Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-06-04 / 23. szám

I XXXVII. ÉVFOLYAM, 23. SZÁM 1972. Június L Ara; 2.— Forint R Káldy Mán püspök hm érkezett Kairóból Az Országos Béketanács felkérésére és annak képviseleté­ben D. KÁLDY ZOLTÁN püspök május 17—18-án Kairóban részt vett az egyiptomi békemozgalom évi közgyűlésén. A közgyűlésen a püspök az Országos Béketanács nevében fel­szólalt és kifejezésre juttatta a magyar bókemozgalom szoli­daritását az egyiptomi békemozgalommal. Az ülés lefolyásáról lapunkban beszámolunk. Könyvhét - könyvév - könyvkorszak AZ ELMÜLT HÉT kiemelkedő hazai kulturális eseménye a Könyvhét volt. Több történt ezalatt, mint hogy megszaporod­tak a könyvárusító sátrak, több, mint hogy intenzívebbé vált a könyvpropaganda, több, mint hogy a szépirodalmi, doku­mentációs, ifjúsági, vagy tudományos-ismeretterjesztő műfaj 97 új könyvének egymillió-háromszázezer példánya közt vá­logathattunk. A könyvkultúra Magyarországon éppen 500 éves múltra te­kinthet vissza, hiszen 1472-ben állította fel Hess András az első hazai nyomdát Budán, s a következő év pünkösdjére el­készült az első honi nyomtatású könyv. Ettől kezdve a könyv, a nyomtatott szó semmi mással nem pótolható szerepet töl­tött be történelmünk folyamán, mert a szabadság és humani­tás eszméi félelmetes gyorsasággal terjedtek általa. Olyan eszköz volt, mellyel egyházunk haladó személyiségei is min­den korban reprezentálni tudták a néppel való egységüket, sőt forradalmi, előremutató eszméiket. Az a hatás például, melyet a Károlyi-biblia, a Könyvek Könyve gyakorolt nemze­dékek tucatjaira, nem csupán „egyházi” vonatkozásban, de irodalmi, társadalmi, politikai, kulturális összefüggésekben is kimeríthetetlenül mély és szerteágazó. A könyvhéten bebizonyosodott, hogy népünk könyvszeretete — ha az olvasás megszerettetésében vannak is piég teendők — változatlanul tart, sőt a könyvek olcsósága, tartalmi színvona­la és művészi formai kivitele a társadalom egyre szélesebb rétegeit hódítja meg a könyv s az olvasni szeretők táborának. AZ UNESCO NEMZETKÖZI FELHÍVÁSÁT, hogy az 1972. esztendő legyen a KÖNYV ÉVE, hazánk is elfogadta és támo­gatja. Teszi ezt azért, mert a KÖNYVÉV jelmondata, „Köny­vet mindenki kezébe”, összecseng a hazai Olvasó népért moz­galom célkitűzésével. Teszi, mert nem valami egyszeri kam­pány lehetőségét használjuk ki a KÖNYVÉV ürügyén, hanem mert az beleilleszkedik könyvkiadásunk állandó folyamatos­ságába, megtervezett egészébe. Tesszük, mert a jelmondat mö­gött gyakorlati tények sorát tudjuk felsorakoztatni: az évente itthon megjelenő ötezer könyv ötvenmillió példányát, napi­lapjaink egyre emelkedő, hétszázmilliós példányszámát, a több mint tizenegyezer közművelődési és szakkönyvtár tízmilliókra tehető könyvállományát. Tesszük, mert hazánk minden máso­dik polgára, mint valamelyik könyvtár egy-két forintért be­iratkozott olvasója kölcsönöz nem egy hétig, de egész éven át. Tesszük, mert csak a fővárosban több mint 110 helyen, köny­vesboltokban, könyvárusoknál) üzemi könyvterjesztőknél vá­sárolhatunk könyvet, s mert á falusi népművelők tevékenysé­gétől a Hazafias Népfront átfogó tevékenységéig sokan érzünk felelősséget e téren, s mert az író—olvasó találkozók, olvasó­mozgalmak és olvasópályázatok útján olyan széles tömegek kerülnek közel egy — a múlthoz képest minőségi változáson átment — irodalomhoz, mint még soha. A Nemzetközi KÖNYVÉV Magyar Nemzeti Bizottsága tehát a hazai munkát a világméretű mozgalomba joggal és büszkén kapcsolja, segítve ezzel könyvkiállítások nemzetközi cseréjét, Indiában a könyv világvásárát, s ad otthont Buda­pesten a dokumentálók és könyvtárosok nemzetközi szerveze­teinek ülései számára, s általában elősegíti a mozgalom célki­tűzéseinek megvalósítását. A KÖNYV KORSZAKA — kezdve az egyiptomi papiruszok­tól, a kézzel írt kódexeken, a nyomtatott könyvön át a mikro­film-dobozokban tárolt könyvig — már régóta tart, de bizo­nyos, hogy olyan megörökítő je arasznyi létünk s az emberiség elröppenő ideje minden tapasztalatának, amely míg csak em­ber lesz, műveltségének egyik alaptényezője marad. Nem csu­pán a könyvkiadási statisztikák lenyűgöző nagysága mutatja ezt, nem csupán az, hogy az elmúlt évben a világon ötszázezer könyv jelent meg nyolcmilliárd példányban, nem csupán az, hogy a világ könyvtermelése az elmúlt 20 év alatt megkétsze­reződött, a példányszám pedig háromszorosára emelkedett, hanem mindenekelőtt az, hogy a hangszalag, film és egyéb _ audiovizuális eszközök térhódítása sem csökkenti a világunk­ban még mindig ijesztő méretű írástudatlanság katasztrofális hátrányait. A könyv korszaka így legkevésbé sem ért véget, in­kább korunkban válhat egyetemlegessé. A magunk részéről azzal szeretnénk hozzájárulni a KÖNYV­ÉV célkitűzéseinek sikeréhez, hogy lapunk ez évi összes továb­bi számában (összesen harminc) fölhívjuk a figyelmet egy-egy olyan szépirodalmi műre, amely evangélikus olvasóinknak is segítséget nyújthat világban való helyünk, küldetésünk, teen­dőink és szolgálatunk további tisztázásához, a jelen kérdései­nek felismeréséhez. A következő rövid ismertetések legkevésbé sem pótolják majd a könyvek önálló elolvasását, hiszen még ha lehetséges lenne is a terjedelmet tekintve valamiféle cselekménymenetet is ismertetni, sem lenne érdemes éppen a személyes olvasás ízét és örömét feladni. A sorra kerülő ismertetések csábítsanak inkább utánanézés- re, több olvasásra Csábítsanak átgondolásra és több cselek­vésre, Bízik László Te már akkor előre sokat tudtál arról, ami majd engem a sírok fölé görnyeszt korán. ...” „Fehér angyalrajok röptével fejed körül apostol-ősz Apám, Te! Látom — a béna jobb kezed emelkedik, mint egy erőtlen szándék: törött szárny, mely fel-felsajog s benne régi repülés íve fáj még! Azzal intesz utánam... A két évvel ezelőtt tragikus hirtelenséggel elhunyt Váci Mihály nevezte így szülőváro­sát: „Én szőke városom”. Ha­lála hírének vétele után a fel­ocsúdó város utcát nevezett el róla. Szülőházán és a II. Man­A nyíregyházi templom da bokri iskolán — ahol taní­tott — emléktáblát helyeztek el. A költő a mienk is volt. Édesanyjáról és Édesapjáról így írt: „Anyám! velem három napig vajúdtál, fi „En szőke városom“ Nyíregyháza „ÉN SZŐKE VÁROSOM” evangélikus egyházközsége felnőtt már az épülő, terebé­lyesedő, ipari várossá fejlő­dő Nyíregyházán. A gyüleke­zet vezetői, lelkészei, presbi­terei, hívei megtalálták helyü­ket a „szolgáló egyház”-ban. A körülöttünk növekvő, öntu­datosodó társadalommal együtt növekedett a „szolgáló egy­ház” feladattudata is. „így növekedtem én velük föl, Vélük megosztott életükből épült életem...” (Váci: Sorkoszt) ÁPRILIS UTOLSÓ KÉT NAPJÁN D. dr. Ottlyk Ernő püspököt fogadta a gyülekezet népe. Szombaton délután a presbiterekkel találkozott a püspök. — Prékopa József egy­házközségi felügyelő köszöntő­jében elmondta, hogy „a püs­pök gyülekezetlátogatása min­dig alkalom arra, hogy átgon­doljuk azt az időt, amit leg­utóbbi ittléte óta eltöltöttünk. EGYHÁZUNK EGÉSZÉVEL LÉPTÜNK. Gyülekezetünk komoly társadalmi megbecsü­lése fejeződött ki március 11-i városi tanács ülésen, amikor Benkóczy Dániel esperes, igaz­gató lelkész a „Nyíregyházá­ért” emlék jelvény arany foko­zatát kapta a társadalmi mun­kában való részvételért. — A Hazafias Népfront városi nagygyűlése az igazgató lel­készt beválasztotta a népfront városi bizottságába is. A PÜSPÖKLÁTOGATÁST MEGELŐZŐ VASÁRNAPON százötven gyermeket vezettünk az oltár elé, konfirmáció alkal­mánál. Ebben gyümölcsözött a sok-sok látogatás, bibliaórák, istentiszteletek és a velük megtett kilométerek sokasága, — melyet az oktatás ideje alatt megtettünk. A GYÜLEKEZET KÉPVI­SELŐTESTÜLETE áprilisban köszöntötte Mátis Béla nyu­galmazott igazgató tanítót, aki 1912-ben, hatvan évvel ez­előtt telepedett meg a nyír­egyházi evangélikus gyülekezet egyik tanyabokrí iskolájában. Később a központi iskolában lett címzetes igazgató. Tavaly „Gyémántdiplomával” tüntet­ték ki. A gyülekezet „Elismerő oklevelet” nyújtott át az ünne- peltnek és szerény ajándékkal jutalmazta. Mátis Béla egyik maradandó műve: „A nyíregy­házi evangélikus iskolák törté­netének feldolgozása 1753-tól 1948-ig.” D. DR. OTTLYK ERNŐ püs­pök látogatást tett a Hazafias Népfront megyei titkáránál, Gulyás Emiiné dr. -nál. A foga­dáson részt vett a megyei egy­házügyi tanácsos Buhalla Ist­ván és Benkóczy Dániel espe­res, igazgató lelkész. — A je­lenlévők emléksorokat jegyez­tek a népfront „Protestáns pa­pi Békegyűlése’ emlékkönyvé­be, melyet hazánk felszaba­dulása 25. évfordulóján nyi­tottak. A~PÜSPÖK ÉS A GYÜLE­KEZET találkozásainak szép alkalmai voltak vasárnap a nyolcórás, fél tizenegy órás és az esti hatórai kezdetű Kantá­ta esti ünnepi istentisztelet, melyeken a püspök igehirde­téssel szolgált. Az esti alkal­mat színesebbé tette a gyüle­kezet énekkara is, előadva J. S. Bach 6. kantátáját, —* Gáncs Aladár főorgonás-lel- kész vezényletével. A szóló énekeket Megyer Lajosné, Márföldi Erzsébet és Lipcsei Zoltán énekelte. — Az egy­házzenei munkának szép és komoly eredménye az a kezde­ményezés, amelyben Gáncs Aladár főorgonás-lelkész or­gonajátékával népszerűsíti az egyházzenei értékeket. Minden hónap első hétfőjén este orgo­nafélórát tartunk a Nagy­templomban az ő szolgálatá­val. A KIESŐ SZOLGÁLATOK pótlására másodlelkészi állást szerveztünk, melyre az eddigi segédlelkészt, Szalay Tamást hívta meg a gyülekezet. — A másodlelkész beiktatása, a püspöki látogatás után, május 7-én történt a délelőtti isten­tiszteleten. A beiktatást végző Benkóczy Dániel esperes, ige­hirdetésében a „nagy gyüle­kezet” örömeire és gondjaira utalt. A sokrétű igény azt kí­vánja, hogy — Reményűk Sán­dor szavaival élve — „fontos ne legyek önmagámnak”. A SZOLGALATOK KÖZTI SZÜNETBEN a vendégek kör­utat tettek a városban. Meg­tekintették az Országos Gumi­ipari Vállalat néhány éve már üzemelő gyáregységét, az épülő Papíripari Vállalat hullámpa­pír- és dobozüzemét, — a Kon­zervgyárat —, a Tanárképző fő­iskola hatalmas épülettömbjét, s nem utolsósorban a város új szállóját, amely a kétnapos püs­pöki látogatás idején, gyüle­kezetünk vendégeinek pihenő­helye is volt. E két nap sok szép élményt és emléket hagyott a gyüleke­zetben. Benkóczy Dániel A mi kisebb basánk, Óbuda Az óbudai emberek büszkék kisebb hazájukra, szűkebb pát­riájukra, a kerületükre. Büsz­kék több évezredes múltjára, híres történelmi emlékeire, de még büszkébbek a már meg­épült s a napjainkban épü­lő tízemeletes házakra, az Az óbudai templom oltára új családi otthonok ezreire. Budapest legrégibb városrésze egyre fiatalabb lesz, hogy be­teljesedjék az ősi törvény: az élet megújulása viszi előbbre az embert, az emberi közössé­geket. S tudom, hogy vannak, akik­nek fáj a régiek elmúlása, — de tudom azt is, hogy ők is — mint mindnyájan — így, meg­újulásában szeretjük igazán a mi Óbudánkat. Mert a szere­tet átfogja az elmúltakat, a naponként megújuló jelent, s magába öleli az ígéretes jöven­dőt is... Mindennek a büszkeségnek, a múltat és jövőt átfogó szere­tet megnyilvánulásának a ta­núi lehettünk akkor is, ami­kor az új házak tövében meg­húzódó templomban, május 14-én, beiktatták az óbuda- újlaki gyülekezet egyhangúan meghívott új lelkészét: Görög Tibor volt kecskeméti lelkészt, a Bács-Kiskun Egyházmegye volt esperesét. Ilyen értelem­ben szólott bevezető igehirde­tésében D. dr. Ottlyk Ernő püs­pök az előttünk járt hívek, ige­hirdetők megbecsüléséről, a lelkészi szolgálat szépségéről s ennek a hivatásnak a jelen­kori — egyházat és társadal­mat átfogó — elkötelezettségé­ről. De ezt sugallta az a beik­tatási szertartási imádság is, amely D. Koren Emil esperes szavaival csendült fel: „Kö­szönjük, hogy a pásztornak nyájat adtál, a nyájnak pe­dig pásztort. Együtt könyör- günk most hozzád áldásért. Tedd eredményessé közös mun­kánkat. Tekints népedre szere­tettel, neveld lelkében a hitet, igéd szeretetét, az evangélium­hoz való hűséget. Formálj be­lőlük választott népet, jó csele­kedetekre igyekezőt.” Görög Tibor, a vasárnapra előírt szentírási szakasz (4 Mó­zes 29, 6—13), a mózesi „vízfa- kasztási csodát” rögzítő textus alapján mondotta el beköszön­tő igehirdetését: „Ünnepélyes induláskor ter­vekről, programról szokás szót ejteni. Röviden: az a tervem, hogy e gyülekezetben minden­kinek megértő testvére legyek. Megértem majd a kételyt is. E mai igében is meglepő kön­tösben lép elénk Isten. Egy vessző érintésére víz fakad... Mit kezdjünk az ilyesmivel ma, amikor geológusok pontosan nyilatkoznak egy mohás, halott kőszikláról?! Itt egészen földi ügyről volt szó: vízről! Isten azt akarja, hogy ebben a világban szép, jó, emberhez méltó élet legyen. Ne csak vízhez jusson hozzá mindenki, de orvoshoz, orvos­sághoz, félelemmentes éjszaká­hoz, emberi megbecsüléshez is.” „Itt, ahol annyira hangos a múlt, — a római légionáriusok bakancsa dobbant, Anjou ki­rálynék lépkedtek gőgösen, a Goldberger-gyár sápadt, ki­használt asszonyai sóhajtoztak —, itt még hangosabb a jelen, a modern világ nagyszerűsé­gével. A hatalmas, gyönyörű házak közt csendben húzódik meg ez a templom. Itt nem hi­valkodásra, uralkodásra tölte- kezünk, hanem a szolgálatra, örömre — egyházunk és ma­gyar népünk javára.” Az ünnepi közgyűlésen D. dr. Ottlyk Ernő püspök után Vörös Gyula, a. III. kerületi tanács általános elnökhelyettese mon­dotta el köszöntését a kerületi Hazafias Népfront — amely­nek képviseletében jelen volt Hárs Lajosné dr. alelnök is — és a III. Kerületi Tanács nevé­ben. „A mi dolgunk az, hogy a mi kisebb, szűkebb hazán­kért, Óbudáért mindent megte­gyünk, hogy ezzel egész társa­dalmunkat, szocialista hazán­kat szolgáljuk. Mert, aki a ma­ga kisebb hazáját igazán szere­ti, és a maya helyén mindent megtesz érte, az tölti be jól hi­vatását. Ezt várjuk — mint a múltban is kértük — az új lelkésztől és az óbudai evan­gélikus egyház hazánkat, rend­szerünket szerető híveitől.” Óbudáért — népünkért: ez hangzott ki azokból a szavak­ból is, amit Szabados László református lelkész, dr. Magos Miklós óbudai apát-plébános és dr. Geyer flrtúr izraelita fő­rabbi köszöntésében elmondott. „Ez a hely, ahol élünk — mondotta egyikük — nemcsak életlehetőséget ad a számunk­ra, hanem annak a lehetőségét is, hogy vallásfelekezetre avagy hitfelekezet nélküliségre való tekintet nélkül együtt szeres­sük azt, ami nekünk itt a leg­drágább: Óbudát, kisebb ha­zánkat, szűkebb pátriánkat* vele együtt egész hazánkat.” A „messzibb” tájak, a szom­szédok köszöntését hozták el D. Koren Emil esperes, Tóth- Szöllős Mihály dunaegyházi lelkész, a Bács-Kiskun Egy­házmegye főjegyzője és a kecs­keméti gyülekezet nevében bú­csúzó dr. Bakai Zoltán felügye­lő szavai, hogy így szép rend­ben hangozzék egybe Schreiner József óbudai felügyelő az új lelkészt szeretettel fogadó és a szolgálat elkötelezettségét vál­laló szavaival. Dr. Vámos József DR. OSWALD HOFFMANN ELNÖKÖT választotta újra elnökévé az nők dr. George í*. Harkins Egyesült Államok Evangélikus lett (epd) Egyházi Tanácsa, A másodéit

Next

/
Oldalképek
Tartalom