Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1972-04-09 / 15. szám
XXXVII. ÉVFOLYAM, 15. SZÁM 1972. április 9. Keresztyének Ázsia békéjéért A Keresztyén Békekonferencia Munkabizottsága 1972. március 9—12-ig India fővárosában, Újdelhiben tartotta ez évi első ülését. Ez volt az első alkalom, hogy a mozgalom vezető testületé a Harmadik Világ területén ülésezett. Most különös figyelemmel fordult Ázsia problémái felé. Ez a körülmény egyaránt tükröződött a főreferátumban, a határozatokban s a konferencia fogadtatásában. A KERESZTYÉN BÉKE- KONFERENCIA vezető testületé találkozott az indiai egyházi és társadalmi élet legmagasabb személyiségeivel. A megnyitó ülésen a fogadóbizottság elnöke, Nazir püspök, az északindiai keresztyén egyház elnöklő püspöke meleg szavakkal köszöntötte a Munkabizottságot. Jelen volt a megnyitáson Chrysostomos metropoli- ta, az indiai ortodox egyház feje, az Indiai Egyházak ökumenikus Tanácsának elnöke is. A tanácskozásokon vendégként mindvégig részt vett M. M. Thomas professzor, az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának elnöke. V. V. Giri indiai államelnök az újdelhii elnöki palotában fogadta a Munkabizottságot s elismeréssel szólt a keresztyén egyházak béketörekvéseiröl, különösen azokról az erőfeszítésekről, amelyeket a Keresztyén Békekonferencia a sokat szenvedett Bangla Desh érdekében fejtett ki. Külön kiemelte, hogy Mahatma Gandhi milyen nagyra értékelte és mennyire becsülte Jézus Krisztust és állandóan tanulmányozta tanításait. Az indiai egyházak képviselőinek és a Keresztyén Békekonferencia tagjainak találkozóján V. S. Pathak álelnök jelent meg s a vallások összefogását hangsúlyozta a béke érdekében. V. K. Krishna Menon, volt indiai hadügyminiszter, a Béke-Vi- lágtancs egyik elnöke, a Békevilágtanács üdvözletét tolmácsolta. Indira Gandhi miniszterelnök asszony a választások okozta erős elfoglaltsága ellenére is talált időt, hogy találkozzék a Keresztyén Béke- konferencia elnökségével s meleg szavakkal méltatta a Keresztyén Békekonferencia munkáját. AZ ÚJDELHII TANÁCSKOZÁSOKON a Munkabizottság Paul Verghesenek „Keresztyén békestratégia Ázsiában" címmel tartott főreferátuma alapján a békestratégia politikai, gazdasági, társadalmi, nevelési és lelki vonatkozásait tette vizsgálat tárgyává. Külön felhívással fordult Ázsia keresztyénéihez, amelyben többek között ezt olvassuk: „A mai ember konkrét helyzetéért érzett keresztyén gond komoly találkozást és becsületes párbeszédet kíván meg a más val- lású emberekkel és más ideológiák híveivel. A világ szenvedéseiben és örömeiben való osztozás komolyan vétele képessé teszi önöket arra, hogy aktívan és konkrétan működjenek közre a békének, az igazságosságnak és az emberi méltóságnak az egész emberiség számára való megteremtésében. A keresztyén embernek nem szabad megvárnia a háború kitörését, hogy elkezdjen törődni a békével". A MUNKABIZOTTSÁG EGY MÁSIK FONTOS HATÁROZATA Bangla Desh ügyével foglalkozik. Többek közt ezeket mondja: „Ami Bangla Desh- ben történt, radikalizáló hatással lesz az egész szubkontinens politikájára, mivel meggyorsítja az emberi méltóságért és szabadságért vívott harcot s új reményt nyújt a béke számára. A világ államai közül már eddig is igen sokan elismerték Bangla Desht. Az új államnak haladéktalanul meg kell kapnia az őt megillető helyet az ENSZ-ben. Irreális és szerencsétlen egyes államoknak — mint az USA-nak és Kínának az a politikája, hogy nem ismerik el Bangla Desht. Erőteljes tiltakozást kell, hogy kiváltson minden olyan kísérlet, amely feszültséget és bizonytalanságot akar teremteni ezen a területen... A Keresztyén Békekonferencia szolidaritást vállal Bangla Desh népével, kifejezi jókívánságait és ■ támogatásáról biztosítja abban a feladatában, hogy újból felépítse államát, valamint azokban az erőfeszítésekben, amelyekkel igazságos társadalmi rendet akar biztosítani". AZ ÁZSIAI ÜGYEK MELLETT EURÓPÁRÓL SEM FELEDKEZETT MEG a Munka- bizottság s az európai biztonság ügyében hozott határozat hangsúlyozza, hogy elérkezett Európa számára az az idő, amikor ki kell lépnie a hidegháború korszakából és meg kell teremtenie a biztonság és együttműködés rendszerét. Az ilyen rendszert ellenző erők halogatják az európai államok konferenciájának összehívását. A Varsói Szerződés tagállamainak prágai nyilatkozatában az európai biztonsági és együttműködési konferencia iráúyelveiként leszögezett hét pont megfelelő keretet biztosít az európai biztonsági rendszernek a népek érdekei szerint való megvalósításhoz. Dr. Bartha Tibor püspöknek a brüsszeli kezdeményezésről adott tájékoztatása alapján a határozat kimondja, hogy a Keresztyén Békekonferencia helyesli a Népek Kongresszusának 1972. június 2—5-ig Brüsszelbe történt összehívását és kéri az egyházakat és keresztyéneket, hogy aktív részvételükkel támogassák annak előkészítését és lebonyolítását AZ EGYHAZAK VILAGTANACSA Dr. Eugen C. Blake az Egyházak Világtanácsának főtitkára,- azonos tartalmú levéllel kereste fel Alekszej Koszigint, a Szovjetunió minisztertanácsának elnökét es Willy Brandtot, az NSZK kancellárját, amelyben arra kérte a két államférfit, hogy a maga részéről tegyen meg mindent azért, hogy az NDK hivatalos képviselői résztvehessenek az ENSZ júniusi, Stockholmban tartandó természetvédelmi konferenciáján. A főtitkár annak a véleményének adott kifejezést, hogy az ilyen tanácskozáson, ahol az emberiség jövőjéről lesz szó, minden állam képviselőinék módot kell adni a részvételre. Mint ismeretes, az ENSZ hivatalos tényezői mind ez ideig elutasították az NDK jelentkezését Megérk eztek? Néhány hettel ezelőtt a konfirmációi oktatás megkezdéséről és célkitűzéseiről írtunk. Az idő gyorsan múlik s most már az idei konfirmáció befejezéséhez értünk. Az az izgalom, mely az induláskor a lelkészt töltötte el, (milyenek is lesznek az érkező fiatalok, a jövendő egyház tagjai?) most a konfirmandusokat s családtagjaikat jellemzi: vizsga és ünnepi istentisztelet előtt álltén szerepelnie. Alig tudták őt megvigasztalni. Megható az a szeretet és várakozás, ahogyan a családok és az egész gyülekezet körülveszi a konfirmandusokat. Ajándékokat kapnak, szép ruhákban lépnek az oltár elé, csupa mosoly, csupa simo- gatás és imádság kíséri lépteiket. A mi gyülekezetünkben a presbiterek kedves javaslata volt, hogy ki-ki vállalja egy- egy konfirmandus megajándénak, összegyülekeznek a rokonok, hogy kíváncsi szeretettel körülvegyék a „gyülekezet felnőtt tagjai sorába lépő” gyermeküket. Valójában azonban a lelkész izgalma sem szűnik meg, mert még a jól sikerült vizsga és valóban ünnepi isten- tisztelet alatt és után is ilyen kérdések foglalkoztatják: hová jutottunk velük, mit tudtunk világossá tenni számukra és mi maradt az idő korlátozottsága miatt homályban? Mire kell még figyelmeztetnünk a szülőket és gyülekezeteket és hogyan segíthetjük mi magunk is további keresztyéni és emberi formálódásukat? Mert az kétségtelen mindnyájunk előtt, hogy a konfirmációi ünnepély nem „célhoz érés” és lezárás, hanem inkább kezdet. Hová jutottak s hol tartanak tehát a mostani konfirmandusok? START-ENGEDÉLYIG. — Nemrégiben egy fiatal sportolónk először indulhatott el válogatottként egy versenyen. Sok-sok kemény munka és sok vágyakozás előzte meg válogatottként való bemutatkozását, nagy örömmel fogadta a lehetőséget. A versenyen azután nem sikerült jól, tehetségéhez mérkőzését és személyes megismerkedés által a felnőtt keresztyén ember bizonyságtevését és tanácsadását. — Mindezen jó jelek és bizonyságok ellenére tudnunk kell, hogy ők a konfirmáció befejezésével még csak a „start-engedélyt” kapták meg s ezt követi a „verseny”, vagyis a tevékeny élet, iskolai tanulás, galyavalasztás, elhelyezkedés a 1 társadalom szüntelenül munkálkodó tagjai között és elhelyezkedés a családi életben, valamint az egyéniség kibontakoztatásának, mindig szélesülő felelősség vállalásának lehetőségeiben. Ahogyan megtiszteltetésnek tarhatja egy fiatal sportoló a magyar válogatottságot, úgy kell Isten előtt és emberek között megtiszteltetésnek éreznie a konfirmandusnak hogy magyar evangélikus keresztyén ember lehet. Magyar — tehát egy békeszerető, szocializmust építő, a népek nagy közösségében a haladást és igazságoáságot hirdető és képviselő, nagy történelmi tanulságokkal és gyönyörű kulturális kincsekkel rendelkező nép aktív tagja. Evangélikus — tehát az evangélium örömüzenetét alapvetően megélő, Isten igazságát és szeretetét szüntelenül kereső, történelmi harcokban edződő és a mai Magyarországon jó utat talált s követő egyház tagja. Keresztyén — tehát a Jézus Krisztus nevét valló nagy család tagja, ahol a tanításbeli eltérések ellenére az Ö megváltói műve, életet és örök életet munkáló szeretete az igazi összetartó erő. Ember — tehát a Földön élő emberiség egy tagja, aki nem élhet csak önmagáért, nem zárkózhat el saját életlehetőségeinek biztosításával, hanem aki tagjaiban, idegeiben, gondolataiban és cselekvésében hordozza más tagok, közeliek és távoliak gondját és örömét, küzdelmét és jó törekvéseit. Erre a „versenypályára” indítjuk el a konfirmandusokat Világos, hogy még sok-sok segítséggel és tanáccsal kell mellettük állnunk, ha azt akarjuk, hogy jól versenyezzenek, megtisztelő nevükre megbecsülést hozzanak. Ezért olyan helytelen bármilyen oldalról nézzük is a „kikonfirmálás” gondolata, amely sok evangélikus család tudatában még él, vagyis hogy a konfirmációval megtettek mindent, amire a gyermeknek egyházzal való kapcsolatát, keresztyén élettel való megismerkedését erkölcsi magatartását illetően szüksége van! Az Egyház Ura is és társadalmunk is azt várja mindnyájunktól, hogy segítsük őket tovább a becsületes emberi életfolytatásban való meggyö- kerezésben és erősödésben. JÓ ELHATÁROZÁSOKIG. Ha korábbi cikkünkben azt említettük, hogy a mai tizenéveseknek okos kérdéseik és a magas színtű iskolai nevelés következtében általános tájékozottságuk van, akkor most, az oktatás befejezésekor azt is hozzátehetjük, hogy ezeknek a fiataloknak a jövőre nézve jó terveik, leleményességről tanúskodó célkitűzéseik s elhatározásaik vannak! Öröm hallgatni őket, hogy hogyan kapcsolják ezeket a legújabb, még a felnőttek számára is új lehetőségekhez és ismeretekhez Ezek a fiatalok békében születtek és nevelkednek és ez látszik is rajtuk! Ezért nem jó, ha a felnőttek minduntalan saját hányatott gyermekkorukra, háborúk pusztító időszakaira hivatkoznak. Az nem baj, ha ők is látják a két világrendszer feszültségét és sokirányú harcát, még a háborús veszélyeztetettséget is, de erősebben lássák és érzékeljék a béke fenntartásának és az élet nagyszerű fejlődésének lehetőségeit. És lássák meg, hogy az egyéni életben mutatkozó problémák (családi élet lazulásai, erkölcsi gátlástalanság, mértéktelen pénz- és jólét hajsza, sokféle felelőtlenség) nem törvénysze- rűek, hanem idegenek mind a keresztyén élettől, mind mai társadalmunk célkitűzéseitől és ezt nekik is igazolniok kell! Erősítenünk kell a továbbiakban , is hitüket ebben, hogy mostani jó elhatározásaik valóra váljanak és kisebb csalódások következtében se rendüljenek meg. A KERESZTYÉN HIT SZÉPSÉGÉNEK MEGSEJTÉSÉIG. Igen, ezt kell írnom: „megsejtéséig’.. Mert ugyan öröm nézni érdeklődő arcukat, amikor megismerkednek a mélységesen igaz és szép bibliai történetekkel, amikor felfogják, hogy milyen hatalmas feladatai vannak a küldetését hűségesen teljesítő egyháznak, vagy amikor egy templomi igehirdetést hallgatva felcsillan a szemük, mert értik, miről van szó és az talán felelet kimondatlan kérdéseikre is, — de mindez mégiscsak megsejtése annak, amivel Isten meg akarja ajándékozni az öreá figyelőket. Nem éreztem csalódást, amikor egy volt - konfirmandusunk az mondta, hogy csak két évvel konfirmációja után értette meg igazán az úrvacsora értelmét Krisztus tanításában és szeretetében éppen az a szép, hogy még életünk legvégén is új meg új sugarakat fedezhetünk fel benne s éppen ezért kifogyhatatlannak bizonyul. Ifjúsági bibliakörök, templomi igehirdetések, személyes lelkipásztori kapcsolat, — és mindenekelőtt a szülőik további buzdítása és bizonyságtétele segíthet ebben: a megsejtést kövesse az új meg új felismerés, megértés és keresztyén felelősségvállalás. Megérkeztek? Nem! Csak elindulnak, Isten áldásával. Ez kísérje őket tovább is, de ne feledjük: Isten áldásának mi is eszközei vagyunk! Szirmai Zoltán r * Uj élet újszülöttei Jézus Krisztus feltámadott és él. Földi életében állandóan az embereket kereste. Odaült az asztalukhoz, megtörte a kenyerüket, gyógyította a betegségeiket, felkereste falvaikat és városaikat és hirdette az evangéliumot. Nála soha sem lehetett alkalmatlankodni. Felkeresték nappal és éjjel, holtfáradtan Is talpra állt, megszakította a pihenését néhány kisgyerek miatt. Az emberekhez és az emberekért küldetett, velük érezte jól magát. Életeleme volt az emberi közösség. Nem eltűrte, elviselte, jobb híján elfogadta az emberek társaságát, hanem teljesen azonosult az emberek örömével, bánatával, szenvedésével, reménységével, bűntől szabadulni vágyásával. Jézus Krisztus feltámadott és él. Első, de nem egyetlen feltámadott Ö. Követésére hívó szava az örök életig tart. Kövess az örök életbe! Jézus tartja a közösséget az emberrel. Itt a földön nem akart az emberek nélkül élni. De az örök életben sem! Nem akar egyedül feltámadott lenni, egyedül üdvözölni , Isten „egykéje" maradni. Bennünket is ott akar látni feltámadott, üdvözölt Isten-fiákként az örök életben. Nincsen ránk szorulva, de kellünk neki, mert szeret, örökké együtt akar élni azokkal, akikért mégha t. Jézus Krisztus föltámadott és él. Ez hallatlanul nagy távlatokat nyit meg előttünk, akik ezen a földön élünk, ahol véges az élet. Üjjászülő tény, földi életünk szempontjából is döntő esemény Jézus feltámadása. Örök életre elhívottan úgy kell élnünk és szolgálnunk a jelen életben, ahogyan az örök életre hívó Űr kívánja. Mennyi óvó szeretet, mennyi reménység vesz körül egy újszülöttet! Milyen ígéretes jövendője van az újszülöttnek! így tekint reánk is feltámadott Urunk, mint akik újjászülettek és naponta újjászületnek az örök élet számára. De újjászületnek egyúttal a földi élet tiszteletére és a felebarát, a társadalom, a világ tiszta és őszinte szolgálatára. Baranyai Tamás' A sdrszenliőrinci gyülekezet jubileum KÉTSZÁZÖTVEN ÉVE ANNAK, hogy a másfél századon át török dúlta Tolna megyében Bárány György tudós lelkipásztor, majd főesperes vezetésével nébánj' Győr környéki telepes családból megalakult a sár- szentlőrinci evangélikus egyházközség. A nagy múltú gyülekezet a kiváló alapítón kívül egy Per- laky Gábor és Nagy István püspököt, egy Balassa Jánost, Badits Istvánt, Sántha Károlyt, Bohár Lászlót és Fábián Imréi, valamint több nagy tudóst adott egyházunknak és hazánknak. Most nagyszámú érdeklődő hallgatóság előtt tíz napon át egyháztörténeti előadások és igehirdetések hangzottak el a hatalmas templomban március 10—19 között. A KÖZSÉG ÉS A GYÜLEKEZET keletkezésének helyi körülményeit már gyakrán ismertették Sárszentlőrincen. Ezért ezen a 250 éves jubileumon nem annyira, a helytörténet állt a középpóntban, hanem inkább a hagyóbb összefüggések feltárása az egyházközség keletkezésének és gyors fejlődésének jobb megértése céljából. Az ünnepi előadásokon dr. Fábiny Tibor teológiai tanár a 18. század elején végbement evangélikus egyházi megújulásról, Kovács Géza győri lelkész az alapító családok bölcsőjéről, az északnyugat-dunántúli magyar evangélikus falvak 18. századeleji társadalmi, gazdasági és vallási viszonyairól, Sólyom Károly paksi lelkész esperes, pedig a sárszentlőrincieknek a tolna- baranyai egyházmegyében betöltött szerepéről szólt AZ IGEHIRDETÖ SZOLGÁLATOKAT a községből származó Szepesi István sikátort, Garam Zoltán bobai és dr. Kiss Béla pálfai lelkészek látták el. A KÖZSÉG, AMELYNEK NÉPÉT és iskoláját az ifjú Petőfi Sándor is annyira szerette, ma is virágzó település. Nekünk pedig egyetlen olyan gyülekezetünk, amely egyszerre hárorh teológiai hallgatót is ad evangélikus egyházunknak Legyen áldás a nagy múltú egyházközség jelenén és jövő- jén isi F. 15= t 4 I
