Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1972-02-27 / 9. szám
WmmEism Két fiúról és egy harmadikról Mt 2, 28—31. Ha így marad az idő, nemsokára megindul a munka a szőlőkben is. Bizony, oda folyton kell munkáskéz. Hol nyitni, hol kapálni, karaszolni. permetezni kell. Nem csoda, ha a szőlősgazda mindkét fiát mozgósítja munkára Jézus példázata szerint. S ha ezt a képet lefordítjuk, a következőkről beszél itt Jézus. A szőlő, ahova az atya küldi fiait, — ez a világ. Ezt a világot Isten a jóra teremtette. Az egész világ — ahogyan a szőlőskert is — egy nagy lehetőség arra. hogy benne az ember Isten nagyszerű terveit megvalósítsa. Ezer tennivaló van itt mindig az igazságért, a szabadságért, a békéért, a szerétéiért. Kicsi otthonokban épp úgy, mint a nagy társadalomban, az egész emberiségben. Isten küldetésére kétféleképpen válaszolunk. 1. AZ EGYIK FIÜ NAGYON KÉSZSÉGESEN talán összekulcsolt kézzel így válaszol: „Igen, uram, megyek!” De nem ment el! Ezek az „elhívottak” részletesen meg tudják magyarázni: ők tele vannak szeretettel, hiszen ezt olvassák ki Bibliájukból, erről hallanak a prédikációkban. Bennük megvan a készség, de nem érdemes bele sem fogni a munkába a világban, hiszen ez a világ úgyis ördögi, el fog pusztulni. Törődjünk csak a saját üdvösségünkkel. Ha az utcán egy kisebb fiút pü- fol két erős kamasz — minek avatkoznánk bele? A szomszéd részegen kergeti a családját, — mi csak imádkozzunk? Olyanok is ebbe a csoportba tartoznak, akik talán igent mondanak a templomban, — de „odakint" egész más lelkűiét űzi őket. Ezek az igent mondók, de semmi jót nem cselekvők indítottak véres háborúkat, irtották ki az indiánokat, fogdosták össze a négereket Afrikában. Ma pedig rezervátumban tartják Dél-Afrikában és Rhodéziában a négereket, tonnaszámra szórják a bombákat Vietnamra és a vallás köntöse alatt véres harcot folytatnak Észak-írországban. Merev szertartás, öntudatos vallásosság, kenetes szavak, — de semmi annak érdekében, hogy Isten jó levegője elárassza a világot, s az ember a másiknak ne farkasa, hanem testvére legyen. 2. ÉS A MÁSIK FIÜ? AZT MONDTA: „NEM MEGYEK!” MÉGIS ELMENT! Talán épp azért válaszol nyersen, makacsul nemet, mert bosszantja testvérének képmutatása, pátosza. Neki más természete van. Meg akarja vizsgálni előbb a dolgokat, de ha meglátta a jót, nagyon komolyan veszi. Nem azért munkálkodik a jó ügyért, mert ezt egy szent irat, vagy a tradíció előírja. Szívében megmozdul valami és indul segíteni, küzdeni. Ebbe a csoportba nem okvetlenül csak keresztyének tartoznak.. A hindu Gandhi, a buddhista V Thant is lehetett Isten eszköze. Ismerünk embereket, akik a vallásra ugyan nemet mondanak, de dolgoznál: az emberek javára 3. EGY „HARMADIKÉRÓL MI SZOLUNK. NEM JÉZUS SZOLT RÓLA. Jézus volt az az ember, aki igent mondott és el is ment. És mivel a farizeusok, főpapok elvetették — a vámszedők, a nem szentek álltak be igazán csapatába. Kereszthalála arról a másokért való életről beszélt, mely nem szavakban élt ki magát. Ma is az dolgozik igazán a világért, aki önfeláldozóan munkálkodik. Milyen nagy Ö! Mennyire akarja a jót itt a földön! Görög Tibor Paavo Viljanen „Hálásán köszönöm, hogy kedves Evangélikus Élet a múlt évben is rendesen járt címemre. Aránylag sok magyar barátunk még él ott a Duna—Tisza országában. Szeretettel visszagondolok reájuk és nagy figyelemmel kísérem az életüket — a lapból. Azon kívül természetesen engem nagyon érdekel a magyar evangélikus egyház élete, sőt az egész „másik hazámnak” élete. Az egyházi újságokból tisztán érzem, hogyan lüktet a rokon népünknek a szíve. Persze, hogy annak igen örülök. Szeretnék kérni az egész magyar népnek boldog új esztendőt. A személyes barátaimra pedig mindig szeretettel visszagondolok és most is az életükre az irgalmas Isten gazdag áldását családommal együtt kívánom. „Ki a Tisza vizét issza, annak vágyik a szíve vissza.” Én is már nagyon régen, fiatalkoromban megkóstoltam azt a varázsitalt... Azért soha nem feledkeztem meg a magyar testvéreimről. Annak ellenére, hogy anyagilag üres zsebbel a szegény diák egyszer visszatért a sarkcsillag alá, megtalálta aranynál drágább kincset: a teljesen új világot a testvérek között Paavo Viljanen.” Messze elmúlt már újév, amikor a kórházban megkaptam Viljanen Paavonak olvasóinkhoz írott fenti üdvözletét. A kísérőlevélben azt kérte, hogy javítsam ki hibáit. Most mégis betűről betűre közlöm saját kezeírását íme, alig lett volna javítanivaló. A tamperei Kaleva-templom harangjai az egyetlenek északon, amelyek déli 12 órakor megszólalnak a nándorfehérvári győzelem emlékére. Paavo Viljanen temploma ez, aki bevezette ezt a sajátosan magyar emlékharangszót. Ennek a templomnak a harangjai február 23-án Paavo Vil- janent búcsúztatták. 68 éves korában halt meg, február 10-én, többszöri és hosszas szenvedés után. ö volt a második finn. aki a két világháború közötti ösztöndíjascsere során hazánkban tanult. Barátaink legöregebbje. Az ösztöndíjasok táborában Topi Vapalahti után a második, aki hazatért. Megélte az egy szív megsokszorozódásának csodáját. Egész szívvel finn volt, és egész szívvel szeretett minket. Hazánkat második hazájának tekintette, és szobájában ott őrzött egy marék magyar földet, amiről úgy rendelkezett, hogy tegyék majd koporsójába. A Kecskemét melletti pusztákon nőtt igazán a szíve hozzánk, és egy esztendei tanulmányút után tért vissza hazájába, örök vágyódással szívében a magyar föld után, amit csak néhányszor látott ismét viszont. Suomiban számtalan cikket és ismertetést írt rólunk, tartott magyar nyelvi tanfolyamokat, szervezett utakat, és tartotta nyitva otthona ajtaját minden rendű és rangú magyarok előtt. Regényt írt a finn—magyar barátságról, és könyvet egyházi kapcsolataink kialakulásáról. E könyvénél hiányoltam, hogy csak a két világháború közötti kapcsolatokra tekintett. Vitáztunk egymással sokat. Keményen és konokul, mint azok, akiknek a szivét sírig tartó szerelem határozza meg. E vitáink kötegre való levelezéssé nőttek, amiből ma a szeretet olthatatlan forrósága árad felém. Neve elé nem tettünk keresztet, mint ahogy ilyen esetben szoktuk. Bár ezt a keresztet fogta, amikor átment az életből a halálba, s a halálból az Életre. Nekünk ez a kereszt most fájdalmunkat jelezné eltávoztam de neki ez a kereszt ma örök öröm és üdvösség. Isten veled Paavo? D. Korén Emil Budapest 1872-1972 Város a periférián 1872 őszén az országgyűlés megszavazta a XXXVL tc.-t, Pest—Buda—Óbuda és a Margitsziget egyesítését „Budapest főváros” névvel. A városrészek egyesítésének centenáriuma alkalmából az ország fővárosa méltóképpen akar ünnepelni. Ebből az ünnepségsorozatból mi is ki akarjuk venni részünket. Lapunkban két cikksorozat fog a jövőben fővárosunkkal foglalkozni. Az egyik a város történetét vázolja fel. míg a másik az egyházi elet kialakulását ismerteti. Szeretem ezt a várost. Szőkébb hazám, szülőföldem, munkahelyem. Itt tanultam járni, a magyar szót, a betűvetést, itt tanultam imádkozni. Itt ízlelgettem a históriát, mert ennek a városnak minden szöglete történelmet lehel. Álmodozásaimban összevetem a százados réz-, acél- és kőmetszetek egy síkba merevült, mozdulatlan világát a mai lüktető élettel. A tornyokat, kupolákat eligazítom s átemelem a mai város forgatagába. Ezt a várost újra, meg újra fel kell fedezni. Hihetetlenül sok arca van. Nemcsak a krónikák szűkszavú adatait kell kisillabizálni és rávetíteni a sokszorosan elpusztult és újjáépült városra, hogy felismerjük egyes helyeit, de az eleven város is mindig más. Ennek az „óriásnak” különös anatómiája van. De megfigyeltem, néha fáradt. Ilyenkor unott az arca, mint egy 19. század végi megsárgult "fényképé. Máskor fiatalos, tele van erővel, vitalitással. így zsibonghattak egykor a kereskedők a Duna-parti piacokon, sürögve portékáik között. Ma így lüktet az élet az építkezéseken, átalakításokon. És talán sehol a világon nem olyan jellemző a négy évszak, mint, itt, Budapesten. Ezt is fel kell fedezni ugyanúgy, mint macskaköveit, poros fáit, tereit, lakóházait, parkjait, középületeit Ennek a városnak nincs mitológiai eredete. Ide már nem jutottak el az Olympos, vagy az északi titokzatos erdők istenei, hogy várost alapítsanak. Még a ’/én Ister sem vetett ki habjaiból sellőket, hogy Pest fövenyén, vagy Buda erdeiben tanyát üssenek. A magyar csodaszarvas sem botlott meg a Gellérthegy szikláiban, hogy a magyar őstörténet városalapítását elindítsa. Szentek se vállaltak védnökséget, mint Velencében, vagy Rómában, amikor az első köveik közé magyar élet költözött. Ez a város lassan, évszázadokon keresztül fejlődött. Elpusztították háborúk, leégett, összedöntötte a haragos Duna szennyes áradata, de mindig újraépült, új- raszüi etett. Ez az újraszületés egyetlen mitológiája. De álmodjuk magunkat vissza abba az időbe, amikor az első civilizált város már itt pihegett néhány km-re a mai city-tőL Négy évszázadon keresztül a római birodalom perifériáján, kezdetben vályog házakban, földsáncok mögött, majd városiasodott körülmények között kőházakban és erődítményekben védte a város a roskadozó birodalmat. Ma eg'/ rommező tanúskodik egy letűnt világ szépségéről és civilizációjáról. A turistát, ha az Óbuda fölötti Aquincum feltárt maradványai között gépkocsijával elsuhan, megcsapja a kétezer éves múlt levegője. A motorok zúgásába bele vegyül a védelemre iderendelt légió katonáinak harsány vezényszava, rekedtes éneklése és káromkodása. Domitianus császár (Kr. u. 81—96) mintegy 6000 főből álló, nehéz fegyverzetű légiót vezényelt ide. Ez a létszám hol csökkent, hol növekedett, aszerint, hogy mennyire veszélyeztették a birodalmat a Duna bal partján kószáló barbár törzsek, A béke évei alatt virágzásnak indult Aquincum, Pannónia fővárosa. Septimus Severus császárt éppen a pannonjai csapatok juttatták trónra. A hálás császár 194-ben „colonia” ranggal látta el, s 202-ben személyesen is ellátogatott a városba. Eközben Aquincum a tartományok városai között nem is utolso rangot vívott ki magá nak. Csodálatos fekvése, természeti adottságai, — hő és egyéb források (Aquincum vizek városát jelenti) — s min- denekfelett a Duna vonzóvá tette nemcsak a rómaiak előtt, de a környező népek előtt is, akik szívesen telepedtek le ■védelmet nyújtó falai között. A 3—4. században lakossága elérte a 16 ezret, amely abban az időben igen jelentékeny szám volt. A légiók katonái leszerelésük után maguk is gyökeret eresztettek. Igaz, a szolgálati idő 20—25 év volt a rómaiaknál, s így mint meglett férfiak kezdhettek a családalapítás és a polgári foglalkozás megindításához. Róma az „obsitosokhoz” nem volt szűkmarkú. A volt katonák a város környékén földhöz jutottak és megteremtették a gyümölcs- és szőlőkultúra alapjait. A város rendelkezett mindazokkal az előnyökkel, amelyekkel a birodalom hasonló célt szolgáló városa. Színháza (amphiteatruma) kettő is volt, templomaikban imádhatták Jupitert és Mithrast. Vezetősége, polgárai és katonái egyaránt szép palotákban, a polgárság anyagi lehetőségének megfelelően szintén ragyogó villákban lakott A katonaság sorsa már nem volt ilyen rózsás. Barakkokban, táborokban tanyázott s a civilizáció áldásait csak akkor élvezhette, ha „veterán” lett és beilleszkedett a polgári társadalomba. Az utcák csatornázva voltak, köz-, és magánfürdőkkel rendelkeztek, sportlétesítményeik voltak. A városban külön ipari és kereskedő negyed volt. Gyártottak üveget s importálták az ókor „porcelánját”, az ún. „terra sigillata” kerámiát. Színházukban orgonakoncertet hallgathatott az a 13 ezer néző, akit befogadott. A felszínre került feliratok sok titkot árultak el, de megkerült maga az orgona is. Aquincum hanyatlása egybeesik a római birodalom ösz- szeomlásával. A város ugyan 240-ben leég de 260-ig újra felépítik. E század végén a közigazgatás átkerül Pécsre, Sophianumba. Tk. meg sem éri a birodalom bukását, mert a periférián fekvő várost a vandál csapatok korábban elpusztítják. Róma nem tudott védelmet nyújtani annak a városnak, amely őt védte századokon keresztül. 409-ben már Pannóniában is megszűnt a római korszak. A periférián fekvő város a föld alá került s csak a 19 századtól kezdték felderíteni és napvilágra hozni emlékeit. De helyén lassan új város virágzott ki. Ez a város azonban már nem a periférián feküdt. dr, Kédey Pál Római kori emlékek romjai Aquincumban Egyháztörténeti kalendárium Február Háromszazötven éve, 1622 február és március hónapjaiban Bethlen Gábor fejedelem Morvaországból vallásuk miatt elüldözött anabaptista iparosokat és bányászokat telepített Erdélybe. Négyszáz éve, 1572. február 2-án Verancsics Antal esztergomi érsek, királyi helytartó figyelmeztető levelet írt Pozsonyból Salm Július grófnak és feleségének, Thurzó Erzsébetnek, hogy kergessék el környezetükből Bornemissza Pétert, a „galgóczi eretneket, aki bitorolja a papságot” és őrizkedjenek „az általa terjesztett leprától”. Háromszázhuszonöt éve, 1647. február 10-én III. Ferdi- nánd király beleegyezett abba, hogy a magyarországi protestánsok a linzi béke alapján az általuk követelt 400 templom közül 90-et visszakapjanak. Négyszázhetvenöt éve, 1497. február 16-án született a píal- zi Bretten városában Georg Schwarzert és Barbara Reuter fia, Melanchthon Fülöp (fl560). A nagy humanista tudós, Reu- chlin János unokaöccsében, Luther legközvetlenebb munkatársában, az Ágostai Hitvallás megfogalmazójában nemcsak „Germania Tanítóját”, hanem az egész protestantizmus nagy tanítómesterét tiszteljük. Három százhuszonöt éve, 1647. február 17-én halt meg a Poznanhoz közel eső Leszno (régen Lissa) városkájában a Harmincéves Háború sokat szenvedett német énekköltője, a sziléziai Heermann János (sz. 1585). Enekeskönyvünkben is sok szép enekét találhatjúftí közülük a legkedveltebb a „Szerelmes Jézus, vajon mit vétettél...” és a „Jézus, sebeidnek mélye ..kezdetű két böjti ének. Százötven éve, 1822. feb- 22-én halt meg a tátraaljai Kakaslomnicon Berzeviczy Gergely (sz. 1763), a haladó szellemű közgazdász és tró. Két évtizeden keresztül felügyelője volt az egykori Tiszai Evangélikus Egyházkerületnek. Százhetvenöt éve, 1797. február 24-én halt meg a pesti egyházközség egyik buzgó alapító tagja, a liptószentand- rási születésű Pongrácz Boldizsár táblabíró, egyházmegyei felügyelő (sz. 1731). A Türelmi Rendelet (1781) után Beleznay Miklósné Podmaniczky Anna- Máriával, Schedius Lajossal és Liedemann János Sámuellel ők négyen tettek legtöbbet azért, hogy lelkésze és tanítója, temploma és iskolája lehessen a pest-budai evangélikussá gnaly. Kétszázötven éve, T722 februárjában nagy jelentőségű levelezést folytatott Bél Mátyás pozsonyi lelkész Krrnann Dániel miavai püspökkel egy közösen szerkesztett cseh nyelvű biblaiordítás ügyében. Francke hires intézményeinek haliéi nyomdájában meg is jelent 1722-ben a „Biblia Sacra, to gest Biblj Swata”, amelyhez az előszót Bél írta —, az akkori politikai viszonyok miatt Milownjk Bozjch álnéven. A Budapest-Rákóczi úti szlovák egyházközség is őriz egy példányt ebből az értékes könyvbőL Dr. Fahtny Tfbor Szíved és fejed Nagy baj, ha kihűl a szíved, ha nincs benne szeretet. A hideg szívű ember nem törődik mással, csak saját magával. — Nagy baj, ha forró a fejed. A forrófejű embernek nincs egyetlen ép és okos gondolata. Fejében az ostoba gondolatok úgy kavarognak, mint bab a fazékban, amikor levest főznek belőle. Mirjam és édesanyja erősen hitt Istenben. Nem magukat féltették, hanem azt az ártatlan kis csecsemőt, akit az egyiptomi király parancsára vízbe kellett volna dobni. Nem tették. A szeretet bátorrá tette őket, sőt találékonnyá is. Nem vesztették el fejüket. Jó gondolatuk támadt. A kis pólyás már háromhónapos volt. Tovább nem rejtegethették, mert olyan hangosan sírt néha, hogy kihallat- szott a házból. Mi lesz, ha meghallják a király katonái? Szegény édesanyja nem tudta mitévő legyen. Erős hite segítette. Használni merte az eszét. Jó gondolata támadt. Lement a Nílus folyó partjára. Házuk közelében folyt A folyóparton magasra nőt vízinövények, nád és sás szegélyezték. Levelükből ügyes gyé- kénykosarat font. Alját szurokkal és gyantával kente be, hogy ne follyék bele a viz. Amikor elkészült munkájával, belefektette a kis gyermeket A gyékénykosarat karjába vette. Lement a nagy folyóhoz, ahol. annyi gyermek lelte már halálát. Mirjam is vele ment. Belegázoltak a vízbe és ahol szinte semmi sodrása sem volt a folyónak, ott elrejtették a sás közé. A gyókénykosár mint egy kicsi hajó úszott a víz színén. Benne édesen aludt a pólyás fiúcska. Az édesanya hazament, de Mirjam nem ment vele. Ott maradt a Nílus partján. Meghúzódott a bokrok között és szemmel tartotta testvérkéjét. Nem félt. Édesanyjának bátor szeretete és józan gondolkodása őt is bátorrá és józanná tette. Várt nyugodtan. Ugyan ml történik? Mi lesz a gyékénykosárban alvó fiúval? A te példád is hat barátaidra. Ha bátran viselkedsz, ők is felbátorodnák. Ha látják, hogy józanul gondolkodsz, ők is meggondoltak lesznek. A jó példa hat. Vigyázz ezért a szívedre és a fejedre. Ragaszkodj Jézushoz. Az ő szeretete kiűzi szívedből a félelmet. Az ő szeretete fegyelmezi a gondolataidat. Az ő szeretete — erős várunk — jó fegyverünk — pajzsunk. BETHEL—BIELEFELD A száz évvel ezelőtt Bodel- schwing lelkész alapította Béthel—Bielefeld-i Diakóniai Intézet sürgős átépítésre szőrük Az elszórt kisebb építmények helyett központi klinika. gyógypedagógiai intézet és ápolónővér-szállás éfpük Az intézményekben ma kereken 3 ezer gondozó dolgozik és 4600 a gondozottak szama., (epd) SPANYOLORSZÁG Kétéves szünet után újra megengedte a spanyol kormány, hogy Madridból minden éjszaka 15 perces pro s- táns rádióműsort sugározzon Spanyolország számára egy kereskedelmi add. Az adásokat a Church of Christ (Krisztus Egyháza) nevű amerikai egyház stúdiója készíti, ahol eddig is készült spanyol nyelvű műsor dél-amerikai országok számára, (epd)
