Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1972-12-24 / 52. szám
XXXvn. ÉVFOLYAM, 52. SZÄM 1912. december 24. Ara: 4,— forint A Föld békéje 0 Es az em bér szívé ? KARÁCSONY A VILÁGMÉRETŰ BÉKE ÜNNEPE. Isten akarta így. Az ószövetségi prófétáknak a jövendölései meghirdetik Isten békeakaratát. Az idők végére vonatkozó jövendölések látomásában olyan korszak szerepel, amelyben a „fegyvereket kapákká kovácsolják, a dárdákat pedig sarlókká, nép népre fegyvert nem emel és hadakozást .többé nem tanul” (Mik 4,3). E végső célnak a látása, s ugyanakkor az Isten iránti engedelmesség vállalása nagy erkölcsi ösztönzést ad azoknak, akik Isten munkatársaiként akarnak élni a világon. A fegyver nélküli világ képe Isten békeakaratát fejezi ki. Ézsaiás próféta Jézus Krisztusban a békesség fejedelmét jövendöli meg. Ezek a próféciák most is irányítóan hatnak a keresztyén emberre, mert kifejezik, hogy a békesség fejedelmének követésében a keresztyén ember ma sem követhet más álláspontot, mint a békének a megvalósulásáért folytatott fáradozást. „E FÖLDÖN BÉKESSÉG” . . . — hangzik a karácsonyi köszöntés. Jézus Krisztus a békesség programjával jött a földre, s azt hagyta itt minden idők tanítványai, a földön élő egesz anyaszentegyház számára. A békesség az ő terve, szándéka, célkitűzése a világgal. Mindig az emberi bún következménye, valahányszor fonákjára fordul együttélésünk rendje és eltér Jézus békeakaratától. Akinek béke van a szívében, annak fáradoznia kell, hogy béke legyen a világban. A népek között is békének kell lennie. A keresztyén szeretet meglátja feladatait a népek egymáshoz való viszonyának és az egész emberiséget érintő kérdéseknek az összefüggésében is. VILÁGOT ÁTFOGÓ, a történelmet átölelő méretben gondolkodik Isten. így helyezte ebbe a tervösszefüggésbe Jézus Krisztus földi születését. így indította el egyházát a történelem vándordíján, hogy a mindenkori Jézusban hivő nép, Krisztus teste, az egyház folytassa Jézus művét a földön, mind ama napig. amíg el nem hozza az új földnek és új égnek a színről színre látásnak az időpontját. A karácsonyi evangélium drága kincse azt jelenti, hogy Isten világot átfogó szeretetét hirdeti meg. Istennek nem tudunk másként szolgálni, mint embereken keresztül. Aki a parancsolatok első tábláját követi, amely az Isten iránti szolgálatról szól, annak szükségképpen kell a második tábla szerint élnie. amely az emberek iránti szolgálatról szól. Aki Isten szerint él, nemcsak a maga hasznát keresi, nemcsak a maga életével törődik,, hanem embertársai felé fordul a szeretet cselekedeteivel. Nem hiába foglalta össze Jézus Krisztus Isten akaratának követését az istenszeretet és emberszeretet nagy parancsolatába. AZ EMBERI EGYÜTTÉLÉS problémái mindjén idők nemzedékeit foglalkoztatják. Az emberek egymáshoz való viszonya állandóan égető kérdés mindenki számára. hiszen mindnyájan rászorulunk a másik emberre, mindnyájunk élete át meg át van szőve a másik ember életviszonyaival, senki sem élhet valami kísérleti üveggömbben egymaga, hanem mindenki bent él az embervilag tengerében. Mindig kudarcot vall és megszégyenül az, akv letér az emberszeretet útjáról, s megkísérli a gyűlölet, az ellenségeskedés, a háború, a rablás, a másik ellen törés magatartását. Az emberiség történelmének legsötétebb lapjai azok, amelyek nagyszabású gonoszságokról szólnak, népirtásról, országok elpusztításáról. Szenny, vér, halál, felperzselt föld maradt utánuk. Nem lehet büntetlenül megszegni Isten szeretetakaratát. A mi nemzedékünk meg éppen keserű leckét kapott abból, mit jelent Isten szeretetparancsá- nak a megszegése, amikor a világháborúkban ránk szakadt a pokol. A RAGADOZÓ FARKASERKÖLCS, a háborúkat támogató álláspont, a mások elnyomása, az agresszió élesen szemben áll Isten akaratával. Jézus maga szenved mindenütt, ahol háborús vérontás van a világon. Az indokínai kibombázott házak tövében a riadt szemű gyermek tekintetében Jézus szenvedő tekintete van. S amikor a sebek enyhítésére bármi történik, az a Jézus fájdalmát enyhíti. ISTEN VILÁGOT ÁTÖLELŐ SZERETETÉNEK adta jelét, amikor Betlehemben megszületett a Megváltó. A Gyermek megszületése ünnepélyes kinyilatkoztatása volt Isten békeakaratának. Az emberi gonoszság, rosszindulat és rossz szándék mégis újra meg újra Isten akarata ellen feszül. Ez az emberi gonoszság félelmetes szenvedéseket, károkat idéz elő. A szívek mélyén pedig, éppen a kibírhatatlan szenvedés nyomán vágy fakad a szeretet és béke után. Karácsony békeüzenetével fordulunk hat világrész felé ezen a karácsonyon a betlehemi csillag fényénél. Szikrázzon a fénye, és hirdesse, hogy Isten szándéka sohasem volt az. hogy gyűlöljék egymást az emberek, vagy hogy éhezzenek és nyomorogjanak, vagy betegségben és szegénységben sínylődjenek. A betlehemi csillag fénye vezesse figyelmünket a világ vajúdó kérdéseire, három és fél milliárd ember sorsát érintő kérdésekre. Világítson kunyhókba és palotákba, harcmezőkre és békés otthonokba, és eszméltessen nyugtalan világunkért való felelősségünkre. A magyar karácsony békés fenyőillatával szálljon gondolatunk azok felé, akik'ezen a karácsonyon Is háborútól és vérontástól szenvednek. A KARÁCSONYI EVANGELIUM drága kincse és a benne rejlő hitnek az ereje ma úgy ragyog fel számunkra, mint a betlehemi pásztoroknak a vezérlő fényes csillag: hirdeti Isten szándékának és tervének megvalósulását azzal, hogy úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte. Ez a szeretet hívja Jézus tanítványait, hogy könnyet töröljenek, vigasztaljanak, szeretetten járjanak, a béke alkotóival együtt haladjanak. így tölti be Jézus életünket önmagával. Nem tiltó parancsok árjával vesz körül bennünket, hanem új életben való járásra indítás belülről fprrósítja át életünket szeretetével, elvezérel a szolgálat útjára, amelyben mi ugyanúgy szeretjük a vii'ágot, ahogy az az Isten, aki egyszülött Fiát adta érte. D. dr, Ottlik Ernő Minden bizonnyal helyesen értjük a karácsonyi angyalok énekét, amikor azt hangsúlyozzuk, hogy „a Földön békesség” nem egyszerűen a szív békességének elnyerését jelenti, hanem békességet ember és ember, nép és nép között. E Földön békesség... Az angyalok karácsonyi üzenetének ezzel a mondatával köszöntjük Olvasóinkat, s kívánunk Istentől gazdagon megáldott, boldog, békés karácsonyt. Tesszük ezt abban a Magyarországi Evangélikus Egyházban, amelyik megbízatásánál fogva hirdeti a testbe öltözött Isten Fiáról szóló evangéliumot, és szolgáltatja ki Urunk rendelése szerint a szentségeket: a keresztséget és az úrvacsorát. Azt a Krisztust hirdetjük, Aki azért jött el erre a világra, hogy az embereket megváltsa, s hogy békét szerezzen Isten és az ember, ember és az ember között. Egyházunk a diakóniai teológia elkötelezésénél fogva végzi szolgálatát az emberek között akkor, amikor az igét hirdeti, de akkor is, amikor szolgálatot végez hazánkban magyar népünk között is. De egyházunk Istentől kapott elkötelezésénél fogva végzi a békéért való szolgálatot, s tesz meg mindent annak érdekében, hogy a Földön béke legyen, hogy elhallgassanak a fegyverek, amelyek életeket oltanak ki, hogy megszűnjék az éhezés és az ember ember által való kizsákmányolása, s végre a társadalmi igazságosság, béke és boldogság uralkodjék a Földön. Ezen a karácsonyon békét kívánunk gyülekezeteinknek, híveinknek. magyar népünknek, de kifejezzük azt az óhajunkat is. hogy béke legyen mind a hat földrészen. Ezért vetünk egy- egy pillantást Európára, -Ázsiára, Afrikára, Észak- és Dél-Ame- rikára és Ausztráliára, hogy meglássuk a világon élő emberek arcát, s észrevegyük: békére van szüksége Isten teremtett világának. Adjunk hálát Istennek azért, hogy a mi karácsonyunk boldog és békés, s tegyünk meg mindent, imádságban és cselekedetekben, hogy az egész világon béke legyen. Ezekkel a gondolatokkal kívánunk Olvasóinknak áldott karácsonyt! SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Vannak, akik le akarják szűkíteni ezt a békességet a személyes élet területére, a „lelki” békességre, vagy ki akarják vetíteni a nagy messzeségbe, az „örök” béke honába. Nem mondhatjuk el elégszer, hogy a karácsonyi béke nemcsak lelki és örök béke, hanem valóban az egész Föld békéje. Legalábbis az angyalok ezzel a tartalommal hirdették meg a karácsonyi békét. EZZEL EGYÜTT azonban egy pillanatra sem feledkezhetünk el arról, hogy karácsonykor az angyalok nemcsak a Föld békéjét hirdették, hanem tényleg az emberszív békéjét is. Az emberszív békéje pedig éppen olyan fontos, mint a Föld békéje. Milyen is volna az a világ, amelyben elrendeződtek ugyan a népek közötti problémák, megoldódtak a gazdasági és társadalmi kérdések, magasan áll az életszínvonal görbéje, de ebben az „aranykorszakban” egy sereg olyan ember élne, akinek belsejében a dolgok nincsenek elrendezve, tehát békétlen szívvel élvezi az „aranykorszak” minden gazdagságát. Vágy talán el kellene fogadnunk azt a nézetet, hogy ha anyagilag megoldódtak problémáink és a körülöttünk levő világban béke van, akkor a szívben js az van? Ezt a felfogást nem vallhatjuk a magunkénak. Svédországban több mint 150 éve nincs háború, az életszínvonal is olyan magas, amilyen talán sehol a világon, minden lehetőségük megvan az embereknek, hogy élvezzék az élet minden szépségét. Ebből az következne, hogy Svédországban az egyes emberek és családok belső problémája is megoldódott, tehát „belülről” is béke van. Akkor viszont miért éppen Svédországban van világviszonylatban is a legtöbb öngyilkosság? Elvégre, az öngyilkosság mégsem lehet a „belső béke” következménye! Vagy azok, akik nem éppen Svédországban élnek, hanem másutt a világon, Finnországban, Amerikában, vagy Magyarországon és mindenük megvan ahhoz, hogy szilárd anyagi bázison, szép és kényelmes otthonokban, jó munkakörülmények között éljék le életüket, egyúttal belső válságok nélkül folytatják életüket? Nyilván nem! LE NEM BECSÜLVE a külső rendezettséget, a világméretű békét és az anyagi javak egyenlő elosztásából fakadó megelégedettséget, továbbá a társadalmi igazságosságon felépülő, nagyon is kívánatos rendet, mondjuk meg világosan : ezeken túl és ezekkel együtt múlhatatlanul szükség van a belső elrendezettségre, az emberszív békéjére is! Nem pusztán a „lelkizők” megnyugtatása érdekében, hanem legalább ilyen hangsúlyozottan a társadalom szempontjából is. Ahol az emberek szíve békétlen, ott robbanékony a családi élet, a hitvestársak, szülők és gyermekek, unokák és nagyszülők viszonya, de ott bénultan megy ,a munka is. Az embereket nemcsak a külső körülmények hajthatják cinizmusba és közömbösségbe, elfáradásba és „minden mindegy” állapotba, hanem a szív békétlensége is. Világi nyelven szokták ezt úgy is mondani, hogy „jó közérzet nélkül” nehezen mennek a dolgok. Abba mi most ne szóljunk bele, hogy a nem hivő emberek milyen szempontok szerint és milyen úton-módon rendezik el magukban belső problémáikat. Ne is becsüljük le az ő ilyen irányú szándékaikat. Nekünk azonban — akik megkereszteltettünk, megkonfirmálta ttunk és akikhez Jézus Krisztus evangéliuma különböző módon megérkezett — tudnunk kell, hogy a belső rendezettség csak úgy állhat be életünkben, ha befogadjuk a karácsonyi angyalok által meghirdetett és Jézus Krisztusban megérkezett békességet. „Ö a mi békességünk!” Ö nem egyszerűen „megnyugtatást” ad, nem is csupán „idegeinket hozza rendbe” és még csak nem is azt cselekszi, hogy a „stressznek nyomása alatt kibírjuk az életet, hanem valóban beleplántálja a szívünkbe azt a békességet, amely „minden emberi értelmet felülhalad”. Még ha nem is tudjuk elfogadni azt a nézetet, hogy ha ez a szívbéli békességünk megvan, „akkor odakint a világban csak hadd háborogjon a tenger”, annyi azonban bizonyos, hogy ez a szívbéli békesség akkor is a miénk lehet, ha emberi elgondolások szerint éppen háborogni kellene a szivünknek. EZ A SZÍVBÉLI BÉKESSÉG elsősorban abból a forrásból táplálkozik, hogy Isten Jézus Krisztusban megbocsátotta bűneinket. A legtöbb békétlenséget ugyanis a bűn okozza az emberszívnek. Az a bűn, amely szembeállít az Istennel és az emberekkel. A bűn, amellyel megsértjük Isten szentségét, magunk és mások életét. A bűn az, amely megbontja „lelki egyensúlyunkat” és ezzel együtt minden más viszonyunkat. Amikor Isten Jézus Krisztus haláláért eltörli bűneinket, akkor kerülünk újra rendezett viszonyba Istennel és vele együtt az emberekkel. A bűnbocsánatból fakad az ember- szív igazi békéje. Joggal nevezték a karácsonyi angyalok Jézust „szótér”-nak, vagyis üdvözítőnek, megtartónak, sza- badítónak, megmentőnek. Csak Neki volt hatalma bennünket a bűnből megszabadítani és így békességet adni. Az lenne jó, hogy ez a karácsony meghozná a szív békességét. AZOK, AKIK ELNYERTÉK, vagy elnyerik a szívnek ezt a békességét, ne felejtsék el, hogy a megbékélt szívvel el kell indulni a Föld békéjének a munkálására. Nem önélvezetre kapjuk a békességet, hanem mások boldogítására is. A karácsonyi angyalok békességüzenete ezt jelenti: béke a Földön és béke az emberszívben! D. Káldy Zoltán *
