Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-09-10 / 37. szám

ORSZ ÁGOS EVANGÉLI KUS HE TI LA P XXXvn. ÉVFOLYAM 37. SZÁM 1972. szeptember 10. Ara: 2.— Forint Taiiévnyitás Néhány nap óta utcaink reggeli képe megszíneződött: tás­kás, fehér inges vagy kék köpenyes diákok csivitelő csapatai igyekeznek iskoláik felé. Hangos a jókedv, hiszen hosszú he­tek óta talán nem látták már egymást régi barátok, s mesélni- való van rengeteg! Volt, aki úgy számlálta már a szünidő utolsó napjait, mint ajándékra kíváncsi gyermek a karácsony­jöttét! Még öt nap, még négy, még három ... S most, amint sietnek, csevegnek, nemcsak a táskáik vannak tele könyvvel, füzettel, hanem a lelkűk is rengeteg élményanyaggal. Új tá­jakat, embereket, szokásokat ismertek meg az elmúlt hetek alatt: építőtáborok, úttörőtáborok, üdülök és vendéglátó ott­honok változatos világát, az ország legkülönbözőbb vidékeit, vagy éppen a külföldet járva. Mennyit nőttek a kisebbek egy nyár alatt, s mennyiféle hatás formálta őket. Most újra együtt a múlt tanévben összemelegedett baráti kör az új kezdés örö­mével! ÁM SOKAN KERÜLTEK MOST SZEPTEMBER ELEJÉN új, szokatlan környezetbe: más iskolába, új közösségbe. Meg kell tanulniuk az új tanárok és újdonsült osztálytársak nevét. Nehezen indul a felmelegedés, az ismerkedés. Különösen azok­nak, akik nem éppen oda kerültek — abba az osztályba, vagy abba a tanintézetbe — ahová szerettek volna. Sokféle körül­mény alakítja sorsunkat. S bizony a legtöbb felsőbb oktatási intézményünkben többszörös a túljelentkezés. S akiknek itt már nem jut hely, másutt kell, hogy próbálkozzanak. Mert van lehetőség erre bőven a mi társadalmunkban! S tanulni, előbbre jutni mindehütt lehet. Csak nyitott szemmel kell jár­ni, s nyitott szívvel, nem sértődötten és megkeseredetten! Amit tanult az ember, örökös kincse marad, de csak úgy, ha felhasználja, forgatja, hasznosítja a többiek javára. S népgaz­daságunk minden ágában: iparban és mezőgazdaságban, ke­reskedelemben és az adminisztrációs munkák területén szük­ség van képzett, szorgos és dolgos fiatalokra. Bárhová is kerül valaki, megbecsülik igyekezetét és helytállását. A TANÉV NYIT ÁST HATALMAS MUNKA ELŐZTE MEG szerte az országban. Szorgos kezű iparosok fáradoztak az egész nyáron át, hogy befejezzék időben az iskolák átalakítási, ta­tarozást munkálatait és egészséges, tisztára meszelt falú tan­termekben kezdődhessék a tanítás. Államunk sokat áldoz a korszerű oktatási eszközökre, iskoláink mind modernebb és célszerűbb felszerelésére. A szellemi előkészítés sem történt kevesebb erőbevetéssel! Pedagógusaink széles köre, sőt az ország legfelsőbb vezető­sége is alaposan foglalkozott társadalmunknak egyik legfonto­sabb, a jövő nemzedéket formáló-alakító ügyével: az oktatás kérdésével. Előkerült az iskolák közötti színvonalbeli különb­ség kiegyenlítésének kérdése. Ezért igyekeznek az illetékesek mindent megtenni azért, hogy előrehozhassák annak a terv­nek a teljesítését, mely mielőbb felszámolja hazánkban a még meglevő osztatlan iskolákat. Az az elv, hogy az általános is- kola” valóban általános legyen, tehát ne kerüljön senki sem hátrányba a továbbtanulásnál amiatt, mert nem éppen a fő­város egyik iskolájában tanulhatott. AZ OKTATÁS TERÉN IS mind nagyobb hangsúlyt tesznek arra, hogy a tanulók ne csak „magoljanak”, „szajkózzanak”, hanem az önálló gondolkodásukat fejlesztve szerezzék meg is­mereteiket. Egyetértünk a vita alkalmával elhangzott megál­lapítással: „Úgy lesz több az ember, ha saját szakmájában rendszeresen képezi, fejleszti magát és ha él benne az érdek­lődés a tudomány és kultúra iránt!” Nos erre azután minden­kinek megvan a széles körű lehetősége. Hiszen nemcsak isko­láink kapui vannak nyitva, hanem tanfolyamok sokasága vár­ja a hallgatókat és könyvtáraink polcain a sok ezerszám so­rakozó könyvek. HA MEGNYÍLTAK IS AZ ISKOLÁK KAPUI újra — nem lett kevesebb a szülők felelőssége és kötelezettsége sem a gyer­meknevelés tekintetében! A cselekvésen, a példamutatáson és szavaikon keresztül folytonosan nevelnek ők is. S nem mindegy, hogy ez összhang­ban van-e az iskolai neveléssel, vagy sem! Becsületes, tiszta, hazugság- és kétszínűségmentes fiatalok csak úgy formálód­hatnak gyermekeinkből, ha mi szülők is életmódunkkal, vi­selkedésünkkel jó példát mutatunk, s magunk is így épülünk bele közösségeinkbe. BECSÜLJÜK MEG AZ ISKOLÁKBAN FÁRADOZÓ PEDA­GÓGUSAINKAT a gyermekeink, fiataljaink előtt is! Gondol­junk arra, hogy ők nemcsak tanárok-tanítók, hanem házas­társak és szülők is, akiknek tanítványaik mellett megvan egyéni gondjuk és örömük a saját családjukban. Idejüket nemcsak a „továbbadás”, hanem legtöbb esetben a „tovább­képzés” is leköti, hiszen csak így adhatnak a reájuk bízottak­nak életes, friss ismereteket. S gondoljunk a tanév kezdete alkalmával az idősebb nem­zedékre is. Egyrészt azokra a már nyugalomba vonult okta­tókra, nevelőkre, akik generációk sorát vértezték fel tudo­mánnyal, s adták át nékik tapasztalataikat. Köszönet nekik! Másrészt azokra a nagyszülőkre, akik unokáik gondozásában annyit fáradoztak. Talán a nyári hónapokban fogadták ott­honukba nyaraltatásra, levegőváltozásra, vagy éppen megőr­zésre a gyermeket, s most az iskolaév kezdetén újra elcsen­desedett házuk tája, egyedül maradtak öregségükkel. S azok­ra a nagymamákra, akiknek éppen a tanítás indulása jelenti a többletmunkát, mert rájuk vár a háztartás vezetése, újra óvodába kell kísérni a kis unokát, vagy ebédet kell készíteni az iskolából hazasiető s már a különórára rohanó diákgyere­keknek. Az jín. „generációs probléma” ilyenkor éleződik ki jobban, s bizony próbára, mérlegre kerül ilyenkor a türelem és szeretet mindkét oldalról. Hordozzuk hát imádságainkban gyermekeinket, nevelőinket, S az idősebb nemzedéket. Bencze Imre „Közösségre vagyunk elkötelezve.. Beszélgetés D. Káldy Zoltán püspökkel az ÉVI utrechú üléséről Az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsága ez évi ülé­sét a hollandiai Utrechtben tartotta augusztus 13—23. kö­zött. Az ülésen részt vett dr. Bartha Tibor református püs­pök, a Központi Bizottság tag­ja, D. dr. Pálfy Miklós profesz- szor. az ökumenikus Tanács főtitkára. Magyarországi Evan­gélikus Egyházunk képviseleté­ben D. Káldy Zoltán püspök volt jelen, aki egy évtized óta tagja a Központi Bizottságnak. Az ülés fontosabb tárgysoroza­ti pontjairól és döntéseiről la­punk következő számaiban be­számolókat közlünk.' A részle­tesebb közlések előtt megkér­tük D. Káldy Zoltán püspököt, hogy adjon általános képet az ülésről és ismertesse nagy vo­nalakban az ülés jelentősebb eseményeit. Tudjuk, hogy a Központi Bizottság üléseit ünnepélyes istentisztelettel szokták kez­deni. Ki tartotta ebből az alkalomból az igehirdetést? A kezdő istentiszteletet az utrechti református Dóm- templomban tartottuk. Az ige­hirdetés szolgálatát dr. W. Vis- ser't Hooft, az EVT tisztelet­beli elnöke tartotta. Nyilván azért esett rá a választás, mert az EVT megalapítása szorosan összefügg az ő nevével. Éppen Utrechtben, 1938-ban történt az ő irányításával igen fontos döntés az EVT megalapítására vonatkozólag. Visser’t Hooft igehirdetését Jn 12, 32—33 alapján tartotta. Hangsúlyo­zottan kiemelte prédikációjá­ban Jézus Krisztus keresztjé­nek jelentőségét az ökumeni­kus mozgalom szempontjából. Többek között azt mondotta, hogy „Jézus Krisztus keresztje hívja egységre a keresztyéne­ket és a kereszt munkálja az egységet”. Igehirdetésében nem elemezte az igazi egység és a hamis egység problémáit, csupán a kereszt egységet munkáló erejére mutatott rá. Beszédéből érezhető volt, hogy olyan ember szól, aki szinte az egész életét áldozta rá az öku­menikus mozgalomra. Mi volt a megnyitó ülés tárgysorozata? A megnyitó ülés mindig na­gyon ünnepélyes keretek kö­zött szokott lefolyni. Általában ez alkalommal szokta köszön­teni az EVT Központi Bizott­ságát a vendéglátó ország egy magas rangú képviselője és an­nak az egyháznak a képvise­lője, amely a Központi Bizott­ságot meghívta. Utrechtben Beatrix hercegnő a királyi trón várományosa üdvözölte hosszabb beszédben a Köz­ponti Bizottságot. A hollandiai református egyházak nevében pedig dr. A. Kruyswijk mode­rátor mondott köszöntő szava­kat. A megnyitó ülések tárgy- sorozatához tartozik mindig az is, hogy a főtitkár egyenként olvassa a Központi Bizottság tagjainak nevét. Itt is így tör­tént. Majd elfogadtuk a tízna­pos ülés napirendjét. Megala­kultak az albizottságok, me­lyekben a következő napokban szorgos munka folyt. Mi volt az első munkaülés tárgya? Ez is hagyományos. Az első munkaülésen hangzik el min­dig a Végrehajtó Bizottság el­nökének jelentése és a főtit­kár jelentése. M. M. Thomas elnök és dr. E. C. Blake főtit­kár olvasták fel jelentéseiket. Az elnök megemlékezett azok­ról a központi bizottsági ta­gokról, akik a legutolsó ülés óta meghaltak, köztük Noth NDK-beli püspökről és Josef- son svéd evangélikus érsekről. Beszámolt a Végrehajtó Bi­zottság időközben tartott ülé­seiről. Részletesen elemezte az „úrvacsorái közösség és a vi­lági közösség” ismertető je­gyeit, majd megrajzolta a hit PHILIP POTTER az Egyházak Világtanácsa új főtitkára Dr. Eugene C. BLAKE, az Egyházak Világtanácsa főtitkára ez év őszén nyugalomba vonul. Az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsága — amely augusztus 13—23 között tartotta ülését a hollandiai Utrecht­ben -— megválasztotta az új főtitkárt DR. PHILIP POTTER személyében. A választás teljes egyhangúsággal történt. Dr. Potter főtitkár Nyugat-Indiában, Dominika szigetén született. Tehát az ún. „Harmadik világ”-ból való. 51 éves. A metodista egyház tagja. Tanulmányait Jamaikában kezdte, majd a londoni Richmond College-ban folytatta. Ugyancsak Londonban végezte el teológiai tanulmányait. Évek óta végez szolgálatot az Egyházak Világtanácsában. 1956-ban az EVT ifjúsági osztályán dolgozott, majd 1958—1960 között ezen az osztályon igazgató volt. Később John R. Mott, A. Visser’t Hooft és D. T. Niles utódaként a Keresztyén Ifjúsági Világ- szövetség vezetője lett. 1967-ben Genfben átvette az EVT Vi­lágmisszió és Evangélizáció Osztályának igazgatói tisztét, ez­zel egyidőben 1965—1971 között társfőtitkára volt az EVT- nek. Az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsági ülésén D. Káldy Zoltán püspök és dr. Bartha Tibor református püspök személyesen juttatták kifejezésre jókívánságaikat Philip Pot- ternak és kérték reá és szolgálatára Isten gazdag áldását. Megkezdte őszi munkáját az Evangélikus Teológiai Akadémia Az Akadémia Felvételi Bi­zottsága augusztus 25-én meg­tartotta második ülését, ame­lyen véglegesen döntött, hogy a jelentkezők közül kik nyer­tek felvételt az Akadémiára. Ennek értelmében összesen 10 hallgató (8 fiú és 2 lány) irat- kozhatik be az első évfolyam­ba. Ezzel a hallgatók létszáma 35-re emelkedett Ugyancsak ülést tartott az Akadémia tanári kara is és úgy döntött, hogy a most kez­dődő tanév szorgalmi ideje szeptember 11-én kezdődik. Az 1972—73. tanév ünnepélyes megnyitására azonban, az or­szágos teológiai konferenciák­ra és a szeptemberben sorra kerülő ökumenikus esemé­nyekre tekintettel, csak szep­tember végén kerül soar. és a különböző ideológiák egy­máshoz való kapcsolatát és abból származó közös felada­tokat/ Egy pillanatig sem ta­gadta, hogy a keresztyén hit­ben élő, továbbá más ideoló­giai alapon álló emberek vé­gezhetnek közös feladatokat a világban. Blake főtitkár jelen­tése azért volt hangsúlyos, mert ő ez év őszén megválik főtitkári tisztétől és így ez volt az utolsó főtitkári je­lentése. Megemlítette, hogy az EVT Központi Bizott­ságának éppen a 25. ülését tartjuk Utrechtben ahonnan végeredményben az Egyhá­zak Világtanácsa megalapí­tása elindult. Beszélt arról, hogy az Egyházak Világtaná­csa milyen szolgálatot végzett az elmúlt negyedszázadban az egyházak között. Kiemelte, hogy az EVT nemcsak az egy­házak egységét akarta mun­kálni, hanem ezen túlmenőleg segíteni kívánta az egész «em­beriség egységét is. Részlete­sen szólt az EVT és a római katolikus egyház viszonyáról. Megemlítette, hogy ezen a te­rületen több jó lépés történt, de azt sem hallgatta el, hogy különösen az utóbbi időben több olyan probléma merült fel, amely a további közeledést lassítja és több ponton proble­matikussá teszi. Egyelőre nem lehet szó arról sem, hogy a ró­mai katolikus egyház belépjen az Egyházak Világtanácsába, pedig azt többen remélték. Mi volt a Központi Bi­zottság ülésének főtémája? A tíznapos ülést összeölelte ez a téma: „Közösségre va­gyunk elkötelezve”. A főelő­adást Karekin Sarkissian iré- n.i ortodox püspök tartotta. Az ortodox egyház teológiai gon­dolkodásától erősen meghatá­rozott előadásában részletesen elemezte azokat a feladatokat, amelyek abból adódnak, hogy a különböző keresztyén fele­kezetek — elsősorban az Egy­házak Világtanácsán belül, de azon kívül is — egymással kö­zösségre hivattak el. Szólt azokról a tényezőkről, ame­lyek összekötő, illetve elvá­lasztó szerepet játszanak. Meg­jelölt több feladatot, melyeket közösen kell végrehajtaniuk a keresztyén felekezeteknek vi­lági vonatkozásban is. A ke­resztyének nemcsak egymással hívattak közösségre, hanem minden emberrel. Ügy hallottuk, hogy Jür­gen Moltmann professzor is tartott az ülésen előadást? Világszerte ismert Moltmann NSZK-beti professzor neve „A reménység teológiája” című könyve nyomán. Sokan úgy gondolták, hogy egy elvont teológiai előadást fog tartani, annál meglepőbb volt, hogy ez a jól felkészült teológus ezen a címen szólt: „Közösség a megosztott világban”. Bátran mondhatjuk politikai jellegű­nek előadását. Éles szemmel elemezte azokat a tényezőket, amelyek ma megosztják a vi­lág népeit. Egyértelműen be­szélt a háború, a faji megkü­lönböztetés, a társadalmi igaz­ságtalanságok, a szegénység és gazdagság ördögi megosztó szerepéről. Majd kereste azo­kat az utakat és módokat, me­lyekkel a megosztó tényezők kiküszöbölhetők. Világosan rajzolta meg e területen a ke­resztyén egyházak feladatait is. Még ha nem is értünk egyet minden ponton Moltmann pro­fesszor előadásával, mégis na­gyon jelentősnek tarthatjuk az ő szolgálatát. Jó példa volt ar­ra, hogy egy komoly teológus milyen fontosnak tartja a po­litikai, gazdasági és társadalmi problémákkal való foglalko­zást az egyház szolgálatával összefüggésben is. Hozotl-e határozatokat a Központi Bizottság politi­kai, gazdasági és társadal­mi kérdésekben? Örömmel mondhatom, hogy ezeken a területeken a Köz­ponti Bizottság az eddigieknél bátrabban lépett előre. Né­hány nagyon egyértelmű és előremutató határozatot ho­zott. Nem egy olyan határozat is született, amelyet mi már évek óta követeltünk, de eddig nem fogadták el azokat. Igen határozott állásfoglalás történt az európai biztonság kiépíté­sére, hangsúlyozva a jelenlegi európai határok érinthetetlen- ségét. Követelte a Központi Bi­zottság az indokínai háború megszüntetését és az amerikai csapatok kivonását. Igen éle­sen ítélte el a Központi Bizott­ság a faji megkülönböztetést és újabb összegeket szavazott meg azoknak a csoportoknak a támogatására, amelyek küz­denek Afrikában. Ázsiában és másutt a faji megkülönbözte­tés eltörléséért. Ezzel összefüg­gésben azt is követelte a Köz­ponti Bizottság, hogy a Délaf­rikai Köztársaságból vonják ki részvényeiket és bankbetétei­ket azok az államok, amelyek ott akarják pénzüket kamatoz­tatni. Határozat született Észak-írországban folyó na­gyon szomorú eseményekkel kapcsolatban is. t I. ATHENAGORAS Konstantinápoly pátriárká­ja, a világ ortodox egyházai­nak tiszteletbeli feje, I. Athe­nagoras július 7-én 86 éves korában Konstantinápolyban elhunyt. Törökországi egy­házmegyéjének lélekszáma nem több, mint félmillió volt, a világ 20 ortodox egyházának 122 milliónyi híve azonban a konstantinápolyi pátriárkát tekintette tiszteletbeli vezető­jének. Athenagoras pátriárka az egyházak közötti közeledés embere volt. Az ő vezetése mellett léptek be az ortodox egyházak , az Egyházak Világ­tanácsába 1961-ben és 1964- ben. VI. Pál pápával Jeruzsá­lemben történt találkozása után rendeződött az ortodox egyházak viszonya a római ka­tolikus egyházzal a kölcsönös kiátkozás megszüntetésével. A törökországi mohamedán többség részéről az utóbbi idő­ben is sok nehézséget kellett az ottani ortodoxoknak el­szenvedni. Athenagoras a tö­rök állammal történt tárgya­lások során kemény határo­zottságot és nagy diplomáciai ügyességet tanúsított, (epd) TÖRÖKORSZÁG Az Ortodox Egyház zsinata az elhunyt I. Athenagoras pát­riárka helyébe július 16-án Is- tambulban Demetriost, Xmb- ros és Tenedos metropolitáját választotta Konstantinápoly pátriárkájává. Az új pátriár­ka 57 éves és Istambulban. Te­heránban és Kurtulushan vég­zett szolgálatok után ez év februárja óta volt Imbros és Tenedos metropoli tája. (epd) 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom