Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-12-03 / 49. szám

,,Meggyógyítom sebüket... ‘f'T •• «• « «* 1 Közös jovonk Eltemették D. Dr. Pálfy Miklós teológiai akadémiai tanárt Mint arról már hírt adtunk, D. Dr. Pálfy Miklós teológiai akadémiai tanár, az Evangélikus Teológiai Akadémia dékánja, az ószövetségi tanszék professzora, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára, rövid szenvedés után, éle­tének 61-ik évében november 12-én elhunyt. Temetése november 21-án volt a Farkasréti temetőben nagy­számú gyülekezet részvételével. A temetésen az Állami Egyház­ügyi Hivatal képviseletében Madai András főosztályvezető és Dr. Völgyesi Mátyás főosztályvezető vett részt. A ravatalnál a szertartást D. Káldy Zoltán püspök a Magyarországi Evangéli­kus Egyház lelkész-elnöke végezte. Dr. Prőhle Károly prodékán a Teológiai Akadémia, D. Dr. Bartha Tibor református püspök a Református Egyház Zsinatának lelkész-elnöke, a Magyaror­szági Egyházak ökumenikus Tanácsának elnöke a Keresztyén Békekonferencia elnöksége, a Református Egyház és az öku­menikus Tanács tagegyházai nevében búcsúzott D. Dr. Pálfy Miklóstól. Dr. Gerhard Bassarak professzor (Berlin) a Keresz­tyén Békekonferencia és a Német' Demokratikus Köztársaság­ban élő barátok nevében, Dr. Glen Garfield Williams főtitkár (Genf) az Európai Egyházak Konferenciája, az Egyházak Világ­tanácsa és a Lutheránus Világszövetség, Dr. Karol Nandrásky prodékán (Bratislava) a Szlovák Evangélikus Egyház egyete­mes püspöke és a pozsonyi Teológiai Akadémia nevében szólt. A teológus ifjúság nevében Gáncs Péter búcsúzott D. Dr. Pálfy Miklóstól. A sírnál D. Dr. Ottlyk Ernő püspök végezte a szol­gálatot. D. Káldy Zoltán püspök Jeremiás 33, 6 alapján hirdette a vi­gasztalás evangéliumát: „Behegesztem és meggyógyítom sebü­ket, meggyógyítom őket és feltárom előttük a biztos béke bősé­gét”. Szólt arról, hogy Pálfy Miklós halála milyen sebet ütött a család, az Evangélikus Teológiai Akadémia és a Magyarországi Evangélikus Egyház testén. A sebekből Jézus Krisztus által gyó­gyulunk meg. Majd méltatta Pálfy Miklós szolgálatát: Nem kísérhetjük Pálfy Mik­lóst nyugvó helyére, mig meg nem köszönjük Istennek egy­házunkban, társadalmunkban és az ökumenében végzett szolgálatát. Ez a hely nem al­kalmas arra, hogy róla min­dent elmondjunk, ami bennün­ket hálaadásra és az ő emlé­kének megbecsülésére indít. Mégis el kell mondanunk azt, ami számunkra egyéniségében és szolgálatában különösen is nagy érték volt és érték marad és ami most tanulságunkra hangzik eL NEM TARTOM VÉLET­LENNEK, hogy Jeremiás könyve magyarázatának beve­zetőjében Pálfy Miklós ezt ír­ta: „Végigtekintve Jeremiás küzdelmes életén, nem tudjuk megmondani, hogy mi volt benne nagyobb: megemésztő- dése Istenért, vagy olthatatlan szeretete embertársai és hazá­ja iránt? A legnagyobb, hogy a kettőt egyesítette saját sze­mélyében és prófétai munká­jában.” Csak azért tudta Je­remiást így jellemezni, mert ő maga is — más történelmi körülmények között és más egyházi összefüggésekben ugyan — hasonló lelkiséggel és szemlélettel megáldott em­ber volt és több vonatkozás­ban hasonló problémákon kel­lett keresztül küzdenie magát, mint Jeremiásnak. Ezért is állt Jeremiás olyan közel hozzá. Szerette Istenét, éppen ezért, nem egyszer küzdött is vele. Meg kellett küzdenie Istenével abban a kérdésben Is, hogy végeredményben hol van az ő szolgálati helye. Mire küldetett és mit kíván tőle az Isten. Amit könyvéljen Jeremiásról ír, azt maga is megtapasztalta: „Leta­gadhatatlan bizonysága Jere­miás élete és munkássága an­nak az igazságnak, hogy akihez egyszer szólt az Isten, az nem tud tőle megszabadulni.” Való­ban Istenhez való kötöttségben éspedig megharcolt kötöttség­ben végezte szolgálatát egyhá­zunkban. Azért beszélt annyit a „hivatástudatról!”, A MÁSIK egyértelmű kötött­sége magyar hazánkhoz fűzte. Ez a dunántúli kisparaszti csa­ládból érkezett fiú életre-ha- lálra összekötottnek tudta ma­gát a magyar földdel. Ezt az érzést erősítette benne a sop­roni evangélikus lyceum is. Ez a hazafiság a felszabadulás után magába foglalta a szocia­lista társadalmi rend szere té­tét, építését és védelmét. Olyan mértékben érzett felelősséget ezért a társadalmi rendért, hogy 1945—1949. között aktív politikai szolgálatot is vállalt érte. Mindez nem volt függet­len keresztyén hitétől, sőt az­zal összekötöttségben folyt. A LEGSZEBB JELLEMVO­NÁSAI közé tartozott, hogy rendid vül szorgalmas, dolgos ember volt. A munka gyors ritmusában élt és ez a ritmus betegségének utolsó hetében hagyott csak ki. Mindig tanult, tanított, előadásokat, cikkeket, könyveket írt, idehaza és kül­földön konferenciákon vitá­zott. Fáradhatatlanul ér­velt egyházunk úi útja és pépünk új társadalmi rendje mellett. Nemcsak idehaza, ha­nem külföldön Is készült szol­gálatára. Két évet a Halle- Wittenbergi Egyetem hittudo- aaányi karán és Tübingenben töltött, ezt követően pedig a Haliéi Magyar Protestáns Egy­házismereti Kutató Állomás élén állt két és fél évig. Elké­szítette a 150 ezer kötetes Hal­lei Magyar Könyvtár reálkata­lógusát. Megírta a Héber nyelv és gyakorló könyvet, Je­remiás Könyvének magyaráza­tát, számos zsoltár magyará­zatát, Isteni-Ilelem az Otesta- mentumban c. doktori disszer­tációját. Az Ötestámentum vi­lága c. munkája — melyet két munkatársával együtt írt, kéz­iratban maradt ránk. Cikkeit nehéz összeszámlálni. Sokszor beszélt nekem arról, hogy váj­jon ezt a munkaritmust át fog- ják-e venni a fiatalok, alak egyszer a helyünkre állnak. 'Maradandó és előremutató munkát végzett a Teológiai Akadémiai ótestámentumi tan­székén. Uj utakon közelítette meg a lelkészektől és gyüleke­zeti tagoktól meglenetősen messze álló Ötestámentumot, annak mondanivalóját bele tudta helyezni a mába és ösz- szefüggésfoe tudta hozni a mai egyházi és társadalmi kér<lé- seKkeL Tudós szakértője volt az Ötestámenlumnak és nem alkalmi művelője. Az ő taní­tása nyomán közel került mindannyiunkhoz ez a könyv és egyszerre élővé lett szá­munkra. Nem véletlen, hogy tanítványai közül több fiatal lelkész foglalkozik rendszere­sen és tudományosan az Otes- támentummal. ^ TÖRTÉNELMI TÉNY, hogy Pálfy Miklós elévülhetetlen szolgálatot végzett egyházunk helyének megtalálásában az új társadalmi rendben. A legel­sők között volt, akik felismer­ték a történelmi valóságot és azért fáradoztak, hogy evan­gélikus egyházunk az új tör­ténelmi körülmények között — megszabadulva múltbeli ter­heitől — bátran induljon el a szolgálat útján és segítse ma­gyar népünk boldogulását. Ennek az álláspontnak az ér­vényesítése nem ment köny- nyen egyházunkban, küzdeni kellett érte a meg nem értők­kel, a hamis váradalmakban élőkkel és a történelmi való­sággal szembehelyezkedőkkel. Pálfy Miklós az újért való harcban sok sebet is kapott. Isten ezeket a sebeket az utol­só másfél évtizedben gyógyít- gatta nála is azáltal, hogy lát­hatta küzdelmes munkájának eredményét, útjának igazolá­sát. MUNKÁS ÉLETÉNEK ta­lán legszebb gyümölcse, hogy néhányad magával mai ma­gyar nyelvre fordította le az Ötestámentumot. 1943-ban kezdték, tehát majdnem ne­gyedszázadon keresztül végez­ték ezt a nagypn nehéz mun­kát. Jól mondja Remény ik Sándor Károli Gáspárról írt „A fordító” a versében: „For­dítani annyit tesz, miiit meg­hajolni Fordítani annyit tesz, mint kötve lenni. Valaki mást, 'nagyobbat átkarolva Félig őt vinni, félig vele menni.” Ez a .Valaki" pedig nem más, mint Krisztus. Pálfy Miklós életé­nek majdnem a felét áldozta rá erre a szent munkára. Már nem érhette meg a munka be­fejezését, de majd, amikor ke­zünkbe vesszük az új fordí­tást, ne felejtsünk el hálát ad­ni Istennek az ő hűséges mun­kájáért, Végül már csak egy munka- területre nézzünk: az ökume­nében végzett szolgálatára. Mind a hazai protestáns egy­házak ökumer.éje, mind a tá- gabb értelembe vett ökumené területén felelősséggel és sze­retettel munkálkodott. A re­formátus és evangélikus egy­házak testvéri jóviszonyát a történelmi hagyományok alap­ján is, de jelenlegi egymásra utaltságuk és együttmunkál- kodásuk szükségességének vi­lágos látása alapján is meleg szívvel ápolta. Hangsúlyozta, hogy a két egyháznak, sőt ezen túlmenőleg a Szabad Egyhá­zak Tanácsát is magába fog­laló magyar protestantizmus­nak együtt kell dolgoznia né­pünk felemelkedéséért és tár­sadalmunk fejlődéséért. Mint egyházunk képviselője jó szol­gálatot végzett az európai re­formátus és evangélikus egy­házak testvéri együttműködé­sét segítő és tisztázó Leuenber- gi Konkordia kidolgozásában. VILÁGVISZONYLATBAN olyan ökumenizmusnak volt híve, amely nem valami ellen fogja össze a világ keresztyén- ségét, hanem, amely az egyhá­zak testvéri közösségének ápo­lásán túl fáradozik az emberi­ség egységének, előrehaladásá­nak, a társadalmi igazság meg­valósításának és a világbéke biztosításának érdekében. Ilyen alapállásból és Ilyen cél­kitűzéssel vett részt a Luthe­ránus Világszövetség hanno­veri, helsinki és eviani nagy­gyűlésein,"az Egyházak Világ­tanácsa uppsalai nagygyűlésén és a Központi Bizottság ülé­sein. UGYANEZ A MEGGYŐZŐ­DÉS hajtotta a Keresztyén Bé­kekonferencia munkájában va­ló erőteljes részvételre. A Ke­resztyén Békekonferencia szol­gálatában annak megindulásá­tól fogva vett részt. A Nem­zetközi Kérdésekkel foglalko­zó Bizottságnak több éven ke­resztül titkára is volt. A Ke­resztyén Békekonferencia tör­ténetét nem lehet majd meg­írni az ő előrevivő, a teológiai és politikai tisztázásokat egy­értelműen segítő szolgálatának kiemelése nélkül. TEOLÓGIAI AKADÉMI­ÁNK ezt az egész életművet értékelte és becsülte meg, ami­kor 1970. decemberében őt tiszteletbeli doktorrá avatta. Azt is jól tudjuk és valljuk, hogy amikor Pálfy Miidós számadásra Isten elé áll, le­hullanak róla azok az emberi „érdemek”, amelyeket mi olyan nagyoknak: látunk és nem marad más az Isten előtt, mint a bűnbocsánatra és ke­gyelemre szoruló ember. Mi hisszük, hogy az ítéletnél Pál­fy Miklós mellé odaáll az a Valaki — a megdicsőtilt Krisztus — akinek viszont ele­gendőek az érdeméi ahhoz, hogy Isten azt mondhassa Pál­fy Miklósnak: menj be az örök örömre. Mi pedig legyünk % hálásak közöttünk és értünk, egyhá­zunkért és népünkért végzett szolgálataiért és kövessük pél­dáját. Garai Gábor: Fölötted egy csillag Mert nem egyszerre járja át a boldogság a testet: előbb csak a tekinteted száll a tárgyakra vissza, s derengő emlékeidet kezded megint szeretni. Aztán a puszta levegőt zamatosabbnak érzed, s hosszan, türelmesen figyelsz mások nehéz szavára; utóbb, ha egymagad vagy is, nemcsak magadra gondolsz, s rövidülnek bár napjaid — a jövővel beszélgetsz. S lassan otthon érzed magad szerveid vadonábán, felejted beteg csontjaid — életed végtelenség. Megállsz a földön, rengeted —* nem fordul ki alólad, es egy jószóra fölrepülsz a villogó egekbe. Pedig nem történt semmi más, csak a rend helyrezökkent; merengtél árván, céltalan a gomolygó sötétben, s fölötted egy csillag ki gyűlt, — nyíló arany pupilla —-, beragyogta a létezés megtestesült csodáit —; lombokból lugast kerített a füstös városoknak, • kicsalt egy röppenő mosolyt a csüggedt emberekből; elhívta tévelygő szíved az úttalan utakról, testvéreire mutatott a vad testvértelenriek; s mert másban lelsz magadra csak — értette ő a titkod —, most benned él s te benne élsz, eggyé-szőtt csillag-ábra; s tudod, már többé nem hagy el tündöklő tisztasága. A Kossuth-díjas költő „Ablakban a nap” című, 1972-ben megjelent kötetébőL Sarlcadi Imre: A gyáva A gyávaságot sokan sokféle­képpen ábrázolták már a ma­gyar irodalomban is. Háborúk helytállásra szólító viharában, a megfélemlítettség emberte­len állapotában, sivár, indula­tos környezet hatására, káros szenvedélyek rabságában. Sarkadi, a felszabadulás után indult írónemzedék ta­lán legnagyobb ígérete és tehetsége, rendkívül érzéke­letesen ábrázol egy más fajta gyávaságot, a jólétért, kényelemért, megszokott pol­gári formákért boldogságot, emberi tartást, életcélt odaál- | dozó asszony alakjában. Ö maga, a főhős így vall er­ről: „Igen, gyáva vagyok ott­hagyni a jólétet, az autót, a villalakást, a külföldi utazáso­kat s mindazt, ami beletarto­zik még... Nem merem vál­lalni veled hosszú lejáratúan. hogy jó asszonyod leszek, se- gítlek majd a munkádban, én is dolgozom, gyereket szülök majd ...” Az író a rövid kisregény­ben mesterien ábrázolja típu­sait. Tudjuk, hogy ebben a nem sokkal halála előtt írt művében, csak úgy. mint a ko­rábbi drámákban, regények­ben is önmaga vívódásait vetí­ti az olvasó elé. Hőseit kezdet­ben nagy szeretettel jellemzi. Két rokonszenves fiatalember hirtelen fellobbanó szerelme, EVANGÉLIKUS EGYHÁZUNK TAGJAI is nagy figyelem­mel kísérték azt a fontos mérleget és irányítást, amelyet az MSZMP Központi Bizottsága terjesztett hazánk lakossága elé a közös jövőnket illető kérdésekben. Egyházunk tagjai ugyan­azokhoz a dolgozókhoz tartoznak, akik létrehozták szocialista fejlődésünk eredményeit. A mérleg azt állapította meg, hogy hazánk, a szocialista Magyarország, gazdaságilag és kulturáli­san örvendetesen gyarapodik, népünk erkölcsi és szellemi érté­kekben gazdagodik. Őszinte és hiteles képet adott népünknek ez a mérleg akkor is, amikor a hatalmas eredmények mellett szólt arról is, ami nem sikerült ilyen vagy olyan feltételek mi­att, akár .helytelen szervezés, aJcdl kevés idő miatt. De nem­csak mérleg, hanem irányítás is elhangzott, amely a kővetkező két év teendőinek meghatározása szempontjából rendkívül je­lentős. A NEMZETKÖZI KÉRDÉSEK TERÜLETÉN az erkölcsi igaz­ság biztonságával kapunk megnyugtató képet, amikor hazánk a társadalmi haladás, a népek szabadsága, a nemzeti függetlensé­gi harcok előmozdítása, népünk békéjének biztosítása, egy új világháború kirobbantásának megakadályozása érdekében foly­tatott küzdelem oldalán áll. Ebben a világméretű harcban jó tud­ni, hogy szüntelenül erősítjük kapcsolatainkat a szocialista or­szágokkal, különösképpen legfőbb szövetségesünkkel, a Szov­jetunióval. A nemzetközi támogatás jelentőségét és erejét lát­hatjuk abban, hogy megérett a helyzet korunk legigazságtala­nabb háborúja befejezésére Vietnamban és Indokínában. Né­pünkkel együtt egyházunk hozzájárulása is bent van az indokí­nai népek hősi harcával való szolidaritásban és e harc segítésé­ben. A béke erői méltán követelik, h>ogy az Egyesült Államok vezetői vállalt kötelezettségüknek megfelelően mindent megte­gyenek a háború befejezésére és a béke helyreállítására. AZ EURÓPAI BÉKE ÉS BIZTONSÁG MEGSZILÁRDÍTÁSA TERÉN kiemelkedő eredményt értek el a béke és haladás erői, hogy a jövő évben sor kerülhessen az európai biztonsági ér­tekezletre is. Az egyházi nemzetközi szervezeteken keresztül a magunk szerény hozzájárulása is bent van abban, hogy erősít­hetjük az európai biztonság társadalmi tömegbázisát. HAZÁNK A SZOCIALISTA KÖZÖSSÉG RÉSZE. Az ered­mények szorosan összefüggnek ezzel a közösséggel. A Szovjet­unióval és a többi szocialista országgal együtt veszünk részt azokban a nemzetközi akciókban, amelyeknek célja a világban még meglevő feszültségek békés úton való megoldása. Ez a szo­cialista közösség nemcsak nemzetközi téren, hanem belföldi vo­natkozásban is döntő jelentőségű. Kihat országépítő munkánk­ra is. A kölcsönösség a szocialista országok gazdasági együtt­működésének a meghatározója. Ebben a közösségben tudta né­pünk szorgalmas munkájával és alkotó erejével elérni azt a ki­egyensúlyozott és egyenletes emelkedést, amely a mai, nemzet­közi összehasonlításban is tekintélyes szintre hozta országun­kat. Vannak persze, akik húzódoznak az építő munlcától, a hi­bákat felnagyítják és zavaros nézeteket terjesztenek. A töme­gek hűségéből és bizalmából, helytállásából azonban olyan eredmények származnak, amelyeknek vívmányai támadhatni- lanok. ' SZOCIALISTA NEMZETI EGYSÉGRŐL szólt a Köz­ponti Bizottság állásfoglalása. Jóleső tudat, hogy ebben ml is bent vagyunk. Ez a széles összefogás mindenkit hív a közös ne­vezőnek, a szocializmus építésének bázisán. Jó tudni, hogy ha­zánk vezető és irányító politikai ereje figyelemmel kíséri a tár- i sadalmi érdekek összhangját, és bevonja az állampolgárokat a tanácsi szervek, tömegszervezetek és tömegmozgalmak kereté­ben a közügyek intézésébe és eldöntésébe. A szocialista demo­krácia erősítése fokozza a állampolgári bitonságot és a jó köz­érzet kialakulását. A SZOCIÁLPOLITIKAI KÉRDÉSEK tárgyalásakor őszinte és nyílt hangon kerültek elő problémáink. A megoldásban kü­lönös figyelem irányúit a kiskeresetű dolgozókra, a sokgyerme­kes családokra és a nyugdíjasokra. Az emberről való gondos kodás szempontjai fejeződtek ki a lakásjuttatás feltételeinek megjavításában. Akik nem szívesen hallgatják néhány fogyasz­tási cikk árának és egyes adóknak az emelését, azok gondolja­nak arra, hogy a kisfizetésűek felemelt anyagi juttatással visz- szakapják, amit a magasabb ár elvesz tőlük. Ugyanakkor 1976- ig senkinek sem kell tartania az alapvető közfogyasztási cikkek áremelésétől. Jó volt hallani az állami ipar és építőipar munká­it sainak béremeléséről, vagy egyes textíliák árának csökkentési tervéről. Amint egy családban a közös gondokat és megoldá­sokat kitárják, ugyanezzel a nyíltsággal és őszinteséggel tárták, népünk elé a problémákat, hogy elhárítsuk az akadályokat a to­vábbhaladás Htjából. AZ ERKÖLCSI IGAZSÁG JEGYÉBEN hangzott el minden olyan irányítás, amely a közgondolkodásban első helyre kíván­ja tenni a köz érdekét, a közösségért való kiállást és munkát. Egyházunk tanításával egyezően jó lelkiismerettel sziliünk, szembe az önzés megnyilvánulásaival, az anyagiasság tünetei­vel. A diakónia teológiája, amely a szolgáló szeretetet hirdeti Jézus nevében, természetesnek tartja, hogy első a közügy, a felebarátoknak végzett szolgálat. Ezen keresztül valósulhat meg az egyén boldogulása. Az összefogásban és a közösségben nagy erkölcsi erők rejlenek. Az egész nép felemelkedésével I együtt boldogul a becsületes ember, de sohasem olyan egyéni hasznára, hogy az a közösséget megkárosítja Az emberi együtt­I élés rendjének szükségképpeni velejárója a közösségi magatar­tás, a közösségnek való szolgálat. Ez minden becsületes ember erkölcsi normája. A keresztyén ember pedig készséggel szánja oda erejét, szorgalmát, legjobb tudásit a felebarátaiért való szolgálatnak, mert ezen keresztül teljesíti Jézus Krisztusnak, az egyház ^Urának akaratát. Erről az erkölcsi alapról tekintünk eddig megtett utunk mérlegére, és a hazánk előtt álló következő évi feladatokra, D. dr. Ottlyk Emu józan, mai élethez méltó ter- vezgetése után torzul el a kép: a jelentéktelen dolgokban rendkívüli bátorságot mutató asszony (száguldás az autóval, vipera-marás sajátkezű kivágá­sa, a viharral való dacolás s végül a legtorzabb: egy hernyó elevenen való elfogyasztása) szemünk láttára veszíti el minden jogát ahhoz, hogy a becsületes életre készülő s őt nagyon szerető partnerének igazi társa lehessen. Szabó István, a fiatal mérnök alakja a mai magyar irodalom egyik legszebben ábrázolt pozitív alakja. Külsőségektől mente­sen tud mai társadalmunk va­lóban példaszerű „hősévé” vál­ni, minden hősködés, minden természetellenes tulajdonság nélkül. Az író benne az önma­ga elé is állítandó követendő emberi típust mutatja be. Neki magának, sainos nem sikerült a maga teremtette ideált megva­lósítania. Az olvasó azonban már világosan ítélhet: mai vi­lágunkban melyik úton lehet értékes és boldogsághoz vezető életre jutni. Feltűnik a kisregényben még néhány mai életünkben is megtalálható negatív .ember­típus: elvetélt művészek, külső csillogást keresők, cinikusan bölcselkedő üreséletüek. Ítéle­tük akarva-akaratlanul meg­fogalmazódik az olvasó szívé­ben. Es ezért nagyon jó mű ez a kisregény. Keresztyén és nem keresztyén emberek számára világosan hirdeti: a gyáva nem jut célhoz, sem a maga életében, sem a közösségben. elfoglalt helyén. Az élethez bátorság és becsület kell. Vál­lalni jobbik énünket, külső csillogás helyett a belső, életet szolgáló fényt és lelkületet. Sz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom