Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1972-11-05 / 45. szám
XXXVII. ÉVFOLYAM 15. SZÁM 1972. november 5. Ara: 2.— Forint Tizenhat lelkészünk új szolgálati helyen Régen volt egyházunkban a lelkészek között olyan mozgás, mint az elmúlt hónapokban. Ebben az esztendőben 9 hónap alatt 16 lelkészünk került át más gyülekezetbe, illetőleg több segédlelkészünk jutott pcrókus lelkészt állásba. Ennek a nagy mozgásnak elsősorban az az oka, hogy az elmúlt év végétöl a mai napig 11 lelkészünk nyugalomba vonult. Más esetekben több aktív lelkészünk halt meg. Mindig nagy és fontos feladatot jelent, nemcsak az egyház vezetőség, hanem az egész egyház számára a megüresedett lelkészt állások betöltése. Köztudomású, hogy számos nyugat-európai evangélikus egyházban lelkészhiány van és a megüresedett lelkészi állásokat, vagy legalábbis azoknak egy részét hosszú idő óta nem tudják betölteni. A mi egyházunkban jelenleg másképpen áll a helyzet. A megüresedett állásokat be tudtuk tölteni. Ez alól alig van kivétel, csupán ott, ahol a kis lélekszám miatt összevonást hajtottunk végre. Örüljünk annak, hogy az Egyház Ura a mi időnkben is elhív többeket a lelkészi szolgálatra és küldi őket a gyülekezetekbe. Érdemes közelebbről is szemügyre venni a lelkészek mozgását. NYOLC SEGÉDLELKÉSZÜNKBÖL LETT PARÖKUS LELKÉSZ: Sághy András (Vése), Krähling Dániel (Bonyhád), Győr Sándor (Csikóstöttös), Itizés János (Takácsi), Baranyai Tamás (Domony), Megyaszai László (Szentetornya), Eszlényi László (Csornád), Kalácska Béla (Ösagárd). Külön is említésre méltó, hogy a felsoroltak között három olyan is van, aki egy, illetőleg két évvel ezelőtt fejezte be tanulmányait a Teológiai Akadémián. Régebben sok esetben 6—8 évig kellett segédlelkészi szolgálatot végezni, sőt egyeseknek még 10 évig is, mire parókiára lehetett kerülni. E tekintetben most kedvezőbb a helyzet. Hamarabb juthatnak a fiatalok önálló szolgálatba, vele együtt hamarabb alapíthatnak családot és teremthetnek otthont maguknak. Fiatalságuk erejét jobban felhasználhatják szolgálatukban. Jó figyelni arra is, hogy mind a nyolc segédlelkész falusi parókián kezdi szolgálatát. Ez a jó! Meg vagyunk győződve arról, hogy a falusi és szórványgyülekezetekben olyan tapasztalatokat szerezhetnek fiatal lelkészeink, amelyek szükségesek ahhoz, hogy egyházunkban betölthessék feladatukat. Aki azonnal a „budapesti flaszter” után vágyik és csak Budapesten tudja elképzelni a lelkészi szolgálatot, annak egész gondolkodása és szolgálata is felületessé és „úrivá” válik. NÉGY LELKÉSZÜNK KERÜLT FALURÓL VÁROSBA: Tóth Szőllös Mihály (Dunaegyházáról — Kecskemétre). Hula- sy Endre (Komádiból — Szentesre), Vértesy Rudolf (Bábony- megyerröl — Dombóvárra), Táborszky László (Kondorosról — Békéscsabára). A felsoroltak mindegyike átlagban 20 évet töltött falusi gyülekezetekben. Van közöttük olyan is, aki negyedszázadot szolgált falun. Megérdemelték, hogy előbbre jussanak. Noha, a mai falvak is városiasodnak es össze sem lehet hasonlítani mai falvóinkat a két világháború közöttiekkel, mégis tény, hogy a városi körülmények több lehetőséget adnak a lelkészeknek és lelkészcsaládoknak a magasabb kulturális életbe való bekapcsolódásra, a modernebb otthonok kialakítására és könnyítést jelentenek a lelkész-gyermekek taníttatására. Az egyház vezetőség tudatosan törekszik arra, hogy falusi gyülekezetekben becsületesen helytálló lelkészeinket jutalmazza azzal, hogy a továbblépést biztosítsa számukra. Az volna jó, ha a faluról városba kerüli lelkészeink felhasználnák azokat a tapasztalatokat, amelyeket a falusi gyülekezetekben szereztek és kamatoztatnák azokat a városi gyülekezetek javára. EGY LELKÉSZÜNK KERÜLT VIDÉKRŐL A FŐVÁROSBA: id. Görög Tibor (Kecskemétről — Budapest-Öbudára.) 32 évet szolgált vidéken. Esperesi szolgálatot is végzett. Sajtószolgálata is jelentős. Mindent összevéve: Meg kellett dolgoznia azért, hogy a fővárosba kerülhessen. Volt olyan elképzelés az óbudai lelkészi állás betöltésénél, hogy a már amúgy is Budapesten szolgáló lelkészek közül kellene valakit Óbudára jelölni. De az a vélemény kerekedett felül, hogy nem kell Budapesten „beltenyésztést” csinálni, hanem meg kell adni a lehetőséget a vidéki lelkészeknek is, hogy a fővárosba kerülhessenek. Ezen a helyen is ndtjyon keményen kell elítélnünk néhány fiatalunknak törtető magatartását, amely azt célozza, hogy „a falu kihagyásával” kerüljenek budapesti szolgálatokba, ügyelni fogunk a jövőben is arra, hogy akik „direkt” akarnak Budapestre kerülni, azok nagy kerülő útra kényszerüljenek: szórványokba. Ezt követően lehet belőlük még jó budapesti pap is. KÉT LELKÉSZÜNK AZ EGYIK FALUT A MÁSIK FALUVAL CSERÉLTE FEL: Szabó István (ősagárdrol — Dunaegy- házára). Buchálla Ödön (Tokajból — Sajókazára). Kisebb falusi gyülekezetekből mentek nagyobbá. Azt nem tudjuk biztosítani, hogy valamennyi lelkészünk faluból városra kerüljön, de arra törekszünk, hogy lehetőséget adjunk kisebb gyülekezetből nagyobb gyülekezetbe való jutáshoz. Mindkét lelkészünk előnyösebb körülmények közé került. Ettől függetlenül is érdemes törekedni arra, hogy egy lelkész ne egész életét élje le egy gyülekezetben, mert ez mind neki, mind a gyülekezetnek terhes lehet. EGY MÁSODLELKESZÜNK PARÖKUS LELKÉSSZÉ LETT: dr. Hafenscher Károly (Budapest—Deák tér). Hafen- scher Károly mögött 24 éves lelkészi szolgálat áll, belőle egy esztendőt külföldi ösztöndíjasként szolgált. 18 éve dolgozik a Deák-téri gyülekezetben. Teológiai doktorátust szerzett. Angol és svéd nyelvből felsőfokú vizsgája van. De még más nyelveket is beméi. Ilyen felkészültség és ennyi évi szolgálat után lehetetlen volt őt nem előléptetni. Tanulhatnának ebből azok a fiatalok, akik nagyon könnyen szeretnének azonnal pesti papok lenni szorgalmas és kitartó tanulás és megerőltető gyülekezeti munka nélkül. Kérjük a gyülekezeteket, hogy új lelkészeiket támogassák imádságaikkal és adjanak meg nekik minden segítséget ahhoz, hogy szolgálatukat örömmel végezzék, D. Káldy Zoltán Akik megálljt kiáltanak a vietnami háborúnak Koppenhágai beszámoló A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA képviseletében vettem részt Koppenhágában az amerikaiak indokínai háborús bűntetteit vizsgáló bizottság ülésén 1972. október 10—16-ig. Ez a bizottság társadalmi jellegű, részvevői az öt világrész csaknem minden országából jöttek Koppenhágába. A bizottság jellege Az amerikaiak indokínai bűntetteit vizsgáló bizottság nem tart igényt egy nemzetközi bíróság jogkörére, mert ahhoz sem hatalma, sem megbízatása nincs. Amire vállalkozik, az nem több — de nem is kevesebb —, mint a tények lelkiismeretes felderítése, és a nemzetközi közvélemény elé terjesztése. Nem vállalkozik egyének felelősségének per- rendszerű megállapítására, mert ahhoz nincsenek meg a szükséges eszközei. De összpontosít az amerikai kormány politikai és anyagi felelősségének feltárására, mert a tények maguk beszélnek róla. Ebben a világméretű perben egyelőre az emberiség lelkiismerete az egyetlen ítélőszék, amelyhez az Indokína Bizottság fordulhat. Ezzel a célkitűzéssel először 1970 októberében Stockholmban jött össze a bizottság. Második ülését 1971 júniusában Oslóban tartotta. A harmadik ülésre most került sor Koppenhágában, 1972 októberében. A DÁN KORMÁNY magas szinten fogadta az indokínai bizottságot a parlament épületében, ahol Anker Jörgensen, dán miniszterelnök az ünnepélyes megnyitón megjelent, és beszédében az Egyesült Államokat Indokína elhagyására szólította fel. Amikor a dániai jobboldal a másnapi parlamenti ülésen a miniszterelnököt ezért megtámadta, Jörgensen azzal válaszolt, iiogy az emberek nemcsak Dániában, hanem az egész világon együttérez- nek a vietnami néppel. — Az Egyesült Államok „elégedetlenségét” fejezte ki amiatt, hogy a dán kormány védnökséget vállalt az Egyesült Államok indokínai háborús bűntetteit kivizsgáló nemzetközi bizottság koppenhágai ülésszaka fölött. A BIZOTTSÁG MÓDSZERE az volt, hogy tanúkat hallgatott meg és kérdezett ki Észak- és Dél-Vietnamból, LaosZból, Kambodzsából, valamint meghallgatta a vietnami amerikai hadsereg kilépett tisztjeinek, altisztjeinek tanúvallomását és bizonyíték-feltárását. Ezt különböző szakértők, mint pL orvos, fegyverszakértő, stb. kihallgatása egészítette ki. Számos film, fényképfelvétel. Bibliavasárnapi offertorium Egyházunk régi szokás szerint a reformáció ünnepe utáni vasárnapot „bibliavasárnap”-nak nevezte el. Ezen a mai vasárnapon minden evangélikus templomban, imaházban tartott istentisztelet offertóriumát egyházunk a Biblia terjesztésére fordítja. 1590. augusztus 10-én jelent meg a Károli Gáspár által fordított első magyar nyelvű Biblia. Ettől az időponttól kezdve a reformáció egyik nagy vívmánya, a minden népnek saját nyelvén hirdetett ige, hazánkban is megvalósult. Az Istent kereső és igéje után vágyódó embernek kezébe kerülhetett a magyar nyelvű Szentírás. A Károli Gáspár fordította Biblia a hivő ember Isten-keresésén túl a magyar nyelv nemzeti kincsévé is lett, mint ahogy a Luther fordította Biblia a német nyelv megújhodását hozta. Egyházunk 450 éves történelme folyamán szolgálatának, küldetésének középpontjában a Biblia állott és áll. Hogy ez menynyire így van, bizonyítja az, hogy egyházunk tudósai is megbízást kaptak 1947-ben, hogy vegyenek rébzt a teljes Biblia új- ráfordításának munkáiban. Azóta 25 esztendőn át komoly és áldozatkész munkát végeztek Teológiai Akadémiánk profesz- szorai és sok lelkész, a testvéri református egyház tudósaival együtt. Munkájuk eredményeképpen néhány év múlva kezünkben lesz a legmodernebb tudományos módszerekkel fordított Biblia. Ezen a mai vasárnapon egyházunk kérő szóval fordul gyülekezeteinkhez, istentiszteleteink látogatóihoz, hogy perselypénzükkel anyagilag segítsék a Biblia terjesztését. Évek óta szép hagyomány az, hogy minden évben más és más egyházmegye gyülekezeteinek konfirmandusait ajándékozzuk meg Bibliával, amelyeket ebből az offertóriumból vásárolunk. Ehhez kérjük híveink áldozatkész adományát. Testvéri összefogás a bibliafordításért Néhány héttel ezelőtt közöltük, hogy a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa, amely magába foglalja a magyarországi református, evangélikus, szabadegyházi és ortodox egyházakat, szeptember 8-án tartott közgyűlésén fontos határozatokat fogadott el a befejezéshez közel álló új bibliafordítással kapcsolatban. A közgyűlés kimondotta, hogy a bibliafordítással kapcsolatos elvi kérdésekben az Ökumenikus Tanács elnöksége (a tagegyházak vezetőinek közössége) jogosult döntéseket hozni, miután meghallgatta a Magyar Bibliatanács, mint konzultatív testület véleményét, i Egyúttal azt is kimondta a közgyűlés, hogy az ökumenikus Tanács elnöksége, mint a magyar bibliával kapcsolatos kérdésekben döntésekre hivatott legmagasabb fórum társult tagként csatlakozik a Bibliatársulatok Világszövetségéhez. A két határozat jelentős lépéssel vitte előbbre a mai magyar nyelven megszólaló ige ügyét. Egyrészt legmagasabb szinten tette azt a hazai protestáns és ortodox egyházak közös ügyévé, másrészt azok kezébe tette le a döntés jogát, akik elsősorban felelősek őrködni az egyházban az igehirdetés és tanítás szolgálata felett, végül a hazai bibliafordítás ügyét rendezett formában kapcsolta be az egész keresztyénség fáradozásába az igének kinek-kinek mai anyanyelvén megszólaltatása érdekében. röntgenfelvétel, robbanóanyagbemutató egészítette ki a bizonyítást. Tanúk és bizonyítékok A Eszak-V ietnamból Többek között Dao Thi-Mui, huszonnégy éves tanítónő, éppen az iskolában tanított, amikor amerikai bombatámadás érte a falut. Az egész iskola- épület rájuk dőlt. Tizenegy iskolás gyermek halt meg. Otthon anyja volt a gyermekével, ők sértetlenek maradtak. Saját maga azonban emberroncs lett. Elvesztette a jobb karját, ezenkívül vállából, mellkasából sok repeszdarabot operáltak ki. Szenvedélyesen kiáltott fel: „Mindig fájni fog a jobb karom, amely már nem létezik! Nixon lopta el a jobb kezemet!” Sírva panaszolta, hogy gyermekét nem tarthatja két karjában. A tolmácsnővel együtt zokogtak. A kis falura kétszáz bomba hullott egy alkalommal. Az iszapba esett és fel nem robbant bombákból kiállítási anyag fényképeit mutatta be. A bizottság tagjainak arra a kérdésére, hogy voltak-e katonai célpontok a közelben, határozott tagadó választ adott Dél-vietnamiak vádja Közülük Nguyen Van Thang, dél-vietnami tanú, kihallgatása keltette a legnagyobb megdöbbenést, aki 14 évet töltött börtönben, s ebből hét esztendőt az amerikaiak saigoni bábkormányának hírhedt tigrisketrecében. Parasztember volt, s azért tartóztatták le, mert már a francia megszállók ellen is harcolt. Hosszú fogsága alatt igen sokat kínozták, verték, éhség alá vetették, sokáig volt keze-lába összekötve. Sebekkel kellett hosszú utat megtennie. Ellenállótársaival egy üt* nem volt hajlandó tisztelegni a saigoni zászló előtt. Ezért a börtönön belüli büntetéssel sújtották. Százötvenen voltak egy helyiségben. Kínzásukhoz tartozott az ívóvíz csökkentése. Fél év alatt százan haltak meg. A tigrisketrec pedig csak egy méter magas, ahol meztelenül kellett tartózkodniuk. Az ötszáz ketrec jól áttekinthető volt az őrök által. A halottak egy napig is ott maradtak, nem szállították el őket addig, amíg több hulla nem gyűlt egybe. A legyek milliója lepte el a hullákat. Arra a kérdésre, hogy vöröskereszt ellenőrző delegáció járt-e ott, a válasz az volt, hogy amikor arra jártak, a tigrisketreceket nem mutatták meg nekik. A kérdésekre elmondta, hogy bíróilag nem volt elítélve, internáltnak számított, ítélet nélkül. Elmondta, hogy orvosi segítség ismeretlen volt a börtönben. A bilincsek és elektromos kínzóeszközök USA-gyártmányok voltak. Thang életben maradását különlegesen szívós testalkatának köszönheti, valamint annak, hogy mindennap eltökélte magában erős akarattal, hogy életben kell maradnia, bármi történjék is. Akik liem így tették, hamar összeomlottak és elpusztultak. Kiábrándult amerikaiak Kevés kivételtől eltekintve, olyan amerikai állampolgárok jelentek meg a bizottság előtt, akik tiszti vagy tiszthelyettesi rangban, maguk is részt vettek az indokínai háborúban. Phil Morris, százados, tavaly szerelt le a hadseregből, miután hosszabb időn át a légierők indokínai parancsnokságán teljesített szolgálatot és alapos ismereteket szerzett Laosz é* Dél-Vietnam felszabadított körzetei, valamint a VDK ellen folyó légi háborúról. Tanúja volt annak, hogy a felelős magasabb parancsnokok a légi felderítés által készített térképekről tudatosan jelöltek in kórházakat, iskolákat bombázási célok gyanánt. Steve Hawkins lőszerszakértőként került Okmawára, majd onnan egy évre Dél- Vietnamba. Megismerkedett az új szuper napalmbombákkal, az idegbénító gázokkal és a golyós bombákkal. Amikor szóvá tette, hogy nem tudja elkép«. zelni, miféle katonai célpontokat lehet ezekkel az eszközökkel leküz’deni, parancsnoka elővette a Légierők Kézikönyvét, és a következő paragrafust olvasta fel: „Katonai célpont minden személy, építmény, helyiség, eszme vagy elmélet, amelyet a főparancsnokság megsemmisítésre jelöl ki.” Hawkinst mélységesein felháborította a hadsereg magatartása, a háború embertelensége. Néhány hónap alatt eljutott a háború igazságtalanságának felismeréséhez is. Csatlakozott a katonák egyik háborúellenes csoportjához. Politikai magatartásáért az idén februárban leszerelték a hadseregből, de Amerikába visszatérve továbbra is részi vesz a veteránok békemozgalmában. A bizottság előtt egyenruhában jelent meg, amelyre feltűzte a vietnami partizánok vörös csillagos jelvényét. Tanúvallomásában egyebek között arról is beszámolt, hogy a rendszeres karácsonyi tűzszüneteket az amerikai hadsereg Vietnamban a DNFF vonalai mögé az előző napokban ledobott, időzített bombaszerkezetekkel is megszegi. Ezek a szerkezetek a tűzszünet életbelépte után robbannak tel, amikor a harcosok biztonságban érzik magukat és szabadon közlekednek. Összegezés Amikor Párizsban folyik a tárgyalóasztal mellett a békéért vívott diplomáciai csata, a koppenhágai ülésteremben elhangzott megrázó vallomások azokat erősítik, akik az igazságos politikai rendezésért, a háború felszámolásáért küzdenek. A bűntettek forrása az a bukott amerikai koncepció, amelynek a jegyében — csupán a módszereket cserélgetve — az egymást váltogató amerikai kormányok görcsösen ragaszkodnak az Egyesült Államok indokínai hatalmának álmához. Mindenki, aki megálljt kiált az amerikai imperializmusnak, mindenki, aki az Egyesült Államok távozását követeli Indokínából, a béke kilátásait javítja. A békemozgalom tömegereje eddig is hatalmas volt a közvélemény szavának mozgósítására, minden bizonnyal így lesz most is. Győzni fog az erkölcsi igazság a háborús bűnökkel szemben. D. dr. Ottlyk Ernő PIMEN PÁTRIÁRKA LENGYELORSZÁGBAN A Lengyelországi Ortodox Egyház meghívására Pimen orosz pátriárka, az Orosz Ortodox Egyház vezetője december elején Lengyelországba látogat (epd) / ♦
