Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1973-07-22 / 29. szám
Krisztus követésében Lk 9, 57—62 A nagy vállalkozásoknak a korszakában élünk. Emberek emelkednek a magasba, hogy elhagyva bolygónkat, kutassák az ismeretlen égitesteket, sőt a világűrt is. Emberek szállnak a mélybe, hogy az óceánok mélytengeri világát vizsgálják és napvilágra hozzák rejtelmeit. Erre a munkára akárki nem vállalkozhat. Nagyon próbára teszi az ember tudását, teljesítöké- pességét és egészségét. Ezért a vállalkozókat alapos vizsgálatnak vetik alá. Aki itt megfelel, az úttörő munkát végezhet a vU.ágűrben, vagy a tengerek mélyén és az ismeretlen felderítésével szolgálatára lehet az emberiségnek. Jézus követése is igen nagy vállalkozás. Urunk éppen ezért megvizsgálja a követésére vállalkozó ember alkalmasságát. JÉZUS PRÓBÁRA TESZ. Azért tesz próbára, hogy megtudja, igazán szeretjük-e Ót, vagy csak addig, amíg jól megy sorunk. Jézus azt kérdezi ebben az igében: tudod-e, hogy mit vállalsz? Annak, aki az ő követésére vállalkozik, tudnia kell, hogy a Jézus követése olyan szolgálat, amely adott esetben életünk legelemibb feltételeit biztositó javakról való lemondást is maga után vonhatja. JÉZUS VÁLASZÚT ELÉ ÁLLÍT. Aki Jézus nyomába szegődik, annak tudnia kell azt is, hogy mit kell elhagynia. Jézus szavai nagyon keményen hangzanak, amikor a legelemibb gyermeki kötelezettséget, az elhunyt édesapa eltemetését állítja szembe az új hivatás követelményével. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a keresztyén ember kegyeletsértően megfeledkezik meghalt szüleiről, hátat fordít családjának, társadalomnak és az emberiségnek, hanem azt jelenti, hogy minden cselekedetének homlokterében az örök élet reménysége áll. Ezért, ha szülőt temet, vagy családjáért, felebarátjáért fáradozik, nem a halál hiábavalóságát látja maga előtt, hanem az Elet és a sZeretetből fakadó szolgálat örök érvényű értelmét. JÉZUS MINŐSÍT. Minősítésének az alapja a célra törő keresztyén élet. Ha valaki irányt vett az 'Isten országa felé, akkor nem tekintgethet hátra, nem fordulhat vissza, mert aki hátra tekint, „nem alkalmas az Isten országára”. Krisztus követésére. Csak az alkalmas a szolgálatra, aki vallja azt, amit Pál apostol is vallott: „azokat, amelyek hátam megett vannak, elfelejtvén, amelyek előttem vannak, nekik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhivatása jutalmára” (Fii 3.14). Azt is tudnunk kell, hogy „a mi alkalmatos voltunk az Istentől van” (2 Kor 3,5). O tesz alkalmassá minket Krisztus követésére. Aki megállja a próbát Isten országának az útját választva és jó minősítést kap, az állhat be a Krisztust követők páratlan szépségű szolgálatába, hirdetni az evangéliumot és a szeretet melegével szolgálni. Erre a nagyon szép szolgálatra hív és készít fel Jézus. Hallgass rá és kövesd öt. Pintér János IMÁDKOZZUNK Áldunk Téged Űr Jézus, hogy nyomodban járhatunk a másokért való lemondásnak, a szolgáló szeretetnek útján. Kérünk, Te tégy alkalmassá arra, hogy töretlen hűséggel tudjunk követni Téged. Állítsd szemünk elé a nagy célt, hogy el ne vesz- szünk az élet apró részleteiben. Segíts minket, hogy hátra nem fordulva tudjunk előre haladni abban a szolgálatban, amelyben embertársaink testi és lelki javait akarod munkálni rajtunk keresztül is, nagy neved dicsösére. Ámen. Istentiszteleti rend Budapesten, 1973. július 22-én S3 ' — HALÁLOZÁS. Körösi István, a kiskőrösi gyülekezet hosszú évtizedeken át volt hűséges presbitere, majd felügyelője, 83 éves korában elhunyt. Temetése július 2-án volt nagy részvét mellett. Koporsójánál Ponicsán Imre kiskőrösi igazgató-lelkész és Káposzta Lajos soltvadkerti lelkész szolgált. — Csővári Andrásné, sz. Kurucz Zsuzsanna, 49 éves korában Erdőtelken váratlanul elhunyt. Az egy éve épült erdőtelki imaház építésénél különösen is sokat áldozott a család. Az erdőtelki gyülekezet őszinte szívvel osztozott a gyászoló család fájdalmában. A temetésen Ponicsán Imre kiskőrösi igazgató-lelkész szolgált. — Hontí Antal a gyomai gyülekezet tagja, lapunk hűséges olvasója életének 94. évében hosszú, de nagy béketűréssel viselt szenvedés után június 14- én elhunyt. Hamvasztás utáni búcsúztatása a gyomai evangélikus temetőben volt. „Az Ür szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála.” Deák tér de. 9. (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11. (úrv.) dr. Hafen- scher Károly, du. 6. Tragtier Gábor. Fasor de. 11. Gabányi Géza, du. 6. Gabányi Géza. Dózsa György út 7. de. fél 9. Gabányi Géza. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 37b. de. 10. (szlovák), de 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. ^ugló de. 11 (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Bizik László. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út 22. de. 11. Kertész Géza. Váci út 129. de. 8. Kertész Géza. Frangepán u. de. fél 10. Kertész Géza. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV Telep de. 8. Matuz Pál. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Matuz Pál. Rákospalota Kistemplom du. 3. Matuz Pál. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sas— Szentháromság után az 5. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: 1 Pt 3, 8—15; az igehirdetés alapigéje: Lk 9, 57—62. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Július 22-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját köziretíti a Petőfi Rádió és az URH adó. Igét hirdet SZEBIK IMRE miskolci lelkész. — CSENGÖD-PÄHI. A kas- kantyui társgyülekezet felügyelőjévé választotta Martin- kó Jánost. Beiktatásán megjelentek a többi községben lakó evangélikusok vezetői és szeretettel köszöntötték az új felügyelőt. — Meglátogatta a gyülekezetét Tóth-Szöllős Mihály, a Bács-Kiskun Egyházmegye esperese, s három helyen istentiszteleten szolgált. Kaskantyun és Csengődön a presbiterekkel találkozott. — Vető Béla veszprémi lelkész vendégszolgálatot végzett Döb- rögecen és Páhin vallásos esten finnországi tanulmányút- járól tartott színes beszámolót. — Gyülekezeti napon találkozott a kiskunhalasi és a csengőd-kaskantyui gyülekezet. Igyekeztek egymás gyülekezetét megismerni. többen szavalatokkal és zeneszámok- kal szolgáltak. — MESZLEN. Július 1-én hivatalos gyülekezeti látogatást végzett Szabó Lajos, a Vasi Egyházmegye esperese. Isentiszteleten igehirdetéssel szolgált, maid beszámolt a presbitereknek az espéresi látogatás tapasztalatairól, s beszélgetést folytatott a gyülekezet jövő terveiről. — ÉVFOLYAMTAL.ALKO- ZÓ GYENESDIÄSON. Teoló- giai Akadémiánk 20- éve végzett növendékei családtagjaik kíséretében 2 napos találkozóra gyűltek össze június 20—21. napjain a Balaton partján. halom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikaputér de. 9. (úrv.) D. Koren Emil, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv) D. Korén Emil, du. 6. ßzita Istvánné. Torockó tér de. fél 9. Szita Istvánné^ Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Bogya Géza, de. 11. Bo- gya Géza, du. fél 7. Takács József. Budakeszi de. fél 9. Takács József. Pesthidegkút de. fél 11. Takács József. Modori u. 6. de. 10. Muncz Frigyes. Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Rezessy Zoltán. Nagytétény de. fél 9. Visontai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Törökbálint du. fél 5. Visontai Róbert Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. Az utóbbi évtizedek legnépesebb évfolyamának tagjai a gvenesdiási Kapemaum falai között és árnyas fái alatt igehirdetések, előadások és kötetlen testvéri beszélgetés keretében voltak együtt. Örömmel számoltak be arról, hogy „nem volt semmiben sem fogyatkozásuk” az elmúlt két évtized ben, sőt bőségesen megtapasztalták Isten gondviselő szere- tetét. Ugyanakkor arról is örömmel adtak számot, hogy az új társadalmi rendben jól megtalálták helyüket és gyülekezeteik népével együtt örömmel vesznek részt a szocialista társadalom építésében és benne egyházunk jövőjének formálásában. A találkozó gazdája, illetve szervezője dr. Fa- biny Tibor teológiai tanár és Szabó István dunaegyházi lelkész volt, • — GÉRCE Túrmezei János. a gyülekezet lelkésze június 30-án nyugdíjba vonult, s mint nyugalmazott lelkészt bízta meg D. Dr. Ottlyk Ernő püspök. az Északi Egyházkerület püspöke a lelkészi szolgálat ellátásával. — A HAJDŰ—SZABOLCSI EGYHÁZMEGYE felügyelőjévé választotta Kordái Pál debreceni másodfelügyelőt. Beiktatása június 26-án volt. — HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ. Huley Alfréd Csengőd- Páhi-Kaskantyu-i lelkész és felesége 25 éves házassági évfordulóján Vető Béla veszprémi lelkész szolgált, az egyhá" megye köszöntését Tóth-Sző’- lős Mihály esperes tolmácsoltál. A gyülekezet részéről Nemes László másodfelügyelő és Kutasi Márton presbiter szólt és adta át a szeretet ajándékait. „Es monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.” (Lk 9, 62.) VASÁRNAP. — „És monda a farizeusoknak: Ti vagytok, akik az emberek előtt magatokat megigazítjátok; de az Isten ismeri a ti szíveteket, mert ami az emberek előtt magasztos, Isten előtt utálatos az.” (Lk 16, 15 — Jer 23, 6 — Lk 5, 1—11 — Zsolt 1) Isten elvárja tőlünk, hogy alázatosság töltse be szívünket, amikor színe elé járulunk. Az alázatosság ennyi: erezd, hogy mindenben tőle függsz, hogy előtte por és hamu vagy. Minél magasabban látod magad fölött Istent, annál inkább háttérbe lép. s egyre kisebb lesz önző, büszke éned. HÉTFŐ. — „Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz és azt mondom neki: atyám vétkeztem az ég ellen és te ellened.” (Lk 15. 18 — Péld 28. 13 — Mk 9, 38—41 — Csel 17. 1—15) „Vétkeztem”. Ezt a szót akkor tudjuk kimondani, ha a bűn már nagyon gyötör minket. A nélkülözés ésxretérítette a tékozló fiút. Kinyitotta lelki szemét. Ö tényleg nem azért akart hazamenni az atyához, mert ott jobb dolga van, hanem azért, hogv bevallja bűneit: te ellened vétkeztem. Ez világos felismerése helyzetünknek, ha bevalljuk, hogy Isten ellen vétkeztünk. Boldog ember, aki felismeri ezt az igazságot s azt ki is mondja: Atyám, vétkeztem. KEDD. — „Mindenkor örüljetek. Szüntelenül imádkozzatok. Mindenben hálát adjatok: mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által tihozzátok.” (1 Ts 5, 16—18 — Zsolt 5. 12 — Fii 3, 12—16 — Csel 17, 16—34). Tudsz-e hálát adni Isten áldásáért? Tudsz-e hálát adni szeretteidért? Tudsz-e hálát adni saját életedért? Tudsz-e hálát adni embertársaidért? Tudsz-e hálát adni gyülekezetedért ? SZERDA. — ...És. ha egy napon hétszer vétkezik ellened és egy napon hétszer tehozzád tér. mondván: megbántam: megbocsáss néki.” (Lk 17, 4 — Péld 10. 12 — Mt 19. 27—30 — Csel 18. 1—22.) Hányszor elimádkozzuk az Űrtől tanult imádságot: „bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”. És mi mégsem bocsátunk meg egymásnak szívből, igazán. Tudjuk-e. hogy ezzel a cselekedetünkkel méltatlanná válunk arra. hogy Isten megbocsásson minékünk? CSÜTÖRTÖK. — „Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal akár jó, akár gonosz legyen. (Préd 12, 16 — Zsid 9, 27 — 2 Tim 4. 1—5 — Csel 18. 23 — 19, 7.) Az eljövendő Űr napvilágra hoz mindent, ami sötétben bujkál. Minden tettedet és mulasztásodat helyezd azért egy gondolat alá: mit fog rólad mondani az, akit a látszat nem csal meg, akit nem lehet félrevezetni, aki szemedbe mondja: tudom a te dolgaidat. PÉNTEK. — „Kicsoda megy fel az Ür hegyére? Kicsoda áll meg az ö szent helyén? Az ártatlan kezű és tiszta szívű, aki nem adja lelkét hiábavalóságra és nem esküszik meg csalárdságra.” (Zsolt 24, 3—4 — Zsid 10, 21—22 — 1 Ts 2, 13—20 — Csel 19, 8—22.) Kinek a szíve tiszta Isten előtt? Aki lelkiismerete bizonysága szerint is őszinteséggel és tisztasággal forgolódik az emberek között, akinek beszéde: „úgy-úgy, nem-nem” és szavai mögött nem rejt. hátsó gondolatokat. Tiszta szívű vagy-e? SZOMBAT. — „Amilyen könyörülő az atya a fiákhoz, olyan könyörülő az Úr az őt féltők iránt.” (Zsolt 103. 13 — 2 Kor 3. 4 — Mt 13, 47—52 — Csel 19.'23—40.) A könyörület a tehetetlen nyomorúság segítségére siető szeretet. Isten könvörülete nem tudja elnézni, hogy az ember a maga tehetetlenségében zsákmányul essék a kárhozatnak. Nem éri be azzal, hogy szánakozva né- zj az ember kilátástalan vergődését. Isten tesz és cselekszik, mert azt akarja, hogy a bűnös megtérjen és éljen. Németh Ferenc — MÜZEUMÜGY. Temetőink népművészeti emlékeinek és műtárgyainak védelmére széleskörű értekezletet hivott össze a Hazafias Népfront. A budapesti székházban július 5-én tartott szakkonferencián részt vettek az egyházak képviselői is, köztük dr. Fabiny Tibor professzor, az Evangélikus Országos Múzeum vezetője. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért (elei: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088. Budapest Vili.. Puskin u. 12. Telefon: 149—074 Csekkszámlaszám: S16—20.412—vni Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 23 211 73.2142 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „Luther élete és kora” A Gondolat Kiadó a fenti címmel jelentette meg a közelmúltban Richard Friedenthal Münchenben megjelent Luther-életrajzának magyar nyelvű fordítását. A több mint 600 oldalas élet- és korrajz precíz kutatói munkán alapul, sok-sok adattal, még több pontos történeti elemzéssel, mégsem érzi az ember egy pillanatra sem, hogy fárasztó, akadémikusán tudományos írással van dolga. A történeti hűség és tudományos elfogulatlanság mellett a könyv nagy erén.ye a közérthető olvasmányosság, a figyelmet ébrentartó gördülé- kenvség. A szerző nagy történelmi tájékozottsága és teológiai szakismerete nyilvánul meg abban, hogy a korabeli dokumentumokból csak igen rövid, olykor alig néhány szavas idézeteket közöl, ezek azonban mindig lényegre mutatnak, a kort és a témát tükrözik, amellett nem törik meg az elbeszélés menetét. Luther aprólékos gonddal megrajzolt élettörténetét a XV. és XVI. századi Európa nagy történelmi összefüggéseibe építi be a szerző. Szemléletes képet kapunk a három nagy hatalmasság, a német császár, a pápák és a francia király hatalmi versengéséről, a humanizmus reformokat sürgető, ugyanakkor a néptől idegen szellemi áramlatáról és a kor általános antiklerikálizmusáról. Megértjük, miért talált a reformáció termékeny talajra a német fejedelemségekben, mennyire általános volt az egyház megreformálásának igénye a „világi rendek” részéről és arra is fény derül, miért lett volna kockázatos a pápaság részére egy olyan zsinat összehívása, ahol a világi rendek is képviselve vannak. Betekinthetünk az akkori politikai élet irányító motívumaiba, az ingatag politikai erőviszonyokba és az egyensúly fenntartását célzó, illetve hatalmi törekvések diktálta szerződéskötésekbe és szövet- ségszegésekbe. A vallási és egyházi kérdések elkülöníthetetle- nül összeszövődtek a politikai kérdésekkel. Példa erre V. Károly császár egész életműve. Élete végéig a római katolikus egyház hű fia és a reformáció ellen védelmezője, öreg koráig bosszúsan tesz szemrehányást önmagának azért, hogy Wormsban nem .pusztította el Luthert, mindez azonban nem akadályozta meg atban, hoev amikor hatalmi érd kei úgy kívánják, ne dúlja fel és ne raboltassa ki zsoldosaival Rómát. Meggyőző dokumentumok szemléltetik azt is, hogy a reformáció fennmaradása és elterjedése nem csupán — sokszor idealizált — rettenthetetlen hithősöknek köszönhető, hanem legalább olyan mértékben adott politikai tényezőknek is. Ezzel együtt kiemeli a könyv a reformátorok — Luther és Melanchton — világ- történelmi szerepét és jelentőségét, Nem idealizálja Luthert, de következetesen elismeri zsenialitását, az Igéhez kötött. megvesztegethetetlen hűségét, az evangélium erejére alapozott bátorságát és erkölcsi feddhetetlenségét. Elutasítja Cochlaeus és egyéb, neves és névtelen szerzők Lutherra szórt rágalmait, mint megalapozatlan és történetileg nem bizonyított útszéli szólamokat. Történetileg elfogadhatónak tekinthetjük a szerző álláspontját, mely szerint a kezdeti, számszerűen elenyésző kisebbségű Luther-párti rendeket akár erőszakkal, akár egyéb nyomással könnyűszerrel el lehetett volna fojtani, ha nem olyan a politikai konstelláció, hogy a nem egységes, rivalizáló katolikus hatalmak önmaguk érdekében jobbnak látták békén hagyni őket. Abban is igazat kell adnunk, hogy a reformáció oldalán sem volt teljes az összhang és a megértés. Nagyon sokan álltak Luther oldalára olyanok, akik jóformán meg sem értették teológiai felismeréseit. Számukra elég volt pápaellenes beállítottsága, így voltak például a humanisták, akik a szellem szabadsága érdekében akartak lazítani a római katolikus egyház testet-lelket igénylő uralmán. Erasmussal folytatott írásbeli vitája mutatja, mennyire más volt mind a kiindulásuk, mind a céljuk. A „vissza a forrás- h z” jelszó a humanistáknak az ókori klasszikusokhoz való visszatérést jelentette. Erasmus ' görög Újszövetség kiadása is így értendő. Az Újszövetség a klasszikusok mellett az ókor egy jelentős darabja, a „források”-nak csak egy része, amihez vissza kell térni. Luther számára a Biblia az egyedüli forrás! ö egyedül csak ide akar visszatérni. Mások más okból, de szintén nem a hitbeli azonosság okából álltak mellé. Ezek voltak azok, akik a katolikus egyház világi uralmát, gazdagságát, befolyását akarták megszüntetni. Lutherban a maguk emberét látták, de nem nagyon törődtek Luther egyházkritikáján túl az új hittartalommal. A reformáció hívei is sokszor két malomban őröltek, amiből gyakran lett szakadás, vagy nyílt összeütközés. Érdekes képet rajzol a mű Bölcs Frigyesről, Luther pártfogó fejedelméről. A korábbi, talán túlzottan idealizáló kép helyett itt az emberi — kevésbé hízelgő — vonásai kerülnek elő. Pártfogása többször megingott és Luther is gyakran számolt azzal, hogy esetleg egyszer el kell mennie a fejedelemségből „valamerre az ég alatt”. A tétova, lassú fejedelemre Luther leginkább a határozottságával és bátorságával hatott. Az is nyomott a latban, hogy az egészen falusias kis Wittenberget — mindössze 5000 lakossal — ő tette világhírűvé. A hírnév, amire a fejedelem igen büszke volt, csak addig tartott volna, amíg ő az egyetemen van. Érdekes kérdéseket vet fel a szerző — persze válaszolni aligha lehetne rájuk — az egyes kiemelkedő eseményekkel kapcsolatban. Ilyen például: mi lett volna a történelem és a reformáció további alakulása, ha például a pápa nem Cajetán bíborost küldi Luther kihallgatására, hanem egy olyan személyt, akivel Luther hajlandó szót érteni. Vagy: hogyan fejlődött volna a reformáció tovább és hogyan alakult volna Európa sorsa, ha a marburgi kollokviumon megegyezésre jut Zwinglivel, aki mögött az akkori legütőképesebb haderővel rendelkező Svájc állt és aki maga is vérbeli politikus volt. Nem tudjuk. A szerző azt mondja, hogy amilyen teológiai zseni volt Luther, éppolyan politikai antitalentum. A világi dolgokban, különösen a napi aktualitásokban nem ismerte ki magát. Nem jeleskedett a matematikában és általában rosszul számított, amikor „világi” ügyekre tévedt. Súlyos csapást mért például ő maga a reformáció ügyére azzal, hogy a parasztháborúval kapcsolatban kíméletlenül a parasztok ellen foglalt állást. A „kardélre hányni való” paraszt tömegek elfordultak tőle. Ugyanakkor, rossz taktikai érzékkel a nemességet is maga ellen hangolta, illetve a reformáció ellen. Az állásfoglalás világosabb megértéséhez azonban hozzá kell azt is tenni, hogy Luther mint teológus a teológiai alapokat nézte, amelyekkel a parasztokat harcba vezették Müntzerék és más próféta-vezérek. Teológiájukat hamisnak találta, egváltalán, az evangéliummal való súlyos visszaélésnek tekintette. hogy fegyveres harc ürügyéül használták. A mű méltó és megható értékelést ad Lutherről, mint nyelvművelőről. A reformáció a hitbeli megújulás mellett óriási szellemi hatást gyakorolt az anyanyelv megbecsülésével és fejlesztésével. A dialektikus történetszemlélettel megírt történelmi mű hasznos olvasmánya lehet a lutheramzmus történeti múltja iránt érdeklődő híveknek is. Baranyai Tamás 1 i
