Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1972-03-12 / 11. szám
Szenvedély rabjai Riasztó tényként olvastam egyik napilapunkban, hogy Magyarországon évről évre rohamosan emelkedik az egy főire jutó alkoholfogyasztás. Olyan országokat is megelőzünk ezen a téren, melyek ilyen vonatkozásban hosszú evekig magasan vezettek előttünk. Tények Magyarországon jelenleg százezer fölött van azoknak a száma, akiket úgy tartanak nyilván, hogy megrögzött alkoholisták. Ez azt jelenti, hogy minden századik ember alkoholista. 1968-as kimutatás szerint Magyarországon fejenként — a csecsemőket is beszámítva — évi 1300 forint értékű alkoholt fogyasztottak. De ezek csak azok, akiket számon is tartanak. Bűnügyi statisztikában szereplő szám, hogy minden negyedik bűnügyet alkoholos befolyásoltságban követtek el. Minduntalan olvassuk újságjainkban, hogy részegen hazatérő apa eletveszélyesen fenyegeti meg családját, vagy sok esetben meggyilkolja azokat, akikről gondoskodnia kellene. Nagyon sok baleset után derül fény arra is, hogy az elkövetője több-kevesebb alkoholt fogyasztott, ami természetesen tompította vagy éppen teljességgel gátolta a reflexeket. Felelőtlenség Régi megállapítás mar az, hogy egyetlen alkoholista sem kezdte úgy az életét, hogy alkoholista volt. De sajnos, az is tény, hogy nagyon sok azoknak a fiataloknak a száma is. akik rendszeresen fogyasztanak kisebb-nagyobb mennyiségben alkoholt. Egyik i napilapunk riportere járta végig a szórakozóhelyeket olyan fiatalokkal, akik még nem töltötték be 18. életévüket. Egyetlen olyan hely sem akadt, ahol a felszolgáló vagy az üzlet vezetője ne hozta volna ki nekik a kért szeszes italt. Lehet, hogy az üzlet szempontjából nagyon is hasznos az, ha mindenki és minél több szeszes italt fogyaszt. Több lesz talán a nyereség! Ezekből a fiatalokból lesznek azok a későbbiekben, akiknek létszükségletükké válik az alkohol. Kezdetben csak kisebb, később egyre nagyobb mennyiségben. Kinek jó ei? Az alkoholfogyasztás hatással van a galerik kialakulására és a galerikban elkövetett bűntettekre is. Gyermekek nőnek fel apai felügyelet nélkül és csak brutalitást kapnak. Nagy a veszélye annak, hogy az iiyen környezetben felnövő gyermekek a későbbiekben „oszlopos” tagjai lesznek galeriknek. Ott még nehezebb a helyzet — nem is kevés az ilyen —, ahol mind a két szülő rabja az alkoholnak. Ezen túlmenően az élet minden területén negatív hatású az alkohol ilyen méretű fogyasztása: Még az életszínvo„ ... a, másik ügyéhez egész létemmel van közöm!” (Garai: Artisták) Többes szám első személy ben Sok mindenről szó esett azon a sajtókonferencián, amelyről az Evengélikus Élet legutóbbi számában olvashattunk riportot. A „sok minden” itt azt jelenti, hogy a jelen voltak elmondták a maguk, a lelkésztársaik, a gyülekezetek tagjainak véleményét s tették mindezt úgy, hogy mindig a „mi lapunkról”, a „mi Sajtóosztályunkról” beszéltek, ezeknek a szolgálatáról mondtak dicséretet, kritikát. S engedtessék meg nekem az, hogy én is elmondjam a véleményemét: nekem ez alkalommal is éppen ez a megfogalmazás, a mi lapunk, a mi Sajtóosztályunk tetszett a legjobban, ez melegítette fel leginkább a szívemet. Magától értődő dolog? Azt mondhatná valaki, hogy igen, az. Csak hát nem mindenütt, nem minden egyházban, nem minden országban beszélnek így az egyházak tagjai, az illető ország állampolgárai. Nem, mert jó néhá- nyunknak lehetett már olyan beszélgető társa, aki úgy formálta mondatait, hogy „az X (és itt egy nagy múltú nép mindenütt ismert neve következett) ember általában úgy vélekedik ..„az Y (s megint csak egy jól ismert nevet takar az Y) egyház álláspontja szerint..— miközben a maga népének, a maga egyházának véleményét, álláspontját fejtette ki, mondotta el. Eközben nem történt semmi egyéb, mint az, hogy a maga személyét — nagyon helyesen — nem akarta előtérbe tolni és népi, egyházi közösségének álláspontját — számunkra érthetetlen módon — nem tudta vagy nem akarta személyesen is képviselni. Mindebből persze nem az következik, hogy az így, egyes szám harmadik személyben megnyilatkozó ember nem lehet hűséges tagja hazájának, egyházának, csak hát ez a semleges fogalmazás, mintha egyfajta elkülönülést hordozna magában. A mi dolgaink Az említett sajtókonferencián szó esett arról is, hogy mi az, ami olvasóinkat leginkább érdekli, amit fokozott figyelemmel fogadnak. A vonatkozó felszólalásokból ismét az derült ki, hogy minden olyan híradás, tudósítás, amely gyülekezeteink, egyházunk élete ről szól, minden olyan írás, ami egyházunk állásfoglalását rögzíti — lett légyen szorosan véve egyházi vagy hazai társadalmi, nemzetközi politikai problémáról szó — érdeklődésre tarthat számot. Érdeklődésre tarthat számot azért, mert akár a legkisebb gyülekezetben tartott jubileumi ünnepély is mindnyájunkat érintő esemény. Mert a különböző egyházkormányzati testületek ülésein elhangzó jelentések még akkor is a mi életünk örömeit, gondjait tárják az éppen jelenlevők elé, ha nem is tartozunk abba az egyházmegyébe. egyházkerületbe. Mert a Teológiai Akadémia is a mi teológusainknak a nevelő helye, s egyházunk teológiájának egyik műhelye. Mert a szeretetintézményeinkben ápolt gyerekek, a mi gyermekeink is és az itt élő idős testvéreink a mi öregeink is, akikért felelősséggel tartozunk. De ugyanígy a mi ügyünk társadalmunk, népünk életének minden rezzenése, minden szép előrehaladása és minden jó törekvése. A meglevő gondokban mi is osztozunk és a gondok — bármilyen anyagi, erkölcsi, kulturális jellegűek legyenek is — szétoszlatásában személy szerint is megvannak a feladataink. A mi ügyünk a világ keresz- tyénségének ezernyi problémája, a Föld békés jövendője, az elnyomottak, a kisemmizettek, a megkülönböztetettek jobb élet utáni vágyának valóra váltása is ... Garai Gábor: Artisták Ezt ,a többes szám első személyben megfogalmazott, közös felelősség- és feladatvállalást szeretné továbbmunkálni az a cikksorozat is, amely D. Káldy Zoltán püspök, az Országos Egyház lelkész-elnökének az országos közgyűlésen elhangzott jelentését vette alapul, illetve ennek az irányt mutató megnyilatkozásnak a legfontosabb megállapításait kívánja még részletesebben ki- oontani. „Vezérszólamként” ez alkalommal Garai Gábor szép versének két sorát választottuk. Azt a két sort, amit nemcsak „elmondva” tartunk igaznak, hanem naponként beteljesítve még igazabbnak:- a másik ügyéhez egész létemmel van közöm!” t>r. Várnom József nal is jobban fejlődne hazánkban, ha kevesebben lennének az alkohol rabjai. Jobb és eredményesebb munkát tudnának végezni azok is. akiknek eddig csak az alkohol volt a szenvedélyük. Kevesebb halálos és súlyos sérüléssel járó baleset lenne, ha kevesebben lennének az alkohol rabjai. Kevesebb súlyos, sok esetben gyilkossággal párosuló bűntett lenne, ha kevesebb alkohol fogyna. Nagyobb összefogás Azzal nem lehet elintézni az alkoholizmus problémáját, hogy szép beszédeket tartunk az alkoholizmus ártalmairól, még úgy sem, hogy bibliai igéket olvasunk fel egy-egy alkoholistának. Sokkal többet kell tenni. Államunk már eddig is sok jo és hasznos intézkedést tett azért, hogy csökkentse azok számát, akik rabjai az alkoholnak. Különböző módon kísérleteznek, utókezelésekkel is. Szép eredmények ezek, de még mindig kevés. Sokkal nagyobb társadalmi összefogásra van szükség ahhoz, hogy az alkohol fogyasztása csökkenjen. Iskolás kortól kezdve nagyobb felelősséggel kellene beszélni minden fórumon az alkohol ártalmairól. Sokkal inkább egész társadalmunk érdekeit kellene tekintenie a kereskedelemnek is abban, hogy gyermekeknek és fiatalkorúaknak ne szolgáljanak ki alkoholt. Sokat írtak már lapjaink az alkohol ártalmairól, az alkoholizmus veszélyeiről. Még nagyobb intenzitással és felelősséggel kell ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert a mértéktelen alkoholfogyasztás családoknak és egész társadalmunknak csak káros lehet. Mindenkinek, aki egy kis felelősséget is érez népünk és az egyes ember sorsáért, a maga helyén meg kell tennie mindent, hogy visszatartsa azokat, akik elindultak már a lejtőn. A társadalmi összefogáson belül egyházunknak a maga sajátos eszközeivel elsősorban az evangélium erejével kell segítenie ennek az égető problémának a megoldását. Az evangélium bilincset oldozó hatalom az alkoholisták életében is. Ifj. Kendeh György Evangélikusok Óbudától— Visegrádi# A csillaghegyi evangélikus imaház papi padjában ülünk böjt második vasárnapján dr. Ottlyk Ernő püspökkel, önkéntelenül formálódik bennem a kérdés: mi lesz a jövője ennek a kis közösségnek? De meglepnek a gondnoknak az istentisztelet végén elhangzó, püspököt köszöntő szavai, akinek az ajkán hitből fakadó reménység csendül, amikor arról beszél, hogy csodával határos minden évben a gyülekezet anyagi szükségleteinek az előteremtése. A PILISCSABÄIG elszórtan élő, mintegy ötszáz lelkes szórványgyülekezet gondozása nem kis terhet ró Kaposváry Vilmos lelkész vállaira. Beszélgetés során elmondja, hogy kétévenként végig látogatja a gyülekezet tagjait, akiknek egy része nyugdíjas, a többiek pedig zömében a peremvárosi emberek hétköznapjait élik: sok időt töltenek utazással, mert a munkahelyük távol esik Csillaghegytől. Épületgondok kerülnek elő sok egyéb között a lelkészcsaláddal való beszélgetés során, de a kis gyülekezet lelkészének a szívében erős a jövőbe vetett reménység és bizakodás. * A POMAZI REFORMÁTUS IMAHÁZ udvarát határoló kőfalon több hatalmas sziklarózsa csoportot vettem észre ott- jártunkkor. Most, amikor visz- szagondolok a szentendrei evangélikus templom népére, akik Visegrádtól—Szentendréig, a Dunakanyarnak szinte valamennyi községéből össze- sereglettek a délutáni isten- tiszteletre, a sziklarózsa életét juttatják eszembe: maréknyi talajon képes megtelepedni, mostoha körülmények között él és gyarapodik. Egy élni akaró kis gyülekezetről vall az az új épületrész, amelyet a szentendreiek parányi templomukhoz építettek. Még csak félkész állapotban van. de a maroknyi gyülekezet régi vágya valósul majd meg itt. A MEGÉLT ÖKUMENÉRÖL beszélt a helybeli református lelkésztestvér köszöntő beszédében, amikor elmondta, hogy az építkezéskor a katolikusokkal és görögkeletiekkel együtt hordták a téglát és keverték a maltert. Ez a kapcsolat köztük kölcsönös és egyre erősebb. Az ő köszöntő szavain keresztül tekinthettünk a környék múltjába is. Szentendre és Pomáz környéke a török időkben elnéptelenedett. Szer- bek telepedtek meg ezen a tájon. Protestánsokat csak a tizennyolcadik századtól kezdve találunk itt, akik szlovák, német területről jöttek, illetve az ország keleti részeiből. AZ IGEHIRDETÖ SZEMÉLYE néhány év alatt gyakran változott a szentendrei gyülekezetben. Üj lelkészük, Szent- pétery Péter, aki pár hónapja lelkesen pásztorolja a Dunakanyar szétszórtan élő evangélikusait. Visegrád, Dunabogdány, Leányfalu, Szentendre a főváros ezreinek a vonzó, hétvégi kikapcsolódást, pihenést ígérő Duna-kanyart jelenti. Nekünk ezután azokat az evangélikus és református testvéreinket is, akik, mint a sziklarózsa maroknyi talajon is az Isten igéjére szömjazva. szívükben reménységgel a jövőbe tekintve élnek nagyon szétszórtan, mégis egymáshoz szorosan odatar- tozóan. Köszeghy Tamás Fülöp Dezső ________________1907-1972 _______________ La pzárta után kaptuk a hirt, hogy Fülöp Dezső óbudai lelkész hosszas betegség után március 3-án elhunyt. „Mostan bocsátód el, Uram, a te szolgádat beszéded szerint békességben, mert látták szemeim a te üdvösségedet.” RHODÉZIA Abel Muzorew a rhodéziai metodista püspök február közepén Londonban járt, hogy tárgyalásokat folytasson egyházi és állami vezetőkkel az angol—rhodéziai egyezmény elleni tiltakozás jegyében. Mu- zorewa püspök Rhodézia Afrikai Nemzeti Tanácsa elnöke és az ország színes bőrű lakossága nevében február 13-án a londoni Trafalgar téren tízezres tömeggyűlésen kijelentette: „Szilárdan el vagyunk szánva arra, hogy ne olyan népként kerüljünk be a történelembe, mint amelyik önként lemondott saját jogairól. Az angol kormány és Smith kor mánya között létrejött egyezményt egyhangúlag elutasítjuk. ... Talán azt hiszi az angol kormány, hogy mi afrikaiak valóban oly naivak és buták vagyunk, hogy azt véljük, hogy ez a Smith-kormány számunkra valaha is biztosítani fogja az emberi jogokat, nem szólva az önkormányzat jogáról?” Muzorewa püspök bátor kiállása népe jogaiért nagy visszhangot keltett A rhodéziai helyzetet jól ismerők attól tartanak, hogy a püspökre hazatérése után Smith fajüldöző kormányának bosszújaként börtön vár. íepd) Dunának, Oltnak egy a hangja Valamikor a költő csak a „morajos halk. halotti hang"-ját hallhatta a két folyónak, melyek partja menten már ezer éven át hordott lelkében közös bánatot magyar, román és szlovák szolgahad elnyomva, összetörve. Azóta nagyot változott a világ és a két nép legjobb fiai -találkoztak az „eszme-barikádokon”. A „holnap” amelyre a költő vágyott „ma” lett. AZ ESZME-BARIKÁDOKON ma is együtt vannak népeink. Együtt azokkal a népekkel, amelyek egy igazságosabb társadalmi rend, a szocializmus világának megvalósítását tűzték zászlajukra. A kép, amelyet kétnyelvű újságunk (Neueste Nachrichten— Daily News) közül első oldalon Kádár János látogatásáról, (Bukarest legújabb lakónegyedében, a „Titan’-ban, Nicole Ceausecu kíséretében), nálunk is megtalálható Újpesten vagy Csepelen és mindenütt, ahol a nép lett az ország gazdája és az egykori szolgahad a sárkunyhók helyére modem, új otthonokat, városokat — új országot épít magának. AZ ÚJ BARÁTSÁGI. EGYÜTTMŰKÖDÉSI ÉS KÖLCSÖNÖS SEGÍTSÉGNYÚJTÁSI SZERZŐDÉS, amelyet a magyar párt- és kormányküldöttség bukaresti látogatása nyomán írtak alá a Román Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköz- társaság megbízottai, további lehetőségeket: biztosít a két nép számára, hogy a szocialista közösség táborán belül kölcsönösen segítsék egymás boldogulását és előrehaladását. A hosszú távra megkötött szerződés nemcsak a két nép számára jelent újabb nyereséget, hanem eszmei és anyagi síkon egyaránt tovább erősíti a szocialista országok együttműködését a szocialista vívmányok közös védelme, a gazdasági érdekek ösz- szehangolása és a külpolitikai kérdésekben való közös állásfoglalás érdekében. EURÓPAI KIHATÁSÚ ÜGYRŐL van szó. Hiszen a két nép, amely sokat szenvedett a két világháború, az európai militarizmus és fasizmus következtében s amelyet sokszor próbáltak nacionalista és soviniszta indulatok felszításával egymással szembeállítani, fokozott mértékben érzi a felelősséget az európai béke és biztonság megvalósításáért. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének 1966. évi bukaresti nyilatkozata és az 1969. évi Budapesti Felhívás azonos erőfeszítésekre serkentette a két ország diplomáciáját kontinensünk tartós békéje és az európai országok együttműködése érdekében. VILÁGTÁVLATÜ ÖSSZEFOGÁST jelez a szerződés aláírása. Mert az osztályszempontok által meghatározott világméretű küzdelemben a két nép együtt kell, hogy támogassa a szabadságukért, békéjükért és felemelkedésükért küzdő népeket. örülünk a megkötött, a két ország és nép még szélesebb együttműködését biztosító szerződésnek. A szerződés távlatai bizonyára további lehetőségeket és feladatokat jelentenek a két országban élő és helyüket a szocializmus világában megtalált egyházaknak és keresztyéneknek is, hogy otthon és külföldön, hazai és nemzetközi összefogásokban a maguk sajátos eszközeivel segítsék elő népeik boldogulását és a két nép közös célkitűzéseit, Mezősi György Interjú egy egyházzenei ösztöndíjassal Munkatársunk felkereste Trajtler Gábor, Budapesí- Deák téri lekószt, okleveles orgonistát külfjöldi tanulmányút járói való hazatérése után. Hol töltötte ösztöndíjas idejét? A Lutheránus Világszövetség által nyújtott háromhónapos ösztöndíjas időmet Hamburgban (BRD) töltöttem. A hamburgi Zeneművészeti Főiskola (Hochschule f. Musik) egyházzenei tanszakának voltam beiratkozott hallgatója. Így volt módom mind az elméleti, mind a gyakorlati órákat látogatni és egyben az egy- házzenész-képzés rendszerével megismerkedni. A művészi orgonajátékot Ernst-Ulrich von Kameke-tó\, a St. Petri templom orgonistájától és karnagyétól tanultam. Mivel Lelkész Úr már végzett orgonista, mit tanult tulajdonképpen Hamburgban? Neue Kirchenmusik elnevezésű zenei napok. Egy sor egészen új egyházzenei alkotással ismerkedhettem meg. Az új kifejezési eszközök, az új hanghatások, az újfajta szövegkezelés, és az új hangszeres technika mind meglepetés volt számomra. A meghallgatott művek közül néhányról biztosra veszem, hogy az idő próbáját is lei fogják állni és a huszadik századi egyházzene kincseként őrzi és adja elő majd az utókor. Másik nagy élményem az volt, hogy ott or- gonáihattam, énekelhettem és hallgathattam zenét, ahol az északnémet nagymesterek, többek között Reinken, Buxtehude, Lübeck és Telemann orgonának, vezényeltek az istentiszteleteken. Harmadik nagy élményként azt említhetném, hogy pompás orgonákat szólaltathattam meg, nagyszerű 16, és 17. században épült történelmi orgonákat, és a legutolsó évtized remekbe készült hangszereit. Magyarországi tanulmányaim alatt főként a klasszikus mesterek műveinek előadásával foglalkoztam. Budapesti gyülekezetünkben művelt zene is nagyobbrészt a barokk zenei kincshez kapcsolódik, így számomra rendkívül fontos volt a legújabb egyházzene megismerése. Ezért tanárommal az orgonistáknak szinte mindig kötelező Baeh- stúdiumon túl a legutóbbi években keletkezett orgona- művekkel foglalkoztunk. Volt-e módja egy gyülekezet életében aktív módon részt venni? Igen, a St. Petri templom kórusában énekeltem. Itt vettem részt három hónapon keresztül a próbákon, istentiszteleteken és hangversenyeken, Ebben a templomban volt módom mind istentiszteleten, mind pedig koncerteken orgonáim. Ennek a gyülekezetnek egyébként a lelkipásztori munkájába is volt alkalmam betekinteni. Mi volt tanulmányútja legnagyobb élménye? Tanulmányutam idejére esett éppen a Nordelbische Tage A LUTHEKANYA március 19-én és március 26-án vasárnap délután a 6 órai istentisztelet keretében előadja J. S. BACH JÁNOS PASSIÓJÁT. Közreműködnek: László Margit, Sándor Judit, Fülöp Attila, Melis György, Mezőfi Tibor Orgonái: Trajtler Gábor Vezényel: Wei tier Jenő Igét hirdet: D. KÁLDY ZOLTÁN püspök ___________ Ta nulmányújának hasznát miben tudná összefoglalni? A tanulmányút jó alkalom volt számomra, hogy az egyházzenét olyan helyen vizsgáljam, ahol az egyházzenének mély történelmi gyökerei van nak ahol az egyházzene számára a jelenben is a legideálisabb körülmények vannak biztosítva és ahol kiváló elmélet: és gyakorlati egyházzenész- gárda dolgozik mind az interpretáció, mind pedig az alkotó zeneszerzés területén. így azt vélem, az evangélikus egyház egyik legjelentősebb zenei fellegvárába nyerhettem betekintést. A lehetséges maximum ismeretében most már világosabb előttem saját egyházzenénk jelenének megítélése és egyben az előttünk álló feladat :k meghatározása, természetesen szem "’ött tartva a mi egyházi éle» *mk sajátosságaié. ) i t i
