Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1972-01-16 / 3. szám
Az utolsó előtti pillanat Majdnem belefutott kocsink az országúton egy szekérbe. Nem volt kivilágítva. Az utolsó pillanatban sikerült csak kikerülni. Előfordult már veled is, hogy csak az utolsó pillanatban kerülted el a bajt, vagy az utolsó pillanatban jutott eszedbe valami? Ne feledd! Az utolsó pillanatot mindig megelőzi az utolsó előttj. Nem mindegy, hogy mi történt az utolsó előtti pillanatban. A mi gépkocsivezetőnk az utolsó előtti pillanatban is józan volt, mert nem ivott szeszes italt, elővigyázatosan hajtott, betartotta a szabályokat. — Most is egy ilyen utolsó előtti pillanatról lesz szó. Azt hiszem nem árulókéi titkot, már te is tudod, hogy József kibékült testvéreivel. Felfedte magát és megbocsátott nékik. De erre csak az utolsó pillanatban került sor. El kell mondanom az utolsó előttit is. Kora reggel útnak indultak József testvérei haza. Vidáman énekeltek. Minden sikerült. Zsákjaik tele gabonával. Benjáminnak semmi baja nem esett. Simeon is velük megy. Már jókora utat tettek meg. Lódobogást hallottak hátúit mögött. József házának gondnoka vágtatott utánuk. Álljatok meg, ti tolvajok! — kiáltotta. Elloptátok az én uram ezüstkelyhét. — A testvérek nyugodtan válaszoltak, mert jó volt a lelkiismeretűk. Nem vagyunk mi tolvajok. Nézd meg nyugodtan zsákjainkat. Ha valamelyikben megtalálod a kelyhet, szolgád legyen. Jól van, mondta a gondnok. Megkezdték a zsákok felnyitását. Először a legidősebb testvérét, majd sorban a többiét. Már az utolsónál tartottak. Még a szívverésük is elállt, mert Benjamin zsákjában megcsillant az ezüstkehely. Szótlanul összecsomagoltak és visszafordultak Egyiptomba. A miniszter, vagyis József előtt földre vetették magukat. Az meg így kiáltott rájuk: Hát ez a hála?! Miért loptátok el ezüst- kelyhemet? Ekkor előlépett Juda és így szólt: Ezüstkelyhedet nem loptuk el. Nem tudjuk hogyan került a zsákunkba. Egyszer, régen nagy bűnt követtünk el. Úgy látszik ezért büntet bennünket Isten. — József erre így felelt: Az ezüstkelyhet legfiatalabb testvéreteknél találták meg. O itt marad. A többi hazamehet édesapátokhoz. Ez az utolsó előtti pillanat volt A veszély pillanata. Szemközt velük a szigorú és haragos miniszter, hátuk mögött egy régi rossz emlék, bűnük — amit annak idején Józseffel tettek. Az igazi veszélyt csak József tudta. Mi lesz, ha Benjámint cserbenhagyják? Mi lesz, ha csak a saját bőrüket akarják megmenteni? Az utolsó pillanatban megmenekültek. Miképpen? — a következő alkalommal megtudod. Hogyan? — ezt már most megmondhatom. Az utolsó előtti pillanat következtében. Megalázták magukat Isten hatalmas keze alatt. Szégyellték és bánták régi bűnüket. Nem mértek újabb bűnt elkövetni, csakhogy magukat megmentsék. Helyén volt a szívük. Az utolsó pillanatban csak az tud nelyesen viselkedni és helyesen szólni, akinek az utolsó előtti pillanatban helyén van a szive. A FINN GYÜLEKEZETEK VEZETŐINEK SZOCIOLÓGIAI HELYZETE Heiki Mäkeläinen, a Finn jékozódik. Megállapította to- Egyház Szociológiai Intézete vábbá, hogy kevés asszony, munkatársa megállapította, kevés munkás> de Mzel szem_ hogy a finn egyház gyüleke- , __ , , , . . , b en aranyosan sok iroda: zetei 17 ezer vezetője az ország középosztálya legjobban alkalmazott és földműves ta- iskolázott rétegéből kerül ki, ’álható a finn gyülekezetek politikailag pedig jobbfelé tá- tanácsaiban, (lwi) 950 ÉVES A MERSEBURG! DÖM Dr. Krusche püspök tartotta tét, amelyen megemlékeztek a amerseburgi dómban október templom 950 évvel ezelőtti felelején az ünnépi isten tisztele- szenteléséről, (ena) DZSAMBÖ!“ Tanzániai levél L Találkozzék az ember fekete egyházi vezetővel a hivatalában vagy barátságosan integető gyermakcsapattal a kanyargós kelet-afrikai országutak szélén, mindig ez a köszöntés hangzik feléje. „Dzsambó” — a barátságnak ez a szava az, amit a leggyorsabban megtanul az utas ebben a hatalmas, lenyűgöző természeti szépségekkel oly gazdagon megáldott országban. Az Egyenlítőtől délre, több mint 360 ezer négyzetmérföldnyi területen 12 és fél millió ember él ma Tanzániában. Tíz évvel ezelőtt nyerték el függetlenségüket. Először Tanganyika angol gyarmat lakói, két évvel később Zanzibár szigete. A két állam egyesült, a nevük is egybeolvadt: így lett Tanga- nyikából és Zanzibárból: Tanzánia. Ma ez az ország Afrika egyik legtöbbet emlegetett és a fekete Afrikában nagy tisztelettel emlegetett állama: Nyerere államelnöknek — vagy ahogy népe nevezi, a „Mwalimu”-nak (a Tanítónak) — a vezetésével sok küzdelem között, de függetlenül építi jövőjét, az afrikai szocializmus gazdasági-társadalmi rendjében. Hazánkhoz és a szocialista országokhoz jó kapcsolatok fűzik. Ahol megtudták, hogy Magyarországról jöttem, rögtön melegebbé vált a baráti fogadtatás. Siettek közölni velem: „Az alelnökünk éppen most van Magyarországon”. amíg — Lagos, Kartum és Addis Abeba érintésével — elérkeztünk az Indiai Óceán partjaira és átszeltük az Egyenlítőt. Nairobiból már csak egy Moshi székesegyháza, háttérben a Kilimandzsáró (5963 m) Elképzelhetetlenül óriás! kontinens ez a „fekete világrész”. Nyugat-Afrikából, az Atlanti Óceán partjáról, tizennégy órán át repült velünk az óriás etióp- utasszállító gép, Jó tervekkel — a valóság talaján (Folytatás az L oldalról) hit, ha igazán hit, egyre jobban kitárul a világ jelé. Minél igazibb a hit, annál inkább tárul ki a világ felé. Ha egyházunk meg akar felelni haladó hagyományainak — Balassi, Petőfi, Kossuth örökségének — csak egyre gyorsabban kitárúlkozó hittel tud igazán egyház maradni. Ahol nincs meg ez a kitárulkozó hit, ott bekövetkezik egy dekadens lelkiállapot és egy dekadens gondolkodás az egyházban. Néhány egyházi ember, és egyházi kör úgy látja, hogy annál evangéliku- sabb valaki, minél dekadensebb, minél csüggetegebb, minél pesszimistább. 1972-ben és a következő években megkell tanulnunk, hogy „aki ma dekadens az evangélikus egyházon belül, annak semmi köze nincs az élő hithez, az nem tudja mi valójában a hit”. 1 Az igaz hittel összefüggésben még egy dolgot említett a püspök, mely ma többeket foglalkoztat az egyházban. Néhányon azt hirdetik ma köztünk, hogy egyetlen feladatunk az, hogy „igazabbá legyünk”, de ezzel vége is a feladatunknak. Ezzel összefüggésben a következőt mondotta: „Igenis igazabbá kell lenni mint embereknek, mint evangélikusoknak, mint magyaroknak. Csakhogy ezzel nincs vége! Ha egyszer iga- zabbá lettem hitemben, magyarságomban, emberségemben, akkor ezt az igazabb, hivő magyarságomat bele kell dobni abba a társadalomba, amelyben vagyok és az emberiség nagy családjába, hogy igazságot is tegyünk! Igazabbá kell lenni és mindent meg kell tenni, hogy az igazságtalan struktúrák megszűnjenek a világban és az emberek kenyeret kapjanak ott, ahol éheznek.” Ezután néhány gyakorlati kérdést, és feladatot említett a püspök. Ezekkel köszönte meg D. Káldy Zoltán püspök az újévi jókívánságokat és kívánt a budapesti lelkészeknek, gyülekezeteknek áldott új esztendőt és olyan szolgálatokat, melyek gyümölcsözőek lesznek egyházunk és népünk javára 1972-ben is. K. Gy. A Keresztyén Diák Világ- szövetség korábbi főtitkára, az Egyházak Világtanácsa New York-i irodája vezetője, Valdo Galland svájci származású argentin lelkész november 5-én 51 éves korában hosszas betegség után Genfben elhunyt. (öpd) szelektől dobált, könnyű kis gép vitt át a „szomszédba”, az észak-tanzániai Arushába. Ez a ma még csak iparosodó, fejlődő kisváros a „jövő városa”. Itt van a Kenyát, Ugandát és Tanzániát magába foglaló Kelet-afrikai Államszövetség központja, sok központi hivatala. De itt vannak a legnagyobb afrikai evangélikus egyháznak, a tanzániai evangélikus egyháznak a központi hivatalai is, egy most épülő, modem épületben. Az energikus Ngeyamu főtitkár és munkatársai innen irányítják a négy nagy kiterjedésű egyházkerület közös ügyeit. Arushából — a közeli ma- kumirai evangélikus teológiai főiskolán tett látogatás után, amelyről külön szeretnénk majd beszámolni — utam Moshiba vezetett. Ez a város Észak-Tanzánia másik, gyorsam fejlődő központja. A várostól északra, felejthetetlen fenséggel tör az ég felé a 6 ezer méteres Kilimandzsáró hófödte csúcsa. Amikor a múlt században az első európai utazók hírül adták, hogy közvetlenül az egyenlítőnél egy havait találtak, senki sem akart hinni nekik. A „Kilimandzsáró hava” ott a trópusi forróságban, a vadon burjánzó őserdők közül kimagasodó, felhőtakarójából rendesen csak reggel és az esti órákban kibontakozó hegyóriás, valóban „hihetetlen látvány”. Itt, a Kilimandzsáró tövében elterülő városban, van az északi evangélikus egyházkerület székhelye; innen irányítja kerülete és az egész tanzániai evangélikus egyház életét az őszhajú, melegszívű Moshi püspök. Itt épült fel a város szélén az „Evangélium Hangja” evangélikus rádióállomás szuahéli nyelvű stúdiója: a« itt felvett műsorokat az addis- abebai nagyadó sugározza szét a negyven—ötven milliós szuahéli nyelvterületre. Ugyancsak itt, a város közelében épült fel nemrég a Kilimandzsáró Kórházi Központ, sokmilliós egyházi adományból, ma az egyik legmodernebb és legnagyobb kórházi, orvostovábbképző és betegá- poló-nővérképző intézmény Kelet-afrikábam. Moshi püspök fiának, az igazgatóhelyettesnek vezetésével ismerhettem meg ennek a nagyszerűen felszerelt, fekete orvosok és ápolónővérek által irányított kórházi központnak az életét. Átrepülve a zöld Indiai Óceánban elterülő Pemba és Zanzibár gyönyörű szigetei fölött, a tíznapos tanzániai út végállomására érkeztem. Dar- es-Salaam (a „béke kikötője”) ma Tanzánia fővárosa, rohamosan fejlődő nagyváros. Egyetemi negyede egyike a legmodernebbeknek és legszebbeknek az afrikai kontinensen. Hatalmas kikötője Ázsia és Auszrália kapuja. A belső városrész modem épületei kö-„ zül is kimagaslik az evangélikus nagytemplom karcsú, sok kis tomyocskával díszes tornya és a hatalmas, modern „Luther-ház”, az egyházi hivatalok központja. Itt székel a' Lutheránus Világszövetség me-; nekült-gondoző szolgálatának központja is, amely önfeláldoj zó emberbaráti szolgálatot végez a portugál gyarmatokról kiüldözött menekülték százezrei között. Itt találkoztam Sendoro egyházkerületi elnökkel, aki akkor érkezett vissza a Prágai Keresztyén Béke-világkonferenciáról és nagyon melegen számolt be tapasztalatairól, különösen is a „harmadik világ” iránt megmutatkozott szeretettől és felelősség- vállalásról. Tanzánia valóban Afrika egyik legszínesebb, természeti szépségekben és afrikai hagyományokban egyik leggazdagabb országa. Hatalmas nem- 5- zetközi parkjaiban sokmillíö afrikai vad él háborítatlarfiá!’.*1'' A rnaszai, dzsagga, makonde és a többi nyolcvan törzs ma gonddal őrzi régi hagyományait. De ami igazán vonzóvá teszi számunkra ezt az országot: Tanzánia példát mutat afrikai tesvéreinek abban, hogyan épül fél majd az új iskolákban, kórházakban, utakban és társadalmi rendben a „fekete világrész” saját, igazi jövője. Külön örömünk le he - hogy a hatszázezres evangélikus egyház — együtt a többi egyházzal — maga is tevékenyen részt vesz ennek a fiatal, a független élet útján hosszú gyarmati sors után tíz éve él- 1 indult afrikai országnak a jövője építésében. Dr. Nagy Gyula Mikszáth Kálmán bölcsői A-magyar evangélikusság a XIX. században négy próféta-méretű óriást adott a magyarnak, Berzsenyi Dánielt, Petőfi Sándort, Kossuth Lajost, Mikszáth Kálmánt. Most, születésének százhuszonötödik évfordulóján, a negyedikre gondolunk e sorból, Mikszáthra, aki 1847 január 16-án született a Nógrád megyei Szklabonyán. Emlékezete ezekben a napokban futótűzként végigfolyik az élő nemzeten, nemcsak hazánkban, minden világrészen. A magyarságról ugyanis a leghitelesebbet Mikszáth Kálmán mondotta el írásműveiben, amely nemcsak a szomszédainknál érvényesek, hanem idegen nemzeteknél is, egyre sokasodó fordításokban. A Mikszáth-elbeszélesek és regények világa magyar világ s közelebb áll, ahhoz, ami ez a világ valóbayi volt s amit ugyancsak a XIX. század második felétől oktalanul tévesen elveszített Európa s a nagyvilág, hogy elcserélje egy tévedésekből és tévesztésekből szőtt álmagyar országképpel. Ehhez már csak az első világháború kellett, hogy e tévedést földrengéssé alakítsa. Mikszáth nyugodtan értékel, valóság-számlát állított össze. Életművének, s módszerének, a realizmusnak, ez a legnagyobb értéke. Annak, akinek van magyar irodalmi önérzete, Mikszáth életműve játszi könnyűségű irányítást jelent. Csak hallgatni keU mesélő szavát. Az író a mesélő szóból nő fel és táplálkozik. Minden prózaíró egy mese-modellt hordoz magában, az alakítja közlési kedvét. Régi felismerésem: Mikszáth Kálmán ezt a mese-formát bölcsőhelyeinek köszönheti. Testi és szellemi származásában egyként eldöntő szerepet játszott a család, amely magyar és evangélikus volt, olyan táji és társadalmi foglalatban, amelyben egyként szerepelt a síkság és hegyvidék, magyarság egy más népiséggel karöltve, ez esetben a szlovákokkal, s a szlovák nyelvvel, amelyről Mikszáth megbecsüléssel írja a Noszty fiúban, hogy az olyan kellemes, mint mikor az ember mezítláJb fűben jós* Szklabonyán Mikszáth születésekor alig élt nyolcszáz ember. Fényes Elek 1837-ből származó könyve szerint a község „tót-magyar”, vallás szerint három evangélikus lélek, a többi katolikus. A Mikszáth-család a magyar és az evangélikus kisebbséghez tartozott, mind az apa, Mikszáth János vonalán, mind az anyáén, akit Veres Máriának hívtak. Mikszáth János Nagykürtösről települt át Szklabonyára s ugyanúgy kocsmáros volt, és mészáros mint Petőfi apja. Mikor kissé meggazdagodott, gazdálkodni kezdett, vagyis paraszt lett, mint a szklabonyaiak. De nem volt nemes, még bocskoros nemes sem. Az író önként vette fel a nemességet, mint társadalmi álcát, amellyel fölszerelve belépett kora uralkodó társadalmi rétegébe, mint egy kaszinó-szobába, megismerhette s megírhatta az úri Magyarországot A nemességnél azonban fontosabb a származás hajszálgyökereinek kutatása. Mikszáth János apja, Mikszáth Sámuel is kocsmáros és mészáros. De az ő apja, ugyancsak Mikszáth Sámuel, aki 1785-ben halt meg, evangélikus lelkész, ott, Nógrádban, ennek testvére, Mikszáth János, ugyancsak lelkész, s öccse, Dániel is Lónyabányán, ahol 1790-ben halt meg. Ennefy a három Mikszáth-fiúnak az apja s a nagyapja is evangélikus lelkész. Ezzel már visszasétáltunk a XVII. század közepére, Mikszáth Mátyáshoz, aki lelkész Nagykürtösön. Parlagoson, Sámsonházán, vagyis nógrádi kisközségekben. Mikszáth Kálmán tehát írástudó prédikátorok ivadéka. Az ember nem annyira a közvetlen ősök örököse, a családfa régebbi ágainak gyümölcse. Emlegetett az író még egy Mikszáthot, nem éppen prédikátort, hanem törökvilágbeli népvédő betyárt, Mikszáth Lászlót, akiről híres magyar ballada szól. Ezt a balladát mosolyogva mondogatta Mikszáth Kálmán baráti körben. A kisfiút az anya nevelte. Mint minden anya, Veres Mária is, elhatározó sugallat volt a fiúnak. Halála előtt az író, utolsó művében, egy cikkben, a népmese erejéről beszélt. Azt írta, hogy gyermekkorában Szklabonyán, anyja meséiből „szívta fel a magyar nyelv titokzatos szépségeit”. Ügy kell elképzelni a fiúcskát, szüleinek első megmaradt gyermekét, hogy az alkonyodó konyhában, a kályhatűznél, anyja meséit hallgatja. S Kálmánnak hívják, vagyis az apa szakított a puritánul ismétlődő keresztnevekkel, a magyar reformkorban divatba jöttek nevek egyikét adta a fiúnak. A két szklabonyai parasztházban — az egyikben született, a másikban lakott — szol- matető alatt, szívta fel a nép erőit a fiú. Láttam ezt a két házat, levett kalappal, mély csöndben. Kialakulását még úgy kell elképzelni, hogy a falusi érzésvilághoz hozzájárult a háttér, a távolabbi történelmi vidék is; Kékkő, a Balassi-várral, Alsósztregova, a Madácsh-kastéllyal és sírhellyel, Ocsova, Bél Mátyás emlékével, Losonc Kármán József lábnyomával, Rimaszombat Tompa Mihály bölcsőjével, Selmecbánya Petőfiével. Sklabo- nya egyetlen szabad lélegzetvétel, erdei csönd, harkálykopogás, nefelejcsek kék színe, napsugár a porban. Ez nevelte ott A népiskola elvégzése után a. gondos szülők a családi kör melegéből ugyancsak meleg körbe helyezik át: előbb Rimaszombatra, majd Selmecbányára. 1857 szeptember elsején viszik ekhós szekéren Rimaszombatra, az evangélikusok és reformátusok közös protestáns gimnáziumába, Gömör székhelyére, mely a nemzeti és protestáns szellem szabad bástyája. Tanárai az 1848149. szabadságharc honvéd- tisztjei voltak. Mind kiváló jellem, s kitűnő tudós. Mikszáth Kálmán, rámutatott valamennyire, Fábry Jánosra, Baksay Istvánra, Szeremley Károlyra s Terray Károlyra, az igazgatóra, ők nevelték szókimondó, szabad szellemű, nemzetéhez és hitéhez önérzetesen ragaszkodó férfiúnak. A rimaszombati protestáns gimnáziumról, emlékezéseiben úgy ír Mikszáth, mint magyar végvárról, ahol bátor, igaz embereket nevelnek. Magas követelmények, teljes fegyelem, erkölcsi magatartás, őszinte jellem — ezt kapta ott, társaival együtt, örökségbe. Kitűnő diák volt, ott kezdett el írni, az önképzőkör koszorúzta meg első verseit és történeti elbeszéléseit. A hetedik és nyolcadik osztályt (mert ezt a kettőt az osztrák kormányzat nem engedélyezte Rimaszombatnak) Selmecbányán végezte el, az evangélikus líceumban. Gondoljunk a Tavaszi rügyekre, amely leginkább őrzi Mikszáth selmeci diákélményeit. Ott Scholtz Vilmos tanár úr vezeti az önképzőkört, s viszi immár npmcsak a diákok, hanem a város nyilvánossága elé az írót, aki még csak gimnazista, de ismeri már mind a reális jelzőket egy emberi figura körülírásához. A családi kör a faluban, s a két város evangélikus és magyar fészek-melege nevelte emberré és íróvá Mikszáth Kálmánt. Ha evangélikussá- gát említjük, ezzel a három hellyel kell meghatároznunk, valamint az' ősökkeL Mikszáth a magyar realizmus legnagyobb mestere. Valóság-rajzával túlszárnyalta az írói képzelet rajzát, összefoglalta egy nemzet s egy ország erényed és bűneit, igazságosztó erő- ál, intő jelekkel: ne szakadjatok el a valóságtól, mert elszakadtok az élettől! Az élettől elszakadó nemzet pedig felőrlődik és megsemmisül. Mikszáth tehát, mint minden nagy író, nemzetnevelő is. önismeretre, jellemre, szabadságszeretetre, igazságkeresésre tanít. Érdemes evangélikusként külön erővel és önérzettel is ragaszkodni ehhez a nagy íróhoz. Szalatnai Rezső I > ) i V t VALDO GALLAND
