Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1972-10-29 / 44. szám
Jubileum Diósgyőrött és Miskolcon A DIÓSGYŐRI GYÜLEKEZET nem tartozik a nagy múltú gyülekezetek közé. Mindösz- sze három lelkésze volt a megalakulása óta. Nemes Károly, a templomépítő, elsőként hintette a magot és pásztorolta Istennek itt a Bükk lábainál gyülekezetté lett nyáját. Az 1902-ben épült templom ma előkelő helyen, a vár tövében áll, de a templomtelek annak idején a várárokkal egyszíntben levő mocsaras terület volt. A templomba érkezőt a Vár «teát szegélyező gesztenyéi a sor vezeti a 70 évvel ezelőtt épült templomhoz, amely formáját tekintve a miskolcit idézi. De ez alatt a fasor alatt jut el az érdeklődő Diósgyőrnek talán az egyetlen idegenforgalmi nevezetességéhez, a négytornyú várhoz is, amelynek falait az elmúlt években konzerválták és tették hozzáférhetővé a látogatók számára. OKTÓBER 8-ÁN JUBILEUMI ISTENTISZTELETRE hívták a hetvenéves templom harangjai a gyülekezetei. A hívás ünnepélyességét emelte az a tény is, hagy ezen az istentiszteleten D. dr. Ottlyk Ernő püspök hirdette Isten igéjét. Diósgyőr a század elején kis falucska volt, de Miskolchoz csatolása óta a nagyváros részévé lett. Az ország második városa pedig „szívesen” terjeszkedik Diósgyőr irányába, mert a Bükk közelsége egyben .jó levegőt is jelent és ez lakótelep építésénél nem utolsó szempont. Diósgyőr egy már felépült lakóteleppel büszkélkedhet. A másik kettő gomba módjára épülő tömbjei pedig' teljesen megváltoztatják az egykori falu képét. A GYÜLEKEZET SZOCIOLÓGIAI ÖSSZETÉTELE nagyon heterogén és ez nem kis gondot okoz a gyülekezet lelkészének a szolgálat végzése terén. MISKOLCON, a diósgyőri szolgálat után közvetlenül, a permetező őszi eső elől a templombejárat alá húzódó lelkészek, presbiterek és virágcsokrokkal köszöntő konfirmandus fiúk fogadták az érkező püspököt és kíséretét. Ez a nap ugyanis a miskolci templom építésének is jelentős jubileumára virradt. 175 esztendeje áll — ma már szinte házak közé rejtve — az egyébként hatalmas és impozáns templomépület, melyhez tornyot az építés után csaknem hetven esztendővel később, Mádat Károly szuperintendens, a gyülekezet egykori lelkészének a szolgálata idején építtethettek a miskolci evangélikusok. A hatalmas épület karbantartása egyre növekvő gondot és anyagi áldozatot is jelent. Szebik Imre. a gyülekezet lelkésze elmondta, hogy 1967 óta tervszerűen renoválták a templomukat. Eddig több mint félmillió forintot költöttek a felújítási munkálatokra: a toronysisakot rézlemezzel, a tetőt pedig az elöregedett cserép helyett palával fedték be. Üj köntöst kaptak a falak is. Sajnos, ilyen hatalmas épületek birtokában az ehhez hasonló munkákat szinte soh’ sem lehet befejezni. Máris soron következő feladatként áll a gyülekezet előtt az orgona felújítása. A MISKOLCI GYÜLEKEZET LÉLEKSZÁMA megközelíti a kétezret, de ez a gyülekezet csaknem kilencvenezer ember között él és ennél fogva a lelki gondozás komoly feladatot ró a miskolci lelkészekre. Megnehezíti a lélkészi munkát a lakótelepek örvendetes növekedésével járó számos átköltözés is. A hejőcsabai rész Miskolc gondozása alá helyezése má- sodlelkészi állás megszervezését tette szükségessé. Veczén. Pál több éven át volt segédlelkészt október 15-én Pásztor Pál esperes iktatta be másod- lelkészi tisztébe. A JUBILEUMI ISTENTISZTELET igehirdetői szolgálatát — mint Diósgyőrött — itt is egyházkerületünk püspöke véMcgfaradás nélküli szolgalatban A BORSOD—HEVESI EGYHÁZMEGYÉNEK, de országos egyházunknak is egyik legnagyobb kiterjedésű őrhelyén, az ősi sajókazai gyülekezetben az őrségváltás nem ment máról holnapra. Másfél évi átmenet után Buchalla Ödön volt tokaji lelkész túl 60. életévén, de a lélkészi szolgálatra is megújító isteni kegyelemben bizakodva. hittel vállalta fel a nagy szórványterület gondozását. Beiktatása az együtt örvendezés .jegyében folyt le. Előbbi szolgálati helyéről eljöttek az ünnepi alkalomra Bárány István református esperes, Béres Béla római katolikus esperes és Kovács István bodrogkeresztúri esperes-plébános. Ott volt a lelkész hajlottkorú édesatyja is, aki boldog volt, hogy megérhette ezt a napot. PÁSZTOR PÁL ESPERES BEIKTATÓ BESZÉDÉBEN hangsúlyozta: Azok a kívánatos lelkipásztorok, akik bízni tudnak az Űrbah és az ő hatalmas erejében; nem éveik számára, még csak nem is a rájuk váró hatalmas munka- területre tekintenek, hanem Istenre, akitől segítségük jön. Reá tekintve tudják mondani; Istenben bízom, semmitől nem félek! Lehetséges a meg- fáradás nélküli szolgálat, mert Isten erőt ad a megíáradott- nak és az erőtlennek erejét is megújítja. A BEIKTATOTT LELKÉSZ hálaadással állt Isten elé, - aki a szór vány gyűl ©kezetek gondját felveszi, s neki, személy szerint is gondviselő Istene. Rámutatott arra. hogy három kőbe vésett szó hívja magára azoknak a figyelmét, akik a sajókazai templomba belépnek. A kerítés kapuján áll ez a három szó: Istenfélelem, emberség, hazaszeretet. A gyülekezet öröméi csak fokozta, hogy erre az ünnepnapra messziről is visszajött körükbe Solymár András fei- sőpetényi lelkész, családjának tagjaival együtt, valamint a legutóbb helyettes lelkészként itt működött Kertész Gésa és felesége. Áldja meg az Ür az új lelkipásztornak és a hivő nyájnak örömteli egymásra találását. hogy minél többször újuljanak meg közösen Isten iránti bizalmukban, és tudjanak megfáradás nélkül szolgálni emberek üdvére, nagy nevének dicsőségére. Pásztó* Pál Zenés áhitat Messlenben Szeptember 10-én ködös-felhős idő borult a vasi lankákra. A szorgos paraszti kezek imára kulcsolódtak ezen a vasárnapon. Talán a rossz időnek, s főleg a nagy, örömteli várakozásnak volt köszönhető az, hogy szépen megtelt a meszle- ni templom a helybeli és az acsádi hívekkel. A Lutherá- nia Énekkar Kőszegről Sopronba menet állt meg itt, hogy örömöt szerezzen a híveknek szolgálatával. A megkonduló harangok is mintha másképpen szóltak volna, mint máskor, s így köszöntötték a Weitler Jenő karnagy vezetésével érkező énekkart. Gyülekezeti ének után Szabó Lajos kőszegi lelkész, a Vasi Egyházmegye esperese oltári szolgálata nyitotta meg a zenés áhítatot. Majd Nyirő Gábor orgonajátéka és az énekkar szolgálata következett. Az igehirdetést az egyházmegye esperese végezte. A keresztyén ember számára az éneklés nagy kincs — mondotta, mert énekével ujjonghat örömében, vigasztalódhat szomorúságában. bánatában. Egy szavalat után ismét a gyülekezet énekével zárult a zenés áhítat, amely felejthetetlen marad minden résztvevő számára. Köszönjük a Lutheránia Énekkarnak és Weltler Jenő karnagynak, hogy ezzel a zenés áhítattal kimondhatatlanul nagy örömöt szerzett gyü- gyülekezetünknek. Horváth György gezte. Igehirdetésébén visszatekintett a gyülekezet múltjára is. Megemlékezett a miskolci gyülekezet nagy papja’- ról: Mádai Károlyról, Zelenka Pálról és Duszik Lajosról. Az ünnepi istentisztelet úrvacsoraosztással fejeződött be, melynek számos résztvevője volt. A püspök miskolci szolgálatainak a sorát az esti szeretet- vendégségen tartott vetítettképes előadás zárta le. Ezen az alkalmon a gyülekezet fiataljai ének- és zeneszámoikkal, szavalatokkal szolgálták. Gond és öröm váltakoznak életünkben. Így van ez a miskolci gyülekezet életében is, és ez így van rendjén. A 175 évre visszatekintő gyülekezet örvendezéssel adott hálát Istennek megtartó kegyelméért és azért a reménységért, hogy a soron következő gondok mellé örömet is ígér. Megtartja és vezeti gyülekezetét a rohamosan fejlődő nagyvárosban is. Kőszeghy Tamás Kiss tamás: Zsoltár Nyugtalanul keresem a szót. A helyem a Földön, Nem a pénzt, — az egyensúlyt, nem a támaszt, — a harmóniát kutatom. a termő békét, nem a nyugalmat, a rendet, — s nem a félelem-adta fegyelmet. Nem izgat engem a sorrend, hova apró márványlépcsők vezetnek puha, omlatag szőnyegeken: föl-le, föl-le, mélybe-magasba. Nékem a rend, az egyensúly kell, az, ami nélkül nem lehet — ó, nem — de nem is szabad élni a földön. Én úgy vagyok ember, ha érzem az ujjama egy idegén, hunyt szemmel a tneg-megiranrtló pillanatot, ha fordul a földünk s mögötte lenyugszik, felkel a Nap. Ügy vagyok ember, ha tudom, hogy az állatöv minden csillaga ott fenn lebeg egy-egy fűszál hegyén, kiszabott útja szerint, és ha szelíd Katalin-rózsa vigyáz okosan odalenn a tüzes hasadóanyagokra, ha anyafarkas mellett Isis gida térdel, foltos puma ölén heverészget a bárány, baziliszkusz-lyuknál gödölye — ember mellett az ember... Mért néznétek ezért engem botor álmodozónak. hisz tudom én már rég, hol a helyem: veletek vagyok én az örökké kilengő dolgok sikos peremén, és évmillió küszöbén várlak, kereslek, te társaim, te másik, te ember, emberiség, hogy végre kezedbe fogódzóm. A költő „Mérleg- hava” című 1972-ben megjelent kötetéből. ' Fejes Endre: Rozsdatemető Az első oldalak elolvasása után még azt gondolhatná az olvasó, hogy egy bűnügyi regény került a kezébe: ifjabb Hábetler János megölte egyik munkatársát, aki éppen rokona. Miért? Ennek kiderítésére vállalkozik az író. amikor alaposan utána jár az egész nagy család történetének. Három generáció él egymás mellett. A legidősebb generáció a „boldog békeévek” alatt válik azzá, ami. A régi társadalom nyomait örökre viselve, megadja magát a sorsnak, dolgozik, szenved, kártyázik és ünnepenként halat ránt és túrós csuszát eszik. Vagy meghal a második világégésben. Aki megmarad, a második generáció, az a családi viszályok erkölcsi útvesztőiben téved el, felbomló házasságok és kölcsönös értetlenség közepette. S a harmadik, a fiatalok, akik hozzák magukkal szüleik egész életszemléletét, az új társadalom viszonyai között sem változnak meg, szabadságukat A SAJTÖOSZTÁLY FELHÍVÁSA A Sajtóosztály értesíti a Lélkészi Hivatalokat és a Gyülekezeteket, hogy az 1973. évi EVANGÉLIKUS NAPTÁR megrendelések október 31-ig küldhetők be. A Sajtóosztály az igényeket a beérkezés sorrendjében igyekszik kielégíteni. A határidőn túl beérkezett előjegyzéseket a Sajtóosztály nem tudja figyelembe venni. Mivel a kiadványból vissza vételezés nem lehetséges, a Sajtóosztály kéri megrendelőit, hogy csak a szükségnek megfelelően küldjék be megrendeléseiket. A Naptár ára: 13,— Ft nem tudják miié használni, ezért képtelenek a beilleszkedésre. Az író mindezt nem elmeséli, hanem közli. Röviden, ért- .hetően, a tények iránti hűség tragikus szenvedélyével. A családi konfliktusból így lesz általánosabb emberi helyzet- elemzés, A meggyilkolt és gyilkosa végső konfliktusában rejlő erkölcsi feszültség tartalmazza az író ítéletét és figyelmeztetését: a megváltozott társadalmi helyzetnek megváltozott erkölcsű emberekre van szüksége. Addig, amíg egy ember nem több, mint csupán „ifjabb” kiadása egy másik, más körülmények között felnőtt embernek, addig joggal éri a kritika. Amit — éppen új etikai alapállás hiányában — elhordozni nem tud, csak elkeseredett dühében, saját szomorú sorsa miatti elkeseredésében emberöléssel levezetni. Nem krimi a regény, •—■ mégis bűnüggyel foglalkozik. De a bűnügy nem csupán egy ócskavastelepen, a „rozsdatemetőben” elkövetett gyilkosság, hanem egy generáció bűnügye. S ez a bűn az, hogy nem élt a „gondolatban rejlő méltóság” lehetőségének a kihasználásával, ahogy az íré Pascal szavait idézve á mottóban írja. Csak akkor kerüli el az ember a tragédiákat, ha nádszálvolta ellenére mégis nemes marad, mert gondolkozó, erkölcsi szinten felelős nádszálként épül bele az őt körülvevő új világba. B. L. J. S. BACH ÖSSZES ORGONAMŰVEI címmel orgonahangverseny lesz november 3-án, pénteken este fél 7 órakor a Bécsikapu téri templomban. „Klavierübung III. Teil” Orgonái: PESKO GYÖRGY Előadók: Földes Imre és Várnai Péter Jegyek ára: 12.— Forint. A hangversenyt, megfelelő érdeklődés esetében, november 6-án, hétfőn este megismétlik. Európához csak hozzáadni lehet Az emberiség nagy és egyetemes kultúrája, úgy állt egybe, hogy népek és népek fiai hordták össze köveit. Alig tudjuk ma már megkülönböztetni az Egyiptom, Hellász, Róma fiai , által lerakott alapokat, vagy a későbbi korokban hozzátett díszítő elemeket. Az átlag ember nem is kutatja kitől mi származik. Van, és ő él belőle, vagy általa. Néha olyannyira sajátjának tekinti, mintha maga hívta volna létre születésétől fogva. Ennek megfelelően Róma sohasem kizárólagosan Itáliáé, Bizánc sem a Kelet-Római birodalomé, vagy Wittenberg sem a németeké. Valahányszor a buzgó idegenvezetőben megszólal a nacionalista szerénytelenség és Luther-városokban a „német nép nagy fiáról” tartja előadását, megszégyenítve érzem magam. Valamit elvett, ahelyett, hogy adott volna. Kisajátításában megfosztott attól, ami az enyém is, a mienk is. MERT AZT TUDJUK, HOGY LUTHER MÁRTON NÉMET VOLT, reformációja német talajban vert először gyökeret. De azt is tudjuk, reformációja nem „német ügy” volt még akkor* sem, ha a' vihar körülötte először Németországban tört ki. Azt is tudjuk, hogy a németek az egyetemes kultúrához nagyon sokat adtak. Nagy humanisták születtek még a szétforgácsolt Németországban. A világirodalom élvonalába tartozó Goethe, Heine, Schiller németek voltak, filozófusaik, Kant, Schopenhauer, Hegel, Feuerbach, Marx hatalmas rendszereket alkották és irányt szabtak a gondolkodásnak. Zeneköltőik, Bach, Beethoven, Wagner olyan muzsikát adtak, hogy nélkülük szegényebb, hidegebb lenne a világ. Vég nélkül sorolhatnánk, amit kultúrában, civilizációban kaptunk tőlük. És elismerjük a német nép fáradhatatlan szorgalmát, takarékosságát, szép erényeit. AMI AZONBAN GOETHÉBEN, BACHBAN, FEUERBACH- BAN egyetemes volt, azit átvette a világ. Nem sajátította ki, de élt vele és gazdagodott általa. Ha a Faust-ot nézem, nem a németekre gondolok s ha az V. szimfóniát hallgatom, saját sorsom jut eszembe, vagy egyáltalában a. Sors, amely olyan kegyetlen volt Beethoven számára is. Mondom, a német nép nagy fiait adoptálta a világ, mi is. Luthert a németektől kaptuk. De reformációja legalább anyagira a mienk, a svédeké, finneké, oroszoké, amerikaiaké és afrikaiaké, mint az övéké. Hálásak vagyunk Istennek, hogy a legalkalmasabb időben hívta cselekvésre szolgáját, de soha nem néztünk „nemzeti gőggel” rá és soha sem tudnánk „kiátkozni”, vagy megtagadni, mert német volt. Ellenkezőjével viszont bőven találkoztunk. Hitlerek pl. megpróbálták „árjásíta- ni” a Názáretit, mert a fajelméletbe nem fért bele. Mi pontosan tudjuk, hogy Dávid házanépeből való. Egyszóval egyetemességet, összetartozást jelentenek számunkra azok a szellemi-kulturális adományok, amelyeket a németektől kaptunk. de Németország nemcsak hozzáadott a vtiag fejlődéséhez, szépségéhez és értékeihez, hanem el is vett azokból. Szomorúan és lesútjva ejtjük ki e szavakat: súlyosan vétett az emberi haladás, az emberi nem, az emberi kultúra és civilizáció ellen. Két világháború és a közte uralomra jutó fasizmus lábbal tiporta Goethe, Beethoven humanizmusát. Az Európán. végigmasírozó csizmák, a horogkeresztes lobogók fájdalmas emlékeket idéznek fel. Börtönrács, krematórium, deportálás, SS és Gestapo fogalmai kerültek szótárainkba, ezeket is a németektől kellett átvennünk. Reich és élettér, fajelmélet és diktatúra mind olyan szavak, amelyek legrosszabb álmainkat idézik fel. Világégés, romok, elpusztult, kiégett, kifosztott Európa — kétszer is, — a német imperializmus nagyravágyását juttatják eszünkbe. Bizony aligha tették volna ezt Luther, Bach, vagy Beethoven, amikor vajúdtak az igazságon, vagy fájdalommal szülték az igazságot. MA KÉT NÉMETORSZÁG VAN. A második világháború óta sajátosan fejlődött mind a kettő. Az NDK a történelem sorár. az első „német békeállam". Nem mondott le arról, hogy német, az igazi német humanisták hagyományaiból táplálkozván valósította meg nemzeti célkitűzéseit és illeszkedett bele a népek családjába. Mellette az NSZK hosszú évtizedeken keresztül, táplálta a revansizmus, a militarizmus, a német hegemónia, a nagy német álmok megvalósításának eszméit. Pedig ezt a felfogást megcsúfolta és kudarcra ítélte a történelem. Európa népeinek sebei újra, meg újra gyulladásba jöttek, amikor a nyugatnémet politika a régi húrokon játszott. Azon a kontinensen, amelyen 30 állam helyezkedik el, csak koegzisztenciális élet lehetséges! VANNAK, AKIK EZT FELISMERTÉK NYUGAT-NÉMET- ORSZÁGBÁN IS. És vannak, akik felismeiiék a jövő Európa jónak realitásait, kilátásait. Örvendezünk, hogy egyre többen. Ezek a német nép legjobb érdekeit képviselik. Gondolunk itt azokra, akik a Kelet-Nyugat , kapcsolatán fáradoznak, akik megegyezésekkel segítik elő a békét, akik Európa biztonságáért félreteszik a hiú és kockázatos álmokat. Willy Brandtra azt mondták a Moszkvai és Varsói Egyezmény ratifikációs vitájában, hogy a ,.német nép és érdekeinek kiárusítója”. Mit mondtak vajon ugyanezek az emberek Hitlerre? Ha éles is ugyan a kérdés, és túl nagy a kontraszt, mégis csak Hitler valósította, meg elképzelésüket. Csakhogy borzalmas áron! Törődnének is ők azzal, hány német és nem német pusztulna el, s hány ország nyögne ismét német csizmák taposása alatt? De a német érdekek! Ezeknek a politikájuk: „elvenni”. Pedig a tétel roppant egyszerű. Európa nem nélkülözheti a németeket. S addig, amíg a németség ad, hozzáad, gazdagít, szépít, jóvá tesz, addig szervesen beletartozik, egyazon test tagja, része. Még hozzá fontos és nélkülözhetetlen része. A vonal így töretlen: Luther, Bach, Goethe és békés szorgalmas német tiép. De azonnal megtörik a vonal, mihelyt Neptunt hívják segítségül a tenger meghódításához, vagy Hitler után masíroznak, hogy a német életteret az Urálig kiterjesszék. Európa kultúrájához, civilizációjához csak hozzáadni lehet. Ezt igénylik sokat szenvedett népei, ezt igényli a józan ész is. REFORMÁCIÓ HETÉBEN VAGYUNK. Wittenberg, Luther és a reformáció szavak gyakrabban kerülnek elő. Németország is. Talán nemcsak a 16. századbeli, a mai is. Annál is inkább, mert Németországban nagyon sokan tartják magukat a reformáció gyermekeinek. Testvéreink ők a hitben. Örökösei ők is a nagy ügynek. De együtt kell vallanunk, a reformáció gazdagította Európát és a világot. Közösen kell élnünk ebből a hagyományból. De nekik különösen is tudniuk kell, hogy Európának csak adni lehet, elvenni tőle többet soha nem szabad. Dr. Rédey Pál CSALÁDI HÍREK HALÁLOZÁS. Gyoroki Pál festőművész hosszabb szenvedés után 68 éves korában elhunyt. Temetése szeptember 28-án volt Tokajban. Az elhunytban a tokaji gyülekezet egykori felügyelőjét gyászolja. A tokaji templom oltárképe Gyoroki Pál műve. „Én örök életet adok nekik, és soha el nem vesznek...” — özv. Schnautigel Lászlóné 76 éves korában október 10-én Kiskunhalason elhunyt. Ennek a kis gyülekezetnek alapító tagjai közé tartozott és presbi- ternő is volt. Temetése október 12-én volt a rk. temetőben a gyülekezet nagy részvétele mellett Jeszenszky Tibor lelkész szolgálatával. — Húsz Istvánná, a rákoskeresztúri gyülekezet tagja, lapunk hűséges olvasója 59 éves korában elhunyt — Turcsán Mihályné, a rákoskeresztúri gyülekezet 23 évig volt egyházfia, pénzbeszedője, lapunk hűséges olvasója 62 éves korában elhunyt. /
