Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-04-09 / 15. szám

4

HSffili í

Munkában a Feltámadott

Csel 3,11—21

Nem halványodhat el, nem sápadhat meg, nem ámyékolód- hat be többé húsvét örömhíre a naptári húsvétok múltán. Jézus él és ez az üzenet nem a dátumoké, hanem az embervilágé, a mindennapoké, a cél felé tartó, de oda még nem érkezett emberiségé. A kudarccal, bajokkal, halállal küszködő ember változóhold hitének egyetlen rangos utánpótlása ez az üzenet: Jézus él. Nem tétlenül, hanem munkában. Értünk, térhez, időhöz kötött emberekért Mindezt Ö maga bizonyítja meg ismételten a mindenkori tanúin keresztül. Azért van és azért lesz is súlya. Ennek voltak tanúi Péter és János akkor régen és azóta nagyon sokan az egymást váltó nemzedékek számára és azokért Szóval és sok-sok tettel.

JÉZUS ÉL ÉS MA IS MUNKÁBAN VAN, de mindig embereken keresztül: velük és általuk. Ha mi csak alapigénk korába visszapillantva beszélhetnénk Jézus munkájáról, nem sokat nyernénk vele és még kevesebbet használna a világnak. De húsvéti hitünk józanul, alázatosan és boldogan szólhat ar- róljiogy Jézus Urunk velünk és általunk is munkálkodik. Nemcsak az bizonyítja ezt, hogy szól az evangélium és ma éppen- úgy vannak, akik hallgatják, mint régen — bár ez is igen nagy esemény. Minden igehirdetésért és minden igehallgatóért egy kicsit hálásabbaknak kell lennünk, mint voltunk, mert a szeretet útján járó hit valahol itt kezdődik. Jézus munkálkodásáról azonban még erőteljesebben tanúskodik éppen ez a szeretet útját járó hit, vagyis az a körülmény, hogy vannak, akik szavát meghallják, megvigasztalódnak és a mi viszonyaink és feladataink között engedelmesen szót fogadnak. Aki látni kész és látni mer, észreveheti, hogy mennyi jó szó és tett tanúskodik airról időnkben is, hogy Jézus él. Minden szavával, minden tettével újat akar és teremt. Munkálkodni akar azokkal, akik a húsvéti hit bizonyosságában és sodrásában élnek.

NEKI LEHETSÉGES AZ, AMI MÁSNAK NEM. Ez a tény bennünket keresztyéneket bizodalomra és alázatra kell, hogy indítson. Bizodalomra azért, hogy újra meg újra lehetségessé teszi, amit mi gyakran eleve lehetetlennek látunk. Sikerre viszi azt, amit a cinikusok és vészmadárkodók szívesen könyvelnének el kudarcnak. Alapigénkből csak úgy árad a bizalmat ébresztő biztatás. Érdemes belevágnunk, betársulnunk olyan vállalkozásokba, amelyek talpra segítik a sántát, hogy minél előbb boldogan és hálásan szökdeljen. Olyanokba, amelyek kenyérhez juttatják az éhezőt, hajlékhoz az otthontalant, gyógyuláshoz a betegségben sorvadozót. Érdemes belevágnunk és betársulnunk abba, ami lelki egyensúlyukat és békéjüket vesztett embereket a bocsánat gyógyírjával segít el a helyükre és az újat-kezdés ajándékához. Végül is. akármilyen jó és fontos eszközei lehetünk és valóban lehetünk, nem a mi erőnk, nem a mi kegyességünk művel nagy eredményeket, hanem az, aki feltámadott és él. Az ilyen bizodalom, az ilyen készség és alázat nélkül hamis minden róla való tanúskodás és végül is célt téveszt.

JÉZUS URUNK MUNKÁBAN VAN azért, hogy nagy lehetőségekkel tele világunkban a felüdülés ideje következzék. Kár lenne, ha miattunk visszájára fordulna ez a lehetőség. Ez a felüdülés ma is a bűnbocsánattal kezdődik. Azzal, hogy békességünk lehet Istennel, egymással és az lehet emberek, népek között is. Hiszen ezért munkálkodhatunk is Krisztus Urunk munkatársaiként. A valódi felüdülésnek nem a küszöbig ér a távlata, hanem a végső beteljesedésig, amikor Jézus mindent újjá tesz. Ilyen távlatra térünk meg, amikor bíztató hívására Őhozzá megtérünk, és ez valóban lelki, szellemi és testi felüdülés.

A Feltámadott munkában van. Nem jelenéseket és jeleneteket rendez, hanem velünk van és velünk marad. Elfogad munkatársnak minket. Ez a bizonyosság már maga is felüdülés, és ez nagyon kell nekünk. Szabó Gyula

IMÁDKOZZUNK

Urunk, élő Krisztus! Tedd boldog tapasztalatunkká, hogy élsz és szeretsz minket. Hadd legyen már a földön minden napunk a felüdülés ideje. Feltámadott Urunk! Add meg ma és mindennap nekünk és minden embertársunknak a bünbocsá- natot. így vedd el, ami akadályozza beléd vetett bizodalmunkat és szeretetünket felebarátunk iránt. így tégy jó eszközeiddé, és fogadj el bennünket és fogadd el családunkat, hittestvéreinket, mind a a keresztyéneket és embertársainkat dicsőséged és minden ember szolgálatára. Áldott földi élet után hadd legyünk ott, ahol te vagy, szeretsz és munkálkodsz . Ámen.

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1972. április 9-én

Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Kékén András, de. 11. (úrv.) dr. Hafen- scher Károly, du. 5. dr. Kékén András, du. 6. Szeretetvendégség: dr. Kékén András, Fasor de. 11. Ifj. Görög Tibor, du. 6. I«. Görög Tibor. Dózsa György üt de. íél 9. szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. lél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Solymár János, de. 12. (magyar). Thay Kálmán u. 28. de. 10, de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Sülé Károly. Utász u. de. 9. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. lél 12. Sülé Károly. Zugló de. 11. (úrv.) Bízik László. Rákoslalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat ú. de. íél 10. Bizik László. Fóti út de. 11. Baranyai Tamás. Váci út de. 8. Benczúr László, Frangepán u. de. íél 10. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár újtelep de. íél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matur László. Kispest de. 10. Kispest tvekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota nagytemplom de. 10. Rákospalota kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. íél 11. Karner Ágoston. Sasbalom de. 9. Kamer Ágoston. Mátyásföld de. íél 11. Cinkota de. íél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. íél 11, du. 3.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) D. Koren Emil. de. fél 11.. (német), de. 11. (úrv.) D. Koren Emil, du. 8. Torockó tér de. lé! 9. Óbuda de. 9. Turchányl Sándor, de. 10. (úrv.) Turohányi Sándor, xn. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Ruttkay Elemér, de. 11. Ruttkay Elemér, du. íél 7. csengődy László. Budakeszi de. 8. Csengődy László. Pesthidegkút de.

íél 11. Csengődi László. Kelenföld de. 8. dr. Rezessy Zoltán, de. 11. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, du. 6. Reuss András. Németvölgyi út de. 9. Reuss András. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. íél 11.

— Húsvét után az 1. vasárnapon az oltárterítö színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn 20, 19—31; az igehirdetés alapigéje: Csel 3, 11—21.

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Április 23-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió és az URH-adó. Igét hirdet DR. NAGY ISTVÁN tatai lelkész, a Fejér-Komáromi Egyházmegye esperese.

— KELENFÖLD. Április 8- án, szombaton délután fél 6 órai kezdettel szeretetvendégség lesz a gyülekezetben, amelyen teológusok szolgálnak dr. Selmeczi János otthon-igazgató veztésével. A gyülekezet minden érdeklődőt szeretettel hív és vár*

A jövőnek nevelünk

A család hagyományos életmódját jelentősen átalakította a mögöttük levő évtizedek nagy társadalmi átalakulása. A gyermeknevelés kérdésében a szülők új feladatok elé kerültek. Társadalmunk segíteni akar a gyermek nevelésében. Ennek egyik bizonysága, hogy a Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága az Országházba egybehívta a Szülők Parlamentjét. Hatszáz budapesti édesanya és édesapa tanácskozott március 4.-én a családi nevelés kérdéséről. A XVII. kerületi Népfront Szülői Bizottsága felkérésére a Fürst Sándor gimnáziumba járó gyermekek szüleinek képviseletében vettem részt az egésznapos tanácskozáson.

A PARLAMENT KONGRESSZUSI TERMEBE vezető lépcsősoron úttörők fogadták a szülőket. A nemzetközi nőnap alkalmából az édesayák- nak egy-egy hóvirágcsokrot nyújtottak át. Dr. Trautmann Rezső a Budapesti Népfrontbizottság elnöke nyitotta meg a tanácskozást. Az elnöki tisztet egy kilencgyermekes édesanyának adta át, aki bemutatta a több mint húsz tagból álló elnökséget Vitaindító előadásában Szabó Ferenc, a Magyar Úttörők Országos Szövetségének főtitkára arról szólott hogy a család pótolhatatlan szerpet tölt be a gyermek érzelemvilágának formálásában, lelki gazdagításában. „Legfőbb összetartó erő ma a családban a szeretet” — mondotta. Egy megfigyelésén érdemes elgondolkoznunk: „Legtöbb embernek több szeretetre van szüksége, mint amit megérdemel.”

A SZÜLÖK PARLAMENTJE munkacsoportban folytatta munkáját. A következő témakörök megvitatására került sor: „Életünk a családban”, „A jövőnek nevelünk”, „Együtt az iskolával”, „Társaink a nevelésben”. A jövő nevelési kérdéseit tárgyaló munkacsoportban vettem részt.

TAPASZTALATI TÉNY, ami a vitaindító előadásban elhangzott, hogy a családban csak szeretettel lehet nevelni. A szeretet mindig szabadságot biztosít a gyermeknek, hogy kibontakozhasson belőle minden jó adottsága. A szeretőt mindig a bizalom előlegezését jelenti. A bizalom és a szabadság formálja gyermekeinket közösségi lénnyé, a holnap emberévé.”

A délelőtti tanácskozás befejezése után a résztvevők együttesen fogyasztották el ebédjüket a Béke Szálló kupolatermében. A délutáni tanácskozás a munkacsoportokban elhangzott ajánlások, javaslatok ismertetésével kezdődött. A beszámolókból kiderült, hogy I51-en szólaltak fel, hetvenen írásban nyújtották be javaslataikat, mivel időhiány miatt nem kaphattak szót. Olyan sokan jelentkeztek felszólalásra, hogy minden munkacsoportban 5 percre kellett korlátozni a felszólalások idejét. A Szülők Parlamentjének elnöksége ígéretet adott arra, hogy minden javaslatot eljuttat az illetékes szervekhez. A vitavezetők alapos munkával összegezték a felszólalásokat. A családi nevelés fejlesztése érdekében ajánlásokat terjesztettek elő, melyeket a Szülők Parlamentje elfogadott. Váratlan fordulat volt a jelenlevők számára, hogy a munkacsoportokban elhangzott kérdésekre javaslatokra az illetékes minisztériumok képviselői, Gosztonyi János művelődésügyi miniszterhelyettes, Nagy Imre munkaügyi miniszterhelyettes

azonnal válaszoltak. Ebből is kitűnt, hogy nem helyzetfelmérés volt csupán a tanácskozás célja, hanem a jövő alakítása előre vívó tettekkel.

A TANÁCSKOZÁS BEFEJEZÉSE után hazafelé menve szüleiket váró gyermekeket pillantottam meg az Országház lépcsőjénél. Az egyik felszólaló kérdése jutott eszembe: „Mit mondanának gyermekeink, hallgatva tanácskozásunkat? „Ügy gondolom bizonyosan ezt mondanák: Édesanyák! Édesapák! Jó munkát végeztetek! Mert bizony jó dolog az, ha a család, iskola, társadalom egyet akar: gyermekeink boldog jövendőjét.

Ferenczy Zoltán

— PESTÚJHELY. Április 16- án délután 5 órakor szeretetvendégség lesz a gyülekezetben, amelyen dr. Fabiny Tibor teológiai tanár „Felelősség egyházunkért” címmel tart előadást.

— RÁKOSPALOTA. A gyülekezet a március 19-én tartott szeretetvendégségén emlékezett meg önállósulásának százéves jubileumáról. Sztupkay Sándor felügyelő méltatta a gyülekezet szeretetét és szolgálatát. Ugyanezen a szeretet- vendégségen köszöntötte a gyülekezet lelkészét, Kökény Eleket abból az alkalomból, hogy huszonöt éve szolgál a gyülekezetben. A gyermekek, az ifjúság, a gyülekezet asszonyai és a felügyelő méltatta a hu- szönöt év szolgálatát. Kökény Elek lelkész a 103. Zsoltár 2. versének szavaival köszönte meg a sok szeretetből fakadó köszöntést: „Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményről”.

— HALÁLOZÁS. Németh István a fasori gyülekezet hűséges presbitere február 2.-án elhunyt Temetése február 9.-én volt a rákoskeresztúri temetőben a gyülekezet részvéte mellett. „Tudom, hogy az én Megváltóm él, és az én porom felett megáll”.

— özv. Hanzmann Károly- né, sz. Reichert Stefánia a soproni gyülekezet néhai esperes-lelkészének özvegye 84 éves korában február 29-én elhunyt. Temetése március 3- án volt a soproni evangélikus temetőben Weltler Rezső esperes és lelkésztársai szolgálatával a gyülekezet nagy részvétele mellett.

— Gondos Györgyné, Gondos György egyházmegyei felügyelő felesége, lapunk buzgó olvasója, a szegedi gyülekezet tagja 64 éves korában február 21-én váratlanul elhunyt. Temetése február 23-án volt a gyülekezet nagy részvéte mellett. „Áldást parancsol melléd az Úr”.

»Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja ki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által”. (1 Pt 1, 3)

VASÁRNAP. — „Mert iS mindnyájan a világosság fiai vagytok és a nappal fiai.” (1 Ts 5, 5 — Zsolt 104, 33 — 1 Jn 5,1—5 — Zsolt 116) Pál számára ismeretlen a szent semlegesség. Az előre megváltható páholy, ahonnan szenvedélyesen, vagy érdektelenül végignézhetjük az évszázad rangadóját: a világosság fiainak küzdelmét a sötétség fiaival. Szerinte a mérkőzésen mindenki részt vesz, mi több, nekünk teljes „kilencven percet” kell szívvel-lélekkel végigharcolnunk a kenyérért, a mélyebb szeretetért, a jobb megértésért, a nagyobb igazságért, a mások békéjéért, a világosságért.

HÉTFŐ. — „És a juhok követik őt, mert ismerik a hangját” (Jn 10, 4 — 4 Móz 9, 23

— 2 Tim 1, 6—10 — 1 Kor 2, 6—9). Ketten beszélgetünk. Ó te szegény, neked nincs semmilyen támpontod? Anélkül pedig nemigen lehet boldogulni az életben! Látod, az enyém ott elől van. ö a Jó Pásztor. Ugye milyen tisztán cseng a hangja? Befejezem a mondatot és szépen, magabiztosan elindulok másfelé. Kettőt lépek s fejem felett összecsapnak a hullámok. Így bizony nem lehet! Ki veszi komolyan, hogy ö a támpontunk, ha csak ismerjük, ajánljuk mindenkinek, de nem követjük?

KEDD. — „Mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem. És sírvafakadt.” (Mk 14, 72 — Jer Sir 1, 20 — 2 Tim 2, 1—5 — I Kor 2, 10— 16) Tanuló gyülekezet vagyunk egy tanuló társadalomban, ahol emberek soha nem látott lelkesedéssel vetik be erejüket a lehetőségek kihasználására. A mi leckénk úgy tűnik egyszerű, s mégis nehéz: meg kell tanulnunk sírni! Mert Péter élete nem a konok tagadásnál kezdődik, hanem annál a pillanatnál, amikor ráböbbenve tettére, keservesen síva fakadt. Odajö- vet még azzal büszkélkedett, hogy lám milyen nagy vagyok én, még ide is elkísérem, s kifelé már csak azt látta: milyen hatalmas az Űr, megkönyörült rajtam.

/

SZERDA. — „Mint akiknek semmijük sincs, és mégis minden az övék.” (2 Kor 6, 4—10

— Zsolt 94, 19 — Jn 5, 1—14 — 1 Kor 3, 1—10) Felette nagy titok! S mégis csak ebben a két egymásnak feszülő elletétpár- ban a teljes élet. A titkot nem én hordozom, önmagámban ugyanúgy elfogy a türelmem, elerőtlenedik a szeretetem, meginog a hitem, tompul a reménységem, mint a tied. Mégis gazdagok vagyunk, mert végérvényesen mienk a Titok: Jézus. S ö mindig ott van, ahol valami elerőtlenedik, elfogy, meginog, eltompul, ö ott válik hatalmassá.

CSÜTÖRTÖK. — „Uram, te vagy Istenem, magasztallak, dicsérem nevedet.” (Ézs 25, 1

— Mk 7, 37 — 2 Kir 5, 1—19

— 1 Kor 3, 11—17) Hosszú az út odáig! Valahol ott kezdődik, hogy Isten van. Kell, hogy legyen, mert a jelek erre engednek következtetni. A természet. világa lenyűgöz és elgondolkoztat, a csillagok világa áhítatot ébreszt, a forró univerzum megböbbent, s már- már látni vélem, amikor egyszer csak belép az életembe, megragad és soha többé nem tágít tőlem. Tudja, hogy ez a tágítás lenne a vég! Uram, te vagy az én Istenem! S már önmagától pattan ki a magasztalás és a dicséret.

PÉNTEK. — „Most azért mit reméljek, ó Uram? Tebenned van bizodalmám.” (Zsolt 39, 8 —2 Tim 1, 12 — Rm 6, 3—11 — 1 Kor 3, 18—23) Sokszor óriási kerülővel jutunk célba. Elindulunk a magunk útján, teljes.gőzzel nekihajtunk a kőfalnak, s összetörve rádöbbenünk: az Ür által előkészített úton kellett volna haladnunk. Ezt az utat járta végig Dávid is: esküszöm, fogadom, megtartom. Az eredmény: elvetem, átlépem, megszegem. Üjra meg kell tanulnia: „Tebenned van bizodalmám”.

SZOMBAT. — „Ti is azért most szomorúságban vagytok, de ismét meglátlak majd titeket és örülni fog a szívetek és senki sem veszi el tőletek a ti örömötöket.” (Jn 16, 22 — Zsolt 97, 11 Jón 1, 12—16 — 1 Kor 4, 1—5) Amióta a mondat először elhangzott, azóta az öröm újra csak alkalmi vendég lett nálunk! Időnként megjelenik bekopog, ránk mosolyog, s aztán hónapokig újra láthatatlan. A hiba mindenképpen ott van, hogy Jézus is alkalmi vendég! Karácsonykor egészen pici, virág- vasárnap valamivel nagyobb s talán húsvétkor a legnagyobb. Mert ahol mindig befogadják, hallgatnak szavára, magasztalják, ott nemcsak ö, de vele együtt az öröm is állandósul.

Kramer György

evangélikus elet

A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság Felelős szerkesztő és kiadó:

D. Keres Emil

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VUL, Puskin u. 12. Telefon: 142—074

Csekkszámlaszám: 516—20.412—vm. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211

72.124*

Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető:' Soproni Béla vezérigazgató

Albert Schweitzer művei

Múlt év karácsonya előtt jelentek meg öt kötetben összegyűjtve Albert Schweitzer irodalmi művei. Ez az első német nyelven megjelent gyűjtemény. A gyűjtés gondos munkáját dr. Rudolf Grabs végezte.

Albert Schweitzer tulajdonképpen csak orvosi tevékenységre kötelezte magát Lamba- rénében. Később azonban munkatársai és betegei kérésére áhítatokat is tartott. Egyik igehirdetésének fordítását közöljük az alábbiakban, amely műveinek ötödik kötetében található. Jó példa a konkrét igehirdetésre afrikai körülmények között.

„Alighogy felébredtél és kunyhód előtt állsz, jön valaki, akit mindenki gonosz embernek ismer és megsért téged. De te hallgatsz, ahelyett, hogy visszavágnál, mert Jézus azt mondja, hogy meg kell bocsátani.

Ezután szomszédod kecskéje lelegeli a banánokat amelyek ebédedet szolgáltatták volna. De ahelyett hogy veszekedést kezdeményeznél a szomszédoddal, csak azt mondod. hogy az ő kecskéje volt és az volna az igazság, ha pótolná a banánokat Ha ő felesel és megállapítja, hogy nem az ő kecskéje volt, csöndben tovább mész és arra gondolsz, hogy Isten neked a kertedben oly sok banánt érlel. Az elveszettek miatt nem kell vitát kezdened.

Aztán jön egy ember, akinek tíz csomó banánt adtál, hogy az övéivel együtt eladja a piacon, de ő csak kilencnek az árát hozza. Azt mondod neki, hogy ez kevés. De ő azt válaszolja: rosszul számoltál és csak kilencet adtál át neki. Már- már arcába vágnád, hogy hazug, de arra gondolsz, mennyi hazugság van amiről csak te tudsz és Isten neked kell, hogy megbocsássa. Aztán csendben bemész a kunyhódba.

Tűzrakásnál észreveszed, hogy valaki abból a fából, amit tegnap az erdőből hoztál és amely elég lett volna egy hétre, ellopott. Ismét ráveszed a szívedét a megbocsátásra és eltekintesz attól, hogy kutasd, vajon melyik szomszédodnál van a fa és nem jelented fel a tolvajt a törzsfőnöknél.

Délután a mezőn munkakezdetkor felfedezed, hogy valaki elvitte jó késedet és helyette a csorbát, öreget hagyta neked. Tudod ki az, mert megismered a kést. Arra gondolsz, hogy már négyszer megbocsátottál és most ötödször is ezt akarod tenni. És akkor boldognak érzed magad, mintha a legszerencsésebb nap lenne életedben, bár sok kellemetlenség volt már ezen a napon. Miért? Mert szíved örül, hogy Jézus akaratának engedelmeskedtél.

Este halászni mégy, keresed a fáklyát, amelyet a kunyhó sarkába állítottál, de nem találod. Dühös leszél, arra gondolsz, hogy ma már éppen eleget bocsátottál meg és most már rátámadhatsz arra, aki a te fáklyáddal indult halászni. De még egyszer úrrá lesz Jézus szíveden, kölcsönkéred szomszédod fáklyáját és úgy mész a partra.

Ott fedezed fel, hogy eltűnt a csónakod, más ment rajta halászni. Dühösen rejtőzöl el egy fa mögött, s arra vársz, hogy megjelenjen a tóiváj. Majd rátámadsz, elveszed tőle a halakat és feljelented a kerületi parancsnoknál, jogosan fizeti majd meg neked a kárt. Míg várakozol, megszólal a, szived. Megismétli az igét: Isten nem tudja megbocsátani a mi bűneinket, ha mi nem bocsátunk meg embertársainknak. Oly sokáig várakozol, hogy közben Jézus ismét úrrá lesz rajtad. Ahelyett, hogy ököllel támadnál arra az emberre mikor hajnál hasadtával partra lép és félelemmel telve lép eléd, azt mondod neki: Jézus arra kényszerít, hogy megbocsáss és engeded, hogy békén távozzék. Még a halakat sem kéred tőle, ha nem adja önként. De azt hiszem, hogy oda fogja adni neked, mert csodálkozik, hogy nem lépsz fel támadóan.

Ezután boldogan és büszkén térsz haza, mert hétszer megbocsátották Azon a napon azonban, mikor Jézus a te faludba jön és te elébe lépsz és azt hiszed majd, hogy minden ember előtt megdicsér, Jézus azt mondja majd neked, amit Péternek: nem elég hétszer, hanem ismételten hétszer, majd ismét hétszer és még nagyon sokfeior meg kell bocsá- tanod mindáddig, míg végül Isten a te sok bűnödet fogja megbocsátani.”

Ford, Muncz Frigyes

A

4

t