Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-03-26 / 13. szám

A fasori gyülekezet öröme A Budapest-fasori gyüleke­zet különböző alkalmakra több ízben meghívta a Déli Egyház- kerület püspökét D. Káldy Zol­tánt. Minden alkalom eddig is valamilyen gyülekezeti ese­ményhez, ör'ömünnephez kap­csolódott. A LEGUTÓBBI PÜSPÖK- LÁTOGATÁS Fasorban janu­ár 24.-én és azt követően feb­ruár 12.-én, szombat este az ifjúsági órán volt. Január 24-én különösen is a gyülekezet lelkészének és csa­ládjának, Szirmai Zoltánok­nak volt kedves és maradandó emléket adó ünnepe. Ezen a napon keresztelte. meg a püsJ pök a lelkészék második gyer­mekét, és a lelkész testvéré­nek. Szirmai Olivéreknek, gyer­mekét. ' Nem sokkal az istentiszte­let kezdete előtt érkező D. Kái- dy Zoltán püspököt és felesé­gét a gyülekezet vezetősége kö­szöntötte szeretettel. AZ ISTENTISZTELET szol-’ gálatát a püspök végezte. Az arra a vasárnapra előírt tex­tus alapján — 1 Pt 1, 10—12 — hirdette Isten igéjét. Péter apostol szavai alapján három nemzedékről szólt. A Krisz­tus előtti, a próféták nemzedé­kéről, a Krisztus utáni, a mi nemzedékünkről és az utánunk következő nemzedékről, az üdvözöltek nemzedékéről. Ige­hirdetésében a fő hangsúlyt ar­ra tette, hogy „ti vagytok az a nemzedék”, amely idejében be­teljesedtek a próféciák. A to­vábbiakban felvetette a kér­dést a püspök, látszik-e ezen a nemzedéken és annak életé­ben az, hogy a beteljesedést bírók nemzedéke vagyunk? Az istentisztelet keretében végezte el a püspök a kettős keresztelési szolgálatot is. Be­szédében arról az örömről és felelősségről szólt, mely a szü­lőket .és a keresztszülőket ter­heli azokkal a kisgyermekekkel szemben, akik Isten ajándékai a számunkra. A GYÜLEKEZET ES A LELKESZCSALÁD öröme ezen az istentiszteleten külö­nösen kifejezésre jutott abban is, hogy zsúfolt - templomban történhetett ez a szép szolgá­... .a másik ügyéhez egész létemmel van közöm!..." (Garai: Artisták) Ne általános irányelveket, hanem tetteket! MENNYI MINDEN MENT VESZENDŐBE, mennyi min­dent felejtett el akarva-nem- akarva az evangélikus keresz- tyénség története folyamán! A reformátorok és a magyar prédikátorok még természetes könnyedséggel. írtak és beszél­tek arról, hogy a keresztyén hivő embernek nemcsak az egyházban és gyülekezetek­ben, hanem a mindennapi eleiben is megvannak a maga kötelességei. A nép ügye és az egyház élete annyira össze­forrt például a magyarság tör­ténetének egyik döntő’ szaka­szában, a reformáció és az el­lenreformáció idején, hogy a politikai szabadságot és val­lásszabadságot csak egy lé­legzettel tudták kimondani. Az ellenreformációnak talán nem is az lett legfájdalma­sabb eredménye, hogy ki­sebbségi egyházzá zsugorod­tunk össze. Sokkal . végzete­sebb következménye lett. hogy az egyház uralkodó egyházzá lett, a nemzeti haladás kerék­kötőjévé és ebben az evangé­lium ’ ellenes magatartásban utánozta a katolikus egyházat a magyar protestantizmus is, TÖRTÉNELMI FÖLDREN­GÉSNEK kellett bekövetkez­nie, hogy megváltozzék ez a szemlélet! Már az első világ­háború után jelentkeztek olyan hangok, amelyek az evangé­likus politikai szemlélet és er­kölcs megújulását követelték. Az egesz európai keresztyén-, séget és hazánkat is hatalmá­ba kerítő restaurációs irány­zat azonban lesöpörte ezeket' a gondolatokat az asztalról. A második világháború után azonban már nem lehetett ki­térni a kihívás elől: hogyan tovább egy olyan országban, ahol városok, falvált, hiqak és templomok romjain állva el­szántan indul egy nép a na­gyobb társadalmi igazság út­ján?! Vele tart, vagy ellene dolgozik az egyház? Ezekre a kérdésekre válaszolnia kellett az evangélikus egyháznak, ha komolyan veszi küldetését ezen a földön. Bár voltak szép számmal tanácstalanok, kétel­kedők, habozok és visszahúzó erők is köztünk, győzött az a meggyőződés, hogy az evangé­liumból nyert felismerésein- ,ket konfrontálnunk kell az új helyzettel. Választ kellett ad­nunk arra a kérdésre, hogy mi az egyház szolgálata ma, és küldetését hogyan tudja el­végezni népünk és az emberi­ség nagy családjában?! A FELEMELŐ ÉS NAGY­SZERŰ az volt ebben a vajú­dásban, hogy nem elégedtünk meg soha a „tegnapi válasz- szal”, hogy vezetőink újra meg újra harcba vezettek bennünket a még tisztább és határozottabb lépések érdeké­ben. Az elmúlt évek őket iga­zolták. Száz meg száz példát lehetne felsorolnunk annak bizonyítására, hogy az a sokat hangoztatott „egyházi vagy keresztyén semlegesség”, — a 'rilág egyik legnagyobb ha­zugsága. Vagy így, vagy úgy, de mindenkinek- állást kell foglalnia. Vagy így, vagy úgy, de mindenkinek döntenie kell abban a létre menő harcban, amely ma a „munka és a tőke világrendszere között folyik” — ahogyan Kaldy püspök az országos közgyűlésen elhang­zott beszédében ezt megfogal­mazta. Teológiai felismerése­ink és evangéliumi hitünk ar­ra köteleznek bennünket, hogy egyértelműen a békés munka a társadalmi igazságot szen­vedélyesen képviselő szocia­lista világrendszer mellett fog­laljunk állást. Az. „egyértel­mű”’ szóra szeretnék hang­súlyt tenni, mert szerintem csak az ilyen jellegű és tar­talmú döntés nem reked meg szép szavakban, „általános irányelvekben” és szólamok­ban, hanem tettekké formáló­dik: részvétellé népünk jövőt ■építésében. AZ ILYEN „HAZAI” HE­LYES DÖNTÉS és magatartás indít el bennünket a „tágabb diakónia” útján. Csak aki jól látja és végzi itthon feladata­it, az képes arra, hogy a gon­dolatok és tettek érdekében az egész világ keresztyénségének a cselekvési egységét munkál­ja a nemzetközi életben. Hi- . szén a világ más részein is vannak egyre többen velünk együtt gondolkodó és cselekvő keresztyének, akiknek a tö­mörítésével nagy feladatok el­végzésére volna képes a 'Világ keresztyénsége. A keresztyének összefogása a jó ügyek mellett nagy er­kölcsi segítséget jelentene a világnak. Sajnos ma messze vagyunk ettől. A múlt béklyói és félelmei még ma is sok­szor hamis „frontokba” csa­logatják a keresztyéneket és még a protestáns keresztyén- ség sem. ismerte fel a maga összességében azt, hogy nem lehet „kibic” a nemzetközi po­rondon. Nem jár helyes úton, ha valamiféle „Negyedik Vi­lágként” jogot formál arra, hogy semleges szemlélődő­ként mondjon ítéletet a világ felett. Mi nem birái, hanem munkatársai vagyunk minden jót akaró embernek. Nekünk akció-egységre, nem pedig konfesszionális unióra kell tö­rekednünk. Nekünk „az el­nyomott és kizsákmányolt né­pek igazságért, a békés világ „rendjéért” kell összefognunk minden jóakaratú emberrel. Nekünk 'nem a keresztyén egységért naivan vagy nagyon is megfontoltan rajongókkal kell együtt mennünk az úton, hanem azokkal, akik a józan ész tájékozottságával látják a világ békéjét, sőt a Tétét fe­nyegető sok rosszat a világ­ban. És ezért azokkal fognak össze, akik meg akarják szün­tetni a faji megkülönböztetést, az imperializmusnak ezt a ve­szélyes eszközét, akik a javak egyenletes elosztásáért harcol­nak és nem az alamizsnák rendszeréért. D. dr. Pálfy Miklós lati es arról a családiasságról tanúskodott, mely gyümölcsö­ző lehet minden gyülekezői számára. A gyülekezet öröme három héttel később, február 12.-én folytatódott, amikor is D. Kál­dy Zoltán püspök egy régi meghívásnak eleget téve ellá­togatott a gyülekezet ifjúságá­nak összejövetelére. A közel ötven fős ifjúsági csoport elő­ző összejövetelein összeállítot­ta azokat a kérdéseket, me­lyekre mint legilletékesebbtől, a püspöktől, akartak választ kapni. Ezek a kérdések több­ségében mai egyházunk; szol­gálatával összefüggésben lévő kérdések voltak. Az előre el­készített „kívánságlista” kap­csán tartott bevezető előadás­hoz igen eleven és hasznos be­szélgetés csatlakozott, melyben egész aprólékos és egyéni éle­teket is érintő kérdések meg­beszélésére is sor kerülhetett. Mind a két alkalom annak bizonysága volt, hogy a gyüle­kezet és lelkésze egységben és szeretetben akarnak szolgálni és igen komoly felelősségei éreznek és hordoznak egyhá­zunk szolgálatával összefüg­gésben. if j. Kendeh György Egvháztörténeti kalendárium Március 5—12. Luther — wartburgi magányából visszatérve — 450 évvel ezelőtt újra Wittenberg- ben termett és egy hetes ige­hirdetés-sorozatot tartott a Karlstadt (Bodenstein András) és a zwickaui próféták által irányított „rajongók” szélsősé­ges reformmozgalma ellen. * 15. A magyar antifasiszta ellenállási mozgalom által szervezett Magyar Történelmi Emlékbizottság 30 évvel ez­előtt, 1942. március 15-én nagy háborúellenes tüntetést rende­zett a budapesti Petőfi-szobor előtt a Dunaparton. * 19. 1722-ben ezen a napon született Ajkán a mindössze 37 évet élt kemeneshőgyészi— magyargencsi ének szerző lel­kész: Zigán János. Több szer­zeménye közül liturgiánkban is szerepel a „Jézus, hűséges tanítónk...” kezdetű éneke (170). * 22. Tolna megyében 250 . év előtt, 1722. március 22-én hir­dették ki III. Károly telepíté­si felhívását, amely a török által elpusztított, csaknem la­katlan országrészben vallás­szabadságot, három évi adó- mentességet, ingyen vetőmagot és építési anyagot ígért a be- települőknek. * 27. ötszáz évvel ezelőtt, 1472. március 27-én halt m^g a horvátországi Medvevárában Janus Pannonius — magyar nevén Csezmiczei János, hor­vátul Ivan Cesmicki — pécsi püspök, a nagy humanista köl­tő, Vitéz János váradi püspök unokaöccse. Életéről és mun­kásságáról a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Irodalomtudo­mányi Intezete ezen a héten Pécsett egész ’ hetes tudomá­nyos ülésszakon emlékezik meg. * 31. A hónap utolsó napján halt meg negyed évszázaddal ezelőtt, 1942-ben Kovács Sán­dor, egyházunk neves püspö­ke, egyháztörténésze és ének­költője. Dr. Fabiny Tibor Felvétel a Teológiai Akadémiára Evangélikus egyhazunk lel­készeinek kiképzése a 'buda­pesti Teológiai Akadémián történik. Akik a Teológiai Akadémiá­ra felvételüket óhajtják, fel­vételi kérvényüket -— az Aka­démia felvételi bizottságához címezve —, legkésőbb május 25-ig küldjék meg az Akadé­mia dékáni hivatalának (Bu­dapest, VIII., Üllői út 24. II.). Az akadémiai felvételi kér­vényhez a következő okmá­nyokat kell mellékelni: 1. születési bizonyítvány, 2. a leg­magasabb iskolai végzettség bizonyítványa (az érettségi le­tételét utólag kell igazolni), 3. helyhatósági vagy más bizo­nyítvány, amely a kérelmező lakását, szociális helyzetét, szüleinek foglalkozását és ke­resetét, illetve szociális viszo­nyait feltünteti, 4. orvosi bizo­nyítvány (részletes), 5. keresz­telési bizonyítvány, 6. konfir­mációs bizonyítvány, 7. rész­letes önéletrajz, mely feltárja .a kérvényező családi és tár­sadalmi körülményeit, vala­mint a lelkészi szolgálatra je­lentkezés okait. 8. esetleg egy­házi működésről szóló bizo­nyítvány. A felvételhez szük­séges továbbá az illetékes lel­késznek és esetleg még a val­lástanító lelkésznek részletes bizonyítványa, mindenesetre annak a lelkésznek a jelent­kezőt részletesen jellemző bi­zonyítványa a lelkészi pályá­ra való alkalmasságáról, aki a folyamodónak a legutóbbi években lelkipásztora volt. Ezt a lelkészi bizonyítványt a lelkészi hivatal a kérvénnyel egyidejűleg küldje meg külön levélben, közvetenül az Aka­démia dékánjának címezve. Az okmányokat eredetiben kell beküldeni, de indokolt eset­ben hiteles másolatban is le­het mellékelni. A másolatot „egyházi használatra” megje­löléssel egyházközségi lelkész is hitelesítheti. Az akadémiai tanulmányi idő öt esztendő. Az Akadémia leányhallga- •tókat is felvesz, akiket azon­ban elsősorban a diakóniai szolgálatban kíván foglalkoz­tatni az evangélikus, egyház. Tanulmányaikat az Akadémia ennek megfelelően irányítja. Az Akadémia hallgatói kö­telezően lakói a Teológus Ott­honnak, ahol lakást és teljes ellátást kapnak. A jó tanul­mányi eredményt elért és rá­szoruló hallgatók ösztöndíj­ban is részesülhetnek. f Podhradszky György Huszonkét évig volt a buda­pesti szlovák ajkú evangélikus gyülekezet felügyelője. Szívós kitartással küzdött ennek a kicsiny közösségnek fennma­radásáért. Besztercebányáról szárma­zott, Budapesten szerzett taná­ri diplomát, s írói munkássá­ga mellett hosszú ideig külör nős munkakört töltött be: kul- túrgeográfus volt. ( A szlávisztika egyre elis­mertebb kutatója volt. Élete utolsó éveinek nagy kutatási tárgya Kollár Jánosnak, a ne­ves szlovák költőnek, a buda­pesti szlovák gyülekezet egy­kori papjának élettörténete és jellemrajza volt. Szemléletfor­máló megállapításai különösen Kollárnak az 1848-as szabad­ságharc idején elmondott pré­dikációjának értékeléséről szólnak. Ez a tanulmánya kéz­iratban maradt. Jelentős érde­mei vannak gyülekezete érté­kes könyvtárának rendezésé­ben. 83 éves korában hívta haza szolgálatban megpihentető Ura. Előfizetőink figyelmébe Értesítjük kedves Előfizetőinket, bogy lapunk mostani szá­mában csekkbefizetési lapot helyeztünk el azok számára, akik az előfizetési díjukat rendezni szeretnék. Azok, akik előfizetési díjukat már rendezték, ne vegyék zaklatásnak a csekkbefizetés! lap küldését, s tegyék el azt akkorra, amikor számukra Is ese­dékessé válik újabb befizetés. Azokat pedig, akik még nem ren­dezték az előfizetési díjat, szeretettel kérjük, szíveskedjenek az előfizetési dijat befizetni. A* előfizetési díj egy hónapra 7,50 Ft, negyed évre 2230 Ft, fél évre 45,— Ft. egész évre 90,— Ft­SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL „Akik vissza akarnak mászni a hidegháború lövészárkaiba** A Német Szövetségi Köztársaság szövetségi gyűlésének (Bun­destag) február 23—25 között tartott ülésén — melyen első olvasásban tárgyalták a szovjet—nyugatnémet és lengyel— nyugatnémet szerződések törvénytervezetét — Scheel külügy­miniszter ezekkel a szavakkal jellemezte és bélyegezte meg .a ratifikálást ellenzőket: „Vissza akarnak mászni a hideghá­ború félig már beomlott lövészárkaiba”. Kétségtelen találó meg­állapítás volt ez arra a keresztyéndemokrata ellenzékre, amely nacionalista és revansista érzelmektől és szemlélettől hajtva mindenáron meg akarja akadályozni a szerződések törvénybe- iktatását. A 26 órás ülésen ez az ellenzék szóban és magatar­tásában feltámasztotta a letűnt „adenaueri korszak”-ot, melyet a hidegháború, a Nyugat és Kelet közötti feszültségek fokozása, a Szovjetunió és a szocialista országok állandó rágalmazása jellemzett. Ennek a jobboldali ellenzéknek nem kellenek azok- a szerződések, amelyek az európai enyhülést, az európai meg­békélést, békét és biztonságot, továbbá a szovjet—nyugatné­met és lengyel—nyugatnémet viszony rendezését szolgálják. Nekik a rendezetlenség, az európai határok bizonytalansága, a feszültségek fenntartása, a revans kell. Ezért követelték a szö­vetségi gyűlésen, hogy a Német Szövetségi Köztársaság bizton- i ságát alapozzák az erőpolitikára, a kormány az európai keleti politika helyett foglalkozzék, a „távol-keleti politikával" ille­tőleg lépjen szövetségre Kínával. Szerintük „nem kell tárgyal­ni a szocialista országokkal”, meg kell változtatni az európai határokat és az NDK társadalmi rendjének megdöntésével keU helyerállítani a német egységet. Szinte a szemünk láttára jön ki a „palackok”-ból a fasiszta idők soviniszta-nacionalista szel­leme! Ez a jobboldali ellenzék nemcsak „vissza akar mászni”, hanem egyes tagjaiban máris visszamászott a „hidegháború félig már beomlott lövészárkaiba”. „Nem**, „igen“ nélkül A nyugatnémet nacionalista és revaiisista ellenzék a szerző­désekkel összefüggésben csak egy szót ismer: „nem”, de arra már képtelen, hogy a szerződések megkötése helyett olyan ja­vaslattal jöjjön elő, amely megoldást jelentene maguknak a nyugatnémeteknek és általában Európának. Csak a tagadás a kenyerük. „Nem”-et mondanak arra. ami lehetőséget akar nyúj­tani a Német Szövetségi Köztársaság és a szocialista országok békés együttműködésére. Ugyanakkor nincs terv, nincs prog­ram, nincs előrevivő út. Vagy talán éppen a „zsákutcá”-t akar­ják programnak tekinteni? Ügy gondolják, hogy a „zsákutcá”-é a jövő? Pedig a jövő a mi világunkban — amelyben a tudo- mányps-technikai forradalom szomszédokká tett minden népet. — a kiútaké. a megoldásoké, a feszültségek felszámolásáé. Nemcsak német, hanem európai ügy is A szövetségi gyűlésen hangzott el olyan felszólalás is, mely szerint a szerződések ügye „német kérdés”. Nem vitás,- hogy német kérdés is a szerződések törvénybeiktatása, hiszen a nyu­gatnémetek viszonyát rendezi a Szovjetunióhoz és Lengyelor­szághoz. De a szerződések ratifikációja ezen túlmenően európai ügy, sőt világpolitikai távlatai is vannak. Európa békéje és biz­tonsága, a 30 európai nép jelene és jövője is összefügg a 'moszkvai és varsói szerződések törvényerőre emelkedésével. Ma Európában a népek olthatatlanul a békét és á biztonságot akar ják megszilárdítani. Az enyhülés folyamata megy végbe. Az államok közötti jószomszédi kapcsolat kiépítését szorgalmazzák mindazok, akik felelősséget éreznek Európáért és az emberiség nagy családjáért. A Német Szövetségi Köztársaság kétségtele­nül elszigetelődnék nemzetközi vonatkozásban, ha szélsőjobb- oldali csoportok és különféle revansista szervezetek nyomására a szövetségi gyűlés nem iktatná törvénybe a szerződéseket > A második és harmadik olvasás A szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerző­dések törvénytervezetét a szövetségi gyűlés május 3-án és 4-én tartandó ülésén fogják újra tárgyalni második és harmadik ol­vasásban. Ezt követően kerül sor a szavazásra! A kormánykoa­líciónak Brandt kancelárral az élén 249 szavazatot kell szerez­nie a szerződések törvényerőre emelkedéséhez. Brandt kancel­lár és kormánya számít arra, hogy a szükséges szavazatokat a törvényjavaslatok megkapják. Nem. vitás, hogy a szélsőjobb- oldali csoportok és revansisták a következő hetekben folytat­ják propaganda hadjáratulMt a ratifikálás ellen. Májusban tö­megtüntetést terveznek Bonnban. A közvélemény megnyerése Egyes becslések szerint a Német Szövetségi Köztársaság la­kosságának 60 százaléka a szerződések ratifikálását kívánja. Ennél a számnál azonban nem lehet megállni egyfelől azért, mert a szövetségi gyűlésen az (irányszám más is lehet, másfelől azért mert az ellenzéki propaganda befolyásolhatja a lakosságot, sót még a szövetségi gyűlés egyes tagjait is. Ezért szükség van ar­ra, hogy azok' az erők, amelyek felelősséget éreznek népükért és Európáért a Német Szövetségi Köztársaságban akcióba len­düljenek a szerződések törvénybeiktatásáért. E munkában — meggyőződésünk szerint — jelentős szerepet kell vállaniuk ‘ a Német Szövetségi Köztársaságban élő egyházaknak is. Nem lehet számukra közömbös, hogy a feszültségek enyhülnek-e, vagy fokozódnak Európában és az sem, hogy a nyugatnéme­tek — tehát az ő népük — építő erőként lesz-e jelen Európában vagy a gyümölcsöző állami kapcsolatok építésében romboló erőként jelentkezik. Az egyházi embereknek össze kell fogniuk azokkal a haladó erőkkel, melyek a Német Szövetségi Köztár­saságban népük boldogulásáért, Európa békéjéért és biztonsá­gáért harcolnak. D. Káldy Zoltán A BUDAVÁRI énekkar A LUTHERÄNIA március 26-án március 31-én, vasárnap délután nagypénteken a 6 órai Istentisztelet délután 6 órakor keretében előadja istentisztelet keretében a J. S. BACH Bécsikapu téri JANOS PASSIÓJÁT. templomban előadja Közreműködnek: H. SCHÜTZ: , László Margit, JÁNOS PASSIÓJÁT Sándor Judit, Füíöp Attila, Melis György, Vezényel: Mezőfi Tibor Csorba István karnagy Orgonái: Trajtler Gábor 1 Igét hirdet: Vezényel: Weltler Jenő D. DB. OTTLYK ERNŐ Igét hirdet: DR- ETEKEN ANDRÁS püspök igazgató lelkész

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom