Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1972-12-17 / 51. szám
Általános, tulajdonság, hogy «miékezetünkben a rossz és a kellemetlen gyors feledésbe megy, s életünkből a kellemes és szép emlékekre emlékezünk szívesebben. Ez a jelenség sokszor igen nagy áldás, hiszen elviselhetetlen lenne az életünk, ha a múlt borzalmas emlékeitől soha sem tudnánk megszabadulni. Me>> van ennek az .Áldott feledésnek” egy nagy veszedelme. A rossz és borzalmas élmények elfeledése következtében veszítünk éberségünkből, s nagyon könnyen kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy a borzalmak visszatérnek életünkbe. Ezért az .Áldott feledés” helyett sokkal több áldás fakad az életünkben, ha nem felejtjük el olyan könnyen a megszégyenítő dolgokat hanem rájuk emlékezve éberen őrködünk, hogy azok vissza ne térhessenek. EZÉRT VAN ÉRTELME annak — bár ezt sokan vitátják — hogy filmekben, regényekben visszaidézzük a fasizmus szörnyűségeit. Nemcsak azért, hogy mi, akik átéltük azokat, ne ringassuk magunkat az áldott feledésbe, hanem azért is, hogy a felnövő nemzedéket, gyermkeinket és unokáinkat — akik már csak a történelemből Ismerik, hogy milyen szörnyűségek fakadtak a fasizmus nyomában ,— figyelmeztessük: nem szabad elveszíteni éberségünket, nem szabad megengedni, hogy a fasizmus új formákban' újra éledjen és új veszedelmet készítsen a világ népebiek. EZT A FELADATOT tűzte kJ célul az Ellenállók Nemzetközi Szövetsége, melynek vezetősége november végén Budapesten tartotta tanácskozó ülését. Ezen az ülésen — amint arról a napi sajtó beszámolt — megemlékeztek a szervezet elmúlt esztendei tevékenységéről. Értékelték annak jelentőségét, hogy összegyűjtötték és német nyelven kiadták az ellenállás íróinak, költőinek antológiáját, megjelentették a nürnbergi pernek a valósághoz Áldott feledés? híj, nem megszépített történetét. De nemcsak a múltra irányították a figyelmet — amint az Jean Toujas, a szervezet főtitkára mondotta — hanem kiértékelték a jelen politikai helyzetet, s ennek megfelelően számba vették a jövő feladatait. A jelen helyzetben — éppen annak következtében, hogy egyes kapitalista országokban elkendőzik a fasizmus igazi arcát — megvan annak a veszélye, hogy az új fasizmus tért hódít az emberek gondolkodásában is. Éppen ezért az emberiségnek egyik legfőbb feladata, hogy ezt megakadályozza, s mindent elkövessen a leszerelésért, a népek békés fejlődéséért, Európa biztonságáért. A TANÁCSKOZÁSON részt vettek az egyházak — köztük a Magyarországi Evangélikus Egyház — képviselői is. S ez a részvétel nemcsak szimbolikus volt. Nemcsak azt jelentette, hogy az egyházak ma támogatják ennek a szervezetnek a célkitűzéseit, hanem azt is, hogy az egyháziak ott voltak a fasizmus elleni küzdelemben. Hiszen nemcsak a fasizmus áldozatai között találjuk meg az. egyházak képviselőit, hanem ott találjuk őket az ellenállók soraiban is. A szervezet folyóiratának (Resistance Unie) legutóbbi számában részletes cikket olvashatunk arról, hogy a máuthauseni, gauseni és da- chaui koncentrációs ’ táborokban rengeteg lelkész szenvedett és halt meg 1939 éss és 1945 között Számukat nem lehet pontosan tudni, mert a lelkészeket az SS dossziékban, mint vizsgálati foglyokat tartották nyilván és elkülönítve tartották őket őrizet alatt, de több, mint ötszázra tehető azoknak a lelkészeknek a száma, akik csak ebben a három táborban megfordultak, Nagyobb részük lengyel római katolikus pap volt, de voltak közöttük csehszlovákok, németek’, szerbek, franciák, osztrákok, hollandok, belgák, sőt olaszok is. S nemcsak katolikusok, hanem ortodoxok és protestánsok egyaránt. Legnagyobb részük sohasem szabadult ki a táborból, hanem a kínzás és az éheztetés következtében vértanú halált halt. A cikk leírja, hogy ezekkel a lelkészekkel még a többi fogolynál is szigorúbban, és kegyetlenebbé bántak. Egy imádság, vagy áldásmondás igen gyakran a fogoly életébe került. S ezeket a lelkészeket nyilván azért hurcolták el, mert a Krisztus útján járva népükért érzett felelősségből részt vettek a fasizmus elleni mozgalomban. A CIKK ARRA FIGYELMEZTET, hogy minderről nem szabad nekünk, hivő embereknek megfeledkeznünk. A fasizmus nemcsak a humánumnak a megcsúfolása > volt, hanem mindannak, ami szent és nemes: hazaszeretetnek, hitnek, hűségnek stb. A németországi egyházak történetéből, de a hazai egyházak életéből tudjuk, hogy a fasizmus még attól sem riadt vissza, hogy Isten Igéjének üzenetét meghamisítsa. S aki nem volt hajlandó a fasiszta ideológiával átitatott „evangéliumot” elfogadni, annak sorsa a koncentrációs táborokba húrcolt lelkészek a Bonhoefé- rek és a Paul Schneiderek sorsa lett. Szabad-e mind erre a feledés homályát borítani, amikor tudjuk, hogy az újfasizmus veszedelme mennyire akut és időszerű? Amint a koncentrációs táborokban világnézetre és vallásra való tekintet nélkül együtt szenvedtek a jóakaratú emberek, amint az ellenállási mozgalmakban együtt harcoltak kommunisták, hívők és polgári gondolkodású emberek, a fasizmus újraéledésének megakadályozására ma is össze kell fogni minden jóakaratú embernek világnézetre, fajra való tekintet nélkül. S ennek a harcnak egyik alapvető feltétele, hogy nem engedjük elkendőzni. vagy feledésbe merülni a világtörténelem legnagyobb szégyenét, a fasizmus embertelenségét. Dr. Selmeczi János Garai Gábor:. Asszony a napon Gömbölyű rügy, tömény bonyodalom; magában ül és hallgat a pádon. Bombázza a nap, vad tavaszi fény, s megszelídül a szeme íriszén. Nagy örömében mintha szállana, bár meg se mozdul — boldog, hogy anya; s hogy anya lett, bentrol vallatja már az a remény — ragyogás? vak-homály? — mit ösztöne méhébe fogadott, az eszméletlen, testtélen titok. És mosolyogva beszélget vele, gyermekével, ki még nem gyermeke, vele, ki — hiszen még nem szülte meg — akárrni: szép, csúf, jó s rossz is lehet, de bármi lesz — már teste részeként issza mohón a létezést, a fényt; . és bármi lesz, immár el nem szakad tőle: szabad lesz — só rabja marad. Majd enni kér, s ha járni megtanul, boldogan jár — vagy boldogtalanul.., Apjára üt — vagy rá emel kezet?! ö vár, szüi és nevel, — mást nem tehet. A nemlét zárját fölnyitotta — hát méltán remél egy testté lett csodát. A Kossuth-díjas költő „Ablakban a nap” című, 1972-ben megjelent kötetéből. Sión Búcsúzunk Kádár Imre professzortól Egyik nagyon kedves énekünk így kezdődik: „Térj magadhoz drága Sión..Egészen kis gyermek voltam, amikor megtanultam. Megszerettem. Édesanyámnak is megtanítottam. Ugyanis római katolikus volt, de ő is megszerette. Pedig akkor rhég nem értettem a szövegét teljesen. Ki lehet az énekben szereplő „Sión”. Szomszédunk jutott eszembe, akit Simon Eleknek hívtak. De éreztem, nem róla szól az ének. De kiről? Valakiről, akinek magához kell térnie, mert talán beteg, talán elájult, talán eszméletét vesztette. Valaki minden esetre nagyon szeretheti, mert különben nem mondaná, hogy „drága” Sión. De kicsoda? Kérdeztem a felnőttektől. ök is bizonytalankodtak. Most egy ismert nevű írónő könyve került kezembe, gyermekkori emlékeit írja le benne. (Szabó Magda: Ó-kút) Meglepődve olvastam, hogy ő se értette gyermekkorában ezt az éneket, pedig nagyon szerette. Az egészben az a különös, hogy a félreértések ellenére is boldogan énekeltem, mintha én lennék az a bizonyos Sión, mintha én lennék a drága, mintha magamat biztatgatnám: térj magadhoz. Azóta égyet s mást tanültam. Bibliámat is sokszor olvastam, sőt tanulmányoztam. Sok mindent tudtam meg Sionról. Valamit elmondok most ezekből neked, hiszen Dávid király történetéhez is szorosan kapcsolódik. Betlehemtől. Dávid szülőfalujától kilenc kilométerre egy hegytető emelkedik. A hegyen vár állott. A várat erős kőfallal kerített város vette körül. A hegytetőt a rajta épült erős várral Sion-nak nevezték. A hegyen épített várost ma is Jeruzsálemnek híviák, de a hegyről, emelyen épült. Sionnak Is nevezték. Siónnak nevezték végül, vagy Sión leányának, azokat az embereket, akik Sión hegyén lakták, Jeruzsálem lakóit Jeruzsálemet Dávid király tette naggyá. Előzőleg egy pogány törzs, a jebuziták hatalmában volt. Dávid ostrommal foglalta el Sión hegyét. Bevonult Jeruzsálembe. A várat és a város kőfalait megerősítette. Palotát épített megának és oda költözött Ettől kezdve Dávid városának kezdték nevezni Jeruzsálemet. Dávid ekkor harminc éves volt és negyven évig Uralkodott Izraelben. Amikor a várost rendbehozták, Dávid a szövetség ládáját Jeruzsálembe hozatta. Oj szekeret csináltatott. Arra helyezték a ládát. A szekeret ökrök húzták. Kürtzengés és éneklés közben vitték fel a ládát Sión hegyére. Dávid fehér gyolcsból készült papi ruhát öltött. Együtt örvendezett a néppel. Mint egy gyermek, még táncolt is örömében. Dávid felesége, Mikál. amikor kitekintett ablákából és meglátta férjét, megbotránko- zott Nem szégyeled magad király létedre így megalázni magad? — kérdezte. Az Ür előtt örvendeztem, aki engem választott magánalt — felelte Dávid. Ezer esztendővel később még nagyobb öröm költözött Sión hegyére. Jeruzsálem lakói felső ruhájukat terítették a földre, pálmaágakkal integettek és ezt kiáltották: Hozsánna a Dávid Fiának. Jézus vonult be Jeruzsálembe. Alázatosan. Szamárháton ülve. Mégis mindenki megismerte, ö Dávid fia, akit Isten megígért. A Megváltó. Ezért kiáltották: Hozsánna! Ó segíts! Beteljesedett a régi prófécia: örülj na'gyon, Sionnak leánya! Imé jön néked a te királyod ; igaz és szabadító ő. Advent van. Advent azt jelenti, hogy Jézus most is jön. Hozzád is jön. Éppen most is jön. amikor ezeket a sorokat olvasod. Igazságával megigazít. Szabadságával megszabadít. Azért jön. hogy magadhoz térj. Azért jön. hogy ne gondolj, ne beszélj, ne tégy bolondokat. Azért jön mert drága vagy néki, mert szeret. Most te vagy Sión: Evangélikus egyházunk részvéttel osztozik a Református Egyház gyászában: elhunyt Kádár Imre professzor, aki munkája és sokirányú szolgálata alapján nemcsak a Református Egyház, hanem a Magyar- országi Egyházak ökumenikus Tanácsa tagegyházai számára is igen sokat jelentett. Hosszú és gazdag életéből a szépnek, az igaznak és a jónak a szolgálata emelkedik ki. 1920—1944 között Erdélyben tevékenykedett. Újságíró, a Szépmíves Céh alapító tagja. Verseket, Színműveket, regényeket, műfordításokat jelentetett meg. 1940-től tevékenykedett a Református Egyházban. Sokirányú képzettségét gazdagon ‘ kamatoztatta. Jogi doktor volt, külügyi akadémiát is látogatott, teológiát tanult. A Református Egyház új történelmi szakaszában, a fel- szabadulás után ő volt a külügyi szolgálat és sajtómunka első felelőse, 1953-tól teológiai tanárként tanított és nevelt. A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa számára ő indította meg a külföld számára szóló egyházi híreket közlő német és angol nyelvű egyházi híradásokat. A Theoló- giai Szemle főszerkesztőjeként haláláig irányító és útmutató szolgálatot végzete ökumenikus területen. A Reformatus Egyház Felekezettudományi Intézete megalakulásakor reá bízták az igazgatói tisztet és gazdag tapasztalataival ezen a területen is segíteni tudta egyházát és a köréje sereglett fiatalokat. Egyházunk és a Református Egyház közötti testvéri viszony ápolásában elöl járt. Együtt dolgozott, fáradozott, írt, harcolt azokkal, akik evangélikus egyházunkban a felszabadulás után új utat kerestek az egyház számára. Halála nemcsak a Református Egyház veszteségé, hanem evangélikus egyházunk vesztesége is. Életére és munkájára emlékezve hálát adunk Istennek mindazért, amivel rajta keresztül bennünket is megáldott , EURÓPAI ETIKUSOK TALÁLKOZÓJA SVÁJCBAN Az európai keresztyén etikusok munkaközössége (SOCIETAS ETHICA) szeptember végén tartotta ez évi munkaülését a kelet-svájci Chur városában. Az Európa minden részéből összegyűlt protestáns római katolikus és ortodox etikaprofesszorok és docensek e négynapos ülésen a következő témakörrel foglalkoztak előadásokban, plenáris vitákban és kisebb munkaközösségekben: „Az ember és a társadalom kölcsönös kapcsolata a mai teológiában és filozófiában.” A fő előadásokat dr. Arthur Rich (Zürich) és dr. K. E. Loegstrup (Aarhus, Dánia) professzorok tartották. Ez alr kálómmal vette át a munka- közösség vezetését Wíngren svéd evangélikus etika prot LORD FISHER OF LAMBETH Az Anglikán Egyház egykori. vezetője, Canterbury érseke és az Egyházak Világtanácsa 1948—1954 közötti egyik elnöfesszortól Arthur Rich professzor, az ismert svájci református szociáletikus. Az európai keresztyén etikusok következő évi munkaülése Bécsben kerül megrendezésre és fő témája: az etika alapkérdése a kelet-európai egyházak teológiai gondolkodásában és a marxista filozófiában. Az európai etikusok svájci konferenciáján egyházunkból dr. Nagy Gyula professzor, a hazai református egyházból pedig dr. Kocsis Elemér debreceni professzor vett részt Dr. Nagy Gyula professzort a kelet-európai teológiai szociál- etikusok képviselőjeként négy évre megválasztották a Societas Ethica elnökségébe. ke, Lord Fisher of Lambeth szeptember 15-én 85 éves korában elhunyt (epd) A Magyarország! Református Egyház Zsinati Irodájának és a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának közleménye a vegyesházasságróJ folytatott római katolikus és protestáns megbeszélésről, A különböző vallásü felek között kötött házasság az érdekelt egyházak egymás iránti szeretetének, megbecsülésének egyik legkomolyabb próbája. A magyar protestáns egyházak arra törekednek. hogy a vegyesházasságból adódó kérdéseket testvéries lelküléttel rendezzék el. Ismeretes, hogy a reformáció egyházai és a római katolikus egyház között e tekintetben súlyos és mindeddig le nem győzött ellentétek vannak, amelyek mindkét tábor keresztyénéinek sok esetben komoly lelki szenvedéseket okozhatnak. Külföldi egyházak körében sok olyan törekvést tarthatunk számon, amelyek ezeknek az ellentéteknek a feloldására irányulnak. A magyar protestáns közvélemény is jóindulattal és reménységgel eltelve várja, hogy a II. Vatikáni Zsinat sok tekintetben előrevivő hatása hogyan jelentkezik a magyarországi egyházak viszonyának területén. Ebből a reménységből kiindulva létrejött egy megbeszélés a római katolikus és a protestáns egyházak szakértői között, hogy megtárgyalják a vegyesházasságokból adódó egyházi gyakorlat problémáit és kölcsönösen tájékoztassák egymást álláspontjukról. A megbeszélésről a szakértők az alábbi tájékoztatást adták egyházaik vezetőinek: „A magyarországi római katolikus, református és evangélikus egyház egy-egy, szakértőkből álló, kisebb képviselete konzultációt tartott a vegyesházassággal kapcsolatos kérdésekről 1972. november 20- án g Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa irodájában. A konzultáción jelen voltak római katolikus részről dr. Udvardy József püspök, apostoli kormányzó vezetésével dr. Miklós Béla egri kanonok, Winkler Bajos teológiai professzor ; "református részről dr. Bakos Lajos püspök vezetésével dr. Czeglédy Sándor és dr. Szabó László Ambrus teológiai professzorok; evangélikus részről dr. Prőhle Károly professzor, akadémiai prodákán vezetésével dr. Sel- meczi János a Teológiai Akadémia Teológus Otthonának igazgatója. A házigazdái tisztet az ökumenikus Tanács mb. főtitkára dr. Vámos József professzor látta el. A konzultáció légköre testvéri és szeretetteljes volt. Kifejezetten hangsúlyt kapott a felek részéről az, hogy a konzultáció tájékoztató jellegű megbeszélés volt, amelyen a A beszélgetés során tehát kitűnt, hogy a római katolikus egyház és a protestáns egyházak álláspontja a vegyesházascág- ra vonatkozólag sem elvileg, sem gyakorlatilag nem változott és a súlyos ellentétek változatlanul fennállnak. V’szont a találkozás alkalmat adott arra. hogy a felek az egyházak közötti kapcsolatok rendezéséről, továbbá a vegyesházássággal összefüggésben a társadalom iránti felelősségükből adódó közös feladataikról őszintén beszélgessenek. Ilyen tárgyú és célú beszélgetés folytatása a jövőben is kívánatos. Somogyi Tóth Sándor: Próféta voltál szívem Somogyi Tóth Sándornak ez a nagy figyelmet keltő regénye 1964-ben jelent meg az Uj Írás hasábjain folytatásokban. A József Attila-díjas író regénye később regényalakban is megjelent, s mint ilyen két kiadást ért meg. * A regény négy beszélgetés keretében tárja elénk a főszereplő. Szabados Gábor élete útját. Modern szerkesztése a regénynek, hogy egy elmegyógyintézet betegszobájában az orvos és az ápolt beszélgetésének keretei közé foglalja az újságíró kálváriáját. Szabados Gábor, a sikeres újságíró kezdetben „próféta” volt. küzdő, aki lángolt és minden energiájával arra, tört, hogy ezt a világot megváltsa. Felesége számára eszményi ideál férje, aki tud harcolni, küzdeni és lelkesedni. A szép és tehetséges asszony ezért eltűrt mindent. Hat éven át szenved és éli a magányt, de mindennél fontosabb férje előrehaladása. Ám az újságíró, ahogyan magáról beszél: „egy tucat újságíró” kiábrándul. megfárad, s élete egyetlen célja lesz egyetlen napra „királyi közérzetet elérni”. Ettől kezdve iszik, vidéki riportkészítések ürügyén ki- maradozik. Sajátos életfilozófiát termel ki önmaga számára. Kollégái irigylik. Sikeres embernek tartják. Riportja nagy feltűnést kelt, minden hölgyet meg tud hódítani. Felszínesen valóban sikeres az élete: mindent, mindenkit megszerez, feletteseit filozófiájával lehengerli, azonban közben elveszti családi békességét. Tehetséges felesége elhagyja. Fiúgyermekükkel együtt vidékre megy állásba, ahol megkapja azt a boldogságot Is, amit az újságíró mellett hiába várt hat évig. Akik körülötte ébrek, aikik irigylik Szabados Gábort, kevesen sejtik ennek az életnek a végét: ez az irigyelt, lármás életút az ideggyógyászat egyik csendes szobájában végződik. Befejezetlen kéziratok, félbehagyott munkák, saját maga által kitermelt félgondolatok, maradnak utána. Ebben már nem segít sem „királyi közérzet egy napra”, sem ital, sem. nő. i Izgalmas, mély pszichológiával írt könyv. Nagyon tanulságos olvasmány mindany- nyiunk számára. Solymár Péter A LtlXpERANlA december 17-én, vasárnap délután 6 órakor istentisztelet keretében ádventi és karácsonyi művekből egyházzenei áhítatot tart. Műsoron Eccard, Praetorius, Walther, Kaminsky mottetái, Clerambault, Bach, Buxtehude, Dupré orgonaművei, * Szokolay Sándort KARÁCSONYI PASZTORÄL Orgonái: Trajtler Gábor Igét hirdet: DR. KÉKÉN ANDRÁS igazgató lelkész Belépés díjtalan £ á résztvevők saját felfogásukat juttatták kifejezésre. A vegyesházassággal kapcsolatos kérdések ily módon történt beható megbeszélése után a résztvevők az egyházaik között fennálló hitelvi különbözőségek fenntartása mellett is hasznosnak tartották a konzultációt és kifejezték abbeli készségüket, hogy hitelvi különbözőségeik mellett is hajlandók készséggel és örömmel együttmunkólkodni a közös, nagy emberérdekű . ügyekben, amelyek közé tartozik a házasságra való komoly előkészületnek, a házassági kötelék fenntartásának, a gyermekáldás megbecsülésének, valamint különösképpen is a vegyesházasságban élők békés együttélésének munkalása. Egybehangzó meggyőződése a konzultáció résztvevőinek, hogy a szaretetből fakadó ökumenikus lelkületű együtt- munkálkodással sok jó és hasmos szolgálatot végezhetnek egyházaik, népük és az egész emberiség javára. Erre való készségük bizonyságaként hajlandók arra, hogy a jövőben további hasonló jellegű megbeszéléseket folytassanak egymással.”
