Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1972-12-03 / 49. szám
Elérkezett az Isten országa Mk 1, 15 Döntő módon hangsúlyos az, amit bemutatkozása alkalmával mond egy magasabb munkakörbe beosztott közéleti személyiség. Ez határozza meg szolgálatának értelmét, tartalmát és célját. Dióhéjban, koncentráltan benne van egész programja, megvalósítandó életműve és útjának iránya kicövekelten, melyben előre jelzi hová akar elérkezni. JÉZUS NYILVÁNOS SZOLGÁLATÁNAK MEGKEZDÉSEKOR ezzel a bejelentéssel kezdte el megváltói művét: „elérkezett az Isten országa!” A mában élő egyház népének erre az igére nagyon komolyan fel kell figyelnie, mert alapvetően fontos Jézusnak ez a közlése. Ezzel a bejelentéssel kezdődik az újtestamentomi híradás, az evangélium boldog örömüzenete. Ez a magva, lényege. Találóan .fejelte ki D. Káldy Zoltán püspök ezt a lényeget a nyári gyenesdiási lelkészkonferenciákon: „az újtestamentomi híradás Alfája és Omegája.” ez A híradás a ma élő egyház számára azt jeLENTI, hogy az emberré lett Jézusban a próféták által megígért Krisztus lépett be az emberiség történelmébe és vele együtt, az Ö személyében Isten országa érkezeit el az egész embervilághoz. Egy új korszak vette kezdetét, mert Isten hatalma és megmentő szeretetének ereje „tört be” az emberi történelem folyamatába, hogy az emberiséget a bűntől, a haláltól és a gonoszság hatalmától megszabadítsa és ezáltal realizálódjon, megvalósuljon közöttünk taz Isten országa. Jézus fellépésével egy új viszony kezdődött Isten és az emberiség között. Elérhetően közel jött hozzánk Jézusban a világot szeretettel átölelő Isten és ez a szeretet a feltámadott és élő Jézus Krisztusban számunkra ma is megragadható valóság. AZ EGYHÁZ NÉPÉNEK VILÁGOSAN FEL KELL ISMERNIE, hogy Jézus ma olt van jelen, ahol az ő követői a szeretet és a szolgálat bibliai nevén: „diakónia” cselekedeteit végzik a gyülekezetben, egyházunk szeretetintézményeiben és a társadalomban. Ott van jelen az élő Jézus Krisztus, ahol készséges szívek felkeresik az elhagyatott öregeket és enyhítenek magányosságukon, ahol meglátogatják a betegeket, vigasztalják a szomorú embereket, önkéntesen jó , szívvel részt kérnek a gyülekezeti munkából és önmagukról hnegfeledkezve szolgálni tudnak a másik embernek. Ott van jelen az élő Jézus Krisztus, ahol megnyílik a híveink pénztárcája szeretetintézményeink, a Gyülekezeti Segély és lelkészképzésünk támogatására és gyakorlatilag is megmutatják, hogy az előttünk haladó Jézus Krisztus útján járnak. Ott van jelen az élő Jézus Krisztus, ahol híveink hozzá hasonlóan szolidaritást tudnak vállalni népünkkel, küzdeni tudnak jó szívvel társadalmunk életének szebbé és jobbá tételéért. Ahol a híveink felelősséget vállalnak az emberiség nagy családjának békés életéért és részt vállalnak a maguk helyén, képességeikhez, beosztásukhoz megfelelően az emberiséget kínzó nagy kérdések megoldásában. ELÉRKEZETT AZ ISTEN ORSZÁGA! Legyünk hát ennek az országnak hűséges, nyílt szívű és áldozatot bátran vállaló munkatársai az előttünk álló hétköznapokban is. Garami Lajos A diakónia szerepe világunk formálásában A történelem nem más, mint az emberiség szakadatlan küzdelme a szebbért, a jobbért, az emberek együttélésének tökéletesebb, harmonikusabb formájáért. Ebben a megállapításban mindenekelőtt az a felismerés van benne, hogy világunk nem tökéletes, hanem állandó formálásra szorul. Vonatkozik ez a tudomány és a technika állapotára és a társadalmi, erkölcsi formákra egyaránt. Teológiailag ezt úgy mondjuk, hogy az Isten által megteremtett, tökéletes világ megromlott, s ezért megújításra, megváltásra szoruL Ez a megújítás nem automatikus fejlődés, hanem céltudatos harc eredménye. Az emberiségnek, szakadatlan és céltudatos küzdelemmel kell formálnia, jobbítania a maga sorsát. Diakóniai teológiánk sarkalatos tétele, hogy a keresz- tyénség nem nézheti közömbösen, vagy tétlenül ezt a küzdelmet. hanem aktív módon részt kell vennie világunk formálásában. A minta Felvetődik a kérdés, hogy világunk formálásának mi a normája, más szóval, mi a modell, vagy minta, amit világunk formálása közben állandóan szem előtt kell tartanunk. Keresztyén hitünknek egyik döntő része az a meggyőződés, hogy Isten - Jézus Krisztusban azért lett emberré, hogy megmutassa az emberi együttélés tökéletes formáját, illetve felvillantsa előttünk annak egyes vonásait. Jézus földi élete, szolgálata és tanítása megmutatja az utat világunk formálásához, az emberi együttélés tökéletesebb struktúrájának megtalálásához. Ezért mondja Jézus: „Példát adtam néktek, hogy amint én cselkedtem veletek, - ti is úgy cselekedjetek!” (Jn 13, 15) Ez azt jelenti, hogy az egyház akkor tesz eleget világunkat formáló feladatának, ha szolgálata közben mindig Urára tekint, vagyis az ő szeretetével, áldozatos szolgálatával fordul a világ felé. A körülöttünk élő világ formálásához tehát a „krisztusi cselekedetekkel”, az elnyomottak és szegények felkarolásával, az emberiség problémáinak minél jobb megértésével, a béke ügyének áldozatos szolgálatával járulhatunk hozzá a legjobban. Bénító pesszimizmus Tudjuk, hogy ez az állapot, amit Krisztus Urunk meghirdetett és bemutatott eschato— HALÁLOZÁS. Budaker Gusztáv kőszegi ny. zeneiskolai igazgató, a gyülekezet hűséges tagja, egykori tanítója és kántora, 62 éves korában november 4-én szívinfarktus kö- vekeztében elhunyt. „ .. .aki csak él és hisz énbennem, ha meg hal is, él”. — HALÄLOZÄS. Simon Kálmán a barlahidai gyülekezethez tartozó Kustánszegen 70 éves korában elhunyt. 1949-ben egy házrész adományozásával imaházhoz juttatta a kis szórvány gyülekezetét. Temetése október 28-án volt nagy részvét mellett Pintér János zalaegerszegi lelkész szolgálatával. — Vonga László ny. városi főpénztámok, a miskolci' gyülekezetnek 50 éven át presbitere, volt másodfelügyelője, egyházmegyei számvevőszéki elnök 85 éves korában elhunyt. Ravatalánál az igeszolgálatot Pásztor Pál esperes végezte. Szebik Imre lelkész a miskolci gyülekezet nevében búcsúztatta, „Az igaznak emlékezete áldott”. Az Országos Presbitérium határozatai III. Egyházunk négyszázötven éves jubileumáról A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériuma Isten iránti hálával és népünk iránti felelősséggel emlékezni kíván négy és fél évszázados múltjára. A magyar- országi evangélikusok ellen 1523 áprilisában az első törvényhozási intézkedés 450. évfordulójára országos egyházi ünnepség megrendezését határozza el. Elrendeli továbbá, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház gyülekezetei is emlékezzenek meg a hazai reformáció megindulásáról és saját egyházközségeik megalakulásának körülményeiről, különösen városaik és községeik 16. századi társadalmi, politikai, gazdasági és egyházi viszonyairól. Kívánatosnak tartja végül, hogy ezek a megemlékezések összhangban legyenek szocialista hazánk és benne élő egyházunk célkitűzéseivel, miért is egyházi sajtónk is nyomatékosan hívja fel a széles egyházi körök figyelmét a magyar evangélikusság 450 év előtti korszakformáló jelentőségére és a reformáció mai kötelezésére. logikus valóság, ami1 azt jelenti,rhogy tökéletesen csak akkor fog megvalósulni, amikor Jézus Krisztus visszajön, s mint Pál apostol mondja, „Isten lesz minden mindenekben”. Ez azonban nem jelenti azt — mint egyesek gondolják — hogy hiábavaló minden erőfeszítés, amely e földi élet formálására, megújítására irányul. Ez a hamis pesszimizmus, amely megbénít életkörülményeink megváltoztatására, az igazságosabb társadalmi rend megvalósítására irányuló minden emberi törekvést, szöges ellentétben áll keresztyén hitünkkel. Az igaz, hogy Isten országa csak Krisztus Urunk vísszajövetelekor fog a maga teljességében megvalósulni, de az is igaz, hogy Isten ebből az eljövendő tökéletes állapotból már e földi életben is „kóstolót” ad az embereknek. Ezért hangsúlyozza Jézus oly sokszor, hogy elérkezett az Isten országa. Ahol a krisztusi cselekedetek, a megbocsátás, s az ebből fakadó szolgáló szeretet megvalósulnak, ott Isten eljövendő országa már itt ezen a földön valóságosan jelen van. Ennek éppen a krisztusi cselekedetek a bizonyságai. Az egyház diakóniai szolgálata tehát minden kétséget kizáróan jelzi, hogy Isten országa itt van közöttünk. Amikor tehát az egyház a szeretet cselekedeteivel részt vesz a körülöttünk élő világ formálásában, akkor tulajdonképpen Isten megígért országát realizálja. Hamis optimizmus Persze az is éppen olyan veszélyes és keresztyén hitünkkel ellentétes, ha valaki azt gondolja, hogy a diakóniai szolgálattal, emberi erőfeszítéssel szinte „paradicsommá* tudjuk változtatni a világot. Aki ezt hiszi, az kihagyja számításából a bűn realitását. Az igaz, hogy a diakónia cselekedeteivel újra meg újra megvalósul közöttünk az Isten országa, de az is igaz, hogy a bűn rontó hatalma egyének és közösségek életében újra meg újra tönkreteszi mindazt, amit a szeretet cselekedetei megvalósítanak. A bűn rontó hatalma ellen szüntelen harcra van szükség. Ha éberségünkből csak egy jottányit is engedünk, ha a jobbért, tökéletesebbért vívott harcunkban csak egy pillanatra is meglankadunk, akkor a gonosz menthetetlenül fölibénk kerekedik, s kezdhetünk mindent elölről. Ez nemcsak a keresztyének tapasztalata, hanem a történelem tanulsága is. A világ formálásáért vívott harcunk mégsem hiábavaló. Mert Jézus Krisztusban nemcsak példaképet adott nekünk, az Isten, hanem erőforrást is* Ebből a forrásból újra meg újra erőt meríthetünk a harchoz, az Isten szerinti új élethez. S e harcban való lankadatlan helytállásunkban segít az a reménységünk, hogy egyszer eljön az idő. amikor megszűnik, a bűn rontó hatalma, s a szeretet gyümölcseit minden za= var nélkül élvezhetjük. De addig helyt kell állnunk az úton. Krisztus Urunk példájára fi« gyelve, az ő erejéből élve, elkerülve a bénító pesszimizmus és a hamis optimizmus kísértéseit teljes egzisztenciánkkal részt kell vennünk az új élet formálásában. Dr. Stlmectí János Légy jó! Petőfi Sándor születésének százötven éves évfordulójáról A Magyarországi Evangélikus Egyház kapcsolódjék bele az évforduló megünneplésébe és 1-973. május 13-án Petőfi Sándor szülőhelyén. Kiskőrösön az evangélikus templomban rendezzen emlékünnepélyt. Az Országos Presbitérium hangsúlyozza, hogy az ünnepélynek tartalmilag bele' kell simulnia azokba az ünnepélyekbe, melyeket társadalmunk különböző szervei rendeznek. Petőfi nyomában Veszprém és első szerelmes verse Aki Petőfi életútját akarja végigkísérni, annak el kell jönnie a Bakony erdős rengetegébe is. Az Alföld szerelmese, aki olyan sok szép költeményében énekelte meg az alföldi táj sok idillikus szépségét. Vadonban c. versével a Bakony kanyargós ösvényeire vezet minket. Éj leng alá mély vadonra, S az út majd jobb-, majd balra tér; Lépteim bolyongva tévedeznek... Ki lesz előttem hű vezér? A vers borongős hangulatában elénk rajzolódik a múlt század közepének romantikus Bakonya. Akkor még nem szelte át a sűrű erdővel borított hegyhátat egyenes aszfaltút, s nem közlekedtek óránként autóbuszok Pápa és Veszprém között. Az éjszaka gyalogos vándorának csillagok imbolygó fényének vezetésére kellett bíznia magát, hogy a keskeny szekérútról le ne térjen, s el ne tévedjen az irdatlan rengetegben. Ezen az úton indul el Petőfi 1842. november 2-án. A menny ívén ugyan fölöttem Ragyognak égő csillagok; De vajh talál-e célra pályám, Ha lángjaiknak hinni fog? Bizonytalanul bolyongó léptei új cél felé viszik. Otthagyja Pápát, az iskolát, hogy színészinek álljon Veszprém felé végzi útiát.'Csillagok halvány fényénél bontakozik ki előtte az út, az új életpálya. Még nem tudja, vajon helyes úton jár-e, nem fog-e csalódni. Ifjú szívében hordozza már egy lyánylÉlSÉSÜli!ÉiMÉiii Petőfi emléktábla a Bakony szálló falán szepi tündöklő^ sugaránál fellobbanó szerelme csalódásának mérgezett tövisét. Az égi fények ezredénél A lyányszem tündöklőbb vala. S mégis, ki hittem sugarának. Hejh! engem mégis megcsala! Az egykor csalódott szerelmesként Veszprémbe érkező Petőfi jó öt évvel később ismét Veszprémbe látogat. 1848. március 5-én feleségével érkezik & városba, a Stingli (a későbbi Bakony) szállóban száll meg, s két napot tölt ott. Szendrey Júliával 1846. szeptember 18-án ismerkedett meg, s megismerkedésük első év-fordulóján kötöttek házasságot. Alig féléves házas tehát akkor a költő. Ifjú és szép felesége oldalán feledve már az egykori csalódás, a rossz emlék! Egykor saját sorsának bizonytalansága miatt, most a nemzet sorsának jobbra fordulásáért ég a lelke. Naplójában így emlékezik vissza veszprémi látogatására: „Ó, mikor én meghallottam, hogy Lajos Fü- löpöt elűzték, s Franciaország respublika! .•.. Egy Pesttől távol eső megyében utaztam, s ott egy fogadóban lepte..., rohanta meg a hír szívemet, fejemet, lelkemet, idegeimet. Vive la respublique! — kiálték föl, azután némán, merően álltam, de égve mint egy lángoszlop.” Szuper Károly színész, színigazgató és emlékiratíró 1848 márciusában Veszprémben időzött. Találkozott Petőfivel, s e találkozás emlékét naplójában is megörökítette. Leírja, hogy „kellemetlen fergeteg dühöngött egész nap. a szobát nem is lehetett elhagyni’, amikor betoppant hozzá Petőfi. Feleségével együtt meglátogatta a színielőadást is. ahol „a nagyközönség között nagy szenzációt keltett megjelenésük”. Még éji zenével is meg akarták tisztelni, de abból nem lett semmi a rossz idő miatt, különben is igen kevesen voltaik a színházban, úgyhogy abból „nem nő- hette ki magát az enthusiasták serege”. Másnap Szuper látogatta meg Petőfit és feleségét a szállóban. Erről így ír naplójában : „Egy kellemes órát töltöttem körükben, míg ők útra nem keltek. Azon vigaszt hagyva számomra, hogy jobb kedvvel látta Petőfi az én baráti látogatásomat, mely ifjúsága emlékeit megújítá, mint azt, ha egész Veszprém városa tiszteletére hozzárohant volna. Bizalmasan közölte, hogy körútját némileg politikai szempontból is teszi.” Ezek a naplórészletek híven mutatják, hogy á márciusi fergetegnél is mennyivel nagyobb vihart kavart a költő lelkében a forradalmi események híre. Nem érdekli hír, dicsőség, ünneplés. Nem tartja vissza még ifjú hitvese sem. Indul oda, aho! lelkesítő szóval, vagy ha kell. tűzzel-vassal. de mindenképpen tettel-aka- r ássál szolgálhatja a haza szabadságának. népe boldogulásának szent ügyét Szobrászművészek szokták úgy ábrázolni Petőfit, hogy jobbjával előremutat. Találó ábrázolás. Petőfi előre mutató egyéniség. Ma sem az a dolgunk, hogy az enthusiasták seregével hozzá rohanjunk s ünnepeljük őt. Életpéldája követésre szólít. Megtenni1 mindent. amit ma itt és most kell és lehet békés, boldogabb, szebb életünkért Vető Béla A legtöbb jő ember utálatos ■— mondta egyszer valaki. Miért? — kérdeztem. Három okból is — válaszolta. Vannak, akik csak látszólag jók, tulajdonképpen gyávák, kényelem- szeretők. Mindig magukat féltik. Behúzzák a nyakukat Nem vállalkoznak semmire. Vannak, akik számításból jók. Arra számítanak, hogy majd meghálálják jóságukat. Ha csalódnak, az ilyenek egészen komiszak tudnák lenni. Végül vannak, akik hiúságból jók. Ezek a „jófiúk”. Beképzeltek. A másik nem érdekli őket Csak egy gondjuk van: mindenki dicsérje őket Igazad van — mondtam. Aki a gyávaság, a számítás és a hiúság útján megy a jóság felé, rossz úton jár. Jósága utálatos jóság lesz. Van azonban más üt is. A Biblia erről beszél. Ezen az úton Isten vezeti az embert. Milyen út ez? — kérdezed most tőlem te. Példán, Dávid példáján mutatom meg neked. Saul királyt teljesen hatalmába kerítette a Dávid iránt érzett alaptalan gyűlölet. Dávid üldözésére indult katonáival. Dávid erdők és hegyek között bujdosott. Több fegyverforgató ember csatlakozott hozzá. Ezeket is a király szeszélye üldözte el otthonukból. Saul király Zil pusztájában ütött tábort. Dávid emberei kikémlelték a tábort. Amikor besötétedett, maga Dávid is lelopakodott üldözője táborához. Abisai vállalkozott, hogy elkíséri. A táborban mindenki aludt. Saul király a tábor közepén. Mellette földbeszúrva a dárdája, Körülötte testőrei azok kapitányával, ÁbnerráL Dávid és Abisai egészen a tábor közepéig jutott. Amikor Abisai észrevette a földbe szúrt dárdát Saul király feje mellett, így szólt: Íme itt az alkalom. Isten kezedbe adta ellenségedet Engedd meg. hogy saját dárdájával szegezzem a földhöz Sault Dávid suttogva felelt, de nagyon határozottan: Ne tedd! Ugyan ki emelheti fel kezét büntetlenül az Úrnak felkentje ellen? Ne" öld meg. Vedd el inkább feje’ mellől a dárdát és a vizeskor- sót és menjünk eL Óvatosan visszalopakodták a táborból. Senki se ébredt feL Reggel Dávid a szemközti, hegy tetejéről kiáltott le Saul táborába: Ábner! — miért nem vigyáztál jobban a te uradra, a királyra. Éjszaka behatolt valaki a táborba, hogy megölje a királyt és te aludtál mellette. Hol a király dárdája és vízeskorsója? Saul is meghallotta Dávid hangját. Ezt mondta: A te hangod ez fiam, Dávid? Az én hangom — felelte Dávid. Miért üldözöl engem? Mi rosszat tettem néked. Megölhettelek volna. íme itt a dárdád és vizeskorsód a kezembe.' Saul így válaszolt: Vétkeztem ellened: Térj vissza hozzám fiam. Áldjon meg téged az Űr. Tudom, hogy te leszel a király énutá- nam. Dávid nem tért vissza Saulhoz. Tudta, hogy nem várhat tőle hálát. Tovább bujdosott embereivel a filiszteusok földjére. Saul is hazatért. Egy ideig felhagyot Dávid üldözésével Dávid jót tett Saullal. Gyávaságból? Számításból? Hiúságból? Nem! Isten iránti hűségből. Aki hű hozzá, azt Leikével vezeti. Isten Lelke nem a félelem lelke, hanem az erő, a józanság és a szeretet Lelke. Egyedül igazán Isten jó. De te is lehetsz jó. Mert hozzád is jön Isten, hogy Lelke vezessen. Most éppen ádvent van. Karácsonyra kpszülünk. Advent azt jelenti, hogy a jó Isten jön hozzánk. Fogadd őt örömmel. Légy hozzá hű. nrnt Dávid és jó leszel. Igazán jó. — HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ. Font Ádátn és Klamm Margit boldog házaságuk 50 évfordulóján a pécsi templomban adtak hálát Istennek közös útjuk minden szépségéért és megpróbáltatásaiért Harminckét éve Soltvadkertről kerültek Pécsre és minit ott. úgy itt is „élő kövek”-ként épültek a gyü’ekezeM közösségbe. „Áldjad én lelkem az Urat!” — HÁZASSÁG. Kásái József és Szabó Ilona november 5-én, a vőlegény édesapjának. Kásái András budavári presbiternek 61. születésnapján tartották esküvőjüket a Bécsikapu téri templomban Eske- tési igéjük a 124. Zsoltár 8, verse volt: „A mi segítségünk az Űr nevében vanr* t i