Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-07-08 / 27. szám

XXXVin. ÉVFOLYAM, 27, SZÄM 1973. július 8. Ára: Z,— Forint Kis gyülekezetek egyháza A békeeredmények nyara Jegyzetek Albert Greiner párizsi püspök előadásából Ügy gondolom, nem téve­dek, hogy Albert Greiner pá­rizsi püspök előadását a ke­lenföldi gyülekezeti teremben nemcsak azért hallgatták a budapesti lelkészek érdeklő­déssel, mert az előadó meg­nyerő egyénisége, természetes közyetlensége, fordulatos elő­adásmódja megkapta őket. Az egyház, amelynek képviseleté­ben felkeresett bennünket fe­leségével együtt, s amelyről oly keveset tudunk —, a különbö­zőségek ellenére történetében és életében sok azonos vonást hordoz a mienkkel. Ezért bizo­nyára tudunk egymástól ta­nulni. ahogy ezt maga az elő­adó püspök is kifejezésre jut­tatta. Jegyzeteimből hadd idézzek először néhány adatot a fran­ciaországi protestantizmus szá­mát és struktúráját illetően, s máris közelebb fogjuk érezni magunkhoz ott élő hittestvé­reinket, hiszen ők is az euró­pai szórványegyházak, az ún. kisebbségi egyházak közé tar­toznak. A hozzávetőleges számok szerint- 50 millió ember él ma Franciaország területén. Ezek közül mintegy 800 ezer vallja magát valamelyik protestáns egyházhoz tartozónak, s e szá­mon belül 300—350 ezer % kö­zött mozoghat a lutheri egy­házakhoz tartozók közössége. A Protestáns Egyházi Szövet­ségben, amely a reformáció örökségét birtokolja, 2 evan­gélikus (lutheri) és 2 reformá­tus egyháztestet találunk. El- szász-Lotharingiában, ahol az egyház kevésbé volt kitéve a történelmi múltban a vallási türelmetlenség pusztító ereié­nek. az I. Napóleoni idők öröksége képpen ma is fennáll az államegyházi szerkezet. A gyülekezetek népegyházi kere­tek között élnek, a lelkészek állami tisztviselőkként kapjak fizetésüket és az egyházi ki­adások jelentős részét is az 'állam fedezi. Franciaország többi részén nagy szétszórt­ságban él a kislétszámú protes­tantizmus, eltekintve Párizstól — ahol az egész ország cent­ralizáltságát is tükrözve — kb. 15 ezer lélekkel lehet számolni 12 lelkész gondozása alatt. Xtt a gyülekezetek az állam és egyház teljes szétválasztása (1905) óta jogilag úgy kezeltet­nek, mint az egyesületek. A lelkészek ugyan részesülnek más állampolgárokhoz hason­lóan a társadalombiztosítás, gyógyszertérítés, családi pót­lék szociális juttatásaiból, de az egyház nem élvez semmi más állami támogatást. Lelké­szei a zsinat központi pénztá­rából kapják fizetésüket a gyü­lekezetek által beszolgáltatott anyagi fedezetből. S ebből ért­hető, hogy a lelkészfeleségek sok esetben anyagi okok miatt is kénytelenek munkába állni. A szórványsors mögött — íme, egy hasonlóság egyhá­zaink között — az üldöztetés­sel terhes történelmi múlt. Nem akarjuk itt felidézni az ál­talunk ismert véres eseménye­ket (Szent Bertalan éj 1572, hugenották üldöztetése stb.), de megint csak a püspök elő­adását idézve, a reformáció korabeli Franciaország lakos­ságának több mint az 50%-a lehetett protestáns. Az üldözte­tések következtében ez a szám szinte a nullával lett egyenlő. (1966-ban fent, messze Észa­kon, a svéd—finn határon lát­tam azt a kis halászfalucskát, amelynek az őslakói Francia- országból menekült hugenot­ták voltak, s Magyarországon is találunk ilyen nyomokat.) Aztán először a 17. században a svéd követségen tartott is­tentiszteleteken hangzott fel újra a reformációban meg­tisztított evangélium. Majd a Napóleontól visszanyert sza­badság alapján kezdtek újra­éledni a gyülekezetek, hogy el­ső gyümölcsként 1809-ben fel­szentelhessék első templomu­kat is. Az egyházhoz tartozó csalá­dok o gyermekeknek mintegy 90%-át kereszteltetik meg, és ez a szám a nagyvárosokban, éppúgy, mint más vonatkozá­sokban is, alacsonyabb és csökkenő tendenciát mutat. A gyermekek egyharmada igény­li a hitoktatás lehetőségét. A hosszadalmas (3 évig tartó) konfirmációi oktatásban az előző számokhoz viszonyítva előnyös arányban vesznek részt a fiatalok. Viszont az úr­vacsora kiszolgáltatását nem kötik minden esetben a kon­firmáció befejezéséhez. Az „utca emberének” Fran­ciaországban — a püspök ki­fejezésével élve — nem sok köze van az egyházhoz, több­ségük nem is igényli a vallást, sokan Jézusról, mint történel­mi személyről is vajmi keve­set tudnak. De a protestánsokj ra általában megbecsüléssel tekintenek és az emberek bi­zalmát bírják, sokszor magas állami funkciókban is. Azt hiszem, máris jobban megértjük ezt, ha arra gondo­lunk, amit Greiner püspök a nem Franciaország területén élő, de francia nyelvet hasz­náló protestánsokhoz fűződő kapcsolatokról mondott el. Ezek az elsősorban a volt gyarmatokon létrejött egyhá­zak (pl. Madagaszkár szigetén, Kamerunban) 4—5-ször na­gyobb lélekszámúnk, mint a franciaországi protestantiz­mus. Nagy feladatot jelente­nek számukra és ez a feladat elsősorban politikai. A püspök nagyon komolyan szólt arról, hogy az európai egyházaknak és egyházi világszövetségek­nek milyen jelentős küldeté­sük lehet ezeknek az állami függetlenségüket, társadalmi felemelkedésüket, gazdasági megerősödésüket kereső orszá­goknak és népeknek a támo­gatásában. Itt nem a misszió­ra, hanem az együttműködés­re van szükség — mondotta a püspök. íme máris néhány pont, ahol a sok tekintetben azonos történelmi és társadalmi ta­pasztalatokkal rendelkező - két egyház továbbfolytathatja esz­mecseréjét és megtalálhatja méginkább az együttmunkál- kodás lehetőségét a magasabb célok érdekében. Bizonyára hasznos lenne, ha lelkészeink, akik ott is a lelkészi munka- közösíegeknek egy bizonyos, a miénkhez hasonló típusát ala­kították ki, az egyes egyházi munkaágban tevékenykedő egyházi munkásaink — (pl. a diakóniában, amely náluk az adottságoknál fogva ma még egyesületi szinten mozog stb.) a jövőben többször és rend­szeresebben tudnának egymás­sal találkozni, és egymást sa­játos felismeréseikkel gazda­gítani. Az egyházak napjaink­ban megnőtt felelőssége szük­ségessé teszi a mostanihaz ha­sonló értékes együttléteket. Von már bizonyos kapcsolat közöttünk t— mondotta Grei­ner püspök —, amikor riieg- köszönte D. Káldy Zoltánnak a Magyarországi Evangélikus Egyház meghívását bevezető szavaiban. „Annyira már meg­ismerhettük egymást, hogy tu­dunk egymásért imádkozni.” E találkozás után reménysé­günk szerint mind több lehe­tőségünk lesz egymásért és együtt tenni is. Mezősi György EGYHÁZUNK TANÍTÁSÁ­HOZ szorosan hozzátartozik az emberiség békés jövendőjéért folytatott világméretű erőfe­szítés támogatása. A Jézus sze- retetével szolgáló diakóniai lelkűiét együtt örül minden eredménnyel, amely a béke ügyét segíti. Már régen leküz­döttük azt a szűklátókörűséget, amely kizárólag az egyházi élet belső körével törődött. Ez öncélúságot jelent. A bezárkó­zás csak kegyes önzést takar. A szolgáló szeretetben járó egyház és keresztyén ember világosan látja, hogy a béke egyetemes ügyét az élen járó politikusok és a békét mun­káló embermilliárdok tömeg­akarata alakítja ki. Ezek a fá­radozások és az itt elért ered­mények teljes elvi összhang­ban vannak evangélikus élet- felfogásunkkal. Mi a hit indí­tékából kívánjuk a békét, de természetesen találkozunk a békeeredmények erősítésében mindenkivel, aki az emberi­ségnek jövőt szán és aki fel- emelkedését akarja. Ebből az alapállásból értékeljük azokat a történelmi jelentőségű béke­eredményeket, amelyeknek ezen a nyáron tanúi vagyunk. A TARTÓS ENYHÜLÉS KORSZAKÁNAK küszöbére érkeztünk el, a nemzetközi fe­szültség korábbi állapotából. Ezt biztosítják azok az állam­közi szerződések, amelyek gá­tat, emelnek a visszafelé veze­tő úton. A Szovjetunió és a szocialista országok imponáló békekezdeményezése vissza­szorította akár a hidegháborús légkörnek, akár a hűvös, tar­tózkodó magatartásnak a lehe­tőségét. Brezsnyev bonni láto­gatásával új szakasz kezdő­dött nemcsak Európa két leg­erősebb országa viszonyában, hanem jelentős lépést tettek az európai béke és biztonság erősítése irányában. Az indo­kínai helyzetben történt tizen­négy pontos megállanodás új ösztönzést adott a tűzszüneti szerződés betartására. Aláírták a csehszlovák—NSZK szerző­dést, amely semmisnek nyil­vánítja a fasiszták müncheni ggjfc <. / Albert Greiner párizsi püspök igét hirdet a Deák téri templom­ban — Tolmácsolja: Lehel Ferenc szombathelyi lelkész EGYHAZAK VILAGTANACSA Az Egyházak Világtanácsa professzor, a Magyarországi Világszolgálati Osztálya ülésé- házak ökumenikus Taná­ré junius 20—23. kozott Genf- be utazott dr. Prőhle Károly csa főtitkára. KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA A nyugat-németországi Düs­seldorfban június 27—július 1. között megrendezésre került XV. Evangélikus Egyházi Na­pok rendezvényein a Keresz­tyén Békekonferencia küldött­séggel képviseltette magát. A héttagú küldöttség vezetője a békekonferencia alelnöke, A. K. Thampy (India), tagjai pe­dig Jevgenyij Missejuk főlel­kész (Orosz Ortodox Egyház), Adrienne v. Melle-Hermans asszony (Hollandia), Todor 'Szabev professzor (Bulgária), Ján Dubiny esperes (Csehszlo­vákia) és a Keresztyén Béke- konferencia Nyugatnémet Bi­zottsága egy tagja. A küldött­ség tagjaként ifj. Harmati Béla külügyi titkár vett részt ha­zánkból az Egyházi Napokon. (CFK) PERU A három évvel ezelőtti nagy földrengés okozta károk hely­reállítására adományozott egy­házi segítséget köszönte meg most júniusban a Perui Evan­gélikus Egyház. Az egyházi forrásokból származó kereken 1,7 milliónyi nyugatnémet márka értékű segítség az otta­ni egyház megsegítésén túl széles náprétegek életét men­tette meg és hozzájárult az or­szág újjáépítéséhez, (epd) ÚJ ELNÖK AZ NSZK EGYHÁZAI ÉLÉN Ditzfelbinger, bajor tartomá­nyi püspököt (München) kö­vette, aki az új választás al­kalmával nem jelöltette ma­gát. Az elnök helyetteséül Hel­mut Hild hessen-nassaui (Darmstadt) egyházelnököt vá­lasztották meg. (LWI) A Német Szövetségi Köztár­saságban élő evangélikus egy­házak tanácsa élére új elnököt választottak Koburgban június 21-én. a württembergi tarto­mányi egyház püspökének, Helmut Cíass-nak (Stuttgart) személyében. Class püspök eb­ben a tisztségében D. Hermann szerződését, s elhárítja az aka­dályt hazánk, NSZK-val való kapcsolatainak normalizálasa útjából. Az NSZK feladta régi politikáját, s egyenjogú állam­ként ismerte el a Német De­mokratikus Köztársaságot. A Biztonsági Tanács állást fog­lalt a két német állam ENSZ- be való felvétele mellett. TÖRTÉNELMI JELENTŐ­SÉGŰ megállapodás ment vég­be a Szovjetunió es az Egye­sült Államok vezetői között. Amerika csaknem negyedszá­zadon át nukleáris háborúval fenyegette a Szovjetuniót, most pedig a két fél közös po­litikai célként jelöli meg, hogy „megakadályozzák az olyan helyzetek kialakulását, ame­lyek előidézhetik kapcsolataik veszélyes kiéleződését, elkerü­lik a katonai konfrontációkat, hogy kizárják kettőjük között, továbbá a felek mindegyike és harmadik országok között nuk­leáris háború keletkezését.” Megelégedéssel állapították meg, hogy a nemzetközi kap­csolatokban lényegesen fejlőd­tek a feszültség további eny­hítésé és az államok békés cé­lú együttműködésének erősö­dése felé tartó pozitív tenden­ciák. A felek véleménye sze­rint a nemzetközi légkör ja- , vulásában lezajlott folyamat újabb, kedvező lehetőségeket ad a feszültség enyhítésére, a megoldatlan nemzetközi prob­lémák rendezésére és a szilárd béke struktúrájának megte­remtésére. A két ország veze­tői nem csupán nyilatkozatban utasították el a nukleáris há­ború lehetőségét a politika fegyvertárából, hanem kohkrét útmutatásokat is adtak a tá­madó fegyverek végleges kor­látozására. Ezeknek az ered­ményeknek a fényében válik nyilvánvalóvá, hogy Leonyid Brezsnyev első látogatása az Egyesült Államokban óriási lendületet ad a világbéke szempontjából döntő szovjet— amerikai kapcsolatoknak. Az EURÓPAI BÉKE szem­pontjából nagy jelentőségű lé­pés a francia—szovjet csúcsta­lálkozó. Brezsnyev washingto­ni útjáról hazatérőben éppen Párizsba látogatott, hogy Pom­pidou elnökkel tárgyaljon, s nem valamely más európai or­szág vezetőjével. Ebben kifeje­zésre jut az a tény, hogy a Szovjetunió nem európai part­nereinek rovására tárgyalt Amerikában, hanem a békés egymás mellett élés jegyében erősítette a béke ügyét, amely ugyanakkor szolgálatot jelent az európai biztonság javára is. JŰLIUS HARMADIKÁN Helsinkiben 34 ország külügy­miniszterének részvételével megnyílt az európai bizton­sági értekezlet. Európa törté­netében első ízben hívták ösz- sze kontinensünk békéjének és biztonságának megszilárdí­tását és intézményesítését szolgáló kormányközi tanács­kozást. Valamennyi európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada külügy­minisztereinek részvételével ülésezik ez a konferencia. A Szovjetunió és a szocialista or­szágok külpolitikájának rég­óta közismert eleme 'az euró­pai biztonság, szorgalmazása. 1966 óta a Varsói Szerződés ál­lamai újra meg újra javasla­tot terjesztettek elő európai biztonsági rendszer létrehozá­sára. Az 1969-es nevezetes Bu­dapesti Felhívás újabb lendü­letet adott ennek a törekvés­nek. Sokoldalú és igen körül­tekintő diplomáciai fáradozás oldotta meg fokozatosan a né­met problémakörben jelentke­ző kérdéseket, amelyek előfel­tételei voltak a konferencia létrejöttének. Brezsnyevnek ßrandttal, Nixonnal és Pom- pidouval folytatott eredmé­nyes tárgyalásai után, az euró­pai biztonsági konferencia ügye előtt biztató lehetőségek nyílnak.- A„ Szovjetunió és az Egyesült Államok most már együtt száll síkra a helsinki konferencia sikeres lebonyolí­tása mellett, s azt javasolja, hogy annak zárószakaszát a legmagasabb szinten tartsák meg. A helsinki külügyminisz­teri tárgyalásokon jelképesen ott van Európa egész közvéle­ménye. A NÉPEK ÜGYE a béke. A nemzetközi élet dolgai nem­csak a kormányok, nemcsak az államok ügye, hanem a társa­dalmi erőké is, mert amikor a béke ügyéről van szó, az ter­mészetesen a lakott föld em- bermilliárdjait érinti. A társa­dalmi szervezeteknek és vala­mennyi békét kívánó erőnek összefogása a feladat. Ebben az alapvető célkitűzésben élen­járó szolgálatot végeznek a Szovjetuniónak és a szocialis­ta országoknak a békeerői, mert a szocializmus természe­téhez tartozik a béke szerete- te és munkálása. De ha az em­ber nem illúziókat követ és nem arra számít, hogy spon­tán módon, magától is kiala­kul a béke, akkor azt is tudni kell, hogy a békéért folytatott erőfeszítések mindig szüksége­sek. Mert az agresszív célokat követő imperialista politika mindig veszélyt rejt magában. Ez akkor is így van, ha a mai nemzetközi helyzetre érvényes a feszültségek enyhülése, s a békés egymás mellett élés ten­denciájának erősödése. Ez azért jött létre, mert korsza­kunkban abszolút kilátástalan az imperializmus agresszív po­litikájának a folytatása. Ez a realitás tette lehetővé a külön­böző társadalmi rendszerű ál­lamok békés egymás mellett élése elvének gyakorlati meg­erősítését. A diplomáciai síkon végbement békeeredménvek- hez szorosait hozzátartozik a népek békevágva. Ezt fogja ki- fei^zni ez év őszén a Moszk­vában rendezendő béke-világ­kongresszus. AZ EGYHÁZAK is részt vet­tek és részt vesznek a béke ügyének támogatásában. < A Keresztyén Békekonferencia kezdettől fogva élen járt a ke­resztyén lelkiismeret megszó­laltatásába a béke ügyét ille­tően, a társadalmi jellegű szer­vezetek sorában állandó irodát fog fenntartani New Yorkban, az ENSZ-ben. Az Egyházak Világtanácsa Központi Bizott­sági ülése, az Európai Egyhá­zak Konferenciája elnöksége is kifejezte az egyházak támo­gatását, az európai béke és biztonság ügyének segítésé­ben. A Vatikán, mint állam, vesz részt a helsinki konferen­cián. Magyarországi Evangé­likus Egyházunk kezdettől fogva együtthalad a békemoz­galommal,. s megszámlálhatat­lanul sok megnyilatkozásával támogatta és támogatja a bé­ke aktuális és konkrét ered­ményeit. Lelkészi karunk rendszeresen és állandóan foglalkozik a béke kérdésével, teológiai konferenciákon és lelkészi munkaközösségi ülése­ken. Az európai biztonság kér­dése három év óta rendszere­sen szerepel a lelkészi mun­kaközösség programjában. A BÉKEEREDMÉNYEK NYARA nagy reménységgel tölti el mindazokat, akik szí­vükön viselik a béke ügyét. Ezek sorában ott vagyunk mi, evangélikusok is, akik a ma­gunk szerény módján szintén alkotórészei voltunk, vagyunk és leszünk a békéért küzdők világot átölelő táborának. D. dr. Ottlyk Ernő 1 t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom