Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1972-11-05 / 45. szám
I Az Elet útja 5 Móz 4, 39—40 As egyházi esztendő utolsó vasárnapjait éljük. A vasárnapok igét tekintetünket az „odaát”, a „túlsó párt” felé vezetik. Templomainkban és szíveinkben a múltba hanyatló egyházi esztendő énekei csendülnek fél: Csak halandó, elmúlandó — Az én időm mint a szép nyár... Bizony meglészen az idő ... Az „utolsó dolgokkal” kell foglalkoznunk: halál, feltámadás, ítélet, örök élet kérdései kerülnek elénk. Ezek a vasárnapok kegyelmes figyelmeztetést hoznak elénk: ne veszítse el tekintetünk a túlsó partot! Akkor se, ha ködös, homályos, bizonytalannak tűnő. Innen nem is látható másképpen. Az „odaát” homálya reménységünk szerint életet takar. Az élet teljessége vár ott reánk. S miközben tekintetünk a „túlsó part” köde m,ögé szeretne behatolni, döbbenjünk rá arra, hogy most fontosabb tennivalónk van. Hiszen az az út, amelynek végénél az igazi életet reméljük, innen indul. Ebből a világból, ebből az életből. Itt nem szabad utat tévesztenünk! 1. EZÉRT NE FESZEGESSÜK AZ „ODAÁT” TITKAIT, hanem hálával vegyük a szívünkre, hogy Isten az „innenső parton” is Isten! Amit a szívünkre veszünk, az magával ragad és meghatároz, megörvendeztet vagy elszomorít, felemel vagy porba taszít, de mindenképpen hat ránk, megmozgat, befolyásol. Mi nem valamilyen távoli Isten felé menetelünk, hanem már most közösségben élünk azzal az Istennel, aki ennek a világnak is Ura Igaz, nem látjuk Öt, nem rendelkezünk Vele, nem uralkodunk felette, de alázatos hittel próbálunk engedelmeskedni életre vezető akaratának. Döntő, hogy sikerül-e ezt megcselekednünk!? 2. ISTEN M£GA SIET SEGÍTSÉGÜNKRE, amikor „rendeléseit és végzéseit” közli velünk. Ö nem bizonytalan mozdulatokkal irányít minket, hanem érthetően, világos megfogalmazásban, színvallásra kényszerítő formában hirdeti meg akaratát. Nem általános irányelveket ad, amelyeket bárki tetszése szerint értelmezhet. Közelségében és jelenlétében nincsen helye csűrés-csavarásnak. „Rendeléseiben és végzéseiben” szívünkre helyezi világát, amelyet Fia halálában a maga szívére is felvett. Mellénk állítja a másik embert, akiben nem valaki idegen lép elénk, hanem önmaga. Elénk hozza a „kicsinyeket’, akiknek elesettsége Krisztus iránti szeretetüket teszi próbára. Isten akarata félreérthetetlen: alázatosan, az embereket nem válogatva, a legkisebb feladatot is nagynak tartva szolgálni! 3. ISTEN AZOKNAK ADJA AZ ÉLETET, akik megtartják „rendeléseit és végzéseit”. Alapigénk szerint ez az élet a földi élet: „ ... hosszú ideig élj azon a földön...” Tehát: itteni boldogulás. fejlődés, eredményesség. Isten ezeket is fontosnak tartja. Miközben pedig mi a „túlsó part” felé figyelünk, nem beszélhetünk így: mindez mellékes, másodrendű, számunkra érdektelen. Ha komolyan vesszük „odaátra” mutató reménységüket, komolyan vesszük a földi életet is. Az örök élet reménységének fényében mutatkozik meg az itteni élet igazi mibenléte: egyrészt Isten ajándéka, amelyet félteni, oltalmazni védeni kell; másrészt páratlan lehetőség: itt, de csakis itt cse- lekedhetjük Isten akaratát. így lesz földi életünk elindulás az Éllet útján! Bohus Imre IMÁDKOZZUNK Mennyei Atyánk! A te igéd igazság! Általa örök életre hívtál bennünket. Könyörülj rajtunk, hogy addig is, amíg e világban élünk, megmaradjunk az örök élet bizonyosságában. Ebből a te nagy ajándékodból hadd fakadjon mindennapra való engedelmesség akaratod iránt. Kegyelmed újítsa, és gazdagítsa népedet áldott szolgálatra, ámen. — OROSHÁZA. Októberben köszöntötte a gyülekezet nyilvánossága előtt Benkő István igazgató-lelkész és Koszorús Oszkár esperes Tóth Lászlót abból az alkalomból, hogy megszakítás nélkül ötven éve hűséggel szolgálja gyülekezetét miint tanító, kántor, jegyző, karnagy, bibliakörvezető és jelenleg, mint pénztáros is. Csepregi Zsuzsanna lelkészi munkatárs az ifjúság nevében virággal is köszöntötte Tóth Lászlót, aki meghatottan köszönte meg Istennek és a gyülekezetnek, hogy eddig is szolgálhatott „Az Urnák minden útja kegyelem és hűség azoknak, kik szövetségét és bizonyságait megtartják”. Istentiszteleti rend Budapesten, 1972. Deák tér de. 9. (úrv) Tr aj tier Gábor, de. 11. (úrv.) dr. Hafenscher Károly, du. 6 (úrv.) Trajtler Gábor. Fasor de. 11. (úrv.) Ifj. Görög Tibor, du. 6 Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Solymár János, de. 12 (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11 dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10 Veöreös Imre, du. 7. Sülé Károly. Zugló de. 11. (úrv) Boros Károly. Rákosfalva de. 8 Bízik László Gyarmat u. de. fél 10 Boros Károly. Fóti út de. 11 Benczúr László. Váci út de. 8 Kertész Géza. Frange- pán u. de. fél 10 Kertész Géza. Üjpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Virágh Gyula. Soroksár Üjtelep de. fél 9 Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11 Ma tűz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerlete- lep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákosfalva MÁV telep de. 3. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplora du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11 — Szentháromság után a 23. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 22, 15—22; az igehirdetés alapigéje: 5 Móz 4, 39—40. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. November 12-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió és az URH adó. Igét hirdet SÍKOS LAJOS pápai lelkész, a Veszprémi Egyházmegye esperese. — KELENFÖLD. November 4-én, szombaton délután fél 6- kor szeretetvendégség lesz a gyülekezetben, amelyen Tur- mezei Erzsébet tart előadást „Szolgálunk az öregek között'- címmel. — GÉRCE. Októben 1-én ünnepelte a gyülekezet azt, hogy Turmezei János lelkész negyven éve szolgál Gércén. Az igehirdetés szolgálatát Szabó Lajos, a Vasi Egyházmegye esperese végezte. A gyülekezet részéről elhangzott köszöntések mellett méltatta Turmezei János szolgálatát Berzsenyi J. Miklós egyházmegyei felügyelő is. Turmezei János szolgálata túlnyúlt a gyülekezet keretein. Munkásságát, amelyet a méhlegelő megjavítására szolgáló fák és cserjék meghonosítása terén végzett, tudományos körökben is elismerték. Azt igényelték is, és megtisztelő címmel tüntették ki érte. A gyülekezet megbecsülésének azzal is tanújelét adta. hogy az ünnepen úgy az anyagyülekezet, mint a vásárosmiskei filia átadta ajándékát a jubiláló lelkésznek. A lelkész visszaemlékezésében és köszönetében bizonyságot tett Urának megtartó, megsegítő kegyelméről. — HIBAIGAZlTAS. Lapunk október 8-i számában, a békéscsabai lelkész-beiktatásról szóló riporban sajnálatos névelírás történt. A kondoros) egyházközség felügyelőjének neve: dr. Rohály Pál. november 5-én Karner Ágoston. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Mátyás-föld de. fél 11. Cinkota de. fél 11 du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoskeresztúr de. féil 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.), de. fél 11 (német), de. 11 (úrv.) Mado- csai Miklós, du. 6 Szita Istvánné. Torockó tér de. fél 9 (úrv.) Mado- csai Miklós. Óbuda de. 9 Turchá- nyi Sándor, de. 10 (úrv.) Turchá- nyi Sándor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9 Csengődy László de. 11 Csengődy László, du. fél 7. Ruttkay Elemér. Pesthidegkút de, fésl 11 Ruttkay Elemér. Modori u. 6. de. 10 Muncz Frigyes. Kelenföld de. 11 (úrv.) Bencze Imre, du. 6 dr. R<e- zessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Albertfalva de. 7 Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. — ZUGLÓ. Október 8-án került sor a gyülekezet új elnöksége és a megújított presbitérium beiktatására, miután Kárpáti Sándor tizenkilenc évi kivételesen hűséges szolgálat után egészségi okokból lemondott felügyelői tisztéről. — Az új felügyelőt, Húsz Róbertét és a tizenkét új presbitert a gyülekezet lelkészei iktatták be a szolgálatba. A gyülekezet „véneit” a legifjabbak virággal köszöntötték. — NAGYVÄZSONY- MENCSHELY. Orbán Lajos nagyvázsonyi lelkész november 1-i hatállyal nyugalomba vonult. — A nagyvázsonyi gyülekezet október 15-i közgyűlésén kimondta a mencshelyi gyülekezethez társgyülekezetként való csatlakozását. A mencshelyi gyülekezet közgyűlése szintén kimondta a társulást. A társgyülekezet lelkésze Horváth József eddigi mencshelyi lelkész. — D. dr. Ottlyk Ernő püspök, az Északi Egyházkerület püspöke november 5-én meglátogatja a nagyvázsonyi gyülekezetei. — ROZSAK legszebb fajtáiról küld díjtalan árjegyzéket PALKÓ kertész. Budapest, XV., Csillagfürt utca 8. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság Felelős kiadó: Harkányi László tördelő-szerkesztő Szerkesztőség és ktadóhivatal: Budapest. VIII. Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20.412—Vili Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 72.3448 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „Isten a királyok Királya és uraknak Ura, akié egyedül a halhatatlanság, aki hozzáférhetetlen világosságban lakozik, akit az emberek közül senki nem látott, és nem is láthat: övé a tisztesség és örökké való hatalom. Amen.” (1 Tim 6, 15— 16) V AS ÁRNAP. — „Jézus pedig odament hozzájuk és azt mondta nekik: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön.” (Mt 28, 18 — Ézs 35, 4 — Fii 3, 17—21 — Zsolt 138) Mennyire szerették volna: Péter, a Zebedeus fiák. Hányszor akarjuk s mégis kicsúszik a markunkból amikor azt érezzük: a mienk. Milyen jó: nem a nagyhangúaké, a nagyöklűeké, a bölcseké, hanem egyedül Jézus Krisztusé minden hatalom. Pedig nem akarta, sőt mindenkinek a szolgája volt. Ezért adatott „minden hatalom” neki, s ezért kérjük naponta: legyen övé mindörökké. HÉTFŐ. — „Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden utaidon.” (Zsolt 91, 11 — Zsid 1, 14 — Mt 10, 1—10 — 2 Tim 2,8—13) A szemem előtt ... — mondod. Hajszál híja .. „ engem is majdnem ... — dicsekszünk. Mások szóváteszik: szerencsés, ügyes, előrelátó — mi csak gondoljuk. Csak azt nem mondjuk soha: van, aki vigyáz rám, valaki akkor is koncentrál, amikor könnyelműen játszunk az életünkkel. Jézus nem mert ilyen magabiztosan lépni a mélybe. Pedig ismerte az Urat. Vagy éppen ezért? Meddig dicsekszünk még? mikor adunk hálát neki amikor: a szemünk előtt.. „ vagy: csak hajszál híja, hogy engem is ... KEDD. — „Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem én Istenem, a te törvényed keblem közepette van”. (Zsolt 40, 9 — Jk 1, 25 — Mt 10, Illő — 2 Tim 2, 14—21) Élt egy gazdag király, csak egy különös átok következtében elveszítette jókedvét, s nem tudott semmin nevetni. Ismerjük? Gyermekkorunk gyakori mese motívuma? Nem. Ijesztő kép hitünkről. Minden megvan, csak a jókedv hiányzik hitéletünkből. Fogcsikorgatva, izzadva, keservesen nem lehet Jézust követni. De lehet könnyű szívvel. Több derűt jókedvet hitünkbe! SZERDA. — „Mert tudakozzál csak a régi időkről, amelyek te előtted voltak, ama naptól fogva, amelyen Isten embert teremtett e földre, és pedig az égnek egyik szélétől az égnek másik széléig, ha tör- tént-é e nagy dologhoz hasonló, vagy hallatszott-é ehhez fogható?” (5 Móz 4, 32 — 1 Jn 2, 24 — Mt 10, 16—23 — 2 Tim 2, 22—26) Szenzációs hírekkel az... — mindig van rendkívüli esemény, s reménykedünk holnap újabb, nagyobb lesz. S közben elfelejtjük, hogy a nagy szenzáció már mögöttünk van: Isten teremtése, s az új teremtés Jézus Krisztusban. Megdöbbentő esemény: Jézust ártatlanul... elítélték. Futni engedték... szabadlábra helyezték ... a bűnös embert. Téged meg engem. Jézusért. Valóban szenzáció. CSÜTÖRTÖK. — „És teszek köztük jelt, és küldök közülük megszabadultakat a népekhez, Tarsisba, Púiba, és Ludba, az íjjászokhoz, Tubáihoz és Javán- hoz: a messze szigetekbe, amelyek rólam nem hallottak, és nem látták dicsőségemet, és hirdetik dicsőségemet a népek között” (Ézs 66, 19 — 1 Kor 15, 9—10 — Mt 10, 24—31 — 2 Tim 3, 1—9) Erről nem szabad hallgatni. A nagy örömöt meg kell osztani valakivel, akit szeretünk, aki közel áll hozzánk. Ézsaiás .szeme előtt konkrét nevek, városok vannak, ahova el kell mennie. Te kivel osztod meg az örömhírt? Városok? Országok? Emberek? Elég lenne mára, ha csak egy embernek tovább adnánk. PENTEK. — „És monda a nép Józsuénak: Az Urnák, a mi Istenünknek szolgálunk, és az ő szavára hallgatunk.” (Józs 24, 24 — Fü 2, 5, — Mt 10, 32—39 — 2 Tim 3, 10—17) Megjelenésére feltétlenül számítunk! Elvárjuk! S most kit sértsek meg? Mikor tudom, hogy annyi felé várnak; gyerekek, testvérek, munkatársak ... — de hagyjuk! Izrael történelmi léte akkor vált biztonságossá, amikor egyetlen elvárást vett nagyon komolyan: az Űrét. A mi életünk is így oldódhat meg. SZOMBAT. — „A ti szelídlelküségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Űr közel!” (Fii 4, 5 — Zsolt 107, 23 —24 — Mt 10, 40—42 — 2 Tim 4, 1—8) Ismernek? Mindenki. Honnan? Mindig keményen megmondom az igazat. Nem tűrök ellentmondást Az igazamból senki előtt nem engedek. Ha kell az asztalra csapok. Így ismernek sokan. Kár! Pál arra kér: a szelídlelkűsé- gedről ismerjen minden ember. Kertész Géza — Hanző Zsuzsanna, a budapesti Szlovákajkú Egyházközség 25 éven át volt hűséges, szolgáló tagja, presbitere és pénztárosa augusztus 29-én váratlanul elhunyt. Temetése szülővárosában. Szarvason volt szeptember 12-én nagy résztvét mellett. Pesti gyülekezetéből tizenöten mentek el temetésére. A ravatalnál Aradi András és Kovács Pál, a sirnál Solymár János lelkész szolgált. „Jézus pedig így szólt neki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével”. Minthogy dátumok idézik SCHÖPFLIN ALADÁR száz évvel ezelőtt született — 1872. október 4-én — egy nyitra- megyei faluban, Manigán, ahol apja intéző volt egy földbirtokon. Ifjúságát, diákéveit, melyekre mindig szeretettel gondol vissza, Pozsonyban töltötte, az evangélikus líceum, érettségi után pedig az evangélikus teológia diákjaként. Pozsonyban kezdett el írni a helyi napilapba, a Híradóba, teológus korában írt egy bölcsen lüktető költeményt Coméniusról. Tiszta hang volt, egy tiszta élet és tiszta szemlélet visszhangja. Természetes folyékonyság és zavartalan igazmondás, érzelgéstől mentes érzelem. Hosszú évtizedek után egyszer megjelent Pozsonyban, előadói pódiumon, a Prímáspalota tükörtermében, a magyar irodalomról beszélt, már fehér fejjel, de a mester biztonságával mélyen dördülő hangjával. Az emlékek hatása alatt előadás közben elvékonyodott a hangja. Bevallotta, hogy körülvették emlékei, mint egy bágyasztó varázslat, egy pillanatra elfátyolosodott a szeme. Mindnyájan, hallgatói, megindultan néztünk rá. Aztán megsodorta bajszát, hangja ércesen csengett ism.ét, higgadtan folytatta mondanivalóját. Ilyen írástudó volt egy hosszú életen át, biztonság és bölcsesség. A múlt század végen kezdte írói pályafutását Budapesten, a Vasárnapi Újságnál, amelynek az alapító Pákh Albert óta evangélikus hagyományai voltak. A régiből hidat épített az újba. A kezdet kezdetén Ady Endre költészete mellett tört lándzsát. Aztán felfedezte Kaffka Margitot, Babits Mihályt. Lövik Károlyról írt úttörő írásokat. Mint a Franklin Könyvkiadó vezető lektora s a Nyugat kritikusa, formálni tudta irodalmi életünket, az írói produkciót. Működése egységbe foglalja a régi és új magyar irodalmat. Kiváló olvasó volt, mindenkit ismert, mindenről tudott. Adyról és Mikszáth- ról írott könyvei maradandó megvilágítások, kritikai megállapításai máig érvényesek. Úgyszólván haláláig kísérte az írókat, három nemzedéket, megértéssel és megbecsüléssel bírált, tárgyilagosan, lelkiismeretesen, egész tiszta egyénisége erejével. Irt néháry regényt is, színműveket is, biztonsággal, de elbeszélő erő híján. Rengeteget fordított, angol, francia és német regényeket. Színi kritikái a Nyugatban hitelesítettek egy-egy drámát vagy egy-egy alakítást, vagy tisztességgel elutasították. Nagy tekintély volt, igaz nevelő. Mély sóhajjal gondolunk rá. DÉRYNÉ SZÉPPATAKI RÓZA száz évvel ezelőtt halt meg — 1872. szeptember 29-én — virágeső, búcsúszó és búésúenck nélkül tették a földbe Miskolcon, egykori sikerei színhelyén, a szegények temetőjében. A mindig késve ocsúdó utókor csak évek múltával jelölte, meg a sírt fehér márvánnyal. Pályafutása, a magyar reformkorban, anyanyelvűnk felszabadításába s országos érvényesülésébe illeszkedett. Anyanyelvét vitte diadalra énekével, szerepeivel. Egy nemzet nyelvi tudatával kezdődik a társadalmi tudat, vagyis a teljes politikai funkció. A reformkor színészei bárkinél többet tettek a magyar nyelvért. Megmutatták, mikor még az iskolákban is a latin szó járta, hogyan kell együvé tartani az egy anyanyelvű nemzetet. A* nyelvi tudatot a reformáció óta hazánkban a templomok valósították meg s őrizték, mint lángot. Déryné korától fogva új láng lobbant a templomé mellett, a magyar színház lángja. A jászberényi patikus lányát gyermekkorában fiúként öltöztette,, sarkantyús csizmát húzott a lábára, a gyermek megszokta a szereplést. Később maga kérte. Kiharcolta, hogy színésznő lesz és operaénekesnö, ami akkor egy volt. Nem akart jól fizetett német színésznő lenni, Pesten még nem volt magyar színház, t vándorútra kellett kelnie társaival együtt. Ro- molhatatlan kedéllyel járta az országot. Napokig, hetekig csikorogtak az ekhós szekerek az országúton, vitték a magyar színészeket Kassára, Miskolcra, Kolozsvárra, szerte a kisvárosokba és falvakba. Nem bohém komédiások voltak ezek, valóban a „nemzet napszámosai”, megszállottjai egy nemzetépítő szerepnek, az anyanyelv erejének és bűvöletének. Felléptek paraszti kocsmákban, pajtákban, csűrökben, éppúgy mint megyei szálúkban nemesi publikum előtt. Énekeltek rossz ruhában, szélben, hóban, esőben is. Déryné hangja messze csengett, végig Magyarországon. A közönség mindenütt várta öt és társait. Sokszor az volt a fizetésük, amit a nézők hoztak csomagban, kosárban. De diadalra vitték a nemzeti szó szerepét’ Gondoljunk arra, hogy ebben a színészi légkörben tudatosodott nemzeti költővé Petőfi. Déryné nélkül nincs átütő s hódító sikere a század magyar színészetének. Miskolc, Kassa, Kolozsvár magyar színi kultúráját Déryné diadalai alapozták meg. Mindez még a szabadságharc előtt történt. Élete vége felé visszavonult Miskolcra. Hetvenhat éves korában, elfeledve, nyomorogva, félig vakon, betegen, köszvényes ujjakkal megírja Naplóját. Ez a kiváló mű nemcsak színházi történetünk nagy forrásműve, hanem a reformkor egyik rendkívüli dokumentuma. Kevés ehhez hasonló emlékiratot ismerünk. A lélek lángolásával fejezte be csodálatos életművét. Az anyanyelvi tudat egyik magyar jelképe: Déryné ifjasszony. GÁRDONYI GÉZA ötven évvel ezelőtt — 1922. október 30-án halt meg. Az egri várban, fenn a bástyán, ahol Dobó István katonái védték az országot egy világhatalom rázúduló áradata ellen, ott fekszik az író, aki befejezte Dobóék önvédelmi harcát, vagyis megírta e harc történetét. Sírján a legigazibb írónak való sírfelirat olvasható. A felirat azt adja tudtul, hogy alant csak az író teste található. A legszebb jelentés. Egy nemzet szemléletére döntő, hogy megtartja az író lelkét, körbe járatja az országban, letűnő s feltűnő nemzedékek sorában. Így él az író kifejezési erejétől sarkalva, átélt immár fél évszázadot. Gárdonyi Géza életműve arra a gondolatra ösztönöz, hogy a nemzeti lét szolgáltában nagyra becsüljük az irodalmat. Az írói mondanivaló, mely nem függetleníti magát a közerkölcstől, hanem éppen azt irányítja, írói mondanivaló a javából. Miért? Mert sugároztat egy érzést, hogy érdemes egy nemzethez ragaszkodni. Ha nincs ilyen érzés az olvasóban, mondjuk az Egri csillagokkal a kezében, akkor az írói munka kiszámított érzelmi játékká aljasul. Léleképítés az író igazi célja, erkölcsi nevelés. Petőfi írja a Hazaérkeztem című versében, a költészet értelmén tűnődve, hogy elfajul egy nemzet, ha költészete, vagyis irodalma nem képes eszményeket, erkölcsi erőt jelképezni. Vásártérré változik az ország, ahol elkótyavetyélik a nemzetet, „Jó éjszakát ily nemzetnek!” Gárdonyi gyermeki ösztönnel, jelképet keresve, a nemzeti önvédelem mélységéből hozta föl Eger várvédelmét s valamennyi jelentős írását. Apja a géplakatos fegyverkovács lett a szabadságharc alatt, Kossuth és Petőfi is nagyrabecsülte. A fiú folytatta a szabadságharcot, a nyelv erejével. Ez a lényeges művészetében. Tisztán, világosan, érthetően, mégis tökéletes művészettel formálta minden mondatát. Tiszta, nemes, tartózkodó és szemérmes lélek. Ezekre a tulajdonságokra nevel minden’ műve. A Gárdonyiművek olvastán egyszerre visszaemlékszünk az író igazi hivatására: a gerincegyenesítő, bátor és szabad emberségre. Szalatnai Rezső
