Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-09-03 / 36. szám

Együtt Krisztussal Ef 2,1—7 A hit mindig tele van boldogan örvendező csodálkozással. Ennek a betelni nem tudó csodálkozásnak tárgya, hogy részes­társai lehetünk Krisztusnak. Együtt Vele. De mi csodálkozni való van ezen? Miért mindez? MERT ISMERJÜK MAGUNKAT. Ez az önismeret nem egy­szerű önkritika, vagy egyes cselekedeteink, helytelen voltának, esetleg rossz tulajdonságainknak elismerése, hanem két alap­vető felismerésé. Az első engedetlenségünké, hogy nem Isten akarata volt számunkra a döntő, hanem saját akaratunk. Hogy függetlenítettük magunkat Tőle. Magunkra nézve jártunk és éltünk e világban, s ezzel tudatlanul is a gonosz hatalmának akaratát cselekedtük. Így lett életfolytatásunk Isten előtt szün­telenül vétkessé. A másik, hogy ezért Isten ítélete alatt vol­tunk. Az ö bűn feletti ítélete a halál, ami nem egyszerűen éle­tünk végének tragikus, vagy éppen mindent harmonikusan le­záró akkordja, hanem ítéletének megvalósulása. ítélet alatt lenni tehát azt jelenti: holtnak lenni. Elszakítottunk és kitaszí­tottnak lenni a vele való közösségből, méltó haragjának ak­tualitásában élni. Ez az önismeret tehát végső soron helyzetünk helyes felis­merését jelenti. Azt, hogy tudjuk: nem csupán korrigálni kell hibáinkat, levetkőzni rossz tulajdonságainkat. Helyzetünk sok­kal rosszabb: Luther szavaival élve „elveszett és megítélt” em­berek vagyunk. Egészen új emberré kell hát lennünk. A vad fát hiába nyesik, gondozzák, nemes gyümölcsöt soha nem te­rem. Csak akkor, ha egészen és teljesen megújítják, ha átoltva nemessé, teljesen újjá teremtik. MERT EGGYÉ LETTÜNK KRISZTUSSAL FELTÁMADÁSÁ­BAN. A nagy titok, hogy ö bűneink terhét viselve hordozta Isten igazságos ítéletét. Eltaszított és kitaszított lett a keresz­ten a vele való közösségből. Bűn feletti haragjának s igaz ítéle­tének súlya rá nehezedett, és így halált szenvedett. Eggyé lett velünk a halálban, hogy mi is eggyé lehessünk vele feltámadá­sában és dicsőségében. Ez a vele való eggyé lét, sorsában való részesedés a csodálatra indító nagy titok. Isten irántunk való jóságának és kegyelmének cselekedete. „Minket, akik meg vol­tunk hálva a vétkek miatt, megelevenített.” AZ ÉLET MAGÁTÓL ÉRTŐDŐ TERMÉSZETES VELEJÁ­RÓJA A CSELEKVÉS. Hogy Krisztussal együtt Isten élővé tett, azt is jelenti, hogy új cselekvésre indított el. A bűn cselekvése hálált eredményez, az új életé életet. Mindannak előmozdítását, ami széppé és jóvá teszi embervilágunkat. Az élet soha nem maradhat észrevétlen, magábazárt valóság, az megmutatkozik, nyilvánvaló lesz. Krisztussal való megeleveníttetésünk sem eredményezhet soha magába zárt, csak befelé forduló életet. Sőt inkább csak kitáruló, mások felé forduló, értük élő és szol­gáló életet, mint ahogyan Krisztus élete is az. Együtt vele azt is jelenti: azt cselekedni, amit ő cselekszik. Elesettet felemelni, könnyet törölni, gyűlöletet elnémítani, pusztítást fékezni, éhe­zőket megelégíteni, örömet, derűt, boldogságot teremteni. Bol­dog, betelni nem tüdő csodálkozásunk indítson azért arra, hogy vele járjuk a világban a szolgáló szeretet útját. Bánfi Béla IMÁDKOZZUNK Áldunk és csodálattal magasztalunk, mennyel Atyánk, hogy Krisztus feltámasztása által minket is új életre támasztottál. Magasztalunk, hogy halálában eggyé lett velünk, hogy mi is részestársai lehessünk életének. Kérünk, add, hogy vele jár­hassuk a szolgáló szeretet útját, hogy hitünk boldog örvende­zése így boldogságot és örömet jelenthessen mások számára. Amen. Istentiszteleti rend Budapesten, 1972. szeptember 3-án Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Hafen- scher Károly, de. 11. (úrv.) d.r. Ké­kén András, du. 6. Trajtler Gábor. Fasor de. 11. Iíj. Görög Tibor, du. 6 Ifj. Görög Tibor. Dózsa György út de. fél 9. Ifj Görög Tibor. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Solymár János, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.) Veöreös Imre. Utász u. de. 9. (úrv.) Sülé Károly. Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Bizik László, Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. Biziik László. Fóti út de. 11. Váci út de. 8. Fran- gepán utca délelőtt fél 10. Üjpest délelőtt 10. Biazy Lajos. Pester­zsébet de. 10. Virágh Gyula. Sorok- sár-Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyu­la. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest-Wekerlete- lep de. 8. Pestújhely de. 10. Schrei­ner Vilmos. Rákospalota MAV-te- lep de. 8. Rákospalota Nagytemp­lom de. 10 Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Kamer Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rá­kosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Szita Istvánné, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. (úrv.) Madocsai Miklós. Óbu­da de. 9. Görög Tibor, de. 10. (úrv.) Görög Tibor. XII. Tartsay Vil­mos u. II. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csengődy László, du. fél 7. Ruttkay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér. Modori u. fi. Muncz Frigyes. Kelenföld de. 8. Bencze Imre, de. fél 10. Beüss And­rás, de. 11. (úrv.) Beneze Imre, du. 6. dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán. Al­bertfalva de. 7. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. (úrv.). — Szentháromság után a 14. vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: Lk 17, 11— 19: az igehirdetés alapigéje: Ef 2, 1—7. — HELYETTES LELKÉSZI KIKÜLDÉSEK. D. dr. Ott- lyk Ernő püspök, az Északi Egyházkerület püspöke Buchal- la Ödön tokaji lelkészt a sajó- kazai, Kalácska Béla volt cse­peli segédlelkészt az ősagárdi gyülekezetbe küldte ki he- helyettes lelkészi minőségben. — ÜJCSANÄLOS. A gyüle­kezet az első világháborúban elvesztett kisebbik harangjá­nak pótlására a hívek adomá­nyából új acélharangot önte­tett, amelyet szeptember 2-án, szombaton délután 6 órakor szentel fel D. dr. Ottlyk Ernő püspök, az Északi Egyházkerü­let püspöke. — K0LESD. Augusztus 13- án szeretetvendégség volt a gyülekezetben, amelyen Lack- ner Aladár keszőhidegkúti lel­kész szolgált. A gyermekek Mo- gyorósy Gyuláné „Miatyánk” és „Jób története” című verseit szavalták. Örgonaszám és az asszonyok éneke egészítette ki a műsoros délutánt, amelyen igen szép számmal vettek részt a gyülekezet tagjai. — SZÜLETÉS. Solymár Pé­ter csömöri lelkésznek és fele­ségének, Pavlik Mártának júli­us 1-én első gyermekük szüle­tett. Neve: ESZTER. A keresz­telést Solymár János ny. lel­kész végezte Csömörön július 30-án. — Ifj. Torma Józsefnek és Rónay Magdolnának gyerme­kük született Neve: GÁBOR. A keresztelést Rónay Zoltán balassagyarmati lelkész végez­te. SVÉDORSZÁG Augusztus 9—13. között Gö­teborgban ökumenikus talál­kozót tartottak Svédország ösz- szes egyházai és vallásos kö­J. S. BACH ÖSSZES ORGONAMŰVEI címmel orgonahangverseny lesz szeptember 8-án, pénte­ken este fél 7 órakor a Bécsi- kapu téri templomban. Szonáta Esz-dúr Szonáta c-moll Prelúdium és fúga d-moll Passacaglia c-moll Orgonái: PESKÓ GYÖRGY Előadók: Földes Imre és Várnai Péter Jegyek ára: 12,— forint. A hangversenyt, megfelelő érdeklődés esetén, szeptem­ber 11-én. hétfőn este meg­ismétlik. zösségei részvételével, hogy megbeszéljék a svéd keresz- tyénség belső problémáit, (lwi) EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság Felelős kiadó: Harkányi László tördelő-szerkesztö Szerkesztőség és kiadóhivatal; Budapest, VHI. Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20.412—Vili Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 72.297» Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jóté­teményről.” (Zsolt 103, 2) — VASÁRNAP.— „Aki fü­vet sár jászt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegye­nek a földből.” (Zsolt 104, 14 — Mk 8, 8—9 — Gál 5, 16—24 Zsolt 84) Heti igénk hálaadásra buzdít minket. Hálaadásra Is­ten iránt mind azért a jóért, amit kaptunk és naponként ka­punk tőle. Sokszor olyan ter­mészetesnek vesszük, hogy van eledelünk, pedig ez nem az, hiszen földünk lakosságának kétharmada éhezik. Istennek kell hálát adnunk naponként, hogy van bőséges eledelünk, tudunk gyermekeinknek kenye­ret adni. Becsüljük meg job­ban mindennapi kenyerünket! HÉTFŐ. — „És mikor ettek, Jézus vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és adta nekik, és ezt mondta: Vegyétek, egyé­tek; ez az én testem.” (Mk 14, 22 — Zsolt 132, 15 — Ézs 40, 26—31 — Jer 43) Jézus is, mi­kor kezébe vette a kenyeret, azzal kezdte, hogy hálát adott Istennek. Nem is lehet más­képp megszegni kenyerünket, csak hálaadással. Mai igénk azonban még tovább megy. Ar­ra int minket, ha esszük min­dennapi kenyerünket, mindig figyeljünk arra, hogy Jézus tes­te, mely nemcsak mindennapi táplálékunk, hanem a bűnbo­csánat ajándékát is adja. KEDD. — „És többé el nem rejtem orcámat tőlük; mivel­hogy kiöntöttem lelkemet Iz­rael házára, ezt mondja az Űr Isten.” (Ez 39, 29 — Ef 1, 13— 14 — 1 Ts 5, 16—24 — Jer 44, 1—14) Isten nemcsak gondos­kodik rólunk naponként, ha­nem felkínálja azt a lehetősé­get, hogy hozzá forduljunk kérdéseinkkel, kéréseinkkel, minden örömünkkel és bána­tunkkal. Sokszor fordul meg az ember fejében az a kérdés, hogy Isten úgysem hallgat meg minket! Azt ígéri Isten és en­nek bizonyságát adta már Jé­zus Krisztuson keresztül, hogy nem rejtőzik el kéréseink elől, hanem bátran és teljes biza­lommal forduljunk Hozzá, Ö meghallgat minket. SZERDA. — „A mi Istenünk az égben van, és amit akar, azt mind megcselekszi.” (Zsolt 115, 3 — Jn 14, 9—10 — 1 Krön 17, 15—20, 23—27 — Jer 44, 15—30) Kétségtelen, hogy Isten nincs köztünk a földön testi valóságban, kézzel foghatóan, hanem igénk szerint, az égben, vagyis fölöttünk úgy, hogy mindent tud és mindent lát. Ez a távolság azonban nem akadályozza őt, hogy közöttünk is legyen. Erről beszél igénk második része, amikor bizony­ságot tesz arról, hogy a megfog­hatatlan Isten mégis munkál­kodik közöttünk. Életünk sok tapasztalata is bizonyságot tesz erről, de jó ezt állandóan tuda­tosítani magunkban, mert na­gyon gyakran elfelejtkezünk arról, hogy Isten itt munkál­kodik köztünk, irányítja éle­tünket, minden cselekedetün­ket. CSÜTÖRTÖK. — „Mert a* Űr lesz a te bizodalmád és megőrzi a te lábadat a fogság­tól.” (Péld 3, 26 — Zsid 7, 25 — 1 Ts 1, 2—10, — Jer 45) Ha tudatosul bennünk, hogy Isten itt munkálkodik köztünk és úgy éljük életünket, hogy az neki tetsző élet legyen, akkor ő lesz a mi bizodalmunk. Ez azt jelenti, hogy nyugodtan, minden izgalom és idegesség nélkül rá merjük építeni éle­tünket, mert tudjuk azt, hogy ő mindent a javunkra cselek­szik, Ezt — tudom — nem könnyű megtenni, mert az em­ber szeret mindent maga intéz­ni és csak a végén jön rá, hogy elrontotta az egészet. Merjük tehát életünket Istenre bízni! — PÉNTEK. — „íme, boldog ember az, akit Isten megdor­gál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!” (Jób 5, 17 — Jn 15, 1—2 — Fii 1, 12—18 — Jer sir 3, 1—24) A legtöbbször értelmetlenül és zúgolódva állunk egy-egy tra­gédiával vagy sikertelenséggel szemben és számtalanszor is­mételgetjük; Isten miért bün­tet minket? Arra nagyon rit­kán gondolunk, hogy mindezt azért teszi, hogy belőlünk jobb és igazabb embert faragjon. Ráállítson az igaz és helyes út­ra. Istennek minden büntetése ezt szolgálja és ne értetlenül, zúgolódva tekintsünk azokra, hanem hálával és köszönettel, mert a javunkra van mindaz. SZOMBAT. — „őnála van az erő és okosság; övé az eltéve- lyedett és aki tévelygésre visz.” (Jób 12, 16 — Mk 1, 27 — Fii 1. 19—25 — Jer sir 3, 25—39) "Heti igénk háladaásra hív min­ket. A hét egy-egy napján há- ladaásunk egy-egy kérését, tárta elénk napi igénk. Mai igénk ezt a sort betetézi azzal, hogy minden Istené! Akár jók, akár gonoszok vagyunk, akár jó úton járunk, akár té- velygünk, Istenéi vagyunk, ő uralkodik rajtunk. Ez azonban növeli felelősségünket is, mert azt jelenti, hogy Is­tennek tartozunk mindennel számadással. Ha elfogadjuk uralmát, rátesszük egész éle­tünket, akkor tudunk minden­kor és mindenért hálát adni neki, és akkor lesz igaz és má­sokat szolgáló az életünk. ifj. Kendeh György — JÁRASKÉPTELEN édesanyám mellé egyedülálló nyugdíjas asz- szonyt keresek nyolc órai elfoglalt­sággal. Telefon este 7—9 óra kö­zött: 686-097. — JÖLELKÜ, információképes, egészséges bejáró gondozónőt kere­sek idős édesanyámhoz. Esti órák­ban: 160-858. — BRONFIELD, Cronin, Dumas, Erdős, Field, Harsányt, Hugo, Tö­rök és egyéb könyveimet eladom. Katalógust küldök. Cím; B.p. 7*. Pf. M. MÓRICZ ZS1DMOND harminc évvel ezelőtt, 1942. szeptember 4-én halt meg, s az évfordu­ló arra késztet, hogy eltűnődjünk életművén és jelentőségén. Harminc év alatt a túlélők belenyugodnak a halálba, bármennyire is ér­zik, hogy idő előtt távozott ez a rendkívüli szellem, akinek még maradt mondanivalója kortársai számára. Az a nagy író-nemzedék, mely Adyval az élen lépett fel e század első éveiben, korán tűnt el. Ady halt meg elsőnek s utána sorba mind, akik körülötte bontottak zászlót, mind férfikoruk delén, akárcsak Ady, alig ötvenéves korukban, Móricz hatvanhá­rom évesó volt halálakor, a legidősebb a Nyu­gat-nemzedék tagjai közül. De műveit nézve befejezett kört érzünk. Csak a Rózsa Sándor- triológia harmadik kötetét nem tudta már megírni. Csillagként korán megindultak az égen, de egyikük sem tűnt le a magyar ég­boltról, sőt kiszélesítette magának, hódítja a világot. Ilyen elsősorban Ady, de ilyen Móricz Zsigmond is. Legjobb regényeinek fordításai különösen itt, Közép-Európában fontosak, messze tőlünk, nyugaton, Ázsiában, Ameriká­ban csak reprezentálnak, itt szomszédainknál küldetésük van, átalakítják a magyar közfogal­mat. Egy valódi magyar társadalmi körképet helyeznek a romantikus körkép helyébe, va­gyis a realista író realista politikát mivel. Ez Móricz egyik érdeme s fokozódó jelentősége. Másik érdeme az élmény, melyet hazai ol­vasókban vált ki. Nem kétséges, hogy hangkö­re e három évtized alatt jelentősen tágult. Életműve hiánytalanul átömlött tudatunkba, egyik sarokköve lett a magyar kultúrának. Most látjuk, mily indulattal azonosodott ez a nagy elbeszélő minden megrajzolt figurájával, a nemzettel és az ország valóságával. Bizonyí­totta, hogy az író feladata nem menekülés a valóságfelettibe, hanem gyökérverés a legsű­Két író,egy zászló rübb valóságba. Móricz Zsigmond nem egy zárt kis olvasó réteghez kívánt szólni, hanem az egész nemzethez. Másoknál jobban tudta, hogy magyar írónak lenni roppant elkötele­zettség. Annyi, mint nemzeti bölcsnek lenni, politikusnak, mérnöknek, költőnek, közbeszó­lónak, katonának, vagyis mindennek. Figyel­jék meg, hogy ez a teljesség a valóság-látás, amit az író vállalt. Nem volt írónk e század­ban, aki többet beszélt közvetlenül a magyar társadalomról, mint ő. Nincs olyan műve, amelyben elkalandozik az országból. Látta és érezte, hogy az író államférfiúi munkát végez­het: átgyúrhatja a társadalmat. S Móricz Zsig­mond átgyúrt minket. Indulata, amellyel meg­idézte a jelent és a múltat, lelkiismeretvizsgá- lat volt és bírói igazmondás. A történeti múlt­ba is úgy tért vissza, hogy megígézze az élőket vágyakkal, életakarattal, értelmes állásfogla­lással. Legnagyobb műve, az Erdély című hár­mas regény, nemcsak a szem és lélek öröme, hanem nemzeti létünk magyarázata is. Beth­len Gábor alakja azzal magasodik ki, hogy csak igaz emberséggel, hűséggel, erkölcsi erő­vel, igazsággal és tisztességgel lehet országot építeni és nemzetet megtartani. S az Erdély művészi kompozíció dolgában is mestermű. Bonyolultan finom lélekrajzok sora. nagysze­rű jellemek s hitvány figurák gyűjteménye, megrázó életérzés, aminőt hirtelen kerekedő vihar vált ki idegzetünkben. Hangja sokszor tiszta líra, színeit magyar festéktálcáról veszi, mint nagy tájképfestőink. Vagy gondoljunk egy kisebb terjedelmű művére, a Barbárok cí­mű novellájára, melyről Kosztolányi Dezső írt elragadtatott elemzést. Ballada ez azon az al­földi nyelven, mely egy-két vésett mondattal sgy egész magyar világot képes megeleveníte­ni. Ez az író mélyen hitt nemzetében. Azért írta meg országát, hogy jobbá tegye, kénysze­rítse az embert a jóra. Végeredményben azok a nemzetek fognak virulni Közép-Európában, amelyek jót cselekszenek és tisztán őrzik meg emberségüket, vagyis kifejezik erkölcsi igényü­ket. Erre eszméltet Móricz Zsigmond életmű­ve, ízenként, mint egy szem szőlő, s együtt az egész, mint egy pirosló almafa. TAMÁSI ÁRON, ha élne, most hetvenöt éves volna. (1897. szeptember 20-án született Farkaslakán). Budapesten halt meg, de Er­délyben temették el, szülőháza mellett, a sző­ke Nyikó patak partján, két öreg cserfa kö­zött. Most fogják leleplezni sírján a monu­mentális síremléket, mely Erdély nagy ma­gyar szobrászművészének, Szervatiusznak, az íróhoz méltó alkotása. Tamási Áron sírja ke­let felé néz, amerről a napfény érkezik. Fény volt irodalmunkban, míg élt, fény marad ezen­túl is, s nem kétséges, hogy terjedő erejű fény. Erdély fia volt Tamási Áron, vagyis azé a magyar szóé, amelyet tiszta forrásvíznek érezünk s Bartók muzsikáját halljuk, az esti dallamot a székely családi körben, mely ösz- szefűzi az embert más vidékekkel s együtt ad­ja az egyetemes magyar életérzést. Tamási Er­dély hegyei és völgyei felé tágította a magyar valóság rajzát. Művei oda kisérnek minket, ahol a tiszta patak-forrásokkal balladák és népdalok s emberséges mesék születnek. Szü­lőfalujáról így vallott: „Van nekem egy falum. Némelykor, ha lelkemmel burkolom magam körül, úgy tetszik, mintha én építettem volna őt, mikor még Isten szándékában laktam. Máskor meg szülőmnek érzem, aki egy csilla­gos estén, szomorú-mókás mese után fogant engem.” Ez a székely falu, ahol olyan szigorú formája van az életnek, mint egy balladának, Tamási Áronnal lépett hitelesen irodalmunk­ba s bizonyította, hogy a nép s a falu a városi kultúrával egyenrangú szellemi műveltséget képvisel ma is. Bartók és Kodály világgá hir­dette, hogy népzenében és népdalban a falu révén vezérlők vagyunk, Tamási hozzátette, hogy írott prózában is. A székely falu ajándékozta meg Tamási Aront azzal a lírai ragyogású írói erővel, amellyel egy új világba érkeztünk. Stílusa a vers határait súrolja. Bűvölő erővel kísér min­ket, mondatról mondatra beljebb csalogat, a hegyek közé, a rejtélyek és erdei homály vilá­gába, ahol kitűnő jellemekkel találkozunk. Tamási nagyszerűen tudja festeni a serdülő lelket, a jellemalakító eseményeket, amikor úgy győz a kis legény ke, mint a mesebeli hős. Gondoljunk csak Ábelre, Tamási legismertebb hősére, hogyan diadalmaskodik erőszak nélkül Surgyélánon, az erőszak jelképén a hargitai rengetegben, ahol magukra maradtak. Nincs más erő, nincs támaszték és segítség, csak a magános jellem. Ábel, a kis hegyi pásztor er­kölcsi erejével, szikrázó értelmével, szívével, győz a csendőr felett s a rabló felett is. S megjárva az országot és Amerikát, visszatér szülőföldjére. Azért élünk, hogy valahol min­dig otthon legyünk — magyarázta Tamási Áron. Az ember elindul és visszatér. Eletböl- csesség ez, nem hangulat, nem elmésség. Az ember visszatér szülőföldjére s mélyen lehajol a föld előtt. Mélyen, mint a sír, amelyben szü­léink és őseink nyugosznak, Szalatnai Rezső t 4 EGYESÜLT ÁLLAMOK Az amerikai Baptista Egyhá­zi Konvent határozata elítélte a vietnámi háborút és fölhívta az Egyesült Nemzetek Szerve­zetét, hogy segítsen az azonna­li tűzszünet és a tárgyalások megkezdésében. A határozat megokolása kifejti többek kö­zött: „A történelmi döntésnek ebben a korszakában föl kell emelni hangunkat nekünk is”, (epd) INDONÉZIA A Simalungun Egyház új ephorusává (püspök) a Luthe­ránus Világszövetség Egyházi Együttműködési Bizottsága Magyarországon, Kecskeméten tartott ülésén súlyos betegség­ben elhunyt Lesmon Purba helyére az 53 éves Sámuel Purba Dasuha lelkészt válasz­tották, aki a 105 ezer egyház­tagot számláló egyház medáni körzetének elöke volt. (lwi) I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom