Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1972-03-26 / 13. szám
Lukács 23, 1—12 Nagyhéten Jézus körül felizzanak az események. Korábban is megvolt ellentéte a farizeusokkal, most már azok vak gyűlöletévé válik. A nagyhéti igék hallgatásakor a/hangsúly egyre jobban azon van: mit cselekszik Jézus értünk. A vele való történeteken, a régi próféciák beteljesedésén mint jelen ismerhetjük fel istenfiúságát. Így bomlik ki előttünk mai igénk gazdagsága. 1. KIVETI NÉPE — a választott nép —, amikor a római bíróság elé viszi. János 1, 11-re utal: „Az övéi közé jött, de az övéi nem fogadták be őt”. Istenek az eseményeket formáló kezében mindez hatalmas jellé válik, hiszen Jézus kilép egy nép, a zsidó nép kis köréből és belép az egész világ történelmébe. Hatása átfog földrészeket, életeket alakító ereje megmutatkozik n Világtörténelemben.' 2. HAMIS, HAZUG VÁDDAL ILLETI A ZSIDÓ FŐPAPI TANÁCS, de Pilátus a szenvtelen római, gyakorlott szemmel látja meg a politikai vád tarthatalanságát és kimondja a biztos ítéletet: „Semmiféle vétséget nem találok ebben az emberben”. Népe vádolja, a római helytartó felmenti. 3. HERÓDES EGY KIVÁNCSI EMBER ÉRDEKLŐDÉSÉVEL FAGGATJA, szenzációs csodát kívánva látni, új izgalmat mindentől megcsömörlött életének. Jézus azonban hallgat. Mindenki felé vol!; szava, bűnösökhöz, az élet nyomorultjaihoz, szenvedőkhöz, de itt nincsen. Királyi fenséggel hallgat. 4. FŐPAPOK VÁDOLJÁK HEVESEN és útjait, ahol az irgalmas szeretet simogatásával törölt könnyeket, gyógyított, kenyeret adott, csüggedteknek az evangélium reménységét hirdette, lázító koraiaknak mondják. Végül egyetértőén, különféle indítékból ugyan, kigúnyolják. PEDIG OTT A JEL ELŐTTÜK. Mintha megélédne a régi észaiási prófécia az Ebed Jahvéról, az Úr Szolgájáról, aki némán tűr és fenséggel hallgat. Egész lénye egyetlen, nagy kérdés felénk is: hiszel-e bennem? Itt válik egészen virágvasárnapivá igénk. Ugyan ki ismeri fel benne az Élet Fejedelmét, életünk kegyelmes Megváltóját. Ezt látja, visszhangot kelt-e benned Keresztelő János tanúskodása róla: „Ima az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit.” Amíg így csendesen hallgatod ezt az igét, különös módon Jézus körül nemcsak az ellenségeinek gyűlölete izzik fel nagyhéten, hanem azok szereteted hozzá való ragaszkodása, hite is, akik benne felismerik az értünk emberré lett Isten Fiát. Szíveinkbe átcseng Ézsaiás 53, 12 (új fordítás szerint): „ ... mivelhogy megüresítette életét a halálig, és a hitszegők közé sorolták, ő pedig a többiek vétkét magára vette és a hitszegőkért lépett közbe”. Az így felismert jelek nyomán születhet meg a' szíveinken a felismerés boldog vallomása: ő az én Uram, Megváltóm és Krisztusom. AKI ERRE ELJUTOTT, HALLATLANUL NAGY DOLOGRA JUTOTT EL. Mégis ez még csak az első fele igénk megértésének. Ebből a hitből azonnal következnie kell a második lépésnek. Ha engem így szeret az én Uram, ha hozzám így hajolt le az én Krisztusom, akkor ezt tovább kell adnom. Ez az ige nem lehet kegyes meditáció Jézus felett, hanem életünk motorjává kell lennie embertársaink felé. Jézus Krisztusban való hitünket csak egy lélegzetre lehet vallanunk az emberek felé való szolgáló szeretettel. így nyílik meg a szemünk, hogy lássuk környezetünk, egyházunk, társadalmunk, egész világunk ínségét, ahol Krisztus hitében felforrósodott szerete- tünkkel valamit tenni tudunk. Van a családunkban, ifjaink és öregjeink között éppen elég szükség erre a feli zott szeretetre. Olykor olyan csendes tűrésre, hallgatásra, mint Jézusé. Máskor harcos kiállásra az elnyomottak, a szenvedők ügyében a segítés szeretetétől vezetetten. Indítson az értünk némán szenvedő Űr Szolgájában felismert Megváltóban való hit, hegy keressük az útját,' lehetőségeit a szolgáló" szeretetnek mindenütt a családban, gyülekezetben, hazában és a világunkban. Sólyom Károly Istentiszteleti rend Budapesten, 1972» március 26-án — ZONGORA 3500,— forintért eladó. Alois Kern gyártmányú, bécsi, egyeneshúr os, 196X140 cm. Reegen Gertrud. Budapest, VIII., Kőris u. 6. in. 21. — ELADÓ egy Hörjigel gyártmányú 5 oktávos, 24 regiszteres, 8 játékos harmonium. Méretei: 150X124X80 cm. „Gyülekezet” jeligére a Kiadóhivatalba. — 53 ÉVES beteg férjem mellé bejáró, lehetőleg egészségügyi, gondozónőt keresek napi 6 órára. Tomázóatás szükséges. Telefon: 130—-£556. Cím a Kiadóhivatalban. — TEMPLOMTORONY mázolást vállal Drenyov-szky Pál mázoló kisiparos. Nagytarcsa. Pest m. Zrínyi u. 5. Deák tér de. 9. (űrv„) dr. Kékén András, de. 11. (úrv.) dr. Hafen- scher Károly, du. 6. Bach: János passió. Igét hirddt: dr. Kékén András. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 5. Szeretetvendégség. Dózsa György út de. fél 9. ifj. Görög Tibor. Üllő! út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Solymár János, de 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 10, de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Sülé Károly. Utász u. de. 9. Veöreös Imre Vajda Péter u. de. fél 12. Sülé Károly. Zugló de. ll. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Bízik László. Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út de. 11. Benczúr László. Váci út de. 8. Baranyai Tamás. Frangepán u. de. fél 10. Baranyai Tamás. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula, Soroksár Újtelep de. fél 10. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László; Kispest de 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MAV-telep de. 8. Rákospalota Kistemplom de. — Virág vasárnap az oltárterítő színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Fii 2, 5—11; az igehirdetés alapigéje: Lk 23, 1—12. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Március 26-án, virágvasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió és az URH adó. Igét hirdet SÓLYOM KAROLY paksi lelkész, a Tolna- Baranyai Egyházmegye esperese. — MISKOLC. A gyülekezet március 5-én vendégszolgálatra hívta egykori lelkészét, dr. Fabiny Tibor professzort, aki délelőtt igehirdetést; délután pedig előadást tartott „Negyed évszázad egyházi élete — a történész szemével” — címmel. A szere tetvendégségen Szebik Imréné énekelt, Kárpáti István gordonkázott, Tatár Agnes szavalt, Belicza András presbiter pedig erre az alkalomra írt költeményét mondta el. zenés Áhítatot tart a Bdahegyvidéki Gyülekezet Énekkara március 56.-án, virágvasárnap délután 6 órákkor a XII. Tart- say Vilmos u. 11. sz. alatti imateremben. Műsoron: Schütz, Bach, Sasparini kórusművek és áriák. 10, du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Kamer Ágoston. Sashalom de. 9. Kamer Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.), de. fél ll. (német), de. 11. (úrv.), du. 6. Böjti est. Torockó tér de. fél 9. Óbuda de. 9. Tuirchányi Sándor, de. 10 (úrv.) Turchányi Sándor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács József, de. 11. Takács József, du. 6. Egyházzenei áhítat. Budakeszi de. 8. Csengődy László. Pesthidegkút de. fél 11. Turcsányi Károly. Kelenföld de. 8. (úrv.) Reuss András, de. 11. (úrv.) Reuss András, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út de. 9. Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Visontai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Törökbálint du. fél 5. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél ll. du. 5 Szeretet vendégség. — AZ EVANGÉLIKUS TEOLÓGIAI AKADÉMIA március 24-én, pénteken délelőtt az Országos Egyház imatermében (Bp. VIII. Üllői ut 24.) ünnepi ülést tart, amelyen doktorrá avatja Nagy István tatai lelkészt, a Fejér-Komáromi Egyházmegye esperesét. — CSENGŐD. A gyülekezetben és a hozzá tartozó Döb- rögecen igehirdetés-sorozatot tartott Táborszky László kondoros! lelkész. A gyülekezet tagjai minden alkalommal énekszámokkal és szavalatokkal szolgáltak. Evangélikus élet A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Korén Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VUL, Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20.412—Vm Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 72.0973 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „Mert lelke szenvedése folytán látni fog és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeit ő viseli. Azért részt osztok neki a nagyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra adta, és a bűnösök közé számiáltatott; pedig ő sokak bűnét hordozta, és a bűnösökért imádkozott!” (Ézs 53, 11—12). VASÁRNAP. — „Minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Ür az Atya Istennek dicsőségére”. (Fii 2, 11 — Jer 50, 34 — Fii 2, 5—11 — Zsolt 22, 23—32) A mai vasárnappal elérkeztünk a nagyhét kapujába. Jól ismerjük a jeruzsá- lemi bevonulás történetét, a hozsannázóit, ami Jézus Krisztus hatalmát és uraságát hirdeti. Ugyanígy Jézus Krisztus úr voltáról tesz bizonyságot a mai ige is. De egytől mindenképpen óvakodjunk: Jézus Krisztus hatalmát ne földi mértékkel mérjük, uraságát ne földi méltóságnak tartsuk. Ö az egyház Ura, a mi Urunk, aki bennünk akar valósággá, életté lenni a másik ember számára. Vajon sugározza-e az életünk az Űr Jézus Krisztust? HÉTFŐ. — „öltsétek fel az új embert, aki Isten szerint teremtetett a megigazultság- ban és igazi szentségben”. (Ef 4, 24 — Hózs 4, 1 — Jn 12, 1-9 — Mk 14, 53—65) A nagyhét nem arra való, hogy úgy éljünk, mint eddig és ne tör- téríjék semmi az életünkben. De a nagyhét nem is arra való, hogy elkeseregjünk mindazon. ami Urunkkal történt. A nagyhét alkalom a megújulásra, a megtérésre, a magunktól a másik ember felé, az ország és a világ felé való fordulásra. Urunk azért járta végig a nagyhét nehéz útját, hogy életünk megigazult, megszentelt és szolgáló legyen. KEDD. — „Én világosságul jöttem a világra, hogy senki se maradjon a sötétségben, aki énben nem hisz”. (Jn 12, 46 — Mik 7, 8 — Zsid 9, 16—28 — Mk 14, 66—72) Ahogy Jézus Krisztus születése világosságot hozott az ember életébe, ugyanezt a világosságot sugározta egész élete, minden szava, cselekedete. És ezt a világosságot sugározza a kereszt felé induló Megváltó alakja is. Világosságot, hogy fény ragyogjon az életünk felett, hogy ne legyen egy sötét zuga sem a szívünknek, hogy ne legyen egy önző cselekedete sem az életünknek. Világosságot kaptunk, ezt a világosságot kell sugároznia az életünknek is az emberek között. SZERDA. — „ő általa hisztek az Istenben, aki feltámasztotta őt a halálból és dicsőséget adott neki, hogy a ti hitetek Istenbe vetett reménység is legyen”. (1 Pt 1, 21 — ‘ Jer 17, 5, 7 — Zsid 4, 14 — 5, 9 — Mk 15, 1—15) A nagypéntek és a húsvét ugyanúgy elválaszthatatlanok egymástól, mint a hit és a reménység. A keresztyén ember sem élhet Istentől távol, Isten háta mögött. Isten és a hivő ember között az a Jézus Krisztus a kapocs, aki meghalt és feltámadott. A Megváltóra néző tekintet és a hívő szív reménységgel tölt el. A reménykedő ember pedig nem szégyenül meg. NAGYCSÜTÖRTÖK. — „Mert elhatároztam, hogy egyébről ne tudjak tiközötte- tek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig a megfeszítettről”. (1 Kor 2, 2 — Péld 4, 13 — I Kor 11, 20—32 — Mk 15, 16— 28) Micsoda életváltozás! A Jézust üldöző Saulus de megváltozott! S megváltozott az egész életértékelése, szemlélete. Csak a megfeszített Ür Jézusról akar tudni Pál apostol, s ezen keresztül nézi egész életét, szolgálatát, a gyülekezetét. Ilyen életújulásra serkent minket is az ige a Szentlélek munkája által. Csak a Megfeszítettről tudni! És úgy szolgálni az emberek között, ahogy a megfeszített Űr szolgált! NAGYPÉNTEK. — „Jézus mondja: Aki elküldött engem, velem van. Nem hagyott engem egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem; amik néki kedvesek”. (Jn 8, 29 — 1 Móz 24, 7 —Zsid 9, 15 24—28 — Mk 15, 29—41) Eljött a világra, vállalta a szenvedést, a kereszthalált — Isten akaratából, az emberért. Vállalta a kivettetést, az el- hagyatottság szörnyű kínját — értünk. S a mai igében néma magára maradottságról, hanem az Atyával való kapcsolatáról szól. Az engedelmesség kapcsolata ez, hiszen azt tette, amit az Atya parancsolt neki. Jézus'Krisztus engedelmessége tanítson meg minket is az engedelmességre, SZOMBAT. — „Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét, hogy szegény- nyé lett érettetek, jóllehet gazdag, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok”. (2 Kor 8, 9 — Péld 14, 31 — 1 Pt 3, 18—22 — Mk 15, 42—47) Nagypéntek és hús vét között nem szólhat, másról az ige, mint arról a kegyelemről, ami a kereszt és a húsvéti feltámadás felől árad az életünk felé. Gazdaggá tesz minket Urunkban: hitben, szeretet- ben, szolgálatban gazdaggá, hogy a tőle kapott szeretet által mások is szeretetet kapjanak tőlünk,' hogy szolgálata nyomán mi is szolgáljunk a másik embernek örömmel, boldogan. Harkányi László IMÁDKOZZUNK Édesatyánk a Jézus Krisztusban! Hálát adunk, hogy igéddel tanítod, és jeleiddel bizonyítod irántunk való irgalmas szeretetedet. Köszönjük, hogy munkálod szíveinkben a Krisztusban való élő hitet és az abból fakadó engedelmességet. Kérünk, tégy akaratod engedelmes eszközeivé e világban, hogy szeretedről tanúskodjunk, irgalmadat gyakoroljuk, így szálljon a Te nevedre magasztalás és áldás, s legyen e világban békesség és igazság. Áldd meg szeretteinket, egyházunkat, népünket. Amen. Jm A magyar újjászületés két költője JANUS PANNONIUS az olasz Pö mellől a Dunához hívta Apollót, s szólongatta mind a görög és római isteneket, mámorosán, itáliai éggel és hattyúszerelemmel szívében, holott a szívütése azért a hazáért szólt, a pannon földért, melyet nevéül vett fel. Ja.nus Pannonius a reneszánsz költője volt hazánkban vagyis azé az újjászületésé, mely emez ágában művészeti és irodalmi megújhodást serkentett, másik ágában, a reformációban, a kegyelmes Istenhez könyörgött, értse meg lelkünket, ezer bajunkat, immár anyánk nyelvén, közvetlenül. Fél évezreddel ezelőtt halt meg ez a költő, 1472. március 27-én, ifjan, 38 éves korában. S elcsodálkozva olvassuk most folyóiratainkban, milyen teljes és igaz költőt ünnepel benne az egész magyar nyelvterület. Janus volt az utolsó magyar költő, aki még latinul írt, bár magyar szellemben. Anyánknak nevezte Magyarországot, szeretni valónak nemzetét, dalos földnek, poétái népnek hívta a magyarokat, mint Ady, s elsőnek állapította meg, hogy a szülőföld meghatározza az ember lelkét. Virágzott, mint a mandula- fácska merészen a télben, ahogy egyik versében írja. 1434. augusztus 23-én született Csezmicén, vagy Kesincén, a Duna és a Dráva torkolatánál, kisnemes apja korán meghalt, szegény anyja nevelte fel, Vitéz Borbála, aztán gazdag nagybátyja. Vitéz János, a Hunyadiak tanácsadója, a nagyváradi püspök vette magához, s felfedezve lángelméjét, elküldte a kor legjobb főiskoláira, Itáliába, ahol hamarosan epigrammákban, eredetien és őszinte hangon festette diákéletét. Ott magyarázta az olaszoknak, hogy a hegyeken túlról érkezett magyar nem barbár, hanem éppen olyan európai, mint ők, sőt — mondta nevetve — nem lopja mások verssorait, hanem eredetit alkot, nem úgy mint ők, olasz diáktársai. Azzal a tudattal búcsúzott olasz mestereitől, hogy a humanista műveltséget viszi haza, doktori címmel övezve nevét. Otthon gyorsan futott a pályán, királynői kancellár, udvari személyiség, Mátyás király bizalmasa, római követe, majd Pécs püspöke lett, irodalmi fénye annak a reneszánsznak, ameít/tet Hunyadi Mátyás teremtett Magyarországon s amelyről immár hitelesen tudjuk, a visegrádi ásatások fényesen igazolják, egyenrangú állapot és erő volt, mint bármely nyugat-európai országé. A király s a költő között később felborult a barátság, Janus ellenezte Mátyás nyugati politikáját, a török elleni háborút sürgette, végül a Mátyás-ellenes összeesküvés egyik feje lett. Az összeesküvést Mátyás legyűrte, a magára maradt Janus, belátva kudarcát, Itáliába akart menekülni, útközben, a Zágráb melletti Medvevárban halt meg, tüdőbajban, mely régóta kínozta. A megrendült király maga gondoskodott emlékezete megmaradásáról, Pécsett temette el, valahol a Mecsek oldalában, verseit összegyűjtette s híres könyvtárában, a Corvinában helyezte el. így maradt meg lírai életműve, melyből mesteri könnyedséggel tolmácsoltak most újból a félezer év alkalmából legjobb költőink. Nagy költőnk ő, teljes és igaz hangú, szikrázó elmével, fanyar gúnnyal, a fájdalom, szenvedés és megvetés kimondásával s néma leplezésével, csillogó és fürge szavú. Szomorúsága hasonló a jegenyés balatoni lankák esti mélabújához, vidámsága az élet édes titkainak tudójához. Fönnmaradt egy püspök- süvegű, pásztorbotos ábrázolása, de életműve szerint valóban az újjászületett magyar szellem lángoló képviselője volt, latin szókkal s latin nevekkel hazája tájairól és társadalmáról írt, s igazmondó volt mindhalálig. BALASSI BÁLINT a magyar újjászületés, vagyis a reneszánsz másik nagy költője, akire egyszerre emlékezhetünk Janus Panno- niusszal. Négyszáz évvel ezelőtt jelent meg ugyanis Balassi Bálint Beteg telkeknek való füves kertecske című könyve, Krakkóban, „az ő szerelmes szüleinek háborúságokban való vigasztalására”. Tizennyolc éves volt akkor, s ez volt egyetlen könyve, melyet nyomtatásban is láthatott. A lényeges az, hogy a nép nyelvén jelent meg, vagyis magyarul. A humanizmus és reneszánsz közöt föl- hullámzott a nép. forradalmi joga, amelyet nem tudott legyűrni a feudalizmus: a hit megvallása a nép nyelvén. A parasztháborúkat még letörték. He a parasztok nyelvét az urak is átvették. Olyan emberfölötti öröm volt az anyanyelv feltörése az idegen nyelv burkán keresztül, hogy mindenfelé meghódította a lelkeket. Janus Pannonius halála a latin verselés vége Magyarországon, s eldőlnek mind az ókori istenek és képzetek. Az a művészi kifejezés, az a tökéletesség, amely Janus Pannonius latin nyelvű magyar reneszánsz líráját jellemzi, Balassi Bálint verseiben már mind magyar, nemcsak szavakban, hanem formában is, mindnyájunknak érzékelhetően Üj mítosz alakul ki, az anyanyelv csodája. Ha a legfőbb mondanivalót, az Is- test, mondhatja az ember saját nyelvén, elmondhatja így mind gyarló érzelmeit is, melyek emberekhez kötik, a földhöz, mocsarakhoz, lápokhoz, s az országutakhoz, amelyeken lóháton végigvonul az ember, iszonyúan elfáradva. Az újjászületés azonban nemcsak a külső világot vette észre, hanem a belsőt is. Nyomban azzal tűnik fel Balassi Bálint, hogy evangélikus szülei kora legnagyobb evangélikus prédikátorát és íróját szerzik meg házi tanítójául. Bornemisza Pétert, aki mély vallásos lelkületet olt az ifjúba Zólyom várában, ahol Bálint született és nevelkedett. Érzései fölviszik az égbe, képei visszahúzzák a földre. „A szép harmatot /Miként hullatod / Tavasszal virágra; / Sok jódat, uram, / Ügy hullasd reám, / Te régi szolgádra” — írja egyik ismert versében. JanusPannoniust halálfélelem gyötörte, teste hullásáról vall, álmatlan éjszakáiról beszél, a reneszánsz költőinek realizmusával. Balassi verseiben igazi istenhit érzik, valódi bűnbánat, biztató szeretet, emésztő szerelem, máig ható megrendültség. A püspök-költőnek nem volt igazi istenhite, csak tépelődött, nézte romlását, de nem tudott felemelkedni. Balassi versei azonban mély hitűek. Szavai mindent átmentenek a XVI. század ihletéből, egy űzött ember sorsából, az összeroskadó ország fájdalmából. Az élet egész krónikáját mondta el, érzékletesen, szókimondón; „sok vad madár gyomra gyakran koporsója” a vitézül harcmezőn elesett katonáinknak. Ezek a képek mindig világosak, szemmel és szívvel követhetőek, divaton, iskolán, újszerűségen fölül is élők és halhatatlanok. Istenhitet és szabadságigényt rakott verseibe. Versei kézről kézre jártak az országban, mint röpiratoks míg végül barátja s ifjú tanítványa, az ugyancsak evangélikus Rimay Jánös könyvalakban ki nem adta. Balassi volt a magyar nyelvi tudat első nagy felszabadítója. Szalatnai Rezső i
