Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1972-05-28 / 22. szám
Atya, Fiú, Szentlélek 2 Kor 13,11—13 Levele végéhez érve olvasóitól búcsúzik az apostol. Egy lélegzetvételre szól feléjük intelme, üdvözlése, áldáskívánása. Mindez lehet korának megszokott levélzáró formulája, számunkra ennél mégis jóval többet jelent. Pál apostol hitének gazdagságát csodálhatjuk ezekben a versekben. . IGÉNK MAI ÜZENETÉNEK MEGÉRTÉSÉBEN nagy segítségünkre van az Apostoli Hitvallás, minden keresztyén egyház elfogadott hitvallása. Egyházunk teológiájában — gyülekezeti, személyes keresztyén életfolytatásunkig lemenöen — mindig fontosnak tartottuk és tartjuk a sajátságos evangélikus hitvallások szem előtt tartása mellett a közös s így egyetemes Apostoli Hitvallást. De úgy, hogy mindhárom Hitágazatot (az Atyáról, a Fiúról, és a Szentlélekről szólót) egyforma hangsúllyal építjük bele a magyar evangélikus egyház szolgálatába, gondolkodásába, közösségek és hívek tudatába. Mert mindig baj van ott, ahol valamelyik egyház életében — de ez áll egyházi szervezetek, teológiai irányzatok, egyes keresztyén kegyességi irányzatok összefüggésében is, sőt még a személyes keresztyén hitem tartalmát és irányvonalát tekintve is igaz ez, — valamelyik Hitágazat a másik fölé nő, egyiket jobban kihangsúlyozzuk a másik rovására. HISZEK AZ ATYÁBAN. A teremtő Isten gazdagsága tükröződik az egész teremtett világon. Gondviselésének melegsége és éltető ereje átszövi az egész teremtettséget, mint ahogy a napfény és a levegő egyformán veszi körül az embert, bárhol éljen is az. És az ember ezt az isteni ajándékot veszi el önző, kizsákmányoló módon a másik embertől csak azért, mert annak más a bőre színe. A napfényből csak az árnyékot adja, a levegőből csak a dohosat. Hiszem, hogy Isten teremtett engem, minden teremtménnyel együtt... Isten megújító és az életet munkáló gondviselésének az akarata, hogjj ezekben a napokban távolkeleten blokád alá kerültek egy kis ország kikötői? Orvosság és kenyér, hal és rizs nélkül, — mert egy „keresztyén” ország keresztyén egyházai megbékélést szorgalmaznak, orvosság és kenyér helyett! Isten szeretete kizárja a blokádot és a háborút, a vérontást és a romokat, de erősíti és győzelemre viszi az emberséget és az igazságosságot! v HISZEK A FIÚBAN! Isten szeretetének a csúcsa ő. Aki Isten volt és emberré lett, hogy az embert megváltsa. De mire akart megváltani bennünket? Mi „célból” szenvedett és halt meg értünk? Az életre és az életért. Együtt a kettő. A mostani, földi életünket is megváltotta, abban eligazít, akarata, törvénye és evangéliuma által vezet. Kezünkbe, szívünkbe adja az ember szolgálatát, amelyet kis és nagy közösségek kérdései, feladatai között kell végeznünk. A megváltott ember nem égre- néző, de nem szemét behunyó ember. Hanem boldog és cselekvő tagja az emberiség nagy családjának, ahol hitével, életével, erejével és munkájával azon van, hogy minél több embernek legyen boldog élete, nagyobb kenyere, békességes otthona, igazságos társadalma. Ez az igazi kereszt-teológia! Mert ez szolgálat az emberekért, amint a Fiú is szolgálni jött és nem uralkodni. Ez Jézus Krisztus kegyelme ... HISZEK A SZENTLÉLEKBEN. A Lélek munkája ma még titok előttünk. Igazi valójában akkor lesz csak világos, amikor mindent szinről-színre látunk. Ma még ezt elrejtette előlünk Atyánk. De a Lélek közösséget teremtő, hitet adó, megtartó és munkáló erejével találkozunk. Keresztyénnek lenni nem név, hanem hitkérdés. És ezt Isten Szentlelke munkálja bennünk. De Ö vezet a szolgálat útján is, hogy ne csak szám vallja Krisztust Úrnak, és Istent Atyának, hanem életem, szolgálatom, odaállásom és elkötelezettségem is hűen kifejezze azt. Ezért nem halkul el ajkunkon áz ének pünkösd után sem: Jöjj Szentlélek Úristen! Karner Ágoston IMÁDKOZZUNK Szentháromság, egy igaz Isten! Magasztalunk téged, hogy istenséged titkát kinyilatkoztattad. Növeld hitünket, hogy igazán és hűséggel szolgáljunk téged, itt e földi életben és majd az örökkévalóságban, Urunk, Jézus Krisztus által, ámen. — KÉTMANUALOS, pedálos or- gónaharmónium eladó. Kovácsné, Bp., I., Pauler u. 17. Telefon: 369— 853. — HARMONIUM, öt oktávos. szép orgona hangú regiszterekkel, kitűnő állapotban 4500,— forintért eladó. Budapest, vm.. Futó u. 41. II. 7. — ZONGORA olcsón eladó. Alois Kern gyártmányú, bécsi, egyenes- húros, 190X140 cm, kifogástalan állapotban. Reegen Gertrud, Budapest, VIII., Kőris u. 6. III. 21. Istentiszteleti rend Budapesten 1972. május 28-án Deák tér de. 9. (urv) dr. Hafen- scher Károly, de. 11. (urv) dr, Kékén András, du. 6. Egyházzenei állítat — D. Káldy Zoltán. Fasor de. 11, du. 6, Dózsa György út de. fél 9. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57 /b. de. 10. (szlovák) Solymár János, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 10, de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Sülé Károly. Utász u. de. 9. Sülé Károly. Vajda Péter u. de. fél 12. Sülé Károly. Zugló de. 11. (urv) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Bízik László. Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út de. 11. Baranyai Tamás, du. 5. Szeretetvendégség. Váci út de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosüget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (urv) de. fél 11. (német), de. 11. Curv), du. 6. Torockó tér de. fél 9. Óbuda de. 9. de. 10. (urv). XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács József, de. 11. Takács József, du. fél 7. Csengődy László. Budakeszi de. 8. Csengődy László. Pest- hidegkút de. fél 11. Filippinyi János. Kelenföld de. 8. (urv) Reuss András, de. 11. (urv) Reuss András, du. 6. dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9. (urv) dr. Rezessy Zoltán, Nagytétény de. fél 9. Visontai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Törökbálint du. fél 5. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11, du. 4. Szeretetvendégség. — Szentháromság vasárnapján az oltárteritő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn 3, 1—8 (9— 15); az igehirdetés alapigéje: 2 Kor 13, 11—13. — GECSE—SZERECSENY. Takácsi társgyülekezetében, Gecsén és annak filiájában. Szerecsenyben új tisztségviselőket iktatott szolgálatukba május 7-én Ittzés János lelkész. Gecsén a régóta betöltetlen jegyzői tisztségbe Csapó Jánost választották és iktatták be. Szerecsenyben a tizenegy évig hűséges szolgálat után lemondott Bolla Jenő gondnok helyére Bolla József került, akivel együtt iktatták be a gyülekezet új presbiterét, Sipos Istvánt. — DEBRECEN. Május 7-én, vasárnap a nyíregyházi gyülekezet énekkara látogatta meg a gyülekezetét. Délután egyházzenei műsor volt a templomban, amelyen a nyíregyházi énekkar kórusművekkel, Gáncs Aladár orgona játékkal és liturgiái előadással szolgált. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20.412—Vm. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 72.1667 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató A záró áhítatot Benkóczy Dániel esperes tartotta. — Szabó Gyula lelkész köszönő szavai után a debreceni gyülekezet énekkara megvendégelte a nyíregyháziakat és baráti beszélgetéssel töltötték el a rendelkezésre álló időt. — PESTÚJHELY. Pünkösd ünnepén hét új presbitert iktatott be a gyülekezet lelkésze, Schreiner Vilmos: Bruckner Jenőt, Káldy Lajost, László Pált, Reisz Józsefet, Sülé Gábort, Vadas Istvánt és Vágd Sándort. — Június 11-én, délután 5 órakor szeretetvendégség lesz a templomban (XV. Maxim Gorkij tér), amelyen dr. Groó Gyula teológiai akadémiai tanár tart előadást az evangélikus istentisztelet lényegéről és új formáiról. — HÁZASSÁGI évforduló. Vargha András, a pestlőrinci gyülekezet hűséges presbitere és felesége, sz. Matheidesz Mária április 30-án istentisztelet keretében ünnepelték házasságkötésük 50 éves évfordulóját. Somlai Alajos felügyelő és Borsiczky Károly másodfelügyelő köszöntötték a jubilánsokat és adták át nekik a gyülekezet ajándékát. — Veszprémi Ferenc, a fasori gyülekezet több, mint húsz év óta hűségesen szolgáló egyházfija és felesége, sz. Szabó Ilona május 7-én ünnepelték házasságkötésük 50. évfordulóját a fasori templomban. Családtagjaik és a gyülekezet szeretettel vette körül őket e szép ünnepen. — HALÁLOZÁS. Döry Jó zsef, az árpási gyülekezet volt presbitere 71 éves korában elhunyt. Május 7-én temették el nagy részvét mellett. — Weisz János, a bonyhádi gyülekezet kántora rövid szenvedés után 76 éves korában elhunyt. Előzőleg a kismányo- ki gyülekezet kántor-tani tó ja volt 31 évig, majd nyudíjazá- sa után 11 évig Bonyhádon szolgált hűségesen haláláig. „És kiáltott egyik a másiknak: szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind az egész föld az ő dicsőségével”. (Ézs 6, 3) VASÁRNAP. — „Azzal dicsekedjék, aki dicsekszik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Űr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorolok a földön”. (Jer 9, 24 — Ef 1, 17 — Hm 11, 33—36 — Zsolt 145, 1—13) Az igazán nagyot alkotó emberek szerény emberek. Az odaadással, átéléssel, teljes energiával végzett munka nem kíván hírverést. A dicsekvés sokszor szavakkal akarja pótolni azt, ami a tettekben elmaradt. Dicsekedni csak az igazság, a szeretet, a haladás megfontolt tetteivel lehet. De minek? Hiszen ezek önmagukért beszélnek! HÉTFŐ, — „fme az Űréi, a te Istenedéi az egek, és az egeknek egei, a föld és minden, ami rajta van”. (5 Móz 10, 14 — 1 Jn 3, 1 — Ef 3, 14 21 — 1 Kor 15, 20—28) A Teremtőé minden, amit megteremtett. Ö szabta meg a jó rendet is a teremtettségben. Aki ezt a jó rendet megsérti, Vele kerül összeütközésbe. A természeten helyesen uralkodni, az emberi együttélés, a szeretet törvényei szerint élni: áldás mindenki számára. De ezekkel visszaélni: életveszélyes korlátoltság. A légkört, a vizet és még inkább az egyének és népek normális íapcsolatát fertőzni: beláthatatlan következményű gonoszság. Isten nem hagyja annyiban! KEDD. — „Én terjesztem ki kezemmel az egeket és minden seregüket én állítom elő.” .Ézs 45, 12 — Zsid 1, 2—3 — Kol 2, 1—9 — 1 Kor 15, 29— 34) Isten kezének alkotása minden, ami körülvesz minket. A hit számára ez biztonságot jelent. Isten sajátjának tekinti a teremtett világot. Ügy sajátjának, hogy szereti, védi, óvja, javát akarja, előbbre segíti, Tudhatjuk, hogy az ő kezében vagyunk. Ebben a biztonságban bátran szegődhetünk az ő szolgálatába. Az ő szolgálata pedig a felebarát szolgálatára indít. Nem nekem, hanem nekünk alkotta Isten ezt a világot. Csak közösen fedezhetjük fel, hogy Isten szeretete nyugszik rajta. SZERDA. — „Mikor pedig Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott és így szólt az őt követőknek: Bizony mondom nék- tek, ilyen nagy hitet nem találtam Izraelben senkinél. De mondom nektek, hogy sokan jönnejt napkeletről és napnyugatról és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal együtt a mennyek országban.” (Mt 8, 10—11 — Mal 1, 11 — Ef 4,1— 6 — 1 Kor 15, 35—44) Isten országát nem lehet kisajátítani. Isten mindenki számára kitárta szeretetét; és a keresztyének szeretetlenségére vall, ha ezt megpróbálják valakitől is elvitatni. Jézus ott is talál hitet, ahol a tanítványai fel sem tételezik. Sőt a választottakénál nagyobb hitet! CSÜTÖRTÖK. — „Mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szentlélek.” (Mk 13, 11 — Jer 1, 7 — 4 Móz 6, 22— 27 — 1 Kor 15, 45—49) Minden gondolat és minden szó mögött valamilyen indíték van. Lehetnek téves, megfontolatlan, megalapozatlan gondolatok és szavak. Az evangélium hirdetése azonban nem esetleges, kétes hitelességű szó. Ahol az evangélium hangzik, ott a hirdető ember csak eszköz. Isten vigasztaló, megújító Szentleikének eszköze. Azért érdemel hitelt Isten igéje, mert mögötte a Szentlélek van. PÉNTEK. — „Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Űr! Boldog az az ember, aki őbenne bízik.” (Zsolt 34, 9 — 1 Pt 2, 4 — Ef 1, 3—14 — 1 Kor 15, 50—53) Sokan úgy vélik, hogy Istenben bízni a kilátástalan, emberileg reménytelen helyzetekben kell. Pedig az Isten iránti bizalom éppen a leghétköznapibb, legegyszerűbb dolgokban nyilvánul meg. Azt jelenti, hogy cselekvéseinkben, döntéseinkben bizalommal érvényesítjük az ő akaratát, mert tudjuk, hogy. ezzel az ő jóságának eszközeivé válunk. Bízunk abban, hogy az ő szolgálatra hívó akaratát cselekedni helyesebb, mint az önzés diktálta szándékokat SZOMBAT. — „Ezt mondja az Ür: ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék a gazdagságával.” (Jer 9, 23 — 1 Kori, 30—31 — Ez 1, 4—6; 22—28 — 1 Kor 15, 54—58) A bölcsesség, erő, gazdagság önmagában még nem ok a dicsekvésre. Ezek nyersanyagok. A fel- használásuk a döntő! Mire használja őket az, akinek jutott belőlük? Mások feje fölé akar kerekedni? Mindenkitől függetlenné akar válni? Uralkodni akar általuk? Ha igen, akkor éppen nem dicsekvésre, hanem gyalázatra méltó eszközök ezek. Akkor lehet velük dicsekedni, ha a felebarát, az ember, az emberiség szolgálatában állnak! Baranyai Tamás Poncius Pilátus VI. (Részlet Mihail Bulgakov: „A Mester és Margarita” című regényéből) Most egy szőke szakállas dalia állt a helytartó elé, sisakforgóján sastoll, mellén villogó arany oroszlánfejek, kardja markolatán ugyancsak arany lapocskák, háromszoros talpú saruja térdéig fűzve, bíborpalástja bal vállára vetve. A légió parancsnoka volt, a legatus. A prokurátor megkérdezte tőle, hol tartózkodik a sebastei cohors. A legatus közölte, hogy a sebasteiek a hippodrom előtti teret vették körül kordonnal, mivel ott fogják kihirdetni a népnek az ítéletet a bűnösök felett— A prokurátor ekkor elrendelte, hogy a legatus válasszon ki két centuriát a római co- horsból. Az egyik a Patkányölő vezényletével a bűnösöket, a hóhérokat meg az ítélet végrehajtásához szükséges eszközöket kísérje a Koponya hegyre, s ha a szekerekkel odaérkeztek, ők is csatlakozzanak a felső kordonhoz. A másik centuria pedig haladéktalanul induljon a Koponya hegyre, s kezdje meg annak bekerítését. Ugyanebből a célból — vagyis a hegy védelmére — a prokurátor megkérte a legátust, küldje oda segédcsapatul az egyik lovasezredet, az úgynevezett szíriai alát. Mikor a legatus eltávozott, a prokurátor megkérte titkárát, hívja a palotába a Szin- hedrion elnökét és két tagját, meg a jerusa- laimi templom főpapját; hozzátette azonban, hogy kéri, intézzék úgy, hogy mielőtt teljes számmal összeülnek, előbb négyszemközt beszélhessen az elnökkel. Parancsát gyorsan, pontosan teljesítették, s a nap, amely különösen kegyetlenül perzselte a várost azokban a napokban, még nem ért delelőjére, mikor a kert legfelső teraszán, a lépcsőt őrző két fehér márványoroszlán előtt a helytartó találkozott József Kajafással, a Szinhedrion elnöki tisztét betöltő zsidó főpappal. A kér*, csendes volt. De amikor a prokurátor az oszlopcsarnokból kilépett a kert legfelső teraszára, az óriás elefántlábon magasló pálmák közé, és elébe terült az egész gyűlölt város, Jerusalaim, függőhídjaival, erődjeivel, és főként a semmiféle leírásba nem foglalható hatalmas márványtömbbel, amely arany sárkánybőrt viselt tető gyanánt: a jerusalai- mi templommal, akkor éles hallásával odalenn, ahol kőfal választotta el a palotakert legalsó teraszát a város főterétől, halk, mély morajlást hallott, amelyből időnként vékony, gyenge kiáltások emelkedtek ki. Ebből tudta, hogy lenn a téren már sok ezer főnyi tömeg gyűlt össze, Jerusalaimnak a legutóbbi zavargások által fölizgatott lakossága, és ez a tömeg türelmetlenül várja az ítélet kihirdetését; a kiáltások pedig a sürgő-forgó ivóvíz-árusoktól erednek. A prokurátor azzal kezdte, hogy a főpapot meginvitálta az oszlopcsarnokba, hogy menedéket- keressenek a tűző verőfénytől, de Kajafás ezt udvarias bocsánatkéréssel visz- szautasitotta, s megmagyarázta, hogy a másnapi ünnep miatt ezt semmiképp sem teheti. Pilátus csuklyát borított kissé kopaszodó fejére, és a beszélgetés megkezdődött. Görög nyelven beszélgettek. Pilátus közölte, hogy megvizsgálta Jesua Ha-Nocri ügyét, és helybenhagyta a halálos ítéletet. Az aznap végrehajtandó halálos ítélet ezek szerint három bűnözőt sújt: Dismast, Ges- tast és Bar-Rabbant, azonkívül pedig ezt a Jesua Ha-Nocrit. Az első kettőt, aki a császár ellen lázította a népet, a római hatóságok fogták el harc közben, a prokurátor ítélkezett felettük, következésképp az ő ítéletük megváltoztatásáról szó sem lehet. A másik kettőt viszont, Bar-Rabbant és Ha-Nocrit, a helyi hatóságok fogták el, és a Szinhedrion ítélkezett fölöttük. Törvény szerint és szokás szerint a kettő közül az egyiket szabadon kell bocsátani a ma kezdődő nagy ünnep a Pászka tiszteletére. A helytartó tudni kívánja, hogy a Szinhedrion melyik bűnöst akarja szabadon bocsátani: Bar-Rabbant-e, vagy Ha-Nocrit? Kajafás bólintott, jeléül annak, hogy a kérdés világos, majd ekképpen válaszolt: — A Szinhedrion Bar-Rabban szabadon bocsátását kéri. A prokurátor előre tudta, hogy a főpap így fog válaszolni, feladata azonban abban állt, hogy kimutassa: ez a válasz megdöbbenti. Művészien megjátszotta a meglepetést. Szemöldöke felszaladt gőgös homlokára, ál- mélkodva nézett a főpap szeme közé: — Megvallom, ez a válasz meglep — szólt szelíden. — Nincs itt valami félreértés? Pilátus közelebbről is megmagyarázta álláspontját. A római hatóság a világért sem akar beleszólni a helyi egyházi hatóságok jogaiba, ezt a főpap is tudván tudja; ámde az adott esetben nyilvánvalóan hiba történt. Ennek a hibának az orvoslásában pedig természetesen a római hatóság is erősen érdekelt. Bar-Rabban és Ha-Nocri bűne valóban ösz- szemérhetetlen. Az utóbbit, aki egyébként nyilvánvalóan elmeháborodott, azzal vádolják, hogy ostobaságokat fecsegett Jerusa- laimban meg néhány más városban; az előbbinek bűne hasonlíthatatlanul súlyosabb. Nem elég, hogy több helyen nyíltan lazított, de még meg is ölt egy őrt, aki el akarta fogni. Bar-Rabban sokkalta veszélyesebb, mint Ha-Nocri, Az itt kifejtettek alapján a helytartó arra kéri a főpapot, revideálja határozatát, és adja vissza szabadságát a két bűnöző közül annak, aki kevésbé veszélyes; márpedig ez, minden kétségen felül, Ha-Nocri, Nos, tehát? __ Ka jafás halk, de szilárd hangon kijelentette, hogy a Szinhedrion behatóan megvizsgálta az ügyet, és másodszor is csak azt mondhatja, hogy Bar-Rabban kiszabadítását kérik. — Hogyan? Még az én közbenjárásom után is? Ne feledd, hogy az én személyemben Róma beszél! Főpap, ismételd meg harmadszor! — Harmadszor is közlöm, hogy Bar-Rabbant fogjuk szabadon bocsátani — jelentette ki Kajafás halk hangon. Mindennek vége volt tehát, minden további szó fölösleges. Ha-Nocri mindörökre eltűnik, nincs többé, aki a prokurátor szörnyű főfájását meggyógyítsa, nincs ellene más orvosság, csak a halál. De nem ez a gondolat volt a legrosszabb. Ugyanaz a megmagyarázhatatlan szomorúság, amely már az oszlop- csarnokban is környékezte, most mélyen befészkelte magát leikébe. Megpróbálta magának megmagyarázni, és különös dolog ötlött eszébe: homályosan úgy érezte, hogy valamit nem beszélt meg eléggé tüzetesen az elítélttel — vagy talán valamit nem hallgatott végig. Elhessegette magától ezt a gondolatot, és egy pillanat alatt eltűnt, éppoly hirtelen, ahogy jött. A gondolat elröpült, de a szomorúság továbbra is ott maradt, megmagyarázhatatlanul, mert azt a fura, felvillanó s tovatűnő szót, amely most átsuhant a helytartó agyán, igazán nem lehetett magyarázatnak nevezni... „Halhatatlanság ... elérkezett a halhatatlanság...” De kinek a halhatatlansága? Ezt sehogy sem értette a prokurátor, de a puszta gondolatra a rekkenő hőségben is végigfutott hátán a hideg. — Rendben van — szólt. Ügy legyen. (Folytatjuk)