Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1972-04-09 / 15. szám
Etiópiái levél ! Közös űt, közös célok Böőpia — vagy ahogyan nálunk nevezték, Abesszínia — Afrika egyik legősibb és leg- erdekesebb országa. Csaknem félmillió négyzetmérföldnyi. magas hegyi fennsíkokkal és mély völgyekkel borított területén ma 22 millió ember él. A „koronás oroszlán birodalma” — Sába királynő legendás országa — háromezer éve független és több mint másfél ezer éve keresztyén ország. Lakói hamiták: sötétbarna-fekete arcbőrük ellenére erősein különböznek mind a környező arab népektől, mind a fekete afrikai őslakosságtól. Joggal büszkék ősi kultúrájukra, egyházi életükre. Sziklába vágott ókori templomaik, elsősorban Lali- bea sziklatemploma, világhírűek. A régi főváros, Axum, az ország legészakibb résziében van. Az új fővárost (Addis Abeba: „új világ”) az ország központi részében csak a múlt század végén alapította II. Me- nelik császár. Addis Abeba a világ egyik különleges fővárosa. Először is: 2600 méter magasságban, egy hatalmas fennsíkon terül el, és az európai látogatót már a második—harmadik napon alaposan próbára teszi a ritka hegyi levegő. Aki csak a belvárost ismeri, hatalmas és modem palotáival, az afrikai országok szervezetének központjával (Africa Hall), széles útjaival és élénk forgalmával, az hajlamos elfogadni a büszke jelzőt: „Afrika királynője”. De van egy másfajta Addis Abeba is. Aki jobban körülnéz az utcákon, és nem sajnálja a fáradságot, felkeresi a ragyogó palotákat körülfogó nyomornegyedeket, annak a szívét öszszeszorítja a végtelen szegénység, emberi nyomorúság megdöbbentő látványa. Több százezer ember él a toldozott-fol- dozott bádoglemez-kunyhókban és vályogviskókban, emberinek alig nevezhető nyomorúságban tott. Etiópiában a hónapok mind harmincnaposak, és az így adódó évi öt-hat napos többletet egy külön kis hónappal (Pagume) egyenlítik ki. így lehet Etiópia — mint az idegenforgalom hirdeti — a „tizenhárom hónapos napsütés” és szellemi elmaradottságban. Ijesztő az írástudatlanság (a lakosságnak csak öt-tíz százaléka tud írni-olvasni).A vidéken még nagyobb a nyomor, a munkanélküliség és elmaradottság. A társadalmi problémák megoldatlansága sötét árnyék a megragadó, ősi kultúrájú ország fölött. Etiópia lakosságának túlnyomó többsége a IV. század elején alapított ortodox egyházhoz tartozik. Itt még *a régi Julián-naptár van érvényben, amelyet az európai keresztyén- ség mar négyszáz éve megújí„... a másik ügyéhez egész létemmel van közöm ,. .* (Garai: Artisták) Döntések , NEM VÉLETLENÜL idézzük e cikksorozat keretén belül Garai Gábor: Artisták című versének két sorát: „a másik ügyéhez egész létemmel van közöm”. A költő mint egy finom, érzékeny műszer reagál az egyes ember és az egész emberiség létének, fennmaradásának egyetlen lehetséges életformájára. Csak az egymásért vállalt felelősség és az egymás ügyével való egzisztenciális törődés az emberiség jövőjének járható útja, amikor szembe kell néznünk korunk sorsdöntő kérdéseivel. A költő felismerése lényege szerint összecseng Egyházunknak azokkal a döntéseivel, amelyek az Országos Közgyűlésen D. Káldy Zoltán püspöki jelentésében él- hangzottak. EGYHAZUNKNAK ÉS GYÜLEKEZETEINK tagjainak világosan látniók kell azt, hogy Krisztushitünk és ebből fakadó szeretetünk minket határozott, egyértelmű és konkrét döntésekre késztet Döntéseink nem maradhatnak csupán „általános irányelvek”, hanem önmagunkra nem néző, magunk hasznát nem kereső, a másik ember, az egész társadalom és az emberiség nagy családja boldogulását munkáló valóságos cselekedetekben kell jeleert- kezniök. MAI VILÁGUNK ÉLETÉT fertőző beteg gócok, azaz az emberiség békés fejlődése ellen elkövetett bűnök nem a fantázia szüleményei, hanem véres valóságok. Nem tekinthetünk „általános irányelvek” hangoztatásával az Egyesült Államok indokínai agressziójára, a vietnami bombazáporra, sem pedig Izrael agressziójára, az arab népek ellen indított támadásaira, melyek mögött ugyancsak az imperialista-kapitalista Egyesült Államok húzódik meg saját érdekeinek védelmében. Nem nézhetjük tétlenül a neo- kolonializmus virágzását a volt gyarmati államokban, amely a fejlődésben elmaradott országok népeit gúzsba köti és ki- uzsorázza. Förtelmes fekély az az emberiség nagy családjának testén a dél-afrikai, rhodéziai faji üldözés és az Egyesült Államok uralkodó faji megkülönböztetés embertelen magatartása. Amikor egyházunk és gyülekezetünk diakóniai szolgálatáról beszélünk, akkor tudatában kell lennünk annak, hogy ezek ellen a bűnök ellen kell konkrét formában harcolnunk és ezek megszüntetéséért fáradoznunk. Ez a döntés határozott és egyértelmű odaállást jelent számunkra a munka világrendszere mellé és közös összefogást azokkal az erőkkel, amelyek e beteg gócok leküzdéséért fáradoznak. Mai világunk békés fejlődése érdekében szükségesnek tartjuk a világ valamennyi keresztyén emberének cselekvési egységét is, összefogva a nem keresztyén haladó erőkkel, mert a világunk gyógyulásának ez az egyetlen reális útja. VILÁGUNK ÉS A MAI EMBERISÉG életének gyógyulását kívánja szolgálni az a döntés is. melyet D. Káldy Zoltán püspök az előterjesztett jelentésében így fogalmazott meg: „Kiemelten szeretnék szólni az európai biztonsági és együttműködési értekezlet összehívásának fontosságáról. A mi egy- egyházunk a szocialista országoknak azt az álláspontját támogatja. mely szerint ezt az értekezletet már 1972-ben össze kell hívni.” Kétségtelen, hogy a világ békéjének és békés fejlődésének kulcskérdése Európa békéjének a biztosítása. Óriási erőfeszítések történnek annak érdekében, hogy az európai kérdés megnyugtatóan rendeződjék. Több jel arra mutat, hogy a légkör kedvezően alakul. Gondoljunk a Szovjetunió és az NSZK és az NSZK—Lengyelország szerződésre és az NSZK—Csehszlovákia között folyó tárgyalásokra, valamint a két német állam az NSZK és az NDK közeledésére. Ezért döntésünkben szükségesnek tartjuk az európai biztonsági és együttműködési értekezlet késedelem nélküli összehívását, mert minden halogatás, elnapolás újabb veszélyek forrását jelenti Európa népeinek békés együttélése számára. VÉGÜL SZÜKSÉGESNEK TARTJUK, hogy egyházunk közvéleménye, bele értve minden gyülekezeti tagot ismerje ezeket a döntéseket. Az az evangélikus ember, aki szereti egyházát és élő Ürunkat Jézus Krisztust, aki ma így mutatja meg szolgálatunkat mai világunk konkrét kérdéseiben is, az elfogadja és vállalja döntéseinket és ebből fakadóan tényleges segítő készséggel kiveszi részét az előttünk álló feladatok megoldásából ki-ki a maga körében. A tettekre, áldozatvállalásra kész ember érti meg igazán a Krisztushitünkkel egybecsengő vers két sorát: „a másik ügyéhez egész létemmel van közöm!” Garami Lajos országa. Addis Abeba templomai viszonylag újak. A múlt század végén, az új fővárossal együtt felépült Szent György katedrális köralakú épülete érdekesen mutatja az etióp egyházművészet jellegzetességeit. A köralakú szentélyt ikonokkal és ősi stílusú festményekkel borított fal választja el a széles körfolyosótól, amely a gyülekezet férfitagjainak a helye; újabb fal és külső körfolyosó különíti el a nőket és gyermekeket. A templom hétköznap is tele volt imádkozó, gyertyát égető hívekkel és koldusokkal. Itt találkoztam először etióp (ortodox) teológusokkal. Jórészük ma is vidéki kolostorokban kapja meg a bevezetést a napi teendőkbe, mint ezer évvel ezelőtt. A fővárosban azonban már ortodox teológiai fakultás működik. A többi keresztyén egyház — főleg protestáns egyházak a múlt században elkezdett missziói tevékenység nyomán — számszerűleg kicsik, de rendkívül erőteljes szolgálatot — nemcsak igehirdető-taní- tó, hanem a szó legteljesebb értelmében vett diakóniai szolgálatot is — végeznek ebben az Egyenlítőtől északra fekvő, közép-afrikai országban. Az öt evangélikus egyház — köztük a Mekane Jesus Egyház a legnagyobb — együttvéve sem éri el a százezres lélekszámot. De öt egyházkerületükben igen eleven a gyülekezeti élet. Az evangélikusok száma évenként átlagban 15 százalékkal növekszik. Nemcsak eleven istentiszteleti életük van, hanem erőteljes szociális munkát is folytatnak, és mindent megtesznek az ijesztő írástudatlanság felszámolására. Az addis abebai egyházi vezetők sokat emlegették Káldy Zoltán püspök és Pálfy Miklós professzor előző látogatásait, találkozásaikat Evianban és más nemzetközi konferenciákon a magyar egyházi delegátusokkal. -„Megértettük az önök beszámolóiból, hogy a jövő a szociális magatartjfsú egyházé, és ezt igyekezünk mi is megvalósítani” — mondta az etióp evangélikus (Mekane Jesus) egyház főtitkára egy hosszú beszélgetés során. Részletesen kellene beszámolnom az „Evangélium hangja”, a Lutheránus Világszövetség addis abebai nagy rádióállomása központjáról és sok irányú szolgálatáról, többek közt például az elemi műveltség, az írástudás terjesztésére. Ugyancsak sokat lehetne szólni az evangélikusok gazdasági segítő szolgálatáról az éhező, nyomorban élő területeken: arról, hogyan hirdetik együtt az evangéliumot, a helyes gazdálkodást, és tanítják ími-olvas- ni a felnőtteket, gyermekeket Aki azt gondolná, hogy a „társadalmi diakónia” valami különleges újítás, azt jobb belátásra vezetné el a kis etióp evangélikus egyház dinamikus, erőteljes és rendkívül sokoldalú társadalmi szolgálata. De befejezésül itt is a „jövő egyházával”, a fiatal etióp evangélikus teológusokkal ^ való egynapos együttlétemről szeretnék szólni. A Mekane Jesus Seminary Addis Abeba egyik távoli, külső negyedében van: 12—15 kisebb-na- gyobb földszintes épület egy azelőtt lakatlan területen, ahol még négy-öt éve is kobrákra vadásztak a teológusok, öt professzor és 36 teológus él most ebben a szemináriumban. Először a Teológus Otthon ebédlőépületében találkoztunk, és az étkezés asztalközösségében ismerkedtünk meg egymással. A tányérok mellett szürke, lepényszerű kenyér, az „indzseli” négyrét összehajtva. Ebből kellett darabonkat szakítani, és az öit ujjal ügyesen kiemelni valamit az erős, csípős lével leöntött húsdarabokból és főzelékből. Az ebéd végén a szenior köszöntött, és rögtön megkért arra. hogy kérdéseket tehessenek fel a magyar egyházi életről. Érdekes kérdések hangzottak el: „Hogyan viszonyulnak a magyar keresztyének a szocializmus jó és közérdekű intézkedéseihez?” „Van-e az egyháznak sajtója?” „Van-e teológus-hiány és lelkészhiány, milyen a gyülekezeti élet?” „Mik a magyar egyházak tapasztalatai az új társadalmi rendben?” stb. A kérdés-felelet folytatódott a három előadóteremben is, ahol több órát töltöttünk együtt a különböző évfolyamokkal. Nyíltszívű és igen hasznos beszélgetés volt — hiszem, hogy valamennyiünk számára. Még az a kérdés is elhangzott, hogy jöhet-e egyszer etióp teológus ösztöndíjjal tanulmányútra Magyarországba? Öt nap Etiópiában: milyen rövid idő — és mennyi tanulság, ha nyitott szemmel és nyitott szívvel járja az ember a világ országútjait! A legnagyobb tanulság azonban Etiópiában is ez volt: evangélium és cselekvő, szolgáló szeretet az emberek között — ez a jövő egyházának útja a világban. Dr. Nagy Gyula Horváth Imre: Egy elaggotthoz Korán születtél, nem te vagy hibás abban, hogy a lábadon alig állsz, korod elnyűtt és lomtárba dobott, — s ha már jövőnk építeni nem bírod, múltad felmérni legyen bár erőd: zordabb volt az, mint lesz a temetőd, A közömbös Mikor hívta annyi gálád, nem lett nyilas, ő félreállt. _ S most, hogy hívja hazánk népe most hova áll? Ismét félre! S a semmiért mindent várna, zúgolódik: hol a hála? (A költemények a romániai magyar költő „Hősök hitével" című kötetéből valók, amely 1960-ban Bukarestben Jelent meg). CRANACH-KlALLlTÁSOK wittenbergben Születésének 500. esztendejében két kiállítást rendeztek Lucas Granach tiszteletére, A kiállítások a történelmi nevezetességű wittenbergi Luther Halléban kaptak helyet. Köztudott, hogy a Hazafias népfront Országos Tanácsa 1973. április 26-ra összehívta a Népfront V. Kongresszusát. Ennek jegyében országszerte választó és beszámoló nagygyűlések folytak és folynak. A Népfront V. Kongresszusára való készülés szerencsésen találkozott a szokásos Papi Békegyülésekkel, és különösen is a budapesti lelkészek számára szervezett összejövetelen, hiszen a Népfront az a hely, ahol a lelkészek és egyházi vezetők különösen is aktív munkát fejthetnek ki népünk fejlődésének és előrehaladásának kérdéseiben. Az előadást Dr. Reischl Antal tanszékvezető egyetemi tanár, a Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága álelnöke tartotta. Előadásának első részében történelmi visszapillantást adott. Az adta erre az „apropót", hogy 30 évvel ezelőtt. 1943. március 15-én zajlott le az a demonstráció, ahol a Történelmi Emlékbizottság keretében először nyilvánult meg az az egységtörekvés, mely világnézeti különbség nélkül népünk haladó rétegeit tömörítetté a háború és vérontás ellen a békén fejlődés érdekében. Az előadó a továbbiakban a Hazafias Népfront Bizottság helyzetéről és feladatairól szólt. Arról szólt először, hogy miyen különleges helyzetbe* runt a budapesti népfrontmozgalom a rohamosan fejlődő és egyre épülő fővárosban. A feladatokról szólva kitért a tudatformálás szükségességére, a jövő érdekében történő felelősségérzet fokozására, a család és nők intenzívebb védelmére, az öregek, nyugdíjasok ügyének támogatására. Ezek a morális kérdések mind beletartoznak a Népfront programjába. Igen komoly feladata a Népfrontnak a szocialista demokratizmus fejlesztése és tudatosítása, mert a „szocialista társadalom elsődleges érdeke, hogy a tömegek részt vegyenek a politikában.” A továbbiakban beszélt az előadó azokról a „részletkérdésekről", amelyek beletartoznak a Hazafias Népfront munkájába. Ezek a részletkérdések felölelik az élet minden területét: Közízlés formálása, szocialista hazafiság, béke ügye, gazdasági kérdések. A kérdések megoldásához kérte a jelenlévő lelkészek segítségét is, akik a maguk helyén sokat tehetnek a közös cél érdekében. Befejezésül szólt arról, hogy fővárosunk centenáriumi éve különösen is jó alkalom a népjrontmozgalom elmélyítésére, A hozzászólásokban még jobban kiterebélyesedett a feladatok köre, mely a Hazafias Népfrontra vár. A hozzászólók hangsúlyozták, hogy olyan fórum lett a Népfront, ahol jó és hasznos az együttműködés egyházi és világi emberek között. A zárszót Szamosközi István református püspök mondta. Megköszönte az előadó őszinte és egyértelmű szavát és örömmel állapította meg: „Azért vagyunk együtt, mert nekünk szükségünk van a Hazafias Népfrontra, a Hazafias Népfrontnak pedik szüksége van ránk.” Ez az egymásrautaltság adja szolgálatunk értelmét népünk érdekében és ad lehetőséget a jó szolgálatok elvégzésére. Mi is köszönjük a Népfront munkáját és a gyümölcsözői együttlétet. IfJ. Kendek György Felvétel a Teológiai Akadémiára Evangélikus egyházunk lelkészeinek kiképzése a budapesti Teológiai Akadémián történik. Akik a Teológiai Akadémiára felvételüket óhajtják, felvételi kérvényüket — az Akadémia Felvételi Bizottságához címezve — legkésőbb május 25,- ig küldjék meg az Akadémia dékáni hivatalának (Budapest, VIII., Üllői út 24. II.) Az akadémiai felvételi kérvényéhez a következő okmányokat kell mellékelni: I. születési bizonyítvány, 2. a legmagasabb iskolai végzettség bizonyítványa (az érettségi letételét utólag kell igazolni), 3. helyhatósági vagy más bizonyítvány, amely a kérelmező lakását, szociális helyzetét, szüleinek foglalkozását és keresetét, illetve szociális viszonyait feltünteti. 4. orvosi bizonyítvány (részletes), 5. keresztelési bizonyítvány, 6. konfirmációs bizonyítvány, 7. részletes önéletrajz, mely feltárja a kérvényező családi és társadalmi körülményeit, valamint a lelkészi szolgálatra jelentkezés okait, 8. esetleg egyházi működésről szóló bizonyítvány. A felvételhez szükséges továbesetleg még a vallástanító lelkésznek részletes bizonyítványa, mindenesetre annak a lelkésznek a jelentkezőt részletesen jellemző bizonyítványa a lelkészi pályára való alkalmasságáról, aki a folyamodónak a legutóbbi években lelkipásztora volt. Ezt a lelkészi bizonyítványt a lelkészi hivatal a kérvénnyel egyidejűleg küldje meg külön levélben, közvetlenül az Akadémia dékánjának címezve. Az okmányokat eredetiben kell beküldeni, de indokolt esetben hitele® másolatban is lehet mellékelni. A másolatot „egyházi használatra” megjelöléssel egyházközségi lelkész is hitelesítheti. Az akadémiai tanulmányi idő öt esztendő. Az Akadémia leányhallgatókat is felvesz, akiket azonban elsősorban a diakóniai szolgálatban kíván foglalkoztatni az evangélikus egyház. Tanulmányaikat az Akadémia ennek megfelelően irányítja. Az Akadémia hallgatói kötelezően lakói a Teológus Otthonnak, ahol lakást és teljes ellátást kapnak. A jó tanulmányi eredményt elért és rászoruló hallgatók ösztöndíjban is részesülhetnek. bá az illetékes lelkésznek és CSALÁDI HÍREK — HALÁLOZÁS. Kopácsi Balázs gyömrői iskolaigazgató 60 éves korában február 14-én váratlanul elhunyt. Előzőleg a csengődi, a lucfalvai, a farmosi és a péteri gyülekezetben szolgált. Temetése Gyömrőn volt nagy részvét mellett. — Gats Sándor vasdiplomás tanító, az egykori soproni evangélikus népiskola utolsó igazgatója 83 éves korában elhunyt. Február 28-án temették el Sopronban nagy részvét mellett Weltler Rezső esperes szolgálatával. Az elhunytban Zoltán László hegyeshalmi lelkész felesége édesapját gyászolja. „Ügy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. Egyéb- irántiránt a sáfároktól azt kívánják meg, hogy mindegyik hűen találtassák. — Bohunka Lajos ny. főjegyző és Greguss Pál ny. pos~ taigazagató a dunakeszi gyülekezett volt hűséges felügyelőinek temetése január 22-én volt a dunakeszi, illetve alagi temetőben. „Kövessétek hitüket!” — Őzv. Bokor Istvánná s?„ Törők Eszter, lapunk hűséges olvasója életének 88. évében február 22-én Uraiújfalubátt csendesen elhunyt, Gabonacséplés Etiópiában
