Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-05-28 / 22. szám

Atya, Fiú, Szentlélek 2 Kor 13,11—13 Levele végéhez érve olvasóitól búcsúzik az apostol. Egy lé­legzetvételre szól feléjük intelme, üdvözlése, áldáskívánása. Mindez lehet korának megszokott levélzáró formulája, szá­munkra ennél mégis jóval többet jelent. Pál apostol hitének gaz­dagságát csodálhatjuk ezekben a versekben. . IGÉNK MAI ÜZENETÉNEK MEGÉRTÉSÉBEN nagy segítsé­günkre van az Apostoli Hitvallás, minden keresztyén egyház el­fogadott hitvallása. Egyházunk teológiájában — gyülekezeti, személyes keresztyén életfolytatásunkig lemenöen — mindig fontosnak tartottuk és tartjuk a sajátságos evangélikus hitval­lások szem előtt tartása mellett a közös s így egyetemes Apos­toli Hitvallást. De úgy, hogy mindhárom Hitágazatot (az Atyá­ról, a Fiúról, és a Szentlélekről szólót) egyforma hangsúllyal építjük bele a magyar evangélikus egyház szolgálatába, gon­dolkodásába, közösségek és hívek tudatába. Mert mindig baj van ott, ahol valamelyik egyház életében — de ez áll egyházi szervezetek, teológiai irányzatok, egyes keresztyén kegyességi irányzatok összefüggésében is, sőt még a személyes keresztyén hitem tartalmát és irányvonalát tekintve is igaz ez, — valame­lyik Hitágazat a másik fölé nő, egyiket jobban kihangsúlyoz­zuk a másik rovására. HISZEK AZ ATYÁBAN. A teremtő Isten gazdagsága tükrö­ződik az egész teremtett világon. Gondviselésének melegsége és éltető ereje átszövi az egész teremtettséget, mint ahogy a nap­fény és a levegő egyformán veszi körül az embert, bárhol éljen is az. És az ember ezt az isteni ajándékot veszi el önző, kizsák­mányoló módon a másik embertől csak azért, mert annak más a bőre színe. A napfényből csak az árnyékot adja, a levegőből csak a dohosat. Hiszem, hogy Isten teremtett engem, minden teremtménnyel együtt... Isten megújító és az életet munkáló gondviselésének az akarata, hogjj ezekben a napokban távol­keleten blokád alá kerültek egy kis ország kikötői? Orvosság és kenyér, hal és rizs nélkül, — mert egy „keresztyén” ország keresztyén egyházai megbékélést szorgalmaznak, orvosság és kenyér helyett! Isten szeretete kizárja a blokádot és a háborút, a vérontást és a romokat, de erősíti és győzelemre viszi az emberséget és az igazságosságot! v HISZEK A FIÚBAN! Isten szeretetének a csúcsa ő. Aki Is­ten volt és emberré lett, hogy az embert megváltsa. De mire akart megváltani bennünket? Mi „célból” szenvedett és halt meg értünk? Az életre és az életért. Együtt a kettő. A mostani, földi életünket is megváltotta, abban eligazít, akarata, törvé­nye és evangéliuma által vezet. Kezünkbe, szívünkbe adja az ember szolgálatát, amelyet kis és nagy közösségek kérdései, feladatai között kell végeznünk. A megváltott ember nem égre- néző, de nem szemét behunyó ember. Hanem boldog és cselek­vő tagja az emberiség nagy családjának, ahol hitével, életével, erejével és munkájával azon van, hogy minél több embernek legyen boldog élete, nagyobb kenyere, békességes otthona, igazságos társadalma. Ez az igazi kereszt-teológia! Mert ez szol­gálat az emberekért, amint a Fiú is szolgálni jött és nem ural­kodni. Ez Jézus Krisztus kegyelme ... HISZEK A SZENTLÉLEKBEN. A Lélek munkája ma még titok előttünk. Igazi valójában akkor lesz csak világos, amikor mindent szinről-színre látunk. Ma még ezt elrejtette előlünk Atyánk. De a Lélek közösséget teremtő, hitet adó, megtartó és munkáló erejével találkozunk. Keresztyénnek lenni nem név, hanem hitkérdés. És ezt Isten Szentlelke munkálja bennünk. De Ö vezet a szolgálat útján is, hogy ne csak szám vallja Krisz­tust Úrnak, és Istent Atyának, hanem életem, szolgálatom, oda­állásom és elkötelezettségem is hűen kifejezze azt. Ezért nem halkul el ajkunkon áz ének pünkösd után sem: Jöjj Szentlélek Úristen! Karner Ágoston IMÁDKOZZUNK Szentháromság, egy igaz Isten! Magasztalunk téged, hogy istenséged titkát kinyilatkoztattad. Növeld hitünket, hogy iga­zán és hűséggel szolgáljunk téged, itt e földi életben és majd az örökkévalóságban, Urunk, Jézus Krisztus által, ámen. — KÉTMANUALOS, pedálos or- gónaharmónium eladó. Kovácsné, Bp., I., Pauler u. 17. Telefon: 369— 853. — HARMONIUM, öt oktávos. szép orgona hangú regiszterekkel, kitű­nő állapotban 4500,— forintért el­adó. Budapest, vm.. Futó u. 41. II. 7. — ZONGORA olcsón eladó. Alois Kern gyártmányú, bécsi, egyenes- húros, 190X140 cm, kifogástalan ál­lapotban. Reegen Gertrud, Buda­pest, VIII., Kőris u. 6. III. 21. Istentiszteleti rend Budapesten 1972. május 28-án Deák tér de. 9. (urv) dr. Hafen- scher Károly, de. 11. (urv) dr, Ké­kén András, du. 6. Egyházzenei állítat — D. Káldy Zoltán. Fasor de. 11, du. 6, Dózsa György út de. fél 9. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57 /b. de. 10. (szlovák) Solymár János, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 10, de. 11. dr. Rédey Pál. Kő­bánya de. 10. Sülé Károly. Utász u. de. 9. Sülé Károly. Vajda Péter u. de. fél 12. Sülé Károly. Zugló de. 11. (urv) Boros Károly. Rákos­falva de. 8. Bízik László. Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út de. 11. Baranyai Tamás, du. 5. Szeretetvendégség. Váci út de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pest­újhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rá­kospalota Nagytemplom de. 10. Rá­kospalota Kistemplom du. 3. Rá­kosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosüget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (urv) de. fél 11. (német), de. 11. Curv), du. 6. Torockó tér de. fél 9. Óbuda de. 9. de. 10. (urv). XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Ta­kács József, de. 11. Takács József, du. fél 7. Csengődy László. Buda­keszi de. 8. Csengődy László. Pest- hidegkút de. fél 11. Filippinyi Já­nos. Kelenföld de. 8. (urv) Reuss András, de. 11. (urv) Reuss And­rás, du. 6. dr. Rezessy Zoltán. Né­metvölgyi út de. 9. (urv) dr. Re­zessy Zoltán, Nagytétény de. fél 9. Visontai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Törökbálint du. fél 5. Visontai Ró­bert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11, du. 4. Szeretetvendégség. — Szentháromság vasár­napján az oltárteritő színe: fehér. A délelőtti istentiszte­let oltári igéje: Jn 3, 1—8 (9— 15); az igehirdetés alapigéje: 2 Kor 13, 11—13. — GECSE—SZERECSENY. Takácsi társgyülekezetében, Gecsén és annak filiájában. Szerecsenyben új tisztségvise­lőket iktatott szolgálatukba május 7-én Ittzés János lel­kész. Gecsén a régóta betöl­tetlen jegyzői tisztségbe Csa­pó Jánost választották és ik­tatták be. Szerecsenyben a ti­zenegy évig hűséges szolgálat után lemondott Bolla Jenő gondnok helyére Bolla József került, akivel együtt iktatták be a gyülekezet új presbite­rét, Sipos Istvánt. — DEBRECEN. Május 7-én, vasárnap a nyíregyházi gyüle­kezet énekkara látogatta meg a gyülekezetét. Délután egy­házzenei műsor volt a temp­lomban, amelyen a nyíregy­házi énekkar kórusművekkel, Gáncs Aladár orgona játékkal és liturgiái előadással szolgált. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20.412—Vm. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 72.1667 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató A záró áhítatot Benkóczy Dá­niel esperes tartotta. — Szabó Gyula lelkész köszönő szavai után a debreceni gyülekezet énekkara megvendégelte a nyíregyháziakat és baráti be­szélgetéssel töltötték el a ren­delkezésre álló időt. — PESTÚJHELY. Pünkösd ünnepén hét új presbitert ik­tatott be a gyülekezet lelké­sze, Schreiner Vilmos: Bruck­ner Jenőt, Káldy Lajost, Lász­ló Pált, Reisz Józsefet, Sülé Gábort, Vadas Istvánt és Vá­gd Sándort. — Június 11-én, délután 5 órakor szeretetven­dégség lesz a templomban (XV. Maxim Gorkij tér), ame­lyen dr. Groó Gyula teológiai akadémiai tanár tart előadást az evangélikus istentisztelet lényegéről és új formáiról. — HÁZASSÁGI évfor­duló. Vargha András, a pest­lőrinci gyülekezet hűséges presbitere és felesége, sz. Matheidesz Mária április 30-án istentisztelet keretében ünne­pelték házasságkötésük 50 éves évfordulóját. Somlai Alajos felügyelő és Borsiczky Károly másodfelügyelő köszöntötték a jubilánsokat és adták át ne­kik a gyülekezet ajándékát. — Veszprémi Ferenc, a fa­sori gyülekezet több, mint húsz év óta hűségesen szolgáló egyházfija és felesége, sz. Szabó Ilona május 7-én ünne­pelték házasságkötésük 50. év­fordulóját a fasori templom­ban. Családtagjaik és a gyü­lekezet szeretettel vette körül őket e szép ünnepen. — HALÁLOZÁS. Döry Jó zsef, az árpási gyülekezet volt presbitere 71 éves korában el­hunyt. Május 7-én temették el nagy részvét mellett. — Weisz János, a bonyhádi gyülekezet kántora rövid szen­vedés után 76 éves korában elhunyt. Előzőleg a kismányo- ki gyülekezet kántor-tani tó ja volt 31 évig, majd nyudíjazá- sa után 11 évig Bonyhádon szolgált hűségesen haláláig. „És kiáltott egyik a másik­nak: szent, szent, szent a se­regeknek Ura, teljes mind az egész föld az ő dicsőségével”. (Ézs 6, 3) VASÁRNAP. — „Azzal di­csekedjék, aki dicsekszik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Űr, aki kegyel­met, ítéletet és igazságot gya­korolok a földön”. (Jer 9, 24 — Ef 1, 17 — Hm 11, 33—36 — Zsolt 145, 1—13) Az igazán nagyot alkotó emberek sze­rény emberek. Az odaadással, átéléssel, teljes energiával végzett munka nem kíván hír­verést. A dicsekvés sokszor szavakkal akarja pótolni azt, ami a tettekben elmaradt. Di­csekedni csak az igazság, a szeretet, a haladás megfontolt tetteivel lehet. De minek? Hi­szen ezek önmagukért beszél­nek! HÉTFŐ, — „fme az Űréi, a te Istenedéi az egek, és az egeknek egei, a föld és min­den, ami rajta van”. (5 Móz 10, 14 — 1 Jn 3, 1 — Ef 3, 14 21 — 1 Kor 15, 20—28) A Te­remtőé minden, amit megte­remtett. Ö szabta meg a jó rendet is a teremtettségben. Aki ezt a jó rendet megsérti, Vele kerül összeütközésbe. A természeten helyesen ural­kodni, az emberi együttélés, a szeretet törvényei szerint él­ni: áldás mindenki számára. De ezekkel visszaélni: életve­szélyes korlátoltság. A lég­kört, a vizet és még inkább az egyének és népek normális íapcsolatát fertőzni: belátha­tatlan következményű gonosz­ság. Isten nem hagyja annyi­ban! KEDD. — „Én terjesztem ki kezemmel az egeket és min­den seregüket én állítom elő.” .Ézs 45, 12 — Zsid 1, 2—3 — Kol 2, 1—9 — 1 Kor 15, 29— 34) Isten kezének alkotása minden, ami körülvesz min­ket. A hit számára ez bizton­ságot jelent. Isten sajátjának tekinti a teremtett világot. Ügy sajátjának, hogy szereti, védi, óvja, javát akarja, előbb­re segíti, Tudhatjuk, hogy az ő kezében vagyunk. Ebben a biztonságban bátran szegőd­hetünk az ő szolgálatába. Az ő szolgálata pedig a felebarát szolgálatára indít. Nem ne­kem, hanem nekünk alkotta Isten ezt a világot. Csak kö­zösen fedezhetjük fel, hogy Isten szeretete nyugszik raj­ta. SZERDA. — „Mikor pedig Jézus ezt hallotta, elcsodálko­zott és így szólt az őt köve­tőknek: Bizony mondom nék- tek, ilyen nagy hitet nem ta­láltam Izraelben senkinél. De mondom nektek, hogy sokan jönnejt napkeletről és nap­nyugatról és asztalhoz tele­pednek Ábrahámmal, Izsák­kal és Jákobbal együtt a mennyek országban.” (Mt 8, 10—11 — Mal 1, 11 — Ef 4,1— 6 — 1 Kor 15, 35—44) Isten országát nem lehet kisajátíta­ni. Isten mindenki számára ki­tárta szeretetét; és a keresz­tyének szeretetlenségére vall, ha ezt megpróbálják valakitől is elvitatni. Jézus ott is talál hitet, ahol a tanítványai fel sem tételezik. Sőt a választot­takénál nagyobb hitet! CSÜTÖRTÖK. — „Mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szentlélek.” (Mk 13, 11 — Jer 1, 7 — 4 Móz 6, 22— 27 — 1 Kor 15, 45—49) Min­den gondolat és minden szó mögött valamilyen indíték van. Lehetnek téves, megfon­tolatlan, megalapozatlan gon­dolatok és szavak. Az evan­gélium hirdetése azonban nem esetleges, kétes hitelességű szó. Ahol az evangélium hang­zik, ott a hirdető ember csak eszköz. Isten vigasztaló, meg­újító Szentleikének eszköze. Azért érdemel hitelt Isten igéje, mert mögötte a Szentlé­lek van. PÉNTEK. — „Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Űr! Boldog az az ember, aki őben­ne bízik.” (Zsolt 34, 9 — 1 Pt 2, 4 — Ef 1, 3—14 — 1 Kor 15, 50—53) Sokan úgy vélik, hogy Istenben bízni a kilátástalan, emberileg reménytelen hely­zetekben kell. Pedig az Isten iránti bizalom éppen a leg­hétköznapibb, legegyszerűbb dolgokban nyilvánul meg. Azt jelenti, hogy cselekvéseink­ben, döntéseinkben bizalom­mal érvényesítjük az ő aka­ratát, mert tudjuk, hogy. ez­zel az ő jóságának eszközeivé válunk. Bízunk abban, hogy az ő szolgálatra hívó akaratát cselekedni helyesebb, mint az önzés diktálta szándékokat SZOMBAT. — „Ezt mondja az Ür: ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gaz­dag se dicsekedjék a gazdag­ságával.” (Jer 9, 23 — 1 Kori, 30—31 — Ez 1, 4—6; 22—28 — 1 Kor 15, 54—58) A bölcses­ség, erő, gazdagság önmagá­ban még nem ok a dicsekvés­re. Ezek nyersanyagok. A fel- használásuk a döntő! Mire használja őket az, akinek ju­tott belőlük? Mások feje fölé akar kerekedni? Mindenkitől függetlenné akar válni? Ural­kodni akar általuk? Ha igen, akkor éppen nem dicsekvésre, hanem gyalázatra méltó esz­közök ezek. Akkor lehet ve­lük dicsekedni, ha a felebarát, az ember, az emberiség szol­gálatában állnak! Baranyai Tamás Poncius Pilátus VI. (Részlet Mihail Bulgakov: „A Mester és Margarita” című regényéből) Most egy szőke szakállas dalia állt a hely­tartó elé, sisakforgóján sastoll, mellén villo­gó arany oroszlánfejek, kardja markolatán ugyancsak arany lapocskák, háromszoros tal­pú saruja térdéig fűzve, bíborpalástja bal vállára vetve. A légió parancsnoka volt, a legatus. A prokurátor megkérdezte tőle, hol tartóz­kodik a sebastei cohors. A legatus közölte, hogy a sebasteiek a hippodrom előtti teret vették körül kordonnal, mivel ott fogják ki­hirdetni a népnek az ítéletet a bűnösök felett— A prokurátor ekkor elrendelte, hogy a le­gatus válasszon ki két centuriát a római co- horsból. Az egyik a Patkányölő vezényleté­vel a bűnösöket, a hóhérokat meg az ítélet végrehajtásához szükséges eszközöket kísérje a Koponya hegyre, s ha a szekerekkel oda­érkeztek, ők is csatlakozzanak a felső kor­donhoz. A másik centuria pedig haladéktala­nul induljon a Koponya hegyre, s kezdje meg annak bekerítését. Ugyanebből a célból — vagyis a hegy védelmére — a prokurátor meg­kérte a legátust, küldje oda segédcsapatul az egyik lovasezredet, az úgynevezett szíriai alát. Mikor a legatus eltávozott, a prokurátor megkérte titkárát, hívja a palotába a Szin- hedrion elnökét és két tagját, meg a jerusa- laimi templom főpapját; hozzátette azonban, hogy kéri, intézzék úgy, hogy mielőtt teljes számmal összeülnek, előbb négyszemközt be­szélhessen az elnökkel. Parancsát gyorsan, pontosan teljesítették, s a nap, amely különösen kegyetlenül perzselte a várost azokban a napokban, még nem ért delelőjére, mikor a kert legfelső teraszán, a lépcsőt őrző két fehér márványoroszlán előtt a helytartó találkozott József Kajafással, a Szinhedrion elnöki tisztét betöltő zsidó fő­pappal. A kér*, csendes volt. De amikor a prokurá­tor az oszlopcsarnokból kilépett a kert legfel­ső teraszára, az óriás elefántlábon magasló pálmák közé, és elébe terült az egész gyűlölt város, Jerusalaim, függőhídjaival, erődjeivel, és főként a semmiféle leírásba nem foglalha­tó hatalmas márványtömbbel, amely arany sárkánybőrt viselt tető gyanánt: a jerusalai- mi templommal, akkor éles hallásával oda­lenn, ahol kőfal választotta el a palotakert legalsó teraszát a város főterétől, halk, mély morajlást hallott, amelyből időnként vékony, gyenge kiáltások emelkedtek ki. Ebből tudta, hogy lenn a téren már sok ezer főnyi tömeg gyűlt össze, Jerusalaimnak a leg­utóbbi zavargások által fölizgatott lakossága, és ez a tömeg türelmetlenül várja az ítélet kihirdetését; a kiáltások pedig a sürgő-forgó ivóvíz-árusoktól erednek. A prokurátor azzal kezdte, hogy a főpapot meginvitálta az oszlopcsarnokba, hogy menedéket- keressenek a tűző verőfénytől, de Kajafás ezt udvarias bocsánatkéréssel visz- szautasitotta, s megmagyarázta, hogy a más­napi ünnep miatt ezt semmiképp sem teheti. Pilátus csuklyát borított kissé kopaszodó fe­jére, és a beszélgetés megkezdődött. Görög nyelven beszélgettek. Pilátus közölte, hogy megvizsgálta Jesua Ha-Nocri ügyét, és helybenhagyta a halálos ítéletet. Az aznap végrehajtandó halálos ítélet ezek szerint három bűnözőt sújt: Dismast, Ges- tast és Bar-Rabbant, azonkívül pedig ezt a Jesua Ha-Nocrit. Az első kettőt, aki a császár ellen lázította a népet, a római hatóságok fog­ták el harc közben, a prokurátor ítélkezett fe­lettük, következésképp az ő ítéletük megvál­toztatásáról szó sem lehet. A másik kettőt vi­szont, Bar-Rabbant és Ha-Nocrit, a helyi ha­tóságok fogták el, és a Szinhedrion ítélkezett fölöttük. Törvény szerint és szokás szerint a kettő közül az egyiket szabadon kell bocsáta­ni a ma kezdődő nagy ünnep a Pászka tiszte­letére. A helytartó tudni kívánja, hogy a Szin­hedrion melyik bűnöst akarja szabadon bo­csátani: Bar-Rabbant-e, vagy Ha-Nocrit? Kajafás bólintott, jeléül annak, hogy a kér­dés világos, majd ekképpen válaszolt: — A Szinhedrion Bar-Rabban szabadon bocsátását kéri. A prokurátor előre tudta, hogy a főpap így fog válaszolni, feladata azonban abban állt, hogy kimutassa: ez a válasz megdöbbenti. Művészien megjátszotta a meglepetést. Szemöldöke felszaladt gőgös homlokára, ál- mélkodva nézett a főpap szeme közé: — Megvallom, ez a válasz meglep — szólt szelíden. — Nincs itt valami félreértés? Pilátus közelebbről is megmagyarázta ál­láspontját. A római hatóság a világért sem akar beleszólni a helyi egyházi hatóságok jo­gaiba, ezt a főpap is tudván tudja; ámde az adott esetben nyilvánvalóan hiba történt. En­nek a hibának az orvoslásában pedig termé­szetesen a római hatóság is erősen érdekelt. Bar-Rabban és Ha-Nocri bűne valóban ösz- szemérhetetlen. Az utóbbit, aki egyébként nyilvánvalóan elmeháborodott, azzal vádol­ják, hogy ostobaságokat fecsegett Jerusa- laimban meg néhány más városban; az előbbinek bűne hasonlíthatatlanul súlyosabb. Nem elég, hogy több helyen nyíltan lazított, de még meg is ölt egy őrt, aki el akarta fog­ni. Bar-Rabban sokkalta veszélyesebb, mint Ha-Nocri, Az itt kifejtettek alapján a helytartó arra kéri a főpapot, revideálja határozatát, és ad­ja vissza szabadságát a két bűnöző közül an­nak, aki kevésbé veszélyes; márpedig ez, minden kétségen felül, Ha-Nocri, Nos, te­hát? __ Ka jafás halk, de szilárd hangon kijelen­tette, hogy a Szinhedrion behatóan megvizs­gálta az ügyet, és másodszor is csak azt mondhatja, hogy Bar-Rabban kiszabadítását kérik. — Hogyan? Még az én közbenjárásom után is? Ne feledd, hogy az én személyemben Ró­ma beszél! Főpap, ismételd meg harmadszor! — Harmadszor is közlöm, hogy Bar-Rab­bant fogjuk szabadon bocsátani — jelentette ki Kajafás halk hangon. Mindennek vége volt tehát, minden továb­bi szó fölösleges. Ha-Nocri mindörökre eltű­nik, nincs többé, aki a prokurátor szörnyű fő­fájását meggyógyítsa, nincs ellene más or­vosság, csak a halál. De nem ez a gondolat volt a legrosszabb. Ugyanaz a megmagyaráz­hatatlan szomorúság, amely már az oszlop- csarnokban is környékezte, most mélyen be­fészkelte magát leikébe. Megpróbálta magá­nak megmagyarázni, és különös dolog ötlött eszébe: homályosan úgy érezte, hogy valamit nem beszélt meg eléggé tüzetesen az elítélttel — vagy talán valamit nem hallgatott végig. Elhessegette magától ezt a gondolatot, és egy pillanat alatt eltűnt, éppoly hirtelen, ahogy jött. A gondolat elröpült, de a szomo­rúság továbbra is ott maradt, megmagyaráz­hatatlanul, mert azt a fura, felvillanó s tova­tűnő szót, amely most átsuhant a helytartó agyán, igazán nem lehetett magyarázatnak nevezni... „Halhatatlanság ... elérkezett a halhatatlanság...” De kinek a halhatatlan­sága? Ezt sehogy sem értette a prokurátor, de a puszta gondolatra a rekkenő hőségben is végigfutott hátán a hideg. — Rendben van — szólt. Ügy legyen. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom