Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-10-29 / 44. szám

I Nem ítélni — szolgálni Jón 4, 1—11 Ha Isten emberekre bízná az ítéletet, ha emberek rendel­kezhetnének az ő ítélő hatalmával, valószínű, hogy alig lézen­genénk néhány an ezen a földön. Sokszor nagyon jó, hogy Isten nem ad lehetőséget haragunk, bosszúállásunk kitöltésére, kö­nyörtelen ítéleteink végrehajtására. Végzetes és jóvátehetetlen következményei lennének a mi könyörület nélkül kimondott ítéleteinknek. ISTEN SZERETETTEL TEKINT AZ EMBEREKRE, nem ab­ban leli örömét, hogy elítéli őket, hanem a megújulásukban, boldogulásukban. Isten sokkal irgalmasább, mint mi emberek. Sokan sehogyan sem tudnak megbékülni ezzel a gondolattal. Azt szeretnék, ha Isten az ő gyűlöletük, sértődöttségük, igaz- segérzetük szerint ítélne, pusztítana. Vagy pedig egyszerűen a saját érdekük szerint. Gyakran hallani jósolgatásokat a „bűnös modern világ” vesztéről, gonosz és ostoba általánosítgatásakat a „mai világ tévelygéseiről” és a rá váró ítéletről. Igaz, a ki- bicnek semmi sem drága. Aki kívülállóként akar éldegélni, és ■nem akarja azonosítani magát a modern világ és az új társa­dalmi rend minden örömével, nehézségével és feladatával, az könnyedén kimondja az ítélő szót. Aki azonban benne él, vál­lalja, szereti és építi az új világot, annak végtelenül becses és drága. Az megtanulja úgy szeretni a világot, mint Isten. Az be­látja, hogy Isten nem elpusztítani akarja, hanem végtelen sze­retettel és türelemmel a megújhodáson, a fejlődésen fáradozik. ISTEN KEGYELMES DÖNTÉSE FELETT csak önző ember duzzog, méltatlankodik. Csak múltban élő, maguknak élő, min­dent Istennél is jobban tudni akaró „bölcsek” képesek kárör- vendően ujjal mutogatni a gondokra-bajokra és vészmadár- Icodni a jövendőről. Ha már ők képtelenek szeretni a világot és benne az embertársat, azt akarják, hogy Isten se szeresse. Sze­mélyes sértésnek tekintik Isten részéről azt, hogy az ö jövendöl- getéseiket nem igazolja, hanem szeretetével fordul újra meg újra az emberekhez. Körömszakadtáig tudnak harcolni vélt, vagy valódi jogaikért, képtelenek lemondani egy-egy kényelmi cikkről, vagy tulajdonuk egy morzsájáról, de azon csodál­koznak és zúgolódnak, hogy Isten is ragaszkodik ahhoz, ami az övé, amit ő teremtett és ő váltott meg Jézus Krisztus által. ISTEN MUNKATÁRSAIVÁ AKAR TENNI MINKET, hogy végrehajtsuk mindazt, amit ő parancsolt, az embervilágért. Odaadó szeretette, hűséges szolgálatra hívott el, nem pedig el­ítélni a világot. ítélni mindenki tud. De ítélkezés helyett oda­adó hűséggel szolgálni az embertársat csak az képes, aki átéli Isten szeretetét és ezáltal a szeretet továbbadására is képessé válik. Baranyai Tamás Felszabadulás a szolgálatra Jn 8, 31—36 Sokféleképpen lehet jellemezni és értékelni a reformációt. Lehet azt mondani, hogy a reformációban Isten népe fölött fel­ragyogott az evangélium, s megtalálta a kegyelmes Istent. Mindezt úgy is mondhatjuk, hogy a reformációban Isten meg­újította és eredeti tisztaságába állította vissza egyházát. Mai tzentigénk alapján mindezt úgy fejezzük ki, hogy a reformá­cióban Isten megszabadította népét az önmaga körül forgolódó farizausságtól és felszabadította a szolgálatra. MERT A KÖZÉPKORI EGYHÁZNAK A LEGNAGYOBB NYOMORÚSÁGA éppen az volt, hogy az egyház elsődleges cél­ját önmaga fenntartásában, érdekeinek megvédelmezésében látta, s nem sokat törődött a nyájjal, amit Isten reá bízott. S ez az önmaga körüli forgolódás önhitté, farizeussá tette. Ami­kor Luther hosszú tusakodás után rájött, hogy maga is és egy­háza is hamis úton jár, s az evangélium felragyogásában meg- láta az emberekhez lehajtó irgalmas Istent, akkor meglátta azt is, hogy az emberek számára ennek megmutatása a legnagyobb szolgálat. A reformáció egyházában mindig nagyon fontos volt látta az emberekhez lehajtó irgalmas Istent, akkor meglátta azt nyomában szinte új fejlődés indult meg Európában, mert a re­formációban Isten felszabadította egyházát az emberek érde­keit jobban figyelembe vevő szolgálatra. NEM ELŐSZŰR TÖRTÉNT EZ MEG ISTEN NÉPÉVEL. Amikor az idők teljességében eljött erre a földre Jézus Krisz­tus, s meghirdette Isten országa evangéliumát, akkor is a leg­főbb célja az volt, hogy Izrael népét megszabadítsa az öntelt­ségtől, a farizeusi lelkülettől, s alkalmassá tegye arra, hogy Is­ten kezében hathatós eszköz legyen az emberek között való szolgálatra. S hogy ez a szolgálat mi, arra Jézus maga adott példát, amikor lehajolt a nyomorultakhoz, meggyógyította a betegeket és felemelte az elesetteket. Bár Izrael népe egészé­ben elutasította ezt a szolgálatot, az egyház, „az új Jzrael” Jé­zus nyomában és erejével ezen az úton indult el szolgáló útjára. SOKSZOR LEHET HALLANI, hogy az egyházban ma is új reformációra van szükség. A reformáció egyházai sem marad­tak mentesek Isten népének legnagyobb kísértésétől, a farizeu­si önteltségtől, s attól a szemlélettől, hogy ezen a világon min­den az egyházért van, s az egyház elsődleges célja önmaga fenntartása. Isten kezdi gyógyítgatni népét ebből a betegség­ből. Szerte a világon egyre több egyház és keresztyén jön rá arra — amit magyarországi evangélikus egyházunk a második világháborút követő időszakban látott meg világosan — hogy az egyház nem ülhet tovább a farizeusok székében, hanem Jé­zus nyomán vállalnia kell az emberek, az egész világ javát munkáló szolgálatot. S reformáció ünnepének a legnagyobb örömüzenete az, hogy erre a megújulásra és szolgálatra Jézus ma is alkalmassá tudja tenni egyházát. Dr. Selmeczi János IMÁDKOZZUNK Urunk! Hálát adunk, hogy a reformáció tüzében megtisztí­tottad egyházadat, tisztaságban adtad vissza igédet és szentsé­geidet. Kérünk, ma is tisztítsd egyházadat, hogy mentes legyen minden tévelygéstől, a szentségtelen és üres élettől, bizonyos legyen a te megtartó szereteted felől, és hűségben álljon színed elé, ámen. — OKLEVELES zenetanámő zon­gora- és szolfézsórákat vállal. Ér­deklődni reggel és este 8—9-ig: 339—850. — HARANGÖNTÉST, harangko­ronák és állványok készítését vál­lalja Gombos Lajos harangon tő mester örbottyánban. (volt Ör- #zentmikl6s) Dózsa Gy. u. 79. — EGÉSZ NAPRA bejáró gondo­zónőt keresek idős édesanyámhoz, órákban; 169—858. — NYUGDÍJAS háztartási alkal­mazottat bentlakással félnapi mun­kára felvesz tanárnő. Telefon: 154—797. — ROZSAK legszebb fajtáiról küld díjtalan árjegyzéket PALKÓ kertész. Budapest. XV. Csillagfürt U. 8. — KÜLÖN BEJÄRATÜ szoba egy vagy két főiskolás leány részére kiadó. Cím a Kiadóhivatalban. Istentiszteleti rend Budapesten, 1972. október 29-én Deák nfcx de. 9. fúrv.) Trajtler Gábor, de. U (úrv) dr. Hafenscher Károly, du. ő. ökumenikus refor­mációi ünnepély: Virágh Gyula. Fasor de. ll Lfj. Görög Tibor, du. 6 Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 9. Lfj. Görög Tibor. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsonyi Sán­dor u. de. 9. Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlovák) Solymár János, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11 dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre. Utász u. de. 9. Sülé Károly. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. ll (úrv.) Bízik László. Rákosfalva de. 8 Bo­ros Károly. Gyarmat u. de. fél 10 Bízik László. Fóti út. 11. Kertész Géza. Váci út de. 8. Benczúr Lász­ló. Frangepán u. de. fél 10 Benczúr László. Újpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Üjtelp de. fél 9 Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11 Matuz László. Kispest de. 10. Kispest We- kerlefcelep de. 8. Pestújhely de. 10 Schreiner Vilmos. Rákospalota Máv Telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kis templom du. 3. Rákosszentmi­Budapesten, 1972. október Deák tér de. 9 (úrv.) Ifj. Kend eh György, de. 11 (úrv.) Trajtler Gá­bor, du. 6 (úrv.) dr. Hafenscher Károly. Fasor de. 11 (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6 Ifj. Görög Tibor. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9, du. 6. Reformá­ciói ünnepély: dr. Selmeczi János. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Solymár János, de. 12 (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 1L, dr. Ré­dey Pál, du. 6 dr. Rédey Pál. Kő­bánya de. 10 (úrv.) Veöreös Imre, du. 7 Veöreös Imre. Zugló de. 11 (úrv.) Biáik László, du. 7 (úrv.) Boros Károly. Fóti út de. 11 Benczúr László. Váci út de. 8 Kertész Géza. Üjpest de. 10 (úrv) Blázy Lajos, du. 6 (úrv.) Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Virágh Gyula, du. 6 Virágh Gyula. Pestlő­rinc de. 11 Matuz László. Kispest hály de. fél 11. Karner Ágoston. shalom de. 9 Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Kákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) Mado- csai Miklós, de. fél ll. (német), de. ll (úrv) D. Koren Emil, du. 6. D. Koren Emil. Torockó tér de. fél 9 D. Koren Emil. Óbuda de. 9 Gö­rög Tibor, de. 10. Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9 Takács József, de. 11 Takács Jó­zsef. du. fél 7 Csengődy László. Pesthidegkút de. 11 dr. Lehel Lász­ló. Modori u. 6. de. 10 Turosányi Károly. Kelenföld de. 8. dr. Rezes- sy Zoltán, de. 1] (úrv.) dr. Rezes- sy Zoltán, du. 6 Reviss András. Németvölgyi út. de. 9 (úrv.) Reuss András. Albertfalva de. 7 Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9 Ke­len völgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél U. 31-én» reformáció ünnepén de. 10. Pestújhely du. 6 Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagytemplom de. 10, du. 6. Rákosszentmihály du. fél 7. Karner Ágoston. Rákoshegy du. 6. Ünnepély a református temp­lomban. Rákoskeresztúr du. 6. Bécsikapu tér de. 1L (úrv.) Ma- docsai Miklós, du. 6 (úrv.) D. dr. Ottlyk Ernő. Óbuda de. 10 Turchá- nyi Sándor, du. 6 Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 11 Ruttkay Elemér, du. fél 7 Csengő- dy László. Pesthidegkút du. fél 6 Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 11 (úrv.) Reuss András, du. 6 Ünne­pély a református templomban. Németvölgyi út du. 6 dr. Rezessy Zoltán. Budafok de. 11 Visontai Róbert, du. 5 Visontai Róbert. Csepel de. fél 11. Ef>y félresikerült Luther-színdarab 1970 decemberében mutat­ták be először a svájci Bősei­ben, majd utána Nyugat-Ber- linben és Hamburgban Dieter Forte új színpadi művét „Mar­tin Luther és Thomas Münzer vagy a könyvelés bevezetése” címen. A 46 éves düsseldorfi szerző nagy hangon harangoz­ta be, hogy ötéves forrástanul­mányozás után írta meg da­rabját és utána nézett az ada­toknak. Olyan új képet ígért a reformációról, amelyik hom­lokegyenest ellenkezik a meg­szokottak Azóta is játsszák és vitatják a művet, amelyiknek most néhány gondolatát sze­retnénk reformáció ünnepe kapcsán előhozni. Mi volt • a reformáció moz­gató rugója1 A darab vála­sza: a pénz, az anyagi érde­kek, az akkori ,nagytőkés” Fugger-család tartotta „pórá­zon” Luthert és Bölcs Frigyes választófejedelmet, a német- római császárt és a kisebb ne­meseket is. A szerző tudato­san végigvitt vulgármaterializ- mussal véli kielemezni például, hogy Luther azért fordult a szentek és búcsuk középkori római katolikus kultusza el­len, hogy így kevesebb legyen az ünnepnap és több a mun­kanap. A 95 tételt azért fogal­maztatták vele, mert ezzel meg akarták akadályozni, hogy a németek pénze Rómába ván­doroljon. Ki az vajon ma, aki tagad­ni tudná, hogy a reformáció és Luther személye nem függött össze kora gazdasági-politikai eseményeivel? Ilyen egysze­rűen azonban nem lehet el­intézni a világtörténelem egyik legbonyolultabb korát, a kö­zépkor végét és az újkor ele­jét. Olyan ez, mintha Beetho­venről csak azt tudnánk el­mondani, hogy csupán azért írta meg a IX. szimfóniát, mert éppen pénzre volt szük­sége. A reformációt nem lehet megérteni Luther hite, 'a kö­zépkori, komolyan vett vallá­sosság és a megtisztított egy-; ház Istent dicsérő és az embe­rek javát szolgáló, egyszerűbb és nevesebb keresztyénéi sze­repe nélkül. Ezért hibásnak, szűknek és torznak tartjuk Dieter Forte darabját magában az alapkérdés felvetésében. Ehhez járul azután a ha­misítások sora. Luther vagy Spalatin szavait ugyanúgy ki­forgatja, meghamisítja a szer­ző, mint Cajetan kardinális vagy Bölcs Frigyes fejedelem alakját Fölhasználja az ellen- reformációs római katolikus szerzők Lutherről költött ocs­mányságait, minden eszközzel igyekszik feketére festeni Lu­ther és követői alakját. A né­met parasztháború leverése után például Luther csak ar­ra tud gondolni, hogy amikor olcsóbb lett a föld, szerezzen ő is magának birtokot A hamisításokból kijut Lu­ther ellenfeleinek is, így pél­dául Cajetan kardinális, kora egyik híres teológusa, úgy je­lenik meg a darabban, mint szabadgondolkozó, aki a moha­medánizmus iránt érdeklődik és a Bibliát altatószemek tart­ja és megbotránk-ozik azon, hogy Luther még hisz az Is­tenben. A mű „értélkét” és történel­mi „hitelességét” még azzal szeretnénk aláhúzni, hogy megemlítjük, a pápa mini­szoknyában jelenik meg a da­rabban és Luther „sajtókonfe­renciát” is tart. Íme, ez az a színpadi mű, amelyik egyezik a valóság kikutatott tényeivel és adataival!?! Miilyen táborhoz tartozik a szerzői Ezt nehéz lenne el­dönteni. A báseli ősbemutató után élénken tiltakozott az el­len, hogy marxistának nevez­zék. Az, hogy Thomas Mün- zert, a német parasztháború vezérét pozitív hősnek ábrá­zolja, aki Lutherrel és övéivel szemben a „Jó” megtestesítő­je, baloldali érzésűnek mutat­ja. A történelmi tények le­egyszerűsítése, meghamisítása és összekeverése azonban da­rabját félresikerült művé for­málja. A darab mindenesetre arra jó, hogy kritikai önvizsgálat­ra indítson, komolyan leszá­moltunk-e már a reformáció romantikus, túlidealizált érté­kelésével. Luther és reformá­tor társai koruk gyermekei vol­tak, nem evangélikus „szen­tek”, hanem emberek, akik té­vedtek is és hibázták is. A re­formáció azonban több, mint pénzvezette mozgalom vagy egyéni érdekek kifutási áram­lata, Isten igéjének jobb meg­értése és jobb hirdetése volt Luthernél a döntő. ifj. Harmati Béla — HALÁLOZÁS, özv. Csaba Gyuláné, Csaba Gyula volt Péteri lelkész özvegye, rövid szenvedés után elhunyt. Ham- vasztás előtti búcsúztatása szeptember 29-én volt a Far­kasréti temetőben. „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én nyugalmat adok nektek”. — Dr. Soós Lajos, a Magyar Nemzeti Múzeum ny. igazgató­ja. a biológiai tudományok doktora 94 éves korában el­hunyt. Több. mint 60 éven át szolgálta a magyar muzeológia ügyét. Temetése szeptember 11-én volt a Farkasréti teme­tőben. Ravatalánál dr. Kaszap Zoltán múzeumi főigazgató tartott emlékbeszédet, az ige­szolgálatot Bencze Imre kelen­földi lelkész végezte. Jézus mondta: Aki hisz énbennem, ha meghal is, él! — Györgyi Kálmán a mesz- Ieni gyülekezet hosszú időn át volt presbitere 72 éves korá­ban szeptember 30-án elhunyt. Temetése október 2-án volt Meszlenben. „De én az Űrra nézek, várom az én szabadítá- som Istenét”. „Hiszen te nálad van a bo­csánat, hogy féljenek téged” (Zsolt 130, 4) VASÁRNAP. — „Bízzatok őbenne mindenkor, ti népek; öntsétek ki előtte szíveteket; Isten a mi menedékünk”. (Zsolt 62,9 — Mk 1, 33—34 — FU I, 3—11 — Zsolt 130) So­kan keresik fel ezekben a na­pokban a temetőket, hogy a kegyelet virágait és gyertyáit elhelyezzék szeretteik sírjára. A sírhalmok mellett is érvé­nyes a zsoltáriró szava. Ott is ki lehet önteni szívünk örömét és bánatát. Isten ott is az igazi vigasztalás szavával szól hoz­zánk, hogy ő menedékünk éle­tünkben és halálunkban. Bá­torítson bennünket az a tudat, hogy akár élünk, akár halunk, az Űréi vagyunk. HÉTFŐ. — „Bizony bizony mondom nektek: ha a búza­szem a földbe nem esik és el nem hal, csak egymaga ma­rad; de ha elhal, sok gyü­mölcsöt terem”. (Jn 12, 24 — Jer 30, 19 — Mt 7, 1—5 — 1 Tim 6, 1—10) Nagyszerűen szemlélteti ez a hasonlat a keresztyén ember életfelada­tát. Nem elég hallgatni az Is­ten szeretetéről szóló öröm­üzenetet, élni is kell az üzenet szerint. Szeretetből szolgáló életre rendelt minket Isten. Szolgálni Istennek, egyháznak, családunknak, népünknek, az emberiség nagy családjának. Nem „alibi tetteket” vár tő­lünk Isten, hanem teljes éle­tünket odaadó szolgálatot, hogy a gabonamaghoz hason­lóan a mi életünkből is új éle­tek fakadjanak. KEDD. — „Mert úgy szeret­te Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, ha­nem örök életet vegyen”. (Jn 3, 16 — Zsolt 119, 175 — Jel 14, 6—7 — 1 Tim 6, 11—16) Is­ten szeretete megnyilvánulá­sának nagy napja volt 1517. október 31-e. A reformáció, az egyház megtisztulása kezdeté­nek nagyszerű napja. A kér­dés az ,élünk-e mi ma ebből a nagyszerű eseményből? Nem­csak elődeink nevét vettük-e fel, hanem a Jézushoz való ra­gaszkodás példáját is? Isten szándéka ma is az, hogy sen­ki el ne vesszen közülünk. Is­tennek hála, a reformáció megmutatta a hozzá vezető he­lyes utat. El ne tévesszük. SZERDA. •— „A vékabeli liszt nem fogyott el, sem pedig a korsóbeli olaj nem kevesült meg, az Ürnak beszéde sze­rint”. (1 Kir 17, 16 — Mk 8, 17 — Mt 6, 9—15 — 1 Tim 6, 17—21) Milyen sokszor állapít­juk meg egy-egy esemény után, hogy minden úgy tör­tént, ahogyan Isten megígérte. Mégis sokszor kell szégyenkez­nünk amiatt, hogy nem mer­tük ezt hinni, remélni. Életünk sok-sok tapasztalata legyen tat núlság számunkra, hogy soha ne próbáljunk Isten akaratá­nak útjába állni, és soha ne kételkedjünk abban, hogy ígé­rete teljesedik. CSÜTÖRTÖK. — „Menjetek e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremt­ménynek”. (Mk 16, 15 — Ezs 51, 5 — Jer Sir 3, 37—44. 55— 57 — 2 Tim 1, 1—7) Tanít­ványnak lenni azt is jelenti: részestársnak lenni az evangé­lium ügyének szolgálatában, öröm tudni azt, hogy ahogyan Jézus mennybemenetele előtt övéire bízta a szolgálat végzé­sét, minket is beállít a munka­végzők sorába, hiszen paran­csa ma is érvényes. Tudnunk kell azonban, hogy ez a mun­ka óriási felelősséggel jár, hi­szen a munkaadó maga Isten. Szolgáló szívvel, szolgáló élet­tel engedelmeskedjünk Urunk­nak. PÉNTEK. — „Minden Jó adomány és tökéletes ajándék felülről való és a világosság Atyjától száll alá”. (Jk 1, 17 — Zsolt 69, 14—1 Móz 18, 20— 33 — 2 Tim 1, 8—18) Mit szok­tunk, mit tudunk megköszönni Istennek? Ismerjük egy-egy új élet keletkezésének csodála­tos folyamatát. Nagyszerű gyógyszerekkel gyógyítjuk be­tegségeinket. Megkeressük ke­nyerünket. Mit kell ezekből megköszönnünk? Mindent! Megmagyarázható és megma­gyarázhatatlan, érthető és ért­hetetlen dolgok mögött ott áll Isten alakja. Nem pihen, szem­lélve a földet, ahogyan Ma­dách a Tragédiában megírta, hanem ma is alkot, teremt, büntet, feloldoz. Ö ma is min­dennek kezdete és vége. SZOMBAT. — „Azért, aki azt gondolja, hogy áll, vigyáz­zon, hogy el ne essék! Csak emberi kísértés esett rajtatok; de hű az Isten, aki nem hagy titeket feljebb kísérteni, mint elszenvedhetitek, sőt a kísér­téssel együtt a menekvést is megadja majd, hogy elszen­vedhessétek.” (1 Kor 10, 12—13 — 2 Móz 20, 15 — Ézs 64, 5— II — 2 Tim 2, 1—7) Isten nem ígér problémamentes, szenve­désmentes életet övéinek. En­gedi, hogy megpróbáltatások­ban legyen részünk, sőt ő ma­ga i3 próbáknak vet alá. Mi­előtt nehéz perceidben, vagy napjaidban kételkednél jósá­gában, hallgasd a mai igét: csak annyira terheli meg hite­det, hogy az meg ne rendül­jön. A nehézségek elviselésé­hez pedig az erőt is adja. Kosa László EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság Felelős kiadó: Harkányi László tördelő-szerkesztő Szerkesztőség és kiadóhivatalt Budapest. VIIL Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20.412—VTU Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 72.3445 Uhenaeum Nyomda Budapest Botációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató — Szentháromság után a 22. vasárnapon az oltárteritö szí­ne: zöld. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: Mt 18, 23— 35; az igehirdetés alapigéje: Jón 4, 1—11. — Reformáció ünnepén az oltárteritö színe: piros A dél­előtti istentisztelet oltári igéje: Gál 5, 1—6; az igehirdetés alapigéje: Jn. 8, 31—36. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. November 12-én vasárnap reg­gel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió és az URH adó. Igét hirdet SIKOS LAJOS pá­pai lelkész, a Veszprémi Egy­házmegye esperese. — KÖBANYA. A gyüleke­zet szeretetvendégségén ifj. Harmati Béla külügyi titkár tartott előadást. „A világke- resztyénség örömei és szomo­rúságai’’ címmel. — sAtoraljaüjhely. Nagy Ilona lelkészi munka­társnak szolgálatba való beve­zetését október 22-én ünnepi istentisztelet keretében végez­te Pásztor Pál, a Borsod—He­vesi Egyházmegye esperese. — . BALASSAGYARMAT Meglátogatta a gyülekezet sze­retetotthonát Virágh Gyula es­peres, a Diakónigi Osztály ügyvivő-lelkésze. Az otthon­ban több helyiséget melegpad­lóval láttak el. Űjabb terveket készítenek, hogy az otthon mi­nél kényelmesebb legyen, s több helyiséget tesznek lakha­tóvá. — CSORVAS. Októberi bib­liaórán a gyülekezetben szol­gált dr. Péterfy Gábor egy­házmegyei felügyelő és Csep- regi Zsuzsanna lelkészi mun­katárs. — A havi szeretetven- dégségen Zsiga János, a Köz­ségi Tanács VB. elnöke a köz­ség életéről és a jövő felada­tairól tájékoztatta előadásában a nagy érdeklődést tanúsító híveket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom