató

„Azért idő előtt semmit ne ítéljetek, míg el nem jön az Ür, aki világosságra hozza a sötétség titkait is, feltárja a szívek szándékait is. És akkor kinek- kinek dicsérete Istentől lesz.” (1 Kor 4,5)

VASÁRNAP. — „Melyik ember az közületek, akinek ha száz juha van , és egyet azok közül elveszt, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában és nem megy az elveszett után, míg meg nem találja azt?” (Lk 15,4 — 1 Sám 2,8 — Mt 13,24—30 — Zsolt 56) Mi a sorsunk? Állandó útkeresés — esetleg elkallódás? Az ige egészen mást mond számunkra: ez nem történhet meg. Olyan Urunk, olyan Pásztorunk van, aki ismeri az ö nyáját, és így nem veszhet el egyetlen juh sem. Ismerjük önmagunkat; mit megteszünk azért, hogy eltűnt tulajdonunk előkerüljön, újra birtokba vehessük. A Pásztor mennyivel gondosabb nálunk. Bízhatunk: keresésére indul az elveszettnek és hazaviszi.

HÉTFŐ. — „Akik azért örömest vevők az ő beszédét, megkeresztelkednek; és hozzájuk csatlakozók azon a napon mintegy háromezer lélek.” (— Ézs 35,6 — Mt 13, 36—43 — Lk 8,40—56) Ki ne látott volna csillogó gyermekszemeket? Ha kedvükre valót mesélünk nekik, átélik, azonosulnak vele. Évszázadok folyamán hányszor előfordult, hogy emberek fanatizálták hallgatóságukat, és azok készek voltak követni a szónokot. Itt Péter „fanatizálja” püiíkösdi beszédében hallgatóságát. De az, amit mond. a Lélektől van: több minden emberi beszédnél. Ezért lehet azt örömest venni és a Krisztusban hivőkhöz csatlakozni.

KEDD. — „Minden erővel megerősíttetvén az ő dicsőségének hatalma szerint minden kitartásra és hosszútűrésre örömmel.” (Kol 1.11 — 2 Krón

16,9 — Mt 13,47—52 — Lk 9,1— 9). A sport korában élünk. Minden területen a jobb eredményekért küzdenek. Sok eszközt felhasználnak ezekért az eredményekért. A keresztyén embernek is van ilyen „eszköze” másképp föladná a versenyt. Isten erejét kapjuk, és ennek segítségével könnyen elérjük a célt.

SZERDA. — „Szeressétek ellenségeiteket és jót tegyetek és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz és ama magasságos Istennek fiai lesztek; mert ő jól- tevő a gonoszokkal és a hálá- datlanokkal.” (Lk 6,35 — Péld 20,22—Mt 13,31—35 — Lk 9,10 —17). „Akarom hogy szeressetek” — mondja egyik költőnk. A legtöbb ember úgy érez, mint

ő. De mindent megteszünk-e ennek érdekében? Szeretjük azt, aki minket szeret; jót teszünk azzal, aki velünk tesz jót. Tegyünk most rendkívülit! Szeressük azt, aki ellenségünk, tegyünk jót vele, imádkozzunk érte! Mindez lehetetlen volna számunkra, ha nem állna mögötte Atyánk, akinek szerete- téből élünk mindnyájan.

CSÜTÖRTÖK. — „Elbeszélték, hogy mily nagy dolgokat cselekedett velük az Isten.” (Csel 15,4— Zsolt 100,4 — 1 Kir 22,2—28 — Lk 9,18—27). Minden ember szeret dicsekedni. Dicsekedni „kell” gyermekeinkkel. lakásunkkal, életkörülményeinkkel és sokszor — önmagunkkal is! Ebben az igeszakaszban is ez történik: di- asekedés. De nem ömagukkál dicsekszenek az apostolok, hanem Isten tetteivel: milyen nagy dolgot tett velük. Mi is elmondjuk-e és hálát adunk-e ezért?

PÉNTEK. — „Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.” (Zsolt 90,13 — Rm 13,11 — Ez 16—21 — Lk 9,28—36). Egész életünkben várunk valakire: azokra, kiket szeretünk; azokra az eseményekre, amik fontosak a számunkra. A zsoltáros is vár. De micsoda különbség! Ö az Urat várja, és kéri, hogy térjen vissza. Az Urat visszavárja, mert csak úgy teljes az élete, ha előtte élhet. A kérés kiteljesedik: „könyörülj a te szolgáidon.” Az egyetlen lehetséges magatartás ez, ha az Ür előtt állunk: csak kegyelmében bízhatunk.

SZOMBAT. — „Te nagy és hatalmas Isten, akinek a neve Seregek Ura, nagy tanácsú és hatalmas cselekedetű vagy.” (Jer 32.18—19 — Kol 1,15 — Ézs 25,1—8 — Lk 9,37—45). Nézz gyermekedre! Szemében te vagy a legokosabb és legerősebb apa, a legjobb és legszebb anya. Fölnéz rád. A hivő ember így néz fel Istenre. Csodálja, köszöni tanácsait és cselekedeteit. ö pedig mellettünk áll, megsegít minden bajunkban, Ezért hála legyen neki!

Jankovits Béla

— KÖZÉPKORÚ, főzni tudó, nyolcórás munkaerőt keres lehe- tőleg bentlakással a Nyíregyházi Evangélikus Szeretetotthon. Érdeklődés 4400. Nyíregyháza, Eötvös u.

— RÁKOSPALOTÁN szoba-kony- hás, beköltözhető, külön álló házrész eladó. Érdeklődés 17—19 óráig 228—913.

— LUTHER KABÁTOT szakszerűen készít Dóczi Zoltán szabó» Budapest, VI., Majakovszkij utca 6.

— HARANGÖNTÉST, harangkoronák és állványok ‘készítését vállalja Gombos Lajos harangöntö mester, örbottyánban (volt ör- szentmiklós). Dózsa György u. 79,

Madách — mai

Az ember tragédiájának melyik fejezete időszerű ma?

Az űrjelenet?

„Őrjöngő röptűnk, mondd, hová vezet?” — tudakolja Ádám Lucifertől. Ma is izgalmas kérdés; máig sem adott rá még senki egyértelmű megnyugtató feleletet.

Az űrjelenet megmutatja a repülés nagy lehetőségéit, de korlátáit is.

Ügy véljük, keresztmetszetben a Tragédia minden fejezete mindig időszerű.

Ahol kapitalizmus van, vagy ahol az visszalopakodni igyekszik, időszerű a londoni szín. Londonban minden eladó.

Ha eluralkodik a testiség, még az eszkimó szín is időszerű, mert ott az az egyetlen probléma, hogy „kevesb ember legyen s több fóka”.

Madách a bizánci színben kétszer használja a „keresztény” megnevezést, mindkét helyen rosszaló értelemben:

„Barátim, népem fáradt, menhelyet kér.

Tán a kereszténység fővárosában nem kér hiába.” —

„S e meztelábas. ronda csőcselék?

Keresztény-cinikus barátsereg.”

MADÁCH ISMERTE a keresztény-keresztyén megjelölés különböztető jelentését: keresztény a római katolikus, keresztyén a protestáns. Átgondoltan, szándékosan írt mindkét helyen „keresztény’’-^. Az eretneküldöző, döly- fös egyházra célzott vele.

Valaki — nem tudjuk kicsoda —, a Tragédia első nyomásakor a keresztényt keresztyénre változtatta. Madách a második kiadáshoz a keresztyént visszajavította keresztényre. A második kiadásban mégis keresztyén van. Aligha tévedünk, ha azt állítjuk, hogy ez a szövegingadozás miniatűr felekezeti villongás volt akkoriban.

Ha nézzük a mai felekezetközi helyzetet — reverzális —, ki ne látná, hogy ma is időszerű a bizánci jelenet.

*.

MADÁCH IMRp születésének 150. évfordulóján — 1823. január 21-én született. — olvassuk eV márcsak kegyeletből is, főművét Az ember tragédiáját. Éppen most jelent meg száztizenegyedik kiadásban, helyreállított szöveggel, modern illusztrációkkal, ünnepi köntösben.

Ha figyelmesen tanulmányozzuk — nem könnyű olvasmány, de megéri —, szinte megdöbbenünk, hogy Madách mennyire kor- társunk.

Madách irodalmi hagyatéka általában, Az ember tragédiája pedig különösen is, tömény gondolati költészet. De Madách éppen azzal mai, hogy gondolkodik és gondolkodásra in- gerli olvasóját is. Ez pedig azért hasznos, mert minket a szüntelen sietésben s mert a rádió— televízió kultúrkonyháján műveltségünk elemeit jórészt készen kapjuk, fenyeget a gondolkodásról leszoktató szellemi eltunyulás.

„Igen, tán volna egy, a gondolat,

Mely öntudatlan szüdben dermedez;

Ez nagykorúvá tenne...”

„Fogd hát e sárgult pergamentéket,

E fóliánsokat, miken penész ül,

Dobd tűzre mind. Ezek feledtetik

Saját lábunkon a járást velünk,

És megkímélnek a gondolkodástól.”

Egyszer két sztregovai pap — mindkettő ' gyakori vendég Madách dolgozószobájában — Henriczy Ágoston, az evangélikus lelkész és Díváid plébános, hitvitába keveredett. A sztregovai malom letépte egy molnárlegény karját. Divald a leszakított kart egyházi — bár rövidített szertartással eltemette. Henriczy ezt helytelenítette. Divald azzal érvelt, hogy az a leszakított kar mégiscsak egy ember szerves része volt. Mire Henriczy: „Ilyen alapon nyí- ratkozás után a levágott hajat is el kellene temetni, mert az is szerves része volt az embernek.”

A két pap végül Madáchot kérte, döntse el

a vitát.

A költő válasza: „Ti, papurak, készen hoztátok hiteteket a teológiáról, én az enyémet naponként tusakodom ki.”

Talán a két pap hitvitája sugallta a tudatos hitre-törekvés Tragédia-beli két sorát:

„Nagy kényelem a megnyugvás hitünkben. Nemes, de terhes önlábunkon állni.”

MADÁCH ÜGY MAI — s ezt is főműve igazolja — hogy mindig újat, jobbat akar. Bírálja az elavultat, Ádám soha sincs magával megelégedve s arccal mindig a jövő felé fordul.

A Tragédia ilyen soraira gondolhatunk többek között:

„Minden mi él és áldást hintve hat.

Idővel meghal, szelleme kiszáll,

A test túléli ronda dög gyanánt,

Mely gyilkoló miazmákat lehel Az új világba, mely körűié fejük.”

„Oh, hallom, hallom a jövő dalát..

„Engem vezess, kétkedő szellemőr,

Az új világba, mely fejlődni fog,

Ha egy nagy ember eszméit megérti,

S szabad szót ád a rejlő gondolatnak, Ledült romoknak átkozott porán.”

„Mi verseny ez, hol egyik kardosán Áll a mezetlen ellennek szemében,

Mi függetlenség, hol száz éhezik,

Ha az egyes jármába nem hajol?

Kutyáknak harca ez egy konc felett.

Én társadalmat kívánok helyette,

Mely közös erővel összeműködik,

Minőt a tudomány eszmél magának,

És melynek rendén értelem virraszt.

Ez el fog jönni, érzem jól, tudom.”

Madách azzal hat maian, hogy nem csügged. Ádám néha közel van a letöréshez, de újra és újra talpra áll. Óriási erőfeszítésekre kész célja érdekében s végülis felülkerekedik.

Figyeljük meg, Ádám legtöbbször nem azért csalódik, mert célját nem érte el, hanem mert az elért cél többé nem elégíti ki: ismét többre vágyik. Sohasenj enged a visszahúzó erőknek, kudarcain, bízva, átküzdi magát.

Mindig időszerűvé teszi Az ember tragédiáját az, hogy benne Madách az emberi élet alapkérdéseit veti fel s igyekszik megválaszolni.

Mi ad célt, értelmet, boldogságot az egyéni életnek? Fáraó piramisépítő dicsősége? Milti- ádes győztes fegyvere? Sergiolus mámorpohara? Tankréd erénye? Kepler tudománya? Danton közéleti sikere? Lovel telt erszénye? Vagy valami más?

Melyik a jobb, emberibb, előbbre vivő közösségi életforma? Az individualizmus: milliók egyért? A kollektivizmus: egy a milliókért, mindenki mindenkiért, vagy ami még sok- árnyalatúan elképzelhető?

FELVETI MADÁCH az egészen nagy — végső távlatok problémáját is. Ahogy ez a mű végén, Ádám összegező hármas kérdésében kap szót:

Oh mondd, minő sors vár reám:

E szűk határú lét-e mindenem?

Melynek küzdése közt lelkem szűrődik,

Mint bor, hogy végre, amidőn kitisztult,

A földre öntsd, és béigya porond?

Vagy a nemes szeszt jobbra rendeléd?

Megy-é előbbre majdan fajzatom,

Nemesbed vén, hogy trónodhoz közelgjen,

Vagy, mint malomnak barma, holtra fárad,

S a körből, melyben jár, nem bír kitömi?

Van-é jutalma a nemes kebelnek?...

EZEK mindén kor minden emberét egzisztenciálisan érdeklő létkérdések. Megoldásukat nem lehet örökölni: minden kornak, minden nemzedéknek, kinek-kinek magának kell ki- tusakodni.

Madách mondanivalója azért mai, mert mindenkori!

Scabo József