Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-12-24 / 52. szám

p Ulnlntt E Földön békesség... Európa — karácsonyi fényben Kapunyitás Zsolt 24,7—10 Énekeskönyvünkben legalább három olyan énekünk van, amit ez a zsoltár ihletett és gyülekezeteinkben szívesen ének­lik ádvent idején: „Jer, tárjunk ajtót még ma mind, a legna­gyobb király előtt" (720), a negyedik versszak kezdő sorával együtt: „Jer, tárjunk ajtót lelkesen, a szívünk templommá le­gyenJ” — Égy másik ének a régi részből: „Kitárom előtted szí­vem, Ó jöjj légy vendégem nekem... (127), s a harmadik egy világszerte ismert és énekelt evangélikus korái: „Jöjj be ó, mért állasz ott künn Isten áldott embere? Várva várlak, nyitva házam, nyitva szívem szállj bele ...” (114). Ügy látszik ének­költőink különösen is fogékonyak voltak erre a zsoltárra. Az ősi ének eredetileg valószínűleg akkor keletkezett, amikor a szövetség ládáját a Sión hegyére vitték s az ősi jeruzsálemi kaput ki kellett szélesíteni, hogy beférjen az ünneplő menet, s a ládát trónra helyezhessék. Karácsonyt váró keresztyén gyü­lekezetekben Jézust fogadó énekké és imádsággá változott: a kis betlehemi gyermek nekünk a dicsőség királya, akinek méltó megünneplésére készíthet fel ez a zsoltár, mint alapige. KAPUNYITÁS JÉZUS ELŐTT. A Jelenések könyve megdi- csöült Ura mondja: „Íme az ajtó előtt állok és zörgetek, ha va­laki meghallja szómat és kinyitja az ajtót bemegyek ah­hoz...” (Jel. 3,21). Minden imádság kapunyitás Jézus előtt. Az imádság alaptextusa nemcsak a Hegyi Beszédből való mondat: ,görgessetek és megnyittatik néktek...” hanem ez is: O zör­get és nekünk kell kaput nyitnunk. Minden csendes perc vagy óra, amit Jézusra figyelve töltünk: kapunyitás. Minden isten- tisztelet is kapunyitás: a gyülekezet beengedi Urát, hadd jöjjön be és szolgáljon igéjével és szentségeivel. Jaj a bezárkózó ke­resztyéneknek, egyeseknek és gyülekezeteknek, akik megelég­szenek önmagukkal és nem nyitnak kaput Neki! Karácsonykor sok kapu, sok ajtó kitárul rokonok, ismerősök, vendégek előtt s ez örvendetes, ne felejtsünk el kaput tárni Neki is! KAPUNYITÁS A VILÁG FELÉ. Ugyanaz a Jézus, aki be akar jönni életünkbe, az idézett fejezet szerint maga mondja: „Íme nyitott ajtót adtam eléd, amit senki be nem zárhat” (Jel. 3,8). Az eredeti szövegben az ajtó és a kapu azonos szó. A ma­gyar protestantizmus és benne a magyar evangélikus egyház megtapasztalhatta az elmúlt huszonhét esztendőben, hogy ez az ige is érvényes a mi életünkben is. Azt hittük bezárultak végleg kapuk előttünk és Urunk megszégyenített: kaput nyi­tott. Lehetőséget adott a szolgálatra. Jaj, be ne zárjuk mi a ka­pukat, amiket ö maga nyitott. A kapunyitás ádvent negyedik vasárnapján és karácsonykor is úgy helyes, ha a „kapu” két irányban is nyílik, mint a mo­dern csapóajtók: befelé és kifelé. Ha Jézus bebocsátása után nem zárjuk be a kaput, hanem nyitva hagyjuk s átmegyünk rajta az emberek közé, ha nem maradunk bezárkózott embe­rek, a világ gondjai és örömei elől elzárkózók. A nyitott kapu azt is jelenti, hogy észrevesszük azokat az embereket, akikkel együtt élünk egy utcában, szomszédban, közelben és távolban egyaránt, akiknek a szolgálatára elhivattunk népünk között és a nagyvilágban. Akkor helyes a kapunyitás, ha a nyitott kapun át elindulunk az emberek közé, hogy szeretni és segíteni tud­junk nekik, hogy együtt cselekedjünk velük és értük. Áldott kapunyitást! Dr. Hafenscher Károly IMÁDKOZZUNK Crunk! Nyisd ki és tágítsd ki szivünket önmagad számára, hogy bejöhess oda egész hatalmaddal és csodálatos erőddel. Hadd éljünk ajándékaiddal, felkínált adományaiddal! Nyisd ki és tágítsd ki szívünket, hogy ki ne rekesszünk onnan másokat: barátokat és idegeneket, rokonszenves embereket és nem rokonszenveseket, hittestvéreket és más hitűeket, hívőket és hitetleneket. Nyisd ki és tágítsd ki szívünket, hogy jobban megértsük a szenvedőket, bajban levőket és ránkszorulókat. , Nyisd ki és tágítsd ki szívünket, hogy a magunk öröme mel­lett mások öröme is helyet kapjon, s együtt tudjunk örülni az örülőkkel ezekben az ünnepnapokban! Ámen. Európának volt karácsonya. Az első és igazibb, amikor az első század közepén, a keresz- tyénség szülőföldjéről, Közel- Keletről átszivárgóit az evan­gélium erre a földrészre név­telen keresztyének és Pál apos­tol révén. Teljes pompájában állt még az antik pogány kul­túra, s ki sejthette volna, hogy az egyszerű emberek, rabszol­gák új vallása századok múltán elárasztja az egész kontinenst! Európa népeinek tömeges meg- keresztel-kedése összefonódott az uralkodók hatalmi érdeké­vel, de ez a mutató is jelzi, hogy akkor Európa számára a keresztyénség hordozta az al­kotó eszmét, a jövő ígéretét. A reformációban újra a leg- reménydúsabb, jövőteremtő áramlattal, az új kor erőivel társult a keresztyénség, s nyo­mában népek sorában lett tu­datosabb, tisztább, előrevivőbb a karácsonyi hit. NINCS MÉG EGY földrésze a világnak, ahol annyira mé­lyen vert volna gyökeret és oly szélesen fogta volna át a tár­sadalmat a keresztyén hit, mint Európában. A mély gyökerek és a széles sugarak ellenére itt éltek vissza legtöbbet Krisz­tus nevével, megcsúfolva Mes­terük tanítását és példáját, a szeretetek Könny és vérözön fakadt ismételten ezen a ke­resztyén földön. Története so­rán alig volt emberöltőnyi ide­ig béke. Akármelyik századba tekintünk bele, gyalázatok tö­Karácsony — ahogy egy európai mester látta ben az eredeti keresztyén er­kölcsi elemek szenvedélyes szá­monkérése ragad meg — anél­kül, hogy Marx maga is ezt kérné számon — s szinté úgy érezzük, a Bibliával ellentétes irányból kapunk figyelmezte­tést arról, amiről Európa ke­resztyén társadalma százado­kon át a Bibliában megfeled­kezett — : a karácsonykor meg jelent isteni szeretet megvaló­sításáról az emberi közösségek­ben. Ebben az ellenfényben is mi keresztyének meg tudjuk látni az európai karácsonyt, újabb változatában, a társada­lom és az emberiség ügyének áldozatos vállalásában. A MAI EURÓPA és kará­csony? Európa testén húzódik a határvonal a föld két tár­sadalmi világrendszere között. Ez a tény némelykor roppant feszültséget hozott a földrész népeire. De az elválasztó ha­tármezsgyét áthidalja hívő részről az a tudat, hogy Jézus Krisztus szeretete nem ismer elválasztó határt és egyformán árad a ketté szakadt földrész, a ketté szakadt világ minden népére. S áthidalja a szaka­dékot az a fáradozás is, mely éppen napjainkban Európa jö­vőjét a béke, az együttműkö­dés jegyében szeretné munkál­ni a megoldhatatlan politikai ellentétek között is. Különösen is hangsúly esik az európai biz­tonság és együttműködés érde­kében végzendő szolgálatra. Nem tudhatjuk, milyen sze­repet szán a történelem Ura Európának a későbbi jövőben. De az ma bizonyos, hogy Eu­rópa békéje a világ többi népe számára is nyugalmas fejlő­dést szavatolhat. Az is bizo­nyos, hogy amit ez a földrész múltja örökségeként hordoz, annak az egész világ számára van még mindig mondanivaló­van még mindig mondanivaló ja, jelentősége. A keresztyénségnek ugyan a mai Európában jelentősen ki­sebb a hatóereje, mint régi szá­zadokban, de ez a megfogyat­kozás az egyház belső tisztu­lásával járhat, és fokozhatja a kevesek felelősségét a Krisz­tusba vetett hit mai megúju­lásáért, a XX. század gondol­kozásához illő formájáért és önmagán túlnéző, egyetemes emberi szolgálatáért. Európa templomainak kará-v csonyi istentiszteleteiből ilyen hatásoknak kell kisugározniuk, hogy e földrész karácsonyi fé­nye ma is világíthasson. Sok, bár kicsi fények ezek e föld­rész 650 millió lakosa között. Az igazi karcsonyi fény a régi látványosabb karácsonyokon sem lehetett sokkal több, hi­szen karácsony fénye egyedül a karácsonyi evangéliumból fa­kad, amely az Isten Krisztus­ban megjelent szeretetéről hangzik. Ennek hirdetése és hívő, cselekvő meghallása — ez volt mindig és lesz is ka­rácsony keresztyén fénye Eu­rópában, vagy bárhol a vilá­gon. Veöreös Imre heti velünk mindazt, amit az európai múlt ajándékaként kaptak a mai emberek a föl­dön, az egész emberiség. Eu­rópa a görög kultúra óta a mű­veltség, a civilizáció, a hala­dás nagy hordozója, az egész Föld élenjárója. A fehér em­ber hazájaként az utolsó két és fél ezer év legnagyobb tör­ténelmi tetteinek végrehajtója. Innen sugárzott ki a felfede­zések, feltalálások, államfor­mák és a társadalmi fejlődés roppant gazdag hatása az egész világra. Mindaz, amit az em­beriség ma elért, valamikép­pen erről a földrészről indult ki. Észak-Amerika múltbeli tü­neményes fejlődése európai te­lepesek és utódaik szívós mun­kája. A világot átformáló új társadalmi rend európai esz­me megvalósulása. Az európai­ság nem egyszerűen az itt élő népek legjobbjainak jellemző­je, hanem minden földrészen élő modern ember gondolko­zásainak tartozéka. S EZ AZ EURÓPAI kultúra, gondolkodásmód mérhetetlenül sok kéresztyén örökséget szí­vott. oldott magába Talán leg­szemléletesebben a művészet- történet mutatja, de mélyreha­tó .elemzés nyomán ugyanezt sugározza a gondolkodás vagy az élet más területének tör­ténete. Nem szemlélhetünk egy középkori festményt, nem néz­hetünk egy barokk épületet, nem nyithatjuk fel valamelyik újkori gondolkodó könyvét, hogy ne kelljen segítségül hív­nunk megértéséhez keresztyén eszméket, jelképeket, bibliai és egyházi hagyatékot. A törté­nelmi távlat alapján ma már nyugodtan elmondhatjuk, hogy karácsony hatása az európai kultúra szerves része. Krisz­tus nélkül érthetetlen az eu­rópai történelem, gondolkozás, még a társadalmi fejlődés is. Mert az a megdöbbentően különös, hogy amikor például Marx Károly társadalomkriti­káját olvassuk, a mi szemünk­Több feljegyzés tanúsítja, hogy Petőfi már diák korában járt Vácott. Mikor? Selmeci diák korában: 1838—39-ben, penci szüreti tartózkodása al­kalmával, és 1839. év elején, amikor Selmecet elhagyta, Vá­cott vezetett keresztül az útja. 1844 októberében Budán írta „Sovány ősz” c. versét, mely­ben a Vác melletti Naszály- hegyet említi. Így ír: „Búsan Budára kullogok, Megállók a vár tetején, Nagyszálnak bárszülő hegye, Távolból kékellik felém. Nagyszálnak borszülő hegye Sok jó napot szerzett nekem, Hanem mi haszna? hogyha most A száraz kortyokat nyelem.” 1845. júniuá 23-án Balassa­gyarmat felől érkezett Vácra egy molnár kocsiján. Majd a következő évben: 1846. július 15-én, az első magyarországi vasút megnyitása alkalmából az első Vácra érkező vonaton ő is a meghívottak közt volt. E nagy eseményről a Pesti Hír­lap 1846. július 17-i száma töb­bek között ezt írja: „...59 perez alatt értünk Váczra. Te­hát nem a legsebesebben ha­ladtunk. Vácznál azonban tűz­be jöttünk...” No, félreértés ne essék, nem a gőzmozdonyok gyorsultak fel, hanem a város­ban óriási tűzvész pusztított ezen a forró júliusi délutánon, úgyhogy a hivatalos ünnepség Petőfi nyomában is elmaradt. Sem ételt, sem italt még pénzért sem lehetett kapni. „Kevéssel visszaindul­tunk előtt elvégre egy áldott jó vénasszony, az Isten áldja meg érte, egy veder vizet ho­zott elő, a ki félretette a finy- nyásságot, lecsillapíthatta szomjúságát.” Egresssy Ákos Petőfi Sándor életéből c. munkájában írja: „Az időben nyílt meg az első magyar vasút: Pesttől Vácig. Harmadnap beállít hozzánk Petőfi s elmondja, hogy a két napot folyvást az új vasúti vo­nalon töltötte. Két napon át, mondja, folyamatosan utazott, reggeltől estig, Pestről Vácra, s onnan vissza, még pedig az el­ső osztályú fülkében.” A költői szülei Weisz György váci mészáros és sóárus hívá­sára 1846 végén Cinkotáról Vácra költöztek. Közel másfél évig laktak Vácott, ismételten lakást változtattak. Sándor fiúk többször meglátogatta szüleit. 1847 tavaszán Sass István or­vos barátját hívta ki beteg édesanyjához. Az orvos sze­rint a költő szülei ekkor, „egy kis emeletes házban” laktak. „Ha emlékezetem nem csal, 1847 tavaszán Vácott és történt, midőn Petőfi engemet felszólított, hogy mennék ki vele Vácon lakó szülei látoga­tására, miután anyjának, vagy­is mint mondani szokta »édes kedves anyámnak«, állapotát aggasztónak hallotta...” (Hat­vány Lajos: „Így élt Petőfi” c. munkájából.) Az 1960-as évek elején írta Jakus Lajos penci ált. isk. igazgatónak, a neves Petőfi- kutatónak özv. Kovács István­ná, aki akkor 80 éven felül volt: „A mai Petőfi — akkori Fazekas — utcában volt nagy­szülőimnek háza, ott is laktak ebben az időben. Ott járt ná­luk többször is Petőfi Sándor. Egy alkalommal Petőfi eluta­zott s mielőtt a hajóállomásra ment, beszólt nagyszüleimhez és elbúcsúzott. Nagymama ép­pen csirkét rántott ki az ebéd­hez, azzal kínálta meg őt. Pe­tőfi nagyon sietett, nem várta a terítést, hamar lekapta a ka­lapját, közben így szólt: ebbe tessék tenni, elfogyasztom az állomásig. Egy pohárral felhaj­tott, azután köszönt és el­ment.” Ez a látogatása Petőfi­nek 1847. június hónap máso­dik felében történt. Petőfi felesége: Szendrey Jú­Gödöllőn lia naplójában feljegyezte, hogy 1847. december 13-án fér­jével együtt látogatást tettek Vácott a szülőknél. „A vasúton mentünk, vagy igazság szerint inkább repültünk Vácra... A napot is a legszomorúbb utcá­ban töltöttük: a temető utcá­ban ...” A mai Báthori u. 15. számú házban, amely a szü­lők utolsó lakása volt, emlék­tábla is jelzi ezt a ház falán. (Mikes—Dernői—Kocsis.) „Az öreg atyus” betegeskedése , el­lenére főképp kedélyes, élveze­tes elbeszéléseivel nyerte meg menye tetszését... „Anyánk pedig avval kedveskedett, hogy Sándornak az első párnáját (kis pici gyermekkori párná­ját) egy szalma szék fölé varr­ta, és e széket nekem készítet­te. Ha százezreket költenének, nem volnának képesek ennél valami gyöngébb szeretettelje- sebb meglepetést szerezni va­lakinek. Áldja meg az Isten érte!” (Mezősi Károly: Petőfi anyja.) Ez idő tájt írta „Vasúton” c. versét, amely a váci utazás be­nyomásait bizonyítja. Száz vasutat, ezeret! Csináljatok, csináljatok! Hadd fussák be a világot. Mint a testet az erek. Miért nem csináltatok Eddig is már? ... vas hiányzott? Törjetek szét minden láncot, Majd lesz elég vasatok. Vácott 1848 elején írta „Anyám tyúkja” c. ismert ver­sét. Ugyancsak itt írta 1848 ele­jén „Kemény szél fúj” c. ver­sét. Kemény szél fúj, lángra kap a szikra, Vigyázzatok a házaitokra, Hátha mire a nap lehanyatlik, Tűzben állunk már tetőtül talpig. Oh magyarok istene, add jelit, Ha a kenyértörés elközelít. Hogy az égben uralkodói még te A magad s néped dicsőségére! Petőfi 1848. esztendő tava­szán költöztette be szüleit Pestre az ő lakásába. Semmi adat nincs arra, hogy akár Pe­tőfi, akár szülei Vácott kapcso­latban lettek volna az itteni gyülekezettel. Szüleiről feltéte­lezhető. Ugyanis Weisz György mészáros evangéliküs volt, az itteni halotti anyakönyvi be­jegyzés szerint. 1847. október elejétől működött az itteni gyülekezet első lelkésze: Czé- kus István, a későbbi püspök. Petőfi aszódi tanulóévei so­rán gyakran, járt Gödöllőn, 1843. év nyaran pedig hosszabb ideig lakott itt, amikor is a Kül­földi Regénytár számára James: Robid Hood c. regényét fordította. A kapott előlegből jó körülmények közt élt. Ek­kor írta a „Merengés” és a „Te­metőben” c. verseit. Itt megis­merkedett MednyánsZky Ber­tával, a gödöllői Grassalko- vich-uradalom jószágkormány­zójának leányával, akinek a kezét levélben megkérte, de az atyja nemet mondott. A „Sze­relem gyöngyei” c. versei szól­nak róla. 1847-ben indult má­sodik felvidéki útjára, május 12-én járt ismét Gödöllőn. Ek­kor írta le: „Kerepesen túl Gödöllőt értük, hol az a szőke leányka lakik, .kihez sok, sok verset írtam ... leszálltam s a múlt tarka emlékeitől kör­nyezve mentem... a fogadóba, s megreggeliztem.” (Üti leve­lek Kerényi Frigyeshez.) Remélem, hogy e néhány megnyilatkozáson keresztül is közelebb kerül Petőfi az olva­sókhoz, hisz életének ezen ré­szei nem mindenki előtt isme­retesek. E néhány- sor is segít a költő teljesebb megismerésé­ben, mert csak azt szerethet­jük igazán, akit jól ismerünk. Bachát István V ♦ ANGLIA néven egyesült. Az új egyház­hoz 250 ezer keresztyén tarto­zik. (epd) Október 4-én az Angliai Kongregacionalista és Presbi- tériánus Egyház Angliai Egyesült Református Egyház magában foglalja a múltra né­ző bűnbánat tekintetét. Az európai keresztyén bűn­bánat azonban nem feledtet-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom