Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-04-16 / 16. szám

Az iron szó becsülete Évek múltán is izgalommal írom rá Sajtótanácsunk megbí­zásából az Evangélikus Elet kefelenyomatára: Imprimatur, ami azt jelenti, hogy a nyomdatechnikai szempontból is felülvizs­gált oldalak nyomása elkezdődhet. Amit a szerkesztő eltervezett, szerkesztő bizottság megvita­tott, cikkírók megírtak, tördelőszerkesztő helyére tett, korrek­torok átnéztek — holnap tízezerszer megsokszorozódva indul el híveink otthonába, gyülekezetek iralterjesztésébe. utcai pa­vilonok polcaira, külföldi hittestvérek és világszervezetek asz­talára. Lapunk címe — Evangélikus Élet —- kifejezően jelzi, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház életéről adunk hírt. Ar­ról tájékoztatjuk az olvasót, hogy a szocializmust építő magyar hazában milyen teológiai, egyházpolitikai és politikai felisme­rések alapján él az egyház gyülekezeteiben, intézményeiben, egyházkormányzati szerveiben. HAZAI EVANGÉLIKUS HITTESTVÉREINK tájékozódását és hitbeli épülését szolgálja elsősorban lapunk és egész sajtó­munkánk. Hittestvéreket, gyülekezeteket, intézményeket és szerveket hoz közelebb egymáshoz az egy test közösségében az „országos evangélikus hetilap'’, hogy közös szolgálatunkat és egyéni feladatainkat minél teljesebben tudjuk elvégezni. Az egyéni és közösségi élet kérdéseire keressük közösen a választ az ige fényében, hogy gyülekezeteink tagjai és egyhá­zunk egésze evangélikus keresztyén hitünk alapján jól töltsék be küldetésüket népünk további boldogulása, a jóakaratú em­berek és népek eredményesebb összefogása és az egész embe­riség békés, igazságos, építő együttélése érdekében. Szélesre tárjuk az ablakokat. Az egész keresztyénség, az egész társadalom, az egész emberiség életére adunk kitekintést gyülekezeti tagoknak, presbitereknek, lelkészeknek, hogy tájé­kozódni tudjanak és állást tudjanak foglalni az egyházat és világot foglalkoztató kérdésekben. HATÁRAINKON KÍVÜL ÉLŐ keresztyének és egyházi szer­vezetek előtt is ablakot tárunk. Senkinek sem kell a szomszéd „súgására”, vagy a „jól értesültek” „forró drótjára”, vagy má- sod-harmadkézből kapott „félhivatalos” jelentésekre figyel­nie, ha tájékozódni akar hazai egyházunk életéről, vagy má­sokat akar arról tájékoztatni. Jóllehet vannak, akik a hideg- háborús idők rossz beidegzettsége nyomán még mindig szeret­nék ezt az információs módszert fenntartani. Egyházi életünk, „titkait”: örömeinket, eredményeinket gondjainkkal együtt mi „beszéljük ki”. Azoknak, akik őszinte testvéri szívvel kívánnak segíteni ab­ban, hogy egyházunk jól töltse be szolgálatát a szocialista tár­sadalom rendjében gyülekezetünk tagjainak hitbeli épülésére, egész népünk javára, illetve akik készek velünk együtt kon­tinensünk és az egész világ békésebb, szebb holnapjáért szol­gálatot vállalni, azoknak mi adjuk a kezébe a „lapot”, hogy jó szót szólhassanak hozzánk, értünk és velünk. Aki viszont eleve rosszul informálódik és hamis, rossz szán­dékú információt ad rólunk másoknak, vagy „kívülről”, illető­leg „felülről” akar ezek alapján beleszólni dolgainkba, ne cso­dálkozzék, ha 10 000 „lapon” kap választ. Ha tízezerszeresen leplezzük le azt a mesterkedést, amellyel szolgálatunk hite- lét, népünkhöz, államunkhoz való jó viszonyunkat, a keresz­tyénség családjával való kapcsolatunkat próbálja kétségessé tenni vagy megrontani. EGYÜTT VÉGEZZÜK SZOLGÁLATUNKAT azokkal a ha­zai keresztyén egyházakkal és közösségekkel, amelyek velünk együtt utat találtak az új társadalmi rendben. Közösen végzett sajtószolgálatunk és információs tevékenységünk építi közöt­tünk a testvéri kapcsolatokat, segít saját feladataink még jobb végzésében, és megnöveli bizonyságtételünk súlyát a nemzet­közi egyházi kapcsolatokban. Testvéri segítséget kívánunk nyújtani sajtónkon keresztül a világ keresztyénségének ahhoz az elkötelezéséhez, hogy be­csületes szóval, helyes döntésekkel, közös, egyértelmű és nyílt állásfoglalással és a tettek bizonyságtevésével a világ minden jóakaratú emberével, népével és vezetőjével segítse egy bol­dogabb, igazságosabb, együtt és egymásért élő világ kibonta­kozását. A MAGYAR SAJTÓ FELELŐS TEVÉKENYSÉGÉBEN is részt vállalunk, amikor népünk körén belül hittestvéreink felé végezzük a tájékoztatás, az értelmezés és eligazítás szolgálatát a hazai és nemzetközi politikai élet eseményeivel és feladatai­val kapcsolatban, a társadalmi élet kérdéseire adott vála­szainkban. a megoldások keresésében és segítőkészségünk meg­nyilatkozásaival. Szívesen vállaljuk a közösséget abban a fá­radozásban, amelyet hazai sajtónk népünk boldogulásán túl kontinensünk békéjéért és biztonságáért, Európa népeinek egymásratalálásáért és egymás segítéséért, a társadalmi igaz­ságosság világméretű győzelméért végez. Csak csepp a tengerben a mi sajtómunkánk még egy tízezer példányos lapjával és több ezres kiadványsorozatával is az el­múlt évtizedek szinte felmérhetetlenül felduzzadt információs és kommunikációs áradatához képest. Mégis hisszük, hogy ahogyan egy ember élete, munkája, állásfoglalása kihat az egész emberi közösség életére és jövőjére, úgy a mi szolgála­tunk is építőleg kapcsolódik bele az emberek, egyházak, népek egymás jobb megismerésének és segítésének, az embereket és népeket érintő ügyek és feladatok jobb megoldásáért végzett munkába. EGYHÁZI SAJTÓSZOLGALATUNKAT és benne informá­ciós tevékenységünket a Jézus Krisztus iránti engedelmesség­ben kívánjuk végezni. Nem tekintjük zsákmánynak azt a nagy lehetőséget, hogy a szocializmust építő Magyarországon, egy nem vallásos ideológiai alapokon élő államban ilyen méretek­ben végezhetünk sajtótevékenységet. Hanem azzal a lelkület- tel, indulattal szeretnénk szolgálni, amely a mi Urunkban volt, aki szolgai formában, azonosságot vállalva velünk, „informált” bennünket Isten embert és világot megváltó szeretetéről (Fii 2’ J~7^ Mezősi György Tördelőszerkesztő űr! Hí­veink gyakran találkoznak a Sajtóosztály kiadványai­val. Hallhatnánk valamit a Sajtóosztály múltjáról? Talán egy személyes vallo­mással kezdem. Már gimna­zista korom óta kapcsolatbein vagyok a sajtómunkával. An­nak idején mint iratterjesztő árultam az egyházi kiadvá­nyokat, később a teológián is végeztem ezt a munkát. így személyes szolgálatom össze­fonódik a Sajtóosztály szolgá­latával. A közelmúltban egy jelentést kellett készítenem a Sajtóosz­tályról. Akkor bukkantam rá az Evangélikus Élet 1951-es évfolyamában egy kis hírre, ami a Sajtóosztály létrehozá­sát adta tudtul. így tulajdon­képpen az 1951-es esztendőre tehetjük a Sajtóosztály szüle­tését Az elmúlt évben volt húszéves, de az idő rohaná­sában valahogy teljesen elfe­ledkeztünk erről az évfordu­lóról. Egyházunkban 1951 előtt is volt sajtómunka, s itt külö­nösen is az Evangélikus Élet szolgálatára gondolok. A köny­vek kiadását több kisebb vál­lalkozás végezte, mindegyik a maga elképzelése és az akkori lehetőségekhez mérten jelen­tette meg kiadványait. A Saj­tóosztály megszületése lehető­vé tette az előre eltervezett munkát. Az előbb említett je­lentés elkészítésekor kikutat­tam azt is, hogy mi volt a Saj­tóosztály első kiadványa. A rendelkezésemre álló adatok szerint ez Bókay János: 31 Zsoltár című munkája volt. A Sajtóosztály legfőbb te­vékenysége az első időkben az Evangélikus Élet hétről-hétre történő megjelentetése volt, s így bővült később a kiadvá­nyok sora. Üj korszakot jelentett a Saj­tóosztály életében az, amikor D. Káldy Zoltán püspök úr lett a Sajtóosztály vezetője, irá­nyítója. Ezzel alaposan átgon­ben. eíkötelezést is tartalmaz a számunkra, hogy egyházunk minden rétegének szolgáljunk: gyermekeknek és felnőtteknek, híveknek és lelkészeknek egy­aránt De nem tudok a jelenről úgy beszélni, hogy ne vegyem sor­ra először eddigi kiadványain­kat. Nem időrendi, hanem tár­gyi sorrendiben említem azo­kat. Egyházunk diekóniai teo­lógiáját, útját, szolgálatát hí­ven tükrözi, foglalja össze D. Káldy Zoltán püspök úr „Üj úton” című könyve. Tördelő- szerkesztői munkám első ki­adványa dr. Nagy Gyula: Egy­De meg kell említenem az énekeskönyvet, az évről évre megjelenő, s nagy népszerű­ségnek örvendő „Evangélikus Naptár”-! és a toibliaolivasó „Ü tmutató”-t Hogyan és hol készülnek a Sajtóosztály kiadványai? Sajtóosztályunk első felügye­leti és irányító szerve az Or­szágos Egyház Közgyűlése ál­tal megválasztott Sajtótanács. Ez hivatott ama. hogy évről évre elkészítse a következő évi kiadói tervet, s több évre elő­re felkérje a szerzőket. Ha egy kiadvány kézirata elkészül, azt először D. Káldy Zoltán püs­pök úr nézi át, majd a Sajtó­tanács által megbízott két egyházi lektor véleményezi. Amennyiben, a kézirat elfoga­dásra kerül, akkor kapja meg a tördelőszerkesztő, készíti elő a nyomdába adásra, tervezteti meg a címlapot. Csak a köszönet hangján említhetem meg az Athenaeum Nyomda, a Zrínyi Nyomda, az Egyetemi Nyomda és a Győr- Sopron megyei Nyomda Vál­lalat dolgozóit, akik nagy hoz­záértéssel és gonddal készítik el az Evangélikus Életet, a Lelkipásztort és a többi kiad­ványokat. Könyveink a finn egyház ál­tal ajándékozott papíron ké­szülnek, míg a hittankönyvek­hez, az Evangélikus Élethez és a Lelkipásztorhoz államunk biztosítja a szükséges papírt. Mik a Sajtóosztály ter­vei? Terveink között szerepel a kommentársorozat további kö­teteinek a megjelentetése. Az egyes könyvek írói már évek­kel ezelőtt megkapták a fel­kérést A megkezdett sort a következőkben a korinthusi levelekkel, Márk evangéliumá­val, a fogsági levelekkel és Mózes könyvével szeretnénk ' folytatni. Nyomdában van az új imád- ságoskönyvünk, amelynek „Ma így imádkozzatok!” a címe, és a „Hitünk — Életünk” című, úgynevezett szórványhittan- könyv. Űj novelláskötet kiadását is tervezzük, valamint olyan ki­sebb lélegzetű kiadványokat is, amelyek előbbre visznek a hit, a szeretet, a másik embe­rért, a világért végzendő f<# v lős diakónia útján. Végül egy személyes kér­dés: hogyan lesz valaki tördelőszerkesztő? Teológiát végeztem én is ép­pen úgy, mint a többi lelkész­társam. Egyházunk vezetősége 1967. január 1-ével bízott meg ezzel a szolgálattal. Hogy a „szakmában” is jártas le­gyek, beiratkoztam az Újság­író Akadémia hároméves tör­delő- és képszerkesztői tagoza­tára, aminek most utolsó éves hallgatója vagyok. Élő Krisztus — élő egyház Aki az Otestamentumot végigolvassa — legyen szakképzett teológus, vagy egyszerű gyülekezeti tag —, az többek között két dolgot biztosan észrevesz. Az egyik: a választott nép „lel­ki paráznasága”, az egyistenhit felcserélése és összeötvözése az őket körülvevő népek pogány istenhitével. A másik: egy minden értelmet meghaladó kegyelmi sorozat Isten részéről. A próféták Istent emberi tulajdonságokkal ruházzák fel, hogy érzékeltetni tudják emberi fogalmakkal Istent, aki mint meg­csalt férj hajlandó visszafogadni az „elpártolt Izraelt és a hit- szegő Júdát”. Mi keresztyének már tudjuk — az Újszövetség ismereté­ben —, hogy ennek a kegyelmi sorozatnak motiválója az üdv­történet centruma volt: KRISZTUS. Tehát már Krisztus előtt is őérte történik a kegyelem, csakúgy, mint utána. Történeti világunkba még nem született bele és mégis hatással volt arra, csakúgy, mint most, amikor eltávozott a tér és az idő világából. A Szentírás bizonysága szerint az élő egyház élete az élő Krisztus által munkált élet, a „Krisztus teste” élete. Ezt a munkáját a Szentlélek által gyakorolja, aki életre hívta az első keresztyén gyülekezeteket és életben tartja mind a mai napig. Amikor és ahol felhangzik az evangélium, ott maga Krisztus szól — emberi szájon keresztül. Amikor az ő nevében ke­resztelnek feketét, sárgát vagy fehéret, akkor ö van jelen és vesz fel új tagokat „testébe” és részesíti őket halálában és feltámadásában. Ahol kiosztják az úrvacsorát, ott is ő van jelen a kenyérben és borban, mint aki személy szerint értünk meg- feszíttetett és feltámasztatott azért, hogy az egyház élő tagjai legyünk. Élő tagjai egy gyülekezetnek csak akkor lehetünk, ha a megtérésre hívó Isteni Szó megérint bennünket. Csak így szü­leihetik meg bizalmunk Isten iránt és szolgálatunk a másik ember és a világ érdekében. Kalácska Béla Még sokáig folytathatnánk a beszélgetést. De ez a néhány vil­lanás talán elég ahhoz, hogy híveink legalább bepillantást nyer­jenek egyházunk sajtómunkájába. Aki felkeresi a Puskin ut­cában levő Sajtóosztályunkat, személyesen is találkozhat ki­adványainkkal. A mai vasárnap egyházunk rendelkezése szerint sajtóvasárnap. Egyházunk betűszolgálatáról olvasóink két cikkben is olvasnak. A hús­vét ünnepe utáni második vasárnapot jelölte ki egyházunk, amikor nemcsak azok, akik felelősei a sajtómunkának, hanem egész egyházunk hálát ad Istennek a nyomtatott betűn ke­resztüli bizonyságtevés ajándékaiért. Sajtószolgálatunk széles körű feladata komoly anyagi áldozatokat követel egyházunk­tól. Hiszen — ha csak az Evangélikus Életet vesszük, — szór­ványhíveink részére ingyen, hetenként száznál több példányt küldünk, hogy távol a gyülekezettől is olvasói legyenek la­punknak. Sajtószolgálatunk anyagi tehervállalásához kérjük kedves Hittestvéreink áldozatát ezen a mai vasárnapon, ami­kor a perselypénz egyházunk sajtószolgálatát van hivatva tá­mogatni. Az istentiszteleti perselybe helyezett forintjaikkal segítjük a nyomtatott betűn keresztül egyházunk szolgála­tát. Köszönjük áldozatát! I i > k A nyomtatott betűvel szolgálunk Egyházunk a húsvét utáni második vasárnapon az egyházi i sajtóra hívja fel a figyelmet akkor, amikor ezt a vasárnapot • sajtóvasárnappá teszi. Sokszor olyan magától értetődő szá­munkra az, hogy napról napra elővehetjük a Bibliánkat, ima­- könyvünket, a templomban kinyithatjuk az énekeskönyvet, s- hétről-hetre bekopogtat hozzánk egyházunk nyomtatott követe, ! az Evangélikus Élet, s lelkészeink elővehetek a lelkészi szak­- folyóiratot, a Lelkipásztort. Minden sokszor magától értődő- számunkra, pedig addig, amíg egy kéziratból újság, vagy könyv lesz, sok hitre és imádságra, sok tervezésre és munkára van I szükség. A sajtóvasárnap előtt felkerestük Harkányi László ■ tördelő-szerkesztőt, és megkértük arra, hogy ismertesse hí­- veinkkel a Sajtóosztály szolgálatát. dőlt, pontosan megtervezett lett a munkánk, ami ma is jel­lemzője egész tevékenységünk­nek. :r€ ♦ ' t •$. A Sajtóosztály néhány kiadványa Mondjon valamit a Saj­tóosztály jelenlegi munká­járól. A jelenlegi munkánkat tu­lajdonképpen az 1966. évi Zsi­nat határozta- meg s foglalta össze az Egyházi Törvények III. törvényének 6. §-ábanígy: „A Magyarországi Evangéli­kus Egyház a lelkészek kép­zése és továbbképzése, vala­mint a gyülekezeti tagok ne­velése és h-i'tvallásos öntudatá­nak az erősítése céljából fon­tos feladatnak tartja az egy­házi sajtószolgálatot, melynek érdekében működteti a Sajtó- osztályt” Tulajdonképpen ez az, ami az egész munkánkat meghatározza. Mert a törvény kitárja a lehetőségeket, de egy­ház a mai világban című szo- ciá'letikája volt. Külön szeretném kiemelni a kommentársorozatunkát. Azo­kat a kiadványokat, amelyek a Biblia egy-egy könyvének magyarázatát tartalmazzák. Így a Jakab levelét, a Zsoltá­rok könyvét, a Jeremiás I. és ; II. kötetét, a Lukács evangé­liumát és a János leveleit - Ezek a kiadványok szinte egyedülállóak az egyházunk életében, ami az előre terve­zést, a rendszerességet illeti. A „Hűség Istenhez és népünk- - höz egyházunk történelmé­ben” című kiadvány egyház- történet, az „Irgalmadat ének- : lem” énekes-könyvünk szerzői­re irányítja az olvasók figyel­mét, a „Csendes szobák — nyi­I tott ablakok” áhítatoskönyv, az „Így leszel áldás” verses­könyv. Hosszan tudnám so­rolni az évek folyamán meg- ; jelent, de ma már nem kap­ható könyveket. Itt csak hadd 1 említsem meg a „Somvirág” : című szépirodalmi kötetünket . Megemlítem még a hittan- i könyveket, amelyek minden i osztály részére rendelkezésre i állnak, valamint a Kis Kátét 1 és a Konfirmációd Kátét. 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom