Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-01-16 / 3. szám

gpHrra, évfolyam, 3. szám 1972. január 16. ára: 2,— forint ORSZÁGOSÉ VA N GÉL I KU S HETILAP Az egyházak közösségében Részlet D. Iváldy Zoltán püspöknek az Országos Közgyűlésen elmondott jelentéséből. A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ vezető­sége és tagjai számára igaz öröm, hogy beletartozunk azok­nak az egyházaknak a közösségébe is, amelyek külföldön van­nak a különböző országokban és az is öröm, hogy aktív tag­jai lehetünk a különböző egyházi világszervezeteknek. Ami­kor velük összefüggésben közösségről, vagyis communióról, illetőleg koinoniáról beszélünk, éppen azt akarjuk hangsú­lyozni, hogy Jézus Krisztusban dinamikus közösségben va­gyunk velük, amelyet éppen az jellemez, hogy az adás-vevés szolgálatában állunk egymással. Ez azt is jelenti, hogy szíve­sen fogadunk el tőlük olyan jó szót, ami segíti szolgálatunkat, *de ugyanakkor azt is igényeljük, hogy ők is ugyanilyen nyi­tottan fogadják a mi jó szavunkat. Ügy látjuk, hogy az utol­só négy esztendőben a communiónak ez az értelmezése mind­két részről elfogadottá lett. A TOVÁBBI GYÜMÖLCSÖZŐ EGYÜTTMŰKÖDÉS, az eleven communió érdekében őszintén meg kell mondanom a következőket: 1. Az elmúlt négy esztendőben több esetben még mindig azt tapasztaltuk, hogy külföldi egyházi vendégeink egy része „bírói", illetve „professzori" székbe _ ül, amikor egyházunk szolgálatának értékeléséről van szó. Ügy gondolják joguk van ítéletet mondani rólunk és szolgálatunkról, vagy joguk van „kioktatni” bennünket arról, hogy tulajdonképpen mi is a helyes szolgálata az egyháznak a szocializmusban. Megvált­juk őszintén, nem vagyunk hajlandók az „elemistá.k” státu­sát elfogadni a külföldi „professzorokkal” szemben. Meggyő­ződésünk szerint nekik is és nekünk is a padokban van a he­lyünk, ahol figyelünk Isten tanítására az adott történelmi kö­rülmények között. Ezt követően egymástól is tanulhatunk. 2. Volt olyan tapasztalatunk is, hogy egyes külföldi testvé­reink többé-kevésbé egyenlőségi jelet tesznek a „nyugati ke- resztyénség” és a „keresztyénség” között, más esetben a „nyu­gati egyházak életformája” és a „keresztyén egyház életformá­ja" között. Mi tagadjuk ezeket az egyenlőségi jeleket és azt valljuk, hogy a nyugati keresztyén egyházak életformája nem kritériuma az egyház életformájának. Mi tartjuk ugyan a kontinuitást a nyugati egyházakkal és figyelünk életformáikra, de úgy gondoljuk, hogy az azonos fundamentumon a mi kö­rülményeink között más életformája is lehet az egyháznak, mint az ő egyházi életformáik. 3. Sajnáljuk, hogy sem az Egyházak Világtanácsa, sem a Lutheránus Világszövetség kőnyomatosaiban egyházunk életéről és szolgálatáról nem adnak sem mennyiségben, sem minőség­ben annyi információt, mint amennyit valamelyik nyugati or­szágban élő, nálunk jóval kisebb egyházak életéről adnak. Ha pedig mégis megjelenik valami hír rólunk, igen gyakran nem azokat ß pozitívumolcat tartalmazza, amelyeket pedig egy­házunk életével kapcsolatban bőven közölhetnének. Más eset­ben olyan régi történeteket közölnek, melyek olyan vi­lágból valók, amely világ végleg mögöttünk van. 4. Ha valaki hozzánk jön „antikommunista hit”-tel, vagy külföldön ebből a „hit"-ből beszél velünk, nem tudunk egy­mással szót érteni. Az antikommunizmust ugyanis mi olyan bálvány-hitnek tartjuk, amellyel nem tudjuk konfrontálni Jé­zus Krisztusban való hitünket. Ez két különböző dimenzió és lehetetlenné teszi a beszélgetést. 5. Arra is kérjük külföldről érkező vendégeinket, hogy jöj­jenek örömmel, nézzenek jól körül nálunk, szolgáljanak szí­vesén, de „dugárut” ne hozzanak magukkal. Gondolok olyan brossúrákra, amelyek teológiailag, vagy politikailag szeretnék „fellazítani” egyházunkat, vagy társadalmunkat. Viszont, örü­lünk minden olyan jó könyvnek és brossúrának, amelyek biz­tatnak bennünket arra, hogy fogjunk össze külföldi testvé­reinkkel az emberiség mai nagy kérdéseinek megoldásában, a béke biztosításában és a társadalmi igazságosság megvaló­sításában. VÉGÜL, HADD JELENTSEM KI, hogy a Keresztyén Béke- konferencia szolgálatával és célkitűzéseivel egyetértünk és a magyarországi evangélikus egyház mindent megtesz azért, hogy a Keresztyén Békekonferencia konkrét szolgálatát elvégezhes­se az egyházakban és a világban. MEGELÉGEDÉSSEL ÉS ÖRÖMMEL SZÁMOLOK BE ar­ról, hogy a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsá­nak keretén belül igazi testvériség van a tagegyházak között. Ez a testvériség nem udvarias, szép szavak hangoztatásából áll, hanem a szeretet melegségén kívül a tettek gyakorlásá­ban. E helyen is utalnom kell a református testvéregyházzal fennálló szószék és úrvacsorai-asztalközösségre, egymás isten- tiszteleti helyiségeinek közös használatára különösen is szór­ványterületen, sőt ugyanazon protestáns gyülekezet számára több helyen az evangélikus és református lelkészek felváltva tartanak istentiszteleteket. A testvériséget mélyítik a közösen rendezett imahetek, és reformációi emlékünnepek. E két utób­bi alkalmon együtt vagyunk az Ökumenikus Tanács többi tagegyházaival is, melyekhez ugyancsak testvéri kapcsolatok fUZTlßlC bBTlTlijiTllCßt'. E TESTVÉRISÉG ÉS ANNAK LÉGKÖRE teszi lehetővé számunkra, hogy közös teológiai munkát végezzünk, külö­nösen is az egyházi világszervezetek munkaüléseire és nagy­gyűléseire.,Az elmúlt években így elkészített közös bizony­ságtételeink bizonyára nem maradtak gyümölcs nélkül a kül­földi egyházak életében sem. Külön is ki kell emelnem a Ke­resztyén Békekonferenciával kapcsolatos közös munkálkodá­sunkat. EGYIK LEGSZEBB JELE a közös munkának a bibliafor­dítás mintegy 23 év óta folyó közös munkája. Nagyon remél­jük, hogy a szuperrevízió elvégzése után a jövő esztendőben legalább az Újszövetség új fordítása nyomdába kerülhet. A MAGYARORSZÁGI ROMAI KATOLIKUS EGYHÁZ­BÓL azokkal a vezetőkkel és lelkészekkel tartunk fenn gyü­mölcsöző jóviszonyt, akik velünk együtt azon az állásponton vannak, hogy a dogmatikai különbségek fenntartásával, együtt kell dolgoznunk a szocialista társadalom, építésében és az. em­beriség nagy kérdései megoldásának segítésében. Ügy gon­dolom, hogy ilyen tartalmú együttműködésünket a jövőben ptég fokozni is tudnánk. Jó tervekkel — a valóság talaján rAz Országos Elnökség köszöntése Az új esztendő első munkanapján az Országos Egyház dol­gozói, az országos egyházi munkaágak, osztályok vezetői Kar­ner Ágoston főtitkár vezetésével keresték fel az országos el­nökséget. Dr. Mihályfi Ernő országos felügyelő és D. Káldy Zoltán' püspök-elnök mellett helyet foglalt D. dr. Vető Lajos ny. püspök, dr. fekete Zoltán az Északi Egyházkerület fel­ügyelője, valamint D, dr. Ottlyk Ernő az Északi Egyházkerü­let püspöke. D. dr. Ottlyk Ernő püspök tolmácsolta a munkatársak jó­kívánságait. Köszöntésében többek között a következőket mondotta: Hálával gondolunk azokra az eredményekre, amelyeket az országos elnökség vezeté­sével értünk el az elmúlt év­ben. A VILÁGMÉRETŰ BÉKE- MOZGALOM támogatása egy­házunk egyik alapvető célki­tűzése. Ennek jegyében vég­zett jelentős munkát D. Kál­dy Zoltán püspök a skandi­náv országokban, mint a Bé­ke-világtanács egyik kikül­dötte. 1953 óta újra Budapes­ten tartotta ülését a Béke-vi- lágtanács, a békemozgalom legfőbb szerve. Népünknek szóló megtiszteltetés volt, hogy fővárosunkban jött ősz- sze a béke vezérkara. Szép számmal voltak jelen egyházi emberek is, közöttük Pimen metropolita, akit rövidesen az orosz ortodox egyház pátriár­kájává választottak. TÖBB EGYHÁZI NEMZET­KÖZI KONFERENCIA éve volt 1971. Ezek sorából ki­emelkedik a Keresztyén Bé­kekonferencia IV. nagygyűlé­se, amely azért jelentős, mert ez a mozgalom megerősödését, az eredeti célkitűzésekhez való visszatérést jelentette. A Keresztyén Békekonferencia Nikodim metropolitával, mint elnökkel az élen, és dr. Tóth Károly főtitkárral, új lendü­lettel foghat a munkához, hogy újra betöltse sajátos kül­detését az egyházi világszer­vezetek sorában. A másik nagygyűlés a dániai Nyborg- ban volt az Európai Egyházak Konferenciája VI. nagygyűlé­seként, ahol magyar ökume­nikus delegáció jelent meg, s képviselte az európai béke és biztonság ügyében a magyar álláspontot, a nevezetes Bu­dapesti Felhívás szellemében. Az Egyházak Világtanácsa Addisz Abbebában tartott központi bizottsági ülésén és a Lutheránus Világszövetség Tokióban tartott ülésén egy­házunk képviselői fontos szol­gálatot végeztek az egyházak nemzetközi fórumán, Tovább­fejlődtek kapcsolataink a Szovjetunióban élő egyházak­kal, mind abban a formában, hogy szorosan együttműköd­tünk nemzetközi kérdésekben, mind abban a formában, hogy látogatással is erősítettük a baltikumi egyházakkal 'a kap­csolatot. TÖBB JELENTŐS HIVA­TALOS KÜLFÖLDI VENDÉ­GÜNK volt, Svédországból, Amerikából, Csehszlovákiá­ból, Ausztriából, Nyugat-Né- metországból, akik jó benyo­másokkal hazamenve, kedve­ző képet adtak egyházunkról. Teológiánk díszdoktorrá avat­ta Renate Riemeck profesz- szornőt, aki a Keresztyén Bé­kekonferenciában végzett ki­emelkedő szolgálatot. A koeg- zísztencia jegyében . végzett nemzetközi munkánk így erő­síti az egyházak és a népek barátságát, ugyanakkor módot ad arra, hogy teológiai felis­meréseinket ismertessük és terjesszük nemzetközi dimen­zióban is. A NÉPI-NEMZETI EGY­SÉG JEGYÉBEN zajlottak le az országgyűlési képviselői és a tanácstag választások. A Ha­zafias Népfront programja magába ölelte népünk előbb- rehaladásának valamennyi reális célkitűzését, örömmel és büszkeséggel fogadtuk, hogy Mihályfi Ernő országos egyházi felügyelőt újra, D. Káldy Zoltán püspököt pedig először választották be az or­szággyűlés tagjai sorába, Le­hel Ferenc szombathelyi lel­késszel együtt. Koren Emil esperes a fővárosi tanácstag­ja lett. Sok esperesünk, lelké­szünk lett d megyei, járási, városi, községi tanács tagja. Ez a tény is mutatja, hogy egyházunk szolgálata mennyi­re megbecsült társadalmunk­ban, s ez további hűséges ma­gatartásra ad biztatást a ha­ladás ügyének, népünk szo­cialista perspektívájának szol- gálása terén. Két tudósunk­nak, D. dr. Pálfy Miklós, és dr. Prőhle Károly professzo­roknak, az Országos Béketa­nács arany békejelvényével való kitüntetése — 60-ik szü­letésnapjuk alkalmából — mutatja, hogy mennyire meg­becsült az a teológiai munka, amely a béke ügyének szol­gálatával összefügg. TOVÁBB SZILÁRDULT EGYHAZUNK EGYSÉGE. A szocialista társadalom keretei között kimunkált és megtalált utat egységesen és egyértel­műen járjuk. Ez tükröződött egyházunk közgyűléseiben is. A közös úton való egység nyert kifejezést az egyházke­rületi közgyűlések során is, a püspöki jelentésekben is, a két egyházkerület egymást kö­szöntő szavaiban is. A lelké- szi munkaközösségekben, egy­házunk teológiai műhelyeiben, tovább érett teológiai felisme­réseink sora. A kidolgozott té­mák tervszerűen fogták át a legfontosabb egyházi, egyház- politikai, politikai kérdéseket, s a rájuk adott válasz lelké­szt karunk haladó gondolko­dásmódját, előrevivő tanítását összegezi. így erősödött az el­múlt évben is közgondolkodá­sunk, közegyházi szemlélet- módunk, a közös úton való egységünk. EGYHÁZSZERVEZETI EREDMÉNYEK állnak mö­göttünk. Az országos egyházi elnökség vezetésével igen szorgalmas és körültekintő munkát végeztek országos in­tézményeink és bizottságaink. A július 2-i országos presbi­teri ülés határozatait a de­cember 10-i közgyűlésig vég­rehajtottuk, s ezzel sokat lép­tünk előre egyházszervezeti kérdésekben. A demográfiai kérdőívek megválaszolása nyomán felmértük egyhá­zunkban a tényleges helyze­tet. A statisztikai adatok dön­tő fontosságúak a reális kép kialakításához, a tervezéshez, jövő feladataink megoldásá­hoz. A Központi Alap szét­osztásának revíziója, a köz­egyházi járulékok kivetésének módja jelzik, hogy mennyire a valóságos helyzetre, az egy­házi realitásra építünk. Né­hány országos egyházi mun­kaág új vezetőt kapott. Virág Gyula esperes az országos diakóniai ügyvivő lelkész', Karner Ágoston főtitkár a Gyülekezeti Segély országos előadója. Amikor tizenöt sza­bályrendeletet alkotott az or­szágos egyház, ezzel az egy­házi élet különféle munkate­rületein érvényesítette azt a * 4 < 4 Köszöntés a Déli Egyházkerületben Évtizedekre visszanyúló hagyomány, hogy a pesti lelkészek és presbiterek újév napján, a délelőtti istentiszteletek után ösz- szegyűlnek a Déli Egyházkerület Püspöki Hivatalában, hogy kö­szöntsék az egyházkerület püspökét. ; A PESTI GYÜLEKEZETEK ; lelkészei, presbiterei és gyü- ■ lekezeti tagjai nevében Vi- rágh Gyula esperes köszöntöt­te bizalommal és szeretettel D. Káldy Zoltán püspököt. Az ' elmúlt évre visszatekintve ’ megállapította, hogy „mi szi­lárdan a munka világrendsze- ' re mellett állunk. Ezzel össze- ’ függésben nem volt hiába­való a szolgálatunk. Örömmel ’ mondhatjuk: meg tudtuk ten- ' ni a magunkét az emberért, ’ az igazságnak az érvényesülé- ' séért.” Ehhez a szolgálathoz ’ kaptunk mindig előremutató ’ és eligazító útmutatást D. . Káldy Zoltán püspöktől. Ezt '■ a vezetést és irányítást kérte I az esperes a püspöktől a most ' megkezdett évre is. A KÖSZÖNTŐRE D. KÁL­DY ZOLTÁN püspök vála­szolt, megköszönve a bizalmat és szeretetet. Hangsúlyozta, ; hogy neki is minden évben nyereség ez a találkozás, mert így is nyilvánvalóvá válik az az egység, mely az egyház né­pe és vezetői között van. 1972. évre „programiként arról szólt először, hogy jobb és aktívabb együtt gondolko­dásra van szükség ahhoz, hogy szolgálatunkat be tud­juk jól tölteni. Az olvi tisztá­zás után — melyet a közgyű­léseken elmondott püspöki je­lentések nagyon világosan tartalmaznak — több dologra hívta fel a figyelmet, melyre 1972-ben és a következő évek­ben különösen is figyelemmel kell lennünk. A HIT KÉRDÉSÉVEL ÖSSZEFÜGGÉSBEN a követ­kezőkre mutatott rá: „A hit elsősorban bizalom Isten iránt, engedelmesség neki — vertikális vonal ez — de ugyanakkor van a hitnek egy horizontális kivetítődése is: a (Folytrtás a 2. oldalon) célkitűzést, hogy jó rend és pontos fegyelem keretei kö­zött szolgálhassunk. A teoló­giai fejlődés mellett az egy­házszervezeti eredmények je­lentős mértékben erősítették és szilárdították szolgálatun­kat egyházunk diakóniai út­ján. 1971 az egyház egységé­nek, szervezeti megerősödésé­nek az éve! Isten adott erőt, indítást, Szentleiket és bölcsességet egyházunk egészének, hogy küldetését betölthesse mai vi­lágunkban. Az országos elnökség nevé­ben a köszöntésre D. Káldy Zoltán püspök válaszolt. Vá­laszában először is köszönetét mondott azért a jó munkáért, amelyet az Országos Egyházi Iroda dolgozói és az osztá­lyok vezetői, valamint egyes országos bizottságok az elmúlt évben végeztek. Majd ele­mezve a jelenlegi politikai és egyházi helyzetet, a most kez­dődő munkaév jó munkája érdekében néhány fontos szempontra hívta fel a figyel­met. Fontos feladatnak jelölte meg a püspök a közelmúlt­ban lezajlott egyházkerületi és országos közgyűléseken fel­vázolt elvi és gyakorlati prog­ramok tanulmányozását, amely jó segítséget és irányt ad nemcsak az országos mun­kaágak vezetőinek, de a gyü­lekezeti lelkészeknek, fel­ügyelőknek és maguknak a gyülekezeteknek is egyházi munkánk végzéséhez. Felhívta a püspök a'figyel- met újra a nemzetközi élet el­lentmondásaira, amely a szo­cializmus és kapitalizmus vi­lágméretű küzdelmében gyö­keredzik. Megbélyegezte a nemzetközi militarizmusnak azt a mesterkedését, amely- lyel igyekszik fenntartani és felszítani a háborús helyzetet Délkelet-Ázsiában és a Közel- Keleten és megakadályozni az európai béke és biztonság lét­rejöttét. Különösen is szé­gyenletesnek minősítette, hogy az Amerikai Egyesük Álla­mok karácsonykor próbálta ki új bombáit a Távol-Keleten. Értékelte azt az előrehaladást, amely a szocialista tábor sür­getése nyomán mutatkozik az európai béke és biztonság ügyében és reménységét fe­jezte ki, hogy a gátló ténye­zők ellenére ez az esztendő meghozza a remélt jelentős előbbrelépést. Hazánk,» népünk életében a további nyugodt fejlődésnek nézhetünk elébe. Kormányunk az adott feltételek, a reális te-; herbírás alapján tervezi a gazdasági élet, az életszínvo­nal további* javulását. Néhány jelentős évforduló közeledtét is jelezte a püs­pök. így elsőrenden említette meg a Magyar Történelmi Emlékbizottság megalakulásá­nak (1942) jubileumát. Ez a mozgalom annak idején ösz- szefogta és mozgósította ha­zánk politikai, társadalmi, kulturális életének haladó erőit a fasizmus ellen, a há­ború ellen, sürgette a mun­kás-paraszt szüvetséget és a Szovjetunióval békét és ba­rátságot követelt. Megterem­tette az alapját a később ki­bontakozott nemzeti egység­nek, a Hazafias Népfrontnak. Öröm számunkra, hogy ebben a mozgalomban jelentős sze­repet vállalt országos felügye-, lónk, dr. Mihályfi Ernő. A közelgő Petőfi-jubileum alkalmat ad annak tanulmá­nyozására, hogy a magyar evangélikus ember hogyan igazodhat el kora politikai és társadalmi életének kérdései­ben és hogyan vállalhat kö­zösséget népével. így segítheti a mai nemzedéket a realitá­sok meglátására és állásfogla­lásra a Mikszáth-évforduló. Buda és Pest egyesítésének 100 éves évfordulója az egész­séges patriotizmus alapján késztet arra, hogy ki-ki a ma­ga helyén építően segítse ke­rületének, falujának, városá­nak fejlődését. Az egyház belső életével kapcsolatban itt is hangsú­lyozta a püspök, hogy az egy­ház vezetőinek és népének együtt kell továbbhaladnia azon az egységesen kimunkált úton/ amelyen elindultunk és a lemaradás az egész egyház számára jelent ártalmat. A diakóniai szolgálatot a jövő­ben még konkrétabban kell végezni. Az egyes munkaágak fel­adatait jelezve azt kérte D. Káldy Zoltán püspök-elnök a jelenlevőktől és rajtuk ke­resztül egyházunk lelkészei­től és valamennyi munkásá­tól, hogy friss egyházpolitikai hozzáállással, a vállalt szol­gálatok hűséges elvégzésével, nagyobb aktivitással és fe­gyelmezetten segítsék célhoz jutni mindazt a tervet, ame­lyet a most kezdődő évre ma­gunk elé tűztünk Ehhez kí­vánt a püspök egyházunk va­lamennyi munkásának és egész népének hitet, erőt és jó egészséget. M. Gy,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom