Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-02-06 / 6. szám

„Hogy hallott igéd jobbítson..

Ml 20, 20—28.

A magvető példázatából tudjuk, hogy Jézusnak az az igénye, hogy igéje gyümölcsöt teremjen hallgatói életében. Megdöbbentő tapasztalat az, hogy igét ismerő, igét hallgató emberek milyen kevés jó gyümölcsöt teremnek. Sokszor Jézus közvetlen közelében, becsületes keresztyének szíve minősül rossz talajnak és marad eredménytelen az igehallgatás. Mint ebben az igében is: Jézus tanítványai, különösen Jakab és János, valamint e két testvér édesanyja úgy viselkednek, mintha soha nem hallották volna Jézus igéjét. Ezért Jézus újra megtanítja őket arra, hogy milyen az élete annak a tanítványnak, aki meghallotta Isten igéjét. ^

Az ilyen ember önzés helyett szolgál másoknak. Jakab és János édesanyja Jézustól a lehető legjobbat, üdvösséget kért fiainak. Imádságát az anyai szeretet diktálta. Nem evilági gazdagságot kért és nem földi boldogságot akart kapni. Nem önmagával. törődött, hanem gyermekeivel, és mégis önzőnek minősült Jézus előtt, mert fiait a többi tanítvány fölé akarta helyezni, hogy Jézussal együtt uralkodjanak. Jézus azt mondta nekik: „Aki nagy akar lenni közietek, legyen a szolgátok,” (26. v.) Aki meghallja Isten igéjét, ma is akkor terem jó gyümölcsöt, ha az igehallgatás eredménye szolgálat. Ha segít egy tehetetlen öregen, vagy felemeli szavát éhező milliók érdekében. Szűk körben, vagy világviszonylatban a segíteni kész szolgálat tesz valakit igazán naggyá. Jézus szavait sokszor láttuk igazolva az életben: hiába volt valakinek nagy a hatalma, őszintén azt az embert értékeltük, vagy becsültük meg, aki tudott szeretettel szolgálni másoknak. Jézus minket is erre biztat: teremjétek a szolgálat gyümölcseit Az igét befogadó, jó gyümölcsöt termő ember másik jellemvonása az, hogy elbizakodottság helyett bizakodik Istenben. Zebedeus fiad természetesnek tartották azt, hogy Jézus teljesíti anyjuk kérését, hiszen Jézus rokonai voltak, a tanítványi közösségben mindig lehetett számítani reájuk, és Jézus kérdésére, hogy még szenvedni is hajlandók-e vele, szemrebbenés nélkül válaszolták az igent. Magabiztosságukra Jézus azt felelte, hogy hiába volna akár még több vélt érdemük, örök sorsuk Isten kegyelmétől függ. „Akiknek az én Atyám elkészítette, azoké lesz az” (23. v.) mondta Jézus. Mélységes alázat, hit és. bizalom kell ahhoz, hogy valaki ezt bűnbánattaű, mégis örömmel elfogadja. Elfogadni azt, hogy az ember nem bizakodhat önmaga erejében, hanem Istenre van utalva, nagyon nehéz. Az ige igazi meghallása azonban erre a meglátásra is elvezet. És az ilyen ember sokkal nyugodtaibban, biztosabban és remény- kedőbben végzi a szolgálatát ott, ahová az életben Isten állította, hiszen nem kell csalódástól félnie: Krisztus szolgálatából meríthet erőt minden cselekedetéhez.

Az igét meghalló ember végül eljut oda, hogy megtanul zúgolódás helyett hálát adni. „A többi tíz” tanítvány ebben az igében zúgolódott a kettő ellen, mert az irigység lett ursá a szívükben. A másokra néző ember mindig így tesz. Nem annak örül, amit neki ad^tt az Isten, hanem azt sajnálja, hogy a másiknak is van valamije. Végül is nem futja többre az erejéből, mint zúgolódásra Isten és embertársa ellen. Jézus a zúgolódó tanítványok elé önmagát állítja. Jöhetett volna ő is más igényekkel, érdemelt volna más sorsot, de azért jött, „hogy szolgáljon és adja élétét váltságul sokakért.” (28. v.) — Isten böjtre készülő gyülekezete, ismerve Krisztus érte hozott áldozatát, zúgolódhat-e tovább? Egyetlen magatartás méltó csak hozzá:a hálaadás. Isten igéjét szívesen hallgató keresztyén ember életében nem lehet jellemző a panaszkodás és a zúgolódás. Az ige kell, hogy megteremje a hálaadás gyümölcseit is.

Nincsen erőnk a gyümölcstermésre? Valóban, sokszor, így érezzük. Ezért legyen őszinte és reménységgel mondott kérés az ajkunkon Istenhez az az imádság, amit oly sokszor énekeltünk:

Boldog, aki hallgatja S megtartja Uram beszéded,

Ó nyújts áldások Atyja Erre nekünk segítséget;

Hogy hallott igéd jobbítson,

Kétségünkben bátorítson. (298)

Bárány Gyula

Negyedszázados

évforduló

1947. február 10-én több hónapos előkészítő munka után Párizsban a szövetséges hatalmak megkötötték a békeszerződést a fasziszta Németország volt szövetségeseivel: Bulgáriával, Romániával, Magyarországgal és Finnországgal — így szólt a rövid tudósítás a huszonöt évvel ezelőtti világpolitikai nagy eseményről. Ezzel hazánkban jogilag is megszületett- a béke, amely de facto már 1945. április 4-e óta — amikor hazáink területén elnémultak a második világháború gyilkos fegyverei — megvolt. Amikor most az évforduló kapcsán felidézzük a béke- szerződéssel kapcsolatos eseményeket, most már egy kicsit „történelmi távlatból” tudjuk értékeim, mit is jelentett népünk számára a párizsi békeszerződés.

Felelősségrevonás

Népünk sem kerülhette el a felel ősségrevon ást a második világháború eseményeiért. Bár a magyar háborús főbűnösök a magyar népbíróság előtí feleltek tetteikért, a párizsi béketárgyalások alkalmával egész népünknek — benne egyházunknak is — oda kellett ülnie a vádlottak padjára. S a felelősségrevonás kapcsán

ilyen vádpontok szerepeltek: részvétel Csehszlovákia feldarabolásában, Jugoszlávia és a Szovjetunió megtámadásában, segédkezés félmillió zsidó elhurcolásában stb. Bár a főbűnös a magyar uralkodó osztály volt, amely a Hitlertől remélt koncok reményében szinte maradéktalanul kiszolgálta a fasiszta Németországot és belesodorta népünket a második világháborúba — azért valójában egész népünk, s benne egyházunk is felelős volt az eseményekért, hiszen népünk egésze nem tett meg mindent a szégyenletes események megakadályozására, s nem tett maximális erőfeszítést annak érdekében, hogy ne maradjunk a fasiszta Németország legutolsó csatlósai. S ezt a felelősséget a béketárgyaláson népünk demokratikus vezetőinek is vállalniuk kellett.

Kegyelmes ítélet

Ezért a jogos ítéletet nem kerülhettük eL S .ez mindenekelőtt a jóvátételt kötelezettségek lerögzítésében nyilvánult meg. Népünknek meg kellett fizetnie azokat a károkat, amelyeket a második világháborúban Csehszlovákiának, Jugoszláviának és a Szovjetuniónak okozott. A béke- szerződés megszabta a magyar fegyveres erők maximális létÉnek a Megváltóról

— Johnson Gnanabaranam, India, —

Jézusom,

sokan örülnék, hogy kerestek Téged és megtaláltak.

Én annak örülök, hogy Te kerestél és Te találtál meg engem.

Betlehem pásztorainak megjelentek az angyalok

és örültek,

mert saját fülükkel hallották az evangéliumot De én vidámabb vagyok, mint a pásztorok voltak, mert én az evangéliumot nem az angyaloktól hallottam, hanem Tőled.

Mert Te mondtad: Jöjj énhozzám, én könnyűek a terheden.

Ezért vidámabb vagyok, mint a bethlehemi pásztorok A napkeleti bölcsek látták a csillagot, ezért boldogok voltak,

és felkerestek Téged, és drága ajándékokkal halmoztak el. De én boldogabb vagyok, mint amilyenek a bölcsek voltak,

mert Te kerestél fel engem,

és a világ legdrágább ajándékát adtad nekem

megváltó hatalmadat.

Ezért ón boldogabb vagyok, mint a napkeleti bölcsek.

Mária áldott az asszonyok között,

mert Te negyven héten át a testében lakoztál.

De én áldottabb vagyok, mint Mária, mert Te, feltámadott Krisztusom, éltem fogytáig a szívemben lakozol.

Ezért áldottabb vagyok én, mint Mária.

Simeon, a próféta örült, és azt mondta:

Látták szemeim a Megváltót.

Én nem láttalak Téged, mégis hiszek Benned.

És mert Te boldogoknak mondod azokat, akik nem látnak, és mégis hisznek,

ezért vagyok én nagyon-nagyon boldog,

Fordította: V

számát is, ezzel is kifejezve a környező népek jogos bizalmatlanságát. E kemény ítélet mellett a békeszerződésnek azonban sok olyan pontja van, amely előlegezett bizalomról beszél. Kimondja például, hogy nem tekintik ellenséges javaiknak a fegyverszüneti szerződés megkötése (1945. január 20.) után Ausztriába és Németországba hurcolt magyar vagyontárgyakat. A békeszerződés azt is kimondta, hogy amennyiben a magyar kormány teljesíti kötelezettségeit, a szövetséges hatalmak támogatni fogják Magyarország felvételét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe.

Uj kezdet

A békeszerződés új kezdetet jelenített népünk fejlődésében. A békeszerződés kötelezte Magyarországot, hogy , polgárai számára fajra, nemre és vallásra való tekintet nélkül biztosítsa az alapvető szabadságjogokat, s ne engedélyezze a fasiszta jellegű szervezetek működését. Ezzel a békeszerződés

jogi alapot biztosított a demokratikus fejlődésnek, amelyért népünk legjobbjai már a második világháború idején is küzdöttek, s amely a béke- szerződést követő néhány esztendő alatt szinte robbanásszerűen valósult meg. Népünk így beleépülhetett a szocialista országok testvéri közösségébe. Így vált lehetővé, hogy lassan helyreállt a bizalom, s ennek nyomán a testvéri kapcsolat a környező országokkal, s a Szovjetunió 1948-ban a jóvátétel jelentős részét elengedte. S amikor a békeszerződést követő években ránehezedett a világ népeire a hidegháború nyomasztó légköre, népünk a békeszerető, szocialista országok testvéri közösségében élhetett, ahol alkotmánybiztosította életelv a béke. így lett a párizsi békeszerződés számunkra nemcsak a béke meg- pecsételője, hanem egy békés, demokratikus. fejlődés kiindulópontja. S mi hivő emberek .ebben a folyamatban azt is meglátjuk, hogy Isten kegyelmes volt népünkhöz.

Dr. Selmecisi János

Találkozás

Találkozni valakivel, aki nagyon szeret, de már régen láttad — nagy öröm. Olyannal találkozni, akiről mindenki azt hitte, már nem is él —

rendkívüli nagy öröm. Ilyen örömben részesült Jákob.

József, amint hírül vette édesapjának érkezését, befogatott Kocsijába s elébe sietett. Amikor összetalálkoztak, nyakába borult. Sírt örömében. Jákob ezt mondta: Most már örömmel halok meg mert találkoztunk és tudom, hogy élsz.

József bemutatta később édesapját és testvéreit a Fáraónak, aki a legjobb földet ajándékozta nékik Gósen vidékén. Jól éfték. József bőségesen gondoskodott róluk. Életüket köszönhették néki. Ha ő nem lett volna, éhen pusztultak volna valamennyien.

Jákob közben megbetegedett. Tudta, hogy meg kell halnia. De nem félt. Bizonyos volt afelől, hogy olyan idő felé megy, amely még nagyobb őrömmel tölti be. Számolt Isten ígéretével is, hogy megjelenik egyszer a földön egy különös király, aki még Józsefnél is jobban tud gondoskodni az emberről. Öt is bántalmazzák kicsúfolják és eladják, akárcsak Józsefet. Fogollyá teszik. De Józsefnél is engedelmesebb és Istent, is jobban szereti nála. Hatalmat kap és fejedelemmé lesz mint József, de nemcsak Egyiptom felett, hanem az egész földön. „Királyok királya, uraknak Ura” —ez lesz a neve. Mindnyájunkat megment a haláltól. Az ö országában minden ember boldoggá válik. Erre a különös királyra gondolt Jákob. Ezért halt meg békésen.

Tudod, ki ez a király? A mi Urunk, a Jézus Krisztus, aki meghalt a világ bűnéért, de feltámadt, hogy el ne vesz- szünk.

A Mi atyánk negyedik kéréséhez írott lutheri kátémagyarázat igen szélesen értelmezi a „mindennapi kenyér” jelentését. Belefoglal mindent, „ami a test és élet fenntartására és táplálására kell” és idetartozik a „jó kormányzat, jó időjárás, béke, egészség, közrend, becsület, jó barátok, megbízható szomszédok és ezekhez hasonlók”. Ezért megengedhető a Miatyánk fenti kibővítése egyházi idegenforgalmunk 1971. évi tapasztalatai alapján.

Turis tarohamok

Kelet felől ostromolta valaha hazánk végvárait a török. Mostanában viszont nyugati határ- állomásaink hasonlítanak körülfogott és ostromlott várakhoz. A baráti szocialista országokból hozzánk látogatók mellett az utóbbi években feltűnően megnőtt a nyugatiak érdeklődése. Az ittjárt milliókból akadnak jócskán, akik érdeklődnek az egyházi élet iránt is.

Német és holland gyülekezetek szerveztek egyházi társas- utazást. Amerikai egyetemi csoportok hivatalos tudományos-kulturális rendezvényeik mellett kíváncsiak voltak ar ra is, hogyan tevékenykedik országgyűlési képviselőként egy magyar evangélikus püspök. Járt itt finn énekkar és német fúvóskar. Norvég teológusok jöttek autóstoppal. Svájci diakóniai munkások terveztek villámlátogatást, de

„A mimindennapi turistáinkat äddmeg nekünk mä!“

a balatoni nyár napokra ittmarasztalta őket és vidáman sátoroztak az egyik templom kertjében.

A kisebb IBUSZ-irodát is zavarba hozó napi forgalom lebonyolítását sem idővel, sem emberrel nem győztük az egyházon belüL A megszokott szálláskérés mellett néhány különleges kívánság tette próbára találékonyságunkat. Akadt dán kórus, amelyik nyári budapesti vendégszerepléssel kívánta volna útját kifizetődőbbé tenni. Amerikai zenepedagógus jött a nyári szünidőben a Kodály-féle iskolai zeneoktatási módszereket tanulmányozni és amikor a Művelődésügyi Minisztérium sem tudott számára a szünidő miatt erre lehetőséget adni, az egyházhoz fordult segítségért. „Minden jegy elkelt” felirattal átragasztott plakátú rendezvényekre kértek tőlünk jegyet „egyházi összeköttetés” útján. Volt, ciki régi magyar ismerősét kívánta fölkeresni azzal, hogy „valamilyen Johannák hívták és persze evangélikus és Budapesten a Kossuth Lajos utcában lakott a háború alatt”. Akadt holland csoport, akik kérését először sehogyan sem akartam megérteni, mert az istentisztelet után, amelyiken rögtönzött tolmácsolásban a prédikációt is hallották, kést kértek. Kiderült, hogy a megvásárolt kenyereket akarták fölszeletelni.

Ismerkedők és barátkozók

Vajon mit tud egy idelátogató átlag-nyugati Magyarországról? Sajnos, igen keveset. Hát az egyházakról Magyarországon? Még kevesebbet. Legfeljebb annyit, amennyit elferdített propagandaként itt- ott fölszedett. Sajnos, idegenforgalmunk lebonyolításában elő-előtűnnek a valutabevétel emelése érdekében „mért a Nyugat így kívánja”-jelszóval a „Tschikoseh-goulasch-puss- ta”-romantikát erőitetők.

Az idelátogató turisták tájékozatlansága néha megdöbbentő. Az IBUSZ és az EXPRESSZ utazási irodák felkérésére vagy egyházi úton bejelentett csoportok számára

30—40 perces beszámolót szoktunk tartani és utána kérdések megbeszélésére is lehetőség van az egyházi élettel és általában a magyarországi tapasztalatokkal kapcsolatban. Sokszor került sor az elmúlt évben is az ökumenikus Tanács tagegyházai képviselőivel történő együttes megbeszélésre. Akad ugyan csoport. amelyik igyekszik „jobban” tudni, mi is a helyzet M agyar - országon, mint mi, a többség azonban hálás a tájékoztatásért és nyitott szívvel fogadja a tényeket. Az is előfordult, hogy az „egyházi” érdeklődésű csoport tagjairól kiderült, hogy a programban szereplő isten- tisztelet előtt bizony ki tudja, mikor voltak utoljára templomban.

Meglepetéssel hallják a turisták, hogy az antikommunis- ta propoganda szólama, miszerint „szocialista területen kiirtották az egyházat” — mennyire nem igaz. Hiszen templomlátogatási statisztikánk jobb, mint Luther, Kálvin vagy Zwingli hazájáé, konfirmációs számadataink pedig elérik a svédeket. Könyvkiadásunk és sajtómunkánk arányban nem marad el más egyházakétól.

Az érdeklődőkből barátko- zók, „felebarátok” és barátok lesznek. Tavalyi vendégeink nagy része idén újra jön, mert nálunk jól érzik magukat. Nemcsak azt jegyzik meg, hol van a Balaton és melyik az Erzsébet-híd, hanem megismerik jövőjét szorgalmasan építő népünk eredményeit és megtanulják becsülni Istentők új útra hívott egyházunk felismeréseit.

Bíráskodók

és ellenségek

Nem volna teljes a kép, ha nem szólnánk azokról, akik

igyekeznek elrontani maguk és mások nyarát. Azokról, akik előregyártott propagandaséma szerint látják a mai magyar valóságot és nem ellenséges elképzeléseiket, hanem a valóságot szeretnék megváltoztatni.

Egy amerikai csoport Bibliákat kezdett a budapesti Deáktéri templom előtt osztogatni és fényképezték az eseményt. Óriási szenzáció! Bibliaosztogatás a kommunizmus területén! Istentisztelet után odamentek a lelkészhez és megkérdezték, hogy ismeri-e ezt a könyvet (ti. a Bibliát! !). Nem akartak megbizonyosodni arról, hogy van elegendő magyar nyelvű Biblia kéznél és folyik az eredeti szöveg új magyar fordítása is.

Norvég újságíró látogatónk mindenáron a Nyugaton oly nagy hangú Wurmbrand elképzelése szerinti „földalatti, titkos, igazi” egyházat kereste mindenfelé. Nem akarta belátni, miért menne az egyház a katakombákba, a föld alá, ha szabadon is tevékenykedhet.

Sajnos, bíráskodásban és ellenségeskedésben élen jár néhány külföldről hazatérő „hazánkfia”, aki pedig itt végezte valamikor iskoláit, a teológiát is beleértve. Jönnek az amerikai életforma vélt fölényével arcukon, méla világfias

undorral jelentik ki, hogy itt az egyházban senki sem ért semmihez. Persze, ők mindent jobban tudnak. Azt gondolják, hogy hannoveri falusi parókiájuk ablakaiból vagy amerikai magyarkodó egyesületeikből jobban meg tudják ítélni a mai magyar helyzetet, mint az itthoniak. Elfelejtik, hogy erre azért nincs erkölcsi alapjuk, mert nem vettek részt társadalmunk és egyházunk építésében.

Vajon remélhetjük-e, hogy a tények ereje meggyőzi egyszer e bxráskodókat és ellenségeket, akik azért is haragusz- nak talán, mert helyzetünk nem olyan rossz, mint ők elképzelték, pedig szeretnék ezzel indokolni, miért élnek valahol másutt? Hazalátogatásuk mindenesetre arra jó, hogy gyakorolják a magyar nyelvet, amit egyesek oly . gonddal igyekeznek Münchentől vagy Hegyeshalomtól kerékbe tömi, hogy „nyugatiabbnak” játszódjanak.

Lapunk múlt nyáron közölte a görög ortodox szerzetesek ajánlott imádságát a nyugati turizmus ellen. Ezt az imádságot nem tesszük magunkévá. Bíráskodók és ellenségeskedők dacára, akik ebben az évben is akadnak majd, tudjuk, hogy a hozzánk látogatók nagy része ismerkedni és jó kapcsolatokat kiépíteni jön. Ezért merjük így kérni: „A mi mindennapi turistáinkat add meg nekünk ez évben is!”

If j. Harmati Béla

k

A párizsi békeszerződés — történelmi távlatból