Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-12-03 / 49. szám

Elérkezett az Isten országa Mk 1, 15 Döntő módon hangsúlyos az, amit bemutatkozása alkalmával mond egy magasabb munkakörbe beosztott közéleti személyi­ség. Ez határozza meg szolgálatának értelmét, tartalmát és célját. Dióhéjban, koncentráltan benne van egész programja, megvalósítandó életműve és útjának iránya kicövekelten, melyben előre jelzi hová akar elérkezni. JÉZUS NYILVÁNOS SZOLGÁLATÁNAK MEGKEZDÉSE­KOR ezzel a bejelentéssel kezdte el megváltói művét: „elérke­zett az Isten országa!” A mában élő egyház népének erre az igére nagyon komolyan fel kell figyelnie, mert alapvetően fon­tos Jézusnak ez a közlése. Ezzel a bejelentéssel kezdődik az újtestamentomi híradás, az evangélium boldog örömüzenete. Ez a magva, lényege. Találóan .fejelte ki D. Káldy Zoltán püs­pök ezt a lényeget a nyári gyenesdiási lelkészkonferenciákon: „az újtestamentomi híradás Alfája és Omegája.” ez A híradás a ma élő egyház számára azt je­LENTI, hogy az emberré lett Jézusban a próféták által meg­ígért Krisztus lépett be az emberiség történelmébe és vele együtt, az Ö személyében Isten országa érkezeit el az egész embervilághoz. Egy új korszak vette kezdetét, mert Isten ha­talma és megmentő szeretetének ereje „tört be” az emberi történelem folyamatába, hogy az emberiséget a bűntől, a ha­láltól és a gonoszság hatalmától megszabadítsa és ezáltal reali­zálódjon, megvalósuljon közöttünk taz Isten országa. Jézus fel­lépésével egy új viszony kezdődött Isten és az emberiség kö­zött. Elérhetően közel jött hozzánk Jézusban a világot szere­tettel átölelő Isten és ez a szeretet a feltámadott és élő Jézus Krisztusban számunkra ma is megragadható valóság. AZ EGYHÁZ NÉPÉNEK VILÁGOSAN FEL KELL ISMER­NIE, hogy Jézus ma olt van jelen, ahol az ő követői a szeretet és a szolgálat bibliai nevén: „diakónia” cselekedeteit végzik a gyülekezetben, egyházunk szeretetintézményeiben és a társa­dalomban. Ott van jelen az élő Jézus Krisztus, ahol készséges szívek felkeresik az elhagyatott öregeket és enyhítenek ma­gányosságukon, ahol meglátogatják a betegeket, vigasztalják a szomorú embereket, önkéntesen jó , szívvel részt kérnek a gyülekezeti munkából és önmagukról hnegfeledkezve szolgálni tudnak a másik embernek. Ott van jelen az élő Jézus Krisztus, ahol megnyílik a híveink pénztárcája szeretetintézményeink, a Gyülekezeti Segély és lelkészképzésünk támogatására és gya­korlatilag is megmutatják, hogy az előttünk haladó Jézus Krisztus útján járnak. Ott van jelen az élő Jézus Krisztus, ahol híveink hozzá hasonlóan szolidaritást tudnak vállalni né­pünkkel, küzdeni tudnak jó szívvel társadalmunk életének szebbé és jobbá tételéért. Ahol a híveink felelősséget vállal­nak az emberiség nagy családjának békés életéért és részt vál­lalnak a maguk helyén, képességeikhez, beosztásukhoz megfe­lelően az emberiséget kínzó nagy kérdések megoldásában. ELÉRKEZETT AZ ISTEN ORSZÁGA! Legyünk hát ennek az országnak hűséges, nyílt szívű és áldozatot bátran vállaló munkatársai az előttünk álló hétköznapokban is. Garami Lajos A diakónia szerepe világunk formálásában A történelem nem más, mint az emberiség szakadatlan küz­delme a szebbért, a jobbért, az emberek együttélésének tö­kéletesebb, harmonikusabb formájáért. Ebben a megálla­pításban mindenekelőtt az a felismerés van benne, hogy vi­lágunk nem tökéletes, hanem állandó formálásra szorul. Vo­natkozik ez a tudomány és a technika állapotára és a társa­dalmi, erkölcsi formákra egy­aránt. Teológiailag ezt úgy mondjuk, hogy az Isten által megteremtett, tökéletes világ megromlott, s ezért megújítás­ra, megváltásra szoruL Ez a megújítás nem automatikus fejlődés, hanem céltudatos harc eredménye. Az emberi­ségnek, szakadatlan és céltu­datos küzdelemmel kell for­málnia, jobbítania a maga sor­sát. Diakóniai teológiánk sar­kalatos tétele, hogy a keresz- tyénség nem nézheti közöm­bösen, vagy tétlenül ezt a küz­delmet. hanem aktív módon részt kell vennie világunk for­málásában. A minta Felvetődik a kérdés, hogy világunk formálásának mi a normája, más szóval, mi a modell, vagy minta, amit vi­lágunk formálása közben ál­landóan szem előtt kell tarta­nunk. Keresztyén hitünknek egyik döntő része az a meg­győződés, hogy Isten - Jézus Krisztusban azért lett ember­ré, hogy megmutassa az em­beri együttélés tökéletes for­máját, illetve felvillantsa előt­tünk annak egyes vonásait. Jé­zus földi élete, szolgálata és ta­nítása megmutatja az utat vilá­gunk formálásához, az emberi együttélés tökéletesebb struk­túrájának megtalálásához. Ezért mondja Jézus: „Példát adtam néktek, hogy amint én cselkedtem veletek, - ti is úgy cselekedjetek!” (Jn 13, 15) Ez azt jelenti, hogy az egyház ak­kor tesz eleget világunkat for­máló feladatának, ha szolgá­lata közben mindig Urára te­kint, vagyis az ő szeretetével, áldozatos szolgálatával fordul a világ felé. A körülöttünk élő világ formálásához tehát a „krisztusi cselekedetekkel”, az elnyomottak és szegények fel­karolásával, az emberiség problémáinak minél jobb meg­értésével, a béke ügyének ál­dozatos szolgálatával járulha­tunk hozzá a legjobban. Bénító pesszimizmus Tudjuk, hogy ez az állapot, amit Krisztus Urunk meghir­detett és bemutatott eschato­— HALÁLOZÁS. Budaker Gusztáv kőszegi ny. zeneisko­lai igazgató, a gyülekezet hű­séges tagja, egykori tanítója és kántora, 62 éves korában no­vember 4-én szívinfarktus kö- vekeztében elhunyt. „ .. .aki csak él és hisz énbennem, ha meg hal is, él”. — HALÄLOZÄS. Simon Kálmán a barlahidai gyüleke­zethez tartozó Kustánszegen 70 éves korában elhunyt. 1949-ben egy házrész adományozásával imaházhoz juttatta a kis szór­vány gyülekezetét. Temetése október 28-án volt nagy rész­vét mellett Pintér János zala­egerszegi lelkész szolgálatával. — Vonga László ny. városi főpénztámok, a miskolci' gyü­lekezetnek 50 éven át presbite­re, volt másodfelügyelője, egy­házmegyei számvevőszéki el­nök 85 éves korában elhunyt. Ravatalánál az igeszolgálatot Pásztor Pál esperes végezte. Szebik Imre lelkész a miskolci gyülekezet nevében búcsúztat­ta, „Az igaznak emlékezete ál­dott”. Az Országos Presbitérium határozatai III. Egyházunk négyszázötven éves jubileumáról A Magyarországi Evangéli­kus Egyház Országos Presbité­riuma Isten iránti hálával és népünk iránti felelősséggel emlékezni kíván négy és fél év­százados múltjára. A magyar- országi evangélikusok ellen 1523 áprilisában az első tör­vényhozási intézkedés 450. év­fordulójára országos egyházi ünnepség megrendezését hatá­rozza el. Elrendeli továbbá, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház gyülekezetei is emlé­kezzenek meg a hazai refor­máció megindulásáról és saját egyházközségeik megalakulásá­nak körülményeiről, különösen városaik és községeik 16. szá­zadi társadalmi, politikai, gaz­dasági és egyházi viszonyairól. Kívánatosnak tartja végül, hogy ezek a megemlékezések összhangban legyenek szoci­alista hazánk és benne élő egy­házunk célkitűzéseivel, miért is egyházi sajtónk is nyomaté­kosan hívja fel a széles egyházi körök figyelmét a magyar evangélikusság 450 év előtti korszakformáló jelentőségére és a reformáció mai kötelezé­sére. logikus valóság, ami1 azt jelen­ti,rhogy tökéletesen csak akkor fog megvalósulni, amikor Jé­zus Krisztus visszajön, s mint Pál apostol mondja, „Isten lesz minden mindenekben”. Ez azonban nem jelenti azt — mint egyesek gondolják — hogy hiábavaló minden erőfe­szítés, amely e földi élet for­málására, megújítására irá­nyul. Ez a hamis pesszimiz­mus, amely megbénít életkö­rülményeink megváltoztatásá­ra, az igazságosabb társadalmi rend megvalósítására irányuló minden emberi törekvést, szö­ges ellentétben áll keresztyén hitünkkel. Az igaz, hogy Isten országa csak Krisztus Urunk vísszajövetelekor fog a maga teljességében megvalósulni, de az is igaz, hogy Isten ebből az eljövendő tökéletes állapotból már e földi életben is „kósto­lót” ad az embereknek. Ezért hangsúlyozza Jézus oly sok­szor, hogy elérkezett az Isten országa. Ahol a krisztusi cse­lekedetek, a megbocsátás, s az ebből fakadó szolgáló szeretet megvalósulnak, ott Isten eljö­vendő országa már itt ezen a földön valóságosan jelen van. Ennek éppen a krisztusi csele­kedetek a bizonyságai. Az egy­ház diakóniai szolgálata tehát minden kétséget kizáróan jel­zi, hogy Isten országa itt van közöttünk. Amikor tehát az egyház a szeretet cselekedetei­vel részt vesz a körülöttünk élő világ formálásában, akkor tulajdonképpen Isten megígért országát realizálja. Hamis optimizmus Persze az is éppen olyan ve­szélyes és keresztyén hitünk­kel ellentétes, ha valaki azt gondolja, hogy a diakóniai szolgálattal, emberi erőfeszí­téssel szinte „paradicsommá* tudjuk változtatni a világot. Aki ezt hiszi, az kihagyja szá­mításából a bűn realitását. Az igaz, hogy a diakónia csele­kedeteivel újra meg újra meg­valósul közöttünk az Isten or­szága, de az is igaz, hogy a bűn rontó hatalma egyének és közösségek életében újra meg újra tönkreteszi mindazt, amit a szeretet cselekedetei megvalósítanak. A bűn rontó hatalma ellen szüntelen harc­ra van szükség. Ha ébersé­günkből csak egy jottányit is engedünk, ha a jobbért, töké­letesebbért vívott harcunkban csak egy pillanatra is meglan­kadunk, akkor a gonosz menthetetlenül fölibénk kere­kedik, s kezdhetünk mindent elölről. Ez nemcsak a keresz­tyének tapasztalata, hanem a történelem tanulsága is. A világ formálásáért vívott harcunk mégsem hiábavaló. Mert Jézus Krisztusban nem­csak példaképet adott nekünk, az Isten, hanem erőforrást is* Ebből a forrásból újra meg új­ra erőt meríthetünk a harchoz, az Isten szerinti új élethez. S e harcban való lankadatlan helytállásunkban segít az a re­ménységünk, hogy egyszer el­jön az idő. amikor megszűnik, a bűn rontó hatalma, s a sze­retet gyümölcseit minden za= var nélkül élvezhetjük. De ad­dig helyt kell állnunk az úton. Krisztus Urunk példájára fi« gyelve, az ő erejéből élve, el­kerülve a bénító pesszimiz­mus és a hamis optimizmus kísértéseit teljes egzisztenci­ánkkal részt kell vennünk az új élet formálásában. Dr. Stlmectí János Légy jó! Petőfi Sándor születésének százötven éves évfordulójáról A Magyarországi Evangéli­kus Egyház kapcsolódjék bele az évforduló megünneplésébe és 1-973. május 13-án Petőfi Sándor szülőhelyén. Kiskőrö­sön az evangélikus templom­ban rendezzen emlékünnepélyt. Az Országos Presbitérium hangsúlyozza, hogy az ünne­pélynek tartalmilag bele' kell simulnia azokba az ünne­pélyekbe, melyeket társadal­munk különböző szervei ren­deznek. Petőfi nyomában Veszprém és első szerelmes verse Aki Petőfi életútját akarja végigkísérni, annak el kell jön­nie a Bakony erdős rengetegé­be is. Az Alföld szerelmese, aki olyan sok szép költeményé­ben énekelte meg az alföldi táj sok idillikus szépségét. Vadon­ban c. versével a Bakony ka­nyargós ösvényeire vezet min­ket. Éj leng alá mély vadonra, S az út majd jobb-, majd balra tér; Lépteim bolyongva tévedeznek... Ki lesz előttem hű vezér? A vers borongős hangulatá­ban elénk rajzolódik a múlt század közepének romantikus Bakonya. Akkor még nem szel­te át a sűrű erdővel borított hegyhátat egyenes aszfaltút, s nem közlekedtek óránként autóbuszok Pápa és Veszprém között. Az éjszaka gyalogos vándorának csillagok imbolygó fényének vezetésére kellett bíznia magát, hogy a keskeny szekérútról le ne térjen, s el ne tévedjen az irdatlan rengeteg­ben. Ezen az úton indul el Pe­tőfi 1842. november 2-án. A menny ívén ugyan fölöttem Ragyognak égő csillagok; De vajh talál-e célra pályám, Ha lángjaiknak hinni fog? Bizonytalanul bolyongó lép­tei új cél felé viszik. Otthagyja Pápát, az iskolát, hogy színész­inek álljon Veszprém felé vé­gzi útiát.'Csillagok halvány fé­nyénél bontakozik ki előtte az út, az új életpálya. Még nem tudja, vajon helyes úton jár-e, nem fog-e csalódni. Ifjú szívé­ben hordozza már egy lyány­lÉlSÉSÜli!ÉiMÉiii Petőfi emléktábla a Bakony szálló falán szepi tündöklő^ sugaránál fel­lobbanó szerelme csalódásának mérgezett tövisét. Az égi fények ezredénél A lyányszem tündöklőbb vala. S mégis, ki hittem sugarának. Hejh! engem mégis megcsala! Az egykor csalódott szerel­mesként Veszprémbe érkező Petőfi jó öt évvel később ismét Veszprémbe látogat. 1848. már­cius 5-én feleségével érkezik & városba, a Stingli (a későbbi Bakony) szállóban száll meg, s két napot tölt ott. Szendrey Jú­liával 1846. szeptember 18-án ismerkedett meg, s megismer­kedésük első év-fordulóján kö­töttek házasságot. Alig féléves házas tehát akkor a költő. Ifjú és szép felesége oldalán feled­ve már az egykori csalódás, a rossz emlék! Egykor saját sorsának bi­zonytalansága miatt, most a nemzet sorsának jobbra fordu­lásáért ég a lelke. Naplójában így emlékezik vissza veszpré­mi látogatására: „Ó, mikor én meghallottam, hogy Lajos Fü- löpöt elűzték, s Franciaország respublika! .•.. Egy Pesttől tá­vol eső megyében utaztam, s ott egy fogadóban lepte..., ro­hanta meg a hír szívemet, fe­jemet, lelkemet, idegeimet. Vi­ve la respublique! — kiálték föl, azután némán, merően áll­tam, de égve mint egy lángosz­lop.” Szuper Károly színész, szín­igazgató és emlékiratíró 1848 márciusában Veszprémben idő­zött. Találkozott Petőfivel, s e találkozás emlékét naplójában is megörökítette. Leírja, hogy „kellemetlen fergeteg dühön­gött egész nap. a szobát nem is lehetett elhagyni’, amikor be­toppant hozzá Petőfi. Feleségé­vel együtt meglátogatta a színi­előadást is. ahol „a nagyközön­ség között nagy szenzációt kel­tett megjelenésük”. Még éji ze­nével is meg akarták tisztelni, de abból nem lett semmi a rossz idő miatt, különben is igen kevesen voltaik a színház­ban, úgyhogy abból „nem nő- hette ki magát az enthusiasták serege”. Másnap Szuper láto­gatta meg Petőfit és feleségét a szállóban. Erről így ír naplójá­ban : „Egy kellemes órát töltöt­tem körükben, míg ők útra nem keltek. Azon vigaszt hagy­va számomra, hogy jobb kedv­vel látta Petőfi az én baráti lá­togatásomat, mely ifjúsága em­lékeit megújítá, mint azt, ha egész Veszprém városa tiszte­letére hozzárohant volna. Bi­zalmasan közölte, hogy körút­ját némileg politikai szempont­ból is teszi.” Ezek a naplórészletek híven mutatják, hogy á márciusi fergetegnél is mennyivel na­gyobb vihart kavart a költő lelkében a forradalmi esemé­nyek híre. Nem érdekli hír, dicsőség, ünneplés. Nem tartja vissza még ifjú hitvese sem. Indul oda, aho! lelkesítő szó­val, vagy ha kell. tűzzel-vassal. de mindenképpen tettel-aka- r ássál szolgálhatja a haza sza­badságának. népe boldogulásá­nak szent ügyét Szobrászművészek szokták úgy ábrázolni Petőfit, hogy jobbjával előremutat. Találó ábrázolás. Petőfi előre mutató egyéniség. Ma sem az a dol­gunk, hogy az enthusiasták se­regével hozzá rohanjunk s ünnepeljük őt. Életpéldája kö­vetésre szólít. Megtenni1 min­dent. amit ma itt és most kell és lehet békés, boldogabb, szebb életünkért Vető Béla A legtöbb jő ember utálatos ■— mondta egyszer valaki. Mi­ért? — kérdeztem. Három ok­ból is — válaszolta. Vannak, akik csak látszólag jók, tulaj­donképpen gyávák, kényelem- szeretők. Mindig magukat fél­tik. Behúzzák a nyakukat Nem vállalkoznak semmire. Vannak, akik számításból jók. Arra számítanak, hogy majd meghálálják jóságukat. Ha csa­lódnak, az ilyenek egészen ko­miszak tudnák lenni. Végül vannak, akik hiúságból jók. Ezek a „jófiúk”. Beképzeltek. A másik nem érdekli őket Csak egy gondjuk van: min­denki dicsérje őket Igazad van — mondtam. Aki a gyávaság, a számítás és a hiúság útján megy a jóság felé, rossz úton jár. Jósága utálatos jóság lesz. Van azon­ban más üt is. A Biblia erről beszél. Ezen az úton Isten ve­zeti az embert. Milyen út ez? — kérdezed most tőlem te. Példán, Dávid példáján muta­tom meg neked. Saul királyt teljesen hatalmá­ba kerítette a Dávid iránt ér­zett alaptalan gyűlölet. Dávid üldözésére indult katonáival. Dávid erdők és hegyek között bujdosott. Több fegyverforgató ember csatlakozott hozzá. Eze­ket is a király szeszélye üldöz­te el otthonukból. Saul király Zil pusztájában ütött tábort. Dávid emberei kikémlelték a tábort. Amikor besötétedett, maga Dávid is lelopakodott üldözője táborá­hoz. Abisai vállalkozott, hogy elkíséri. A táborban mindenki aludt. Saul király a tábor kö­zepén. Mellette földbeszúrva a dárdája, Körülötte testőrei azok kapitányával, ÁbnerráL Dávid és Abisai egészen a tábor közepéig jutott. Amikor Abisai észrevette a földbe szúrt dárdát Saul király feje mellett, így szólt: Íme itt az alkalom. Isten kezedbe adta ellenségedet Engedd meg. hogy saját dárdájával szegez­zem a földhöz Sault Dávid suttogva felelt, de nagyon ha­tározottan: Ne tedd! Ugyan ki emelheti fel kezét büntetlenül az Úrnak felkentje ellen? Ne" öld meg. Vedd el inkább feje’ mellől a dárdát és a vizeskor- sót és menjünk eL Óvatosan visszalopakodták a táborból. Senki se ébredt feL Reggel Dávid a szemközti, hegy tetejéről kiáltott le Saul táborába: Ábner! — miért nem vigyáztál jobban a te uradra, a királyra. Éjszaka be­hatolt valaki a táborba, hogy megölje a királyt és te aludtál mellette. Hol a király dárdája és vízeskorsója? Saul is meghallotta Dávid hangját. Ezt mondta: A te hangod ez fiam, Dávid? Az én hangom — felelte Dávid. Mi­ért üldözöl engem? Mi rosszat tettem néked. Megölhettelek volna. íme itt a dárdád és vi­zeskorsód a kezembe.' Saul így válaszolt: Vétkeztem ellened: Térj vissza hozzám fiam. Áld­jon meg téged az Űr. Tudom, hogy te leszel a király énutá- nam. Dávid nem tért vissza Saulhoz. Tudta, hogy nem vár­hat tőle hálát. Tovább bujdo­sott embereivel a filiszteusok földjére. Saul is hazatért. Egy ideig felhagyot Dávid üldözé­sével Dávid jót tett Saullal. Gyá­vaságból? Számításból? Hiú­ságból? Nem! Isten iránti hű­ségből. Aki hű hozzá, azt Lei­kével vezeti. Isten Lelke nem a félelem lelke, hanem az erő, a józanság és a szeretet Lelke. Egyedül igazán Isten jó. De te is lehetsz jó. Mert hozzád is jön Isten, hogy Lelke vezes­sen. Most éppen ádvent van. Karácsonyra kpszülünk. Ad­vent azt jelenti, hogy a jó Is­ten jön hozzánk. Fogadd őt örömmel. Légy hozzá hű. nrnt Dávid és jó leszel. Igazán jó. — HÁZASSÁGI ÉVFORDU­LÓ. Font Ádátn és Klamm Margit boldog házaságuk 50 évfordulóján a pécsi templom­ban adtak hálát Istennek kö­zös útjuk minden szépségéért és megpróbáltatásaiért Har­minckét éve Soltvadkertről ke­rültek Pécsre és minit ott. úgy itt is „élő kövek”-ként épültek a gyü’ekezeM közösségbe. „Áld­jad én lelkem az Urat!” — HÁZASSÁG. Kásái Jó­zsef és Szabó Ilona november 5-én, a vőlegény édesapjának. Kásái András budavári pres­biternek 61. születésnapján tartották esküvőjüket a Bécsi­kapu téri templomban Eske- tési igéjük a 124. Zsoltár 8, verse volt: „A mi segítségünk az Űr nevében vanr* t i

Next

/
Oldalképek
Tartalom